Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
1980. július 15., kedd o IgHiUMto Hidasháti hibridek, Tetemrehivás Geszten Már-már agrártörténeti emlék az a korszak, amikor a növénytermesztésben a hibrid vetőmagok váltak uralkodóvá, s előállításukra megalakultak az első hibridüzemek. Ezek egyike a Hidasháti Állami Gazdaságban kezdte meg működését. Az ötvenes évek szokásos tempójában készült épületet 1958 tavaszán húzták fel, ősszel máris fogadta az első termést. Igényugrás A kukoricatermesztés, fejlődésével mind pontosabb vetőgépeket alkalmaztak az üzemek, ez pedig megkívánta, hogy a vetőmag is igazodjon a gépi technikához. Azaz: egyforma nagyságú, biológiai értékű, csírázóképességű legyen, ellenálljon a talaj kártevőknek, ne kockáztassa a termesztés sikerét. „Csak” erre kell felkészíteni a tábláról lekerülő hibrid magot, hogy bő termést adjon. A fentiek is igazolják, hogy miért nőttek meg az igények ugrásszerűen a jobb magért, s mi indokolta a megyénkben legjelentősebb ku- koricamag-termelő gazdaság ágazatának fejlesztését. A másik érv e mellett a közismert szigorú magyar vetőmagszabvány volt, amely egyértelműen a minőség, a csírázóképesség javítására ösztönzött. De kéréssel fordultak hozzánk a szomszédos szocialista országok is, amelyeknek éghajlata nem alkalmas a magyarhoz hasonlóan jó mag termesztésére. Jelentkeztek tőkés vevők is, a megnőtt igények, s az anyagi lehetőségek is megengedték a fejlesztést. Az eredetileg 1000 tonna fémzárolt mag előállítására tervezett üzem napjainkban ennek hatszorosát termeli. A hetvenes évek végén kezdett 80 milliós beruházás ellenére máris kicsi a szárítóképesség, az üzem vezetője szerint duplájára lenne szükség. Voltak tehát vétók, leszerződött termelők, és volt tavaly rekordtermés. Szerencsére, ez utóbbihoz száraz ősz járult, így baj nélkül sikerült betárolni az eladatlan mennyiséget. Egy részét előkészítve, fémzárolt zsákokban tárolva, más részével pedig ugrásra készen állva. A szó szoros értelmében, hiszen még nem dőlt el, mi lesz belőle, vetőmag vagy takarmány. Ezért érthető, hogy egyelőre nem csávázták, hiszen a vegyszeres kezelés takarmányozásra alkalmatlanná tenné. Várják tehát a piac hívó szavát, hogy ha igényli, azonnal vegysze- rezzék, csomagolják a magot. Ha nem sikerül, sertéstáp lesz belőle. Nagy veszteséggel, hiszen a vetőmagnak átlagosan 2 és fél ezer, a takarmánykukoricának 350 forintba kerül 100 kilója. Éppen ezért is jó lenne, ha nem csak várnának. Fajtakavalkád S hogy mi ennek az oka? Részben a múlt évi rekord- termés, részben az, hogyan dől el, hogy melyik üzem, melyik fajtából, mennyit termeljen. Az ágazat felelősei évente összeülnek, és megjelölik az igényüket, majd összegzik és elosztják a termeltető üzemek között. Ezek egyike a Hidasháti Állami Gazdaság, amely azután 11 partnerével osztozik a munkán. Amikor letörték a kukoricát, a termelők újra jelzik igényüket, szerződésben rögzítve azt. Gyakran homlokegyenest más fajtákat és mennyiségeket kérnek, mint az előző megbeszélésen, ahol nem kötöttek anyagi következményekkel járó egyezséget. És ott marad a megtermelt kukorica az üzem nyakán, mint most is Hidasháton. Ha vegyszerezték, kárba megy, ha nem, sertést hizlal. De mekkora különbség van egy 350 és egy 2500' forintos bevétel között? És itt van a divat! Mégpedig a fajtadivat és kaval- kád. Sok fajtatanácskozáson jártam, és mindegyiken elhangzott, hogy túl sok fajtát termesztünk, néha már az agronómus sem ismeri ki magát közöttük. Mindenki egyetért a jogos kéréssel, hogy csökkentsék őket az üzemek, mégis csekély a változás. Az említett állami gazdaság tavaly 16 kukoricafajtát dolgozott fel. Nem nehéz elképzelni, mekkora többletmunkát, költséget jelent mindegyik után kitakarítani a csöveket, gépeket, hogy ne keveredjenek. Ismert dolog, hogy az állami gazdaságok munkáját közvetlenebbül határozzák meg a népgazdasági igények, mint a termelőszövetkezetét. Sok, jó minőségű hibridkukorica-vetőmagot, nyereséggel — így összegezhetők a hidasháti hibridesek feladatai. És gyakran nem könnyű az egyeztetés, mint például a kalibrálás esetében. Ez a nagy pontosságot igénylő munka jelenleg nem A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat békési gyára nullszériában már el is készített 8 címerezőgépet Fotó: Veress Erzsi térül meg a termelőnek, mégis végzik. Mégpedig azért, hogy mind jobb minőségű vetőmag hagyja el az üzemet, s vehesse fel a versenyt más termelőkkel. Hiszen a verseny itt, a vetőmagpiacon is egyre nagyobb, s lehet, hogy ez a ma még áldozatnak tűnő munka később hozza meg gyümölcsét. — A csávázáson sokat lehet javítani, a csírázóképesség most 95 százalékos a kibocsátott magoknál. Célozzuk a 100 százalékot, s bár nehéz, mert biológiai termékekkel dolgozunk, most legfőbb célunk a minőség javítása — mondta Nagy István üzemvezető. áldozatokkal Ezt szolgálja az az új, 3 és fél ezer négyzetméteres szabadtéri betonozott alapú tároló is, amely várhatóan október közepén készül el az üzem mellett, ősztől már ide rakodhatja le kukoricáját a 11 partner. A betontér szellőzőberendezése sokat segít abban, hogy feldolgozás előtt mind kevesebb szem károsodjon, azaz: mind jobb minőségű legyen a végtermék. Korábban már beszámoltunk lapunk hasábjain arról, hogy a gazdaság egy kollektívája címerező gépet konstruált. Mégpedig minden külön műszaki fejlesztési alap juttatása nélkül, saját fejlesztési alapja terhére. A tervek szerint a hét végén, a jövő héten munkába álló két új gép napi 200—240 hektáron végzi el a címere- zés nem könnyű és főként sürgető munkáját. Nem mondható, hogy kedvezőek a hibrid kukorica vetőmagtermelés feltételei, bizonyság erre a raktáron álló termék és a viszonylag alacsony jövedelmezőség, ami szerint csak a saját termelési, önköltségi áron számolt kukorica feldolgozása hoz nyereséget a gazdaságnak. Mégis megpróbálnak helytállni a nehéz körülmények között, újításokkal, ésszerűsítésekkel. Mint a példák mutatják, erre keresik és meg is találják a lehetőséget. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy kereskedelmi szerveiket ez az útkeresés kevésbé jellemzi. M. Szabó Zsuzsa — Megmondom úgy, ahogy van, nagyon kellemetlenül érintett bennünket az a július 6-i, vasárnapi cikk. Hétfőn reggel -már azzal fogadott a főállattenyésztő, hogy az emberek mind azon csemegéznek: hova tettük a kulturális alapból a pénzt? Merthogy azt tetszett írni: 130 ezer forintot költöttünk egyéb célokra, oktatásra, sportra, kulturális és ifjúsági célra pedig semmit az alapra befolyt 240 ezer forintból — mondja szinte egy szuszra Gonda János, a geszti Egyetértés Tsz megbízott elnöke, s mielőtt szóhoz jutnék, már folytatja is: — Tessék csak utánanézni, kérem! Nem örülnek neki az emberek, hogy a mi közösünket egy lapon emlegetik a dobozival, a sarkadi- val, meg a többivel. Ezt a tsz-t kérem, még egyszer sem kellett szanálni! Arról nem is beszélve, hogy amit a kulturális alap felhasználásáról írt. az nem is áll. o Részletes kimutatást tesz elém, ami valóban igazolni látszik a mondottakat. A geszti tsz a kérdéses évben, 1978-ban, 19 ezer forintot adott a sportkörnek, 6300 forinttal támogatta a művelődési ház tevékenységét, 2000-rel az ifjúsági szervezetét, a gyermekintézményeket 4600 forinttal segítette többek között, a legnagyobb összeget pedig — 96 ezer forintot — üdültetésre fordítottak. Ugyanebben az esztendőben 13 tag továbbképzésére 31 ezer forintot költöttek. Az 1979-es évre vonatkozóan ez a felsorolás még színesebb. Kimutatásra kimutatás a válasz, én meg a Körösök Vidéke Tsz-szövetség statisztikáját mutatom, amely a július 6-án megjelent újságcikk alapjául szolgált. (Unyatyinszki Pál, a tsz-szövetség munkatársa később az adatszolgáltatás sajátosságaival magyarázta ezt a félreértést.) — Ami történt, megtörtént, nézzük most inkább azt, mi a valóság Geszten? — A valóság az, arait mondtam. Megdolgozunk az eredményeinkért, de meg is van a látszatja. Ezt határozottan merem kijelenteni, hiszen én 1959 óta dolgozom Itt. Amíg az elnökünk beteg nem lett, községi párttitkár voltam, közben üzemmérnöki diplomát szereztem, és mindig is ösztönöztük azt, ha valaki tanulni akart. Igaz, az újságcikk nem azt állította, hogy Geszten van még mit tenni a társadalompolitikai munka fejlesztéséért a közös gazdaságban, de én most hadd nyomatékosítsam, nem érezzük úgy, hogy ebben lenne miért szégyenkeznünk. o — A tsz-szövetség statisztikája szerint itt, az Egyetértés Tsz-ben mindössze két szocialista brigád van. Vagy ebben is tévednek az adatok? A kérdésre Kiss Lajos megbízott párttitkár válaszol: — Szerintem nem jó az, ha az ember csak az adatokat nézi. Lehet, hogy van olyan termelőszövetkezet, ahol sokkal több szocialista brigádtag dolgozik, mint nálunk, kevesebb eredménynyel, de látványosabb adminisztrációval. Az Egyetértésben valóban két brigád dolgozik csupán, a gépszerelőké, meg a kovácsoké. Ez 18 ember, de rögtön hozzáteszem, hogy az egész tsz- ben alig vagyunk 180-an. Mégse kell itt különösebben agitálni, ha segítenivaló akad az óvodánál, iskolánál, a községben. Lehet, hogy ezt elfelejtik beírni a brigádnaplóba, nagy eseményként feltüntetni, de szívvel csinálják. Ismét Gonda János fűzi tovább a gondolatot: — Attól függetlenül, amit Kiss Lajos mond, el kell ismernünk és látnunk kell, hogy igen is van ebben még tartalék. 42 párttag és 18 KISZ-tag dolgozik termelő- szövetkezetünkben, velük közös feladatunk fellendíteni a munkaverseny-moz- galmat. Abban már döntöttünk is, hogy megalakítjuk a versenybizottságot; legyen személyi felelőse is ennek a mozgalomnak. Ha pedig folytatjuk az önvizsgálatot, kiderül az is, hogy ezenkívül is van még mit tennünk. Mondok egy példát: eddig még nem oldottuk meg a közétkeztetést, most körülnéztünk, és sikerült a gyulai ÁFÉSZ-szal megállapodnunk, a kombájnosoknak Mezőgyánból tudjuk majd szállítani az ételt, jövőre pedig 100 ezer forint hozzájárulást adunk' már közétkeztetésre. Erre az elhatározásra egyébként a „Közösségek a szövetkezetekben” című írásától függetlenül jutottunk. Most már mosolyog. Témát válthatunk. o Végszóra megérkezik Sújtó István növénytermesztési ágazatvezető is, tőle kérdem: — Milyen lesz a geszti Egyetértés Tsz idei esztendeje? — Ha csak rajtunk múlik, nem lesz rosszabb a tavalyinál. De hogy többet is mondjak: van nekünk 1200 hektár rétünk és legelőnk. Jó lenne ebből minél többet felújítani, csakhogy évek óta nem sikerül hitelpályázatot nyernünk. Úgy hasznosítjuk, ahogy tudjuk. 200 hektárt most is megkaszáltunk, legeltetjük a három és fél ezer juhot, az 5—600 szarvasmarhából legalább 300-at kora tavasztól késő őszig. Az 1500 hektár szántóból csaknem 600 hektárt a búza köt le, egy-két nap, és indulunk az aratással, terv szerinti átlagtermést várunk, azután van napraforgónk, egy kis kukoricánk, cukorrépánk is, amiket termelési rendszerekhez társulva termesztünk. — És ne feledkezzünk meg a zöldbabról sem — veti közbe a megbízott elnök és még hozzáteszi: — Tavaly a csabai hűtőház zöldbabexportjához fele részben mi adtuk az alapanyagot. Mikor itt voltak ezt személyesen megköszönni, megkérdeztem, hány forintért hoz a mi zöldbabunk egy dollárt? Nem tudták megmondani. Lehet, hogy ez esetben is a statisztikával van baj? Innen azután szabadon folyt a beszélgetés, valamennyien feloldódtunk, a félreértések, a tisztázatlan kérdések tisztázódtak. A lényeg: Geszten továbbra' is bizakodással tekintenek1 a jövőbe. Kőváry E. Péter Csíkos napraforgó, fénymag, négermag exportra Csaknem 600 millió forint értékű madáreleséget exportál az idén az AGRIMPEX. Legnagyobb tételben úgynevezett csíkos napraforgót és fénymagot rendelnek a külföldi kereskedők, de jó piaca van a madárcsemegének számító repcének, kölesnek is. A Német Szövetségi Köztársaság mellett Ausztria, Svájc, Hollandia, Olaszország, új piacként pedig a skandináv államok vásárolják a magyar madáreleséget. Az AGRIMPEX évi exportforgalmát döntően a gabona, a növényi olajak és a különféle szárítmányok jelentik. Emellett azonban a végyesárunak, így a különféle madáreleségeknek is jó keletje van, főként az utóbbi években, mert a nagytermelő délg-amerikai országokból a szállítás költségeinek drágulása miatt gazdaságtalanná vált az import nyugateurópai országok számára. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy évente 15—20 százalékkal növekednek a magyarországi megrendelések. A termelők és a külkereskedők élnek a lehetőséggel. A termelési kedv fokozására ez évtől 300 forinttal felemelték a csíkos napraforgó 100 kilogrammonkénti átvételi árát, s összesen 25 ezer tonnára szerződtek le ebből az olajos magból. Elsősorban Szolnok, Heves, Szabolcs, Tolna és Veszprém megye mezőgazdasági üzemei termesztik a madaraknak szánt napraforgót, s az idei terméskilátások igen kedvezőek. Ebben az évben először a külföldi megrendelők kívánságára fél-, egy-, kettő- és ötkilogrammos csomagolásban küldik exportra a termés egy részét. Kapós a külföldi madártartók, természetkedvelők körében a fénymag is. A gabonához hasonló, kalászon termő magból az idén rekordtermésre számítanak, s 7 ezer tonna eladását tervezik. Üj termékkel is kísérleteznek. Etiópiából 300 kiló négermagot hozatott be az AGRIMPEX, s a Matyó Tsz- ben most várják az első táblán az egzotikus növény virágzását. Amennyiben jól termeszthetőnek bizonyul, ez újabb devizaforrást jelent, hiszen 100 kilogrammonként ezer dollárért értékesíthető külföldön. Megy a cipő vándorútra... — Halló! Cipőgyár? Csak annyit szeretnék mondani, hogy beázott a cipőm ... Mi? Hogy sajnálják? ... hangosabban ... nem, nem úsztam benne ...! Mondom hogy nem... ez az esőfelhőket érzékelvén... Az istenért sem akarok akadékoskodni ... he? ... de az apámnak a harmincéves cipője még ma sem... Mi? hogy akkor járjak abban? ... Nem lehet, kicsi, meg nem is divatos ... Hogy a maguké sem? ... Ja értem, a bőrgyár, mert maguk csak olyan bőrből tudnak cipőt csinálni, amilyet kapnak ... — Halló! Bőrgyár? Maguk küldték a cipőgyárba azt a bőrt, amiből nekem cipőt... Igen, marhaboxból, és beázott... Ja, hogy vigyem vissza a boltba. Értem. És akkor nem ázik be? Mi? igen, van édesanyám ... de... Értem, maguk sem varázslók, s a sz ... bőrből nem tudnak ... igen, értem, a vágóhidról kapják ... — Halló! Vágóhíd? Csak azt szeretném mondani, hogy mivel maguk marha... Nem Nem maga ... vágásával is foglalkoznak, és hogy a bőrt, amit elküldték a bőrgyárba, onnan meg a cipőgyárba, ahol nekem cipőt ... Igen marhaboxból... Nem! Nem volt véres, csak beázott... tMit akarok, mit akarok ... Azt mondják maguk a ludasak ... Értem, szóval maguk is észrevették, hogy már a bőr sem a régi... Mi? a téesz... mi köze ehhez a tápozásnak? — Halló! Téesz? A maguk tápos marhájából... De uram, nem sértegetek senkit!... Csak azt szeretném mondani, hogy beázott a cipőm, mert gyenge minőségű a bőr, állítólag a táp miatt... Mi? hogy külföldről hozzák a tápot? ... Igen értem, már maguk is észrevették, hogy a táp sem a régi... he?... Hallom! Rögtön írom ... Igen... New York Tápotion Rt. John Blake... — Halló! Blake urat keresem ... jaj de jó, hogy maga az... A maguk tápja ... Mi? hogy bútorkereskedés ... Igen értem, sosem látott tápot ... — Halló! Téesz? ... Szóval a külkert hívjam ... — Halló! Külker? Beázott a cipőm... Ez nem is olyan érdekes!... Csak azt... hogy a marhabőr ... a táp ... Blake ... hogy nem tudják honnan jön a táp... Értem... — Hé ...! Miért hátul gombolják be rajtam ezt a zubbonyt... vizet... és miért nincs kilincs az ajtón ... mi ez a gumi a falon! Segítség ...! Az apám cipője harmincéves... és nem ázott be ... Telefont... marhabőr ... nem kell az injekció ...! Blake úr... A táp ... Űristen ... hát sosem tudom m. ..ár meg, hogy miért á... zott be a c.. .c... cidri- zek ... a cipőm ... (horváth)
