Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1980. június 15., vasárnap minimsLgsain Hz első pohár és a többi... A KIS LOVAG Fotó: Veress Erzsi Diáklapszemle Az első pohár szeszes italt többnyire kíváncsiságból kor- tyolgatják a tizenévesek, a többit már virtusból fogyasztják, hiszen egy szinte megrögzött közhiedelem úgy tartja, ez velejárója a felnőtté válásnak. Az első pohártól a szenvedéllyé váló ivásig nem is olyan hosszú néha az út. Dr. Orell Ferenc János ezer szakmunkástanulóval végzett vizsgálatot. Főbb megállapításait ismertetve közli, hogy szabad idejükben jelentős helyet foglal el az italfogyasztás. Az elsőévesek egyharmada az első ösztöndíjuk kézhezvétele után szeszes italt fogyasztott. E tendencia erősebben emelkedik tizenhat év felett, kétharmaduk viszont csak 20. életévük felett fogyasztott szeszes italt. Amikor a számok mögött az okokat keressük, elsőként mindig a társadalmi hátteret kell vizsgálnunk. Az otthon szerzett benyomásokat és az iskolai, munkahelyi hatásokat. A környezet eleve meghatározó légkörét. Mert például a családban megrögzött szokások és az italozás megítélése feltétlenül befolyásolja a fiatal véleményalkotását, és vonzalmát vagy előítéletét a szeszes italokkal kapcsolatban. Egy korty nem árt meg — mondják ünnepekkor és töltenek felelőtlenül a fiatalkorúaknak is. S ezt követően nagy a kísértés, különösen, ha otthon a kamra vagy a bárszekrény mindig „fel van töltve” itallal. De nemcsak a családok, hanem a munkahelyi közösségek is fontos szerepet játszanak a fiatalok személyiségformálásában. Ahol rendszeres és természetes a munka utáni — vagy közbeni — kollektív italozás, ahol megvetik, lenézik, vagy közösségellenesnek’ tartják azt, aki ez alól kivonja magát, ott a fiatalok többsége „alkalmazkodni kényszerül”, s ez a kezdeti kényszer később már megszokottá és természetessé válik. Egyenrangúak akarnak’ lenni a brigádban, ők is kérik a rundokat, nehogy lemaradjanak, és anyámasszony katonájának tartsák őket. A védekezési reflexek pedig egy idő múltán mind jobban tompulnak' és gyengülnek. Egy aggódó édesanya például azt panaszolta az egyik újsághoz írott levelében, hogy a tizenhét éves kislánya olyan élelmiszerüzletben dolgozik mint eladó, ahol minden név- és születésnapot vörösboros pezsgővel ünnepelnek, s a kislány hiába ellenkezik, a ráeső részt már előre kiveszi a vezető a fizetési borítékból. Így most „fut a pénze után” és ő is mindig koccint a többiekkel. A fiatalkori alkoholizmust előidéző külső hatások közül nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az iskolai kudarcok okozta sérüléseket és stresszhatásokat sem. S ez a hatás duplázódik, amikor a család — képességeinél lényegesen nagyobb teljesítményt várva a fiataltól — megtorló eszközökhöz folyamodik gyengébb eredmény esetében. Mindez azonban megelőzhető, ha a szülők, nevelők, pedagógusok, munkahelyi közösségek idejében felismerik a veszélyt, s meggyőző módon, a körülmények, és az italozásra kínálkozó alkalmak figyelembe vételével, a fiatal személyiségéhez alkalmazkodva magyarázzák el az alkoholizmus káros hatását és következményeit. Persze az okos érveknek csak akkor lehet foganatjuk, ha a kezdődő alkoholizmust előidéző okokat és indítékokat is megszüntetjük. Fontos szerep jut továbbá ebben a felvilágosító és nevelő munkában a tömegszervezeteknek, így elsősorban a KISZ-nek is, mely jól szervezett programokkal, csoportfoglalkozásokkal, sport- lehetőségekkel és érdekes klubélettel, a fiatalok képességeinek fejlesztésével helyes irányba terelheti, s elvonhatja őket az ital személyiséget károsító bűvköréből. Ágh Tihamér Szép kivitelű, és ezúttal is igen színvonalas, tartalmas a „Betűzve”, a békéscsabai nyomdaipari szakközép- és szakmunkásképző iskola KISZ-szervezetének lapja, illetve annak júniusi száma. Az első oldalon arról ír Orbán Károly, aki most vette át a diáklap-főszerkesztői posztot a negyedikes Szta- renki Páltól, hogyan épül az új iskolájuk, mennyibe kerül, és főképp; mikor lesz kész. Nos az írásból kiderül, hogy négy éve kezdték az építkezést, ami lassan halad, eddig 34,5 millió forintba került, és remélhetőleg szeptemberben már ott kezdhetik a tanévet a nyomdász tanulók. Az első oldalon a másik írás a Rózsa Ferenc Gimnázium jubileumi ünnepségéről számol be. Mint ismeretes, a nyomdaipari szakközépiskola korábban a Rózsa Ferenc Gimnázium keretében működött. Éppen ehhez kapcsolódik a „Megszülettünk” című tudósítás, amelyből kiderül: miután az iskola ez évben végleg különvált a Rózsa Ferenc Gimnáziumtól, új KISZ-szervezet megalakítása vált szükségessé. Az iskolaújság szerkesztő bizottságának negyedikes tagjai nevében Sztarenki Pál írt búcsúzót, és kívánt sok sikert a nyomukba lépőknek. A következő oldalon azután megtudhatjuk, hogy Sztarenki Pál nem csupán a diáklappal foglalkozott, kitűnő szavaló is; megnyerte a József Attila versmondó versenyt. Ennek apropóján beszélgetett vele Gyarmati Mária. Egy szép, Herakleitosztól vett idézettel búcsúzik a lap a negyedikesektől: „Minden nap megszűnik valami, / Amiért az ember szomorko- dik, / De mindig születik valami, / Amiért érdemes élni és küzdeni.”. A negyedik oldalon közölt kis írás felkeltette az érdeklődésünket az úgynevezett „csütörtöki társaság” irodalmi antológiája iránt. Reméljük, sikerül egy példányt szerezni ebből, s akkor majd külön bemutatjuk a Minimagazin olvasóinak. Elgondolkodtató, jó írás Patai Attila „A társ” című novellája. Jó ötlet volt a lapban közzétenni a nyári programelőzetest, melyet Kovács Éva írt. Ebben a jelentősebb nyári kulturális programokra, rendezvényekre, túrákra hívja fel diáktársai figyelmét a cikkíró. Két kirándulásról is olvashatunk: az iskola képviseletében 12-en a békéscsabai egészségügyi szakközépiskolába látogattak el, a III. D. osztály pedig a debreceni Alföldi Nyomdát nézte meg. Külön elismerés illeti a lapban megjelent fotókat, és rajzokat. Az előbbieket Orbán Károly, a rajzokat meg Deigner Edina és Kovács Éva készítette. Befejezésül hadd idézzünk a diáklapból néhány „aranyköpést”, diákhumort : * — Galileo Galilei 1564-től 1642-ig született. * — Gutenberg feltalálta a szétszedhető betűfémet. * — Diák: a nyomógépen a gumikendőre jobban tapad a tapír. * — Tanár: Mondjatok egy népdalt! Diák: Rómeó és Júlia. * — Oktató: A világon két jó hegesztő van. A másik Svájcban oktat. * — Tanárnő: (felírta a feladatot a táblára): Hűha, most térben kell rajzolni. Diák az első padban: majd hátrább ülünk. * — A vizsgán rettenetesen izgul a vizsgázó. Tanár: minek izgul maga? Majd, ha leánykérőbe megy, akkor izguljon! Itt csak négy évet ronthat el, ott meg egy egész életet! Pályázati rejtvény VI. Ha az ábra szótagjait helyes sorrendben rakjátok egymás mellé, egy közmondást kaptok megfejtésül. A közmondás első betűje egyben rejtvény pályázatunk hatodik betűje. Most, a hatodik fordulón beküldendő a közmondás. Kérjük, hogy a megfejtéseket szerda estig postai levelezőlapon küldjétek be. A levelezőlapra írjátok rá: „Minirejtvény”. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvet nyertek a következő pajtások: Lencse Enikő, Orosháza, Gólya u. 5. sz., Frankó Lajos, Medgyesegyháza, Kiss Ernő u. 1., Faragó Tibor, Mezőberény, Kölcsey-ltp., VT/A/1., Csicsely Márta, Szarvas, Zrínyi út 78., Góhér Szilvia, Békés, Dr. Veress Endre u. 5. sz. A sírásért, a pöttyös pizsamásért és a többiekért... Nővérek. Jelent ez a szó testvéreket és a beteg emberekről gondoskodó nőket. Kapcsolódást a rokonságban és a betegágy mellett. Mindenképpen közeli emberi kapcsolatokat jelez. S hogy mennyire -fontos része az emberség, azt az tudja igazán, akinek baján enyhítettek, fájdalmán segítettek az orvosok támaszai; a kórházi nővérek. A gyulai megyei kórház gyermekosztályán 62-en vannak, közülük sokan fiatalok. Csomós Zsuzsa és Plentri Edit is huszonévesek. Hivatásukról sokat és szívesen mesélnek... — Én az íróasztal mellől jöttem a gyerekekhez — mondja Zsuzsa. — Három kislányom van nekem is, de a gyerekek nem fárasztanak el sem otthon, sem a kórházban. Munka melletti tanfolyamon szereztem ápolónői képesítést. Ilyenkor nyáron kevesebb a betegünk, de teendőnk azért így is van. Ápolás, fürdetés, reggeliztetés, vizsgálat, gyógyszerezés, aztán a mesélés, foglalkozás a kicsikkel. Esténként, ha dolgozom, jó velük elbeszélgetni. Szép a mi hivatásunk. Hogy miért? Amikor a szülő súlyos állapotban behozza a gyermekét, kétségbeesik, reményét veszti, de néhány nap, vagy hét után egészségesen hazaviheti. Felemelő érzés a boldogságát látni. — A legnagyobb jó számunkra, ha köszönetét mondanak — veszi át a szót Edit. Két éve dolgozom itt. Az egészségügyi szakközép- iskolában végeztem, onnan kerültem a csecsemőosztályra. Ezek a picik még beszél„Ugye, milyen édes” — mutatja Edit nővér a babát Fotó: Császár Lajos és borzongató események. Egy koraszülött csecsemő hosszú időn át csak tőle fogadta el az ételt. Néhány hónappal a hazamenetele után felvitték a kicsit az osztályra, gyönyörködjenek a nővérkék, mennyit fejlődött! Ez volt az igazi köszönet. Zsuzsa szerint az emberi fájdalom ellen soha nem lehet megedződni. Emlékszik arra is, amikor egy édesapa sírva búcsúzott a 3 éves kislányától... — Nem szabad elveszítenünk a gyerekek bizalmát — magyaráz Edit. — Mindig igazat mondunk, akkor is, ha injekciót adunk, vagy kicsit fájdalmas vizsgálatra készítjük fel a gyerekeket. Időnként óvónőnek, pedagógusnak érezzük magunkat. Szomorú megfigyeléseink is vannak, hiszen jócskán akadZsuzsa nővér a nagyobbak pártfogója ni sem tudnak. Azért nekik is nehéz a szüleiktől elválni. Nem adjuk a látogatók kezébe a babákat, csak az ajtó üvegén át mutatjuk meg őket. Ha nem így lenne, többet ártanánk a gyógyulásuknak, mint amennyit használnánk vele. Zsuzsa tapasztalatai is ezt igazolják: — Gyakran nehezebb a szülőkkel boldogulni, mint a gyerekekkel. Kérjük az érzékenyebbek látogatóit, ne menjenek a gyerekekhez, nézzék meg őket titokban. Mi majd átadjuk az otthoniak ajándékát. Sokan mégis felzaklatják a betegeket, s a látogatások után nem győzzük nyugtatgatni őket. Átmenetileg mi pótoljuk őket, ez fontos része a munkánknak. Nehezen emlékszem a nevekre hónapok, évek múltán, de a gyerekarcokra igen. A múltkor rám köszönt az utcán egy kislány, s azonnal tudtam; ő volt a pöttyös pizsamás! Edit rövid pályafutása alatt is történtek szívet melengető nak felelőtlen szülők. Gondozatlanul hozzánk kerülő gyerekeket is látunk, akiknek talán jobb itt, mint otthon. Előfordult, hogy az újonnan felvett betegünk olyan mohón ette az uzsonnát, mint aki több napja nem látott ételt... Szilveszter, karácsony és más ünnepek idején, furcsa módon, mindig több a betegünk. Beszélgettünk a szórakozásról is. Edit a nővérszálláson lakik, már több mint 4 éve él Gyulán. KlSZ-vezető- ségi tag: Szereti a munkatársait, fiatalok, jól megértik egymást. Csak a három műszakot érzik nehéznek, de azt is meg lehet szokni. Zsuzsának elég dolgot ad otthon három gyermeke. Búcsúzóul mindketten állítják; a nővéreknek sohasem lehet rossz hangulatuk, annak a kisbetegek látnák kárát. Ezt apályát pedig csak azok válaszszák, akik szívvel-lélekkel szeretik a gyerekeket, jobban még önmaguknál is. Bede Zsóka
