Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

1980. július 26., szombat Kicsi a téesz, de... Hátúról a második, nagy­ságát tekintve a dombiratosi Béke Tsz a megyében. Ha termelési eredményeit fi­gyeljük, más a helyzet. Az 1723 hektáros gazdaságnak hatalmas társai közt sincs szégyenkezni valója. Ez a kicsinek számító te­rület a megye déli részén van, a körzetre jellemző jó földeken. Külön szerencse, hogy a Nagykamarás—Nagy- bánhegyes térségére jellemző belvíz eddig elkerülte. Kivé­teles eset, hogy az idén 180 hektár víz alá került. Ennek egy része búza volt, s hogy mentsék a menthetőt, a ki­eső területet bevetették ku­koricával, úgy tűnik megér­te, mert szépen fejlődik. Maga a növénytermesztés szerkezete jól illeszkedik a táj termelési hagyományai­ba, főként búzát, kukoricát, cirkot termesztenek a szö­vetkezet dolgozói. Csak any- nyi lucernát telepítettek, ami feltétlenül szükséges a szarvasmarha-ágazat ellátá­sához. A vezetőség is azt vallja, hogy kár lenne jó ku­korica- és búzaföldeket ta­karmánytermelésre elpaza­rolni, hiszen az árunövények sokkal nagyobb jövedelmet hoznak. Ez a takarékos gondolko­dás jellemzi a pénzügyi irá­nyítást is, s a mennyiségi növelés mellett csak csekély önköltségnövelés terheli a növénytermesztést. így sike­rült elérni, hogy tavaly pél­dául a búzán majdnem 100. a kukoricán 114 forintot nyertek 100 kilogrammon­ként. Az okszerű tápanyag- gazdálkodáson kívül ehhez nagyban hozzájárul az, hogy olyan olcsó gépeket használ­nak, amelyek kivétel nélkül mind szocialista importból származnak. Az a 3 és fél milliós ösz- szeg, amely évente a szövet­kezet rendelkezésére áll, nem / Visszhang a köszméteiigyben A „Villáminterjú köszmé­teügyben” címmel a Nép­újság július 24-i számában megjelent cikkhez a követ­kező megjegyzést kívánjuk hozzáfűzni: Vállalatunk, a Magyar Hű­tőipari Vállalat békéscsabai gyára a köszméte felvásár­lását a gyümölcs érésével jú­nius 11-én megkezdte, mely egészen július 10-ig folyama­tos volt. Július 10-e után a köztermesztésben levő, zöld bogyószínű gyümölcsök már olyan érési stádiumban vol­tak, hogy hűtőipari feldolgo­zásra alkalmatlanná váltak'. Ezen felvásárlási időszak alatt a nem szerződött part­nerektől néhány kilogramm­tól több tonnáig, függetlenül attól, hogy magántermelők­ről vagy felvásárló kereske­delemről volt szó, a bejelen­tett mennyiséget minden esetben átvettük. Meghök­kentő a szeghalmi ÁFÉSZ igazgatósági elnökének nyi­latkozata, annál is inkább, mert az említett ÁFÉSZ, cse­kély mennyiségben ugyan, de szállított részünkre kösz­métét. Azzal viszont nagyon egyetértenénk, ha az ÁFÉSZ- ek megközelítő pontossággal közölnék, hogy területükön milyen termés várható, illet­ve milyen területen van köszmétetelepítés, hogy an­nak alapján — még ez év végével, vagy esetleg a kö­vetkező év márciusáig — szerződést tudnánk velük kötni. Ezzel mentesítenénk a termelőket attól, hogy több kilométeres távolságból 20— 30, vagy 50 kg árut hozza­nak be, ami ez évben is meg­történt. Többször tárgyaltunk a MÉSZÖV illetékeseivel, va­lamint több ÁFÉSZ-szel, hogy a szórványgyümölcsö­sökben jelentkező bogyós gyümölcsöket gyűjtsék össze, és az összegyűjtött bogyós gyümölcsre kötelezettséget vállalunk, illetve szerződést kötünk velük. Márton Pál igazgató is engedi meg, hogy drága gépeket vegyenek, több mil­liós beruházásokba kezdje­nek. Az idén igaz sor került erre is, összesen 11 milliós költséggel új szárítóüzemet építenek. S ami nagy szó; hitel, külső támogatás nél­kül. Egyedül a Dél-Békés megyei Tsz-Szövetség köl­csönös támogatási alapjából igényelték másfél milliót, ez azonban csak egy ideig pó­tolja azt a részt, amellyel egy másik termelőszövetkezet tartozik a dombiratosiaknak. Érdekes az is, hogy több mint 10 éve semmilyen köl­csönt nem vett fel a gazda­sági vezetés. Mindez nem a kezdemé­nyezés hiányáról vagy a ve­zetők bátortalanságáról árul­kodik, hiszen az új szárító 2 évig minden fejlesztési lehe­tőségüket felemészti. Felve­tődhet az is, miért épp ilyen drága, nagy teljesítményű berendezést építenek? A vá­lasz egyszerű: ez kapható, s a régi, elavultat valamivel pótolni kell. Az előzetes fel­mérések szerint a környék üzemeinek bérszárítást is folytatnak majd. Az esetleg elmaradó bevételek ellenére mégis jobban örülnének an­nak, ha nem sokat menne ez a szárító, hiszen ez egyben többlet energiafelhasználást is jelent. Az igazi öröm az, ha — mint a napokban — a mért 14 százalékos nedves­ségtartalommal azonnal rak­tárba kerülhetne a gabona. A nagy beruházás elkez­dése előtt bebiztosította ma­gát a szövetkezet, hogy ne lásson szükséget más gépek­ben sem. Tavaly 5 új MTZ- traktort, egy IFA teherautót és két kombájnt vásároltak, előre számítva a következő két év szűkebb fejlesztési le­hetőségeire. A növénytermesztés szép eredményeit kicsit elhalvá­nyítják a szarvasmarha-te­Eredményesen segíti az ál­lattartó gazdaságokat az Ál­latorvos-tudományi Egyetem járványtani tanszéke. A ku­tatócsoport más kutatóhe­lyekkel együttműködésben főként a borjakat, a juhokat és a sertéseket veszélyeztető fertőző betegségek ellen küzd. Mint Szentiványi Tamás, akadémikus, tanszékvezető professzor az MTI tudomá­nyos munkatársának "elmon­dotta: fő célkitűzéseink közé tartozik, hogy az istállóban tartott borjúállományt ritkí­tó, s jelenleg tizennyolc szá­zalékos elhullási veszteséget az elkövetkező években leg­alább tíz százalékkal csök­kentsék. Az egyetemi szakemberek tapasztalatai szerint a bor­jak fertőző jellegű, főként bélgyulladással járó megbe­tegedései és az újszülöttek szakszerűtlen táplálása kö­zött összefüggés van. A te­nyésztők ugyanis idáig azt hitték, elegendő, ha az új- szülc a fér 5z ;sel szemben védelmet nyújtó anyatejetaz első három napban kapja meg. A kísérleti kutatások ezzel szemben azt mutatták, hogy már az első 12 órában legalább két alkalommal meg kell itatni „föccstejjel” a kis állatokat, mivel 24 óra eltel­tével a védőanyagok a bél­ből a véráramba már nem szívódnak fel, és így védő­hatást sem fejtenek ki. A gyakorlat igazolta ezt a meg­állapítást. A tanszék kutatói kísérle­teket folytatnak a hízó bá­rányok fertőző megbetegedé­seinek megelőzésére is. Vi­lágviszonylatban elsőként ál­lapították meg, hogy az úgy­nevezett adenovírusok okoz­nak a legtöbbször elhullás­hoz vezető légúti megbetege­nyésztés gondjai. Éppen a szűkös anyagi lehetőségek miatt sem az állomány le­cserélésére, sem új telep épí­tésére nem jut pénz. A vesz­teség megszüntetését a terv­szerű mentesítéstől remélik. Ugyanis az állomány bru- cellával fertőzött, s nem ne­héz elképzelni, hogy az évi 50 körüli vetélések mekko­ra kárt okoznak. A felügye­leti szervek rendelkezése szerint 5 év alatt kell egész­séges állatokkal lecserélni a fertőzötteket. A szakvezetés erre is a legolcsóbb mód­szert választotta, a tsz saját teheneinek egészséges szapo­rulatát hagyja meg a jövő­ben. A jövőt latolgatva felme­rül az is, meddig bírja a jó adottságok ellenére is szűk lehetőségeket kihasználni a szövetkezet? Hiszen, ha ná­lunk nem is „eszi meg a nagy hal a kicsit”, tény, hogy ekkora üzemméret mel­lett nehéz emelni a termelés színvonalát. Ráadásul a mun­kaerő sem látszik biztosított­nak, hiszen az átlagéletkor eléri a 47 esztendőt, annak ellenére, hogy az egy főre jutó jövedelem közel van az évi 46 ezer forinthoz. Nehéz ebben a körzetben új mun­kaerőt találni. StabU pénzügyi egyensúly, kedvező jövedelmezőségi mutatók, termelési bizton­ság. Ugyanakkor nem tagja egyetlen termelési rendszer­nek sem. Ez jellemzi a dom­biratosi Béke Termelőszövet­kezetet. Mindez nem jelenti, hogy vezetősége ellenáll a kor követelménveinek, a korszerűsítés igényeinek. Egyelőre nincs szó arról, hogy csatlakozzék valamelyik nagyüzemhez, az azonban biztos, hogy méltó partnere lehet bármelyik nagyobb társának, ezt jól mutatják eredményei. M. Szabó Zsuzsa dést, tüdőgyulladást. Ezt tudva, olyan vakcinát állí­tottak elő — és számos gaz­daságban ki is próbálták — amelynek alkalmazásával a hizlalási veszteséget mintegy húsz százalékkal sikerült csökkenteni. Az állatorvoslás jelentős gondja a sertéseknél fellépő torzító orrgyulladás, amely deformálja az állat orrát, és ezáltal az nehezebben tudja a takarmányt megrágni. En­nek folytán a jószág rend­szerint elkorcsosul, vagy csak nagyon nagy mennyiségű ta­karmány elpocsékolása után éri el a kívánt súlyt. A ku­tatók kiderítették, hogy ez a betegség főként ott lép fel, ahol a keresztezési program miatt az állományt gyakran keverik. Bakterológiai vizs­gálatokkal sikerült kóroko­zóját izolálni, és jelenleg há­rom állami gazdaságban foly­nak a vakcinákkal a kísér­letek. Sikerült azt is megálla­pítani, hogy az újszülött bor­jak és malacok korai coli- hasmenéses megbetegedése gyakran azért következik be, mert a tehén, illetve a koca a vemhesség ideje alatt nem részesült megfelelő takarmá­nyozásban. A járványtani tanszék ku­tatási eredményeit, tanácsait hasznosítók egyre népesebb táborában megtalálhatók leg­rangosabb mezőgazdasági nagyüzemeink, köztük a me­zőfalvi, a mezőhegyesi, a hódmezővásárhelyi, a nagy­miskolci, a hortobágyi, a bá­bolnai, a baki, a bólyi, a Szombathelyi Állami Gazda­ság, illetve mezőgazdasági kombinát, a Keszthelyi Ag­ráregyetem Tangazdasága és egy sor más, ugyancsak jó­nevű állattartó nagyüzem. Egyetemi kutatók és jószágtartó nagyüzemek együttműködése Árvíz a Körösökön Csütörtökön, az esti órákban a védekezési munkákat meg­tekintette Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára Ezekben a napokban a legnagyobb nyári munkát az aratás jelenti. Pontosab­ban: csak jelentené. A köz­bejött eső miatt pihenőre kényszerültek a kombájnok. S amikor mindenki azt les­te, hogy mikor indulhatnak a gépek, az egyik leghatal­masabb elem, a víz orvul támadott megyénk folyóin. Néhány óra alatt métereket emelkedett a Fekete- és a Sebes-Körös, majd a Be­rettyó vízszintje. Szerencsére a Fehér-Körös áradása las­súbb. Csütörtökön a késő délutá­ni órákban már óriási erővel, szervezetten folyt a védeke­zés a gátakon. A munkála­tokat megtekintette, a ve­szélyeztetett szakasz egy ré­szét végigjárta Frank Fe­renc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A védelem vezetői minden szükséges intézkedést meg­tettek arra, hogy a víz a gá­A robbanószer a helyszínen van — remélhetően nem lesz rá szükség tak között vonuljon le. Fel­készültek viszont arra is, hogy ha már nem tudják tartani az árt, akkor igény­be vegyék a mályvádi árví­zi szükségtározót, öt évvel ezelőtt, amikor is az emlé­kezetes árvíz után a töltése­ket megerősítették, Remeté­nél úgy alakították ki a gá­tat, hogy szükség esetén, a robbantás után „lecsapolha­tó” a folyó vize a 3300 hek­táros szükségtározóba. A magyar néphadsereg egyik műszaki alakulatának kato­nái mindent előkészítettek a gát megnyitásához. Persze a védelem vezetői a jelszót is kiadták: „Csak a legvégső esetben robbantsák a töl­tést.” Közben a folyó tovább áradt, este 9 órára elérte a 970 centimétert. Éjfélkor már 988 centimétert mutatott Antnál a vízmérce, vagyis 48 centiméterrel többet, mint 6 esztendővel ezelőtt, amikor is a legnagyobb vi­zet mérték. A robbantáshoz szükséges vezetékek készülnek A gátakon, József-szana- tóriumnál és az országhatár közelében folyt a nyúlgát építése. A víz kidöntött fá­kat, szénaboglyákat, bálázott szalmát és egyéb uszadékot sodort. Meg-megújuló erővel rohant a híd pillérjeinek. Tíz óra tájban eleredt az eső, s ez nehezítette a vé­dekezésben részt vevők munkáját. Némi reményt a hajnali jelentés adott: 8 centimétert apadt a Fekete- Körös vize! Pénteken reggel több mint 900-an yették fel a gátakon a küzdelmet a víz ellen. A remetei vasúti hídnál a Kö­rös—berettyói Vízgazdálko­dási Társulat egyik brigádja nyúlgátat épít. — Ha nincs ez az árvíz, akkor most a sarkadi Lenin Tsz-ben, a meliorációhoz műtárgyakat építünk — mondta Réti Sándor kubikos. — Tegnap is itt voltunk, rövid volt az éjszaka — kap­csolódott a beszélgetésbe Szamos Ferenc. — Ennyi vizet még életemben nem láttam, pedig gátőrcsaládból származom. Ez messze túl­tesz az 1974-es víznél is. A közutat homokzsákokkal védik Fotó: Veress Erzsi A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság központjában elmondták, hogy a Körösök romániai vízgyűjtő területén újabb, jelentős mennyiségű eső hullott, s ez tovább las­sítja a folyók apadását. Egyébként a Fekete-Körös pénteken 13 óráig csaknem 50 centimétert apadt. A gá­tak biztonsággal, jól tartják a roppant vizet. Persze a védekezés tovább folyik. Tegnap 915-en szorgoskodtak a gátakon, a Fekete-Körös töltésén mintegy 2,5 kilomé­ter nyúlgátat építettek. A Fehér-, a Fekete-, a Se­bes- és a Kettős-Körösön, valamint a Berettyón har­madfokú, az áradó Hármas- Körösön elsőfokú az árvízvé­delmi készültség. A belvíz­zel borított terület mintegy 1900 hektár. — szekeres —

Next

/
Oldalképek
Tartalom