Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-17 / 166. szám
1980. július 17., csütörtök I NÉPÚJSÁG . bár nem a név számít! A petróleumlámpától a lézersugárig Találkozás Radványi Géza filmrendezővel Ő zt szokták mondani, hogy Magyarországon minderfki ért a sporthoz, a gyermekneveléshez és a művészetekhez. Meg azt is, hogy grafománi- ás, író nemzet vagyunk. Szó se róla; sok igazság van ezekben a megállapításokban. De nemcsak írni szeretünk (az irodalmi lapok szerkesztői bizonyíthatják, milyen töméntelen mennyiségű kézirat érkezik a szerkesztőségek címére nap mint nap, legtöbbször valahogy eképpen hangzó kísérőszöveggel: ezt — ezeket — a művemet — műveimet — feltétlen jelentesse meg, mert...),, de a művészetek más területeire is el-elkalan- dozunk. Ügy összességében. Főleg ilyenkor, nyáron szaporodnak meg a képzőművészeti kiállítások a tavaszi irodalmi rendezvények tömege után és az őszi döm- ping előtt. Nagyon jó dolog ez alapjában véve, vitathatatlan. De ez is csak úgy, összességében. Hórihorgasra nyújtott, csicsásra színezett megállító plakát a főtéren, majd pár száz méterre újabb. Rajtuk a beharangozandó irodalmi est címe alatt a résztvevők névsora. De: titulussal. X költő, Y író, Z előadóművész. Az előzőek művét az utóbbi (-ak) tolmácsolja (-ják). Még az is ott szerepel, hogy honnan, melyik városból érkeztek. Véletlenül ismerem őket. X NEM költő, HANEM a szakmai körökben méltán elismert pedagógus, Y NEM író, HANEM jónevű ügyvéd (persze, most a neve előtt nincs ott a dr.!), és természetesen Z SEM előadóművész, HANEM VOLT segédszínész egy ide távoli színházban, s JELENLEG szintén megbecsült szövetkezetnél dolgozó anyagbeszerző. Vagyis: amatőrök, műkedvelők. De ők művésznek szeretnének látszani. Mellesleg megjegyzendő: amit az irodalmi esten előadtak, az jó volt, viszonylag színvonalas, hiszen X-nek és Y-nak már több munkája nyomtatásban is megjelent, néhány vidéki, s egy országos folyóiratnál is jegyzik nevüket. De ettől még nem művészek! Mondhatja bárki, fontos-é az, hogy milyen titulus áll a név mögött? Hiszen az amatőr (!) művészek első országos értekezletén többek között azt is kinyilatkoztatták, hogy nem az a fontos, ki festi a képet, hanem az, hogy a kép műalkotás legyen. Igaz ez, nem kétséges. De hát nekem is, másoknak is a költő szóhoz képzelettársításhoz Petőfi, Petrarca, Shakespeare, Arany, Radnóti, Nagy László, vagy éppen Simonyi Imre neve járul, eképpen az íróhoz Móricz, Irwing Shaw, Cervantes, Jókai neve, az előadóművészhez pedig Jancsó Andrienné, Berek Katié, Sinkovits Imréé, hogy ez utóbbi esetben csak a jobban ismert hazaiak kerüljenek említésre, példa gyanánt. És ugyebár X, Y és Z neve, valamint az itt felsoroltak neve közé nem lehetne egyenlőségjelet tenni... A magyar nyelv értelmező szótára ötödik kötetének 89. oldalán szerepel a „művész” címszó. „Az a személy, aki a művészetek, főként a képző-, ipar- v. zeneművészet vmely ágában hivatásszerűen alkotó tevékenységet folytat, Hl. irodalmi, zenei, táncművészeti stb. alkotásoknak közönség számára való előadásával foglalkozik.” S akit ebben az idézetben a „főként szó zavar, azoknak ott a szótár ezen címszavának második bekezdése: „Vminek a művésze: az a művész, író, költő, aki művészetének vmely mozzanatában v. ágában kiváló, mesteri teljesítményt nyújt. (...) Az az ember, aki vmely tevékenységet nagy hozzáértéssel, mesteri ügyességgel folytat v. végez." Egy másik eset kapcsán, de az előző példához -hasonló kiírás miatt kérdeztem meg az egyik Békés megyei köz- művelődési . intézmény — mint a hirdetett kiállítás rendezője — vezetőjét, mi a véleménye? A következőt válaszolta: Tudja, ha nem azt írom ki, hogy X festőművész, akkor felháborodik, tiltakozik, s kinek van arra szüksége? A mázolmányai- nak (sic.!) hátoldalán ott az érvényes pecsét, tehát ki lehet állítani. Nekem a munkatervemben szerepel képzőművészeti kiállítás, más nem volt, neves művészt meg sem tudnék fizetni. Ö nem kér semmit, különben: tudom, hogy házal a képeivel, a kiállítás ideje alatt itt ül, és ajánlgatja. Alkudni lehet. Azt is tudom, bár ez nem teljesen hivatalos, de nem ütközik semmiféle paragrafusba. Legfeljebb gusztustalan.” Nos, ennyi, kommentár nélkül. A „művész" szó — vagy annak a köztudatban azonosított megfelelői — valamiféle minőségi garanciát jelent. Legalábbis a kevésbé tájékozódottaknak. Hakni ez is, talán egy csöppnyi szélhámossággal fűszerezve. Olyan nem büntethető. Zömében mérhetően kárt sem okoznak ők. Akik talán a műkedvelő, vagy éppen konkrétabban „festő”, „amatőr előadó”, „versműves” (lásd az értelmezőszótár idézett oldalát, a „művész” címszót megelőzőt!) szavakkal illessék magukat. S közben eszembe jut: ugyan melyik amatőrszínpadnak jutna eszébe színháznak neveztetni magát, noha tudjuk: számtalan olyan amatőr társulat működik hazánkban, amely minőségében úgymond lóhosszal előzi a jobb hivatásosokat. De ugyanez érvényes több népi együttesre, jobban mondva tagjaira. Nem teszik, mert valahogyan ők még IGAZÁN amatőrök, a szó, a lexikon fogalmazta szó valós és árnyékmentes jelentésében. Nem tagadhatjuk, hogy egy újabb fajta címkórság is tüntet sokszor ízléstelen jelenlétével. Az erdőkerülőt kárvédelmi főelőadónak titulálják, a gyárudvart sep- regető, önmagában nagyon hasznos munkát végző munkás pedig kikéri magának, ha nem üzemtér-főfelügyelő- nek szólítják. De ezeket — amelyek szintén feleslegesek és hiábavalók, tehát megszüntetendők — rekesszük ki a művészetekből. Mármint az elvet. Amely leértékelő, a minőséget, vagyis a készítője alkotását devalválja. Mert nemhiába illették a maestro jelzővel például Toscaninit és Puccinit. Mesterek voltak a javából. S érdekes módon: a szakmák legjobbjait is ezzel a címmel illetik. Tiszteletet megkívánóan és elismertetést jogosan óhajtón. Festőművész az legyen, aki bizonyította művészetét. Aki mellett és mögött a közönség tisztelete áll. S hogy ezt miképpen hajtja végre? Végső soron mindegy, a lényeg: a bevett, de társadalmilag is építő normák, az elfogadott szokásjogok figyelembevételével tegye. Kiki mentalitása, vérmérséklete, tehetsége függvényében. Hasonlóan a költők, az írók, az előadók is. □ ár az is igaz, hogy történetileg visszatekintve a ma már művészetóriásoknak tudottak munkásságuk idején nem szólíttatták magukat sem költőnek, sem festő-, sem szobrászművésznek. Csak Ady Endrének, vagy legfeljebb Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerész úrnak, vagy éppen Rodin, a szobrásznak. S mégis őket őrizte meg az egyetemes művészet értékelő ereje, tehetségüket, alkotásaikat, s benne a tehetség mást nem pótolható szerénységét. S ettől MŰVESZEK ma is. Annak ellenére, hogy sokan versfaragóként, írogatóként, festegető- ként, azaz amatőrként kezdték. Ebben is rejlik nagyságuk, halhatatlanságuk. Értékük. Nemesi László A Fejér megyei Tárnokon a cirkuszban játszódó jeleneteket vitték filmszalagra, fontos felvételeket rögzítettek a győri zsinagógában is, míg a tapolcai medencében számos községen átvonultak a „Circus maximus" című, ősszel a közönség elé kerülő új magyar film szereplői. A Kulturális Minisztérium zsűrije előtt már vizsgázott is az új produkció — kitűnően —, amelynek rendezője a II. világháború után készült, a világsikert aratott „Valahol Európában”-t is filmre vitte: Radványi Géza. Túl a kemény munkán, egy alkalommal a MAFILM 6zínésztársalgójában beszélgettünk a II. világháborúban játszódó történet rendezésére több mint három évtized távoliét után hazatért Géza bácsival. A valóban kedves, közvetlen mesterrel mi másról folyhatott volna a szó, mint a filmről, s az ő pályafutásáról. — Az utóbbi években a film szép lassan a sarokba szorult — vágott a téma kellős közepébe Radványi Géza. — Balázs Béla szerint a film annak idején azzal nyerte meg a csatát, hogy a kamera alakjában voltaképpen a közönség is részt vett abban, ami történik. Ott nincs rivalda, mint a színházban. Ezzel vonta bűvöletébe a közönséget, no meg egy másik trükkel. A film ugyanis semlegesítette a nézőt, elragadtatta a mindennapi otthonából, s a moziteremben egy megvilágított falat nézhetett, több száz néző „sugarával” együtt. Ma, otthon egészen más hatással van rá ugyanaz a film, mint a semlegesített moziban. Találó példa erre, hogy milyen nehéz a tévében komikusnak lenni, hiszen egymagában csak a hülye nevet. A sikerhez kell a tele nézőtér közös, feloldott atmoszférája. — önnek valóban megvan az alapja, hogy véleményt mondjon, vagy éppen minősítsen filmügyekben... — Pontosan olyan idős vagyok, mint a film, amely 1907-ben kezdte magát kinőni a vásári attrakcióból. Végigcsináltam a film minden technikai stílusváltozatát, az expresszionizmustól a neorealizmusig. Mintegy 35 produkció készítésében működtem közre. — Nevéhez korszakalkotó filmes történések kapcsolódnak ... — Megpróbáltam az első magyar kamarafilmet elkészíteni, ez volt a „Zárt tárgyalás". Ez be is vált, elfogadták az új stílust, amelynek jegyében azután újabb munkáim készültek. Ma is szívesen említem közülük az „Európa nem válaszol” címűt, amely megpróbált anti- háborús film lenni. Hegyi Barna operatőr segítségével sikerült elkészíteni a tudomásom szerint Európában első, részben színes filmet, „A beszélő köntös”-t. — A „Circus maximus” is a második világégés éveiben játszódik, a társulat tagjai tulajdonképpen így kelnek át a frontvonalakon, s menekülnek a németek elől. A munka befejeztével most a mester is megpihenhet. — Kassáról indultam, s ott járva a város valameny- nyi utcasarka számomra ma is él. Hogy másnak mond-e majd valamit a leltár, amit próbálok elkészíteni? Az ember inkább saját magának írja a könyvet, amelyet végre nem határidőre kell csinálni. Én ugyanis úgy éltem le egy életet, hogy minden percem pontosan be volt táblázva. Ellentétben más művészekkel, akik csak akkor dolgoznak, ha úgy érzik: eljött a nagy pillanat. Itt viszont reggeltől estig „zseniálisnak” kell lenni. Mégis hálás vagyok a mesterségemnek1, mert megadta azt, amit nagyon keveseknek : hivatalból megmaradhattam gyereknek. Márpedig ez az időszak az ember életében a legérdekesebb időszak, amikor az ember az egész világot egyetlen nagy játékként kezeli. Jómagam a filmkészítés 40 éve alatt sosem éreztem azt, hogy ez munkát jelent. Sokkal inkább izgalmas játék volt, melyben tovább folytathattam a gyerekkort. Különben is örülök ennek a vendégjátéknak, amit itt, a földön tölthettem: a petróleumlámpától a lézersugárig a világosság és a sötétség legkülönbözőbb fázisait megélhettem. Jocha Károly Védve és védtelenül A vadásztársaságok tagságának kilencvenöt százaléka nem ismeri a természetvédelmi törvényeket — hangzott el Balogh István Fűtől fáig — Védve és védtelenül című riportműsorában, amelyet a Kossuth rádió szerdán reggel közvetített. Az ország második legnagyobb, sok mindenben egyedülálló tavánál, a Fertőnél járt a riporter. Megtudtuk, hogy például Közép-Európa legnagyobb egybefüggő nádasa — mintegy 60—70 négyzetkilométernyi — is itt helyezkedik el, legnagyobb szikespusztai tavunk átlagos vízmélysége alig haladja mega másfél métert, s mindezekből következően természet- és környezetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű a Fertő-tó állat- és növényvilága, annak megőrzése. A műsorban azonban olyan témák is a felszínre kerültek, amelyek akár Békés megyére is általánosíthatók; a tanulságok levonhatók. Bár — sajnos! — egyelőre csak a Fertő-tavi vadásztársaságok „dicsekedhetnek” azzal, hogy a nyugati vendégvadászok egy része azért jár oda, mert ott a védett, igen ritka madarakat is le lehet lövöldözni. A természetvédelmi örök valamennyi ellenőrzése ezt bizonyította. Pedig július 1-től a természetvédelmi törvények megszegése nemcsak szabálysértési, hanem- büntető eljárást is vonhat maga után, amit akár egy évig terjedő szabadságvesztés is követhet. Persze, a büntető szankciók létezése csak egyik formája hazánk sokszor pótolhatatlan természeti és környezeti értékei megőrzésének. A legfontosabb talán ez esetben is a megelőzés munkája. S ebben a vadászoknak, a természetben járó — s feltételezzük: azt alaposan ismerő — embereknek kellene élen járniuk, példát mutatniuk. Azzal is, hogy ismerik, akár a természetvédelem törvényeit... Egy hónappal ezelőtt lapunkban írtunk arról, hogy a körültekintés nélkül, felelőtlenül végzett növényvédelmi munka néhány hazai növényritkaság — a bókoló zsálya — pusztulását okozta éppen Békés megyében. De le. hetne talán más, még elret- tentőbb példákat említeni, a mi tájvédelmi területeinken, védett vizeinken. Az ideális persze az lenne, ha a rádió, a tévé, a sajtó minél több olyan — és csak olyan! — esetről számolhatna be, amikor nem a büntetést, hanem a dicséretet kérik. Amikor mindenki belátja: a természeti értékek védelme, a környezet épségének megőrzése csak és kizárólag értünk, emberekért van! (Nemesi) MAI MŰSOROK KOSSUTH RADIO 8.25: Zenekari muzsika. 9.10: My íair Lady. Részletek Loewe zenés játékából. 9.44: Zenevár. 10.05: Hobbi — Dominó. 10.35: Híres előadóművészek kamarazenefelvételeiből. 11.41: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. Miguel de Cervantes Saavedra regénye folytatásokban. XXVIII. rész. 12.35:.. . akkor kérem a munkakönyvem — Riport. 12.51: Zenemúzeum. 14.29: Szabadpolc. 15.10: Vavrinecz Béla féld.: Magyar képeskönyv. 15.29: Sirius kapitány és a Csillaglány. Fantasztikus rádiójáték. Irta és rendezte: László Endre. 16.05: Jókai Mór: Emléksorok — Napló 1848/49-ről. Könyvszemle. 16.15: Iván Szuszanyin. Részletek Glinka operájából. 17.07: Nyári veszélyek. Riport. 17.32: Angol madrigálok. 17.45: Délutáni Rádiószínház. 19.15: Nótaest. 20.08: Nagy siker volt! A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye a Magyar Nemzeti Galériában. Közben: 20.34: A „REFLEX” feketében — A győri körzeti stúdió műsora. 20.54: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.40: A Dunánál. 22.15: Moszkva '80 — Tudósítások az olimpia előkészületeiről. 22.30: tíz perc külpolitika. 22.40: A dzsessz világa. 23.40: Respighi: Az alkonyat — költemény énekkarra és vonósnégyesre. 0.10: Filmzene. PETŐFI RADIO 8.05: Tánczene Bulgáriából. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.33: Napközben. 12.33: Nemzetiségeink zenéje. 12.55: Kapcsolás a pécsi körzeti zeti stúdióba. 13.25: Gyermekek könyvespolca. 13.30: Ottörőtábortűz. 14.00: Athéntől Moszkváig. A Képes Sport és a Magyar Rádió vetélkedője az olimpiai játékok történetéből. 15.20: Egy sportvezető portréja. 16.00: Nóták. 16.35: idősebbek hullámhosszán. 17.30: zenei Tükör. 18.00: Disputa. 18.33: Portré slágerekből. 19.33: A Budapesti koncertfúvószenekar Sebestyén András fúvósműveiből játszik. 19.55: Slágerlista. 20.33: Szociológiai figyelő. 21.03: Kabarécsütörtök. 22.03: Népdalcsokor. 22.39: Barangolás régi hanglemezek között. 23.15: Operettrészletek. III. MŰSOR 9.00: Lift off. Angol nyelv kicsiknek — nagyok segítségével. 9.15: A Tátrai-vonósnégyes ját10.30: Népek meséi. 11.05: Kettősök Verdi operáiból. 11.50: Honegger: Dávid király — szimfonikus zsoltár. René Morax drámája nyomán. 13.07: A popzene híres szerző- párjai. 14.00: Abu Hasszán — részlet Weber operájából. 14.30: Dietrich Fischer Dieskau énekel. 15.14: Üj Bach-kantáta lemezeinkből. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: zenei tábor Fertődön. 16.50: Popzene sztereóban. • 17.52: A főszerepben Beverly Sills. 19.05: Disputa. 20.47: A dzsessz történetéből. 21.27: Ferencsik János Kodály- műveket vezényel. 21.47: Lendvay Kamilló műveiből. SZOLNOKI STÜDIÖ: 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális magazinműsor. Szerkesztő: Kardos Ernő. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előcl dá sá b A n 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 15.45: Stan és Pan Chicagóban. Amerikai film. (f.-f.) 16.45: Hírek, (f.-f.) 16.50: stop! Közlekedj okosan. Fékút, féktávolság, (ism.) 17.00: Tizen Túliak Társasága, (f.-f.) 17.40: Tévébörze, (f.-f.) 17.50: Pár-beszéd. Molnár László ós felesége. 18.30: Ki figyel oda? Riportműsor. (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Ugrás a tetőről. Magyarul beszélő szovjet film. 21.30: Telesport. Két nappal a XXII. nyári olimpiai játékok megkezdése előtt. 22.00: A nemzet könyvtára. Dokumentum-riport film. II. MŰSOR 20.00: A Francia TF l televízió estje. (TF 1 = Societé Nationale Television Fran- caise 1., azaz a francia televízió 1. programja.) 20.01: Bevezető. 20.05: Gilbert Becaud műsora. Zenés film. 21.05: Mai bűntett. Magyarul beszélő francia tévéfilm. 22.35: A Georges Pompidou Központ. Francia rövidfilm. BUKAREST 10.00: A fattyú. Ism. 15.00: Hírek. 15.05: Zenés, szórakoztatő kaleidoszkóp. 15.45: Riportfilmek a nagyvilágból. 17.00: Szünidei képeslapok. 17.35: Rajzfilmek. Kum-Kum. 3. rész. 18.00: Tv-híradó. 18.30: Ifjúsági óra. 19.10: A tudományok és utazások naplója. 20.15: Rövid színház. Brandon Thomas: Charley nagynénje. 21.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.15: Váratlan örömök társasága — gyermekműsor. 18.45: Költői színház. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Külpolitika. 20.50: Felhívás utazásra — vetélkedő. 22.05: Dubrovniki nyári játékok. 22.45: Animációs film. II. MŰSOR 18.00: Dokumentumfilm. 18.45: Aktualitások. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 20.00: Ez én vagyok. 21.00: Huszonnégy óra. 21.05: Ez az én választásom. MOZI Békési Bástya: Kicsi a kocsi, de erős. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: 5 órakor: Skalpvadászok, 7 órakor: Megközelítések. Békéscsabai Kert: Családi összeesküvés. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Walt Disney állatbirodalma. Békéscsabai Terv: Az autóstoppos. Gyulai Erkel: csak fél 6 órakor: A Jó, a R0SS7. és a Csúf I., II. rész. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A dervis lerombolja Párizst, 6 és 8 órakor: Egy romantikus angol nő. Orosházi Béke: NADA csoport. Orosházi Partizán: Kojak Budapesten. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: A sáska napja I., II. rész.
