Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
1980. június 5., csütörtök Eredeti Békés megyei mintájú kézimunkákból nyílt kiállítás kedden Békéscsabán, a Baromfifeldolgozó Vállalat művelődési házában. A szocialista brigádok által gyűjtött régi használati tárgyakon és térítőkön kívül a kézimunkaszakkör munkái is láthatók. A mindössze négy napig tartó kiállításon vásárolni is lehet Fotó: Gál Edit est o Knerben Helytörténeti Illik ismerni lakóhelyünk történetét, erre azonban a tankönyvek nem tanítanak meg. Sok az olyan falu, város megyénkben is, amelynek helytörténetével keveset foglalkoznak az ott élők. Néhány községben, városban pár lelkes pedagógus, a történelem iránt érdeklődő könyvtáros, népművelő vette kezébe ezt a munkát. A helytörténet-kutatás jelenlegi helyzetét elemezték a Pusztaföldváron június 3-án, „ kedden megtartott tájanké- ton, amelyen a mezőkovácsházi és orosházi járásban honismereti, helytörténeti tájankét munkával foglalkozók vettek részt. A Bartók Béla Művelődési Házban rendezett félnapos programon először a helytörténeti munka időszerű kérdései kerültek napirendre. Beck Zoltán, az orosházi városi-járási könyvtár munkatársa tartott erről előadást. Elmondotta, hogy a kutatásokban főként a XX. századi történelmi jelenségekkel, a munkásmozgalommal, az életformaváltással, az ipari és mezőgazdasági üzemtörténettel kell foglalkozni. A legközelebbi helytörténeti találkozóra két hónap múlva kerül sor Orosházán. Irodalmi Szeretem az irodalmi esteket. A tartalmasakat, az új színt, élményeket adókat. S különös izgalommal, kíváncsisággal várom mindig szű- kebb pátriánk: megyénk íróinak, költőinek a bemutatkozását. Nálunk ugyanis az irodalomszeretők nincsenek túlzottan elkényeztetve. Ritka a mostani, hétfői esti együttes bemutatkozáshoz hasonló lehetőség. Szerencsére a könyvhétben — legalább évente egyszer — bízni lehet. így történt ez most is. Többségében színvonalas író-olvasó találkozókban, jól szerkesztett irodalmi estekben válogathatott a közönség. E lehetőségek egyike volt a hétfői esti, a békéscsabai Kner Nyomdában megrendezett Békés megyei költők, írók estje. A vendéglátók mindent elkövettek, hogy méltó körülményeket teremtsenek ehhez az alkalomhoz. Törekvésüket maradéktalanul sikerült is megvalósítaniuk. Az esten bemutatott tizenegy alkotó közül sajnos, csak öttel találkozhatott személyesen a közönség. Bár úgy hiszem, az irodalmi műsorok teljességéhez hozzátartozna a műveikkel szereplő írók, költők személyes jelenléte is. Az estet Filadelfi Mihály, a Magyar írók Szövetsége Békés megyei tagozatának titkára nyitotta meg, majd Dér Endre, József Attila-dí- jas író vallott könyvnapi megemlékezésében az irodalomról, s ezen belül a sajnos, egyre inkább pejoratív tartalmúvá silányodott, úgynevezett provinciális irodalom igazi, és ma is élő értékeiről. A közönség nagy érdeklődéssel hallgatta — különösen a legfiatalabbak —, Csoór István megemlékezését, az ifjú korában átélt viharos szeghalmi 1935-ös választásról, amikor személyesen találkozhatott immár nagy klasszikusunkkal, MóT ricz Zsigmonddal. A színes, s a Csoór Istvántól megszokott ízes múltidézés — az előadó erős elfogódottsága ellenére is —, az est egyik legemlékezetesebb pillanata volt. Filadelfi Mihály, a műsor szerkesztője a bemutatott művek hangulatára, tartalmára építve állította össze — igen szerencsésen az est anyagát. Bár úgy érzem, a szerkesztésben nagyobb teret kellett volna szentelni a friss termékek bemutatásainak. Hiszen azok, akik rendszeres résztvevői a megyei írók, költők bemutatkozásainak, egyben részesei is szeretnének lenni az általuk végigkísért alkotók pályaváltozásainak, egyéni fejlődésének. S igaz, már többször is kitértem rá, de most sem tudok magyarázatot adni arra, hogy az országosan is elismert nagyszerű költőnk, Si- monyi Imre művei miért nem kapnak az értékének megfelelő bemutatkozási lehetőséget a megyei irodalmi rendezvényeken. (Most is csak egy verset hallhattunk tőle.) A műsorban közreműködő előadóművészek, Mezei Annamária és Kárpáti Tibor a művek előadásának színvonalával ezen az estén mintegy „értékelték” is a műveket. így sikerülhetett igazán jól Kárpáti Tibor előadásában Csoór István bájos humorú, talpraesett kópésággal megáldott figurákból felépíKészül Az ember tragédiája második finn fordítása, erről számolt be Anna-Maia Raittila költő és műfordító, aki a helsinki Nemzeti Színház felkérésére dolgozik a mű újra fordításán, s a minap felkereste a győri Xan- tus János Múzeum Madáchiéit, Csókafészek című novellája. Mezei Annamária pedig, szinte „lubickolt” Dér Endre temperamentumos, ironikus-humoros rövid novellájának, a Miniatűrnek hangulatában. A pedagógusvilág legrejtettebb zugait, belső problémáit is jól ismerő Tóth Lajos ismét izgalmas, és egyben megható írással jelentkezett ezen az estén. Sass Ervin, a tőle megszokott biztonsággal adott elő egy csokorravalót lágy hangú verseiből. A Valaki itt járt című versét — hiszen már sok művész előadásában hallottam — ezúttal ritka bravúrral mondta el Kárpáti Tibor. Tomka Mihály, az esten szereplő alkotók legfiatalab- bika most is bizonyította: ígéretes tehetség, s hogy fogékony a társadalmi problémák iránt. Az estet Filadelfi Mihály nehéz veretű, súlyos gondolatokat hordozó önkitárulkozása, a Sorok a hegyekből zárta, Mezei Annamária előadásában. A műsor hangulati keretét a jól felkészült Rózsa Ferenc Gimnázium énekkara adta meg, Sárhelyi Jenőné karnagy irányításával. Hasonlóan elismerés illeti — az itt-ott érezhető megbicsaklások ellenére is — Marton Györgyöt fuvolaszólójáért, valamint Tóth Istvánt Kadosa Pál kemény erőpróbára késztető hegedűre írt Szonátájának előadásáért. B. Sajti Emese gyűjteményét. Ismerkedett a gazdag anyagával, Madách munkáival és a róla szóló művekkel. A Madách-mű fordításával tervei szerint jövőre készül el. A Tragédiát a finn főváros Nemzeti Színháza fogja bemutatni. N\adách főműve finnül Régi idők parlamentje 9. Kenyeres-Kaufmann kontra Bajcsy-Zsilinszky Endre Tarpa, 1935: Bajcsy-Zsilinszky Endre a választóhelyiség előtt, csendőrök között A Magyarország című napilap 1935. március 31-i számából idézünk: „Az urnák elé járul a nemzet, hogy szavazatával összehívja az új nemzetgyűlést. Mit érzünk a sorsdöntő vasárnap előtt? Nincs egyéb mondanivalóm; essünk túl rajta, ilyen érzéssel ülhetünk be egy világtól elmaradt vidéki fogorvos székébe: essünk túl rajta”. Március 5-én feloszlatták a házat, megkezdődött a , .foghúzás” előkészítése. A választási törvény szerint nem indulhatott mindenki, csak az, akinek a jelölését legalább a választók 10 százaléka — ajánlási íven — aláírásával támogatta. Ezen a választáson csak az lehetett képviselő, akit Gömbös is annak szánt. Kiadta a parancsot: Bajcsy-Zsilinszky Endréből nem lehet az. Gyűlölte őt, mert 1933-ban, amikor Gömbös a parlament háta mögött meglátogatta — mégpedig elsőnek a külföldi államfők közül — a hatalomra jutott Hitlert, Zsilinszky felelősségre vonta a képviselőházban. Bajcsy-Zsilinszkyt az előző parlamentbe Tarpa küldte, s most is ott jelöltette magát. Az Egységes Párt ellenjelöltjéül Kenyeres Miklóst állította, Gömbös Gyula táviratban ajánlotta: „Küldjétek az országgyűlésbe barátomat. Kenyeres Miklóst!” A választások előtt kilenc nappal éjszaka a csendőrök megszállták Tarpát és kiutasították Bajcsy-Zsilinszky három megbízottját. A főispán, a főszolgabíró és a végrehajtó járta a falut. Zaklatták azokat, akiket Bajcsy- Zsilinszky híveinek ismertek. Tíz—húsz—harminc pengőt fizettek viszont egy Kenye- res-voksért. A vitézi szék — amelynek pedig Bajcsy-Zsilinszky ekkor még tagja volt, a választások után mondott le címéről — utasította tagjait, hogy Kenyeresre adják szavazatukat. S akit még ily módon nem „győztek meg”, hogy Tarpa és az ország népe számára az egyedüli üdvözítő, ha Kenyeres Miklós bekerül a Parlament padsoraiba, azt a választás előtti éjszakán a csendőrök tartóztatták le. Hatalmas hóviharban, szuronyok közt kísérték őket a huszonkét kilométerre levő Vásárosnaményba. És a választások estéjén a főispán és a főszolgabíró mosolyogva gratulálhatott Kenyeresnek: győzött a nyílt szavazáson. A Szabadság, Bajcsy-Zsilinszky lapja, ékkor már több nagy cikkben leplezte le, hogy kicsoda Gömbösék tarpai képviselőjelöltje. Bebizonyította, hogy az illető, jóllehet a Kenyeres nevet használja, ezt jogtalanul teszi, tulajdonképpen neve Kaufmann, s az igazi keresztneve sem Miklós. Gömbösék nem vették tudomásul a leleplezéseket. Csak amikor Dinnyés Lajos interpellált a parlamentben, akkor voltak kénytelenek a Kenyeres—Kaufmann ügyben elrendelni a vizsgálatot. A közigazgatási bíróság megsemmisítette mandátumát, s bíróság elé állították. Okirat-hamisításért és szélhámosságért ítélték el. Az 1939-es választások után Bajcsy-Zsilinszky, aki valóban a nemzet érdekeinek képviseletét tartotta feladatának, ismét elfoglalhatta helyét a képviselőházi padsorokban. Jelen volt 1941. június 27-én, amikor Szi- nyei Merse Jenő alelnok így nyitotta meg a tanácskozást: — Az egész országban nagy megdöbbenést és mélységes felháborodást váltott ki az a népjogellenes támadás, amelyet hazánk egyes területei ellen a szovjet légi haderő a tegnapi napon intézett. Ügy vélem, a tisztelt ház minden egyes tagjának érzelmeit is tolmácsolom akkor, amikor innét, a képviselőház elnöki székéből ezt a minősíthetetlen támadást megbélyegzem. És egyúttal mélységes részvétünket nyilvánítom az ártatlan áldozatok és hozzátartozóik iránt. Bárdossy miniszterelnök felállt: — Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadást. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e támadások következtében Magyar- ország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. A ház mindkét oldalán éljenezni, tapsolni kezdtek a képviselők. Bárdossy felemelte kezét, csendet kért, s aztán így folytatta: — Még csak egy mondatot. A magyar haderő a megfelelő megtorló intézkedéseket meg fogja tenni. A ház, amelynek tagjai olyan sokszor hivatkoztak az „alkotmányosságra”, nem tudták, hogy mind a hadba lépéshez, mind a magyar haderő idegen földön való alkalmazásához az ország- gyűlés előzetes beleegyezése lett volna szükséges. Azt sem voltak hajlandók tudomásul venni a képviselők, amiről a fél ország beszélt: Kassát valójában nem szovjet, hanem álcázott német repülőgépek bombázták — a német és a magyar vezérkar ezzel a provokációval teremtett ürügyet Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadüzenetéhez. Végül estére már azt is tudták valamennyien, hogy amikor Bárdossy bejelentette: a magyar haderő intézkedéseket fog tenni,- valójában már magyar repülőgépek szovjet városokat bombáztak. A képviselők mégis hallgattak. Igaz, Bárdossy csak bejelentett, s — alkotmány- ellenesen — nem szavaztatott. De senki nem szólt a bejelentés ellen. Sem a szociáldemokraták, sem a polgári ellenzék tagjai, akiket pedig egy világ választott el a hadüzenetet tombolva ünneplő nyilasoktól. Ezek a nyilasok hatalomra jutásuk után meggyilkoltatták a tisztán látó, bátor képviselőt. (Folytatjuk) Pásztor Imre „...akkor kérem a munkakönyvem!” A vándormadárnak egyre kevésbé kifizetődő. Egyidő- ben divat volt félévenként, évenként munkahelyet változtatni. Ma már valamennyi vállalat a törzstagjait becsüli meg leginkább. Mi lehet hát az a nyomós ok, ami felmondásra kényszerít egy évek 1 óta ugyanott dolgozó szakembert? — erre keresett választ Balogh István szombaton délután, a Petőfi rádióban elhangzott riportjában. X. még egyetemista korában került kapcsolatba az országos nagyvállalattal, ugyanis ösztöndíjasa volt. A diploma megszerzése után azon kevesek közé tartozott, akik kötelezettségüknek nem ímmel-ámmal, hanem szívesen tettek' eleget. Ügy hitte, itt dolgozhat, továbbfejlődhet szakterületén. El is helyezték az egyik osztályra, ahol hosszas ígérgetés után sem kapta meg a kutatómunkájához szükséges felszerelést. Hogyan töltötte napjait hat éven keresztül? Több éves tanulással szerzett tudását, lelkesedését jelentésírásra kellett pazarolnia. Hogy miért nem szerelték fel megfelelő berendezésekkel az osztályt, ahová hat fiatal mérnököt felvettek? — Mert nincs rá pénz — hangzott a felettesek válasza. — Egyébként is adtunk munkát a számukra: fontos jelentéseket kell írniuk. — Ha megveszik a gépeket, néhány év alatt nem csak az áruk térül meg, de jelentős hasznot is hoznak — jelentette ki az ifjú szakember. — Különben is elegem van már a jelentésekből. Manuális munkát szeretnék végezni. Amikor ezt osztályvezetőjének is kifejtette, az türelemre intette. Várt hát egy évet, kettőt — mégsem történt semmi. Nem csak ő nyugtalankodott emiatt, öt kollégája sem volt elégedett, hiszen dolgozni, bizonyítani akartak. A párthoz fordultak, majd közérdekű bejelentést tettek felettesük ellen, szakmai hozzá nem értés címén. Hogy ezután mi történt? Így mondta el a riport főszereplője: kettőt fegyelmivel elbocsátottak, egyiküket lemondatták szak- szervezeti tisztségéről, a másik kollégámat pedig felmondásra kényszerítették'. Ketten maradtunk. Tavaly óta áll egy több millió dollárt érő gép, mert nincs, aki dolgozzon rajta. Nemrég elment a kollégám, most pedig én is kérem a munkakönyvem. Sok kérdés merül fel a riport kapcsán. Például az, hogy mennyibe kerül az államnak egy szakember ki- taníttatása? Vagy mennyi veszteséget jelent, ha egy drága gép évekig áll? Kérdés lehet az is: mai gazdasági helyzetünkben, miért nem szakemberek állnak egy országos nagyvállalat élén? — gubucz — SZÍNHÁZ, MOZI 1980. június 5-én. csütörtökön Békéscsabán 19.00 órakor: VARAZSKERINGÖ Blaha-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Utazás a koponyám körül — 6 és 8 órakor: A dervis lerombolja Párizst. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: 5 órakor: sípoló macskakő — 7 órakor: meghívás egy gyilkos vacsorára. Békéscsabai Kert: Keoma. Békéscsabai Terv: íél 6 órakor: Tizen- hármas: vesztes szám — íél 8 órakor: Kaszkadőrök. Gyulai Erkel: A bumfordi. Gyulai kert: Amarcord. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Macskajáték — 6 és 8 órakor: Good bye és Amen. Orosházi Béke: A trombitás. Orosházi Partizán: Hazatérés. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: A pendragon legenda — 8 órakor: Felderítők akcióban.
