Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

* 1980. július 17., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Jöhet a tél Gyulán, a í*álffy úti óvo­dánk fűtése korszerűtlen volt. Ez év januárjában ve­tődött fel a gondolat, hogy megpróbáljuk a központi fű­tést társadalmi munkában beszereltetni. Tudomásunkra jutott, hogy a kórház át­építés miatt leszereli a régi radiátorokat. Kértük, és meg is kaptuk azokat. A Vízgé­pészeti Vállalat gyulai gyár­egysége, szintén társadalmi hozzájárulásként, biztosítot­ta a beszereléshez szükséges köveket. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság néhány dolgozó­ja társadalmi munkában építette fel a kazánházat. A húskombinát tmk-műhelyé- nek dolgozói rendkívül gyor­san és nagyon lelkiismerete­sen szerelték be a radiátoro­kat, s mindezt a szabad ide­jükben, szabad szombatjukat, vasárnapjukat is feláldozva! S ezzel még nincs vége a sornak: az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat Április 4. Szocialista Brigádja, mely­nek tagjai évek óta patro­nálják óvodánkat, most is vállalták, hogy a beszerelés után kifestik, rendbe hozzák a helyiségeket. Gondunkkal tehát nem maradtunk ma­gunkra, mindenütt segítő­készséget, igyekezetei ta­pasztaltunk. Vahl Richárdné, vezető óvónő VISSZHANG Halászcsárda, vagy iskola­múzeum? — olvastam a me­gyei lap június 22-i, vasár­napi számában. — Hogy Vitray Tamás kifejezésével éljek: a cikk kérdezi, vagy tájékoztatja az olvasót? Mert, ha kérdezi, én azt válaszo­lom, hogy iskolamúzeum! Miért is ne! A művészet, a hagyomány ápolása előbbre való, mint a halászcsárda lé­tesítése. Megyénk múzeumi, tárlati, kiállítási lehetőségei ellen vétenénk, ha az a volt raktárhelyiség, ami Békés­csabán, ' a Luther utca ,és a Hunyadi tér sarkán áll, csár­da lenne! Bánfi József, Békéscsaba Illatozó csatorna Békéscsabán az Árpád sor körgát utáni részén lakom — ez a Kanálisi szőlők volt. Szemben velünk, az Élővíz­Válaszolnak az illetékesek Forgó Irén békéscsabai olvasónk azt tette szóvá, hogy olvasta lapunk decem­beri, vagy januári számá­ban: a megyeszékhely kar­bantartási munkák miatt gyengébb minőségű gázt kap, ezért a januári és februári gáz köbmétere olcsóbb lesz. De a számla szerint válto­zatlan árat fizetett. A Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat békés­csabai üzemegységétől a kö­vetkező válasz érkezett: „Az NKFV közlése szerint 1979. szeptember közepétől 1979. november hő végéig a sar- kadkeresztúri gázüzem re­konstrukciós munkái miatt Békéscsaba, Gyula, Békés városokban a lakosság ré­szére országos minőségű, elő­készített algyői gázt szolgál­tattunk. Ennek következté­ben a földgáz-árrendeletben jóváhagyott 9675 kcal/gnm3- ről 8300—8800 kcal/gnm3-re csökkent a fűtőérték. Ennek megfelelően a lakosság ré­szére 2 hónap időtartamra a fűtőértéknek megfelelő 11,9 százalékos árengedményt biztosítottunk. Ez az egység­ár 2,52 Ft/gnm3-ről 2,22 Ft/ gnm3-re történő mérséklését jelentette. A kéthavonkénti gázmérő-leolvasás és gázdíj­beszedés miatt az enged­ményt a november és de­cember hóban leolvasott gázmennyiségre érvényesítet­tük. A fogyasztók gázszám­láiban az árengedmény a ja­nuár, illetve február hónap­ban fizetendő gázszámlák­nál jelentkezett. Megjegyez­ni kívánjuk, hogy vállala­tunk részéről félrevezetés nem történt, hivatkozva az 1979. december 18-án meg­jelent újsághirdetésben fog­laltakra.” „Mi is szeretnénk újságot olvasni” címmel, rovatunk­ban május 15-én adtuk köz­re a Békéscsaba, Kinizsi ut­ca 1. szám alatti lakók pa­naszát. Mint írták, a kapu­aljban nincs postaláda, mi­vel a ház felújításra vár. így az újságkihordó a föld­szinten a korlátra rakja le az előfizetett lapokat. A Szegedi Postaigazgató­ság válasza a következő: „A cikkben leírtak után a Kini­zsi utca 1. szám alatti lako­sokat és a helyi ingatlan- kezelő vállalatot felkeres­tem. ígéretet kaptam, hogy a Kinizsi utca 1. szám alatti épületben felszerelik a le­vélszekrényeket. Egyidejű­leg intézkedtem, hogy a hír­lapkézbesítő a hírlapokat az épület emeleti részére na­ponta vigye fel a levélszek­rények felszereléséig. Bízom benne, hogy az ott lakók mindkét intézkedést megelé­gedéssel fogadják. A cikk ugyanakkor feltárt olyan té­mát is, amely az ingatlanke­zelő vállalat és a posta kap­csolatát erősíti, és közösen olyan kérdés megoldását vettük tervbe, amely hasonló panasz ismétlődését kizár­hatja. . A kézbesítés módja ugyanis ma már el sem kép­zelhető lépcsőházi levélszek­rények nélkül.” Érdeklődéssel várjuk a posta és az ingatlankezelő vállalat közös megoldását, amely, mint a válaszlevél­ben olvashatjuk, hasonló pa­nasz ismétlődését kizárhatja. Azt mipdenesetre enyhén szólva furcsálljuk, hogy az illető hírlapkézbesítő, se szó, se beszéd a lépcsőházban hagyta az újságokat. Remél­jük, hanyagságáért felelős­ségre vonták. A „jósnő” balesete „A közelmúltban néhány ügy­felünk a Szerkesszen velünk ro­vat segítségét kérte panaszának kivizsgálásához. Közvetlenül hoz­zánk is érkeznek panaszos le­velek, amelyekben ügyfeleink méltánytalannak ítélik meg egy- egy káreset bekövetkezte utáni döntésünket. A közelmúlt két panaszos levelére szeretnénk vá­laszt adni a következőkben, a nyilvánosság felhasználásával.” — az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságától érkezett az idézett levél, és a tanulságos esetek leírása, amelynek a kö­vetkezőkben szívesen adunk helyt, miután egyben olvasóink tájékoztatását is szolgálják. M. I. azt panaszolta, hogy mi­vel gépkocsiját műszaki vizsgá­ra kívánta vinni, a szükséges díjlgazolólap kláUítása végett fel­kereste egyik egységünket. M. I. szerint ez minimális időt vesz igénybe, mégis két hét múltán kapta meg az igazolólapot. Pa­naszát kivizsgáltuk, és kiderült: ügyfelünk figyelmetlenül, pon­tatlanul kitöltött csekken fizet­te be a kötelező gépjármű fele­lősségbiztosítási dijat, a rendszá­mot nem tüntette feli Ha pon­tosan tölti ki a csekket, egysze­rű a helyzet, hiszen a rendszám alapján a gépi nyilvántartásból igazolni lehet a befizetéseket. Érdekes a következő eset: A biztosító egyik ügyfele a követ­kező levelet küldte a pénzinté­zethez. „Barátnőm kedvenc idő­töltése a jóslás, persze csak ba­ráti körben. Az elmúlt héten is összejöttünk, amikor megtörtént a baj. Barátnőm külföldről be­szerzett, nagyméretű, tekintélyes súlyú kristálygömbje legurult az asztalról, a lábára esett, és két ujját eltörte. Betegállományba nem vette az orvos, de azt ta­nácsolta, vegye igénybe a biz­tosító ilyen esetben járó szolgál­tatását. Barátnőm megnézte a háztartási biztosítást, amelyen az állt, hogy törés esetén 400 fo­rintot kap. Ügy vélte, két ujját törte el, tehát ez 800 forintot je­lent. Felkereste egyik fiókunkat, ahol csak 400 forintot fizettünk ki részére. Ezt ő méltánytalan­nak vélte!’ Nos, a biztosítási szabályzatok előírják, hogy az egy időben elszenvedett, de több testrészt (több ujjat) érintő csonttörésnél egy biztosítás alap­ján csak egyszeresen fizethe­tünk. De ha a futurológiával fog­lalkozó barátnőnek van CSÉB- je, vagy egyéni balesetbiztosítá­sa, ezen a jogcímen még újabb 400, illetve CSÉB—80 esetében 500 forintot kaphat. A szabály, az nem szabály? Szomorú ügyben intézke­dett a közelmúltban Szerető István, gyomai olvasónk. El­hunyt hozzátartozója teme­tését intézte, amelyhez a sír­hely kiváltása is hozzátarto­zott. A sorban a szélső sír­helyet szerette volna kivál­tani, de az illetékesektől azt a felvilágosítást kapta, hogy erre nincs lehetőség, ugyanis a sor másik végén kezdték a sírhelyek kiadását, és most már innen kell folytatni a sort. Olvasónk bele is nyu­godott a válaszba, mondván, a szabály, az szabály. Csak­hogy másnap meglepve ta­pasztalta, hogy ez a szabály nem mindenkire vonatkozik: valaki mégiscsak kiválthatta azt a bizonyos szélső sírhe­lyet. Hogyan történhetett ej, miért a kivételezés? — kér­dezi gyomai olvasónk, s kér­dezzük vele együtt mi is. Levelekből — sorokban Tóth Györgyné vagyok, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat dolgozója, pici, hár­mas leányikrek és egy kis­fiú édesanyja — írja olva­sónk. — Nemrégiben nagy öröm ért: az ingatlankezelő vállalat dolgozói társadalmi munkában kifestették a la­kásunkat, és a parkettát is rendbe rakták. Birkás Bálint Orosházáról írt levelet: Több háromkere­kű utcai betegkocsi-tulajdo­nos érdekében fogtam tollat — írja. Arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a magas jár­daszegélyek nehezítik a toló­kocsival járók közlekedését. Nekik, és a babakocsit toló kismamáknak is könnyebb­ség lenne, ha helyenként ré­zsútos feljárókat képeznének ki. Boldizsár Gyula békési ol­vasónk panaszolja: a Kos­suth utcában, a 2—36-os számú házig három hete ké­szült el az új járda. Sokan máris kerékpárral közleked­nek ezen, veszélyeztetve a gyalogosokat. | „Soha jobb nyarat” — kez­di levelét Bauer Miklós bu­dapesti lakos, aki családjá­val együtt Gyulán nyaralt, és nagyon elégedett a Gyu­lán látottakkal, tapasztaltak­kal. Rács Balázs békéscsabai olvasónk azt teszi szóvá jo­gos felháborodással, hogy a Békéscsaba—Kétegyháza kö­zött közlekedő vonaton a nem dohányzó kocsikban többen rágyújtanak, s ami elszomorító, még vasutasok is. Tisztelt Levélírónk! csatorna másik oldalán az új mintalakótelep társashá­zai sorakoznak. Hiába azon­ban a zöldövezet, madárdal, nyugalom, nyáron még az ablakot sem lehet nyitva hagyni, az Élővíz-csatorná­ba ömlő szennyvíz bűze megkeseríti az életünket. A szőlő levelei megfeketednek, minden réz-, ezüsttárgy fe­kete-lilára válik. És ezzei a vízzel locsolják a város kö­vezetét! Már sok szó volt erről a kultúrálatlan állapot­ról, bár tavaly valahogy nem volt ennyire bűzös víz. Most, tavasz óta újult erő­vel ömlik, sokszor még hét­végeken, vasárnap is. Ne­künk nem elég, hogy a vál­lalatok, akik a szennyvizet a csatornába engedik, bünte­tést fizetnek, mi lélegezni akarunk, egészséges, tiszta levegőt! Dr. Kovács Lorándné, Békéscsaba, Árpád sor 112. A nagydobos Fotó: Balkus A következő sorok nem csupán önt illetik meg, mert gyakran kapunk hasonló tar­talmú levelet a megye leg­különbözőbb pontjairól is. Ezúttal tehát nem a név és cím a fontos, hanem a té­ma: „Szomszédok vagyunk, de rég nem vagyunk jó vi­szonyban. Sok pereskedésünk volt, de ő semmiből sem okul... Most ismét azzal fe­nyeget, hogy nem nyugszik, amíg újra le nem üti a fér­jem ... Az a kérésem, hogy csináljanak vele valamit, fi­gyelmeztessék meg.” Levélírónk két iratot is mellékel, ezekbői viszont az tűnik ki, hogy bizonyíték hiányában az eljárást meg­szüntették, illetve egy más alkalommal levélírónk visz- szavonta a feljelentést. Egyszóval: meglehetősen elmérgesedett a viszony le­vélírónk és szomszédja kö­zött. Gyanítom, ma már ta­lán arra sem emlékeznek, hogyan kezdődött, miért, a gyűlölködés, csak izzik a haragjuk, megkeserítik egy­más, s ezzel saját életüket is. Segítséget, igazságtételt vár ön tőlünk, ám erre sem módunk, sem lehetőségünk, ez a bíróság dolga. Kétségte­len, hogy a helyzetük tűrhe­tetlen. Nos, fogadjon meg egy jó tanácsot levélírónk, haragos szomszédja, s mind­azok, akik hasonló cipőben járnak: a rossz szomszéd­ságnak, gyűlölködésnek csak hátrányai vannak, emberhez méltatlan viselkedésre ra­gadtatja a harag mindkét felet, míg a jó szomszédi kapcsolat számos előnnyel jár. Érdemes megpróbálni! Amekkora energiával hada­koznak egymás ellen, abból talán a békülésre is telne... MIT MOND A JOGSZABÁLY? O. T., Szarvas. A háztáji földünket mindig külön mű­veljük. A gyümölcsfák kö­zött traktorral nem lehet szántani. Ezért lovakkal szoktuk megművelni a föl­det. Tavasszal a férjemet baleset érte. A háztáji föld megművelése közben a ló megrúgta. A szövetkezetnem minősítette üzemi baleset­nek. Ezért háromhetes be­tegállománya alatt csak a táppénzt kapta meg. Ezt az eljárást igazságtalannak tar­tom. Tudok olyan esetről — igaz egy vagy két éve tör­tént —, hogy az egyik tsz- tagot a közös táblán levő háztáji területen munka köz­ben baleset érte, a táppénz és az átlagkereset közötti különbséget kifizették neki. Nem az irigység beszél be­lőlem, de miért tesznek kü­lönbséget? Az én férjem épp olyan termelőszövetkezeti tag, mint a másik. Levele alapján azt kell válaszolnunk, hogy a terme­lőszövetkezet helyesen járt el, a jogszabályoknak meg­felelően döntött Kezdjük sorjában. Milyen felelősség terheli a termelőszövetkeze­tet a tagsági viszonyban be­következett egészségkároso­dásért? A jogszabály szerint a termelőszövetkezet — vét­kességére való tekintet nél­kül — köteles megtéríteni tagjának, halála esetén pe­dig hozzátartozójának azt a kárát, amely a tagsági vi­szonyból eredő munkavég­zési kötelezettségnek a ter­melőszövetkezet irányítása, vagy ellenőrzése alatt tör­tént teljesítése közben a tag életének, egészségének, vagy testi épségének megsértésé­vel kapcsolatban keletkezett. A tagsági viszonyból eredő munkavégzést megállapító feltételek értelmében a ter­melőszövetkezet a sérelemért akkor felelős, ha a tag a ter­melőszövetkezet közvetlen irányítása és ellenőrzése alatt folytatott közös termelői munkában való részvétel közben, vagy azzal összefüg­gésben szenved balesetet. Le­veléből is egyértelműen ki­tűnik, hogy a férje nem a termelőszövetkezet irányítá­sa és felügyelete alatt végez­te a háztáji föld beihűvelé- sét. Éppen ezért a balesetért nem terheli, nem is terhel­heti felelősség a termelőszö­vetkezetet. Erre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében is. Azért nem állapította meg a ter­melőszövetkezet felelősségét, mert a sérült tag nem a szö­vetkezet közvetlen irányítása és ellenőrzése alatt folytatott* közös termelői munkában való részvétei közben, hanem a szövetkezeti tagtársának háztáji gazdaságában végzett munkája során szenvedett balesetet. Ám, ha a háztáji földek egy nagyobb területet képeznek, s azokat a terme­lőszövetkezet irányítása és felügyelete alatt művelik, fennáll a balesetért a szövet­kezet felelőssége. Minden bi­zonnyal a másik termelőszö­vetkezeti tag ilyen okból, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kapta meg a bal­eset után a táppénz és az átlagkereset közötti különb­séget. Mindez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy az elkülönített háztáji földe­ken történt baleset nem mi­nősülhet üzemi balesetnek. A jogszabály úgy rendelke­zik, hogy üzeminek kell mi­nősíteni az olyan balesetet, amikor a szövetkezeti tagot a háztáji állattartás vagy zöldség- és gyümölcsterme­lési munka közben, illetőleg ezzel összefüggésben éri, de csak akkor, ha ezért a mun­káért a termelőszövetkezet munkanapot ír jóvá. Ebből pedig az következik; ha az ön férjének a háztájiban végzett munkáért a baleset bekövetkezésekor munkana­pot írt jóvá a szövetkezet, kérheti a táppénz és a fize­tés közötti különbözeiét. dr. Serédi János ...fél betegség „A tisztaság fél egészség ” — tartja a szólás-mondás, mely­nek igazságát felesleges bizonygatni. Miként az is nyilván­való, hogy a szemetes kukák, konténerek tövében és környé­kén gyülemlő piszok, szemét, hulladék — túl azon, hogy látványa és illata elrettentő — fél betegség. Sajnos, sokfelé látható a fotónkon megörökített „csendélet”, amelyért a lakók, a szemétszállítók és a „guberálók” egyaránt felelősek. A lakók azért, mert olykor egyszerűen csak a tárolóedény mellé borítják a szemetet, még akkor is, ha nem telt meg, a szállítók azért, mert nem viszik el időben. A hulladék közt kotorászok pedig a számukra érdektelen szemetet egyszerű­en kirámolják a kuka, konténer mellé, hogy hozzájuthassa­nak a kenyérhéjhoz, üres üveghez, és hasonló, hasznosítható hulladékhoz. Áldatlan ténykedésükben jó lenne őket mielőbb megakadályozni. libben az esetben is érvényes: egy kicsivel több figyelem­mel, fáradsággal tisztaságot teremthetnénk. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom