Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

1980. május 9., péntek o Mi történt Végegyházán? Békés megye községeihez és nagyközségeihez hasonló­an Végegyháza településké­pe is sokat változott az el­múlt egy-két esztendőben. A községi tanács megszervezte a Vízmű Társulatot, amely kiépítette a község egészére kiterjedő közműves ivóvíz- hálózatot. Erre a tanács mintegy 4 és fél millió fo­rintot áldozott. Másik félmil­lió forintból pedig az óvo­dát bővítették ki. Az elmúlt esztendőben a tanácsháza épületével egyidőben vala­mennyi oktatási épületet fel­újították, s ha ide számítjuk az Árpád-telepi óvodát, ame­lyen ugyancsak folytattak korszerűsítési munkákat, a felújításokra szánt összegek elérik az egymillió forintot. A lakosság társadalmi mun­kája főleg a járdahálózat bő­vítésében hozta meg ered­ményét, a jelzett időszakban négy kilométer hosszon ké­szült el járda. A sort, amely a változásokat jelzi, az egé­szíti ki, hogy az általános is­kolánál és az Árpád-telepi óvodánál is megoldották a napközis ellátást. Ehhez tár­sul most az a napközi ott­honos konyha, amelynek épí­tését rövidesen megkezdik, ahol 300 adagot főznek majd naponta. Ugyancsak az idei esztendő terveiben szerepel a Vörös Hadsereg úti műút szélesítése és felújítása. Ár­pád-telepen a körforgalom kialakítása és a bekötő út fel­újítása. KISZ-védnSkségi munka A KISZ békéscsabai váro­si bizottsága tavaly védnök- ségi munkára toborozta a kórház építéséhez a fiatal szakmunkásokat. A kívánt szakmákban összesen 19-en álltak munkába az első cso­portban, 1979. szeptember 1- én. ök év végéig dolgoztak, majd ez év január 1-től már­cius 31-ig segédkezett a kór­ház építésén a második tur­nus, melynek tagjai építők, asztalosok, festők voltak. Ki­rály Antal kőműves és Ko­vács Mihály festő brigádve­zetők irányításával a fiata­lok derekasan dolgoztak, az első csoportban 19-en, a má­sodik csoportban pedig 9-en. A legnagyobb feladatuk ..volt a KISZ-védnökség keretében toborzott fiatal szakembe­reknek az építkezés téliesí- tése, melynek megvalósítása után a komplex brigádok jól tudtak haladni a további munkálatokkal. Egy dolgozó felmondott... fltcsoportosítgatás Többször is írtunk már arról, hogy milyen és mennyi buktatója van az úgynevezett munkaerő- átcsoportosításnak. Még bonyolultabb az ügy, ha csak átcsoportosítgatás- ról van szó. Hegedűs László több mint két évig dolgozott a Gyulai Húskombinátban, mint se­gédmunkás. Munkájával meg voltak elégedve, ha kellett két ember helyett is húzta- vonta a több mázsás teher­rel megrakott kocsit, ha nem volt táppénzen. A lábfeje ugyanis gyakran kikészült a nagy megerőltetéstől. Ez év februárjában aztán testre szabott munkát kapott. Nem kellett tologatni a kordékat, csak rakodni. Kedvvel, szí­vesen dolgozott, elsőként ért az üzembe, utolsóként távo­zott. így hát jól is keresett, öt—öt és fél ezer forint kö­rül. Rendben is volt minden, egészen a múlt hónap köze­péig. Az egyik reggel a mun­katerületén találta Farkas Andrást, akit nem szívlelt. (Tavaly sokáig együtt dol­goztak, s Farkas jó néhány­szor kitolt Hegedűssel.) He­gedűs kérte az üzemvezetőt, tegyék el mellőle az ellenlá­basát, mert ő nem tud az­zal az emberrel együtt dol­gozni. „Átcsoportosítás volt” — kapta a választ. Ez nem újdonság, napi jelenség az üzemben. A segédmunkások­nak sokszor változik a mun­kahelyük üzemen belül, min­dig oda irányítják őket, ahol éppen szükség van rájuk. Ez tehát nem más, mint a kény­szer szülte átcscportosítga- tás. Hegedűst másnap érte a meglepetés. Reggel ugyanis azt mondták neki, nem ra­kodni fog, hanem a kocsikat kell tolnia. Átkozódott, szit­kozódott, otthagyott csapot- papot, hazament. A követke­ző nap, reggel bement, jele­netet csinált, s írásban be­adta a felmondását. Az ügy eddig érdekes. * Az első kérdés, ami rög­vest eszembe jutott: vajon jogunk van-e megválasztani, hogy kivel akarunk, vagy vagyunk hajlandók együtt dolgozni? Valóban jó volna, ha szabadon dönthetnénk, ki lesz a közvetlen munkatár­sunk. Ez azonban teljes kép­telenség, eddig még nem ta­láltam egyetlen olyan vál­lalatot, intézményt sem, ahol ez így lehetséges lenne. Sőt! Eszembe jut Fazekas Lász­lónak, az Újpest csatárának egyik nyilatkozata, amit még akkor adott a Népsportnak, amikor a Dózsa zsinórban nyerte az ötödik bajnoksá­gát. Azt mondta, a sikere­ket annak köszönhetik, hogy a pályán csak a játékra — esetükben a munkára — koncentrálnak, de arra na­gyon, és olyankor félreteszik a személyes ellentéteket, mert az is van, a pályán kí­vül nemigen barátkoznak egymással. A kérdés tehát nem az, hogy kivel dolgozunk — bár éppen nem mellékes —, ha­nem az, hogy hogyan. Ha ezt veszem alapul, akkor Hege­dűs László esete is más meg­világításba kerül. Ö ugyanis kiválóan csinálta azt, amit rábíztak — a hibát ott kö­vette el, hogy azt tartotta szem előtt, hogy kivel dol­gozik —, olyannyira, hogy mikor feltettem a kérdést az üzemvezetőnek: „hány Hege­dűsre lenne szükségük”, az volt a válasz: „sokra”. Azt, hogy ki hogyan dol­gozik, sok minden befolyá­solja. Elsősorban a képes­ség, de szorosan ide tarto­zik: milyen feltételeket biz­tosítanak a munkához az üzemben. S itt találjuk meg Hegedűs indulatos cselekede­tének az indítékát. Az üzemben feltűnően nagy a fluktuáció, és főleg a se­gédmunkások azok, akik gyakran cserélődnek. Vajon miért? A fizetés az egyik ok. Vannak órabéres feladatok, s vannak teljesítményhez kö­töttek. Hegedűs ez év feb­ruárjáig zömmel órabérben dolgozott, havi keresete 3— 3500 forint között volt. Mi­után a teljesítményért kapta a fizetését, a hónap végén csaknem 5 és fél ezer forint lapult a borítékjában. A ha­ragosa viszont ügyeskedett, így általában teljesítménybé­res feladatokat kapott (emi­att csak kevesen szeretnek vele együtt ^dolgozni, mert úgymond, akármilyen mun­kát nem hajlandó fölvállal­ni). Az üzemvezető elmond­ta, ők azon voltak és van­nak, hogy lehetőleg egyfor­ma esélye legyen mindenki­nek mindkét típusú munka­körben tevékenykedni. Hogy mit ért ezen, az nagyon ho­mályos. Homályos, mert azt mondta, körültekintően cso­portosítják ide-oda az embe­reket. Sokan mégis elmennek az üzemből, mondván, nincse­nek megelégedve a fizetés­sel. Igaz, nem mindenkit saj­náltak közülük úgy. mint Hegedűst. Az azonban fur­csa, hogy még a jól dolgo­zóknak sem teremtenek egyenlő feltételeket a mun­kahelyen, s ezzel differenci­álják a béreket. Holott ép­pen a fordítottját kellene tenni: egyenlő feltételek mel­lett — ne felejtsük el, azo­nos munkakörről van szó — differenciálni, a valós telje­sítmények alapján. * Azt írtam, ez - is oka an­nak, hogy sokan elmennek az üzemből. Tehát nemcsak azért, másért is. Ez a más az átcsoportosítgatás. Nem ke­vesen vannak, akik nem bír­ják cérnával az állandó fe­szültséget: ma itt, holnap ott, mégha egyazon gyáron belül is. S hogyan történik ez? Va­lahogy így: most ezt a lyu­kat kell betömni, később azt... Esetünkben a munkaerő — vagy még idegenebből —, a munkaerőtömeg a tömítő­anyag. Mintha már el is fe­ledtük volna, hogy a mun­kaerő az EMBER! S itt kanyarodjunk vissza a cikk elejéhez. Farkas And­rást a korára való tekintet­tel tették Hegedűs mellé, mert már nem bírja húzni- vonni a kocsikat. Hegedűs indokait, panaszait: hogy ál­landóan begyullad a lába, s ezt majdnem két évig nem vették figyelembe. Tény, Hegedűsnek csak ed­dig van igaza, amit utána tett, az súlyos vétség, hiszen neki az üzemen belül kellett volna — mert erre lehető­ség van — tisztességes han­gon orvoslást keresnie. Ügyében azonban csak a cselekedete kirívó, ami való­ban ide vezetett, az már nem. Remélhetőleg az üzemben is levonják a tanulságot, hogy a munkaerő fogalmában nemcsak egyesekre, hanem mindenkire érvényes: EM­BER! Horváth István Indulásra kész a szerelvény Lengyelországból, a Cegi- elski Fémipari Művek poz- nani gyárából 7 másodosz­tályú személykocsi érkezett a békéscsabai vasútállomásra. Az ezekből a kocsikból ösz- szeállított szerelvény május 7-én délután gyorsvonatként indult először menetrend sze­rinti útjára Budapestre, és mint a Csaba expressz tért vissza. A jövőben minden­nap ezen a vonalon közleke­dik. A kocsik hasonlók a régi­ekhez. Kívül kék színűek. Belül a fülkékben az ülés meggypiros műbőr. Villamos­fűtés van, mindegyik fülké­ben önműködő hőszabályozó biztosítja az egyenletes hő­mérsékletet. A folyosón 220 és 24 voltos csatlakozó talál­ható, amely lehetővé teszi az elektromos takarító és karbantartó gépek használa­tát. A mosdóban korszerű a világítás és a kézmosóban rendszeresen van melegvíz is. A megengedett sebessége óránként 140 kilométer. A nagy teljesítményű fékberen­dezés biztonságos. Várható, hogy a békéscsa­bai vasútállomásra a közel­jövőben újabb 30 II. osztá­lyú, további 10 I. osztályú kocsi érkezik még, amelyek — a régi kocsikat felváltva — Békéscsaba és Budapest között gyorsvonatpárként fognak közlekedni. Az új kocsik az eddigiek­nél kulturáltabb utazást tesz­nek lehetővé. Fontos azon­ban, hogy az utasok ne sze­meteljenek, óvják a beren­dezéseket, és akadályozzák meg a rongálok kártevéseit. A kocsi folyosója Fotó: Veress Erzsi A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében megkezdődött az 5 (öt) megawattos kísérleti atomreaktor rekonstrukciója. A korszerűsítés első lépése volt, hogy számítógéprendszerre „bízták” a reaktor működtetését, szabályozását. A KFKI—Vi­deoton kooperációban készült számítógép-együttes nagy teljesítményű atomerőművekhez is használható, és az idén már Líbiába exportálnak belőle (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Találkozás — tájékoztatás Munkájuk nyomán energiamegtakarítás Minden évben május ele­jén találkoznak a Békés me­gyei Tüzeléstechnikai — ré­gebben Kéményseprő — Vál­lalat nyugdíjasai Békéscsa­bán. Ilyenkor, mint most is az elmúlt napokban, nem­csak baráti beszélgetésre és vendéglátásra jönnek össze ,a megye minden részéből, de azért is, hogy meghallgassák a vállalat igazgatójának tá­jékoztatását .az elmúlt esz­tendőről. Ez azért is érdekes számunkra, mert ők még többségében akkor dolgoztak, amikor kizárólag a kémény- seprésből és az ezzel szoro­san összefüggő tevékenység­ből állt a munkájuk Ay. utóbbi öt évben vi­szont egyre nagyobb teret kapott a tüzeléstechnika kö­rébe sorolható ténykedés: a gázkazánok és olajégők vizs­gálata, illetve javítása, ,a háztartási olajkályhák kar­bantartása, valamint a le­vegő tisztaságának mérése. Fellendült újból a cserép- kályha-építés is. amely az olajkályhák elterjedésekor visszaesett. Most azonban, az energiagondok miatt, továb­bi fejlődés előtt áll. A vállalat hagyományos szolgáltató tevékenysége is összefügg az energiagazdál­kodással, hiszen a szén- vagy fatüzelésű berendezések rendszeres karbantartása és a kémények tisztasága ese­tén kevesebb tüzelőanyag szükséges. De igazán a taka­rékos tüzelés eredménye az­óta látszik meg, amióta lét­rehozták a tüzeléstechnikai csoportot. Ez az immár 20 fős egység csak a tavalyi esztendőben 5 millió forintos forgalom mellett 7 milliót érő energiamegtakarítást produkált a népgazdaságnak. Főleg olajból, mert a meg­javított, és jól beállított ka­zánok és égők sokkal jobb hatásfokkal működtek, az­az kevesebb üzemanyagot használtak a nagyobb telje­sítményhez. És ebben az ösz- szegben még nincs is benne a háztartási olaj kályhák tisztításából eredő megtaka­rítás. A tavalyi esztendő rend­kívül nagy szervezést kívánó munkája — a vonatkozó mi­niszteri rendelet szerint — a gyűjtőkémények átvizsgálása és vakolása volt a megye öt városában és Gyomán, 1428 hibásnak talált gyűjtő­kéményt tettek á biztonságos használatra alkalmassá hosz- szabb időszakra. Békésen kí­vül az ország minden me­gyéjében ezt a sok — nálunk mintegy 10 ezer — ember nyugalmát érintő munkát az állami építőipar teljesítette. V. M. Bányamentők nemzetközi együttműködése Hazánkban a Tatabányai Szénbányák központi bánya­mentő állomását jelölték ki ,a bányamentés területén ki­alakulóban levő nemzetközi együttműködésre, az ország­határon túli segítségnyújtás­ra. Még a múlt év decembe­rében kilenc szocialista or­szág — Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjet­unió és Vietnam — képvise­lői egyezményt írtak alá Moszkvában arról, hogy köl­csönösen segítik egymást a bányaüzemekben keletkező bonyolult üzemzavarok elhá­rításában. Azóta az érintett országok­ban kijelölték azokat a bá­nyamentő szolgálatokat, ame. lyek haladéktalanul a segít­séget kérő ország rendelke­zésére állnak, tájékoztatták egymást arról, hogy a bá­nyamentő szolgálatok milyen létszámúak, milyen berende­zésekkel, műszerekkel van­nak felszerelve Megállapod­tak abban is, hogy együtt­működnek a bányamentő ál­lomások korszerűsítéséhez szükséges berendezések be­szerzésében és a mentőcsa­patok továbbképzésében. Az új mentési és üzemzavar-el­hárítási módszerek és műsza­ki eszközök bemutatására ta­pasztalatcseréket rendeznek. Az együttműködés tapaszta­latainak összegzésére, a to­vábbi feladatok meghatáro­zására minden évben más­más országban megtartják a bányamentési tanácskozást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom