Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
NÉPÚJSÁG 1980. Július 20., vasárnap Aratás és (vagy) taggyűlés „KISZ-élet? Van, van, de nálunk, a mezőgazdaságban nehéz ügy. Itt, ugye, a munkacsúcsok miatt nem nagyon lehet rendszeres, tartalmasa mozgalmi élet.” — Ilyen és hasonló véleményt nem ritkán hallani, ha szóba kerül a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szervezettsége, KISZ-munkája. Több példa viszont az ellenkezőjét bizonyítja, s egyben utal arra, hogy az aratás, az őszi betakarítás és a pezsgő, tartalmas mozgalmi élet nem zárja ki egymást. Az persze nem vitatható, hogy a sajátos körülmények között nehezebb megtalálni a helyes formákat, módszereket. A téma kapcsán az érveket és ellenérveket, példákat és ellenpéldákat hosszan bogozhatnánk, sorolhatnánk. De egyelőre maradjunk a puszta ténynél: a KISZ tömegbefolyása és szervezettsége a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében alacsonyabb az elvárhatónál. Vajon mi van e megállapítás mögött megyénkben — például Szarvason? A KISZ szarvasi városi bizottsága részletesen elemezte a kérdést, tapasztalatokat gyűjtött e témában. (Erről szóló jelentése része egy megyei vizsgálatnak.) Szarvason az elmúlt öt évben csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, ugyanakkor növekedett a taglétszám a mező- gazdasági jellegű KlSZ-szer- vezetekben, a Haltenyésztési Kutató Intézetbén, a Dózsa Tsz-ben és az állami tangazdaságban, ahol két új alapszervezet is alakult. Munkahelyenként igen eltérő a szervezettség: az AG- RQBER-nél például 80 százalékos, az állami tangazdaságban 48 százalékos, a Dó- zs Tsz-ben 23 százalékos, a Komócsin Zoltán alapszervezetben mindössze 18 százalékos. Az adatok mögött nagyon is különböző körülmények rejlenek, hiszen például a Komócsin Zoltán alapszervezet bázishelye a csabacsüdi Lenin Tsz, de a tagok zöme a volt Bem Tsz területén, tanyákon élő fiatal! A fiatalokkal folytatott beszélgetésekből az a tapasztalat szűrhető le, hogy mindenekelőtt a munkafeltételek, a fizetés és az üzemi légkör érdekli őket, s csak ezután következik a többi. S hogy a KISZ-szervezet közös kapocs-e a munkahely* és az illető fiatal között, az nem kis mértékben attól függ, valóban közösséggé ko- vácsolódott-e az alapszervezet, és vonzóak-e programjai. A szervezettség feltétele az is, hogy állandó-e a fiatal gárda, vagy nagy a munkaerővándorlás. A HAKI-nál, a halászok körében, a meliorációs vállalatnál, a külső gépcsoportoknál nagy a fluktuáció, s ennek oka elsősorban a nehéz fizikai munka, illetve a szociális körülmények. A két megállapítás: hogy növekedett ugyan a taglétszám, s hogy a szervezettség nem megfelelő — nem mond ellent egymásnak. Több a KISZ-tag és a KISZ- szervezetek munkája is egyre tartalmasabb, bizonyítja ezt, hogy az említett kollektívák többsége részesült valamilyen KISZ-kitüntetésben. Ám lehetőség lenne arra, hogy a KISZ a mezőgazdaságban dolgozók körében még több fiatalt nyerjen meg a mozgalomnak, s ezzel kapcsoljon be a közösségi életbe, sport- és kulturális programokba. Az ifjúsági szövetségnek ugyanis — s ezt jól példázza az állami tangazdaság kerületeiben, például Rózsáson folyó KISZ-munka — ilyen feladata, szerepe is van. S ahol vonzóak a programok, ott nem csupán a KISZ-esek, hanem a környező tanyákon élő idősebb emberek is szívesen eljárnak művelődni, szórakozni az ifjúsági rendezvényekre. Csillebércen csuda jó! Igen, Csillebércen csuda • jó, bizonyíthatják ezt me^ gyénk úttörői is, akik nem kis számban jutottak el az idei nyáron a híres úttörőtáborba. A csoportok egymást váltják, a legutóbbi turnusban, június 30-tól július 9-ig tíz Békés megyei úttörő töltött emlékezetes napokat Csillebércen a Kazinczy, harminc pajtás pedig az In- terkozmosz elnevezésű táborban. örvendetes, hogy a megyénk legjobbjait képviselő úttörők megállták a helyüket; Papp Sándor vésztői és Gábriel János békéscsabai (11-es iskola) pajtás al- táborvezetői dicséretet, Ba- gulya Tünde, a szarvasi 2-es iskola úttörője nagytábori dicséretet kapott. A látványos, fáklyadíszes záróünnepségen Tóth István déva- ványai úttörő mondott záró beszédet 1200 úttörőtársa és a tábor vezetői előtt. Az élménybeszámolónak is beillő beszédet, íme közreadjuk: „Sokkal jobb lett volna, ha e mostani beszámoló helyett valamennyien ott lehettetek volna az Ifjú Gár- da-altáborban, s velünk éltétek volna azt a kilenc napot, amit a Kazinczy-jel- vényért, a Kazinczy-ösztön- díjért mi töltöttünk el ott. Ha ott vagytok, velünk együtt ismerkedhettetek volna a többiekkel, hogy aztán — úgy a harmadik nap táján — a magunk kedve, érdeklődése, barátságaink szerint megalakítsuk a rajokat, tábori munkánk közösségeit. Eljöhettetek volna velünk az Ifjúsági Nyomdába, a Hadtörténeti Múzeumba, a Vármúzeumba, a Munkásmozgalmi Múzeumba, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, olvashattátok volna a legfrissebb híreket a Magyar Távirati Irodában, figyelhettétek volna a szó útját a Krisztina Távbeszélő Központban, láthattátok volna, miként rajzol egy számítógép, mivel foglalkoznak a Néprajzi Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban, hogyan dolgozik egy grafikusművész, miért szépek a budai vámegyed házai. Velünk együtt tiszteleghettetek volna, s helyezhettetek volna el virágot Kazinczy Ferenc emlékművénél. Tanulhattatok volna Bige József népi hangszerkészítőtől, a Kalamajka együttes tagjaitól, Rátki György dramaturgtól, Vajek Róberttól és Molnár Dánieltől, s feltétlenül Péchy Blankától, Blanka nénitől, összesen harminchat vendégünktől, akik tudásukat, emberségüket jöttek nekünk egy- egy beszélgetés ideje alatt átadni. És egyáltalában: együtt lehettetek volna velünk, amikor verset mondtunk, amikor anyanyelvi őrjáraton felfedeztük, hogy több mint száz hibás felirat található a táborban — reméljük, előbb-utóbb sikerül őket kijavítani. — Élveztétek volna, hogy rengeteget játszunk, megkedveltétek volna az iskolában nem mindig kedves tantárgyakat: a nyelvtant, a történelmet, az éneket. Biztosan jól érezté- tek volna magatokat déli játékainkon. Sajnos, azonban a világ olyan, hogy egyvalaki csak egy helyen lehet jelen benne. Most, június 30. és július 9. között számotokra az Interkozmosz-szaktábor, számunkra a Kazinczy anyanyelvi úttörőtábor volt ez a hely. Jól megfértünk egymás mellett, ki-ki végezte a maga dolgát. Az, hogy sok mindenből kimaradtunk, ami másutt folyt, még egy kicsit hasznos is: lehet, hogy felébredt bennünk az érdeklődés egy sereg dolog iránt. Most az kellene, hogy ezt haza vigyük: a sok otthon- maradtnak is jusson belőle. A tábor után számunkra ez a legfontosabb feladat: csillebérci élményeinkre emlékeztetve erre hívok minden kisdobost, úttörőt, úttörővezetőt, barátainkat.” Helyesen és szépen Szabályok az illemtanból „Idefigyelj kislányom! Apró, de fontos titkokat akarok neked súgni. Ha meghallgatsz, apránként majd elmondom neked, hogyan lehetsz finomlelkű, helyes, szeretetreméltó valaki. Lehetsz tisztalelkű, szép, tehetséges. Szerezhetsz jeles bizonyítványt, három, négy kitűnő oklevelet. Mindez nem elég. Ezenfelül még ki kell csiszolnod a modorodat is, csak így boldogulhatsz. Csak így lehetsz vonzó egyéniség otthon, emberek között, munkahelyeden. Majd — ha Isten is úgy akarja — nemes szeretettel övezett hitves, léleksimogató édesanya. Beszéd. A meggondolatlan fecsegés már sok mindent tönkre tett. Ha nem mondhatsz igazat, akkor hallgass. A lármás leányt eléggé egyöntetűen utálják. Kézzel-lábbal csak a fogyatékos műveltségűek magyaráznak, ami föltétlenül sértő a hallgatóra. Sohase vágj bele más szavába! Olvass minél több jó könyvet, hogy szépen tudj beszélni és írni! Társaságban ne használj diákszavakat, ilyesféle szavak művelt leány ajkán sohasem fordulhatnak elő: fene, nyavalya, frász, pofa, marha, hülye. Neveletlenség ilyen kérdőformákat használni: Mi? Micsoda? Mi bajod? Mi kell? Ne mesélj terjengősen, mert hamar és véglegesen megunnak. Ne pletykálj, úgyis visszamondják. Művészi dolgokról akkor merj nyilatkozni, ha igazán van róluk fogalmad. Dohányzás. Dohányzás a nőhöz valahogy nem illik. A dohányzás sok nehéz helyzetet teremt a nagylányok számára. A kozmetikus véleménye: a dohányzás megráncosítja és elsárgítja az arcbőrt. Elemi szabályok. I Sóhajtozni nem illik. Ne szívogasd oz orrod. öklendezni egyenesen otrombaság volna. Egy vakaródzó leánynál alig van furcsább jelenség. Hadd látom, min tudsz nevetgélni és megmondom, ki vagy. Jól nevelt leány inkább mosolyog, mint nevet. Étteremben. Vendéglői fogpiszkálóból ne tégy el ínségesebb időkre. Legjobban illik hozzád egy pohár árványvíz vagy málnaszörp. Az ételeket ne bírálgasd hangosan! Étteremben ne köpködj, és ne szépítkezz! Kirándulás. Finomlelkű leány férfival vagy fiúval kettesben sohasem rándulhat ki. Kiránduláskor legyen arra is gondod, hogy milyen hatást keltesz a dolgozó egyszerű emberekben. Ne írd és ne engedd odavésni sehova a nevedet! Kiránduláson magyar nótát énekelj! Kölcsön. Ha már kénytelen vagy, akkor csakis nőismerőstől fogadhatsz el valamilyen kölcsönt. Sohasem engedheted, hogy valaki idegen fizessen helyetted. Könyvek. Legelőször azt nézd meg, ki írta a könyvet. Akárkinek a könyvét ne vedd a kezedbe! Más könyvébe, újságjába belekandikálni neveletlenség. Ha lapozol, ne nyálazd az ujjad! Kölcsönkönyvet megtartani lopás.” * * * Ugye kissé furcsák ezek a szabályok?! Nem csoda, hiszen egy 1940-ben kiadott illemtanból valók, az akkori normák szerint állították ösz- sze. Mindezek ellenére a mai ember számára is akad néhány megszívlelendő közöttük! összeállította: Martin Gábor Rajz: Jelinek Lajos leányok számára Tizenöt év az élvonalban Találkozás Kovács Katival 1965-ben már a negyedik „Ki mit tud?” vetélkedősorozat lázában égett az ország. A döntő küzdelmei több résztvevő egész életútját meghatározták. Közéjük tartozik a táncdalénekesnő, Kovács Kati is. Rekedtes hangjával, kiszakadni készülő nyaki ütőereivel első fokon feltűnést keltett. A szakembereknél pedig elismerést is aratva, megnyerte a kategória versenyét. Az eltelt másfél évtized során hazai és külföldi népszerűségre szert tett énekesnő 1966-ban már a profik mezőnyében is helyt állt: a sokat vitatott „Nem leszek a játékszered” című dal éneklésével megismételte egy év előtti sikerét. Egy szó, mint száz, végleg beérkezett. A boltokban a legutóbbi hetekben már a tizedik nagylemeze is bővíti a választékot. * — Igazán nem énekesnőnek készültem — jelentette ki beszélgetésünk legelején Kovács Kati. — Legfeljebb azt mondhatom, hogy szerettem énekelni — az iskolai rendezvényeinken rendszeresen a mikrofon elé állhattam. S ha netán meg is kísértett volna a lehetőség, hát a csipetnyi kedvemet is elvitte egy eredménytelen „Ki mit tud?”-beli próbálkozás. Jómagam nem is jelentkeztem volna még egyszer, ám édesanyám — tudtom nélkül — benevezett engem. A többi már ment a maga útján. Kati vagy féltucat selejtező, elődöntő után eljutott a fináléba. Közben zenekart is cserélt, a zsűri tanácsát megfogadva. Ebben a beugró brigádban zongorázott Koncz Tibor, aki a mai napig Kovács Kati első számú zenei munkatársa. — Amikor győztem, ismét közbeszólt a család. Rábeszéltek, hogy másnap költözzem fel Budapestre. Az 50 ezer lakosú megyeszékhely, Eger után majd elvesztem a kétmilliós fővárosban. Előbb beiratkoztam a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz tanszékére, amit fél évvel később abbahagytam. Fizikailag sem bírtam az iramot, közben ugyanis esténként rendszeresen felléptem. Különösen Latabár Kálmán bácsitól tanultam sokat ezekben a hónapokban. A hatvanas években Kovács Kati erejéből sok mindenre futotta. így számos magyar filmben kapott szerepet; alakításait az 1968-as pécsi játékfilmszemlén nívó- díjjal jutalmazták. mű nagylemeze még újdonság,- de máris a következő felvételeken töri a fejét. — Vissza a természetemhez. Ha most kellene döntenem, ezt a címet adnám a következő nagylemezemnek. Ezt persze nem lehet szó szerint venni, hiszen az énekesek pályafutása nem független a divatirányzatoktól. Ezeket részben átvesszük, részben saját arculatunkra formáljuk, miközben egyéniségünket is belegyúrjuk a világgá kiabált nótákba. Nekem például Spevie Wonder az abszolút kedvencem és példaképem. Ez a vak néger énekes zongorázik, komponál és hangszerel is az éneklés mellett. Kivételes egyéniségnek tartom. Nemzetközi sikereit nézve bizonyára sokan őt, Kovács Katit tartják zenei példaképüknek. Szerte a világban megfordult már, Csehszlovákiától Japánig, a Szovjetuniótól az NSZK-ig. Legutóbb pedig újabb egzotikus országgal ismerkedhetett meg: márciusban egy hónapig a csodálatos karib- tengeri országban, Kubában turnézott. — Ezt a meghívást az 1978-as sopoti táncdalfesztiválnak köszönhettem, amelynek programját a kubai tv is átvette. Azóta újra és ismét hívtak — végül létrejött ez a csodálatos hangver- senykörút. Kovács Kati egyébként is az élő koncertek híve, gyűlöli az úgynevezett „konzerv zenét”, amelynek első számú megrendelője a televízió. Szerinte a diszkómoz.- galom zsákutcába jutott, az új utak keresőinek szinte a Beatlesek őskorába kell visszanyúlniuk tippekért. — Nagyon élveztem a filmesekkel való közös munkát, miközben rengeteg tapasztalatot szereztem. Rájöttem például, hogy a kemény kezű rendezők nem nekem valók. Azt szeretem, ha egy kicsit hagyják gondolkodni a szereplőket. Különösen Kardos Ferenc és Mészáros Márta munkamódszere tetszett, akik mindenkivel végtelenül türelmesek voltak. A filmes évek tovaszáll- tak, ma már kizárólag a zene tölti ki az életét. Tennivalója bőven van, kedvelőinek tábora várja az új és újabb dalokat. A „Tíz” cí* — Akár hiszi, akár nem, évek óta nem voltam szabadságon. A nyarakat rendszeresen végigtumézzuk: vagy külföldön, vagy a Balaton körül rohangálunk az Universal együttes tagjaival együtt. Ha mégis akad néhány üres órám, hát gyorsain keresem az alkalmat egy kis pingpongozásra vagy teniszezésre. A színes tévét is elsősorban azért vásároltam, hogy ha nagy ritkán közvetítenek teniszmérkőzéseket, hát színesben láthassam azokat. Jocha Károly
