Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
1980. május 30,, péntek A „közteherviselésről” iskolaügyben Az országban a tanév végének közeledtével lassan lezárul a középiskolákban tovább tanulni .kívánó nyolcadikosok felvételi kérelmeinek elbírálása. Az érettségizettek pedig júniusban állnak a felsőfokú intézmények felvételi bizottságai elé. Ha sántít is a párhuzam az előbb említettek, s a be- óvódázás és az általános iskolába lépő első osztályosok felvétele között, mégis ez utóbbiak legalább annyi gondot jelentenek, mint az előbb említettek. Ez különösen ott teremt nehéz helyzetet, ahol a lakosság számának gyors gyarapodását az oktatási intézményhálózat fejlesztése nem tudta követni. így van ez Békéscsabán is, ahol az 1985-ig épülő József Attila-lakótelepen, ez év szeptemberében a lakótelep egyetlen általános iskolájába 9 osztálynyi elsős gyermeket írattak be. Ez súlyos gond elé állította a városi tanácsot, nem különben az új lakótelepi iskolát, s a kisegítésre nem kis áldozatok árán vállalkozó 3-as számú általános iskolát. A gondot pedig tovább növeli, hogy a legkisebbeknek igyekeznek napközis ellátást is biztosítani. A szülők már megkapták az iskola értesítését arról, hogy a 9 első osztályból kik azok, akik a lakótelepi iskolában induló 4 első osztályba kerülhetnek — a megvont körzethatár alapján —, s kik azok, akiket a 3-as számú általános iskolában fogadnak. (A lakótelepi 16 tantermes iskolában már így is 25 tanulócsoport oktatását és délutáni foglalkoztatását kell megoldani!) A kisegítésre vállalkozó 3-as számú iskola néhány évfolyama pedig szeptembertől váltakozó tanításra kényszerül. A döntés tehát megszületett, de egész sor kérdés várt még megoldásra, a József Attila-lakótelepi iskolában a május 28-án, szerdán megtartott munkaértekezleten, amelyen a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztálya, s az érintett iskolák vezetői vettek részt. A munkaértekezlet légköre bizonyította: a városi tanács, az iskolák igazgatói lelkiismeretesen döntöttek a most beiskolázott új első osztályosok sorsáról. A József Attila-lakótelepi iskola igazgatója, Bartyik Istvánná többek között határozott ígéretet tett arra, hogy a 3-as számú iskolába mindennap külön busszal utaztatott öt első osztálynyi gyermeket fogadja az iskolában. Sőt, rendkívüli, a szülők és a vállalat együttes igazolása alapján már hat órakor is biztosítani tudják a rászoruló családok gyermekeinek felügyeletét az iskolában. Továbbá jogos igény esetében a fél 7-kor érkező gyerekek is megfelelő fogadásban, felügyeletben részesülnek az autóbusz indulásáig. A többi kisdiák legalább fél 8-ig kell beérkezzen a lakótelepi iskolába ahhoz, hogy kettős tanári felügyelet mellett a különbusszal idejében eljuthassanak a 3-as számú iskolába. A fogadó, 3-as számú iskola a hozzájuk irányított 5 lakótelepi első osztályból 4-et a Bartók Béla úti épületben tud fogadni, egy osztályt pedig az iskola Kölcsey úti főépületében. A gyerekek napközis ellátását, felügyelet melletti hazaszállítását (a lakótelepi iskolába) szintén vállalták a 3-as számú iskola vezetői, pedagógusai. A nehéz helyzet tehát megoldódott. A gyerekek oktatása, felügyelete biztosított. (Természetesen ez a jövőben rendkívüli felelősséget ró még a Volán 8. sz. Vállalatára is!) S ez a megnyugtató megoldás a lakótelepi és a 3-as számú általános iskola, a városi tanács vezetői, a pedagógusok rendkívül felelős, áldozatos helytállásáról tanúskodik. Az értekezleten emellett a jövőről is szó esett. Hiszen, a várhatóan 1981 szeptemberében belépő, 24 tantermes második József Attila- lakótelepi iskola sem lesz képes a továbbra is növekvő gyermeklétszám teljes fogadását megoldani. De hasonló gondokkal küszködik nemcsak a város többi iskolája, az ország is. S bár a több órás tanácskozás során nem juthatott idő a szülők felelősségének a kérdését is felvetni, mégis úgy érzem, feltétlenül szót kell erről is ejteni. A lakótelepi szülők zöme ugyanis úgy véli, a városi tanács felelős azért, hogy a lakótelepen ilyen helyzét alakult ki az általános iskolai ellátásban. S el sem tudják képzelni, hogy gyermekük ne az új iskolába járjon. De a tanács, s így a lakásigénylők is aközött választhattak, hogy vagy tovább élnek albérletben, esetleg vállalják az ingázással járó nehézségeket, (s akkor nyilván kevesebb lakás esetén az infrastruktúra is optimálisabban alakult volna!) vagy pedig azt, — ahogyan végül is döntött a városi tanács —, hogy jusson minél több család korszerű lakáshoz, s a város ezzel magára vállalja az ebből származó egyéb nehézségeket. S nekem éppen ez utóbbi gondolat nem teszik: „a város magára vállalja ...” Hiszen tudomásul kell vennünk, hogy a szorító gazdasági helyzet alól az igencsak költséges iskolaépítések sem lehetnek kivételek! (Bár itt szóvá kell tenni az olcsóbb típustervek alkalmazását!) S aztán az is felmerült bennem, hogyan is állunk a gondok együttes vállalásával ? A gyermekeink sorsával, jövőjével összefüggő terhek elsősorban ránk, szülőkre rónak felelősséget ! Felesleges mindig másokra mutogatni. Együtt, közös fejtöréssel, s hangsúlyozom, sok-sok türelemmel többre mennénk! Hiszen ebben a kérdésben a jövőben sem várható — még az új iskola belépésével sem — lényeges változás. Az állam sok mindent — néha túl sokat is! — vállal magára. De azt már ne várjuk, hogy a gyermekek nevelését, s a szülői felelősség terheit is az állam, ez esetben a tanácsok, s a pedagógusok „vállalják fel” helyettünk! De szeretnék még valamit megemlíteni: átmeneti demográfiai csúcsról van szó. S az ebből eredő szükség- helyzet szükségmegoldásokat kíván. Mi lenne tehát, ha átmenetileg a közművelődési intézmények, az ifjúsági házak vagy a KISZ-iskola vezetői is törnék a fejüket, hogyan segíthetnének ezen a súlyos helyzeten? S talán éppen ez utóbbi gondolat vethetné fel a további együttgondolkodás, a „közteherviselés” újabb, lehetséges útjait... B. Sajti Emese Régi idők parlamentje 4. „Akkor fizess!” A századforduló körül sokat ért egy képviselőség. Persze, nem annyira a honatyáknak kijáró napidíjak, az akkoriban vagyont érő vasúti szabadjegy, a különböző juttatások tették anyagilag is annyira vonzóvá a képviselőházi padsorok helyeit, hanem az a befolyás, amivel a képviselő úr rendelkezett, és amit a kapitalista fejlődéssel egyre nagyobb összegekre lehetett felváltani. 1901-ben aztán, Széli Kálmán kormánya idején, már nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni a sajtóban és másutt elhangzó .bírálatokat, leleplezéseket. Az a vaskos album, amely 1927-ben ’elent meg a „magyar parlamentizmus” dicsőítésére, nem hallgathatta el, milyen állapotok is voltak a század- fordulón: „A szabadelvű párt (vagyis a kormánypárt) nagy része, különösen a Tisza Kálmán' környezetéhez tartozó képviselők, rendkívül élénk közgazdasági tevékenységet fejtettek ki, közülük több négy-öt igazgatósági tagság birtokosa volt. Az ellenzék szerint ezek a képviselők a tőke illetéktelen befolyását hurcolták be a parlamentbe, amennyiben a bankoktól és a vállalatoktól húzott igazgatói fizetések miatt e vállalatok támogatói lettek a parlamentben. A tőke másik illetéktelen befolyása — az ellenzék szerint — a választások alatt nyilvánult meg, amikor egyes hatalmas bankok és vállalatok a maguk embereit igyekeznek bejuttatni a képviselőházba.” Széli Kálmánt Tisza István követte a kormányelnöki székben, s személye egészen az Osztrák—Magyar Monarchia bukásáig, az első világháborús vereségig rányomta bélyegét nemcsak a parlamentre, hanem a magyar politikára is. Széli Kálmán idején azonban Tisza István kénytelen volt — látványosan — lemondani négyöt bankeinöki, igazgatósági tagsági és ki tudja, még milyen pozíciójáról: ezt követelte meg az az összeférhetetlenségi törvény, amit a parlament hozott. Ez a törvény sok mindenben intézkedett. Már előzőleg Széli Kálmán „a parlament normális működésének biztosítására” kiegyezett az ellenzékkel. Az obstrukció feladásáért cserébe elrendelte, hogy az állam tisztviselői kprtesúton részt nem vehetnek, főszolgabírók és szolgabírók szolgálatuk helyén fel nem léphetnek, az adóhátralék népi foszt meg a választási jogosultságtól, ami — — hiszen a közigazgatás any- nyi adót vethetett ki, ameny- nyit csak akart — addig az Károlyi Mihály ellenzési szavazók megfélemlítésének fő eszköze volt. Az „új játékszabályok” közé tartozott, hogy választási célokra egy jelölt 15 ezer koronánál többet nem fordíthatott. A törvények, rendeletek kissé megnyugtatták a háborgó közvéleményt. Széli Kálmán három szóval — jog, törvény, igazság — jellemzett programja megvalósulni látszott. A valóságban azonban mind a közigazgatás erőszakoskodásai a kormánypártjelöltek érdekében, mind a szavazatok vásárlása, az etetés és az itatás tovább folytatódott. Éppen 1901-ben, vagyis az összeférhetetlenségi törvény tárgyalása idején történt, hogy a marosvásárhelyi időszaki képviselőválasztáson „a rend fenntartására kivezényelt csendőrök” Az 1979—80-as tanév elejére két felújított tantermet vehettek birtokukba a kunágotai általános iskolások. Most újabb két tanterem és egy nevelői szoba építésén dolgoznak1 a mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács költségvetési üzemének munkásai. Az átadás előreláthatóan ez év szeptemberében lesz. Az új tantermekbe az első osztályosok kerülnek. Az építés mielőbbi befejezésére nagy szükség van, hiszen jelenleg több mint 70 gyermek áll beiskolázás előtt a községben. A tantermek felújítására, illetve az új épületrész építésére egymillió húszezer forintot fordítanak Fotó: Gá, Edit Az ünnepi könyvhét eseményei Békéscsabán Gazdag programot kínál az ünnepi könyvhét városi szervező bizottsága a békéscsabaiaknak. A megnyitó ma, május 30-án, 12 órakor lesz, a posta előtt felállított könyvutcában. Megnyitót Fodor András József Attila-dí- jas költő mond. A városi megnyitó ünnepségen közreműködik Pintér Gyula, a Jókai Színház tagja, valamint a vasutas fúvószenekar, Ötvös Nándor karnagy vezetésével. Másnap, május 31-én több rendhagyó irodalomóra lesz. Így fél tíztől Nemes-Nagy Ágnes, Baumgarten- és József Attila-díjas költő lesz a 10-es számú általános iskola vendége. Délelőtt 10 órától Fodor András József Attila- díjas költő a Kemény Gábor Szakközépiskolában. Lator László József Attila-díjas költő és műfordító az egészségügyi szakközépiskolában, Lengyel Balázs József Attila- díjas író pedig a 611-es számú Szakmunkásképző Intézetben találkozik a diákokkal. Ugyancsak május 31-én a vasutasklub-könyvtárban rendeznek egész napos ifjúsági könyvvásárt. Ehhez hasonló, egész napos zenés könyvvásár várja az érdeklődőket az Arany János Művelődési Házban másnap, június 1-én. Június 2-a sem marad program nélkül, hiszen este 20 órától a Kner Nyomda előcsarnokában — „ ... Csillag gyűljön az ujjak tűzhegyén” címmel — rendezik meg a Békés megyei írók estjét, melyen közreműködik a Rózsa Ferenc Gimnázium énekkara, Sárhelyi Jenőné vezetésével. Június 3-án, kedden délelőtt 11 órakor ismét Békés megyei alkotók — az Űj Aurora munkatársai — Filadel- fi Mihály főszerkesztő és Tomka Mihály költő — látogatnak el az Arany János Művelődési Házba, ahol a 12- es számú iskola tanulóival találkoznak. Június 4-én, 5-én és 6-án a könyvutcában lesz látványosság az irodalomkedvelő közönségnek. Szerdán 17 órától zenés irodalmi műsor, 5-én 17 órától a vasutas fúvószenekar térzenéje vár a látogatókra, 6-án 12 órakor az irodalmi totót sorsolják. Június 5-én, csütörtökön két irodalmi rendezvényt is tartanak. A tégla- és cserépipari vállalat békéscsabai művelődési házában fél 3-tól Dénes Piroska, a Jókai Színház tagja tart irodalmi délutánt. Telekgerendáson, a művelődési házban Tóth Lajos íróval, Ujházy László, Varsa Zoltán és Tomka Mihály költőkkel találkozik a közönség. Az ünnepi könyvhét rendezvénysorozata június 6-án, pénteken zárul Vennes Em- my, a Jókai Színház tagja „Érted haragszom, nem ellened” című műsorával. A 16 órakor a Békéscsabai Híradótechnikai Vállalatnál megrendezésre kerülő előadáson közreműködik még Nagyidai István színművész, gitáron kísér: ifjabb Filadel- fi Mihály. N. A. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. május 30-án, pénteken délután 15.00 órakor Békéscsabán: VARÁZSKERINGÖ Darvas J. ifj. bérlet 1980. május 30-án, pénteken este 19.00 órakor Békéscsabán: VARÁZSKERINGÖ Déryné-bérlet * * * Békési Bástya: Ezüstnyereg. Békéscsabai Épitők Kultúrottho- na: NADA csoport. Békéscsabai Kert: Oké, spanyolok! Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: A medvefókák szigetén, 6 és 8 órakor: Good bye és Ámen. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Harcmodor I., II. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Szegénylegények, fél 8 órakor: Államérdek. Gyulai Kert: Az amerikai barát. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A fekete varázsló ajándéka* 8 és 8 órakor: Földi űrutazás. Orosházi Béke: Won Ton Ton Hollywood megmentője. Orosházi Partizán: A nagy álom. Szarvasi Táncsics: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét... ? fegyverüket használták az ellenzéki szavazók ellen, akik állítólag hóval, jéggel és kövekkel dobálták meg a kormánypárti szavazókat. Az ügy országos felháborodást keltett: az már régen nem volt feltűnő, hogy ha egy választás alkalmával összeverekedtek egymással a nyílt szavazásra csoportosan várakozó és többnyire részeg szavazók, de négy halott azért soknak látszott egyetlen mandátum körül... Széli Kálmánnak még ezt a vihart is sikerült lecsendesítenie. S még olyan körökben is sikerült — legalább időlegesen — rokonszenvet ébresztenie maga iránt, amelyek őszintén kívánták a tisztességes politikai viszonyokat, legalább az urak között egyébként szokásos — fair play-t. Alighanem ennek is része volt benne, hogy egy fiatal, akkor 27 éves gróf, az ország egyik legnagyobb földbirtokoscsaládjának fia hajlandó volt kormánypárti programmal fellépni. Gróf Károlyi Mihály a zilahi választókerületben indult. Ellenfele Lengyel Zoltán volt, Kossuth-párti jelölt, számos parlamenti és közéleti botrány hőse, aki azonban később, amikor szükség volt rá, ügyvédként vállalkozott kommunista perekben a védő szerepére, még Sallai Imrének is ő volt egyik védője 1932-ben. Károlyinak ugyan voltak a közelben birtokai, de egészen biztosra csak ott mehetett volna — például Hevesben —, ahol az egész környék sorsa tőle függött, ö azonban úgy vélte, hogy tisztességes választással is be lehet jutni a képviselőházba. Három napig tartózkodott Zilahon, beszédeket mondott. Erre azonban csak azok voltak kíváncsiak, akiket megfizettek az éljenzésekért, a vivátokért. Károlyi odaadta a szabályok szerinti 15 ezer koronát a korteseinek, többet — pedig lett volna miből — nem volt hajlandó adni, és látta a következményeit: „Széli Kálmán akkor alkotta meg a választások tisztaságának megóvására szolgáló törvényeket — írta két évtizeddel később emlékirataiban. -r Az én korteseim odalent Zilahon »alkotmányos költségek« címén szégyentelenül nagy összegeket kértek tőlem lélekvásár- ra. Én nem akartam adni, mert hittem a tiszta választásban. Egyik távirat a másik után sürgette az »alkotmányos költségeket«. Egy ilyen táviratot megmutattam Széli Kálmánnak, és megkérdeztem tőle, mitévő legyek? — Hát fizess! — mondta a választások tisztaságáról szóló törvény ünnepelt szerzője. Nem sokan lehettünk az országban, akik ezt a törvényt komolyan vettük. Én bizony komolyan vettem, nem fizettem, és meg is buktam.” Hát ilyen viszonyok között bukott meg első jelölésekor Károlyi Mihály. A négyezer szavazóból csak ezer ment el, háromezer otthon maradt, mert nem volt fuvar és ital. Az ezerből pedig 900 az ellenjelöltre szavazott, aki jól tartotta őket. Károlyi Mihály emlékezése: „Azóta sem volt ilyen csúfos bukásom. De erre a bukásomra büszke vagyok.” Pásztor Imre (Folytatjuk)
