Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. július 27., vasárnap o Készülődés az OMÉK-ra II tojástól a paplanig II BÉK0T sikerei nyomában Yásárfia Q szegedi országos ipari és terménykiállí- tás bizottmánya 1874 decemberében a következő felhívást tette közzé: „hazánk mostoha iparviszonyain és gazdászati rendszerünkön javítani, kereskedelmünket emelni, nyersterményeinknek, gyári és kézmű- áruinknak piacokat teremteni... ezek versenyképességét fokozni volt a végcél, midőn a Szegedi Ipartársulat... a hazai összes iparos- és gazdaközönség részvétele mellett Szegeden 1876-ik évi augusztus hóban megnyitandó országos ipar- és terménykiállítás rendezését határozatba hozta.” „A Szegedi Ipari Vásár, ’80” című kiadvány idézi a fenti részletet a kiállítás történetéről szólva, ami már részben felelet is arra a kérdésre, hogy mi lehet a szerepe ennék a dél-alföldi ipari seregszemlének, mennyiben tud többet, mást adni, mint a tavaszi és az őszi BNV? A szegedi ipari vásár létjogosultsága mellett ugyanakkor nem csak az tanúskodik, hogy immár több mint 100 éves hagyományokat őriz, ápol fejleszt tovább. Fontos találkozója ez a vásár a termelőknek, a kereskedőknek és a fogyasztóknak, s éppen abban az időszakban, amikor a két Budapesti Nemzetközi Vásár nyitva tartása közötti hónapokban más rangos alkalom nemigen kínálkozik újdonságok bemutatására, előzetes üzleti tárgyalásokra vagy éppen üzletkötésre. Ezzel még mindig nem sorakoztattunk föl minden döntő érvet — amire aligha van szüksége egyébként a szegedi ipari vásárnak kapui megnyitásához — sőt, rangja szerint hovatovább az ez alkalommal harmadikként említendőt kellene első helyen szerepeltetnünk. Ez pedig az Szervezés, átszervezés Az új lakatosműhely megépítésének története egy kicsit a szövetkezet vajúdásait is szimbolizálja, öt éve láttak hozzá ennek az igazán nem nagy beruházásnak a megvalósításához. Elkészült egy színféle, s ezzel ellőtték az összes puskaporukat, ami jelen esetben azt is jelenti, hogy elfogyott a pénzük. Ott állt ez a kis épület, és senki nem tudta, mi lesz a további sorsa, mint ahogy azt sem igen merte volna valaki teljes bizonyossággal állítani, hogy milyen jövő vár a MezőhegyeSi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezetre. Egy időben azt rebesgették, elvesztik önállóságukat, s beolvadnak a helyi állami gazdaságba. Tavaly pont került az ügy végére, a szövetkezet továbbra is önálló. A KISZÖV segítségével azután a múlt év októberében ismét megkezdhették, illetve folytathatták a lakatosműhely építését. Az idén májusban elkészült az épület. A régi lakatosműhelyt raktárrá alakítják ki. Ez a korszerűsítés egy szervezési _ folyamat része, amely megteremti egy későbbi, nagyobb átszervezés lehetőségét. Ebben együttműködnek az OKISZ Számítástechnikai és Szervezési Vállalattal. A cég felméréseket folytat, utána pedig javaslatokat tesz a szövetkezetnek!, hogy milyen átszervezéssel lehet hatékonyabbá tenni a műszaki előkészítést, a termelő munkát. Ennek részeként létrehozták a központi forgácsolóüzemet. A fémmegmunkáló gépek eddig üzemegységenként külön-külön dolgoztak. Koncentrálásuk áttekinthetőbbé tette a forgácsolók munkáját, így könnyebb a szervezés is. A teljes átszervezés jövőre befejeződik, amikor is megteremtik a korszerűbb termelés feltételeit. a küldetés, amelyet a szegediek e nem kis vállalkozása a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésében tölt be. Szabadka hagyományos szereplője a szegedi vásárnak, mint ahogy Szeged városa is mindig ott van a szabadkaiak Pannónia vásárain. A szovjetunióbeli Ogyessza, a lengyelországi Lódz és a finnországi Turku pedig a legutóbbi alkalmaktól kezdve gazdagítja a látnivalókat a kiállításon. Helyét és szerepét megtalálta ez a vásár azzal is, hogy rendezői elsősorban az ipar újdonságainak adnak helyet a pavilonokban és a kiállítás szabad terein. Az idei száznál több új termék, gyártmány között olyanokat találunk, mint az Ikarus formatervezett MIDI-autóbusza, vagy a szegedi Universal Ipari Szövetkezet hajtógáz nélküli aerosolos kozmetikai cikkeit. Végül — s a vásárlátogató közönség szempontjából ez sem közömbös — az sem utolsó dolog, hogy a Szegedről hazatérők vásárfiával távozhatnak a kiállításról, hiszen évről évre több és több vállalat árusítja a helyszínen portékáit. □ ennyiben érint ez bennünket, Békés megyeieket? Az előzetesen jelentkezett kilenc kiállítónk helyett összesen — a közösen bemutatkozó állami gazdaságokat is. külön- külön számítva — 16 Békés megyei termelő szerepelt a július 27-én estig nyitva tartó vásáron. S ami még ennél is több, nem jönnek haza üres zsebbel: öt vásári díj ebben az esztendőben a vásárfia. Gratulálunk a díjat nyert kötöttárugyárnak, a ve-* gyesipari vállalatnak, az üdítőital-ipari vállalatnak, a békésszentandrási szőnyeg- szövőknek, a Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemének, és valamennyi Békés megyei kiállítónak! (kőváry) Röviden így foglalható ösz- sze azoknak a termékeknek a sora, amelyekkel az augusztus 19-én kezdődő országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon bemutatkozik a mezőkovácsházi ÁFÉSZ. A szövetkezet a SZÖVOSZ kérésére állítja ki cikkeit, amelyek teljes termelési vertikumát hivatottak népszerűsíteni. Érdemes megismerni ez a bizonyos vertikumot! Az ÁFÉSZ tojástermelő szakcsoportjától felvásárolja a tenyésztojásokat, majd saját keltetőjében kikelteti őket. Az így kapott naposcsibéket ismét a háztájiba adja, ahol a tagok felnevelik'. Ezután a felvásárolt csirkét, libát saját üzemükben feldolgozzák és értékesítik. Hogy teljes legyen a sor, a kihelyezett és májra hizlalt libákat megtépetik a tagokkal, a tollat felvásárolják az ÁFÉSZ szakemberei, majd a toliból paplant készítenek. Így jutunk el a tojástól a paplanig. A késztermékek tehát: paplan, libamáj, libatoll, csirkehús, galambhús, nyúl- hús mind ott találhatók majd az OMÉK-on. S hogy valóban érdemes erről a termeltetői és feldolgozói tevékenységről példát venni, azt jól bizonyítja egy szám. Tavaly 7 millió dollár bevételt hoztak a kovácsháziak a népgazdaságnak, hiszen a toll és a libamáj 90 százaléka került tőkés exportra. Reméljük*, sikerrel szerepelnek a rangos bemutatón. ROKKA — így hívták régen, s „az utca embere” ma is így emlegeti Békés megye egyik legpatinásabb üzemét, a Békéscsabai Kötöttárugyárat. A vidéki telepeket is működtető üzem mindössze öt-hatezer négyzetméternyi területen fekszik, s a gyorsan fejlődő megyeszékhely jobbról-balról szorongatja. Aki az üzembe belép, nemcsak a kisebb-nagyobb műhelyek épületkockáinak rengetegében kell tájékozódnia a gyárudvaron, hanem harsányan színes és csíkos kelmék jókora bálái között is. A sok évtizedes múlt kellemetlen emléke ez: dehogyis tarthatták a technológiai sorrendet, hiszen örültek, ha öt—tízévenként bővülhettek, arra, amerre éppen tudtak. A vevő eljön, körülnéz Egyik legfontosabb üzemrészük, a festöde, még négy évvel ezelőtt is olyan volt, hogy az ideérkező vendégnek egyszerűen nem merték megmutatni. A mai festöde viszont már az egyik legmodernebb ilyen üzem az országban. Mészáros Sándor, a gyár fiatal kelmetervező iparművésze akkor még egy szűk irodában hatodmagával dolgozott együtt. Most viszont egy világos, szép szobában ültet le. A falon színes fotók, az ajtó mellett a legújabb kelmék mintadarabjai sorakoznak katonás rendben. — A mai vevők, üzletfelek — mondja — eljönnek hozzánk, mert szeretik megnézni, hol, kivei dolgoztatnak... Kelmetervező iparművész — mondottuk az imént, de ezzel nem mondtunk sokat. Munkájának, feladatának lényege, hogy nemcsak tervező, hanem a gyár főtechnológusa és első számú gyártmányfejlesztője is egysze- mélyben. A BÉKÖT — természetesen — piacra termel. A piac igényeinek és a divatnak szüntelen, sűrű változását persze csak úgy lehet követni, ha a tervező nemcsak kigondol valamit, hanem arra is nyílik lehetősége, hogy tervét gyorsan kipróbálja, megvalósítsa. Ehhez pedig tökéletesen kell ismerni az összes rendelkezésre álló gépet, a technológiai folyamat minden csínját- bínját. Nemcsak jó gondolatok, épkézláb ötletek kellenek, hanem ezeket idejében meg is kell valósítani. Ahhoz, hogy egy kötöttáru divatos, kelendő legyen, ismerni kell nemcsak a vásárlók várható igényeit, hanem az alapanyagok (a fonalak), a kelmék (amiből a konfekciótermék készül) és a modellezés összes lehetőségeit. Szüntelen agytörna, kísérletezés Mindez nem is mehet másképp, csak ha a tervezőtechnológus-gyártmányfejlesztő magamagát megsokszorozza. S a BÉKÖT-ben valóban így is van: Mészáros Sándornak a gyárban külön kis tervezőcsapata van, minden üzemrészben egy-egy mintázó, technikus, „gépes” és üzemmérnök: együttvéve több mint száz dolgozó. — Mielőtt bármilyen új terméknek a gyártásáról döntenénk — mondja —, „lejátszom” velük, amit gondolok ... • És gyakran, szüntelenül kell újat „gondolni”. De ez még nem minden. — A kelméket zsűri elé visszük, nem is egy, hanem több bizottság elé. Egy új kelme első darabja az úgynevezett műszaki zsűri elé kerül, ahol a főművezető, a gyárrészlegvezető és az üzemrészek vezetői bírálják el: gyártható-e az anyag, és milyen technológiai megoldással. Javaslatot tesznek a konfekcionálásra is, vagyis, hogy a kelméből például bébiruhát, fehérneműt vagy éppen sportcikket érdemes-e gyártani. Ezután az „árzsüri” következik, amelyen az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő is részt vesz, és ott van a kereskedelmi osztályvezető, sőt a munkaügyi képviselője is, minthogy ezen a ponton a gyárthatóság már a normák, a dolgozók, a kereseti lehetőségek szempontjából is szóba kerül. Itt dől el minden: a kelme ára, várható nyereségessége, az, hogy milyen konfekcióra, s végül, de nem utolsósorban az, hogy milyen piacra kerül. Nem is olyan régen, öt-hat évvel ezelőtt, volt egy veszteségesen dolgozó Békéscsabai Kötöttárugyár. Ám az új szervezési, gyártmányfejlesztési rendnek gyorsan megmutatkoztak az előnyei. Jött néhány keresett, új termék — mindenekelőtt a nyírott plüss, amellyel nemcsak a BNV- és egyéb díjak garmadáját aratták, hanem meghódították nemcsak a magyar, de a nyugat-európai és az amerikai piacot is. Napjainkban nyírott plüss- ből készült ruhát — emlékeztet Lovas Imre, a gyár főkönyvelője — már a nyugati exkluzív estélyek hölgyei is viselnek — arannyal, ezüsttel csíkozva ... Hazai piacra is A BÉKÖT tervezői kollektívája találmányának, a nyírott plüssnek a diadalmenete valóban csillogó, de ebből hosszasan megélni, s megáll-, ni nem lehet. A vevők, a piac igényei: napról napra ismétlődő kihívások sorozata a csabai „rokkások” képességeivel, lehetőségeivel szemben. Tudnak-e felelni rá? Minden jel szerint — tudnak. Tavaly ősszel BNV- nagydíjat nyert egy pamut— selyem kombinációjú új kelméjük — „legyen fényes, kérte a divat, s ezért jött a selyem...” —, BNV-díjat kapott a vállalat is, a tavaszi vásáron pedig újabb díjakat. Nemrég nyertek második helyezést az Ifjúsági Dívát Bizottság pályázatán egy polyészter—nyúlszőr ösz- szetételű kelmével, amiből szabadidő-felsőruhákat készítettek. Mészáros Sándor, a tervező .mégis a tavasszal kapott formatervezési nívódíjra a legbüszkébb. Ezt a Nicky nevű kelmére, s a belőle készült csecsemő-, gyermek- és nőiruha-kollekcióra együtt kapták közvetlen munkatársaival, Hiczkó Katalinnal és Kulcsár Ferenc- nével. A gyár termékeinek mintegy a felét exportra készíti — ez parancsoló és megmásíthatatlan gazdasági követelmény. Gyártanak azonban évente hárommillió bébiholmit és meleg alsóruhát („jégért”) a hazai fogyasztóknak is. Ezenkívül hazai feldolgozásra, konfekcionálásra adnak át évente mintegy 6— 700 tonna kelmét különböző kisebb üzemeknek és szövetkezeteknek. Ezekkel bizonyára találkoznak az üzletekben a Békés megyei vásárlók is. Belföldről minőségi kifogásról hosszabb ideje nem tudnak, s ezután is köz- megelégedésre szeretnének dolgozni. Varga János Úgy orsózzák a fémhuzalokat, mint a cérnát Készül a fogaskerék a forgácsolóüzemben Fotó: Veress Erzsi Pillanatkép a gépteremből — ahol a díjnyertes kelmék készülnek Fotó: Jávor Péter Kulcshelyzetben: a gyártmányfejlesztés