Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-10 / 108. szám
1980. május 10., szombat Hátrányos helyzetű iskola Szarvas szívében Szocialista filmek fesztiválja A béke- és barátsági hónap keretében május 9-től június 9-ig évek óta szerepelnek a filmszínházak műsorában olyan filmek, amelyek a hónap célkitűzéseihez kapcsolódnak. Ezt a hagyományt az idén is követi a Békés megyei Mozi üzemi Vállalat, és megrendezi a szocialista filmek fesztiválját. A szovjet, román, lengyel, csehszlovák és jugoszláv filmalkotások közül elsősorban azok ajánlhatók, amelyek a fasizmus elleni harc bemutatására vállalkoztak, s a népek barátságának eszméit hirdetik. Ezek közé tartoznak a Forró nyár árnyai, a Sorsok, A szökevény, az Irány Belgrádi és az Akció a fegyvertárnál című filmek. Döntő előtt A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés és Hajdú-Bihar megyei elnöksége, a Pedagógus Továbbképzési Intézet, valamint a gyulai román báziskönyvtár az idén is olvasópályázatot hirdetett. A román tanítási nyelvű, illetve nyelvet oktató általános iskolák tanulóinak az 1979—80-as tanévre „Ai carte, ai parte” címmel hirdették meg az olvasómozgalmi pályázatot. A felhívásra 12 község általános iskoláiból mintegy 350 tanuló nevezett be. A mozgalom iskolai vetélkedői márciusban sikerrel zárultak. Az országos döntő május 19-én, délelőtt 10 órai kezdettel lesz Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Formatervezési nívódíjasok Az idén első alkalommal ítélték oda a négy tárca által közösen alapított forma- tervezési nívódíjakat, ezzel végre méltó elismerésben részesültek a formai értékek kiemelkedő alkotói, s a díjnyertesek pályaműveiből kiállítás nyílik — tájékoztatták a sajtó képviselőit tegnap a Magyar Kereskedelmi Kamara ipari formatervezési tájékoztató központjában. A kiállítás május 12-től 27-ig tekinthető meg az V., Ger- lóczy utca 1. szám alatti kiállítóteremben. Az elképesztő látvány okozta elkeseredésem napok múltán sem szűnik. Hiszen hogyan is felejthetném a sötét kapubejáró omladozó falait, a fekete penészes pincehelyiségben vaksin pislogó gyerekek tekintetét, az álmennyezetről unott egykedvűséggel fejünkre hulló festékdarabkákat, a hullámzó padló kísérteties recsegését, a félve kapaszkodást az irodákba felvezető meredek lépcsőn, a mindenhonnan áradó penészbűzt, s a parányi udvaron egymás gyomrába érő gyermekkezeket. S ez az egykor magtár-, később raktárépület, most Szarvas város szívében általános iskolaként funkcionál! A pincehelyiség lejárata Mikor néhány hete a pedagógusok szakszervezete Békés megyei bizottsága ülésén az egyik hozzászóló őszinte felháborodással ecsetelte a Szarvasi 3. sz. Általános Iskolában uralkodó állapotokat, a kimondott szavakkal meg sem tudta közelíteni a keserű valóságot. A KÖJÁL KÖZBELEP A mai korszerű lakások parányi konyháihoz hasonló irodába hárman már csak szűkén fértünk be. A 3. sz. általános iskola igazgatójának, Szabó Jánosnak kéménylyuk híján kályha sincs az irodájában. A mennyezeti padlásfeljárón át pedig még a nehezen megszerzett meleg is kiszökik. De sebaj, itt van mái a jó idő. S bánja is az iroda állapotát az igazgató, csak a gyerekeké lenne jobb ... — Iskolánkat, a középhalmi tanyasi iskolát 1976-ban hozták be ide a körzetesítés során. Odakint ugyanis egyre jobban csökkent a gyereklétszám. Azóta a Dózsa Tsz iskolánk volt épületét szinte újjávarázsolta: takaros könyvtárat, klubszobát létesített benne. De maradt ott egy összevont alsó tagozatos osztályunk is. Ezenkívül még 6 különböző helyen szétszórva működnek az alsós osztályaink. Mondanom sem kell, mennyire megnehezíti ez az irányító munkám — mondja Szabó János, szinte egy szuszra. Hangjából inkább fáradtság, kényszerű beletörődés, mint segítségvá- rás csendül ki. — Beiskolázási körzetünk Szarvason ,a Partizán, a Dózsa és a Hunyadi útra terjed ki, valamint ,a környező tanyavilágra. — Hiszen ez a három utca legalább olyan messze van a mostani iskolaépülettől, mint a középhalmi iskola! — vetem közbe. — Igen, így van. És sajnos, a patkányirtás óta, azaz tavasz óta, váltótanításra kényszerültünk. Az addig osztályteremként használt pincehelyiségünkben a KÖJÁL betiltatta a tanítást. — Patkányok ? — Igen. A szomszédban új lakótömböt építenek. S a szanáláskor a patkányok átköltöztek az iskolába, befészkelték magukat az álmennyezetbe. Tavasszal, amíg irtották őket, az úttörőházban tanítottunk. De a kezdetek ót,a ott tartjuk a gyakorlati oktatást, és a testnevelési órákat is. Erezni, hogy TÖKÖDNEK VELÜNK — Ha váltanak, akkor hogyan oldják meg a tanyáról bejáró gyerekek egész napos foglalkoztatásait? — Hogyan? Hát délelőtt a pincehelyiségben vannak, ami egyébként valamikor klubhelyiségnek létesült, s megvárják a délutáni tanítás idejét. — Napközi v,an? — Itt nincs. Ugyan hol is lehetne? — tárja szét a karját az igazgató Közben belépett az iskola egyik pedagógusa, Kozák Ferenc. Neki is volt mondanivalója. — Emlékszem, éppen egy „gyertyafényes” tantestületi értekezleten határoztuk el — ugyanis nem volt áram —, hogy írunk egy levelet a vá-- rosi tanács művelődésügyi osztályára. Jöjjenek ki, nézzék meg, milyen állapotok vannak nálunk. Ez tavaly október 11-én történt. Szerettük volna érezni, hogy legalább törődnek velünk. De úgy érzem, nem így van, amit egy másik Példa is bizonyít. Van az iskola épületében egy emeleti lakás is. Mikor tavasszal kiköltözött onnan a lakó, kértük, adják át nekünk tantermi célra. Akkor elkerülhettük volna a váltótanítást. Sajnos, néhány nap múlva mégis új családot költöztettek be. Visszatérve a levélre... Két hét. múlva a városi tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjétől írásban kaptuk meg a választ. Idézet a levélből: — „ ... az iskola nehéz körülményei ismertek ... Komoly erőfeszítéseket, teszünk annak érdekében, hogy az iskola miha-. marabb kedvező körülmények közé kerüljön ... Addig is a meglevő körülményekkel kell megelégednünk, és a környezetet olyanná kell tenni, hogy elviselhetően lehessen dolgozni...” (Az igazgató eközben fölmutatja az új 12 tantermes iskola elkészült tervét. De hogy mikor fog megépülni, nem tudják.) A KORSZERŰSÍTÉS IDŐSZAKÁBAN? Országszerte az oktatásügy korszerűsítését éljük A megemelt követelményekhez megemelt körülmények illenek. Vagy' legalábbis a régi személyi, tárgyi feltételek megőrzése. De a Szarvasi 3. sz. Általános Iskolában a „régi szint” megőrzése mélyen szinten alulit jelent. S ha csodákról szólhatnánk, akkor a pedagógusok eredményeit felsorolva itt helye lenne P szónak. Hiszen az idei városi, járási tanulmányi verseny, mezőgazdászvetélkedő, tűzoltó- és sport- versenyek győztesei járnak ebbe az iskolába. Tehát szé- gyelni valójuk nincs. Illetve ami van, az már nem rajtuk múlik. Megtekintjük az épületet. Egy padláslomtárban éppen kislányok öltöznek át ,a testnevelésórát követően, a tantermekben mindenütt ég a villany, a szertárban egymással küzdenek minden négyzetcentiméterért a szaktanárok, s a tanári szobába éppen csak bekukkanthattunk, mert még három ember már nem fért be. A logopédiai teremnél — bár előírás — nincs hol várakozzanak a kísérők. De nem sorolom tovább. Lehangoltan búcsúzunk az iskolától. Utunk a városi tanácshoz vezet VAN ENNÉL IS SZÖRNYŰBB HELYZET Tudtommal a rendelkezés úgy szól, hogy csak akkor szabad körzetesíteni, ha arra megvannak a feltételek. Hiszen a rendelkezés célja éppen az, hogy felszámolják a tanyasi gyerekek hátrányos helyzetét. A 3. sz. iskola pedig, ha lehet, még rosszabb körülmények közé került, mint volt. Nem hamarkod- ták ei a döntést? — vágok rögtön a dolgok közepébe. — Sajnos, Középhalmon, mivel kevés volt a felsős gyerek, összevont, osztályokat kellett volna kialakítani. Ezért hajtottuk végre a körzetesítést. Jobb épület pedig a városban akkor nem volt. Persze, az iskola Hunyadi úti épületében még ‘•ennél is szörnyűbb a helyzet — mondja a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. — A város vezetői többször is tervezték egy új iskola építését, de végül mindig szükségmegoldásokra került sor. Az Egy nap az iskoláért, akció keretében a városban 3 millió forint gyűlt össze, s ezen hamarosan megvesszük az új iskola telkét. — A tantestület kérésére miért nem látogattak el az iskolába? — Nem tudtunk volna nekik mit mondani. S azt mondom, le a kalappal előttük, hogy ilyen körülmények között, dolgoznak. Belátom, valóban tragikus a helyzet Vigaszként hadd mondjam, Udvari csendélet hogy az új iskola építéséhez a kivitelező is megvan, az építést akár 1981-ben is elkezdhetnénk. NEM TUDTUNK RÓLA A megyei tanács művelődésügyi osztályán az általános iskolai csoport, vezetőjével, Hárs Györgynével beszélgetünk. — A tanácsok a megyétől nem kötelesek a körzetesítés, hez engedélyt kérni, egyszerűen csak bejelentik. Szarvas esetében nem voltak meg a körzetesítés feltételei. Az lehet, hogy a szaktanárok belépésével jobbak lettek a személyi feltételek, de a tárgyiak romlottak. Az 1976. évet rögzítő dosz- sziéból előkerül a szarvasi Városi Tanács illetékes osztályának a levele. Ebben közük a tényt, és engedélyt kémek egy iskolabusz beállítására. — Ismerve a körülményeket, ön személy szerint hozzájárult volna-e egy ilyenfajta körzetesítéshez? — Nem. Hiszen éppen a célját nem érte volna el A megyei tanács művelődésügyi osztályának pénzügyi csoportvezetője, Virág Ferenc, egy hatalmas statisztikai lapot vesz elő. Ebből kiderül, hogy a megye városai közül még Szarvas áll tantermi ellátottság tekintetében a legelőkelőbb helyen!? S arra a kérdésemre, hogy tudomásuk van-e a szarvasi 3-as számú iskolában uralkodó állapotokról, meglepődve néz rám. — Ezeket a tényeket nem említették. Én most hallok róla először. Hiszen a statisztika, a számok ilyesmit nem tükrözhetnek. De most, hogy tudom, feltétlenül utánanézek — teszi hozzá megdöbbenésről árulkodó hangon, — Egyébként ebben az évben a főiskolások, egyetemisták bevonásával az egész országban megtörténik az iskolák állagfelmérése. így végre hű képet nyerhetünk a fennálló helyzetről. S reméljük, ez sokat lendít majd az ebben a kérdésben gondokkal küzdő megyékben. Reméljük, ez némi bizakodást önt a szarvasi 3-as számú iskola pedagógusaiba, ? a gyermekek szüleibe is. MOZI Vasárnapi szülők Különös, kemény, őszinte filmet csinált Rózsa János rendező, a forgatókönyv írója Kardos István, az operatőr Ragályi Elemér és a filmzenét szerző Szörényi Levente. Lehet, hogy furcsa együtt felsorolni őket, manapság, amikor a rendező az alfája és ómegája a legtöbb filmnek, vagy legalábbis így terjesztik a bennfentesek, meg a kritika is. A Vasárnapi szülők esetében mindez valahogy másképpen van. Nem mintha a rendező munkája háttérbe szorulna, hiszen a filmben szereplő lányok nem színészek, és már maga ez a tény óriási pluszerőfeszítést követel a stáb minden tagjától; egyáltalán ebben a filmben — ritka alkalom elmondani! — együtt játszik, összecseng a rendezés, a leírt szöveg, a fényképezés és a zene. összecseng, hogy a hatást erősítse, mert a Vasárnapi szülők kimondatlanul is érzelmi sokkba akarja sodorni a nézőt, hogy majd darab idővel a vetítés után értelmileg is felfogja, amit látott, és keresse a kiutat abból a rettenetes sivárságból és elviselhetetlen szeretetéhségből; amelyben a film szereplői, a nevelőotthonbeli lányok élnek, bezárva intézeti életük hol szimbolikus, hol valóságos rácsai mögé. Statisztikák közük azzal, akit érdekel, hogy Magyar- országon kétszázezer veszélyeztetett gyerek él, a legkülönbözőbb családi és nem családi körülmények között. Ebből a kétszázezerből kerültek ki a film főszereplői, akik már a filmcímet megelőző képsorokban megdöbbentő személyiségrajzot adnak önmagukról, lelkivilágukról, a valósághoz, a társadalomhoz való kötődésük vagy éppen elszakadásuk fokozatairól. Kik is azok a vasárnapi szülők? Esetünkben, a filmen egy szocialista brigád tagjai, akik elhatározzák, hogy hétvégeken felváltva vendégül látják Julit, az intézeti lányt. Az egyébként* megszokott gesztus ezúttal is a már szintén megszokott körülmények között indul, ünnepélyesen, brigádnaplóba való bejegyzéssel, egyebekkel. De — és ez hamarosan kiderül —, a formaságok nem pótolhatják a szeretet- re, családi melegre éhes, jobbadán már elvadult lányoknak az igazi otthont, az igazi családot, maradnak hát a pótszerek, a hétvégi vándorlások porcelán tányéros ebédei, a dugva adott százasok, és a semmi. Az üresség, a cigaretta és az ital, az őrjöngésig és kollektív érfel- vágásig fajuló bulik a hálóteremben, a szökések és a lopva, sietve, lélektelenül gyakorolt szerelmi órák. Nagyon sötét képet rajzol a Vasárnapi szülők. De még akkor is felráz és elkeserít, ha tudjuk: nem az általánost, hanem az egyedit mutatja be. Túlzásai (a kollektív érfelvágás és a nevelők már-már érthetetlen erély- telensége stb.) ellenére az utóbbi hónapok legjobb magyar filmjét láthatja az, aki megnézi. Sass Ervin SZÍNHÁZ, mozi 1980. május 10-én, szombaton este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM, ELEKTRA Pécsi S.-bérlet 1980. május 10-én, szombaton este 20.00 órakor Gádoroson: KOLDUSOPERA * * * Békési Bástya: Robert és Robert. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: A dzsungel könyve, 7 órakor: Egy egészen kicsi kispolgár. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Konvoj, 6 és 8 órakor: A nagy álom. Békéscsabai Terv: csak fél S órakor: Fekete fülű fehér Bim I., II. rész. Gyulai Erkel: Férfiak nélkül. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Veszélyes játékok, 5 és 7 arakor: Mennyire szerettük egymást! Orosházi Béke: A szökevény. Orosházi Partizán: Államérdek. Gyomán, a Vorosilov út I9-es számú házban Honti Antal, a nagyközségben élő amatőr festő lakásán tegnap, május 9-én délután 5 órakor műhelygaléria nyílt. Dér Endre József At- tila-díjas iró és Farkas Sándor tanácselnök nyitotta meg a kiállítást, amely Honti Antal festményeit mutatja be a nagyközönségnek Fotó: Gál Edit