Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

1980. július 3., csütörtök Tágasnak éppen. nem mondható a mezőkovácsházi szövetkezeti könyvesbolt el­adótere! A csöppnyi raktár épp hogy a papírárunak elég. A könyvek, amelyek a pol­cokon már nem férnek, jobb híján a földön vagy a pulton várják a gazdára találás pil­lanatát. — Ígéretet már kaptunk az átalakításra — tárja szét a kezét Fejes Jánosné, az üzlet vezetőjé. — Most jönnek fel­mérni, mit lehet csinálni, bár nem hiszem, hogy ilyen csöppnyi helyen bármilyen átalakítás is eredményt hoz­na. Talán ha itt, mellettünk az OTP helye felszabadul... De mikor lesz az még?! Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem örülnek, ha áru érkezik. In­kább összébb húzódnak, csak legyen meg a választék. A csomagok helye is felszaba­dul hamarosan. A bizomá­nyosaknak küldik őket Me­zőhegyesre, Battonyára, Kunágotára ... Melyiket ho­vá. — Javult a könyvellátá­sunk az utóbbi időkben — folytatja valamivel derűsebb témával Fejesné. — Na, per­sze az olyan könyvek, ame­lyeket Moldova, Végh Antal vagy Berkesi írt, hamar el­kelnek. De végre mondhat­juk, hogy a Szövetkezeti Könyvértékesítő Vállalat lé­pést tart az állami könyvter­jesztővel. Már nem fordul elő az, ami régen, hogy hó­napokig nem kaptunk köny­veket. A járás egész terüle­tére szállítunk. Sok a törzs­vevőnk és az átutazó vásárló is. Most, hogy a tsz-ben épí­tőtábor van, délutánonként szinte ellepik a boltot a lá­nyok, annyian jönnek. Persze, hogy egy ilyen aránylag kis településen eny- nyi vásárló akad, az a bolt dolgozóin is múlik. Az üzlet vezetője 19 éve próbál eleget tenni e szép hivatásnak: könyvet, s egyúttal tudást terjeszteni. — Tudja, a mi szakmánk­ban két lényeges dolog van. Az egyik: sokat olvasni, hogy kedvet csinálhassunk mások­nak is. A másik pedig, hogy ne sajnáljuk az időt a be­szélgetésre: utcán, boltban, mindegy hol, testreszabott irodalmat kell ajánlanunk. Fejesné a régi időkre visz- szaemlékezve nem egy új ol­vasási, illetve könyvvásárlási szokásra figyelt fel. Most er­ről beszél. — Vége az olcsó könyvek idejének. Azt mondják, ha el­olvassák, sajnálják eldobni, viszont elhelyezni sem tud­ják. Inkább a kötött köny­vek, a népszerűek, a fűzöttek rovására. A másik dolog, amit észrevettem — s hadd tegyem hozzá, örülök neki — hogy többen vásárolnak részletre. Szeretnek sok köny­vet hazavinni az emberek, s ha mindent kifizettek, kérik a következő adagot. Közben vásárlók jénnek- mennek, most éppen egy kö­zépkorú nő „ugrott be”. — Most nincs pénzem, de a jövő héten jövök, Erzsiké — mondja még az ajtóból visszafordulva Fejesnének —, gondoljanak rám, ha jön va­lami ! — Látja, így van ez ná­lunk — néz a távozó után az üzletvezető. — A legnagysze­rűbb, ha új vevőt szerzünk. Ezért érdemes dolgozni. A bizományosaim jó része is így van ezzel, vannak vagy 43-an. Egy battonyai néni, Fejes Istvánné talán a leg­ügyesebb. Sokan összetévesz­tenek vele, pedig még roko-' nők sem vagyunk. De lelkes a dombegyházi BoZsó Mi- hályné vagy a mezőhegyest Roczkó Novák, aki a műsza­ki boltban árul. Ismét vásárló nyit be. (Kezdem fölöslegesnek érez­ni magam.) Nem tartom fel tovább az eladókat, búcsú­zom. — Jöjjenek el máskor is! — szól még utánam az üzlet­vezető —, hátha akkor már tágabb, szebb üzletben látjuk viszont egymást. N. Á. Fotó: Gál Edit Utaznának... Lenne mivel, de nincs kivel — Magukat érdekelné ez a dolog? — kérdi kétkedve Szepesi Sándor. — Már nem hittem, hogy lesz jelentkező a hirdetésünkre. („Nyári idényre, kirándu­láshoz, jogosítvánnyal ren­delkező nyugdíjas házas­párt keresünk. „Gépkocsi van” jeligére az orosházi hir­detőbe” — olvastam a Nép­újság június 12-i számában. E hirdetés ötletéből jutottam el hozzájuk, Orosházára.) — írni akarnának rólunk? Ugyan micsodát? Nincs eb­ben semmi különös, szere­tünk tekeregni, ennyi az egész. Itt ez a kocsi, de jo­gosítványom nincs. Hát ezért keresünk partnert. Mi érde­kelheti magukat mindebből? — mondja, már odabenn a hűs szobában. — Olvastak már ilyen hir­detést a lapokban? — kérde­zem gyorsan, mire megráz­za a fejét. — Hát ezért ér­dekel, mi vitte rá Önöket, hogy így keressenek társat. Az asszony egy darabig csodálkozva hallgat, maga sem érti, hogyan kerültünk ide, hiszen odakinn a kapu­ban csak a férjével beszél­tünk. Most, hogy már tudja miről van szó, az emberre mordul. — Ugyan, hagyd már! Ha1 meg akarják írni, hát meg­írják. A nevünket is belete­hetik, mi van ezen titkolni- való? A fő érvre: lehet, hogy ép­pen ezzel segítünk társat ta­lálni, megenyhül a ház ura is. Valóban ez a leghőbb vá­gya. Hogy miért? Ez is ha­marosan kiderül: — Két éve vettem ezt & kocsit, de bár ne vettem vol­na! A korom miatt nem tud­tam levizsgázni. Hatvan—hatvanöt éves le­het, latolgatom magamban, aztán ki is mondom, mire nagyot nevet. — Adjon hozzá még vagy húszat. — Mit beszélsz itt! — zsörtölődik az asszony. — 78 éves, nem több. — Mindegy az — legyint a férje —. A lényegen nem változtat. Próbálkoztam én, nem tudom hányszor, de a vezetés csak nem sikerült. — Ráment vagy 10 ezer forintunk — teszi hozzá a feleség —. De annyi baj le­gyen. Ha nem ment, hát nem ment. Most aztán itt ez a kocsi, dísznek. — Gyerekeik nincsenek? kérdem, mire ismét a férj veszi át a szót. — Van nekünk három, meg unokák. Azok is meg- emberesedtek már. Kocsija van mind a háromnak, no meg nem győzik idővel sem. Mi meg, ha tehetnénk, min­dig mennénk. Beutaznánk az egész Dunántúlt. Ismerd meg hazádat! Ugye így mondják? — Én még Olaszországba is elmennék, csak lenne ki­vel — ábrándozik Szepesiné. — Én meg Spanyolba... Bár azt mondja az asszony, az messze van, de az nem számít. Tele vannak lelkesedéssel. Csodálatos, gondolom ma­gamban. Útikönyvekről, tér­képekről beszélnek. Szeged­re havonta átjárnak, busz- szal. Ha akadna egy idős há­zaspár, ők vállalnák az üzem­anyagköltséget, adnák a ko­csit, csak mehetnének. Előtte megbeszélnék, ki mit akar látni, aztán már ülnének is a kocsiba. — Volt már jelentkező. Egy idevalósi férfi jött, azt mondta, megbeszéli az asz- szonnyal, aztán visszajön. Na, azóta is jön... — legyint Szepesi Sándor. — Mindig az asszonyokkal van baj — csóválja a fejét Szepesiné —. Valahogy nincs menőkéjük. Tavaly volt egy házaspár, de ott is a feleség volt, akit nem érdekelt sem­mi. Mi meg, ha már me­gyünk, múzeumokat, tárlato­kat akarunk megnézni. Mi másért indulunk el, ha nem azért, hogy lássunk? — Lett volna egy másik jelentkező, de az az asszony­nak nem volt jó. Különvál- tan él a feleségétől. Én ki­egyeztem volna vele, de ő ragaszkodna asszonytárshoz is. — Hogy legyen kivel be­szélgetnem nekem is ... Hangjukban csöppnyi bosz- szúság nincs, még mindig bíznak benne, hogy találnak valakit. Mikor szóhoz jutok, megkérdem, nem félnek-e a rossz választástól. Egyszerre vágják rá: „Miért félnénk?” Aztán ismét Sanyi bácsi be­szél. — Tudja, sok emberrel volt már dolgunk, mindig velük foglalkoztunk. Ezért bízunk bennük, hogy baj nem érhet minket. S hogy nem bírnám az utat, attól sem félek. Életemben egy­szer voltam orvosnál, ami­kor kivették a mandulámat. Azóta sem láttam fehér kö­penyt. Kimegyünk kocsinézőbe. Szép tisztán áll a kertkapun belül, rajtra készen. — A gyerekek egyre mond­ják, hogy „Hirdessék meg, apuka! Ne kopjon.” Na, de hébe-hóba így is akad, aki elvisz minket. Van itt egy postás gyerek, neki panasz­kodtunk egyszer a nagy bá­natunkról. Azt mondta, visz ő, csak szóljunk. Voltunk is együtt itt-ott, de ő csak va­sárnap ér rá, mi meg min­dig. — Volt nekünk kutyánk, macskánk, mind kiirtotta a férjem — mondja Szepesiné —, hogy azok se kössenek haza minket. És itt van, utaznánk: van mivel, de nincs kivel... Nagy Ágnes Fűtől fáig Korunk nagy kérdése az ember és a természet viszo­nya. Futurológusok, termé­szettudósok kutatják, milyen lesz a kétezredik év. Vajon ember lesz-e még az ember, és megmarad-e a fű, fa, vi­rág maradék ősi pompája? Mert már ez a gond: meg­őrizni, óvni a maradékot. Az előrelátó országokban sorra születnek a környezet- védelmi törvények. Ország- gyűlésünk is megalkotta ezt a humánus, utódainkra gon­doló rendelkezést. Végrehaj­tása azonban sokkal nehe­zebb, mint létrehozása volt. Nap mint nap hallunk víz- szennyező üzemekről, leve­gőszennyező gyárakról, ame­lyeknek vezetői felelősségre- vonáskor a vállukat vonják. A bírság lényegesen kevesebb ugyanis, mint az az összeg, amelyet korszerűsítésre kel­lene fordítaniuk. Sorra léte­sülnek tájvédelmi körzetek, a növények, állatok védelmét azonban kevesen tartják szívügyüknek. Nemrég el­szomorító hírt olvastam: a nemzeti kincsünknek számító kerecsensólyom fiókáit az idén ismét ellopták. Egy fió­káért a feketepiacon egy Volkswagen árát fizetik a külföldiek. Nekik semmi sem drága. Persze, nálunk sem számít a pénz, ha saját hob­binkról van szó. „Amióta za­jos fürdőélet ékteleníti az agárdi meg a gárdonyi par­tot, amióta nyaralóházak te­mérdek amatőr horgásza ké- sőn-korán zaklatja a béka­lencsés, csillagsávos, vízi pet­rezselymes fészkelőhelyek nyugalmát, azóta a Velen- cei-tó dicsőségének befelleg­zett” — írta már Széchenyi Zsigmond. Balogh István szerdán dél­előtt, a Kossuth rádióban el­hangzott környezetvédelmi riportjában azt próbálta ki­deríteni: vajon a tó napja­inkban folyó „megfiatalítá­sa” nem jelenti-e a világhírű madárvilág pusztulását. A műsort végigkísérte az „érin­tettek” hangja, 33 madárfaj éneke. Kanalasgémek, nádi rigók, poszáták követték bi­zalommal az Embert, aki, le­het gondatlan, gondoskodó, felelős és felelőtlen. Ugyan­úgy, mint az általa létreho­zott szervek, amelyek gyak­ran egymásnak ellentmondá­sosan tevékenykednek. Az egyik tisztítja a vizet, a táj­védelmi rezervátum rovásá­ra. A másik a madárvilágot óvja. Kinek lehet igaza? A kérdés nehéz, nem is kap­tunk rá egyértelmű választ. Egyszerű és érthető volt vi­szont Pista bácsi véleménye, aki nyugdíjasként ingyen gondozza a madarakat: „Ha tudjuk még tovább tartani, reméljük, hogy marad az utókornak egy kis látnivaló. Nemcsak filmen, hanem a természetben is.” — gubucz — Fotó: Gál Edit MŰI MŰSOROK O KOSSUTH RADIO 8.25: Domahidy László, Kemény Kiló, Bojtor Imre és Bod­za Klári énekel. 9.22: Irodalmi évfordulónaptár. 9.45: Zenevár. 10.05: Hobbi. — Dominó. 10.35: Orlando lovag. Részletek Hayd operájából. 11.25: veszélyes decibele! Riport. 11.40: Az elmés nemes Don Quijote de la mancha. Miguel de Cervantes Saa- vedra regénye folytatások­ban. XXI. rész. 12.35: Galéria Karcagon. Riport. 12.50: Zenemúzeum. 14.21: A Kolinda együttes műso­rából. 14.29: Szólítlak hattyú. Népek költészete Nagy László fordításában. 15.10: A szovjetunió népeinek zenéjéből. 15.25: Zsákbamacska. 16.05: Illés Endre: Halandók. I— II. rész. 16.15: Lortzing operáiból. 17.07: Olvastam valahol Tesse- dik Sámuelről. 17.27: Kovács Apollónia nótákat énekel. 17.37: A Délutáni Rádiószínház bemutatója. 19.15: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zeneka­rának hangversenye. Közben: kb. 19.55: Társulás a köz(ös) művelődésért. kb. 20.05: A hangverseny közve­títés folytatása. 20.40: A két flamingó Madarász. Takács Ferenc dokumen­tumjátéka. II. rész. 21.40: Népdalok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Zurab Andzsaparidze ope­raáriákat énekel. 22.45: Könyvtári adatbank. Ri­port. 23.00: Kovács Lóránt fuvolázik, Sebestyén János csembaló­zik. o.lo: Gregorián-dallamok a Müncheni Capella antiqua ének- és hangszeregyüttes előadásában. PETŐFI RADIO 8.05: Bilicsi Tivadar felvételei­ből. 8.20: tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.36: Zenedélelőtt. 12.33: A Népművészet Mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Kapcsolás a miskolci kör­zeti stúdióba. 13.25: Ifjúsági könyvespolc. 13.30: Csillebérc. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Párizsi vidámságok. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: zenei Tükör. 18.00: Disputa. 18.33: Lakatos Dezső együttesé­nek dzsesszfelvételeiből. 19.00: Barangolás régi hangleme­zek között. 19.20: Balogh Sándor népi zene­kara játszik Zsákai Piros László klarinétozik. 19.55: Slágerlista. 20.33: Himnusz a szerelemről és az életről. Hangképek Edith Giovanna Cassion emlékére. 22.00: Jolantha. Részletek Sulli- van operettjéből. 23.15: Európán át. III. MOSOR 9.00: Halló, itt Vadsegélyező! Dalok, játékok oroszul. 9.15: A Guarneri vonósnégyes lemezeiből. 10.35: A miskolci dzsessz-hétvé- ge felvételeiből. 11.05: Leonard Bernstein ve­zényli a Bécsi filharmo­nikus zenekart. 12.45: Loránd István kórusmü­veiből. 13.07: A7 eladott menyasszony. Részletek Smetana operá­jából. 14.17: Zenekari muzsika. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Muzsikáló fiatalok. 16.50: Popzene sztereóban. 18.01: Liszt és Bartók műveiből. 19.05: A progresszív beat híres előadói. 19.45: Kilátó. 20.30: Nikolaj Gjaurov Zakariás szerepében. Részletek Verdi: Nabucco című ope­rájából. 21.11: Barokk szerzők művei. 22.04: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális ma­gazinműsor. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Telesport. Nemzetközi te­niszverseny. Közvetítés Wimbledonból. 17.50: Tévebörze. (£.-£.) 18.00: Kalákával kalákában. Ze­nés műsor kamaszoknak, (ism.) 18.40: Kertünk — udvarunk. Ri­portműsor. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek, (f.-f.) 20.40: Charley angyalai. Magya­rul beszélő amerikai film­sorozat. A felejthetetlen Glória. 21.25: Családi kör. 22.15: Nemzetközi teniszverseny. Közvetítés Wimbledonból, felvételről. 23.15: Tv-híradó — 3. II. MŰSOR 20.00: Hetedhét határon át. Ri­portfilm a szocialista or­szágok II. amatőr művé­szeti fesztiváljáról, (f.-f.) 20.40: „Domaházi hegyek kö­zött ...” Filmszociográfia. Vl/5. rész: „Az a híres domaházi menyecske...” (f.-f.) 21.40: Tv-híradó — 2. 22.00: Zenés nyári esték. Bo­lond Istók. Zenés dráma, (ism.) BUKAREST 10.00: A fattyú. Ism. 10.50: Hírek. 15.00: Tenisz. 17.15: Kulturális élet. 17.35: Rajzfilmek. 18.00: Tv-híradó. 18.25: Fiatalok órája. 19.55: A tudományok és utazá­sok híradója. 20.45: Nagy operaénekesek: Pao­lo Montrarsolo. 21.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.15: A győzelem napja — gyer­mekműsor. 18.45: Zágrábi életképek. 19.15: Rajzfilm. 20.00: Délkörök — külpolitikai műsor. « 20.50: Felhívás utazásra — vetél­kedő. 22.05: Balettműsor. 22.25: Dokumentumfilm. n. MŰSOR 18.00: A Dunav-film 25. évfordu­lója. 18.45: Belpolitika. 19.15: Négy keréken. 20.00: Közeli találkozások. 20.30: Huszonnégy óra. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A Fekete Kard románca — 6 és 8 órakor: Hazatérés. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja — 7 órakor: A trombitás. Békéscsabai Kert: Ned Kelly. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: A négy testőr — 4, 6 és 8 órakor: Ka­rate. Békéscsabai Terv: Földi űrutazás. Gyulai Erkel: A csii- lagszemű. Gyulai Kert: Az el­ső kísértés. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: Világvége kö­zös ágyunkban. Orosházi Béke: Konvoj. Orosházi Partizán: Csendestárs. Szarvasi Táncsics: A kígyótojás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom