Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-07 / 132. szám
1980. június 7., szombat NÉPÚJSÁG Értékelték a közművelődési mozgalmat A Békés megyei munkásbrigádok közművelődési mozgalmát meghirdető szervek vezetői, a szervezők és a munkatársak tartottak megbeszélést tegnap délelőtt Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. Elsőként az 1979—80. évi szakasz értékelésére, a tapasztalatok összegzésére került sor, majd megbeszélték a következő évi versenykiírást. Mivel a köz- művelődési mozgalom V. ötéves tervidőszaka 1981-ben zárul, szó esett az ezzel kapcsolatos feladatokról is. Megtárgyalták az öt éve folyamatosan részt vevő brigádok, és a kiemelkedő munkát végző munkahelyi szervezők jutalmazási tervét, majd a jövő évi megyei döntő szervezését beszélték meg. „A nánási vásártéren...” Harmadízben rendezik meg Hajdúnánáson a nánási vásárt. A június 15-én kezdődő rendezvénysorozat az idén gazdagabb lesz, mint a tavalyi. A népművészeti kiállítás, vásár és vásári komédiázás reggel 8-tól, 20 óráig tart majd a Köztársaság téren. A művelődési központ kisgalériá- jában július 1-ig láthatják az érdeklődők a Mai magyar népművészet című kiállítást. A vendéglátó egységek nagy gonddal készülnek a vásárra. A helyszínen étkezési és parkolási lehetőség lesz, a vendégek tájékoztatást kaphatnak a város múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A vásáron fazekasok, bőrművesek, szövők, szűrösök és mézeskalá- csos mesterek kínálják áruikat. Lesz népi gyermekjátékbemutató, s az érdeklődők megismerkedhetnek a szövés és fonás művészetével is. A szabadtéri színpadon helyi együttesek, csoportok adnak műsort. Fellép az ifjúsági citerazenekar, a fúvós- zenekar, és diák színjátszók műsorát láthatják a vendégek. Vendégegyütteseket, szólistákat is meghívtak. Többek között Dinnyés József. Vajda Mária, a debreceni „Unió** színpad, Boros Mátvás és népi zenekara, a hajdúböszörményi „Bocskai” tánc- együttes szórakoztatja majd a vásár résztvevőit. Az üdülésre, pihenésre, sportolásra is nvflik lehetőség. Hajdúnánás városi fürdője négy gvógvmedencével, nagy parkosított területtel, kempinggel várja vendégeit. Békéscsaba egykor, ma JftJcéscsaóa. ftrencz JozsrJ- és Sxeat franz Josfjpfalz und Szen'l-Jsh’án piát*. Levelezőlap 1916-ból: Békéscsaba főtere és holnap Egy hónapja már, hogy Békéscsaba egyik legrangosabb kulturális értéke az a kiállítás, mely a Munkácsy Múzeumban a város egykori, mai és holnapi arcát tárja a látogatók elé. Mondják — és teljes joggal —, hogy a dr. Czeglédi Imre és Streit Miklós tervezte kiállítás ritka gazdag anyagot vonultat fel, érzékletesen, figyelmet vezető és fenntartó, jó értelmű rutinnal tárja a szemlélő elé az újratelepítés időszakától, egészen a nem is távoli jövőbe tekintve a Körösök vidéke fővárosának életét. A múzeum új épületének nagyobbik termében vezet — furcsa módon — balról jobbra az út, melyet végigjárva, olvasgatva a szűkszavú, mégis hangulatteremtő eligazító sorokat, összevetve a régi fotográfiákat a most látható városrészekkel; minien tekintetben kielégítő információkat kapunk Békéscsabáról, mely az egykori Chabamezey-ből lett lakói szorgalma, akaratereje révén megyeszékhely, lassan-lassan igazi város. Amikor a múzeumi séta végén már a holnap Békéscsabájának hatalmas rendezési térképe előtt állunk, és ki-ki fantáziája szerint belelát már a jövőbe is; marad valamiféle hiányérzetünk. Aztán kiderül, hogy ezt a ritka, igazán értékes kiállítást szintén megérintette az ilyen és hasonló településtörténeti kiállítások szinte meg sem kerülhető gondja-baja. Megjelenik azokban a múlt, érzelmileg magas színvonalú, nagyszerű vonalvezetéssel, aztán ahogy haladunk a jelen felé, és el is érkezünk oda, elébünk áll egy-egy közhely, hétközna- piság; az érzelmi fűtöttséget felváltja a nem is ritkán tetten érhető elszürkülés. Az ember csak töpreng, hogy miért van ez így? Miért nem sikerül a jelenhez illő érzelemmel, történelmi derűvel és felfedezőkészséggel bemutatni azt. ami most alakul-változik-szépül és gazdagodik körülöttünk, és miért válik a „holnap” egyetlen térképpé, és egy-két maketté, racionális, rövid feliratokkal? Szó sincs arról, hogy a „Békéscsaba egykor, ma és holnap” című kiállításnak a „ma és holnap” része érdektelen lenne, hiszen saját életünk változásaival, örömeinkkel és bajainkkal kerülnénk szembe, ha ezt mondanánk, de a múltba tekintés izgalmas, kutatói érzületei ebben a részben — mely lehetne a jelenbe és a jövőbe tekintés izgalmas kutatói érzületét hordozó is — koránt sincs annyira jelen. Megszokás? Szerénység? Az álmodozások józan visszafogottsága? Talán. Mégis — a kitűnő fény- képfelvételek ellenére — ez a rész egysíkúbb, inkább csak makett- és fotográfiabemutató. Annál nagyobb a kárpótlás a kezdetektől a huszadik század legnagyobb sorsfordulójáig, 1944-ig. Űjra csak megismétlem, hogy a város egyik legrangosabb kulturális értéke ez a kiállítás, annak különösen a fentebb említett első része, mely a múzeum munkatársainak bizonyára sok éves gyűjtőmunkáját reprezentálja. Az első tablón — korabeli térképek társaságában — Petik Ambrus 1784-ben írt sora a hangütők: „Csaba... olly Faluhelység, akinél az egész Magyar országban Falu nevezet alatt nagyobb helység nem találtatik.” És mi lesz ebből a „faluhelységből” pár évtized, egy évszázad alatt a XIX. században? Láthatjuk, előttünk áll. Tanulmányozhatjuk Csaba első térképét 1783-ból, majd ott egy másik, 1818-ból, és a felirat: k,A XIX. század közepén 25 ezer lakos, mezőváros. Óriás falu, szegényes házakkal.” Képek, Haán Antal a Csabán született és Capriban meghalt festőművész 1858- ban készült rajza az ótemplom erkélyéről, valahol a mostani virág- és könyvpavilon táján tornácos parasztházak. Külön időt kér az 1845-ben keltezett „Űrbéri örökös egyesség” eredeti irata, mely kiszabadította a város lakóit a jobbágyi kötöttségek alól. Másik Haán- rajz az 1858-ban megépített vasútról a síneken Gyula felé böfög a szerelvény, rajta a háttér ma is ismerős sziluettje: a messzire tekintő, 1807-től 1824-ig épült nagytemplom tornya. Tovább lépve valóságosan érzékeljük amit a múlt század neves történetírója, a békéscsabai pap, Haán Lajos írt: „Terjedelemben a város 40 ev olta legalább egy negyed résznyivel gyarapodott." Emeletes épületek sora kerül a régi házak helyébe, szabályozzák az utcákat, 1910-ig Sztraka Ernő városi mérnök érdemeit őrzik a városiasodás kétségtelen jegyei. Néhány ezek közül: felépül a Fiume (ma Csaba) Szálló 1868-ban, a színház, vagy ahogy akkor mondták a Vi- garda egy évtizeddel később, a gőzmalom, a Hubertus Kötöttárugyár, a bankok székházai, az új városháza. Ebben a részben a múzeum levelezőlap- és fotográfiagyűjteményének