Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

1980. július 3., csütörtök

Tágasnak éppen. nem mondható a mezőkovácsházi szövetkezeti könyvesbolt eladótere! A csöppnyi raktár épp hogy a papírárunak elég. A könyvek, amelyek a polcokon már nem férnek, jobb híján a földön vagy a pulton várják a gazdára találás pillanatát.

— Ígéretet már kaptunk az átalakításra — tárja szét a kezét Fejes Jánosné, az üzlet vezetőjé. — Most jönnek felmérni, mit lehet csinálni, bár nem hiszem, hogy ilyen csöppnyi helyen bármilyen átalakítás is eredményt hozna. Talán ha itt, mellettünk az OTP helye felszabadul... De mikor lesz az még?!

Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem örülnek, ha áru érkezik. Inkább összébb húzódnak, csak legyen meg a választék. A csomagok helye is felszabadul hamarosan. A bizományosaknak küldik őket Mezőhegyesre, Battonyára,

Kunágotára ... Melyiket hová.

— Javult a könyvellátásunk az utóbbi időkben — folytatja valamivel derűsebb témával Fejesné. — Na, persze az olyan könyvek, amelyeket Moldova, Végh Antal vagy Berkesi írt, hamar elkelnek. De végre mondhatjuk, hogy a Szövetkezeti Könyvértékesítő Vállalat lépést tart az állami könyvterjesztővel. Már nem fordul elő az, ami régen, hogy hónapokig nem kaptunk könyveket. A járás egész területére szállítunk. Sok a törzsvevőnk és az átutazó vásárló is. Most, hogy a tsz-ben építőtábor van, délutánonként szinte ellepik a boltot a lányok, annyian jönnek.

Persze, hogy egy ilyen aránylag kis településen eny- nyi vásárló akad, az a bolt dolgozóin is múlik. Az üzlet vezetője 19 éve próbál eleget tenni e szép hivatásnak: könyvet, s egyúttal tudást terjeszteni.

— Tudja, a mi szakmánkban két lényeges dolog van.

Az egyik: sokat olvasni, hogy kedvet csinálhassunk másoknak is. A másik pedig, hogy ne sajnáljuk az időt a beszélgetésre: utcán, boltban,

mindegy hol, testreszabott irodalmat kell ajánlanunk.

Fejesné a régi időkre visz- szaemlékezve nem egy új olvasási, illetve könyvvásárlási szokásra figyelt fel. Most erről beszél.

— Vége az olcsó könyvek idejének. Azt mondják, ha elolvassák, sajnálják eldobni, viszont elhelyezni sem tudják. Inkább a kötött könyvek, a népszerűek, a fűzöttek rovására. A másik dolog, amit észrevettem — s hadd tegyem hozzá, örülök neki

— hogy többen vásárolnak részletre. Szeretnek sok könyvet hazavinni az emberek, s ha mindent kifizettek, kérik a következő adagot.

Közben vásárlók jénnek- mennek, most éppen egy középkorú nő „ugrott be”.

— Most nincs pénzem, de a jövő héten jövök, Erzsiké

— mondja még az ajtóból visszafordulva Fejesnének —, gondoljanak rám, ha jön valami !

— Látja, így van ez nálunk — néz a távozó után az üzletvezető. — A legnagyszerűbb, ha új vevőt szerzünk. Ezért érdemes dolgozni. A bizományosaim jó része is így van ezzel, vannak vagy 43-an. Egy battonyai néni, Fejes Istvánné talán a legügyesebb. Sokan összetévesztenek vele, pedig még roko-' nők sem vagyunk. De lelkes a dombegyházi BoZsó Mi- hályné vagy a mezőhegyest Roczkó Novák, aki a műszaki boltban árul.

Ismét vásárló nyit be. (Kezdem fölöslegesnek érezni magam.) Nem tartom fel tovább az eladókat, búcsúzom.

— Jöjjenek el máskor is!

