Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

1980. június 3., kedd Nemzetiségi klubtalálkozó Eleken Az öltözők egyikéből, jóval a kezdés előtt, citera hangja szűrődött ki. Néhányan megálltak az előcsar­nokban, úgy gyönyörködtek, ám volt aki bement, hogy elbeszélgessen a zenészekkel, s a velük érkezett telek- gerendási gyerekekkel. Miért is ne, hiszen ezt a dél­utánt éppen azért szervezték, hogy a megye nemzeti­ségi klubjai találkozzanak. Ez nem merülhet ki a fol­klórhagyományok bemutatásában, mert a tapasztalatok kicserélése, s a baráti kapcsolatok kialakítása legalább annyira fontos. Június elsejének délutánját erre szán­ták mindazok, akik a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának felkérésére műsorral készültek erre a napra. Szegedi siker a gyulai zenei versenyen A tehetséges fiatal muzsi­kusok támogatására, felka­rolására zenei versenyt két évvel ezelőtt rendeztek — második alkalommal — Gyu­lán, a zeneiskola hangver­senytermében. Húsz zenemű­vészeti főiskolai hallgató in­dult a legjobbaknak fel­ajánlott díjakért. A zsűri el­nöke, Vary Ferenc zeneszer­ző, szombaton délután hir­detett eredményt. A II. gyulai zenei verseny győztes párosa Janurik Márta (he­gedű) és Bottá Ilona (zon­gora) szegedi versenyzők let­tek. Harmadik {Szabó And­rea—Pető Róbert és Cséb- falvy Judit—Gráf Zsuzsan­na, mindkét páros budapesti. A győztesek és helyezettek díjkiosztására vasárnap dél­előtt került sor a zeneisko­lában. A zsűri elnöke, Váry Ferenc rövid értékelése után a díjakat Dér Lajos, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, az alapítványt tevő Réthy Gézáné, valamint a zsüriel- rök adta át a legjobbaknak. Ezt követően a jutalmazot- tak hangversenyt adtak. Az „USA ma” Tegnap a Népligetben meg­nyílt az „USA ma” ameri­kai képzőművészeti kiállítás. Az itt látható szobrok és festmények, mintegy negy­ven művész alkotásai, az utóbbi tíz évben készültek, a kortárs amerikai művészetet reprezentálják. A fotók és makettek a kültéri, úgyneve­zett környezeti művészet utóbbi évtizedben született alkotásait ábrázolják. Az alkalmazott művészetek hasznosítását színházi, film- és tévédíjak, kellékek szem­léltetik a kiállításon. Az „USA ma” kiállítást június 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Délután három órakor a helyi általános iskola gyer­mekkórusának műsorával kezdődőt a program, majd Bálint Tibor, a HNF me­gyei bizottságának képvise­letében megnyitotta a nem­zetiségi klubtalálkozót. Be­szélt többek között arról, hogy „megyénkben a köz- művelődési törvényt meg­előző időszakban hosszú ideig csak a néptánc, a fol­klórhagyományok ápolására, gyűjtésére szorítkoztak.” Ma már, mint mondta: „előtér­be kerültek a kulturális munka egyéb, a nemzetiségi nyelvi kultúrát megőrző, fej­lesztő formák.” Ezt követően e formákról, a különböző öntevékeny művészeti cso­portokról, klubokról beszélt, s elmondta, hogy „a klubok tevékenységében ötvöződik a nyelvművelő és a hagyo­mányőrző tevékenység”. Vé­gül, mintegy szavai bizonyí­tékául átadta a helyet a színpadon a kluboknak. Elő­ször a telekgerendási szlo­vák nemzetiségű klub cite- rásainak, majd gyermekcso­portjának. A szólót Buda Emese énekelte, csengő gyermekhangját a többi „gyerekhangszerrel” — szta- niolba csomagolt fésűn — követte. Az eleki német klub han­gulatos, harmonikával kísért dalait már csak azért is nagy lelkesedéssel fogadta a közönség, mert a „hazaiak” bemutatkozása mindig nagy esemény Eleken. Végül — a kétegyházi román nemzetisé­gi klub képviseletében — Argyelán Pétemé szólóéne­két Sajtos Laci és Mészáros Péter ügyes tánca tette még hangulatosabbá. A két le­gényke produkciójának s az éneknek vastaps volt a ju­talma ... A bemutatóval még csak a találkozó első fordulóján ju­tottak túl a résztvevők. S miután kissé kifújták magu­kat, asztalokhoz ültek, hogy közös vetélkedéssel, vagy in­kább játékkal töltsék a to­vábbi másfél órát. A Ma­gyarországon megjelenő nemzetiségi újságok címei­től, a különböző megyékben működő nemzetiségi intéz­mények ismeretéig, minden­ből vizsgázhattak a csapa-y tok. A magukkal hozott nemzetiségi dalok némelyi­kéből még a kitartó közön­séget is megénekeltették. Az izgalmas játékból végül is a telekgerendásiak kerültek ki győztesen. Második, har­madik helyen a két eleki csapat végzett. Azért, a né­zőként befutott szarvasiak és kétegyháziak sem maradtak vesztesek, hiszen a könyv- jutalom, a vidám, s mégis izgalmas játék emlékéből mindenkinek kijutott ezen a délutánon. A program a klubterem­ben folytatódott. Mintegy 150-en jöttek össze. A nem­zetiségi klubok képviselői a nemzetiségi kultúra ápolásá­nak jelentőségéről, a helyi sajátoságokról, munkamód­szerekről beszélgettek. A ge- rendásiak munkatervüket, s a vendégkönyvüket is elhoz­ták bemutatni. Színes prog­ramjaik nagy sikert arattak a jelenlevők körében. A szarvasiak panaszkod­tak. Mostoha gyermeknek érzik magukat. Jó vezető híján fellépésekre, kirándu­lásokra nemigen jutnak el. Nem így az elekiek, akik ar­ról számoltak be, hogy hét- főnkénti összejöveteleik csa­ládias hangulatban telnek. A gyakori fellépések még jobban összekovácsolják a kollektívát. A beszélgetés tapasztala­tait Nyisztor György, az ele­Játék a sztaniolba csomagolt „hangszeren” Fotó: Gál Edit ki művelődési ház vezetője összegezte. Végül megálla­podtak abban, hogy a jövő­ben hagyománnyá teszik az eleki nemzetiségi klubtalál- kozó megszervezését. A program ezzel még ko­rántsem ért véget. Bágy György — a „Szocialista Kultúráért” címmel kitün­tetett eleki táncos — veze­tésével a táncház követke­zett. A különböző nemzeti­ségek táncainak színes egy­velege, s a muzsika, nem­csak a találkozó résztvevői­nek volt kedvcsináló, de még a közönségből is akadt, aki táncra perdült. Az ének bizonyára még hazafelé, a buszpkban is to­vább szólt. Bizonyítva hogy jól érezték magukat mind­azok, akik részt vettek e ta­lálkozón. Nagy Ágnes A játékos vetélkedő egy izgalmas pillanatában Régi idők parlamentje 7. Különítményesek az ülésteremben Horthy Miklós fegyveresek sorfala között vonul be a kor­mányzói eskü letételére Horthy Miklós először csak a Parlament lépcsőjéig ju­tott. 1919. november 16-án, amikor mint a , .nemzeti hadsereg” fővezére bevonult Budapestre, a fogadására meghívott előkelőségek dísz­magyarban várták az Ország­ház lépcsőjén. Horthy azonban nem elé­gedett meg azzal, hogy a Parlament lépcsőjéig jutott — be js akart lépni az épü­letbe, mégpedig államfőként. Egy alkotmányos országban — és erre nemcsak a böl- lérbicskás gyilkosok, hanem az uralmát szentesítő antant- urak is nagy súlyt helyeztek — azonban mindennek meg kellett adni a módját. S 1920. január 25-én képviselő­ket választott Magyarország. Csupa „megbízható” kép­viselő jutott az országgyűlés­be, magát a március elsejére kitűzött kormányzóválasztást sem bízták Horthy terrorka­tonái a véletlenre. A „nem­zeti hadsereg” által ellenőr­zött választások szűrőjén át­jutott képviselők joggal cso­dálkozhattak, amikor észre­vették a Parlament épülete körül létesített katonai kor­dont, amelyen keresztül csak a legszigorúbb igazoltatás után lehetett az épületbe be­lépni. A kordont az Osten- burg-különítmény tagjai ké­pezték. Az eligazítás körül valami hiba lehetett, mert pl. Vass József képviselő fél 11 óra tájban az egyik bejá­ratnál olyan katonákkal ta­lálkozott, akiknek hiába mondta, hogy képviselő, ki­jelentették neki, hogy arra bejárás nincs. Vass József egy másik be­járaton végül is bejutott a kormányzóválasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügymi­niszter azonban nem. Ö a mi­niszteri bejáraton akart be­lépni a Parlamentbe. Ott katonák állták el az útját. Korányi odahívta a parancs­nokló tisztet és igazolta ma­gát, néki, mint miniszter. A tiszt vállat vont: A katonaság azt a paran­csot kapta, hogy senkit, le­gyen az bár Magyarország miniszterelnöke is, ne bo­csásson be... Amíg a kormányzóválasz­tási komédia tartott, a folyo­sók tele voltak katonatisz­tekkel. A képviselő urakat ez azon­ban csak Önérzetükből érin­tette, hiszen jószántukból is Hortyra szavaztak volna. A mandátumukat a fővezérnek köszönhették, s most a fő­vezért kormányzóvá emel­ték ... Ezek után csodálkozni va­ló, hogy Horthy azt mondta, „csodálkozik”, amikor az or­szággyűlés küldöttsége érte ment a fővezérségre, a Gel- lért Szállóba, hogy felkérje, foglalja el az államfői tisz­tet. Aztán még mielőtt le­tette volna az esküt, a ház egyik különtermében össze­gyűlt vezető politikusoknak lediktálta feltételeit. A fel­ajánlott tisztséget csak az­zal a feltétellel fogadta el, ha az eredetileg tervezett kormányzói jogkört kiter­jesztik, ha ugyanolyan jogok illetik őt is meg, mint a ki­rályt, csupán a nemesség adományozását és a legfőbb kegyúri jogokat kivéve. Ezek az úri politikusok nem el­lenkeztek, s a fővezérből lett kormányzó dörgő éljenzés közben távozhatott a Parla­mentből. A fehértisztektől végig reg- tegő képviselők pedig meg­könnyebbülten oszlottak szét. Egyetlen szavuk sem volt ad­dig, amíg a különítményesek hatósugarában voltak. A más­napi ülésen aztán Rakovsz- ky, a ház elnöke, Lukovich háznagy és Huszár minisz­terelnök kénytelen volt az ügyben nyilatkozatot tenni. Rakovszky: „Tegnap, ami­kor mi Magyarország kor­mányzójától az esküt kivet­tük, megtörtént az, hogy a Parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedelmem nélkül katonai kordonnal volt elzárva, úgy, hogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Kép­viselők, akik a házba töre­kedtek, nem tudtak a házba bejutni. Ez a mentelmi jog­nak oly súlyos megsértése (Igaz, úgy van!), amelyet so­ha, de soha, a legkevésbé ilyen időkben a tisztelt Nem­zetgyűlésnek tűrnie nem sza­bad (Élénk helyeslés és taps), s az elnök a legna­gyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne, a háztól utasítást nem kéme, hogyan, miként járjon el a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szemben. (Igaz! Ügy van! Élénk he­lyeslés és taps.)” Huszár: „T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is a leg­keményebben kell hogy el­ítéljem a tegnapi eseménye­ket, amelyekhez azt szeret­ném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe felfegy­verzett katonatisztek jötték be. (Felkiáltások: Kézigrá­náttal! Hallatlan!) Ez telje­sen lehetetlen, tűrhetetlen dolog és a jövőben ennek semmi körülmények között sem szabad megtörténnie. (Ügy van! Helyeslés.) A kor­mány mindent el fog követ­ni, hogy a nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon, és kö­telessége lesz minden illeté­kes tényezőnek, hogy azok­kal szemben, akik ezt a hi­bát elkövették, a legerélye­sebben járjon el. A kormány ebben a tekintetben a Nem­zetgyűléssel teljes egyetértés­ben van. (Általános élénk helyeslés és taps.)” Lukovich Aladár: „A fo­lyosókat ellepték a katona­tisztek. Körülbelül 150 kato­natiszt jött fel a folyosókra és ott őrséget alkottak, s a többi helyiségeket és a mel­léklépcsőket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezé­sünk nélkül történt. A ház­nagy hozzájárulásával mind­össze csak annyi történt, hogy vasárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik felkívánkoztak ide azért, hogy amikor a kormányzó feljön az esküt letenni, itt legyenek a közelében azok, akik az ő közvetlen környe­zetéhez tartoznak. Arról azonban semmi intézkedés nem történt, és engedetem sem adatott arra, hogy kö­rülbelül 150 katonatiszt lep­je el a folyosókat. Ezt szin­tén a mentelmi jog megsér­tésének tartom. Méltóztassék ezt is tudomásul venni.” A tisztelt ház „méltózta- tott”. S bár megállapították a mentelmi jog megsértését, ez nem változtatott azon a szomorú „alkotmányos” té­nyen, hogy Horthy Miklós, mint megválasztott kor­mányzó, negyedszázadon át legfelsőbb jelenlétével nyi­totta meg a különböző or­szággyűléseket. Bár ez volt talán a kormányzói pályafu­tásának legártatlanabb cse­lekedete. Pásztor Imre (Folytatjuk) KÉP­ERNYŐ A kevés jobb — több lett volna A Magyar Televízió közel negyedszázados történetében még nemigen fordult elő, hogy a heti műsort ennyire felborították volna. Dehát ezt most meg kell bocsáta­nunk, sőt! Elvégre egy olyan esemény „jött közbe”, ami nemcsak ennyit, hanem töb­bet is megér. Ne titkoljuk', hétfőn este egy kicsit össze­szorult a torkunk, amikor meghallottuk a hírt: honfi­társunk is részt vesz az újabb űrexpedícióban. Azel- érzékenyülés és a büszkeség pillanatai után az is eszem­be jutott: no, most a televí­zió stábjai — akik már ko­rábban elfoglalták helyüket Csillagvárosban, az irányító­központban, s Magyarorszá­gon, a stúdióban, Farkas Bertalan szüleinek házában stb. — ízlésesen szenzációs, frappáns és gyors, jól meg­szerkesztett riportokat, tu­dósításokat készítenek; a „közbe jött”-ről megfelelő módon informálnak bennün­ket. Bár nem a legmegfelelőbb a szó, de nincs jobb: csa­lódnunk kellett. Nem összes­ségében, hanem a megoldá­sokban, ebben a bizonyos informálásban. A legjobb, a legtökéletesebb az egyenes közvetítések voltak a Szal- jutról, az űrnégyes munká­járól. S a többi? Persze, most lehet azt mondani, hogy hirtelen érte a tévése­ket ez az eseménysorozat. De ennyire nem érhette vá­ratlanul. Főleg nem a bu­dapesti stúdióban ülőket. A riportert, a rendezőt, a tévé­híradó munkatársait. Vala­hogy a szervezettséget, a te­levíziótól megszokott nyu­godt határozottságot hiá­nyoltam. És még valamit. A sok' gyakran kevéssé lesz. A he- reoikus tett, cselekedet meg­mutatását nem a töményte- lenséggel, a híráradattal kell fokozni. Elsősorban meny- nyiségileg kellett volna ke­vesebbet, de jobban, átgon­doltabban nyújtani. Ettől függetlenül is meg­szerettük, szívünkbe zártuk a magyar kozmonautát és három szovjet űrhajóstársát. Most ismét meggyőződhe­tünk a televíziózás hősko­rából származó reklámmon­dat igazáról: „A tévé szobá­jába hozza a nagyvilágot!” Illetve a kozmoszt is. Az embert, aki ilyen csodákra képes. Hát, így nézett ki az el­múlt hét televízióműsora. De dicsérő szó is illeti, főleg a műsorszerkesztőséget azért, hogy ilyen „egyéb” műsoro­kat válogatott össze. Ame­lyeket szívesen megnéztünk, ha sugározták, de szívfájda­lom nélkül mondtunk' le ró­luk, amikor az irányítóköz­pontot, vagy éppen az űrla­boratóriumot kapcsolták. Szívesen néztük a közel negyven esztendős mesét, a Tarzan New Yorkban cí­műt vasárnap délután, társa­sági beszélgetésre is alkal­mat adott az esti unalom­krimi, de a sportért kevésbé rajongók is nagyszerű wes­ternt láthattak' szombaton este a kettes programban. Mégis, űrügyben: a kevés jobb, több lett volna ... (Nemesi) SZÍNHÁZ, mozi 1980. június 3-án, kedden 19.00 órakor Békéscsabán: VARAZSKERINGÖ Katona bérlet 1980. június 3-án, kedden 20.00 órakor Sarkadon: SZERELMEM ELEKTRA *** Békési Bástya: Fábián Bálint találkozása Istennel. Békéscsa­bai Szabadság: du. 4 órakor: Macskajáték, 6 és 8 órakor: Good-bye és Amen. Békéscsabai Terv: Ezüstnyereg. Gyulai Er­kel: fél 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I., II. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Koldus és királyfi, 6 és 8 órakor: Földi űrutazás. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Az erőd, fél 8 órakor: A nagy álom. Szarvasi Táncsics: Hazatérés, 22 órakor: Váltságdíj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom