Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

1980. június 24., kedd o A hatékonyabb gazdálkodás új módszerei A gazdaságosság, a haté­konyság és az export növe­lése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is elsőren­dű követelménnyé vált. Nem elégedhetünk meg ma már a termelés mennyiségi növe­lésével, olyan eljárásokra van szükség, amelyek az alap­anyagok, a munkaerő és a pénz takarékos felhasználá­sát teszik lehetővé. Mind az agrártudományi, mind az élelmiszeripari kutatások te­rületén sok olyan- kutatási eredmény létezik, amelyek megfelelnek ezeknek az igé­nyeknek, és sikerrel alkal­mazhatók a gyakorlatban. Bizonyítja ezt az is, hogy a kutatók és a kutatókollek­tívák számára kiírt pályá­zatra — amely miniszteri külön jutalom elnyerésére irá­nyult — csaknem 100 pályá­zat érkezett a kutató-fejlesz­tő szakemberektől. A mun­ka- és üzemszervezésre, az energiatakarékos eljárások hasznosítására, a takarmány- gazdálkodásra és környezet­kímélő módszerek alkalma­zására a gyakorlatban szé­leskörűen alkalmazható ja­vaslatokat küldtek be. A pályamunkák közül kü­lönösen figyelemre méltó a szántóföldi növények műtrá- gvaigényének számítási mód­szerét közreadó munka, va­lamint egy héttagú kollektí­vának a kukoricaszár hasz­nosításán alapuló marhahús- termelési rendszerről szóló tanulmánya. De ugyanígy említést érdemel a mezőgaz­dasági és ipari melléktermé­kek takarmányozási célú fel­dolgozásának ismertetése, vagy a konzervek gyűjtőcso­magolásával kapcsolatos mű­szaki fejlesztéseket, szerve­zési kérdéseket taglaló írás. Gyulai bútor egymillió svéd koronáért A BUBIV gyulai gyáregy­ségében megkezdődött a „0” széria gyártása abból a fe­nyőből készült elemes bú­torból, amelyből nagyobb mennyiséget szállítanak svéd exportra. A gyulaiak az egyik leghíresebb svéd bú­torexportőrrel, az IKEA-val kötöttek szerződést, amely­nek értelmében a nullszériá­ban háromszáz bútort készí­tenek, majd ezt követően megkezdődik a sorozatgyár­tás. A tervek szerint ebben az évben mintegy 12 ezer bútort szállítanak, egymillió svéd korona értékben. Természetesen a bútorgyár nemcsak külföldi igényeket elégít ki. Belföldön igen ke­resett termékük a Napfény­garnitúra, olyannyira, hogy még a megyében is ritkán lehet • hozzájutni. Ugyancsak nagy mennyiségben gyártják a Gyula kombinált szek­rényt, amely világos szín­ben, poliészter borítással ké­szül. Ennek gyártása már évek óta folyik, de termé­szetesen, évről évre korsze­rűsítik, továbbfejlesztik. Az elmúlt évben jó fogad­tatásra talált az a munka, amelyet külföldi szállodák­nál végeztek a gyulai aszta­losok. Az idén tovább foly­tatják, és ha az építőipar az átadási határidővel nem csú­szik, úgy hamarosan hozzá­kezdenek a balatonföldvári SZOT oktatási központ bú­torainak szereléséhez. X jö­vő évben pedig várhatóan megkezdik a Gyulán épülő SZOT—Csepel-üdülő beren­dezését. A gyáregység az idei évben 120 millió forin­tos termelési érték előállítá­sát tűzte ki célul. Ebből 80 millió forint értékű bútort készítenek belföldre, az ex­port értéke pedig megha­ladja a 10 millió forintot. A különböző vállalkozásoknál 30 millió forint értékű mun­kát végeznek. Ami a Körösök vidékén sem mellékes A körösladányi Magyar— Vietnami Barátság Tsz-ben tésztát gyártanak, a gyomai Alkotmányban seprűt ké­szítenek, egy házzal odább, a Győzelem Tsz kerítésele­meket szállít a békési Start Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet megrendelésére, de ugyanezt teszi az oká- nyi tsz is, ahol a körösladá­nyi termelőszövetkezethez hasonlóan házi tésztát is gyúrnak' á közös gazdaság ügyes kezű lányai, asszo­nyai. Nell, keil, kell A termelőszövetkezetek melléküzemágait a kezdet kezdetén foglalkoztatási gon­dok hívták életre: a tsz-ta- gok állandó munkaalkalmat kértek; hiszen a közös ered­ményeiből csak a közös te­vékenységben eltöltött na­pok alapján részesedhetnek. Ehhez az okhoz és magyará­zathoz azután újabb nyo­mós indokok is társultak. Először is maguk a terme­lőszövetkezetek ismerték fel, hogy az alaptevékenységen kívüli tevékenységgel nem­csak munkaalkalmat terem­tenek tagjaiknak, hanem az üzem is újabb lehetőségek­hez jut a jövedelem növe­lésében, amivel végső soron az alaptevékenység — az ál­lattartás és a földművelés — fejlesztését gyorsíthatja fel. Másodszor: kedvezett a melléküzemágak szaporo­dásának az a kialakuló hely­zet, amelyben az ipari és élelmiszeripari termékek iránt növekvő keresletet, az országban meglevő feldolgo­zó és ipari üzemek nem tud­ták mindenben kielégíteni. Amikor a jogi szabályozás is megfelelő mederbe terelte a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek eme vállalkozá­sait — az 1960-as évek vé­gén —, a melléküzemágak és a különböző ipari jellegű kooperációk a vártnál is nagyobb erőre kaptak. Az utóbbi jelenségek miatt menet közben elindult ugyan egy ellentétes irányú folyamat, a melléktevékeny­ségek visszaszorítása azzal a jelszóval, hogy a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek azt tegyék, amiért létrehozták őket: műveljék a termőföldet. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ez a támadhatatlanul he­lyes alapelv nem zárja ki a melléküzemágak hasznos­ságát. Sőt, az MSZMP Központi Bizottsága a tanulságokat elemezve 1978. március 15-i határozatában, éppen a kedvezőtlen természeti vi­szonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelésnöve­lésének egyik fontos eszkö­zeként jelölte meg a kiegé­szítő tevékenység bővítését. A második hullám Az elmondottak után iga­zán nincs semmi meglepő abban, hogy az alaptevé­kenységen kívüli tevékenység az ötödik ötéves tervidőszak első felében ismét fellen­dült: három év alatt, miköz­ben a .termelőszövetkezeti alaptevékenység árbevétele 31,4 százalékkal emelkedett, a kiegészítő tevékenység több mint 64 százalékkal nőtt országosan! Az ágazat tel­jes árbevételéhez a mel­léküzemág ugyancsak orszá­gosan egyharmados arányt meghaladóan járul hozzá az­óta, amióta a szövetkezetek magukra vállalták' a háztá­ji termékek felvásárlásának és értékesítésének gondját is. Az országos kép ismere­tében a Körösök Vidéke Tsz- Szövetség napirendre tűzte az alaptevékenységen kívüli tevékenység elemzését a megye északi felében, s a vizsgálat végkövetkeztetése­ként megállapította, hogy a térségben a lehetőségek átlagos kihasználásától is messze elmarad — éppen a legérdekeltebb — termelő- szövetkezeteink többsége. Mindennek természetesen megvannak a rnaga okai. A tájegység jó néhány szövet­kezete évről évre vesztesé­gekkel küzdött és küzd. A szanálások miatt meghatá­rozott bértömeggel gazdál­kodó, kedvezőtlen .adottságú tsz-ekben hiányzik az anya­gi forrás a munkaerő meg­tartásához, s ehhez a ko­rántsem teljes felsorolás­hoz tegyük még hozzá, hogy Békés megyében — különö­sen a negyedik ötéves terv időszakában — kevés az együttműködést egyáltalán felajánlható ipari üzem is. A mérleg másik oldalán viszont ott van az a har­minc egynéhány Körösök völgyi tsz, ahol a tagok foglalkoztatására, az üresen álló gazdasági épületek hasznosítására már koráb­ban megkezdték a mellék­üzemek kialakítását. Első­sorban a bérszállítás és az építkezés az, ami terjed e körben. Az igazi fejlődést hozó „második hullám” a mel­léktevékenység kiteljesedé­sében 1975—76-tói követke­zik be. A folyamatosan ter­melő üzemágat fenntartó mezőgazdasági szövetkezetek szám,a ekkor 16-ra emelke­dik a szövetség területén. Az országos átlaghoz, a lehető­ségekhez mért hátrány azonban igen nagy. Hármas célból Igaz, a megye északi felé­ben az utóbbi négy évet fi­gyelembe véve két és fél­szeresére nő az .alaptevé­kenységen kívüli tevékeny­ségből eredő termékforga­lom, amely az árbevétel egyharmadát adja most már a Körösök vidéki tsz-ekben. Ez eléri a7- országos átla­got ugyan, de szerkezete miatt nem hozza a kívánt eredményt, növekvő súlya ellenére is a nyereséghez mindössze 17 százalékkal já­rul hozzá az érintett mező- gazdasági üzemekben. A szövetség elemzéséből megállapítható, hogy a leg­eredményesebb melléküze­mek az ipariak, a klasszikus értelemben vett „mellék­üzemágak” 34 százalékos nyereséghányaddal, ám a termelőszövetkezetek .alap- tevékenységen kívüli tevé­kenységében csupán 5 szá­zalékos résszel szerepelnek. A másik két ipar, az élelmi­szer- és az építőipar fele­fele akkora eredményesség­gel, de az árbevételek ne­gyedét hozzák együtt. Végül a forgalom felét kitevő ter­mékforgalmazás — háztáji áruforgalom — 100 forint árbevétellel alig valamivel több, mint 2 forint nyeresé­get ad. Ez a felmérés egyben meg­mutatta a termelőszövetke­zeti melléktevékenység fej­lesztésének irányát is: a kö­zös gazdaságoknak a lehe­tőségek és adottságok mér­legelésével, megfelelő körül­tekintéssel arra kell töre­kedniük, hogy miközben a mezőgazdasági termelést „to­vább folytató” élelmiszer­feldolgozásba bekapcsolód­nak, előnyös kooperációkra alapozva olyan ipari tevé­kenységet honosítanak meg, amellyel a hármas célt egy időben képesek megvalósí­tani. ■ A termelőszövetkezeti melléküzemágaknak ugyanis akkor és ott van értelmük, ahol és amikor a foglalkoz­tatás megteremtésével az állattartás és a földművelés fejlesztését szolgáló nyeresé­get növelik, illetve elismert szükségletek kielégítésével népgazdasági érdekeket is szolgálnak. Kőváry E. Péter A kondorosi Egyesült Tsz melléküzemében a gépjármüvek villogóinak buráit készítik Fotó: Veress Erzsi A károkat kétszer fizetjük meg □ ossz géppel nem le­het dolgozni! He­lyesebben : rossz géppel nem lehet pontos munkát végezni. Mindegyik mezőgazdasági gépre érvé­nyes ez a tétel, de különö­sen a növényvédelmi gé­pekre mondható. Ugyanis a kiszórt vegyszermennyiség­től függ jórészt az egész növénytermesztés sikere, a betakarított termés mennyi­sége. Sőt, miután a nö­vényvédő szerek árai alapo­san megemelkedtek, a jó vagy rossz növényvédelem meghatározza a termelés gaz­daságosságát is. A növény- védelem csak akkor lehet gazdaságos, ha az alkalma­zott szerek termésnövelő ha­tása meghaladja a költsége­ket. A költségek szempont­jából lényeges, hogy a vegy­szer a megfelelő időpont­ban, s megfelelő összetétel­ben jusson a védendő felü­letre. A környezetvédelem és a gazdaságosságra való törek­vés megköveteli, hogy a vegyszereket csak a szüksé­ges dózisban juttassuk ki. Környezetszennyezőnek le­het tekinteni mindazt a vegyszermennyiséget, amely nem az adott célfelületre jut, vagy nem megfelelően hasznosul. A svájci CIBA- GEIGY cég szakemberei mérésekkel bizonyították, hogy ha a megfelelően por­lasztóit vegyszerből csupán azr eredeti mennyiség egyti- zedét juttatják a védendő növényre, a védekezés ha­tásfoka az eredeti száz szá­zalékról mindössze 99-re csökken. A kísérletek kimu­tatták : a kisebb vegyszer- cseppek gyorsabban jutnak be a növényi szövetekbe mint a nagyobbak, és az eső is nehezebben mossa le őket. A megfelelő cseppméret kialakítása a növényvédő gépek feladata. Ehhez meg­felelő nyomást előállító szi­vattyúkra, és jól porlasztó szórófejekre van szükség. Noha ma még nincsenek a növény védőgép-gyártásban nemzetközi előírások, mégis kimondható: a nálunk je­lenleg forgalomban levő növényvédő gépek alkalma­sak a növényvédelmi tech­nológia végrehajtására. A gödöllői MÉM Műszaki In­tézet elmúlt évi vizsgálata azonban meglepetéssel is szolgál. Tizenkét Pest me­gyei gyümölcstermelő gaz­daságban összesen 75 per­metezőgépet vizsgáltak meg. A gépek 25 százaléka nö­vényvédelmi munkára al­kalmatlan volt; ezeknek' a munkára való felkészítése nem történt meg. így a gé­pekkel a szükségesnél több vegyszer került a védendő felületre, ez pedig környe­zetszennyezésnek tekinthe­tő. Gyanítható, hogy az or­szágban máshol sem jobb a helyzet, különösen nem a szántóföldi növényvédelem­ben. A gépek karbantartását nem végzik el az előírások­nak megfelelően, a szűrőket, a szórófejeket nem tisztít­ják ki és nem szabályozzák be a kívánt értékre. A szórófejek érzékeny, pici „műszerek”. A szerelők, a traktorosok mégis gyakorta avatatlan kézzel, kombinált fogóval és bicskával nyúl­nak hozzájuk. így megnö­velik a szórófejek réseit, ez­által pedig megnő a csep­pek mérete, s a gép többet szór a szükségesnél. Érde­mes kiszámítani, hogy mi­lyen mértékben szennyezzük környezetünket (mégpedig: drágán!), ha — mondjuk — a hektáronkénti szükséges 300 liter helyett 500—600 li­ter vegyszert használunk. A növénytermelési rend­szerek tanácsadó szolgálatai már ma is sokat tesznek a helyesen végzett növényvé­delem érdekében. A Szek­szárdi Kukoricatermelési Szocialista Együttműködés (KSZE) például több mozgó vizsgáló állomást is létesí­tett az elmúlt esztendőben. A hordozható mérőberendezé­sekkel felszerelt Barkas gép­kocsik járják a gazdaságo­kat és a földeken, munka közben ellenőrzik a növény­védő gépeket. A mérés után elvégzik a beszabályozást, s ha kell, javítanak is. A kez­deti sikerek hatására — ugyancsak a KSZE-nél — úgynevezett növényvédőgép- bemérő táskát konstruáltak, amelyeket nemsokára soro­zatban is gyártanak majd. Ez már az üzemi szakembe­rek mindennapos munkaesz­köze-- lesz. Segítségével per­cek' alatt elvégezhetők á szükséges mérések, akár reggel induláskor, a gépud­varon, akár menet közben a szántóföldön. A mérőeszközök persze csak annyit érnek, amennyit használják őket. Mert ma is előfordul, hogy a mérőkocsi távoztával az üzemben töb­bé nem nyúlnak a gépekhez és meglehet, hogy az ötezer forintért megvásárolt mérő­táska is valahol a műhely­sarokban porosodik majd. z emberi értelem a legfőbb érzékelő műszer — mond­juk. Ezért szükséges gon­doskodni a növényvédő gé­pekkel dolgozók megfelelő ösztönzéséről. De nem úgy, mint ahogyan ma történik: a traktorvezetőt területtelje­sítményre, vagy a kiszórt lémennyiségre fizetik, holott a vegyszerezés minőségi munkát követel. Követke­zésképpen, a traktorost nem érdekli a minőség, a szórás­egyenletesség, csak a kiszórt mennyiség. Ilyenkor még az is előfordul, hogy a táb­la szélén valahol az árok mélyére jut a vegyszer egy része. Vagy ami még ennél is rosszabb: egyik hektárra túl sokat permetez ki, míg a másikra keveset. Mind a két „módszer” nagy károkat okoz. A károkat ppdig két­szer fizetjük meg. Először a vegyszerekért fizetett ösz- szeggel, másodszor a keve­sebb terméssel. Mindamel­lett : környezetünket is szennyezzük a saját pénzün­kön. Zala Simon Tibor Jégvédelem a gyümölcsösökben Az aktív jégvédelem, tehát a felhők lövedékkel, rakétá­val történő „szétlövése” a kondenzációs magok kijutta­tásával több európai-ország­ban nem járt kellő ered­ménnyel. Ezért Olaszország­ban, Svájcban és még né­hány más országban a véde­kezés passzív módszereivel foglalkoznak, azaz a teljes terület, néha fasorok védő­borításával. A borító polieti­lén alapú rostból készült, sodrott vagy hurkolt háló­szövet. Ennek élettartamát színezékekkel és antioxidán- sok hozzáadásával növelik. A legjobban bevált a korom és antioxidáns hozzáadásával készített polietilén rostból ál­ló sodrott háló. A háló alatt a hőmérsék­let 0,5—1 Celsius-fok érték­kel alacsonyabb. Kétéves megfigyelések szerint a háló alatti növények a gyengébb megvilágítást dúsabb lombo­zattal igyekeznek ellensú­lyozni, így a gyümölcsösök színeződése, cukortartalma valamivel csökken. Ez a módszer egyelőre valamivel drágább mint a jégkárbizto­sítás. A biztosító viszont csak a gyümölcskárokat téríti, a fákat ért károsodást nem. Az ilyen módszerek elterjesztése azonban állami támogatást igényel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom