Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
o 1980. június 15., vasárnap Épül a mi házunk Felelősséggel a szakszervezeti tagságért Megtartották a KPVDSZ megyei küldöttértekezletét — Hát, nem gondoltuk, hogy ennyi bonyodalommal jár majd ez az építkezés! — ingatja a fejét Adatnik Mihály, akit családjával együtt lapunk 1980. április 20-i számában mutattunk be. A riport akkor is „Épül a mi házunk’’ címmel jelent meg. Emlékeztetőül: a fiatal Ada- mik házaspár Szarvason egy félig lebontott régi kis házban lgkik jelenleg. A férj a csabacsüdi Lenin Tsz szállításvezetője, a felesége, Marika az ÁFÉSZ-nél dolgozik, most gyesen van. Az idén nagy fába vágták a fejszét: építkeznek. Áprilisban lebontották az öreg ház elejét, és akkor készültek az alapot kiásni, amikor először jártunk náluk, április derekán. Amint az első riportban írtuk, végig figyelemmel kísérjük a fiatal család házépítését, és rendszeresen beszámolunk Adamikék ezzel kapcsolatos ügyes-bajos dolgairól — amelyek többé- kevésbé minden, önerőből házat építő család gondjai. Már az utcáról látszik, hogy elkészült az épület lábazata. Az udvaron mindenütt építőanyag, a megmaradt házrész előtt a szél fóliát zörget, s az így rögtönzött „előszobában” akkora a hőség, mint egy túlfűtött üvegházban. A kicsi szobában rend, tisztaság fogad, amit nem lehet könnyű ilyen felfordulásban fenntartani a háziasszonynak. — Mi történt a múltkori beszélgetésünk óta? — kérdezzük .Adamik Mihályt, mire ő a bevezetőben már idézett mondattal kezdi a beszámolófélét : — Hát, nem gondoltuk, hogy ennyi bonyodalommali jár majd az építkezés — ingatja a fejét —, ahogy a bontáskor, az alapozásnál is voltak segíteni a srácok. Megcsináltuk a szigetelést, lezsaluztunk, jött két mester, édesapám és két munkatársam is segített. Aztán beraktuk a betont, végül leszedtük a zsaluanyagot. Kész van végre a lábazat. Rengeteg időbe tellett, pláne így, hogy csak munka után, meg hét végén tudtunk haladni, és nekem közbejött egy pécsi tanulmányút is. — No, és az időjárás! — veti közbe Marika — az biztos, hogy mindig hét végére . romlott el az idő, mintha kiszámította volna! — Most megint a szigetelés következik — folytatja Mihály — a jövő hét végén aztán feltöltjük földdel az alapot. — A terv rendben van? — Ne is említse! Áprilisban azt mondtam, hogy napokon belül biztosan megkapjuk. Hát május 28—29-e körül kaptuk csak kézhez, pedig időben beadtuk a tanácshoz. Háromszor mentünk érte, mire meglett. Erről jut eszembe, ezt föltétlenül írja meg: jó lenne, ha az ilyen, építkezésben járatlan ügyfeleknek adnának valamiféle felvilágosítást vagy tájékoztatót, mert annyiféle papír, nyilatkozat kell különböző címletű okmánybélyegekkel! Mikor egyet beadtam, mindig kiderült, hogy még ez kell, még az kell. Például, nyilatkozat kellett a vízműtől, a TITÁSZ-tól, a csatornaműtől, a kertszomszédtól, a hátsó szomszédtól, a tervezőtől, aztán kellett telekkönyvi szemle, helyszínrajzmásolat. Ha nem függetlenített a munkaköröm, talán az összes szabadságom ráment volna. — Pillanatnyilag mi a legnagyobb gondjuk? — A betongerenda! De az aztán akkora gond, hogy nem is tudom, mi lesz. Se égen, se földön nem tudok szerezni EB—742-es födémtartó gerendákat, addig pedig nem tudunk most már tovább haladni, mert a közfalak alá is ilyen kell. A csabacsüdi TÜZÉP-ről január elején, az orrom elől vitték el az utolját. Azóta nem érkezett, pedig még a múlt évre ígért mennyiséget se kapták meg. Szarvason tavaly szeptember óta nem is láttak ilyet. Hogy akkor mi lesz? Csüggedten néz össze a házaspár, Mihály a szakállát simogatja. Már gondoltak arra is, hogy a falak alá szükséges 6 betongerendát elkészítik saját maguk. Csakhogy, ez nem biztonságos. Esetleg vesznek hosszabbat, azt talán tudnának szerezni, és levágnak belőle. De ha megreped?. Ez sem járható út. Vehetnének esetleg beton födémelemeket, csakhogy ez megfizethetetlen, hiszen kellene vagy 12 a szélesebből, és darabja körülbelül 11 ezer forint! — El ne felejtsem — vált témát a házigazda — beadtuk az OTP-kölcsönkérelmet, gondolom, rövidesen megkaphatjuk a pénzt, miután van annyi saját erőnk anyagban, készpénzben, amennyi a követelmény a kölcsönhöz. A födémrakásig futná a pénzünkből, csak azok a gerendák...! Hiába, nem tudunk falazni, míg az nincs. — Sok időt, energiát kíván ez az építkezés. A munkahelyén pedig, gondolom, ugyanúgy el kell látni a feladatát?! — Sőt! A kollégám tanulmányi szabadságon volt egy hónapig, így még több dolgom akadt. Most meg közeledik az aratás, július 10-e után nemigen érek rá ezzel vergődni — int a leendő családi ház felé — addig kellene felhúzni a falakat. — Ügy tervezték, hogy egy hétre azért elmennek nyaralni. Változatlan a program? — Nagyon kell a pihenés! Meglesz a nyaralás, már be is fizettünk. Marika, hangjában némi elszántsággal, csendesen megjegyzi: csak fel legyen húzva a fal, mert másképp nem megyek!... így épül (get) Adamikék háza. Legközelebb augusztus elején látogatunk el ismét hozzájuk. Vendéglői árak... A tavalyi júliusi áremelés után döbbenten néztük a vendéglői étlapokat; már az egyszerű menü is megfizet- hetetlennek tűnt. Az azóta eltelt tíz hónapban sűrűn változott az étlap, módosult a választék, és sok helyütt mérséklődtek az árak. Ma akad tisztességes, szerény kisvendéglő, ahol 20—30 forintért meg lehet ebédelni, míg másutt úgyszólván ugyanilyen ebédet 100—150 forintért, szolgálnak fel. Bár ,az ármozgásokhoz lassan hozzászokunk, olyan fokú áringadozások, mint a vendéglátásban, sehol sem voltak, s nincsenek ma sem. Mert az éttermi árak napjainkban is mozognak, részben a kereslethez igyekeznek alkalmazkodni, részben szezononként változnak. Riasztó étlapok Mi az oka ennek a sok ingadozásnak? Tavaly júliusban köztudottan emelkedtek az élelmiszerárak, s ez már önmagában is magával hozta volna az éttermi árak növekedését. Csakhogy a vendéglátás irányítói úgy gondolkodtak: hamarosan drágább lesz az energia, növekszik a vállalatok sokféle költsége, ne legyen hát kétszeri áremelés, júliusban emeljék meg a haszonkulcsokat is, amely majd fedezetet nyújt a későbbi — idei januári — költségnövekedésekre. Ugyanakkor a II. osztályú éttermektől megvonták az állami ártámogatást, amelyet addig az ételforgalom után kaptak. Mindennek - következtében egyszeriben 80—120 száza-: lékkai megdrágult szinte minden étel. Bár az idegen- forgalmi főszezon derekán jártunk, az éttermek elnéptelenedtek, jobb esetben elvesztették vendégkörük egy részét. Ez senkinek nem kedvezett, legkevésbé a felszolgálóknak, akiknek mind a jutalékuk, mind a borravalójuk alaposan megcsappant. A vendéglátó-vállalatok úgy igyekeztek segíteni magukon — és, a kosztjukra éhes vendégen —, ahogy tudtak: megjelentek az olcsóbb főzelékek, a zónaété- lek, a tojásból, gombából, csirkéből készült fogások. Ám a vendégek már az éttermek környékére sem merészkedtek: elriasztották őket a július végi étlapok A területi szakszervezeti bizottságok közül megyénkben elsőként a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezletét tartották meg tegnap, június 14-én Békéscsabán, az SZMT-székházban. Szívós Lajos, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának titkára, levezető elnök köszöntötte a küldötteket és a meghívottakat. Az értekezleten részt vett dr. Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, a KPVDSZ Központi Vezetőségének tagja, Mézes Jánosné, a megyei pártbizottság munkatársa. ír- házi Lajosné, az SZMT vé- zető titkára, Steigerwald György, a megyei tanács osztályvezetője, Sarkadi István, a MÉSZÖV elnöke, Fekete Jánosné, a békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettese. A küldöttértekezleten Rákóczi Ferenc titkár terjesztette elő a megyei bizottság írásos beszámolóját, amely számot adott az elmúlt négy esztendő munkájáról. Kiderült ebből, hogy az V. ötéves terv céljai megegyeztek az országos elképzelésekkel. A lakosság pénzjövedelme Mostanában a vendéglátás megpróbált mégjobban alkalmazkodni az igényekhez, megtalálni azt a határt, ahol még a vállalat is jól jár, és a vendég sem marad távol. És lassan-las- san kezd visszatérni az éttermekbe a régi törzsközönség. Haszonkulcs és ártámogatás Végül is milyen árakon étkezhetünk ma? A munkahelyeken, az oktatási- és gyermekintézményekben tavaly sem emelkedtek az alapanyagokénál nagyobb mértékben az árak. Az ilyen előfizetéses étkezés ugyanis szociálpolitikai támogatást élvez. Más a helyzet az úgynevezett kereskedelmi vendéglátásban, ahol ,a vállalatoknak el kell tartaniuk önmagukat. A III. és IV. osztályú melegkonyhás helyek ugyan ma is kapnak ártámogatást az ételforgalmuk után, de ez nem hoz többet, mint amennyit az italforgalom után be kell fizetniük az államkasszába. Mindenesetre, ezekben még viszonylag olcsón lehet étkezni. Sokan kérdezik: mi az oka annak, hogy sok helyütt igen magasak az árak a tömegellátást szolgáló önkiszolgáló éttermekben is? Néhol az ilyen éttermeket is a II. osztályba sorolták, így megesik, hogy az önkiszolgálóban drágább az ebéd, mint a III. osztályú kisvendéglőben, ahol pincér szolgál ki A II., az I. osztályú és az osztályon felüli éttermekben ma lényegében szabadon állapíthatják meg az árakat. Élve ezzel a lehetőséggel, .alacsonyabb haszonkulccsal számolnak például a lakótelepi éttermekben, mint a belvárosiakban. Az előbbiek ugyanis eleve kevésbé látogatottak, mint az utóbbiak; a vállalatok alkalmazkodnak a kereslethez. Legalábbis: igyekeznek alkalmazkodni. Mert a nyersanyagot, a rezsit meg kell fizettetniük a vendéggel, sőt, még a nyereségre is szert kell tenniük, ha nem akarják lehúzni a redőnyt. Az I. osztályú és az osztályon felüli éttermek kihasználják az idegenforgalmi szezont: nyáron maga1975-höz képest 43 százalékkal emelkedett, míg a reál- jövedelmek ennél szerényebben, átlagosan 18—19 százalékkal nőttek. Jellemző: minden 100 forint keresetből 79 —80 forintot áruvásárlásra fordítottak. Így a megye kiskereskedelmi forgalmi folyó áron 47,9, változatlan áron 17,9 százalékkal bővült. A legtöbb pénzt a vegyesiparcikkek beszerzésére költötték. Ez összefügg azzal, hogy egyre jobban tért hódítanak a háztartásokban nélkülözhe- tetlén tartós fogyasztási cikkek, fejlődik a lakáskultúra. Részletesen szólt a beszámoló a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáról, a béremelésről. Több olyan központi intézkedést hoztak, illetve tökéletesítettek, amely kedvező visszhangra talált. Az élelmiszer-kereskedelemben megszűnt a vasárnapi nyitva tartás, bevezették a műszakpótlékot, rendezték az alsó és felső bérhatárokat. Természetesen nem maradt ki az értékelésből a szocialista munkaverseny sem. Ennek legfeljebb formája a dolgozók tömegeit leginkább összefogó brigádmozgalom, sabb haszonkulcsokat, árakat alkalmaznak. így azután igen nagy különbségek alakulnak ki: mondjuk, egy rántott szelet a III—IV. osztályú helyeken lehet akár 20—25 forint, a szálloda éttermében elkérhetnek ugyanazért 60—80 forintot is. Hol ehet, mit ehet végül is az átlagos jövedelmű ember? Mindenekelőtt részt vehet az előfizetéses étkezésben. A helyi tanácsok kereskedelmi osztályai kijelölték .azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek kötelesek előfizetéses menüt kiszolgálni, s azt kivételesen alacsony haszonkulccsal kalkulálni. Ettől függetlenül, tartanak az éttermek úgynevezett napi menüt, amit az étlapon is szerepeltetnek A járatlanabb vendégek úgy vélik, itt az adagok kisebbek, ezért alacsonyabbak az árak. Holott másról van szó. Az úgynevezett napi menüt a II. osztályú éttermek 15, a III. osztályúak 10 százalékkal alacsonyabb haszonkulccsal kalkulálják, mint az étlapon szereplő fogásokat. Olcsón étkezni A vendéglátók tehát kereskedni kezdtek: ahol lehet, ott megfizettetik a magas árakat, ahol viszont a lanyha forgalom megköveteli, ott különféle engedményeket tesznek. Ehhez kényszerül most a vendég is alkalmazkodni: fellelni, megtalálni azokat a konyhákat, ahol jól főznek, s ahol ilyen vagy olyan okból elfogadható áron lehet étkezni. Persze, ne feledjük, az árak az adagok nagyságától is függnek, és nem mindenütt azonos mennyiségű húsból készítenek egy adag pörköltet vagy sültet. Mit tehetünk? Leleményesnek kell lennünk. Bár a tisztességes vendéglősi magatartáshoz talán az is hozzátartozna, hogy az ételek ára mellett az egy adagra jutó hús súlyát is feltüntessék. Egyébként akad már ilyen étlap is. És ha a vendéglátóipar számára ez a nyár sem hoz fellendülést, akkor talán rákényszerül arra, hogy a magas árért legalább magas színvonalú szolgáltatást nyújtson. Gál Zsuzsa amelynek erősödött a tartalmi jellege. Az sem elhanyagolható: 1975-ben 396 szocialista brigádban 3795-en dolgoztak. Tavaly már 512 kollektívában 5533-an versenyeztek a megtisztelő címért. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy négy év alatt 3 tanácsi vállalat négyszer, 7 ÁFÉSZ 13-szor, 5 takarék- szövetkezet 7-szer nyerte el a kiváló címet. A megyei titkár szóbeli kiegészítőjében az új gazdasági szabályozórendszer hatását taglalta, amelynek nagy jelentősége van a VI. ötéves terv kialakításában. Az elkövetkezendő években a fogyasztás szerkezetében is lesznek változások. Ezért kell nagy figyelmet fordítani az áru minőségére, a választékra. Különösen fontos, hogy tovább javuljon az olcsóbb cikkek kínálata. Ezután elfogadták a szám- vizsgáló bizottság elnökének írásos jelentését, majd. megkezdődött a vita. Ebben 12- en szólaltak fel, mondtak véleményt és javaslatokat, ismertették vállalatuk, szövetkezetük eredményeit, gondjait. Ábrahám György, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese az árak és a költségek összefüggéseiről beszélt. Az árváltozások óriási feladatokat róttak a kereskedőkre, amelyet sikeresen megoldottak. Fontosnak tartotta a szállítási szerződések megkötését, amelyet nehezít az egyes monopolhelyzetben levő ipari vállalatok közömbössége. Szél Sándorné, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ művelődésügyi bizottságának a munkáját méltatta. Számot adott árról: népszerűek á nyári kulturális programok, országjárások. Gyaraki Mihály, a megyei vendéglátóipari vállalat igazgatóhelyettese a közgazdasági szabályozórendszer változásainak a hatását, a létszámgazdálkodást, a munkafegyelem megszilárdítását taglalta. Kádár Erzsébet, a gyulai ÁFÉSZ- nél dolgozó nők és fiatalok anyagi, erkölcsi megbecsüléséről szólt. Fekete Jánosné a megyeszékhely 68 ezres lakossága nevében köszönte meg a kereskedelmi, a vendéglátóipari és a pénzügyi dolgozók erőfeszítéseit. Kassai Béla, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója az áruellátás nehézségeit, a továbbképzés szükségességét hangsúlyozta. Mézes Jánosné a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták példamutatásáról, a munka jobb megszervezéséről beszélt. Dr. Szilvasán Pál hozzászólásában a 80 éves KPVDSZ történelmi múltjára, a szak- szervezet sajátos feladataira, a bérekkel való politizálásra hívta fel a figyelmet. Majd átadta a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Nagy Lajosnak, a MÉSZÖV szakszervezeti bizottsága titkárának, Farkas Pálnak, a tótkomlósi ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága^ elnökének, Fekete Józsefnek, a megyei ZÖLDÉRT Vállalat szakszervezeti titkárának. Ezüst fokozatot kapott Köttner Margit, a medgyesegyhá- zi ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának gazdasági felelőse, Bíró Lajos, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának TT-felelőse, Nagy Lajos, a Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti titkára és 'Nagy Benkö Jenőné, az orosházi ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának tagja. A vita összefoglalása és a válaszok után a küldöttértekezlet megválasztotta a KPVDSZ megyei bizottságát, a Számvizsgáló bizottságot, 11 küldöttet a KPVDSZ XXXIII. kongresszusára, és 30 küldöttet az SZMT IX. megyei küldöttértekezletére. A megyei bizottság elnökévé Jenei Sándort, titkárává Rákóczi Ferencet választották. S. S. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi
