Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

1980. július 27., vasárnap o Készülődés az OMÉK-ra II tojástól a paplanig II BÉK0T sikerei nyomában Yásárfia Q szegedi országos ipa­ri és terménykiállí- tás bizottmánya 1874 decemberében a követ­kező felhívást tette közzé: „hazánk mostoha iparviszo­nyain és gazdászati rendsze­rünkön javítani, kereskedel­münket emelni, nyerstermé­nyeinknek, gyári és kézmű- áruinknak piacokat teremte­ni... ezek versenyképessé­gét fokozni volt a végcél, midőn a Szegedi Ipartársu­lat... a hazai összes iparos- és gazdaközönség részvétele mellett Szegeden 1876-ik évi augusztus hóban megnyitan­dó országos ipar- és ter­ménykiállítás rendezését ha­tározatba hozta.” „A Szegedi Ipari Vásár, ’80” című kiadvány idézi a fenti részletet a kiállítás tör­ténetéről szólva, ami már részben felelet is arra a kér­désre, hogy mi lehet a szere­pe ennék a dél-alföldi ipari seregszemlének, mennyiben tud többet, mást adni, mint a tavaszi és az őszi BNV? A szegedi ipari vásár létjo­gosultsága mellett ugyanak­kor nem csak az tanúskodik, hogy immár több mint 100 éves hagyományokat őriz, ápol fejleszt tovább. Fontos találkozója ez a vá­sár a termelőknek, a keres­kedőknek és a fogyasztóknak, s éppen abban az időszak­ban, amikor a két Budapes­ti Nemzetközi Vásár nyitva tartása közötti hónapokban más rangos alkalom nemigen kínálkozik újdonságok be­mutatására, előzetes üzleti tárgyalásokra vagy éppen üzletkötésre. Ezzel még mindig nem so­rakoztattunk föl minden dön­tő érvet — amire aligha van szüksége egyébként a szege­di ipari vásárnak kapui meg­nyitásához — sőt, rangja sze­rint hovatovább az ez alka­lommal harmadikként emlí­tendőt kellene első helyen szerepeltetnünk. Ez pedig az Szervezés, átszervezés Az új lakatosműhely meg­építésének története egy ki­csit a szövetkezet vajúdásait is szimbolizálja, öt éve lát­tak hozzá ennek az igazán nem nagy beruházásnak a megvalósításához. Elkészült egy színféle, s ezzel ellőtték az összes puskaporukat, ami jelen esetben azt is jelenti, hogy elfogyott a pénzük. Ott állt ez a kis épület, és senki nem tudta, mi lesz a további sorsa, mint ahogy azt sem igen merte volna valaki teljes bizonyossággal állítani, hogy milyen jövő vár a MezőhegyeSi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetke­zetre. Egy időben azt rebes­gették, elvesztik önállóságu­kat, s beolvadnak a helyi állami gazdaságba. Tavaly pont került az ügy végére, a szövetkezet tovább­ra is önálló. A KISZÖV se­gítségével azután a múlt év októberében ismét meg­kezdhették, illetve folytat­hatták a lakatosműhely épí­tését. Az idén májusban el­készült az épület. A régi la­katosműhelyt raktárrá ala­kítják ki. Ez a korszerűsítés egy szervezési _ folyamat része, amely megteremti egy ké­sőbbi, nagyobb átszervezés lehetőségét. Ebben együtt­működnek az OKISZ Szá­mítástechnikai és Szervezési Vállalattal. A cég felméré­seket folytat, utána pedig javaslatokat tesz a szövet­kezetnek!, hogy milyen át­szervezéssel lehet hatéko­nyabbá tenni a műszaki elő­készítést, a termelő munkát. Ennek részeként létrehoz­ták a központi forgácsoló­üzemet. A fémmegmunkáló gépek eddig üzemegységen­ként külön-külön dolgoztak. Koncentrálásuk áttekinthe­tőbbé tette a forgácsolók munkáját, így könnyebb a szervezés is. A teljes átszer­vezés jövőre befejeződik, amikor is megteremtik a korszerűbb termelés feltéte­leit. a küldetés, amelyet a szege­diek e nem kis vállalkozása a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésében tölt be. Sza­badka hagyományos szerep­lője a szegedi vásárnak, mint ahogy Szeged városa is min­dig ott van a szabadkaiak Pannónia vásárain. A szov­jetunióbeli Ogyessza, a len­gyelországi Lódz és a finn­országi Turku pedig a leg­utóbbi alkalmaktól kezdve gazdagítja a látnivalókat a kiállításon. Helyét és szerepét megta­lálta ez a vásár azzal is, hogy rendezői elsősorban az ipar újdonságainak adnak helyet a pavilonokban és a kiállítás szabad terein. Az idei száznál több új termék, gyártmány között olyanokat találunk, mint az Ikarus for­matervezett MIDI-autóbusza, vagy a szegedi Universal Ipa­ri Szövetkezet hajtógáz nél­küli aerosolos kozmetikai cikkeit. Végül — s a vásárlátogató közönség szempontjából ez sem közömbös — az sem utolsó dolog, hogy a Szeged­ről hazatérők vásárfiával tá­vozhatnak a kiállításról, hi­szen évről évre több és több vállalat árusítja a helyszínen portékáit. □ ennyiben érint ez bennünket, Békés megyeieket? Az elő­zetesen jelentkezett kilenc kiállítónk helyett összesen — a közösen bemutatkozó ál­lami gazdaságokat is. külön- külön számítva — 16 Békés megyei termelő szerepelt a július 27-én estig nyitva tar­tó vásáron. S ami még en­nél is több, nem jönnek ha­za üres zsebbel: öt vásári díj ebben az esztendőben a vá­sárfia. Gratulálunk a díjat nyert kötöttárugyárnak, a ve-* gyesipari vállalatnak, az üdítőital-ipari vállalatnak, a békésszentandrási szőnyeg- szövőknek, a Szarvasi Álla­mi Tangazdaság húsüzemé­nek, és valamennyi Békés megyei kiállítónak! (kőváry) Röviden így foglalható ösz- sze azoknak a termékeknek a sora, amelyekkel az au­gusztus 19-én kezdődő orszá­gos mezőgazdasági és élel­miszeripari kiállításon be­mutatkozik a mezőkovács­házi ÁFÉSZ. A szövetkezet a SZÖVOSZ kérésére állítja ki cikkeit, amelyek teljes termelési ver­tikumát hivatottak népsze­rűsíteni. Érdemes megismer­ni ez a bizonyos vertikumot! Az ÁFÉSZ tojástermelő szakcsoportjától felvásárol­ja a tenyésztojásokat, majd saját keltetőjében kikelteti őket. Az így kapott napos­csibéket ismét a háztájiba adja, ahol a tagok felneve­lik'. Ezután a felvásárolt csirkét, libát saját üzemük­ben feldolgozzák és értékesí­tik. Hogy teljes legyen a sor, a kihelyezett és májra hiz­lalt libákat megtépetik a ta­gokkal, a tollat felvásárol­ják az ÁFÉSZ szakemberei, majd a toliból paplant ké­szítenek. Így jutunk el a to­jástól a paplanig. A késztermékek tehát: paplan, libamáj, libatoll, csirkehús, galambhús, nyúl- hús mind ott találha­tók majd az OMÉK-on. S hogy valóban érdemes erről a termeltetői és feldolgozói tevékenységről példát venni, azt jól bizonyítja egy szám. Tavaly 7 millió dollár be­vételt hoztak a kovácsháziak a népgazdaságnak, hiszen a toll és a libamáj 90 száza­léka került tőkés exportra. Reméljük*, sikerrel szerepel­nek a rangos bemutatón. ROKKA — így hívták ré­gen, s „az utca embere” ma is így emlegeti Békés megye egyik legpatinásabb üzemét, a Békéscsabai Kötöttárugyá­rat. A vidéki telepeket is működtető üzem mindössze öt-hatezer négyzetméternyi területen fekszik, s a gyor­san fejlődő megyeszékhely jobbról-balról szorongatja. Aki az üzembe belép, nem­csak a kisebb-nagyobb mű­helyek épületkockáinak ren­getegében kell tájékozódnia a gyárudvaron, hanem har­sányan színes és csíkos kel­mék jókora bálái között is. A sok évtizedes múlt kelle­metlen emléke ez: dehogyis tarthatták a technológiai sor­rendet, hiszen örültek, ha öt—tízévenként bővülhettek, arra, amerre éppen tudtak. A vevő eljön, körülnéz Egyik legfontosabb üzem­részük, a festöde, még négy évvel ezelőtt is olyan volt, hogy az ideérkező vendégnek egyszerűen nem merték meg­mutatni. A mai festöde vi­szont már az egyik legmo­dernebb ilyen üzem az or­szágban. Mészáros Sándor, a gyár fiatal kelmetervező iparművésze akkor még egy szűk irodában hatodmagával dolgozott együtt. Most vi­szont egy világos, szép szo­bában ültet le. A falon szí­nes fotók, az ajtó mellett a legújabb kelmék mintada­rabjai sorakoznak katonás rendben. — A mai vevők, üzletfelek — mondja — eljönnek hoz­zánk, mert szeretik megnéz­ni, hol, kivei dolgoztatnak... Kelmetervező iparművész — mondottuk az imént, de ezzel nem mondtunk sokat. Munkájának, feladatának lé­nyege, hogy nemcsak terve­ző, hanem a gyár főtechno­lógusa és első számú gyárt­mányfejlesztője is egysze- mélyben. A BÉKÖT — ter­mészetesen — piacra termel. A piac igényeinek és a di­vatnak szüntelen, sűrű vál­tozását persze csak úgy lehet követni, ha a tervező nem­csak kigondol valamit, ha­nem arra is nyílik lehetősé­ge, hogy tervét gyorsan ki­próbálja, megvalósítsa. Eh­hez pedig tökéletesen kell is­merni az összes rendelkezés­re álló gépet, a technológiai folyamat minden csínját- bínját. Nemcsak jó gondola­tok, épkézláb ötletek kelle­nek, hanem ezeket idejében meg is kell valósítani. Ah­hoz, hogy egy kötöttáru di­vatos, kelendő legyen, is­merni kell nemcsak a vásár­lók várható igényeit, hanem az alapanyagok (a fonalak), a kelmék (amiből a konfek­ciótermék készül) és a mo­dellezés összes lehetőségeit. Szüntelen agytörna, kísérletezés Mindez nem is mehet más­képp, csak ha a tervező­technológus-gyártmányfej­lesztő magamagát megsok­szorozza. S a BÉKÖT-ben valóban így is van: Mészáros Sándornak a gyárban külön kis tervezőcsapata van, min­den üzemrészben egy-egy mintázó, technikus, „gépes” és üzemmérnök: együttvéve több mint száz dolgozó. — Mielőtt bármilyen új terméknek a gyártásáról döntenénk — mondja —, „lejátszom” velük, amit gon­dolok ... • És gyakran, szüntelenül kell újat „gondolni”. De ez még nem minden. — A kelméket zsűri elé visszük, nem is egy, hanem több bizottság elé. Egy új kelme első darabja az úgy­nevezett műszaki zsűri elé kerül, ahol a főművezető, a gyárrészlegvezető és az üzemrészek vezetői bírálják el: gyártható-e az anyag, és milyen technológiai megol­dással. Javaslatot tesznek a konfekcionálásra is, vagyis, hogy a kelméből például bé­biruhát, fehérneműt vagy éppen sportcikket érdemes-e gyártani. Ezután az „árzsüri” következik, amelyen az igaz­gató, a főmérnök, a főköny­velő is részt vesz, és ott van a kereskedelmi osztályvezető, sőt a munkaügyi képviselője is, minthogy ezen a ponton a gyárthatóság már a nor­mák, a dolgozók, a kereseti lehetőségek szempontjából is szóba kerül. Itt dől el minden: a kelme ára, vár­ható nyereségessége, az, hogy milyen konfekcióra, s végül, de nem utolsósorban az, hogy milyen piacra kerül. Nem is olyan régen, öt-hat évvel ezelőtt, volt egy vesz­teségesen dolgozó Békéscsa­bai Kötöttárugyár. Ám az új szervezési, gyártmányfejlesz­tési rendnek gyorsan meg­mutatkoztak az előnyei. Jött néhány keresett, új termék — mindenekelőtt a nyírott plüss, amellyel nemcsak a BNV- és egyéb díjak gar­madáját aratták, hanem meghódították nemcsak a magyar, de a nyugat-európai és az amerikai piacot is. Napjainkban nyírott plüss- ből készült ruhát — emlé­keztet Lovas Imre, a gyár főkönyvelője — már a nyu­gati exkluzív estélyek höl­gyei is viselnek — arannyal, ezüsttel csíkozva ... Hazai piacra is A BÉKÖT tervezői kollek­tívája találmányának, a nyí­rott plüssnek a diadalmene­te valóban csillogó, de ebből hosszasan megélni, s megáll-, ni nem lehet. A vevők, a piac igényei: napról napra ismétlődő kihívások sorozata a csabai „rokkások” képessé­geivel, lehetőségeivel szem­ben. Tudnak-e felelni rá? Minden jel szerint — tud­nak. Tavaly ősszel BNV- nagydíjat nyert egy pamut— selyem kombinációjú új kel­méjük — „legyen fényes, kérte a divat, s ezért jött a selyem...” —, BNV-díjat kapott a vállalat is, a tava­szi vásáron pedig újabb dí­jakat. Nemrég nyertek má­sodik helyezést az Ifjúsági Dívát Bizottság pályázatán egy polyészter—nyúlszőr ösz- szetételű kelmével, amiből szabadidő-felsőruhákat ké­szítettek. Mészáros Sándor, a tervező .mégis a tavasszal ka­pott formatervezési nívódíj­ra a legbüszkébb. Ezt a Nicky nevű kelmére, s a be­lőle készült csecsemő-, gyer­mek- és nőiruha-kollekcióra együtt kapták közvetlen munkatársaival, Hiczkó Ka­talinnal és Kulcsár Ferenc- nével. A gyár termékeinek mint­egy a felét exportra készíti — ez parancsoló és megmá­síthatatlan gazdasági köve­telmény. Gyártanak azonban évente hárommillió bébihol­mit és meleg alsóruhát („jé­gért”) a hazai fogyasztóknak is. Ezenkívül hazai feldolgo­zásra, konfekcionálásra ad­nak át évente mintegy 6— 700 tonna kelmét különböző kisebb üzemeknek és szövet­kezeteknek. Ezekkel bizo­nyára találkoznak az üzle­tekben a Békés megyei vá­sárlók is. Belföldről minősé­gi kifogásról hosszabb ideje nem tudnak, s ezután is köz- megelégedésre szeretnének dolgozni. Varga János Úgy orsózzák a fémhuzalokat, mint a cérnát Készül a fogaskerék a forgácsolóüzemben Fotó: Veress Erzsi Pillanatkép a gépteremből — ahol a díjnyertes kelmék készülnek Fotó: Jávor Péter Kulcshelyzetben: a gyártmányfejlesztés

Next

/
Oldalképek
Tartalom