Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
1980. június 1. vasárnap o rreramTd Csarejsné Hrabovszki Ilona: Kukoricafosztás holdvilágnál Bertalan Ágnes: Gyöngyvirágszedés... Gyöngyvirágot szedek a kert elején. Virágot szedni, hiába prózai dolog, az ember szívében túlárad valami kimondhatatlan szépség tőle. Illat dől, s ebben a csokorban benne van az elmúlt tavaszok minden gyöngyvirágának kemény kis gömbje, illata, melegfehérsége. Nagy érzések bomlanak bennem, míg úgy viszem a tavasz első gyöngyvirág-csokrát, mint valami szentséget. Csattan a kapu, valaki jön. Mindig örülök és szeretem, ha meglátogat valaki, de most... nem esik jól. Szerettem volna magam maradni ezzel a jó érzéssel, szépséggel. De... most már mindegy, bejött a kapun Sanyi bácsi, egyik utcabeli ismerősöm. — Ö, hallod! Kinyílt a gyöngyvirág? — nem is kérdés, áhítat van a hangjában. — Kinyílt, Sanyi bácsi, kinyílt ... Áll előttem, nem „szagolja” aE illatát, csak áll, jó sokára indulunk felfelé a kerten, illatözönben, mint az emlékezések tengerré nőtt vizében. — Ej, de sok gyöngyvirág volt Szilason! Tudod, ott a ... kastélykert árkában. — Szövi az emlékezés fonalát Sanyi bácsi. — Olyan süvölvény fiú voltam, aztán .., Nyolcvan fillér volt akkora napszám. Gyomlálni jártunk a kastélykertbe. Estefelé már térdelve gyomláltam! Ej, de elfáradtam! — Egyik délután odajön hozzám a számtartó úr. Azt mondja: „Te, Sándor. Ha mész hazafelé, vidd el ezt a csokrot az intézőné nagyságos asszonynak!” — Itt, a másik uradalomban lakott, ahol most az állami gazdaság van. Szilas a másiké volt. Elég az hozzá. hogy ... persze, hogy elvittem. Kopogtatok. Várok. Jön a nagyságos asszony. Szép, nagy darab szőke nő volt. Mondom neki: „Tisztel- teti a számtartó úr... és... tessék elfogadni ezt a csokrot, szívből küldi.” Pedig nem mondott az semmit, de hogyan állítsak be csak úgy, hogy nem mondok semmit? — Belelökte az orrát a nagyságos asszony a csokorba, úgy szíttá az illatát, aztán ... egy pengőt adott! — Egy pengőt!? Azért, mert elhoztam? — Éppen azidőben vettem, vagyis idesanyám vett egy nadrágot, már azon a pénzen, amit a napszámon kerestem. Gondoltam, ejnye, de jó lenne egy kabátot is venni! Dehát, nem költhettem magamra a napszámot, hatan voltunk testvérek. Ez csak kívánság volt hát, nem gondoltam én semmit, már- hogy a gyöngyvirággal kapcsolatban. Csak másnap, mikor megsütöttük a szalonnát, lefeküdtem az árokpartra, a gyöngyvirágba. Akkor jött egy ötletem, aztán már csináltam is. Itt ez a teméntelen virág! A nagyságos asszony úgy örült neki! Szedtem hát, még nagyobb csokrot, mint amit a számtartó úr küldött tegnap. — Vittem a nagyságos asszonynak. Megint mondtam, hogy ... Tisztelteti a számtartó úr, tessék elfogadni ezt a csokrot, szívből küldi. — Négy nap hordtam neki a gyöngyvirágot. Mindig adott egy pengőt! Képzeld el. négy pengő! A napszámon kívül! De örültem! — Emlékszem, hétfői nap volt, de sajnáltam, hogy vasárnap nem kellett menni napszámra! Féltem, elnyílik a gyöngyvirág. Nem nyílt el, elég hűvösre vált az idő. Meg is szedtem a csokrot, bár már nagyon válogatni kellett, dehát... Emlékszel arra az árokra? Nagy, mély árok volt, s az egész park hosszán végig futott. Megszedtem a csokrot, hűvösre tettem... Úgy gyomláltam, hogy ... otthagytam a többieket. Járt a kezem, de az eszem még jobban. Még csak két nap bírja ki a gyöngyvirág! Olyan kabátom lesz, de olyan! — Nem is figyeltem, hogy a számtartó úr ott áll mellettem, s ahogy haladok, az is lép mindig egyet. Egyszer aztán azt mondja: — Gyere csak, Sándor úr! Hű, de melegem lett! Így szokta szólítani azt, akire éppen megharagudott. Kaptam tőle olyan pofont, hogy csak úgy cserdült a világ körültem! Azt mondja: Tudod miért kaptad? A betyáristenit neki! Szedd a lábad, aztán... ne lássalak itt többet! Mondott még cifrábbakat is. Hát, gondoltam, ha már úgyis kirúgott, visz- szapofázhatok, mondtam is, hogy... na, miért kaptam, na, miért? Nézze, mennyit dolgoztam máma! Mondhattam én annak mindent. Tudtam én, hogy a gyöngyvirágokért kaptam! Azt nem, csak anyámék mondták, hogy a nagyságos asszony meg a férjétől kapott hasonló nagyságú pofont, mert... összevesztek, vagyis az intézővel a nagyságos asszony, vagyis ... fordítva, mert ki akarta hívni párbajra számtartó urat. A gyöngyvirágokért. — Az biztos, sose felejtem el aat a tavaszt, azt a gyöngyvirágot! Kabátom se lett... elment a pénz, másra. Ennivalóra... ... Igen, a tavaszok jönnek, mennek, a virágok nyílnak, elhervadnak, s emlékeket szőnek az ember szívén ... Tomka Mihály: Keserű óda Gyűrött térképek tornyosulnak bennem, elbukó szeretteim,' országhatárok omlanak szivemben, távozások felgyűlt ívei. Ablakomat félrevert harangok zörgetik, ríkatják sántikálva, elszökik a méz-színű időből anyám bíbor muskátli virága. Háttérben temető-dombok, esős arcok, síró panoptikum, örökre sebzett gyermekszáj zokog fényesre szántott dűlőutakon. Földbe bújnak csontváz-fehéren korbácsolt hátú süllyedő tanyák, imádkozom vacogó-kéken; kezem kulcsolt-káromkodás: Razziáznak terror-éjszakák, bevagoníroz annyi álom, elvonuló forró menet testem tömör faladba vájom .., Fut fiam, határa vászon-ég, felöltözik a szűzi gyolcsba, nem rettenti gépzúgásos éj, felöltözik tündér-tilosba. Kékbe burkolódzik boldogan, hullat virágos zápor-könnyet, törékeny gyönggyel öntözi a vak nagymama-Földet. Csarejsné Hrabovszki Ilona: Békési piac Levél Tímár Máténak Kedves Tímár Máté! Levelet írok. 'Magának. Nyilvánosság előtt, mert úgy érzem, hogy mondandóm közérdekű. Most olvastam Hazai harangszó című, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent kötetét, melynek függelékében kis bibliográfia foglalja össze eddigi munkásságát. 1958—1972 között 15 kötet jelent meg tollából. Ezek között oly művek is, mint a Majoros Ádám krónikája, s annak testvérkötete, a Hajnal hasad ... Nem csoda tehát, hogy irodalmi lexikon szerkesztők Angliában is felfigyeltek tevékenységére. Ez a száraz tény, meg az, hogy némelyik novelláját több nyelvre lefordították, mégis kevés lenne ahhoz, hogy szóljak. Engem ez új, 7 évi látszólagos passzivitás után megjelent kötet olvasmányélménye ültetett íróasztalhoz. A könyv alaphangját az Endrődhöz, „Körösmart”- hoz való kötődés üti meg. Körösmart = Endrőd, Be- senszeg = Gyoma. Ezt lehetetlen fel nem ismerni. (S vélem, nem csak Békés megyében.) Maga endrődi Budapesten, Szibériában, Romániában — a világ bármely pontján. Kötetének mottója lehetne: „Itthon vagyok, lelkem. — Itthon." Ez a melegség lengi be az egész elbeszélésfüzért, de azért mottója lehetne még más is. Például ezek a szavak: „Nem akarok meghatódni többé, leveikezem a lélek szűrhímzését, s a gondolat kalotaszegi kacskaringóit magamról lefejtem." — Vagy éppenséggel ez a Hemingway tollán fakadt móndat: „Elmenni valahová, és megírni egy jó és becsületes regényt, ahogy képességemtől telik.” Mindkét elhatározás ereje és igénye átsüt önkritikus, vívódó írásain. Leginkább az önarckép fekete keretben és a Régi szerelem című önvallomás jellegű sorokon. Laczkó András, az Alföld kritikusa az előbbi meditációból sértettséget, némi pesszimizmust vélt kiolvasni. Én úgy gondolom; csupán szembenézett önmagával. Mérlegre tette eddig elért eredményeit. Levont bizonyos következtetéseket. Megállapította: fáj a vissz- hangtalanság, de mélyebb fájdalmat kelt az önvád. Legnagyobb vétek az író részéről, ha félig kiérlelt, kihordott gondolatokat vet papírra, ha önmaga könnyed kifejezőképességében gyönyörködik, tőkét kovácsol képgazdagságából, burjánzó mondatfűzéséből. A Hazai harangszó ismerős tájakra vezetett, Békés megyei ízeket hozott, a táj jellegzetes nyelvén szólt hozzám, anélkül, hogy ebben keresettség, öncélú modorosság lenne. A gondok is ismerősek. Körösmart lakossága csökken. „Olyan ez a falu, mint az állóvíz. Nem lenne itt az ideje értelmesebben élni emberek?” — Keserű megállapítás és kérdés. Egyben a Hanoiban meghalt költő, Miska árnyalakja is felsejlik: „Hogy gyűlölöm már / amit még annyira szeretek!” Kötetét olvasva Endrődöt éreztem akkor is, ha a harang távoli tájakon zendült meg, de természetszerűleg még inkább akkor, ha megyénk határain belül kon- dult. Közel kerültek hozzám a már régről ismert, de a Maga tükrében új színben felcsillanó alakok. Megelevenedtek előttem a könyvcsináló Knerek, a Körösmart és Besenszeg remélt frigyét szorgalmazó iskolaigazgató úr, Varga Zsigmondi de új megvilágításban látom most Magát is Máté, mert ízes, egyéni humorral elibém idézte a hadifogolysorsot, az arc nélkülinek képzelt kis- katonákat, a háborús időket, amikor is botcsinálta „tiszte- letes úrként”, ígért szabadságért bajtársakat temetett. Máig is adósa ezért Magának vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága. A legfelsőbb hadúr, a lovastengerész. Tudom, hogy Maga megpróbált ember. Hadifogságra, börtönidőkre tekinthet vissza. Most mégis boldog. Teljesen új arcot kapott a szerelemben. Áldassék érte az a Kodály—Bartók-tanítvány, az az énektanárnő, aki kötetében a Bartha Enikő nevet kapta! Általa nyert egy fix pontot, egy állandó bázist, ahonnan kiálthatja: „Van még dobásom!” Külön érték számomra ebben a nagyon Békés megyei (s ez távolról sem jelent provincializmust) kötetben két írás, melyeket előzőleg már az Üj Aurorában is olvashattam. Essék ezekről is szó. Az Advent utolsó napja című novella Bajcsy-Zsilinsz- kynek állít emléket. Elfogták, de meg nem törték. Látjuk kihallgatáson, az utolsó úrvacsora felvételénél, a bitófa alá indultában. Mindvégig befelé figyel. Hazájára, asz- szonyára s a jó harminc éve ontott, le nem mosható vérre gondol, azon tépelődik; hogyan tekintene most rá a parasztkirály „Nás Ondro”? 1891. június 21-ét idézi a Pünkösd Battonyán című írása. Dokumentumnovella, de színpadért kiált. Magyar, román, szerb földmunkások követeltek ekkor emberibb munkafeltételeket. Abban az évben „Orosházán és Békéscsabán sortűzzel köszöntött a május.” Battonyán sem történt másképpen. A zendülés napján, június 21-én meghalt Németh József, Csuber István; Hidi József és Géja András később halt bele lőtt sebeibe. „Dunának, Oltnak egy a hangja” „ ... rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés” kiáltják a XX. század költőóriásai. — Timotity Zsiva, Bolcsák János, Todorán Gli- gor, Soós Ferenc, Pakurár Demeter, Nagy György András a vádlottak padján ülve ezt a gondolatot már a századforduló kapujában jelképezték. 1935. május 20-án Endrő- dön is ropogott a csendőr- sortűz. Hangja máig is tisztán hangzik a harang kon- dultában, de benne van édesapjának józan, mérsékletre intő szava is. „Nono, azért mégse állítsa nekem senki példának okáért, hogy Pallavicini gróf vagy a frankhamisító Windischgrätz herceg magyarabb volna, mint a földink, Hunya Pista.” Hunya István, az endrődi kommunista. Pártszervező. Az apai gondolkodást viszi tovább az íróvá cseperedett fiú. Ö is tart a szélsőségektől. fgy ír. „A történelem órájának sétálója pontosan olyan erővel lendül majd vissza jobbra, mint ameny- nyivel túllendítették balra." Igaz lohet, mint ahogy igaz ez a- hűségben, szeretetben fogant könyv: a Hazai harangszó. Szíves üdvözlettel: .Szabad Olga
