Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

1980. május 11., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Látogatóban Csurka Istvánnál Regények, novelláskötetek, filmek, rádiójátékok és szín­padi művek jelzik írói útját. Siker valamennyi. Különösen színdarabjai. A Pesti Szín­ház két változatban játssza a Deficitet, a Nemzetiben műsoron a Döglött aknák, a József Attila színpadán a Nagytakarítás, Debrecenben a Házmestersirató, s Veszp­rémben a Majális. Jelenben, múltban kevesen értek el nálunk olyan — jó értelem­ben vett népszerűséget, mint Csurka István, akit családi szálai megyénkhez kötnek. Békés városához. — Mettől meddig tartottak a békési évek, s van-e meg­határozó szerepük írói mun­kájában? — Pesten születtem, itt jártam elemi iskolába, de a gimnáziumot már Békésen kezdtem el — mert a család akkor ott élt —, és ott is fe­jeztem be. Ahol 1912-ben apám, Csurka Péter, ott érettségiztem én is 1952-ben, majd később az öcsém, aki színész lett. A Szegedi Kis István reformátor alapította gimnázium az ország egyik legrégibb és jó iskolája. Ak­kor is az volt. A nyakas re­formátus szemlélet, a racio­nalitás jellemezte, s ennek a hatása máig megmaradt. Az ifjúkori élményekkel együtt. Az ifjúság és Békés olyan mélyen él bennem, hogy nehezen beszélek róla, talán épp azért mert legfon­tosabb írói nyersanyagom még a más környezetben játszódó írásaimban is. — Első könyvét a szülei­nek ajánlotta. Ez a szeretet gesztusa, s azt jelenti, so­kat köszönhet nekik. — Apám író volt, és az alma nem esik messze a fá­jától, bár ma már ritka, hogy a fiú továbbviszi az apa mesterségét, mert az if­júság, hacsak nem orvosi, vagy hasonló pályáról van szó, inkább túllép az apán. Kiveszőben vannak a di­nasztiák. De a folytatás nem csak elhatározás kérdése, szerencse dolga is: örökli-e a tehetséget, s láthatja-e gyermekkorában az ennek megfelelő életmódot. Nekem szerencsém volt. Olyan em­ber közelében éltem, aki má­soktól eltérően nézte a vilá­got — írói szemmel —, s csak a fogékonyságon mú­lott, hogy ezt a figyelést el­sajátítsam, megszokjam. A legnagyobb adományt is tőle örököltem: a humor képes­ségét, s neki köszönhetem egész beállítottságomat. S a békési paraszt nagyszülők­nek azt a földközeliséget, ami megmaradt bennem. — Első regénye a Hamis tanú, ahogy az Irodalmi Lexikon is írja, „...a fiatal, elsősorban népi származású értelmiségi életformájának és magatartásának problé­májával foglalkozik.” Főhő­se a nagy tettekre vágyó, fa­lura került pályakezdő taní­tó. Tőle, a Deficit X-éig — a cselekvéstől a pótcselekvé­sig — milyen utat járt be? — A könyvet huszonöt évesen írtam, a Deficitet ti­zenkét évvel később. Az em­ber szemlélete változik; ha nem, akkor hiba van. Anél­kül a regény nélkül nem lett volna meg ez a színdarab, mert kiábrándult csak az le­het, aki előbb fölteszi az életét valamire. Ha naivan is, de azt hiszi, mindenre képes. A Deficit világképe a maga keserűségével, éret­tebb világkép. Az író sze­mélyes sorsa azt hiszem mellékes, csak annyit róla, hogy bár a pályán voltak nehézségeim, a saját han­gom megteremtésében a kö­rülményekkel nem törődtem. — Beleértve a lóversenyek Csurkáját is... — Nem hiszem, hogy ez az olvasókat érdekelné, de ha már szóba hozta, nem hagyom válasz nélkül. Mi­kor 1952-ben Pestre kerül­tem, a Színművészeti Főisko­la dramaturg tanszakára, s amikor 1954-ben első írása­im megjelentek, „zord idők” jártak. Ekkor még az író a lélek mérnöke volt, s ez el­len ösztönösen tiltakoztam. Mégpedig úgy, hogy a fen- költség helyett a bohémsé- get, a századelői író létfor­máját választottam. Ez az­tán rögződött és megmaradt. — Az előbb azt mondta, baj, ha nem változik az em­ber. És a körülmények? Hi­szen a Ki lesz a bálanya? és a Deficit is látlelet, de az volt a Döglött aknák is. Megíráskor és a jóval későb­bi színrehozatalkor ugyan­csak, mert akkor sem vesz­tették el aktualitásukat. Ez a szerző szempontjából talán szerencse, de egyébként biz­tos, hogy nem az. — A sikerhez kell az idő­szerűség, ám ha a körülmé­nyeket —* amik lassan ala­kulnak, formálódnak — néz­zük, akkor nem olyan nagy dolog, ha később is aktuális a téma. Ez azt mutatja, hogy a diagnózis helyes volt, a beteg viszont nem gyógyult meg tőle, de nem is halt meg. A Deficit egy nemze­dék — az én generációm — dala, annak a fájdalma, meg­rázkódtatása a teljes lecson- tozottságban, az elvonultsá­gig lemeztelenített főhőssel. Azt pórbáltam megírni, hogy 56 után, és az azóta eltelt években is, müyen lélekmoz- gás történt az értelmiség nemzedékében. De minek is erről a szerzőnek beszélni, ott a darab, mindenki érti, miről van szó. És a kritiku­sok is elmondták a vélemé­nyüket. A várakozás? Nem vette el a kedvem, írtam közben a többit, s aztán ezekre is rákerült a sor. — Ne vegye rossz néven, de én még mindig a lassan változó helyzetnél maradok. Van egy régi darabja, a Szájhős, amelyben a fősze­replő újságíró megcsömörlik a körülötte levő dolgoktól: a lapnál uralkodó állapotoktól, valamint apósa, a ktsz-elnök korrupciós üzelmeitől. S fő­leg attól, hogy mindennek ő maga is haszonélvezője. Föl­lázad, majd megadja magát. Megalkuszik vagy észretér, ma időszerűbb, mint amikor írtam. Annak idején, 1964- ben bemutatta ugyan a Víg­színház, majd később a szol­nokiak; de akkor még túlzó kritikának látszott, ma már az élet igazolta, hiszen ha­sonló szituáció az akkorinál jóval több esetben fordul elő. — Sokat beszéltünk a múltról, a jövőt nem is em­lítettük. Azt hallottam, Olaszországba készül. Hol és mit mutatnak be? — Májusban rendezik meg Firenzében a nemzetközi színházi fesztivált. Egy hó­napig tart, 18 színház vesz részt a fesztiválon, többek között Japán is. Kelet-Euró- pából rajtunk kívül a len­gyelek lesznek ott. A Víg­színház a Házmestersirató- val lép föl, a Pesti Színház pedig a Deficit mindkét vál­tozatával szerepel. A dara­bok szinkron-tolmácsolással mennek, az olasz fordítás már elkészült. — Békés megyét mikor lá­togatja meg? — Hamarosan. A József Attila Színház vendégsze­replése ad rá alkalmat. Jú­nius 14-én játsszák a Nagy- takarítást Gyulán, 15-én pe­dig Békéscsabán, délután és este. Velük megyek, hogyta- lálkozhassam a közönséggel. Vass Márta (Fotó: Sipos Géza) Bényei József.' Kalaplevéve Előre köszönök kalaplevéve ha valaki visszaköszön érte Vajnai László versei: A Föld A Föld egy óriási fej és sehol a láb, a törzs a kéz, a nyak. csak egy láva-agyvelő feszíti belülről a koponyafalat. Bűvös kör A földön a földet taposom a földön az embert siratom a földön a Földet így rovom körbe-körbe s ha földbe dőlök a föld föd be. Jákó Kovács József: Ringató Ujjaid tíz ága tenyered tisztása szikrázó havasok kékfényű izzása Körmeid félholdja gyöngyházas csonttornya tükröző tavaknak kristályos gyöngyholdja Hajadnak omlása szeleknek zúgása ringató hullámok kibomló ringása mindegy, hogy minek nevez­zük, lelkiismerete ellen cse­lekszik. Ezt miért nem állít­ják sehol színpadra? — Hogy miért, erre én va­gyok a legkevésbé illetékes válaszolni. De nem is tu­dom. Azt viszont igen, hogy Szitás Erzsébet: Tihany TÉKA Kriterion-könyvek Magyarországon A romániai Kriterion Könyvkiadó karcsú, kis for­mátumú könyveit Magyar- országon is jól ismerik. A Téka-sorozat a közös könyv- kiadási egyezmény kereté­ben Magyarországon is for­galomba került: most a szá­zadik kötetet vehetjük ke­zünkbe. A tíz év alatt meg­jelenő kis könyvtárnyi gyűj­temény az egyetemes és a magyar művelődéstörténet értékes, ma már kevésbé is­mert műveit mutatja be Arisztotelésztől Sinkó Ervi­nig. A tematikus kötetek az Erdélyi jobbágyok panaszle­velei, A megindult falu, a Kóbor poéta vallomása ma már kevéssé ismert történel­mi korszakokkal ismerteti meg az olvasókat. A Téka szerkesztőinek jóvoltából széles körben válhatott isme­retessé az egyik legelső, hu­moros, magyar nyelvű írás: Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusa, Bethlen Miklós önéletírása, Bölöni Farkas Sándor napló­ja. Wesselényi Miklós kül­földön megjelent műve a Balitéletekről, mely a re­formkor egyik jelentős, ala­kító hatású kiadványa volt. Bolyai levelei, Apáczai Csere János Magyar logikácskája, Haller János Hármas histó­riája — mely a régi Ma­gyarország egyik legtöbbet kiadott tankönyve volt. A természettudományok kisebb mértékben szerepelnek a so­rozatban. Köztük viszont olyan érdekes, értékes, alig ismert műveket adtak ki, mint Jókai természettudo­mánya, Babes Egészségügy és politika, Claude Bemard Az élet egysége, Charles Bonnet A természet vizsgálá- sa. A legutóbbi, Magyarorszá­gon is forgalomba került két kötet szervesen illeszkedik ebhe a feltáró, régi vagy ke­vésbé régi értékeket bemu­tató koncepcióba. Moholy- Nagy Lászlóról nálunk is je­lentek meg kötetek. Írásait két összefoglaló kötetben ad­ta közre a Corvina Kiadó. Az utóbbi időben különböző sajtó- és könyvközlemények­ből ismeretessé vált tevé­kenysége, zsenialitása, mű­vészi alkotó munkája. E Té­ka-kötet, melyet Sugár Er­zsébet állított össze, és látta el jegyzetekkel, felöleli Mo- holy-Nagy elméleti írásainak széles skáláját. Amit az ed­digi kiadványok viszont alig tettek meg, e kötetnek külön értéke: a kortársak írásaiból összeállított válogatás. A Kortársak Moholy-Nagy Lászlóról című rész Kállai Ernő, Gaál Gábor, Gró La­jos és Giedion, Wescher írá­sait tartalmazza, valamint a Bauhaus alapítója és meste­re, Walter Gropius értékelé­sét e sokoldalú alkotó em­berről: „A szín, a forma, a fény szépsége megsejtett ve­lünk az új látását, amely- lyel Moholy-Nagy és néhány kortársa ajándékozza meg a világot.” A Téka-sorozat jubileumi, századik kötete az első er­délyi magyar nyelvű folyó­iratot, az Erdélyi Múzeumot mutatja be. A magyar tudo­mányos folyóirat-kiadás egyik legelső próbálkozása volt, megelőzve a magyar- országi Tudományos Gyűjte­ményt is. Kazinczy kezde­ményezésére indult 1814-ben, megteremtője Döbrentei Gá­bor volt, aki a folyóirattal a magyar tudományos nyelvet és kifejezésformákat kívánta megteremteni. Fáradságot nem kímélve szerezte, írta ezt a hat számot megért fo­lyóiratot, s tette magas szín­vonalú orgánummá. Munka­társnak nyerte meg Kazin- czyn kívül Berzsenyit, Köl­cseyt, Szemere Pált, Vitko- vitsot, Kis Jánost. A soro­zat Erdélyi Múzeum évfo­lyamaiból nyújt válogatást, kiemelve a legértékesebb, s a ma embere számára is leg­nagyobb érdeklődésre számot tartó darabokat. Benkő Sa­mu, az erdélyi magyar mű­velődéstörténet legkiválóbb ismerője szerkesztette a kö­tetet, előszóként tudományos igénnyel feldolgozta a folyó­irat történetét, és kiegészí­tette jegyzetekkel, s a kötet­ben előforduló nevek ma­gyarázatával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom