Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

o 1980. június 12„ csütörtök Színház, személyes közelségben E zredévek óta keresik szakemberek és lai­kusok annak módját- lehetőségét, hogy a színház személyes közelségbe kerül­jön a közönséggel. Az ókor­ban ez úgy valósult meg, hogy miközben a nagy töme­geket befogadó amfiteátru­mok épültek, (s általában minden este megteltek), az uralkodók udvari társulato­kat szerveztek a maguk és szűkebb környezetük szóra­koztatására. Később is min­dig megfért egymás mellett — ha különböző társadalmi töltéssel is — a nagy tö­megek és a szűkebb körök számára játszó színház. A mai ember is igényli azt a színházfajtát, amelyben szinte személyesen meghívott vendégnek érezheti magát, sőt olykor — közreműködő­nek. Valahol középen foglal ez helyet a több száz fős színház és a tévészínház kö­zött. A nagy színházban ő csak egyike a sok nézőnek — a tévészínházat pedig ott­hon, családja körében néz­heti, akár vacsorázás köz­ben. Világszerte — a másik kettő mellett, s azokkal sem­miképpen sem ellentétben — gomba módra szaporodnak a kis, akár csak tíz—húsz fős közönséget befogadó színhá­zak. De hogyan állunk ezzel itthon? Budapesten egyre több a kis, önálló társulat nélküli színpad: a Játékszíntől az Astoria Szálló bárjáig széles a skála. Közönségben sehol sincs hiány, noha éppen az utóbbinál igen borsosak a helyárak. Vannak még az országnak olyan tájai, ahol egy lépés­sel hátrább járnak — de már nem sokáig. Nyíregyházán 1981 augusztusától lesz önál­ló társulat, évente 220—230 előadással. Újszerűnek ígér­kezik, hogy Szabolcs-Szat- már megye ösztöndíjat aján­lott fel a Színművészeti Fő­iskola egyik színészosztályá­nak, ha a diploma elnyerése után valamennyien a Móricz Zsigmond Színházhoz szer­ződnek. Egyébként a tervek szerint itt lesz az ország leg­kisebb társulata. Kis színpad sikerei készí­tették elő az önálló színház megalapítását az ország el­lenkező sarkában: Zalaeger­szegen. Messze túl terjedt a megyehatárokon az Egervári Esték híre, s hogy ezeknek egyre nagyobb és értőbb kö­zönsége volt, alapot adott annak feltételezésére, hogy a zalaiak el tudnak tartani ön­álló színházat is. Egy évvel a nyíregyházi után, 1982 nya­rán kezdi meg működését a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, amely évente ki­lenc bemutatót, 300 előadást tart. Az Agria Játékszín ad ala­pot a majdani egri társulat­nak. Egerben a Gárdonyi Géza Színház csak 1986 tá­ján kap önálló társulatot, most a miskolci színház ját­szik itt, addig a helyi ha­tóságok és színházkedvelők megteremtik a lehetőségeket: színészház épül, tatarozzák a színházépületet stb. S ha az egri színház nyit — majd­nem teljessé válik az ország ellátása állandó színházak­kal. Nincs többé „fehér folt”. Kisszínpadokkal, stúdiók­kal és hasonló, egyszerre ke­vés nézőt szórakoztató léte­sítményekkel bizony még nem áll jól az ország. Biz­tató kísérletekkel már sok­kal jobban. Miskolcon például a Nem­zeti Színház épületében Já­tékszín néven működik stú­diószínpad, a diósgyőri Va­sas Művelődési Központban pedig kamaraszínház. Debre­cenben ugyancsak nyitottak stúdiót (talán a legszebbet az országban), ahol a színpa­don egy vagy két színész ad elő rendszeresen monodrá­mát, illetve kétszemélyes da­rabokat — a nézőtéren pedig százan foglalnak helyet. Ka­maraszínháza van a győri, a kecskeméti és a pécsi társu­latnak, az utóbbinak — csak­úgy, mint a veszpréminek — külön stúdiószínpada is. Több városban irodalmi-mű­vészeti presszókba hívnak meg neves színművészeket önálló estre — s ez mind egyfajta próbálkozás az elő­adók és a közönség közti bensőséges kapcsolat megte­remtésére. ismét más a Szolnokon már népszerű „szobaszínház’’ (amelynek egyelőre csak egy műhelyépület jutott). Székes­fehérvárott az elmúlt nyáron utcaszínház vonzotta a néző­ket. A közeljövő; hogy Fer­tőrákoson rendbe hozzák, bő­vítik és klímaberendezéssel szerelik fel a kőfejtőt, hogy ott az év két nyári hónapjá­ban barlangszínház működ­jék. S bár még csak tavaszo- dik — ideje a Balatonra is gondolni. A veszprémi par­ton Balatoni Játékszínt ter­veznek, amely különböző fő­városi és vidéki színházak művészeinek felléptével mu­tatja be a Magyar Elektrát és a Nagyidai cigányokat — Balatonfüredtől Keszthelyig. „Benevez” a balatoni elő­adássorozatba a Bábszínház is. Ugyanakkor a somogyi parton a kaposvári színház társulata mutatja be az évad valamelyik sikerdarabját, s felléptet benne budapesti színészeket is. Siófokon rock- musical-bemutató színpadot terveznek. M indez — még csak a kezdet. A színház és a közönség még köz­vetlenebb kapcsolatának ki­alakításában, a zseb-, mini- és hasonló színpadok terve- zésében-kivitelezésében a va­riációk száma és lehetősége — szinte végtelen. Várkonyi Endre A szórakoztató zenéről, mellékgondolatokkal Számtalanszor elhangzott már, hogy a szórakoztatás perifériális dolog; kívülre- kesztett, és méltatását leg­jobb esetben egy-egy kézle­gyintéssel divat elintézni. De azért egyre többször az is elhangzik, hogy igenis szükség van a „csak-szóra- koztatásra”, amely biztosít­ja az embereknek, mindany- nyiunknak a napok sodrásá­ban a megpihenést, a kikap­csolódást; egy pillanatnyi időt a gondtalanságra, a fel- töltődésre. Mert nem lehet mindig csak dolgozni, mindig csak tanulni, mindig csak komoly dolgokkal foglalatos­kodni, szükséges a pihentető és akkumuláló üresjárat, a szórakozás is. Tehát: egy kézlegyintéssel elintézett szükséges dolog? Vagy méginkább: valami olyasmi, amiben mindannyi­unknak részünk van, még­sem illik rá szót, energiát pocsékolni ? Az Országos Szórakoztató­zenei Központ Békés me­gyei Kirendeltsége az elmúlt néhány év alatt mégis szót, energiát, munkát „pocsékol” rá. Mondhatná bárki, .hogy végső soron ez a dolga. Csak- hát aki a kongón üres étter­meket látta már, hallott né­hány szórakoztató zenész ál­talánosításokra csábító bot­rányhistóriájáról, »annak azt is tudnia kell; „egyszerűb­ben” is intézhetné napi mun­káját az OSZK. Nos, termé­szetesen a vendégek megfo­gyatkozásának más, ennél nagyobb problémát jelentő okai is vannak. De ez most más ügy. Szórakoztatni azonban tud­ni kell. Színvonalasan és ér­tékesen tudni. Egy olyan légkört teremteni a bárban. a presszóban, a klubban, az étteremben, ahol egy időben érzi jól magát az olcsó mű- zenéhez szokott fülű épp úgy, mint a veretes klasszi- kúst és a több szólamú ze­nét szerető vendég. Hogy a szórakoztatás úgy legyen az emberek kiszolgálásának egy kicsiny része, hogy közben valami apró élménymorzsát is képes nyújtani. Sajnos, a felsorolt feltéte­lek már-már ideáknak tűn­nek, ha a napi valóságot ta­pasztaljuk. Professzionista zenészeket, szórakoztató mű­vészeket feltételez az igény megvalósítása. A profiság egyrészt biztosított, hiszen az előadók zöme főállásban dol­gozik. De a professzionizmus azt is jelenti, hogy művelője a legmagasabb színvonalon, művészi fokon dolgozik. S annak a bizonyos kézlegyin­tés elintézésnek valahol itt van a gyökere. Hétfőn este Békéscsabán, a Körös Szálló éttermében rendezte meg az OSZK me­gyei stúdiója tanévzáró hangversenyét. A már zené­lésből élő, de hivatalosan még nem elismert ténykedé- sű (szándékosan nem írha­tunk művészetűt!) zenészek léptek az étterem minden asztalát elfoglaló közönség elé. Népi zenekar és köny- nyűzenét játszó együttes, vagy éppen elektronikus hangszerekkel mindenfajta stílusú zenét interpretáló ze­nekar, szólisták — tanítók és tanulók — bizonyították; mekkora szükség is lehet er­re a stúdióra. (Mint közis­mert, a működési engedélye­ket betűkkel jelölik, a leg­magasabb az A kategória, az utolsó pedig az ideiglene­sen kiadott, nem sok bizto­sat nyújtó működési enge­dély.) A hétfő esti hangversenyt csak úgy lehet értékelni, mint a megye szórakoztató­iparának színvonalemelésé­ért tett nagyszerű kezdemé­nyezés egy szakaszát. Amely épp úgy megmutatta az eré­nyeket, mint a gyenge pon­tokat. A név szerinti emlí­tésre talán csak a mezőko­vácsházi ÁFÉSZ alkalmazá­sában álló könnyűzenei trió — Berényi Apolló, Madai István és Kőszegi Tamás — érdemes. A szórakoztató zene iránti igényeket csak nekik sikerült teljesíteni, bár elő­adásukon látszott, szükséges még a továbbképzésük. A tanító zenészek és a ta­nítványok produkcióinak egymás mellé állítása arra is jó volt, hogy a közönségnek értékmérőt adott. Volt mi­hez viszonyítani. A vendéglátó egységek ve­zetői maguk döntik el, hogy kit alkalmaznak. A vendég pedig azt, hogy arra a bi­zonyos „pihentető és akku­muláló üresjáratra” melyik helyet választja. Biztos va­gyok abban, hogy a válasz­tás a szórakoztató zene nívó­jától is függ. Vulgárisabban megfogalmazva: mit kapunk a pénzünkért. S ezt a mon­datot akárhogy is értelme­zik a zenészek, a vendéglátás felelős vezetői, egy a lényeg, egyetlen dolog a fontos, hogy a vendég, azaz mi járjunk jól. Ehhez azonban az is kel­lene, hogy a perifériáról a művészetek igazi központja felé juthasson a szórakozta­tó zene. Elsősorban, ha min­den művelője, a zenészek is úgy akarják ... (Nemesi) Szyksznian Wanda grafikusművész reklám- és filmplakátjai, lemezborítói nemcsak az üzletekben, közterületeken, hanem kiállításokon is láthatók (MTI-fotó: — KS) >j: A csirkehúst : szerették az avarok Újabb 50 avarkori sírt :i tártak fel Tápon, a győri ;; Xantus János Múzeum ré- !; gészei, akik már több éve ; kutatják az avarkori temet- i; kezési szokásokat ezen a he- i lyen, s eddig együttesen : csaknem 200 sírra bukkan- i tak. Az egyik újonnan fel- <: tárt sír leletanyaga teljes i: képet ad á 7. századvég ká­li tonai pompájáról. A derék- :: övhöz csatolták a díszes kar- : dót, mellé rakták a csont- ; veretes íjat és a tegezt, '■ amelynek száját ugyancsak |; csontdíszek fogták össze. ;• Emellett olyan fémtárgyak :: ís előkerültek a föld mélyé- • bői, amelyéket a földmun- |: káknál használhattak. Kiderült az is, hogy a : tyúk és a csirke volt az itt : élő avarok kedvenc étele. : Erre utalnak azok a szár- ;: nyascsont maradványok, :; amelyekből egy halomrava- : lót gyűjtöttek össze a feltá- :| ráskor. Az ásatást jövőre | folytatják. Sajtókonferencia az idősebbekről Már csak az illendőség kedvéért is, érdemes meg­hallgatni hétfőn esténként — ha van — a rádióban a „Sajtókonferencia” műsorát. Legutóbb, hétfőn az idő­sebbekről volt szó. A kérdé­sekre a SZOT, az Egészség- ügyi és a Munkaügyi Mi­nisztérium képviselői, vala­mint dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke válaszolt. A „másik oldalon” a Ma­gyar Hírlap, a Magyar Nem­zet, a Népszava, a Népsza­badság, az Esti Hírlap, a Szabad Föld, valamint két megyei lap, a Dunántúli Napló és a Petőfi Népe munkatársai tettek fel kér­déseket. Hiányoltuk azon­ban a szaklapok munkatár­sait, akiknek, ha lehet, még inkább profilja lenne a nyugdíjasokkal való törődés. Biztos nem kaptak meghí­vást, hessegettük el a gon­dolatot, már csak azért is, mert megindult a kérdések zápora. Mennyi a legmaga­sabb, s a legalacsonyabb nyugdíj hazánkban? Hogyan lehet arányukat javítani? Lehetséges-e, és milyen for­mában a nyugdíjak reálérté­kének megőrzése? Sok vitát váltott ki ezúttal is az idős emberek tervszerű tovább­foglalkoztatásának kérdése, s máris közel kerültünk a fő problémához; mit lehet ten­ni, hogy a nyugdíjas embe­rek ne érezzék feleslegesnek magukat. Dr. Gajdócsi Ist­ván arról a gyakorlatról be­szélt, amelyet intézményük­ben vezettek be. Megláto­gatják őket, országjárásokat szerveznek számukra, a baj­ban segítik őket. A hallgatók telefonon te­hették fel kérdéseiket. A legtöbben személyes problé­mákra kerestek választ, ám kérdéseik is az egész műsor alapvető tanulságát húzták alá, azt ugyanis, hogy job­ban kell törődnünk öregje­inkkel! A feladat össztársa­dalmi. Nem elég a segélye­zés, a szociális ellátás. Több keli. A családtagok, a volt munkahely odafigyelése. S ebben a szakszervezeti bizal­miakra is felelősség hárul. Végül még valamit, ami­nek különösen örülhetünk. Olyan kérdések is felmerül­tek ebben a műsorban, ame­lyek valami újat, jobbat hoz­hatnak majd, hisz az illeté­kesek előtt hangzottak el. Gondolok itt arra, hogy az idős emberek személyi iga­zolványába nem csupán a nyugdíjas szó, hanem egy­kori foglalkozásuk is beke­rül. Ezúttal sok megvála­szolatlan kérdés maradt, ám valahol ez is garancia arra, hogy míg a válaszokon tör­jük a fejünket, addig is tö­rődünk öregjeinkkel, s ak­kor a műsor már elérte cél­ját. N. Á. MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Kocsár Miklós: Rézfúvós szextett. 8.34: Dolmányt: A tenor. 9.44: Brummadzag, a zenebo­hóc. 10.05: Tudod-e? 10.35: Híres előadóművészek Bee- thoven-lemezeiböl. 11.25: Mi foglalkoztatja most Hankiss Elemért? 11.40: Az elmés nemes Don Qui­jote de la Mancha. 12.35: Csoóri Sándor: Jóslás a te idődről. 12.45: Zenemúzeum. 14.12: Mindenki könyvtára. 14.42: Németalföldi madrigálok. 15.10: Az atommáglya belobban. 16.05: Rádiónapló. 18.00: Budai Ilona népdalokat énekel. 19.15: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 20.35: Népzenekedvelőknek. 21.05: Ljuba Welitsch és Mario Del Monaco felvételeiből. 21.30: Ami a számok mögött van... 22.20: tíz perc külpolitika. 22.30: Dierich Fischer-Dieskau énekel, Szvjatoszlav Rich­ter zongorázik. 0.10: Demjén Ferenc táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Bura Kovács Andor népi zenekara játszik, Urbán Katalin nótákat énekel. 9.10: Könnyűzene Berki Géza szerzeményeiből. 9.40: Elcsalták a munkáso­ICclI* . 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Kapcsolás a pécsi körzeti stúdióba. 13.25: Gyermekek könyvespolca. 13.30: Hangszerparádé. 14.00: Kettőtől fél ötig... 16.33: Otközben. 16.35: idősebbek hullámhosszán. 17.30: Belépés nemcsak tornaci­pőben ! 18.33: Hétvégi panoráma. ’ 19.55: Slágerlista. 20.33: Jártamban, — keltemben. 22.00: Egy óra dzsessz. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Az I Musici di Roma ka­marazenekar felvételeiből. 10.00: Ismeretlen ismerősök. 11.05: Szőkefalvi-Nagy Katalin népdalokat énekel, Dittrich Tibor és Veér István kla- rinétozik. 11.25: Eugene Istomin, Isaac Stern és Leonard Rose triófelvételeiből. 12.41: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara Bárdos La­jos kórusműveiből énekel. 13.07: Operafinálék. 14.10: Leonard Bernstein ve- ízényli a Bostoni szimfo­nikus zenekart és a New York-i filharmonikus ze­nekart. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: így láttam Kodályt. 16.59: Popzene sztereóban. 17.57: Külpolitikai klub. 18.27: Magyar zeneszerzők. 19.05: A dzsessz történetéből. 19.45: Modem írók portréi. 20.05: Wagner operáiból. 20.47: Zene korabeli hangszerek­kel. . SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. Régen hallott elő­adók. Brenda Lee énekel. 17.15: Egy gimnázium végnap­jai ... Riporter: Zentai Zoltán. 17.30: Pár perc dzsessz. Garai Attila felvételeiből. 17.40 : 50 évre elegendő agyag. Riporter: Dalocsa István. A tiszaföldvári és a tisza- sasi népdalkör énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. 16.05 Hírek. 16.10: Első örömök, (ism.) 17.10: Marinka. (f.-f.) 17.35: Tévébörze. 17.45: Hipp-hopp . .. 18.15: Reklám. 18.20: Felkínálom . . . (f.-f.) 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A Karsai Pantomim RT műsora. 20.20: Labdarúgó Európa-bajnok- ság. Spanyolország—Olasz­ország mérkőzés. 22.15: Hűség. Tévéjáték. (ism., , f.-f.) 23.05: Tv-híradó 3. 23.15: A 20. miskolci tévéfeszti­vál díjnyertesei. Mozgó rajzok. II. MŰSOR 17.35: Labdarúgó Európa-bajnok- ság. Belgium—Anglia mér­19.30: Tv-híradó. 20.00: Késdobálók. (f.-f.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: „Domaházi hegyek kö­zött ...” Filmszociográfia. BUKAREST 9.00: Iskolatévé. 10.00: A fattyú. (Ism.) 15.00: Hírek. 15.25: Orosz nyelvlecke. 15.45: Riportfilmek a nagyvilág­ból: Manila. 16.05: Kulturális élet. 17.35: Gyermekrajzfilmek. Szind- bád, a tengerész. 18.00: Tv-híradó. 18.40: Ifjúság órája. 19.30: „Maria Tanase” népdal- verseny. 19.55: Tudor Vladimirescu szüle­tésének 200. évfordulóján. 20.30: Dokumentumfilm Antark­tis/ felfedezéséről és törté­netéről. 21.10: Tv-híradó. BELGRAD, I. 16.35: Labdarúgó EB: Anglia— Belgium. 18.35: Rajzfilm. 18.45: zágrábi életképek. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este . . . 20.00: Párhuzamosok — külpoli­tikai műsor. 20.50: Felhívás utazásra. 22.05: Balett. 22.35: Dokumentumfilm. II. MŰSOR 18.00: Dokumentumfilm. 18.45: Aktualitások. 19.00: Idegenforgalmi szemle. 19.20: Labdarúgó EB: Spanyol­ország—Olaszország. 21.20: Huszonnégy óra. 21.35: Ez én vagyok: Alekszandr Popovic. 22.35: Ez az én választásom. SZÍNHÁZ 1980. június 12-én, csütörtökön este 21.00 órakor Gyomán: KOLDUSOPERA MOZI Békési Bástya: Békeidő. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Az inkák kincse, 7 órakor: Egy romantikus angol nő. Békéscsabai Kert: Fayard bíró, akit seriffnek hívtak. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Kicsi a kocsi, de erős. Békéscsabai Terv: Piedone Afrikában. Gyulai Erkel: Az anya, a lány és a szerető. Gyu­lai Kert: A Csendes-óceán kaló­zai. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Az öt gida és a farkas, 6 és 8 óra­kor: Csendestárs. Orosházi Bé­ke: 5 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész. Orosházi Par­tizán: fél 6 órakor: Kisértet Lublón, fél 8 órakor: A „sza­badság fantomja”. Szarvasi Tán­csics: csak 6 órakor: Apokalip­szis most I„ II. rész. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom