Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-17 / 140. szám

Vendégünk volt: Villáminterjú Miszlay Istvánnal a József Attila Színház A beszélgetés részvevői Nem szeretnék túlzásokba esni. Mégis kénytelen vagyok szuperlativusokban szólni a budapesti József Attila Szín­ház társulatának Békés me­gyei vendégszerepléséről, ar­ról a sokrétű, színvonalas programról,, amely igazi szín­házi hétvéget hozott me­gyénknek. S ha első is volt ez a mostani alkalom, a Jó­kai és a József Attila Szín­ház között született megálla­podás alapján joggal bízha­tunk a folytatásban. " Annál is inkább, mert a közönség már mellette szavazott: a „minden jegy elkelt” táblá­val, s az előadásokat, önálló esteket követő vastapssal. De mit is nyújtott szá­munkra e három nap alatt a vendégtársulat? Bánffy György, SZOT- és Jászai-dí- jas kiváló művész tótkomlósi és gyulai önálló estjeit, Sze­mes Mari érdemes művész — aki Csurka István Nagytaka­rítás című darabjában is ját­szott — két hétfői önálló fel­lépését. A pompás csapat­munkát nyújtó társulat ezen­kívül egy gyulai és két bé­késcsabai előadással lopta be magát a megye színházszere­tő közönségének szívébe. (A Jókai Színház nézőtere — be­vallom, csodálatos érzés volt! — mindkét alkalommal szűk­nek bizonyult.) A kivételes színházi hét­vége Kazinczy Ferenc híres epigrammáját juttatja eszem­be: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” A titok egyik nyitját a darab szerzőjénél, Csurka Istvánnál találtuk meg. (A másikat természete­sen a darabját bravúrosan interpretáló budapesti társu­latnál.) S mint amolyan min­denre kíváncsiak, nem elé­gedtünk meg pusztán a da­rab megtekintésével. Ugyanis a program szervezői alkal­mat adtak arra is, hogy a megye írói, költői, közműve­lődéssel foglalkozó vezetői találkozhassanak a szűkebb pátriánkban különösen nép­szerű íróval. (Sajnos, azt ma sem értem, hogy ezzel az iz­galmas lehetőséggel miért nem éltek a megyei irodalom művelői. Így utólag csak az­zal „vigasztalhatom” őket: bánhatják...) Minden udvariasságtól men­tes faggatózásainkra Csurka a tőle megszokott őszinteség­gel válaszolt. Így derült fény arra, hogy miért nevezik Csurkát „átdolgozós” típusú drámaírónak. Megtudtuk azt is, melyek azok az aktuális társadalmi jelenségek, ame­lyek az írót most különösen foglalkoztatják. S ha már a színészklubban folyt a beszélgetés, hát a me­gyei színház, a mai magyar színdarabok sorsáról is szó esett. A paraszti témájú drá­mák hiánya ürügyén pedig a paraszti életforma változásai­ról kerekedett ki egy igen szenvedélyes hangú vita. Írói csoportosulások? — Elmúlt a Nyugat-korszak — állapította Csodálatos színházi ajándé­kot kapott Békéscsaba mű­vészetszerető közönsége jú­nius harmadik vasárnapjára. A budapesti József Attila Színház társulata Csurka István egyik legfrissebb kel­tezésű, Nagytakarítás című szatirikus játékát hozta el Békésbe. A megyeszékhelyen két előadást tartottak, zsú­folt ház előtt, nagy-nagy si­kerrel. Kitűnő az ötlet, kétségte­len. A filmvászonról, a té­véképernyőről ismerős arcok, a rádióból tudott hangok most személyesen is megje­lentek a csabai színpadon: egy olyan társadalmi szatírát bemutatva, amely nemcsak aktuális, hanem szórakozta­tó is. Sokan emlékeznek még a második alkalom után el­halt békéscsabai színházi napok nagyszerű seregszem­léjére, forró és izgalmas hangulatára. A József Attila Színház mostani szereplése valahol ezt a hangulatot is a csabai színház falai közé hozta. S bízunk abban, hogy a. Jókai Színház vezetése nem okoz majd csalódást barátainak, a közönségnek: a mostani vasárnapi élményt vagy ősszel, vagy majd a következő évad vége felé folytatni fogja. meg Csurka István. — Az egy-egy folyóirat köré szer­veződött országos hatóerejű irodalmi életnek — ilyen fo­lyóirat híján —, most nyoma sincs. Azért akadnak íróba­rátok. A színházlátogatók körében jól ismert nevek: Szakonyi Károly, Gyurkó László. A szinte parttalanul áradó beszélgetésnek a dél­utáni előadásról érkező ven­dégművészek vetettek véget. De a klubélet, a személyes hangú, kötetlenebb beszélge­tés a késő esti órákba nyúlt. Csurka István szilárdan, a tőle megszokott nyugalom­mal, csendes derűvel állta a megújuló kérdésözönt. Jól­esett vele beszélgetni! Csurka István most bemu­tatott kétrészes játékát alig­ha kell ismertetni, hiszen az idei ünnepi könyvhétre jelent meg az író Házmes­tersirató című kettős .dráma­kötete, s abban ez a mű is szerepel. Csányi Árpád kresz- szes, konkrétan és átvitt ér­telemben is találó díszlete között nemcsak egy szerel­meskedésre használt lak ki­takarításának, hanem két házaspár — mint a darab végére kiderült: nagyon rosszul sikerült — lélek- nagytakarításának is tanúi lehettünk. A lényeg minden­képpen az: ha a fehéret a feketével összekeverjük — Fölösleges bemutatni. A békéscsabai színháznál eltöl­tött 11 esztendő, s a Várszín­ház megszületésének, kivi­rágzásának ma is kézzelfog­ható eredményei őrzik hírét- nevét megyénkben. S hogy e nagyszerű program létrejöhe­tett, ismét fontos szerepe volt benne. Innen ered hát első kérdésünk. — Van-e köze a most megvalósult vendégjá­téknak ahhoz, hogy érzelmi­leg szorosan kötődik Békés megyéhez? — Természetesen. Mindig szívesen megy vissza az em­ber oda, ahol barátai van­nak. Ma is szeretem azokat, akik igyekszenek tenni va­lamit a megye kultúrájáért. Ez vezetett ahhoz, hogy mint­egy segítőkezet nyújtva meg­valósítsuk ezt a komplex kulturális programot. A Jó­zsef Attila Színház majd 10 művésze is erősen kötődik Békés megyéhez. Vagy a Jó­kai színházbeli vendégjáté­kok, vagy a gyulai Várszín­ház révén. Hiszek abban, hogy egy ilyen vendégjáték­kal segítünk a közönség meg­hódításában. Egyébként csak Magyarországon megy ez a forma ritkaszágszámba, mert külföldön ez már bevált rendszer. Valamikor ebben a megyében is éltünk ezzel a lehetőséggel. Azt hiszem, egy régi hagyomány éledt most újjá. Én személy szerint ezt missziónak tekintem. — Mi lesz a fejlődés to­vábbi útja? — Ennek az együttműkö­désnek más útját is keressük. Keczer Andrással, a Jókai Színház igazgatójával már beszéltünk arról, hogy hir­s ha azt deffenzíven tesz- szük is! —, mindenképpen szürke lesz az eredmény. Szemes Mari, Bodrogi Gyu­la, Voith Ági és Fülöp Zsig- mond játékát valóban él­mény volt ezen a színpadon is látni; s ez a „közvetlen­ség” azt is jelentette, hogy az előadást nem tették rossz értelemben vett tájelőadássá. A jó szövegkönyv, a parádés színészi játék, Benedek Ár­pád rendező kellő értelme­zése, valamint az a tény, hogy mindezt most és itt, Békéscsabán láttuk, valódi színházi élménnyel gazdagí­totta a közönséget. S hogy ez fokozódjék', megmaradjon, és gyökeret verjen: a Jókai Színház vezetésének akara­tán, szándékán múlik. Fotó: Gál Edit detünk közös drámapályáza­tot. Jómagam vendégrende­zőként is itt leszek a jövő évadban, aztán elképzelhető az is, hogy egy darabot pár­huzamosan nálunk és Békés­csabán egyszerre futtatunk. Az együttműködés szélesedé­sét szolgálná az esetleges szí­nészcsere is. — Milyen tervei vannak,. mint a 25. jubileumát ün­neplő József Attila Színház igazgatójának? — Azt hiszem, sok min­dent elmond az is, hogy ná­A budapesti József Attila Színház nemcsak a Nagyta­karítást, hanem valóban tár­sulatának zömét hozta el Békés megyébe. A Gyulán üdülő-pihenők egy része va­sárnap este a SZOT—ME- DOSZ-üdülő társalgójában Bánffy Györggyel találkoz­hatott egy tótkomlósi fellé­pés után. A művész az „Anyád nyelvét bízták rád a századok” című összeállí­tását mutatta be. Ha van olyan személyisé­günk, akire a nézők egy egész tévéadót, minden este jelentkező tévécsatornát bíznának, akkor Bánffy Györgyre a Szép Magyar Beszéd és Kiejtés Egyete­mének rektorságát, tanszék- vezetőségeit, irányítását és végrehajtását lehetne — most mint fikciót! — tes­tálni. „Nyelvében él a nem­zet” — mondották a felvilá­gosodás korában. S ennek igazságára, aktualitására — bocsánat a személyeskedé­sért: — engem minduntalan Bánffy György figyelmeztet. Egy-egy szerepe, alakítása, önálló estjeinek témája, mondanivalója, megvalósítá­sának módozata. Már-már testi felüdülést is jelentett a kánikulai éjszakában hall­gatni dikeióit, a tökéletesen kiejtett gondolat-megfogal­mazásokat, a jól formált be­tűkből szavakká, a szavak­ból értelmet és érzelmet hor­dozó mondatokká ötvözött szépséget és tartalmat. A műsor lényegét hűen fejezi ki címe. Három feje­zetre tagozódott az összeál­lunk az Angyalföldön igyek­szünk minél több magyar színdarabot bemutatni. Idén négy magyar bemutatónk volt. Az sem véletlen, hogy Békéscsabára is Csurka-da- rabbal jöttünk. Fontosnak tartom, hogy időnként az ilyen tartalmú darabokkal tükörképet tartsunk magunk elé, hogy ezzel is segítsük önismeretünket. A jövő év­adban, a negyedszázados ju­bileumunk alkalmából egy teljes magyar évadot csiná­lunk. Szerzőink között van­nak Száraz György, Csurka István, Páskándi Géza, Fejes Endre, Kardos György. Egyik vonzza hozzánk a másikat. Jövőre Bereményi Gézával szeretnénk kapcsolatot te­remteni. — Milyennek találta a kö­zönséget? — Öröm volt látni, aho­gyan szívta magába ez a kö­zönség az író, a színész mon­dandói át, s ahogy részt vett a játékban. Ez is bizonyít­ja, hogy a színháznak igenis mindig egy lépéssel előbbre kell járni az egyes ember tu­datszintjénél. Egyébként a társulat tagjai is azt mond­ták: kitűnő közönséggel ta­lálkoztak Békéscsabán. Reméljük, nem utoljára. (B. Sajti) lítás. Az elsőben a kevéssé ismert XVI. századi magyar költészet néhány gyöngysze­mét sorakoztatta elénk; nem egy esetben a későbbi száza­dok lírikusainak egy-egy versszakával megtoldva. Ez­zel is bizonyítva a magyar költészet egységét, megbont­hatatlan és folyamatos egye­temességét A második rész­ben szemelvényeket hallot­tunk a múlt századi és e szá­zadelői, a mai embernek már-már nevetségesen ható nyelveredet-magyarázatok- ból. Mert ugye: a kínai a magyar nyelv őse...(?) S ez a kijelentés alig negyven esztendővel ezelőtt hangzott el egy tudományos érteke­zésben. Bánffy György műsorának záró része a Mérleg címet viselte. Alcíme fedi tartal­mát : Anyanyelvi dohogások vigasztalásokkal. A személyi kultusz ostabácska sajtó­nyelve, a hivataloskodó és bakafántos nyelvi tirádák mellett hallhattuk Füst Mi­lán, Kosztolányi Dezső és a mai magyar irodalom több alakjának óvó intelmeit is: megőrizni azt, amit anyánk bízott ránk ... A másfél órás találkozás után csak egyet sajnáltunk. Hogy Bánffy György műso­rát ilyen kevesen hallhattuk. Bizonyára Tótkomlóson és Gyulán kívül más települé­sek közönsége is szívesen lenne társa ebben a nagy­szerű nyelvi kalandozásban. Amelyet olyan hitelesen kaptunk meg a József Attila Színház művészétől. (Nemesi) B. S. E. Csodálatos színházi ajándék Nyelvi kalandozás Bánffy Györggyel MŰI MŰSOROK KOSSUTH RADIO 8.25: Gospar — 1980. (lsm. csü­törtökön) 8.55: verbunkosok, népdalok. 9.44: Cica-talány — Francia gyermekek versei zenével. 10.05: MR 10—14. Iskolák — őr­sök — barátok. 10.35: Romantikus zene. 11.41: Az elmés nemes Don Qui­jote de la Mancha. Miguel de Cervantes Saavedra re­génye folytatásokban. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. A Fruska. 14.34: Csákányi László énekel. 14.42: Arcképek a német iroda­lomból. 15.10: Radics Márk népi zeneka­ra játszik, Kersics Anka énekel. 15.28: Zsákbamacska. 16.05: Zengjen a muzsika. 17.07: Grószika meséi. Kaffka Margit két novellája rá­dióra alkalmazva. 17.38: Az RCA szimfonikus ze­nekar filmzenét játszik. 17.45: A Szabó család. 19.45: Énekszóval, muzsikával. A Vízöntő együttes felvé­teleiből. 20.05: Bemutatjuk új Goldmark- felvételünket. 20.36: Mozart: c-moll zongora­verseny. 21.09: Ország, város. Beszélgetés az urbanisztikáról. 21.39: Kemenes Sarolta nótákat énekel. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Francia madrigálok. 22.50: Meditáció. 23.00: Mező László gordonkázik. 0.10: Markó András tánedalai- ból. PETŐFI RADIO 8.05: A Szovjetunió Honvédel­mi Minisztériumának fú­vószenekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.36: Zenedélelőtt. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: Buday Dénes müveiből. 19.20: Igazságkeresők — jegy­zet. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Mindenki könyvtára. 21.01: Kapcsoljuk a 22-es stúdi­ót. Esti hangverseny. 22.07: A tegnap slágereiből. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Nother Goose’s Brood. Dalok, játékok angolul. 10.T5: Barokk muzsika. 10.30: Lengyel együttesek műso­rából.-11.05: Elégia — Bolgár költők versei. 11.25: Griselda — Részletek Bo- noncini operájából. 12.14: A kamarazene kedvelői­nek. 13.07: Zenekari muzsika. Közben: 13.57: Beszélgetés egy versről. Simon István: Egy régi krumplisszekéren. 14.17: A zenekari muzsika foly­tatása. 15.09: A Szlovák vonósnégyes felvételeiből. 16.05: Carmen. Részletek Bizet operájából. 17.12: Ellenfeleink gondjairól. 17.32: Baranyai László zongora­estje a Zeneakadémia nagytermében. 19.05: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar Haydn- hangversenye az Erkel Színházban. 20.30: A dzsessz történetéből — 67. rész. 21.10: Modern írók portréi. 21.30: Szerelmi bájital. Részletek Donizetti operájából. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. Két dal, egy elő­adó. A Bojtorján együttes énekel. 17.10: Üttörőhíradó. Szerkesztő: László Márta. (A tarta­lomból: Sátort verünk, ki­rándulunk. A nagyinál, vagy a napköziben? Az út­törőolimpia előtt.) 17.25: Mozart: d-moll zongora­versenyének II. és III té­telét játssza Lang Gusz­táv, a szarvasi zeneiskola tanára és a Békéscsabai szimfonikus zenekar. 17.45: Üzemi lapszemle. Könnyű hangszerszólók orgonára. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Üj Boney M.-sikerek. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. 15.25: Környezetismeret. (Ált. isk. 3. osztályában tanító nevelőknek.) Kölcsönhatá­sok az élettelen természet­ben — I. rész. (f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Gólyavárt esték. Előadá­sok az emberiség történe­téből. XII1/10. rész: Az el­ső világháború mérlege, (ism.) 16.55: Egészségünkért! Az Orszá­gos Egészségnevelési Inté­zet műsora. A passzív do­hányzásról. 17.05: NDK magazin. A Hori­zont Szerkesztőség műso­ra. 17.25: Reklám, (f.-f.) 17.35: Labdarúgó Európa-bajnok- ság. Cseheszlovákia—Hol­landia mérkőzés. Közvetí­tés Milánóból. A szünetben: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Anna Karenina. Magyarul beszélő angol tévéfilmso­rozat. X/7. rész. 20.55: Bagóhegy boszorkánya. Dokumentumfilm. (f.-f.) 21.40: Még egyszer. Angol zenés film. 22.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Kertünk — udvarunk. Ri­portműsor. (ism., f.-f.) 20.20: Labdarúgó Európa-bajnok- ság. NSZK—Görögország mérkőzés. Közvetítés Tori- nóból. A szünetben: Tv-híradó 2. 22.15: Tudósklub. (f.-f.) BUKAREST 9.00: Iskolatévé. 10.00: Folytatásos film. Dallas. Az Ewlng olajtársaság, (ism.) 15.00: Hírek. 15.05: Tv-labor. 15.25: Női röplabdamérkőzés. Románia—Szovjetunió. 16.10: Ifjúsági klub. 16.55: A tv társadalmi-politikai rovata. 17.26: Üttörőévkönyv. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-hlradó. 18.40: Tv-ankét. 19.10: Tv-színház. 20.45: Román, népdalok. 21.05: Tv-hlradó. BELGRAD, I. 16.05: Kaland. 16.35: Labdarúgó EB: Csehszlo­vákia—Hollandia, (közv.) 18.35: Rajzfilm. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: A Vajdaság SZAT gazda­sági folyamatai. 21.05: Ménesgazda. Magyar film. II. MŰSOR 18.00: Kis koncert. 19.00: Az ember és barátai. 20.00: Külföldi szórakoztató zene. 20.50: Huszonnégy óra. 21.10: Család és társadalom. 21.55: Költői színház. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Piedone Afrikában, 8 órakor: Egy különleges nap. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 óra­kor: Korkedvezmény, 8 órakor: Az anya, a lány és a szerető. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Kicsi a kocsi, de erős, fél 8 óra­kor: Won Ton Ton Hollywood megmentője. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Az emír kincse, fél 8 órakor: És az eső elmos min­den nyomot. Gyulai Petőfi: 4 és 6 órakor: Habfürdő, 8 órakor: Csendestárs. Orosházi Partizán: Good bye és Ámen. Szarvasi Táncsics: csak 6 órakor: Apo­kalipszis most I„ II. rész, 22 órakor: Sokat akar a szarka. A Nagytakarítás döntő pillanata Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom