Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-03 / 154. szám
1980. július 3., csütörtök «IWJKTíW SZERKESSZEN VELÜNK! Szerkesztői üzenetek „Gyöngyélet” a Gyöngy környékén A címben említett Gyöngy nem a tenger fenekéről felszínre hozott igazgyöngyöt jelenti, hanem egy korszerű, szépen berendezett presszót Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen. Közel a KISZ- táborhoz, a K—2-es épülettömb mellett létesült. A környékbeli lakók sajátkezű aláírásával érkezett panaszlevél rovatunkhoz. Megírják őszintén, hogy nagyon örültek, amikor a terasszal ellátott kis cukrászda megnyílt. Hiszen nem kell messze menni süteményért, fagylaltért, kávéért, üdítőért. Rokonok, szomszédok, jó barátok ülnek le egy kis tere-ferére, kellemes időtöltésre. Csakhogy nem mindig Egy békéscsabai cukorbeteg asszony írja többek között: az egészséges ember is csak akkor fogyasztja jó étvággyal a kenyeret, a péksüteményt, ha az tiszta, higiénikus, idegen anyagoktól mentes. A beteg ember gyomra pedig különösen érzékeny. Nos, a közelmúltban rövid idő alatt két alkalommal fordult elő, hogy bogarat, vagy más idegen anyagot talált a Luther utcai (SZTK előtti) kenyérboltban vásárolt diétáskenyérben. Panaszának igazolására eljuttatta szerkesztőségünkbe azt a diétáskenyér-darabkát, amibe valóban idegen anyagot sütöttek. Levélírónk a bolti eladót nem hibáztatja, hiszen ő nem láthat bele a kenyér belsejébe. Csupán a sütőipari dolgozóktól kér több figyelmet, nagyobb gondosságot, hogy jobb étvágy- gyal fogyaszthassa mindenki a kenyeret. * * * Több régi kedves olvasónk — akik nagyon szeretik városukat, Békéscsabát „gyöngyélet” uralkodik a Gyöngy körül. Gyakran előfordul, hogy záróra után többen a teraszon maradnak. Mivel itallal jó előre „feltankolnak”, tovább iddogálnak, a késő éjszakai órákig hangoskodnak', énekelnek. Olykor ösz- szetörik, eldobálják az üres sörös-, borosüvegeket. Így aztán nemcsak a környékbeli lakosok éjszakai nyugodalmát zavarják, de a törött üvegekkel balesetveszélyt „teremtenek” a presz- szó körül játszadozó kisgyermekek számára. A lakók kérik az illetékes szervektől: teremtsenek rendet a felnőttek és a gyermekek érdekében a Gyöngy presszó környékén. — arra hívták fel figyelmünket, hogy egyesek elcsúfítják az Élővíz-csatorna partját. Aki a Penza lakótelep csatornapartja mellett végigsétál, az örömmel tapasztalja : a gyermekek nagy örömére sok ötlettel, megoldással, választékos felszereléssel teremtettek itt játszóteret. Dicséretet érdemel az ifjúsági KRESZ-park is. Annál bosszantóbb, hogy a betonút és az Élővíz-csatorna mellett levő ún. hullámteret, zöldterületet egyes emberek elcsúfítják. Kerítéssel „kisajátítanak” maguknak egy-egy szakaszt, itt időnként szalonnát sütnek stb. Különböző ülőalkalmatosságokat helyeznek el, amelyeket rikító színekkel festenek be. Különösen szembetűnő — és még giccs- nek is borzalmas — a kékre festett farönk. Levélíróink joggal kérdezik: a vízparti zöldövezet kinek a tulajdona, szabad-e abból bárkinek kisajátítani bizonyos területet? Szóvá tesszük! Égő csikk a zöld gyepen „...Évek óta rendszeres látogatója vagyok családommal együtt a gyulai Várfürdőnek. Véleményem szerint ez egy olyan kitűnő intézmény, hogyha nem volna, „ki kéne találni...”. Itt gyermek és felnőtt egyaránt megtalálja a szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. Nagy öröm számunkra, hogy a gyermekek külön pancsikolót kaptak, így nem zavarják a felnőttek nyugodt pihenését. Az elmúlt hét végén „berobbant” a várva várt nyári nagy meleg. Boldog voltam, hogy ismét a szabadban tölthetjük a szombatot és a vasárnapot. De az örömbe „üröm” vegyült. Az történt ugyanis, hogy amíg kislányommal önfeledten, vidáman labdáztunk, egy magáról megfeledkezett vendég eldobta a zöld fűbe az égő cigarettacsikket. Én véletlenül játék közben ráléptem, és nagyot sikítottam, amitől a kislányom is megijedt... Kérdezem én: nem tudna mindenki fegyelmezetten viselkedni a strandon? Hiszen több mint 10 ezer ember — felnőtt és gyermek — veszi igénybe ezt a csodálatos fürdőt egy-egy napfényes vasárnapon. Tudom, hogy a gyulai vízmű-igazgatóság és a várfürdő vezetősége sokát költ arra, hogy a hatalmas park rendelkezésre álljon, ott pihenhessünk, szórakozhassunk kedvünk szerint. Miért tehetik tönkre egyes felelőtlen személyek ezt a drága pénzen és fáradságos munkán fenntartott parkot. Szeretnék ezután is gyakori vendége lenni a gyulai Várfürdőnek, de ha gyakran megégetem a talpam, akkor inkább odahaza maradok...” Egy gyakori fürdővendég Számunkra „aranyvasárnap” volt ......Születésem óta állami gy ermekgondozó intézetben élek. Mindenütt nagyon szerettek és sokat törődtek velem. Most 14 éves vagyok. Az intézet többi gyerekével együtt vasárnap engem is elvittek autóbusszal a gyomai strandra. Elkísértek bennünket a nevelők is. Nagyon jól éreztük magunkat azon a gyönyörű strandon. Számunkra »aranyvasárnap« volt az a felejthetetlen nap. Sokszor elvisznek minket kirándulni az ország legszebb tájaira. Kérem a Népújság szerkesztőségét, hadd köszönjem meg nyílt levélben a tanárainknak a rólunk való gondoskodást. Mi, akik a nyarat is az intézetben töltjük, hálásak vagyunk azért, ha bárhova kirándulhatunk ...” Egy állami gondozott kislány Mennyi nyálhúst lehet utólag reklamálni? Mennyi nyúlhúst lehet utólag reklamálni, ha az átvételkor nem jól számoltak? — kérdezi többek között a Szerkesszen velünk rovathoz írt levelében Petróczi Imré- né körösnagyharsányi nyúl- tenyésztő. Az történt ugyanis, hogy 1980. május 23-án nyúlfelvásárlás volt a községben. Vésztőhöz tartoznak, de a nyulakat a dunavarsá- nyi Petőfi Tsz-be szállították. A felvásárló — joggal — nagyon megválogatta a felkínált árut, és csak a legszebbeket vette át a tenyésztőktől. Panaszosunk 38 nyu- lat akart eladni, de csak 18- at talált megfelelőnek az átvevő. Eddig rendjén lett volna minden, csakhogy az 52 kiló összsúly helyett 37 kilót akart elszámolni levélírónknak. Petrócziné nem vette tudomásul, méltatlankodott, és arra kérte az átvevőt: intézkedjen. Az csak annyit válaszolt: ő nem csinál semmit, levélírónk pedig menjen, ahova akar. Petrócziné nem hagyta annyiban a dolgot, írt Duna- varsányba. Onnan értesítést kapott a Körösmenti ÁFÉSZ, hogy jogos a reklamáció. Vésztőről június 18-i keltezéssel levelet kapott Petrócziné, amelyben jogosnak ismerték el panaszát, szíves türelmét kérik, amíg intézkednek az ügyben. Június 21- én, az újabb átvételkor szóvá tette, hogy még mindig nem kapta meg a pénzt. A felvásárló megígérte: segíteni fog. Erre fel újabb levél érkezett Körösnagyharsányba, amelyben értesítik Vésztőről: mivel utólag nem lehet megállapítani, hogv mennyi volt az átvett nyúl mennyisége, így a reklamált 15 kiló helyett 10 kiló árát fizetik ki. Megkérték: nyilatkozzon, hogy elfogadja-e a 10 kiló árát. Ha nem, akkor forduljon panaszával a bírósághoz. Ha jogos a 10 kiló árának utólagos megfizetése, miért nem jogos a 15 kiló? — kérdezi levélírónk. Ezt mi is szeretnénk tudni. Koncz Józsefné, Budapest XI., Tétényi úti rendelő orvos írnoka és egy csanád- apácai olvasó: Az orvosoknak, a kórházban dolgozó ápolóknak, mentősöknek személyes levélben mondjon köszönetét a segítségért, ami egyébként kötelességük. Duska Mátyásné, Gyula, Rákóczi u. 37/B: A Szerkesz- szen velünk rovathoz írt levelét megkaptuk. Megértjük bosszúságát, hiszen nyáron kell leginkább a patron. Segíteni közvetlenül nem tudunk, mivel patrondoboz beszerzésével és postázásával nem foglalkozunk. Levelét eljuttattuk az Élelmiszer- Kiskereskedelmi Vállalathoz, ők talán megoldják a problémát. Levelét máskor is szívesen vesszük. Óré Mihály, Almáskamarás, Széchenyi u. 77: Megkaptuk közérdekű bejelentést tartalmazó levelét, amelyet még tízen — rendszeresen az említett útvonalon közlekedők — aláírtak. Menetrendügyben a Volán általában a helyi tanáccsal egyetértésben hozza meg a határozatot. Ezért levelét elküldtük kivizsgálásra, választ lapunk hasábjain adunk majd. „Kíváncsi” jeligére — mivel nevét és pontos lakcímét is közölte — jogászunk válaszol majd. Turbucz Károly nyugdíjas, Vésztő: Amint a Nyugdíj- intézettől értesültünk1, a Szerkesszen velünk rovathoz írt panaszát megvizsgálták és orvosolták. Kérjük, írjon nekünk máskor is, készséggel állunk olvasóink rendelkezésére. Adamik Istvánné, Szarvas, Dr. Melich János u. 41: Rovatunkhoz írt levele után két alkalommal jártunk a csabacsüdi Lenin Tsz-ben. Vezetőkkel, dolgozókkal, jogászokkal beszélgettünk. Sajnos, az önök panaszán segíteni nem tudunk. Ha nem tudnak belenyugodni a döntésbe, forduljanak bírósághoz. Az igazságszolgáltatás rájuk tartozik. (XXXXXXXXIOÍXXXXXXXXXXXXXXXXXXMÍXXXXXXXXXXX „Krokodil” elhasznált gumikerékből Jól megférnek egymás mellett a gólya és az elhasznált gumikerékből kialakított „krokodil”. Gyulán kapta lencsevégre ezt a látványt az egyik cukrászda előtt fotóriporterünk. Lám, a gyermekek nagy-nagy örömére az „öreg” autógumikereket is lehet ötletesen hasznosítani Fotó: Veress Erzsi MIT MOND II JOGSZABÁLY? Mészáros András, Békéscsaba: A nagyüzemileg nem hasznosítható földet a termelőszövetkezet nemcsak a saját tagjainak, alkalmazottainak adhatja haszonbérbe, de kívülállóknak is. A haszonbérbe adott föld nagysága nem haladhatja meg a 6 ezer négyzetmétert. Ebbe a területbe tehát a tartós használatba adott egyéb földterület is beleszámít. Korábban a termelőszövetkezet valóban nem adhatta el az állampolgároknak a tulajdonában levő földet, beleértve a házasingatlanokat is. Ez év január 1-től annyiban változott ez a szabály, hogy a földhivatal jóváhagyásával a házingatlanokat és tartósan fennmaradó tanyákat kizárólag lakás céljára állampolgároknak is eladhat. Változás történt a tartós használatba adás időtartamában is, ez ugyanis 50 évről 30 évre csökkent. B. Károly, Orosháza: Levelében azt írja, hogy az építőiparban dolgozik. Munkatársai között többször szóba került a különélési pótlék. Pontosan *a mai napig sem tudják, hogy ki jogosult a pótlékra. A feltételek közé tartozik-e az, hogy valaki külön él a feleségétől, s a lakhelyétől távollevő munkahelyen dolgozik. Levélírónk ugyanis amióta külön él a feleségétől, visszaköltözött a szüleihez. így naponta vagy másfél órát utazással tölt el. Különélési pótlékot eddig még nem kapott. A közelmúltban viszont egy másik építésvezetőség területén dolgozott. S akkor kiutaltak neki valami pótlékot. Ezen azért csodálkozott, mert ez az építésvezetőség nem esett sokkal messzebbre a lakóhelyétől, mint a munkahelye. A különélési pótléknak semmi kapcsolata nincs a családjogi szabályokkal. Tehát ahhoz sem, hogy ön a feleségétől külön él. Az építőiparban foglalkoztatott dolgozókat azonban bizonyos esetekben valóban megilleti a különélési pótlék. Mégpedig azokat, akik állandó lakhelyüktől a munkahelyre bejárni nem tudnak, vagy bejárás esetén állandó lakhelyüktől legalább 14 'órát távol vannak. Levelében azt írja, hogy az utazás másfél órát vesz igénybe, így nyilván a különélési pótlék nem illeti meg. A rendelet azonban más esettel is foglalkozik. Kimondja, hogy az építési telephelyen állandó telephelyre alkalmazott dolgozónak különélési pótlék akkor jár, ha állandó telephelyén kívül más helységben foglalkoztatják, és sem állandó lakhelyére, sem telephelyére nem tud visszatérni, vagy távolléte a napi 12 órát eléri, illetve meghaladja. Amennyiben ez fennáll, kérheti a különélési pótlékot. Meg kell említeni a kiküldetési díjat és a különszolgála- ti díjat is, mert amikor egy másik építésvezetőség területén dolgozott, valószínűleg ezt az előbbit kapta meg. Tévedések elkerülése végett a változó munkahelyen foglalkoztatott dolgozókat kiküldetési vagy külön szolgálati díj nem illeti meg, kivéve, ha vállalat központjába, vagy a felügyeleti hatósághoz rendelik be. A kollektív szerződésnek ki kell térnie a változó munkahelyre, s meg kell határozni, hogy milyen terjedelmű az. A kiküldetési díj akkor jár, ha más építésvezetőség területén dolgozik. Ez azonban nem azonos a különélési pótlékkal. Dr. Serédi János VISSZHANG „Mindennapi környezetvédelem” cím alatt a szerző a Népújság 1980. június 20-i számában arról ír, ha elindul az ország szívétől az ország bármely sarka felé, mit lát a szeme, mi minden riasztót az utak menték, erdőszéleken, úton-útfélen. Igaza van a szerzőnek. Mindezt szű- kebb hazánk, Békéscsaba és környéke számos helyein láthatjuk. De Békéscsabán nemcsak látni lehet a környezetünket elcsúfító jelenségeket! Mi; csabaiak, szaglásunkkal nap mint nap, több évtizede kell, hogy ismét és ismét tudomásul vegyük: környezetünket, alapvető éltető elemünket, a tiszta levegőt szennyezi a Két- egyházi úti sertéshizlalda. A bűzös, fojtó, undorító szag az uralkodó szél következtében ellepi a város csaknem egészét, és a lakosság szenved tőle. S ebben a kérdésben nem az állampolgári fegyelemben keresendő a környezetvédelmi szabályok, sőt, törvények megszegése, inkább az állampolgárok fegyelmével és türelmével való visszaélésről lehet szó. Többször hangzottak el határidős Ígéretek a hizlalda megszüntetésére, de a népgazdasági érdekek — úgy látszik — oly nagyok ez esetben, hogy a hatvanezer lakosú város lakóinak elemi érdekei egyszerűen háttérbe szorulnak. Pedig a lakossági vélemény szerint Békéscsaba környezetvédelmének alapvető és elsőrendű feladata a levegő szennyezésének megszüntetése. Gondolom, velem együtt a város lakossága is örömmel venné e feladat végleges megoldását. Bielik János Birtokháborítós-e a környezet parkosítása? Óbert Ferenc, Gyula, Nürnbergi u. 18. szám alatti lakos kérdezi többek között: birtokháborítás-e, ha valaki társadalmi munkával, a szomszéddal összefogva szép környezetet teremt a lakása körül. Három gyermekével 1979 júliusában nagy örömmel költözött be a gyönyörű új otthonba. Tanácsi kezelésű, hatlakásos épület, két család a földszinten, négy pedig az emeleten lakik. A lakásokhoz élőkért és hátsó udvar tartozik. Beköltözés után azonnal hozzáláttak a törmelékek eltakarításához, nem várták tétlenül, amíg az illetékes vállalatnak erre ideje, energiája lesz. Nyár végére már — a földszinti lakók jóvoltából — virágok nyíltak, így némileg ellensúlyozták a kerítésen túlról, az ólakból áradó „illatot”. „A rossz szomszédság török átok” szólásmondás e ház lakóit sem kerülte el. A díszkertet kialakítók ellen birtokháborítási feljelentést tettek azok a lakók, akik a 3,60 méteres szakaszon pihenőt és játszóteret szerettek volna kialakítani. De ezzel sem ért véget az emeleti lakókkal való viszály. Azt kérték a vállalattól, hogy állítsák vissza az említett ház körül a régi állapotot. A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat dolgozói így aztán 1980. június 21-én megjelentek a ház előtt, és megkezdték a növények irtását. A gyerekek sírva szaladtak a szülőkhöz, hogy a bácsik kiszedik a virágokat. Levélírónk — mint Hazafias Népfront-aktíva — sokat fáradozik a szép környezet, a megye település-kialakításán. Ezért joggal bántja, hogy saját lakásának környékén ennyi vitára ad okot a parkosítás. Kérése, hogy az illetékesek döntsék el végre, mi legyen az élőkért sorsa. Szeretne szép környezetben és minden lakóval békésen élni.
