Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-03 / 128. szám
1980. június 3., kedd Nemzetiségi klubtalálkozó Eleken Az öltözők egyikéből, jóval a kezdés előtt, citera hangja szűrődött ki. Néhányan megálltak az előcsarnokban, úgy gyönyörködtek, ám volt aki bement, hogy elbeszélgessen a zenészekkel, s a velük érkezett telek- gerendási gyerekekkel. Miért is ne, hiszen ezt a délutánt éppen azért szervezték, hogy a megye nemzetiségi klubjai találkozzanak. Ez nem merülhet ki a folklórhagyományok bemutatásában, mert a tapasztalatok kicserélése, s a baráti kapcsolatok kialakítása legalább annyira fontos. Június elsejének délutánját erre szánták mindazok, akik a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának felkérésére műsorral készültek erre a napra. Szegedi siker a gyulai zenei versenyen A tehetséges fiatal muzsikusok támogatására, felkarolására zenei versenyt két évvel ezelőtt rendeztek — második alkalommal — Gyulán, a zeneiskola hangversenytermében. Húsz zeneművészeti főiskolai hallgató indult a legjobbaknak felajánlott díjakért. A zsűri elnöke, Vary Ferenc zeneszerző, szombaton délután hirdetett eredményt. A II. gyulai zenei verseny győztes párosa Janurik Márta (hegedű) és Bottá Ilona (zongora) szegedi versenyzők lettek. Harmadik {Szabó Andrea—Pető Róbert és Cséb- falvy Judit—Gráf Zsuzsanna, mindkét páros budapesti. A győztesek és helyezettek díjkiosztására vasárnap délelőtt került sor a zeneiskolában. A zsűri elnöke, Váry Ferenc rövid értékelése után a díjakat Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese, az alapítványt tevő Réthy Gézáné, valamint a zsüriel- rök adta át a legjobbaknak. Ezt követően a jutalmazot- tak hangversenyt adtak. Az „USA ma” Tegnap a Népligetben megnyílt az „USA ma” amerikai képzőművészeti kiállítás. Az itt látható szobrok és festmények, mintegy negyven művész alkotásai, az utóbbi tíz évben készültek, a kortárs amerikai művészetet reprezentálják. A fotók és makettek a kültéri, úgynevezett környezeti művészet utóbbi évtizedben született alkotásait ábrázolják. Az alkalmazott művészetek hasznosítását színházi, film- és tévédíjak, kellékek szemléltetik a kiállításon. Az „USA ma” kiállítást június 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Délután három órakor a helyi általános iskola gyermekkórusának műsorával kezdődőt a program, majd Bálint Tibor, a HNF megyei bizottságának képviseletében megnyitotta a nemzetiségi klubtalálkozót. Beszélt többek között arról, hogy „megyénkben a köz- művelődési törvényt megelőző időszakban hosszú ideig csak a néptánc, a folklórhagyományok ápolására, gyűjtésére szorítkoztak.” Ma már, mint mondta: „előtérbe kerültek a kulturális munka egyéb, a nemzetiségi nyelvi kultúrát megőrző, fejlesztő formák.” Ezt követően e formákról, a különböző öntevékeny művészeti csoportokról, klubokról beszélt, s elmondta, hogy „a klubok tevékenységében ötvöződik a nyelvművelő és a hagyományőrző tevékenység”. Végül, mintegy szavai bizonyítékául átadta a helyet a színpadon a kluboknak. Először a telekgerendási szlovák nemzetiségű klub cite- rásainak, majd gyermekcsoportjának. A szólót Buda Emese énekelte, csengő gyermekhangját a többi „gyerekhangszerrel” — szta- niolba csomagolt fésűn — követte. Az eleki német klub hangulatos, harmonikával kísért dalait már csak azért is nagy lelkesedéssel fogadta a közönség, mert a „hazaiak” bemutatkozása mindig nagy esemény Eleken. Végül — a kétegyházi román nemzetiségi klub képviseletében — Argyelán Pétemé szólóénekét Sajtos Laci és Mészáros Péter ügyes tánca tette még hangulatosabbá. A két legényke produkciójának s az éneknek vastaps volt a jutalma ... A bemutatóval még csak a találkozó első fordulóján jutottak túl a résztvevők. S miután kissé kifújták magukat, asztalokhoz ültek, hogy közös vetélkedéssel, vagy inkább játékkal töltsék a további másfél órát. A Magyarországon megjelenő nemzetiségi újságok címeitől, a különböző megyékben működő nemzetiségi intézmények ismeretéig, mindenből vizsgázhattak a csapa-y tok. A magukkal hozott nemzetiségi dalok némelyikéből még a kitartó közönséget is megénekeltették. Az izgalmas játékból végül is a telekgerendásiak kerültek ki győztesen. Második, harmadik helyen a két eleki csapat végzett. Azért, a nézőként befutott szarvasiak és kétegyháziak sem maradtak vesztesek, hiszen a könyv- jutalom, a vidám, s mégis izgalmas játék emlékéből mindenkinek kijutott ezen a délutánon. A program a klubteremben folytatódott. Mintegy 150-en jöttek össze. A nemzetiségi klubok képviselői a nemzetiségi kultúra ápolásának jelentőségéről, a helyi sajátoságokról, munkamódszerekről beszélgettek. A ge- rendásiak munkatervüket, s a vendégkönyvüket is elhozták bemutatni. Színes programjaik nagy sikert arattak a jelenlevők körében. A szarvasiak panaszkodtak. Mostoha gyermeknek érzik magukat. Jó vezető híján fellépésekre, kirándulásokra nemigen jutnak el. Nem így az elekiek, akik arról számoltak be, hogy hét- főnkénti összejöveteleik családias hangulatban telnek. A gyakori fellépések még jobban összekovácsolják a kollektívát. A beszélgetés tapasztalatait Nyisztor György, az eleJáték a sztaniolba csomagolt „hangszeren” Fotó: Gál Edit ki művelődési ház vezetője összegezte. Végül megállapodtak abban, hogy a jövőben hagyománnyá teszik az eleki nemzetiségi klubtalál- kozó megszervezését. A program ezzel még korántsem ért véget. Bágy György — a „Szocialista Kultúráért” címmel kitüntetett eleki táncos — vezetésével a táncház következett. A különböző nemzetiségek táncainak színes egyvelege, s a muzsika, nemcsak a találkozó résztvevőinek volt kedvcsináló, de még a közönségből is akadt, aki táncra perdült. Az ének bizonyára még hazafelé, a buszpkban is tovább szólt. Bizonyítva hogy jól érezték magukat mindazok, akik részt vettek e találkozón. Nagy Ágnes A játékos vetélkedő egy izgalmas pillanatában Régi idők parlamentje 7. Különítményesek az ülésteremben Horthy Miklós fegyveresek sorfala között vonul be a kormányzói eskü letételére Horthy Miklós először csak a Parlament lépcsőjéig jutott. 1919. november 16-án, amikor mint a , .nemzeti hadsereg” fővezére bevonult Budapestre, a fogadására meghívott előkelőségek díszmagyarban várták az Országház lépcsőjén. Horthy azonban nem elégedett meg azzal, hogy a Parlament lépcsőjéig jutott — be js akart lépni az épületbe, mégpedig államfőként. Egy alkotmányos országban — és erre nemcsak a böl- lérbicskás gyilkosok, hanem az uralmát szentesítő antant- urak is nagy súlyt helyeztek — azonban mindennek meg kellett adni a módját. S 1920. január 25-én képviselőket választott Magyarország. Csupa „megbízható” képviselő jutott az országgyűlésbe, magát a március elsejére kitűzött kormányzóválasztást sem bízták Horthy terrorkatonái a véletlenre. A „nemzeti hadsereg” által ellenőrzött választások szűrőjén átjutott képviselők joggal csodálkozhattak, amikor észrevették a Parlament épülete körül létesített katonai kordont, amelyen keresztül csak a legszigorúbb igazoltatás után lehetett az épületbe belépni. A kordont az Osten- burg-különítmény tagjai képezték. Az eligazítás körül valami hiba lehetett, mert pl. Vass József képviselő fél 11 óra tájban az egyik bejáratnál olyan katonákkal találkozott, akiknek hiába mondta, hogy képviselő, kijelentették neki, hogy arra bejárás nincs. Vass József egy másik bejáraton végül is bejutott a kormányzóválasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter azonban nem. Ö a miniszteri bejáraton akart belépni a Parlamentbe. Ott katonák állták el az útját. Korányi odahívta a parancsnokló tisztet és igazolta magát, néki, mint miniszter. A tiszt vállat vont: A katonaság azt a parancsot kapta, hogy senkit, legyen az bár Magyarország miniszterelnöke is, ne bocsásson be... Amíg a kormányzóválasztási komédia tartott, a folyosók tele voltak katonatisztekkel. A képviselő urakat ez azonban csak Önérzetükből érintette, hiszen jószántukból is Hortyra szavaztak volna. A mandátumukat a fővezérnek köszönhették, s most a fővezért kormányzóvá emelték ... Ezek után csodálkozni való, hogy Horthy azt mondta, „csodálkozik”, amikor az országgyűlés küldöttsége érte ment a fővezérségre, a Gel- lért Szállóba, hogy felkérje, foglalja el az államfői tisztet. Aztán még mielőtt letette volna az esküt, a ház egyik különtermében összegyűlt vezető politikusoknak lediktálta feltételeit. A felajánlott tisztséget csak azzal a feltétellel fogadta el, ha az eredetileg tervezett kormányzói jogkört kiterjesztik, ha ugyanolyan jogok illetik őt is meg, mint a királyt, csupán a nemesség adományozását és a legfőbb kegyúri jogokat kivéve. Ezek az úri politikusok nem ellenkeztek, s a fővezérből lett kormányzó dörgő éljenzés közben távozhatott a Parlamentből. A fehértisztektől végig reg- tegő képviselők pedig megkönnyebbülten oszlottak szét. Egyetlen szavuk sem volt addig, amíg a különítményesek hatósugarában voltak. A másnapi ülésen aztán Rakovsz- ky, a ház elnöke, Lukovich háznagy és Huszár miniszterelnök kénytelen volt az ügyben nyilatkozatot tenni. Rakovszky: „Tegnap, amikor mi Magyarország kormányzójától az esküt kivettük, megtörtént az, hogy a Parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedelmem nélkül katonai kordonnal volt elzárva, úgy, hogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Képviselők, akik a házba törekedtek, nem tudtak a házba bejutni. Ez a mentelmi jognak oly súlyos megsértése (Igaz, úgy van!), amelyet soha, de soha, a legkevésbé ilyen időkben a tisztelt Nemzetgyűlésnek tűrnie nem szabad (Élénk helyeslés és taps), s az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne, a háztól utasítást nem kéme, hogyan, miként járjon el a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szemben. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés és taps.)” Huszár: „T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is a legkeményebben kell hogy elítéljem a tegnapi eseményeket, amelyekhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe felfegyverzett katonatisztek jötték be. (Felkiáltások: Kézigránáttal! Hallatlan!) Ez teljesen lehetetlen, tűrhetetlen dolog és a jövőben ennek semmi körülmények között sem szabad megtörténnie. (Ügy van! Helyeslés.) A kormány mindent el fog követni, hogy a nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon, és kötelessége lesz minden illetékes tényezőnek, hogy azokkal szemben, akik ezt a hibát elkövették, a legerélyesebben járjon el. A kormány ebben a tekintetben a Nemzetgyűléssel teljes egyetértésben van. (Általános élénk helyeslés és taps.)” Lukovich Aladár: „A folyosókat ellepték a katonatisztek. Körülbelül 150 katonatiszt jött fel a folyosókra és ott őrséget alkottak, s a többi helyiségeket és a melléklépcsőket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül történt. A háznagy hozzájárulásával mindössze csak annyi történt, hogy vasárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik felkívánkoztak ide azért, hogy amikor a kormányzó feljön az esküt letenni, itt legyenek a közelében azok, akik az ő közvetlen környezetéhez tartoznak. Arról azonban semmi intézkedés nem történt, és engedetem sem adatott arra, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a folyosókat. Ezt szintén a mentelmi jog megsértésének tartom. Méltóztassék ezt is tudomásul venni.” A tisztelt ház „méltózta- tott”. S bár megállapították a mentelmi jog megsértését, ez nem változtatott azon a szomorú „alkotmányos” tényen, hogy Horthy Miklós, mint megválasztott kormányzó, negyedszázadon át legfelsőbb jelenlétével nyitotta meg a különböző országgyűléseket. Bár ez volt talán a kormányzói pályafutásának legártatlanabb cselekedete. Pásztor Imre (Folytatjuk) KÉPERNYŐ A kevés jobb — több lett volna A Magyar Televízió közel negyedszázados történetében még nemigen fordult elő, hogy a heti műsort ennyire felborították volna. Dehát ezt most meg kell bocsátanunk, sőt! Elvégre egy olyan esemény „jött közbe”, ami nemcsak ennyit, hanem többet is megér. Ne titkoljuk', hétfőn este egy kicsit összeszorult a torkunk, amikor meghallottuk a hírt: honfitársunk is részt vesz az újabb űrexpedícióban. Azel- érzékenyülés és a büszkeség pillanatai után az is eszembe jutott: no, most a televízió stábjai — akik már korábban elfoglalták helyüket Csillagvárosban, az irányítóközpontban, s Magyarországon, a stúdióban, Farkas Bertalan szüleinek házában stb. — ízlésesen szenzációs, frappáns és gyors, jól megszerkesztett riportokat, tudósításokat készítenek; a „közbe jött”-ről megfelelő módon informálnak bennünket. Bár nem a legmegfelelőbb a szó, de nincs jobb: csalódnunk kellett. Nem összességében, hanem a megoldásokban, ebben a bizonyos informálásban. A legjobb, a legtökéletesebb az egyenes közvetítések voltak a Szal- jutról, az űrnégyes munkájáról. S a többi? Persze, most lehet azt mondani, hogy hirtelen érte a tévéseket ez az eseménysorozat. De ennyire nem érhette váratlanul. Főleg nem a budapesti stúdióban ülőket. A riportert, a rendezőt, a tévéhíradó munkatársait. Valahogy a szervezettséget, a televíziótól megszokott nyugodt határozottságot hiányoltam. És még valamit. A sok' gyakran kevéssé lesz. A he- reoikus tett, cselekedet megmutatását nem a töményte- lenséggel, a híráradattal kell fokozni. Elsősorban meny- nyiségileg kellett volna kevesebbet, de jobban, átgondoltabban nyújtani. Ettől függetlenül is megszerettük, szívünkbe zártuk a magyar kozmonautát és három szovjet űrhajóstársát. Most ismét meggyőződhetünk a televíziózás hőskorából származó reklámmondat igazáról: „A tévé szobájába hozza a nagyvilágot!” Illetve a kozmoszt is. Az embert, aki ilyen csodákra képes. Hát, így nézett ki az elmúlt hét televízióműsora. De dicsérő szó is illeti, főleg a műsorszerkesztőséget azért, hogy ilyen „egyéb” műsorokat válogatott össze. Amelyeket szívesen megnéztünk, ha sugározták, de szívfájdalom nélkül mondtunk' le róluk, amikor az irányítóközpontot, vagy éppen az űrlaboratóriumot kapcsolták. Szívesen néztük a közel negyven esztendős mesét, a Tarzan New Yorkban címűt vasárnap délután, társasági beszélgetésre is alkalmat adott az esti unalomkrimi, de a sportért kevésbé rajongók is nagyszerű westernt láthattak' szombaton este a kettes programban. Mégis, űrügyben: a kevés jobb, több lett volna ... (Nemesi) SZÍNHÁZ, mozi 1980. június 3-án, kedden 19.00 órakor Békéscsabán: VARAZSKERINGÖ Katona bérlet 1980. június 3-án, kedden 20.00 órakor Sarkadon: SZERELMEM ELEKTRA *** Békési Bástya: Fábián Bálint találkozása Istennel. Békéscsabai Szabadság: du. 4 órakor: Macskajáték, 6 és 8 órakor: Good-bye és Amen. Békéscsabai Terv: Ezüstnyereg. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I., II. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Koldus és királyfi, 6 és 8 órakor: Földi űrutazás. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Az erőd, fél 8 órakor: A nagy álom. Szarvasi Táncsics: Hazatérés, 22 órakor: Váltságdíj.