— szól még utánam az üzletvezető —, hátha akkor már tágabb, szebb üzletben látjuk viszont egymást.

N. Á.

Fotó: Gál Edit

Utaznának...

Lenne mivel, de nincs kivel

— Magukat érdekelné ez a dolog? — kérdi kétkedve Szepesi Sándor. — Már nem hittem, hogy lesz jelentkező a hirdetésünkre.

(„Nyári idényre, kiránduláshoz, jogosítvánnyal rendelkező nyugdíjas házaspárt keresünk. „Gépkocsi van” jeligére az orosházi hirdetőbe” — olvastam a Népújság június 12-i számában.

E hirdetés ötletéből jutottam el hozzájuk, Orosházára.)

— írni akarnának rólunk?

Ugyan micsodát? Nincs ebben semmi különös, szeretünk tekeregni, ennyi az egész. Itt ez a kocsi, de jogosítványom nincs. Hát ezért keresünk partnert. Mi érdekelheti magukat mindebből?

— mondja, már odabenn a hűs szobában.

— Olvastak már ilyen hirdetést a lapokban? — kérdezem gyorsan, mire megrázza a fejét. — Hát ezért érdekel, mi vitte rá Önöket, hogy így keressenek társat.

Az asszony egy darabig csodálkozva hallgat, maga sem érti, hogyan kerültünk ide, hiszen odakinn a kapuban csak a férjével beszéltünk. Most, hogy már tudja miről van szó, az emberre mordul.

— Ugyan, hagyd már! Ha1 meg akarják írni, hát megírják. A nevünket is beletehetik, mi van ezen titkolni- való?

A fő érvre: lehet, hogy éppen ezzel segítünk társat találni, megenyhül a ház ura is. Valóban ez a leghőbb vágya. Hogy miért? Ez is hamarosan kiderül:

— Két éve vettem ezt & kocsit, de bár ne vettem volna! A korom miatt nem tudtam levizsgázni.

Hatvan—hatvanöt éves lehet, latolgatom magamban, aztán ki is mondom, mire nagyot nevet.

— Adjon hozzá még vagy húszat.

— Mit beszélsz itt! — zsörtölődik az asszony. — 78 éves, nem több.

— Mindegy az — legyint a férje —. A lényegen nem változtat. Próbálkoztam én, nem tudom hányszor, de a vezetés csak nem sikerült.

— Ráment vagy 10 ezer forintunk — teszi hozzá a feleség —. De annyi baj legyen. Ha nem ment, hát nem ment. Most aztán itt ez a kocsi, dísznek.

— Gyerekeik nincsenek? kérdem, mire ismét a férj veszi át a szót.

— Van nekünk három, meg unokák. Azok is meg- emberesedtek már. Kocsija van mind a háromnak, no meg nem győzik idővel sem.

Mi meg, ha tehetnénk, mindig mennénk. Beutaznánk az egész Dunántúlt. Ismerd meg hazádat! Ugye így mondják?

— Én még Olaszországba is elmennék, csak lenne kivel — ábrándozik Szepesiné.

— Én meg Spanyolba... Bár azt mondja az asszony, az messze van, de az nem számít.

Tele vannak lelkesedéssel. Csodálatos, gondolom magamban. Útikönyvekről, térképekről beszélnek. Szegedre havonta átjárnak, busz- szal. Ha akadna egy idős házaspár, ők vállalnák az üzemanyagköltséget, adnák a kocsit, csak mehetnének. Előtte megbeszélnék, ki mit akar látni, aztán már ülnének is a kocsiba.

— Volt már jelentkező. Egy idevalósi férfi jött, azt mondta, megbeszéli az asz- szonnyal, aztán visszajön. Na, azóta is jön... — legyint Szepesi Sándor.

— Mindig az asszonyokkal van baj — csóválja a fejét Szepesiné —. Valahogy nincs menőkéjük. Tavaly volt egy házaspár, de ott is a feleség volt, akit nem érdekelt semmi. Mi meg, ha már megyünk, múzeumokat, tárlatokat akarunk megnézni. Mi másért indulunk el, ha nem azért, hogy lássunk?

— Lett volna egy másik jelentkező, de az az asszonynak nem volt jó. Különvál- tan él a feleségétől. Én kiegyeztem volna vele, de ő ragaszkodna asszonytárshoz is.

— Hogy legyen kivel beszélgetnem nekem is ...

Hangjukban csöppnyi bosz- szúság nincs, még mindig bíznak benne, hogy találnak valakit. Mikor szóhoz jutok, megkérdem, nem félnek-e a rossz választástól. Egyszerre vágják rá: „Miért félnénk?” Aztán ismét Sanyi bácsi beszél.

— Tudja, sok emberrel volt már dolgunk, mindig velük foglalkoztunk. Ezért bízunk bennük, hogy baj nem érhet minket. S hogy nem bírnám az utat, attól sem félek. Életemben egyszer voltam orvosnál, amikor kivették a mandulámat. Azóta sem láttam fehér köpenyt.

Kimegyünk kocsinézőbe. Szép tisztán áll a kertkapun belül, rajtra készen.

— A gyerekek egyre mondják, hogy „Hirdessék meg, apuka! Ne kopjon.” Na, de hébe-hóba így is akad, aki elvisz minket. Van itt egy postás gyerek, neki panaszkodtunk egyszer a nagy bánatunkról. Azt mondta, visz ő, csak szóljunk. Voltunk is együtt itt-ott, de ő csak vasárnap ér rá, mi meg mindig.

— Volt nekünk kutyánk, macskánk, mind kiirtotta a férjem — mondja Szepesiné —, hogy azok se kössenek haza minket. És itt van, utaznánk: van mivel, de nincs kivel...

Nagy Ágnes

Fűtől fáig

Korunk nagy kérdése az ember és a természet viszonya. Futurológusok, természettudósok kutatják, milyen lesz a kétezredik év. Vajon ember lesz-e még az ember, és megmarad-e a fű, fa, virág maradék ősi pompája? Mert már ez a gond: megőrizni, óvni a maradékot.

Az előrelátó országokban sorra születnek a környezet- védelmi törvények. Ország- gyűlésünk is megalkotta ezt a humánus, utódainkra gondoló rendelkezést. Végrehajtása azonban sokkal nehezebb, mint létrehozása volt. Nap mint nap hallunk víz- szennyező üzemekről, levegőszennyező gyárakról, amelyeknek vezetői felelősségre- vonáskor a vállukat vonják. A bírság lényegesen kevesebb ugyanis, mint az az összeg, amelyet korszerűsítésre kellene fordítaniuk. Sorra létesülnek tájvédelmi körzetek, a növények, állatok védelmét azonban kevesen tartják szívügyüknek. Nemrég elszomorító hírt olvastam: a

nemzeti kincsünknek számító kerecsensólyom fiókáit az idén ismét ellopták. Egy fiókáért a feketepiacon egy Volkswagen árát fizetik a külföldiek. Nekik semmi sem drága. Persze, nálunk sem számít a pénz, ha saját hobbinkról van szó. „Amióta zajos fürdőélet ékteleníti az agárdi meg a gárdonyi partot, amióta nyaralóházak temérdek amatőr horgásza ké- sőn-korán zaklatja a békalencsés, csillagsávos, vízi petrezselymes fészkelőhelyek nyugalmát, azóta a Velen- cei-tó dicsőségének befellegzett” — írta már Széchenyi Zsigmond.

Balogh István szerdán délelőtt, a Kossuth rádióban elhangzott környezetvédelmi riportjában azt próbálta kideríteni: vajon a tó napjainkban folyó „megfiatalítása” nem jelenti-e a világhírű madárvilág pusztulását. A műsort végigkísérte az „érintettek” hangja, 33 madárfaj éneke. Kanalasgémek, nádi rigók, poszáták követték bizalommal az Embert, aki, lehet gondatlan, gondoskodó, felelős és felelőtlen. Ugyanúgy, mint az általa létrehozott szervek, amelyek gyakran egymásnak ellentmondásosan tevékenykednek. Az egyik tisztítja a vizet, a tájvédelmi rezervátum rovására. A másik a madárvilágot óvja. Kinek lehet igaza? A kérdés nehéz, nem is kaptunk rá egyértelmű választ. Egyszerű és érthető volt viszont Pista bácsi véleménye, aki nyugdíjasként ingyen gondozza a madarakat: „Ha tudjuk még tovább tartani, reméljük, hogy marad az utókornak egy kis látnivaló. Nemcsak filmen, hanem a természetben is.”

— gubucz —

Fotó: Gál Edit

MŰI MŰSOROK

O

KOSSUTH RADIO

8.25: Domahidy László, Kemény Kiló, Bojtor Imre és Bodza Klári énekel.

9.22: Irodalmi évfordulónaptár.

9.45: Zenevár.

10.05: Hobbi. — Dominó.

10.35: Orlando lovag. Részletek Hayd operájából.

11.25: veszélyes decibele! Riport.

11.40: Az elmés nemes Don Quijote de la mancha. Miguel de Cervantes Saa- vedra regénye folytatásokban. XXI. rész.

12.35: Galéria Karcagon. Riport.

12.50: Zenemúzeum.

14.21: A Kolinda együttes műsorából.

14.29: Szólítlak hattyú. Népek költészete Nagy László fordításában.

15.10: A szovjetunió népeinek zenéjéből.

15.25: Zsákbamacska.

16.05: Illés Endre: Halandók. I— II. rész.

16.15: Lortzing operáiból.

17.07: Olvastam valahol Tesse- dik Sámuelről.

17.27: Kovács Apollónia nótákat énekel.

17.37: A Délutáni Rádiószínház bemutatója.

19.15: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye.

Közben:

kb. 19.55: Társulás a köz(ös) művelődésért.

kb. 20.05: A hangverseny közvetítés folytatása.

20.40: A két flamingó Madarász. Takács Ferenc dokumentumjátéka. II. rész.

21.40: Népdalok.

22.20: Tíz perc külpolitika.

22.30: Zurab Andzsaparidze operaáriákat énekel.

22.45: Könyvtári adatbank. Riport.

23.00: Kovács Lóránt fuvolázik, Sebestyén János csembalózik.

o.lo: Gregorián-dallamok a

Müncheni Capella antiqua ének- és hangszeregyüttes előadásában.

PETŐFI RADIO

8.05: Bilicsi Tivadar felvételeiből.

8.20: tíz perc külpolitika.

8.33: Napközben.

10.36: Zenedélelőtt.

12.33: A Népművészet Mestereinek felvételeiből.

12.55: Kapcsolás a miskolci körzeti stúdióba.

13.25: Ifjúsági könyvespolc.

13.30: Csillebérc.

14.00: Szórakoztató antikvárium.

16.00: Párizsi vidámságok.

16.35: Idősebbek hullámhosszán.

17.30: zenei Tükör.

18.00: Disputa.

18.33: Lakatos Dezső együttesének dzsesszfelvételeiből.

19.00: Barangolás régi hanglemezek között.

19.20: Balogh Sándor népi zenekara játszik Zsákai Piros László klarinétozik.

19.55: Slágerlista.

20.33: Himnusz a szerelemről és az életről. Hangképek Edith Giovanna Cassion emlékére.

22.00: Jolantha. Részletek Sulli- van operettjéből.

23.15: Európán át.

III. MOSOR

9.00: Halló, itt Vadsegélyező! Dalok, játékok oroszul.

9.15: A Guarneri vonósnégyes lemezeiből.

10.35: A miskolci dzsessz-hétvé- ge felvételeiből.

11.05: Leonard Bernstein vezényli a Bécsi filharmonikus zenekart.

12.45: Loránd István kórusmüveiből.

13.07: A7 eladott menyasszony. Részletek Smetana operájából.

14.17: Zenekari muzsika.

16.00: Zenei Lexikon.

16.20: Muzsikáló fiatalok.

16.50: Popzene sztereóban.

18.01: Liszt és Bartók műveiből.

19.05: A progresszív beat híres előadói.

19.45: Kilátó.

20.30: Nikolaj Gjaurov Zakariás szerepében. Részletek

Verdi: Nabucco című operájából.

21.11: Barokk szerzők művei.

22.04: Magyar zeneszerzők.

SZOLNOKI STŰDIÖ

17.00: Hírek.

17.05: Hétközben. Aktuális magazinműsor. Szerkesztő: Gulyás Ferenc.

18.00: Alföldi krónika.

18.15: Beatparádé.

18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes.

TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR

15.45: Hírek, (f.-f.)

15.50: Telesport. Nemzetközi teniszverseny. Közvetítés Wimbledonból.

17.50: Tévebörze. (£.-£.)

18.00: Kalákával kalákában. Zenés műsor kamaszoknak, (ism.)

18.40: Kertünk — udvarunk. Riportműsor. (f.-f.)

19.00: Reklám, (f.-f.)

19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna.

19.15: Esti mese. (f.-f.)

19.30: Tv-híradó.

20.00: Jogi esetek, (f.-f.)

20.40: Charley angyalai. Magyarul beszélő amerikai filmsorozat. A felejthetetlen Glória.

21.25: Családi kör.

22.15: Nemzetközi teniszverseny. Közvetítés Wimbledonból, felvételről.

23.15: Tv-híradó — 3.

II. MŰSOR

20.00: Hetedhét határon át. Riportfilm a szocialista országok II. amatőr művészeti fesztiváljáról, (f.-f.)

20.40: „Domaházi hegyek között ...” Filmszociográfia. Vl/5. rész: „Az a híres

domaházi menyecske...” (f.-f.)

21.40: Tv-híradó — 2.

22.00: Zenés nyári esték. Bolond Istók. Zenés dráma, (ism.)

BUKAREST

10.00: A fattyú. Ism.

10.50: Hírek.

15.00: Tenisz.

17.15: Kulturális élet.

17.35: Rajzfilmek.

18.00: Tv-híradó.

18.25: Fiatalok órája.

19.55: A tudományok és utazások híradója.

20.45: Nagy operaénekesek: Paolo Montrarsolo.

21.15: Tv-híradó.

BELGRAD, I. MŰSOR

17.40: Magyar nyelvű tv-napló.

18.15: A győzelem napja — gyermekműsor.

18.45: Zágrábi életképek.

19.15: Rajzfilm.

20.00: Délkörök — külpolitikai műsor. «

20.50: Felhívás utazásra — vetélkedő.

22.05: Balettműsor.

22.25: Dokumentumfilm.

n. MŰSOR

18.00: A Dunav-film 25. évfordulója.

18.45: Belpolitika.

19.15: Négy keréken.

20.00: Közeli találkozások.

20.30: Huszonnégy óra.

MOZI

Békési Bástya: 4 órakor: A

Fekete Kard románca — 6 és 8 órakor: Hazatérés. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja — 7 órakor: A trombitás. Békéscsabai Kert: Ned Kelly. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A négy testőr — 4, 6 és 8 órakor: Karate. Békéscsabai Terv: Földi

űrutazás. Gyulai Erkel: A csii- lagszemű. Gyulai Kert: Az első kísértés. Gyulai Petőfi: 4

órakor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: Világvége közös ágyunkban. Orosházi Béke: Konvoj. Orosházi Partizán: Csendestárs. Szarvasi Táncsics: A kígyótojás.