rengetegéből válogattak okos arányokban, majd a munkásmozgalom emlékei: eredeti felvételek a csabai munkásotthonról, a ’19-ben felvonuló jami- naiakról, az első világháború barakképületeiről idézik meg a történelmet. A két világháború közötti időszak is elsősorban a korabeli fényképek bemutatásával, és frappáns összekötőszövegekkel hozzá jelenbe a kort, a kínlódva előrelépés, a nyomorúság és a küzdelmek idejét, egészen az 1944. szeptember 21-i bombázásig, amikor 70 épület vált rommá a városban és 182 rongálódott meg súlyosan ... A nagy fordulópont is ehhez az évhez kapcsolódik, 36. éve immár. A felszabadulástól napjainkig vezet, mint említettük, és feltétlen megőrzünk magunkban néhány jól komponált mai fényképfelvételt a mai Békéscsabáról. Néhány párhuzamot is húznak a kiállítás rendezői: milyen volt a csabai főtér fél évszázada, és milyen most; a Kossuth-tér változásait elénk táró két fotográfia különösen elgondolkodtató. A búcsú a holnap és a bronzplakett, melyen ez olvasható: „Városunkért”. Akik már megkapták, különös becsben őrzik, akik ezután kapják meg, azokban talán éppen mostanában érlelődik a tettvágy: többet és még többet tenni a városért, mert történelmi útja, amit ez a kiállítás is bizonyít, felfelé ívelő. A plakettek alatt üvegtárlóban könyvek, folyóiratok, több évtizedesek és mostaniak, tudományos művek, irodalmi kötetek: a város üzenetei, melyeket hi'7 ven őriznek a nyomtatott betűk. Sass Ervin Régi idők parlamentje II. Kabátban az ülésteremben Kabátban ültek a képviselők 1945. november 29-én az országgyűlés padsoraiban. Hideg volt, de az ország akkori helyzete még azt sem tette lehetővé, hogy legalább a törvényhozás házában fűt- senek az ülések idején. S odakint, szerte az országban még hidegebb volt: az értelmetlen vesztett rablóháború következményeként nemcsak a szén, hanem egyre inkább az élelem is hiányzott, az infláció egyre nagyobb sebességre kapcsolt. Nélkülöztek, szenvedtek a dolgozók. Azok a politikai erők azonban, akik tulajdonképpeni okozói voltak az ország ilyen állapotának, örültek ennek a helyzetnek. Számukra mi sem volt fontosabb, minthogy megőrizzék hatalmukat, uralmukat. Tagadhatatlan, hogy ez a kabátban összeült országgyűlés az ő sikerüket jelentette. Az 1945. november 4-én lezajlott választásokon 57 százalék jutott a Független Kisgazdapártnak — az azon a szavazáson indult legjobboldalibb pártnak Abszolút többség: erről álmodoztak, és ezt meg is szerezték. Kétszáznegyvenöt kisgazda, 70 kommunista, 69 szociáldemokrata és 23 parasztpárti mandátum ellenében! Ez már valami, ezzel már meg lehet akadályozni, hogy az ország tovább haladjon a demokratikus fejlődésnek azon az útján, amelyen a felszabadulás napjaiban elindult. Nem lehetett, az urak gazda nélkül csinálták a számadást. Nagy Ferenc miniszterelnök nem egy csupa kisgazdapárti politikusokból, hanem egy koalíciós kormány fejeként mondta el bemutatkozó beszédét az általános, titkos választásokon megválasztott országgyűlés előtt. Már a választások előtt a kommunisták azt ajánlották, hogy a demokratikus pártok egyezzenek meg: a választások után, bármi legyen azok eredménye, koalíciós kormányt alakítanak, és ahogy addig, a továbbiakban is közösen viselik majd a felelősséget az ország sorsáért. A kisgazdapárti vezetés, amely önmagában is meglehetősen vegyes képet mutatott, ott ültek benne a munkáspártokkal, a haladással elkötelezetten együttműködő politikusok, és még a horthysta politikában is jobboldalinak számító politikai kalandorok, kénytelen volt elfogadni a javaslatot. Nagy bánatára azoknak a kisgazdapártivá vedlett alakoknak, akik a Horthy-rendszert kívánták visszahozni. Dobi István, a párt akkori baloldalának tekintélyes alakja, később az Elnöki Tanács elnöke és az MSZMP Politikai Bizottságának tagja írta emlékirataiban, hogy ő, a régi tekintélyes parasztpolitikus, ha Szőnyből Budapestre, a pártközpontba hívták, csupa ismeretlen ficsúrt látott ott, alig akadt egy-egy ismerőse. A kisgazdapárti jobboldal egyik legtekintélyesebb alakja Sulyok Dezső volt. Egy ravasz pápai ügyvéd, a Horthy-időkben is honatya, a MÉP, a kormánypárt képviselője. Politikai irányvonalára nézve elszánt Nyugatbarát és ugyanakkor legitimista. Mégis, amikor eljött az ideje, hogy az országgyűlés törvényt hozzon végre a királyság avitt és már 1918 óta csupán elvileg működő rendjének megváltoztatásáról, és a Magyar Köztársaság megteremtéséről, őt bízták meg a pártban a törvényjavaslat előadásával. Egyebek mellett azért, mert Sulyok mesterien értett ahhoz, hogy látszólag új elvek hirdetésével a régi világot védelmezze. Az a hatalmas tömeg, amely 1946. február elsején a Kossuth Lajos téren ünnepelte a Magyar Köztársaság kikiáltását, nem kommunistaellenes, burzsoá országot, hanem népi demokráciát akart. Bár a választók számát tekintve — noha ez sem biztos, hiszen nagyon sokan azért szavaztak a kisgazda képviselőkre, mert azok demokratikus jelszavakkal is operáltak — talán kisebbségben voltak azok, akik meggyűlölték a régi világot, készek voltak harcolni visszatérése ellen, és a további politikai haladásért, az erőt tekintve a baloldal ragadta magához a kezdeményezést. A reakció, amely — a parlamenti képviselők egy részének támogatását is élvezte — először a földreform ellen, a földek visszavételéért indított támadást, erős és elszánt tömegmozgalommal találta szemben magát. Csaknem négyszázezer budapesti munkáshoz az ország különböző részeiből érkezett parasztküldöttségek is csatlakoztak, amikor 1946. március 7-én a Baloldali Blokk tömeggyűlést hirdetett. A blokk programját nyilvánosan magáévá tette néhány baloldali kisgazdapárti képviselő is. Egyébként a tüntetés jelszavai között ott szerepelt: „A Kisgazdapárt demokratái barátaink, a reakciósokat elsöpörjük!” Egy hét sem telt bele, s a Baloldali Blokknak a tömegek erejével alátámasztott követelésére kizárták a Kisgazdapárt soraiból Sulyok Dezsőt és húsz társát. A pápai ügyvéd-politikus ezek után megalakította a Magyar Szabadság Pártot. Bármilyen nagy reményeket fűzött a reakció az 1945 novemberében megválasztott országgyűlés összetételéhez, a parlamenti és a politikai tömegharc együttesen biztosította, hogy az ország egyre határozottabban rátérjen a szocialista fejlődés felé vezető útra. Maga Sulyok, miután az új választási törvény megtiltotta, hogy a Horthy-rend- szer kormánypárti képviselői az 1947. augusztus 31-ére kitűzött új választásokon induljanak, Sulyok pedig egykor MÉP-képviselő volt, látványosan lemondott és feloszlatta pártját. Sulyok elhagyta az országot, és rövidesen valahol az Egyesült Államokban találkozhatott Nagy Ferenccel, aki már előzőleg megtette ezt az utat. Nagy volt az, aki 1945 novemberében mint a ház elnöke egyebek mellett ezt mondta megnyitó beszédében: „Arra kell törekednünk, hogy a nemzetgyűlés munkáját mindenekfelett a tiszta és kifogyhatatlan hazaszeretet irányítsa”. Pásztor Imre (Folytatjuk) 1946. március 7.: a Baloldali Blokk tömegtüntetése Az ötös számú vágóhíd Aki olvasta Kurt Vonne- gut jr. azonos című regényét, annak külön élmény megnézni ezt a színes amerikai filmet. A világhírű sei fi- szerző fura könyvéből legalább annyira furcsa filmalkotás készült; jobban mondva nem is abból, hanem amellé, annak bizonyos mérvű továbbgondolásaként. Ha röviden jellemezni akarjuk George Roy Hill rendező filmjét, akkor azt kell írni most is: az „american dream”, azaz az amerikai álom szertefoszlásának hőskölteménye. Valahogy akép- pen, mint azt Antonioni tette a Zabriskie Point-ban, csak sokkai rusztikusabban, inkább a ráció, mint az érzékiség fegyverét használva. S minden képsort és minden vágást cáfolhatatlanul indokolva. Félreértés ne essék: nem száraz társadalomkritika a film. Ne felejtsük: amerikai készítette az „amerikai álom” pusztulásáról. Az eleve meghatározottság és a szabad döntés közötti ellentétet a vizionálás, a történelmi múlt és a jelen, valamint egy ködös, a múlthoz (a második világháború!) hasonlatos embertelen jövő keverésével, egymásba vetítésével ábrázolja. Billy Pilgrim, a főhős (a hirtelenszőke, szerepét csodásán alakító Michael Sacks játssza) a „csendes amerikai” jelképe. Hányódása és hányattatása a világ csendőrének ördögi feladatát felvállaló USA öngyilkosságát is jelzi. Ez az eleve meghatározottság: csak egy irányban vezet az út, az önpusztításba. A szabad választás túlságosan idézőjeles marad. Billy vagy Tralfamadort, a „nem létező, ciánlégkörű álombolygót”, vagy ugyancsak a pusztulást választhatja. De hát a kettő között nincs is különbség ... A mozik műsora szerint már itt a nyár. Sikerfilmek, könnyű szórakozást ígérő alkotások csábítják a nézőt. De a programban most ilyen alkotás is helyet kapott, mint az Az ötös számú vágóhíd. Az 1972-es can- nes-i fesztivál díjnyertes alkotása kellemes erotikumá- val, sei fi-szerűségével, bravúros technikai tulajdonságaival, kevésbé ismert, de kitűnő alakításokat nyújtó színészeivel azon alkotások közé sorolható, amelyet látni kell. Elsősorban azoknak a nézőknek, akik azt szeretik, ha egy filmen élvezet nevetni, de ugyanakkor fel is kavar, továbbgondolásra késztet. Reméljük; hogy a moziüzemi vállalat a nyári műsorba további ehhez hasonlatos műalkotásokat is belevesz. Tagadni sem lehet, hogy bár szórakozni ülünk be a nézőtérre, mégis szeretjük és elvárjuk, hogy időzített bombaként azért később robbanjon valami megszerzett élmény, gondolat. Mint Az ötös számú vágóhíd vetítése után. (Nemesi) SZÍNHÁZ, mozi 1980. június 7-én, szombaton Békéscsabán, 19.00 órakor: VARAZSKERINGÖ Petőfi-bérlet. * * * Békési Bástya: Földi űrutazás. Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: 5 órakor: A fej nélküli lovas — 7 órakor: Meghívás egy gyilkos vacsorára. Békéscsabai Szabadság: 6 és 8 órakor: Az ötös számú vágóhíd. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Tizenhármas: vesztes szám — fél 8 órakor: Kaszkadőrök. Gyulai Er- kreí: Péntek 13. Gyulai Petőfi: Minden előadáson: Good bye és Amen. Orosházi Béke: 5 órakor: Családi összeesküvés — 7 órakor: Düh. Orosházi Partizán: Hazatérés.
