Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
1980. május 11., vasárnap Elfogult sorok a békéscsabai RFG ünnepéről A 125 év üzenetei Hétezer egykori diák életének négy-, illetve nyolcéves történetét, sikereinek és első kudarcainak színhelyét őrzik ezek a falak. Az örökkön létező izgalmat a feleléstől, a jóízű boldogságot a megérdemelt dicséretéri. Százhuszonöt év alatt hétezren kaptak érettségi bizonyítványt a mai békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában. „Mit jelent most nektek ez a jubileum?" — kérdezem a ma néhány matrózblúzos diáklányától, sötét öltönyös diákjától. Mondják a kicsit frázisos, leckeszerű feleletet, de aztán a fésületlen mondatokból valami megsejtés is kitűnik. Az, ami majd a második, harmadik érettségi utáni évben, a sokadik érettségitalálkozón bukkan elő az emberből, akkor válik megfogalmazottá, kerekké és őszintévé: igen, az alma mater bármilyen is volt, hatását, tanulságait magunkba szívtuk, az a szellem, az ott szerzett tudás kísér bennünket, az dolgozik tetteinkben. De azt is mondták a lányok és fiúk, hogy most mégis az volt a jó, hogy három napig nem kellett iskolapadban ülni, s aztán jön a negyedikeseknek a ballagás, az érettségi szünet. Persze, hogy tanulni, készülni kell. De azért az már más ... *** Elkoptatott talán az évenként ismételgetett szó: visz- szavárunk! De ez csak akkor lesz igazán kapcsolattá, ha a volt diák is visszavágyik a régi falak közé. Talán azért, hogy a mindig formálódó, alakuló tükörképünk azon a helyen, az iskolában mutassa meg időről időre ezt a formálódást, alakulást ; a tudás kincseivel hogyan is sáfárkodtunk. Évente új diákok lépnek be az iskola hatalmas, titkokat őrző kapuján: legalábbis abban a pillanatban még mindenki úgy látja. Évente közel kétszázan hagyják el az iskolapadot. S ez a körforgás a maga végtelenségében szép. A két pont közötti történés hétköznapjai után az elmúlt napokban egy pillanatra megálltunk ünnepelni, emlékezni. Breznyik Jánosra, aki ezen a helyen alapította meg magángimnáziumát 1855-ben húsz tanulóval. „Alacsony, nádfedeles, kis ablakú házikó volt az az mm épület, amely hivatva lett a tudomány előcsarnokául szolgálni.” — írta le Bukovszky János. A volt igazgató szavait a pénteki előadói est prológjában így folytatta Daniss Győző, volt „rózsás” diák, az Élet és Tudomány rovatszerkesztője: „Azt is tudjuk, hogy azokban a parányi tantermekben — meg a későbbiekben, a nagyobbakban, a világosabbakban, a jobbakban — sok remek ember tette a maga életét arra, hogy diákjainak élete minél teljesebb, gazdagabb legyen. Lett is, sokuké lett. Nem utolsósorban azoké, akiknek nevét föl sem jegyezték a krónikások — noha tudták, hogy a világ gyémánttengelyét ők is csiszolták. S ha forog a világ, márpedig forog e soha-meg- nem-állásban ők is részesek.” Az akkoriak mai utódai közül a délelőtti ünnepségen dr. Hanga Mária miniszter- helyettestől dr. Faluhelyi L ászióné, Balázs Gyuláné, Dominka Gerhard, Vdvardi Józsefné és dr. Végh Lász- lóné a „Kiváló Munkáért” kitüntetést, Komlódi István hivatalsegéd pedig miniszteri dicséretet vehetett át. Azok közül néhányan, akik ma teszik teljesebbé, gazdagabbá a diákok életét. fit, Vi> Nem is lehet tagadni, hogy elfogultsággal íródtak ezek a sorok. A négy év csínyjei- nek emléke, az órák előtt a feleléstől való félsz, a csodás emlékű önképzőkör élménye szinte mainak hat. De elfogultsággal kell szólni erről a középiskoláról most, hisze'n Békéscsaba, sőt: talán az egész megye szellemi életének bölcsőjéről, ma is jelentős részéről van szó. Amely az országhatárokon túl is elismert tudósokat, jeles művészeket, a megyében és másutt dolgozó-alkotóépítő szakembereket, munkásokat adott. Amely a kiegyezést követő években radikalizmusával a haladás bázisa, a fejlődés fészke lett, s az tudott maradni a világégések rémségéveiben is. Ez talán az első százhuszonöt év hagyatékának legjelentősebb hányada. Ezt adta, nyújtotta, s bizton ezt folytatja, szaporítja a következő százhuszonöt évben is. Amiből minden diák kika- nyaríthatja az őt megillető részt. Minden ilyen és ehhez hasonló jubileumi megemlékezésnél felbukkan az a veszély, hogy előtolakszik az öntömjénezés ördöge. Az ünnepségsorozatot szervezők ezt tudatosan elkerülték. Változatos és tartalmas programmal lepték meg az öregdiákokat éppúgy, mint a ma tanuló „rózsásokat”. Illően, szépen szerkesztett volt a pénteki előadói est is. Hajdú Mihály, Erkel-díjas zeneszerző virtuóz zongorajátékában épp úgv gyönyörködhettünk, mint például az általános iskolásokkal kiegészített vonóskvartett zenélésében, vagy Hajdú Erika zongorázásában. A gimnázium (lassan ismét így kell mondani, hiszen a napokban történt meg a nyomdaipari szakközépiskola épületének műszaki átadása: végleg különválik a két középiskola) irodalmi színpada még a világtörténelem nagy évfordulóit is figyelte, amikor műsort választott. A 38. győzelem napján Radnóti Miklós eclogáiból rendezett összeállítást a negyedikes Hajtman Ildikó. A már-már tökéletessé sikerült előadás a nézőtéren ülőknek igaz, szép élményt adott. ►'.'4 A kedvesen fogadott vendégek hazautaztak, a drapériák visszakerülnek a szekrényekbe. Vége szakadt az ünnepnek. De bizonyára az ezután következő hétköznapok munkája egy picinnyel több és jobb lesz. Ahogyan ez akkor is így történne, ha nem jubileumi év lenne az idei. Ahogyan ez így történik minden évben, újra, s újra. Amiért szép diáknak lenni, amiért igazán hivatás tanárnak, pedagógusnak lenni. Amiért értelme van és lehet életünknek. Nemesi László Együttműködési megállapodás A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az idén is szocialista együttműködési szerződést köt. Ez alapján az általános iskolai tanárutánpótlás érdekében együttműködnek a felvételek előkészítésében és a végzett hallgatók elhelyezésében. A nappali és levelező tagozati képzés területén közösen végzik a feladatokat. A szerződés végrehajtásában a megállapodást kötő felek támaszkodnak az illetékes párt-, KISZ-, szakszervezeti szervekre. A főiskola vállalja, hogy kutatási eredményeit a megyei tanács vb-nek rendszeresen megküldi, hiszen ezek az általános iskolai oktatónevelő munka gyakorlatában hasznosíthatók. Ezenkívül részt vesz a Békés megyei általános iskolai tanárok szakmai képzésében és továbbképzésében, valamint előadókat biztosít. A vb a főiskolának megküldi elemző anyagait, melyek1 az általános iskolai tanárképzés szempontjából a gyakorlati munkában jelentősek. Szorgalmazza társadalmi tanulmányi ösztöndíjak adományozását, és az ebben részesülő hallgatókkal a művelődés- ügyi osztály fokozott törődését. A szerződést május 14-én kötik meg Békéscsabán. Pénteken este 19 órakor Sarkad művészetbarátai egykor a községben nevelkedett Búza Barna szobrászművésszel találkoztak. A művelődési házban megrendezett kiállításon — melyen a művész bronz-, fa- és terakottaszobrait, érméinek válogatását és köztéri szobrainak fotográfiáit mutatták be — Tóth Imre, a művelődési ház igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Sass Ervin, lapunk főmunkatársa mondott megnyitó beszédet. Ezután Búza Barna beszélt életútjáról, sarkadi kötődéseiről, a gyermekkorról és a művésszé válás hosszú éveiről. A kiállítás megnyitóján mintegy kétszázan vettek részt. Fotó: Béla Ottó Hétfőn Békéscsabán, kedden Gyulán adott hangversenyt a Budapesti MÁV szimfonikus zenekar. Képünk a békéscsabai Jókai Színházban készült, ahol Mozart Esz-dúr szimfóniáját, Liszt hasonló hangnemű zongoraversenyét, és Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját játszották Borbély Gyula vezényletével Fotó: Veress Erzsi ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ w ^ W ^ ^ ^ x,!,* v|y o, sl/ \1/ W U/ Sl/ ^ 'T ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ V ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ Születésünktől fogva tanuljuk a matematikát Az apropó apropóján Az Apropó matematika címmel lapunk május 6-i számában írt eszmefuttatás egy, a szülőknek tartott sikertelen továbbképzés kapcsán, lényegében az új matek csapásairól szólt. S bár meglepett irónikus-szenvedélyes hangjával, eszembe sem jutott volna reagálni rá, ha nem a következőkkel végződik. „Csak egy dologért izgulok! Hogy legalább az óvodáskor maradjon meg nekik játszani, kizárólag játszani! Elvégre mi az a hat év egy ember életében! Ügy vélem, annyi pihenés kell, mielőtt belekezdenének az óriássá növekedett ismeretekkel folytatott szédült versenyfutásba! S hogy maradhasson nekik valami, az igazi, szép, játékos gyermekkorból.” Ott fejezte be ugyanis, ahol az Élet és Tudományban Varga Tamás a 13 részből álló cikksorozatát az új matematikáról elkezdte. Mégpedig azzal, hogy talán a szülők nem is tudják, de már az óvodában bőven kapnak a kicsinyek ízelítőt a matematikából, sőt annak előtte az anyanyelv tanulása során is. Az egyiket akarva — hiszen az óvodai foglalkozások nem véletlenül olyanok, amilyenek —, a másikat akaratlanul. S a bevezető írásban ábrákkal is magyarázza, hogyan ismeri meg a gyermek a beszéd elsajátításával együtt — már az élet első éveiben — a matematikai logikát, vagy például a halmazba sorolást. Ez utóbbihoz először nyilván annak az elemeit, a halmazalkotó szavakat. „Amikor a baba rámondja egy állatra, hogy kutya, akkor matematikai szempontból különösen érdekes kijelentést tesz: halmazba sorol be egy elemet. A halmaz: a kutyák halmaza; az eleme az az állat, amelyikre rámondja, hogy kutya. Minden olyan szó, amellyel nem egyedi dolgot nevez meg a gyerek, hanem amelyet többféle dologra is vonatkoztat, halmazalkotó szóvá válik. Nem a szó matematikai értelmében vett halmazok ezek — elmosódottak, egymásba át- tűnőek —, de kialakulásuk itt kezdődik, és velük a fogalmak kialakulása is.” Aztán elmondja, hogy maga a szám is tulajdonság, de az már a halmazok tulajdonsága; majd azt vázolja, hogy ugyancsak kezdeti fokon az első relációk is megjelennek. A viszony, a kapcsolat, a vonatkozás. „Relációt fejez ki például a „több” szó, mégpedig halmazok közti relációt: azt, hogy melyik halmaznak van több eleme. Egyszerűbb nyelven: azt, hogy miből van több: például lovacskákból vagy lovasokból.” S az egymáshoz viszonyításra tovább sorolja a példákat, amelyek mind a beszédfejlődés jellemzői. Aztán az óvodáskor előtti játékokat veszi számba: egymásba rakható kockák, kosarak, hordók, vagy lyukas közepű, különböző méretű korongok, amelyeket pálcikára fűzve lehet feltornyozni. Ügyességi játékok — szoktuk mondani, s valóban azok is, mert a bíbelődés során a kicsinyek mozgása, látása, hallása, tapintása egybehangolódik. S aztán következik a „tulajdonképpeni matematikai feladat”; a sorba rendezés, kísérletezéssel, amelynek során először csak össze-vissza próbálkozik, később észreveszi a célt és apránként el is éri azt. Miközben végigéli a sikert és sikertelenséget, megtanulja az újrakezdést. És ami fő, önállóan. A játék öröme közben a gyermek hároméves koráig még sok mást megismer, míg a dobozokkal, kosarakkal, felfűzhető gyöngyökkel szórakozik. Válogat, kombinál, de még a véletlen és a valószínűség is fel-felötlik előtte, amikor pl. kockát dob. S ugyancsak a játszadozás vezeti rá a hasonlóság fogalmára. A „babatematika” számos vonását ismeri meg, mire óvodás lesz, ott pedig — már egy magasabb szinten — folytatódik tovább a játékos tanulás, mely után az iskola következik. Mint láttuk, nem előzmény nélkül, hiszen mindenki születésétől fogva tanulja a matematikát. Épp ezért nem idegen tőle és továbbfejleszthető. Különösen, ha a gyermek kedvét nem veszik el. Inkább ösztönzik. Az egész cikksorozat ezt a célt szolgálja, ugyanis olyan részletes ismertetés, amelyet főleg a szülőknek érdemes elolvasni. Hogy képet kapjanak arról, miről is van szó az általános iskolai új matematikatanítás során. * * * Az új tantervek bevezeté- sével talán a matematika váltotta ki a legtöbb és a legnagyobb ellenérzést. Nemcsak a szülőkből. Akadtak pedagógusok is jócskán, akik bizalmatlansággal fogadták. Nem csoda, hiszen nekik maguknak is egy új szisztémára kellett áttérni. És eddig ez volt az a tantárgy, amelyet a többszöri változtatás, reformálás a legkevésbé érintett. Az újtól való vonakodás részben ezzel magyarázható, végül is, egy régen megszokott tanítási mód szakadt meg. Más a helyzet a gyerekekkel. ök mentesek minden előítélettől, rég beidegződött dolgok nem kötik őket Ahogy mondani szokás, veszik a lapot, méghozzá sokkal könnyebben, mint mi a magunk idején. Ezt tapasztaltam, amikor elsősök matematika óráján részt vettem. Pedig az az osztály sem létszámra, sem összetételre nem volt kedvező. Mégis élénken, fogékonyan dolgoztak ; röpködtek a helyes megoldások, s szinte mindenki mindent tudott. Vagy, ami még ennél is fontosabb: értett, mert ezen van most a hangsúly. Való igaz, hogy a segédeszközök sokfélesége — nekünk, akik csak könyvet és füzetet használtunk — meghökkentő, akárcsak a tempó, amivel az óra folyik. De a gyerekeknek nem, — nekik így természetes. Vass Márta Lapunk hasábjain nincs mód arra, hogy az új matematika oktatása felett vitát indítsunk. Megtették ezt már helyettünk az országos pedagógiai és tudományos szakmai lapok. S hogy mégis helyet adtunk e két írásnak, azzal egyrészt a szülőket izgató gondolatoknak, másrészt a ma már feltétlenül szükséges új rendszerű matematikaoktatás igenlésének szerettünk volna hangot adni. Az első írás szerzőjének, Huszár Gabriellának igaza van abban, hogy a szocialista Magyarország oktatásügyének történetében talán először állt elő olyan helyzet, amikor még a magasabb iskolai végzettségű szülők sem mind tudnak segítséget nyújtani gyermekük otthoni felkészüléséhez. A szülőkben ez alapján kialakult érzések viszont nem szabad, hogy passzivitást eredményezzenek a gyermek iskolai munkájának otthoni megerősítésében! A szerző még azt is jól érzékeltette, hogy a ma óvodájában, iskolájában a korábbinál jóval „keményebb” alapozó munka folyik. De tudomásul kell vennünk, hogy a jövő társadalma még korszerűbb, naprakészebb tudást igényel a felnövekvő generációtól, mint tőlünk. Az pedig már a szülőkön múlik, hogy a fokozott óvodai, iskolai megterhelést hogyan képesek élménydús pihenéssel feloldani. Vass Márta írása — az új „matek” védelmében — helytálló. Megállapítása, hogy gyermekeink könnyebben veszik az akadályokat, igaz, hiszen a régi vagy hagyományos matematikai ismeretek őket nem gátolják. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy az új tantervi követelmények — s ezt a tapasztalatok bizonyítják — a kívánatosnál jóval erősebb szelekciót eredményeznek a kisgyermekek körében. S ez bizony a korábbinál lényegesen több első osztályos kisdiák lemaradását eredményezi. E tény pedig arra figyelmeztet: az új tanterveken akad még csiszolni való. (A szerk.)
