Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
1980. május 28., szerda Juliális népművelőknek A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Békés megyei Művelődési Központ, a Megyei Könyvtár, a Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Moziüzemi Vállalat, a Jókai Színház, valamint a Békés Tourist július 5-én Szabadkígyóson, a szakmunkásképző intézetben és parkjában a közművelődési dolgozóknak rendez juliálist. Az egész napos rendezvény délelőtt 10 órakor térzenével, majd ünnepi megnyitóval kezdődik. A haladók és kezdők futballmérkőzése 10 óra 30 perctől lesz. Sándor György humorista „Hintőpor” című műsora 11 órakor kezdődik, majd délben pályaalkalmassági vizsgálaton lehet részt venni. A „Légvárépítés” című pályázatot 13 órakor hirdetik meg, majd egy óra múlva szatirikus filmek vetítésén vehetnek részt a juliális vendégei. Aki inkább a szabadban érzi jól magát, az sem marad program nélkül, hiszen számukra közös szabadtéri játékokat szerveznek. A 15 órakor kezdődő táncversenyen bárki indulhat, majd pihentetőül 17 órától két program közül is válogathatnak: vagy Rév Tamás műsorát nézik meg, vagy a diaporámás vetítést, ki-ki tetszése szerint. A debreceni Megyei Művelődési Központ irodalmi színpadának „Négyszer fordul a hold” című műsora 18 órakor lesz. A juliális szalonnasütéssel és diszkóval ér véget. A békéscsabai ifjúsági ház klubévadzáró programja Immár hagyománnyá vált a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház klubjainak szanazugi évadzáró programja. Az idei vidám találkozóra május 30-án, péntek délután kerül sor, s a műsor délután 6 órakor Őszi Béla diaporáma műsorával kezdődik. Ezután közös szalonnasütést rendeznek, amely közben a klubtagok egyéni vagy csoportos produkciókat mutatnak be. Az egyetlen megkötés az, hogy csak népi eredetű játékok, mesék, szokások és mondókák mutathatók be. A nap első programja diszkóval zárul. Másnap, május 31-én szombaton a klubtagok komoly munkával kezdik a napi programot. Először értékelik éves munkájukat, majd az ifjúsági ház vezetőségének javaslata alapján jutalmazásokra kerül sor. Ezt követően módszertani foglalkozások kezdődnek, majd a hangulat feloldására olimpiai akadályversenyt rendeznek. Az is hagyomány már, hogy a klubévadzáró alkalmával főzőversenyt hirdetnek a klubok között. A kétnapos program végezetül sport- és ügyességi versenyekkel zárul, amelynek keretében tollaslabdában, pókfociban, zsákbafutásban, kötélmászásban és férfi-női futballmeccsen versenghetnek a díjakért a résztvevők. Gazdasági vezetők tapasztalatcsere-útja A Békés ' >,yei Művelődési Kö-óont 3 napos tapasztalatese- re-utat szervez május 28. és 30-a között, 45 művelődési házban dolgozó gazdasági vezetőnek. Először a bácsalmási művelődési házban állnak meg. Megtekintik az intézményt, és természetesen a művelődési ház gazdálkodásával ismerkednek. Ebéd után Mohácson a nemzeti emlékparkot íiézik meg, majd Fadd-Domboriban elfoglalják szálláshelyeiket. A kirándulás második napja a helyi művelődési ház megtekintésével kezdődik, majd Szekszárdra, az ottani megyei művelődési központba látogatnak el. A délután kikapcsolódással telik, kishajóval a rezervátumba kirándulnak, majd a sárközi tájházat nézik meg, Decsen. A harmadik napon Pécs nevezetességeivel ismerkednek. Ellátogatnak többek között a mozgalmi házba, majd a Mecsekben túráznak. A programból a siklósi várlátogatás sem marad ki. Délután ismét munkájukhoz gyűjthetnek tapasztalatokat a kirándulás résztvevői a bolyt művelődési házban, majd haza indulnak. Régi idők parlamentje 2. Pesten, Budán? A Bach-korszak esztendeiben Ferenc József nem hívta össze az országgyűlést, 1860 októberében azonban a nemzetközi helyzet változása miatt arra kényszerült, hogy közeledést keressen a magyar uralkodó osztályokkal. Az „októberi diploma” úgy intézkedett, hogy a képviselők 1861. április 2-án Budán gyűljenek össze. Ez a döntés azt jelentette, hogy a császár nem ismeri el 1848 egyik vívmányát, az országgyűlés pesti színhelyét, 1861. január 16-án Pest szabad királyi város közgyűlésén Rottenbiller Lápot főpolgármester felhívta a közgyűlés figyelmét a közelgő országgyűlésre, és egyúttal bizottság kinevezését javasolta, amelynek feladata lenne az országgyűlési termeknek alkalmas helyiségeket megtekinteni, a szükséges építkezési vagy átalakítási költségekkel kapcsolatos terveket elkészíttetni. Ezen a közgyűlésen felterjesztéssel fordultak a helytartótanácshoz, hogy az 1848. IV. te. alapján az országgyűléseket ne Budán, hanem Pesten tartsák meg, ahogy azt a törvény kötelezően előírta. A tiltakozások eredményeként végül is Ferenc József kompromisszumos megoldást fogadott el: az országgyűlést a budai királyi palotában nyitották meg 1861. április 6-án, és még aznap délután a képviselők testületé a Nemzeti Múzeum nagytermében meg is tartotta első ülését. A második ülésen már egy ideiglenes képviselőház építéséről tárgyaltak. Egy bizottságot alakítottak, a szükséges tervek és költségvetések elkészítésére. A bizottsághoz Ybl Miklós három tervet is benyújtott. Hat hét alatt vállalkozott volna arra, hogy fából felépít egy megfelelő épületet. Ybl másik elképzelése szerint a Nemzeti Múzeumhoz építették volna hozzá a képviselőház tanácskozótermét, míg a felsőház a Nemzeti Múzeum nagytermében maradt volna. Harmadik lehetőségként Ybl a Nemzeti Lovardát alakította volna át képviselőházzá. Egyik terv sem valósult meg, de Ganz Ábrahám vasgyártulajdonosnak a három hónap alatt vasból felépítendő képviselőházterve sem. Deák Ferenc indítványára az Országház építésének vitáját félbeszakították addig, amíg válasz nem érkezett arra a feliratra, amelyben az országgyűlés kérte az uralkodót az 1848-as törvények visszaállítására. Ferenc József válaszul 1861 augusztusában feloszlatta az ország- gyűlést, amely összesen öt A titok nyitja Találkozás egy fafaragóval A fogason már csak az utolsó simítások vannak hátra Fotó: Gál Edit Papp Ferenc Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet szárítóüzemében műszakvezetőként dolgozik. Munkáját két műszakban, nem éppen köny- nyű körülmények között teljesíti. „Komoly gépek vannak ott, nagy a felelősség és a zaj... ” Talán ez utóbbi jelent nagyobb problémát számára, hiszen a felelősség és a nehézségek nem hiszem, hogy elkeserítenék. Kemény fából faragták. Hogy miért éppen ezt a hasonlatot választottam jellemének meghatározásához? Egyszerű oka van. Ha valakinél, nála megtanulhattam, milyen a kemény fa, s hogy milyen nehéz annak megmunkálása. Papp Ferenc ugyanis szabad idejét fafaragással tölti. — Sokáig csak „vasas” voltam. Aztán, úgy 4 éve Pest környékéről Gyarmatra került egy barátom, Vári Mihály. ö már régen farag. Megtetszett, amit csinál, kedvet kaptam hozzá. Itt különben is hagyománya van a fafaragásnak, elég Varga Pista bácsi nevét említenem, aki neves fafaragó. Az első munkák mindig keservesek, így voltam ezzel én is. Kényes jószág a fa, törik, és sokszor úgy jön az erezet, ahogy éppen nem kéne... De amikor egy-egy minta kialakul, akkor elfelejtek minden fáradságot, s érzem a szükségét, hogy tovább folytassam... A szobában ülünk. Marika, a felesége gyesen van, és ahogy elnézem pici lányát, amint hol itt, hol ott tűnik fel buksi feje, veszélyeztetve láttam a tele hamutartót, és a törékenyebb dísztárgyakat... Hát van mit csinálnia anyukának! A beszélgetésbe is csak hébe- hóba kapcsolódik be, fél szemmel akkor is a gyerekre ügyel. — Nem bánom, hogy ilyesmivel foglalkozik — mutat a férjére —, a lakást is feldobja egy-egy faragása, na meg nagy a család, a névnapokra, születésnapokra mindig akad egy-egy újabb munka. Jobban ,is örülnek neki, higyje el, mintha mondjuk egy üveg bort vinnénk ... Arról nem is beszélve, milyen öröm, ha kapunk egy-egy meghívást... Egy plakett, néhány oklevél kerül elő, és az első ki. állítások emléke, melyet mindketten féltve őriznek, mint valami ereklyét. Először Mezőkovácsházán, egy népművészeti kiállításon volt, aztán 1976-ban a békéscsabai ifjúmunkásnapok pályázatára küldte el néhány munkáját. A képzőművészei kategóriában első lett. Legutóbb a békéscsabai népművészeti vásárra kapott meghívást... — Jó érzés, hogy számon tartanak — mondja, miközben rágyújt egy cigarettára —, de úgy érzem, még közel sem tartok ott, hogy nyugodt lelkiismerettel kiálljak; íme, itt van minden, amire képes vagyok! Lehet többet és jobban, sokkal jobban dolgozni. Ám ehhez sokéves tapasztalat és sok-sok gyakorlás szükséges. Baj van. A gyerek belefújt a hamutartóba. Anyuka türelmesen letörölgeti arcáról a hamut, aztán bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Dolgozol te így is eleget. Hazajössz a munkából, és már mész is a műhelybe. Aztán azon kapod magad, hogy már késő éjszaka van. — Hiába figyelem, hangjában cseppnyi szemrehányást sem fedezek fel. Sőt... Inkább büszkeség, a másik megbecsülése az, ami szavai mögül kicsendül. Még nevetve hozzáteszi: — Azt mindenesetre már megtanultam, ha dolgozik, nem lehet felállítani, még hozzászólni sem igen ... Jól megértik egymást Egy ki nem mondott szó, egy meleg pillantás elég ahhoz, hogy kitalálják, mit akar a másik. — Ne tegyél úgy, mintha panaszra lenne okod — fordul asszonyához Papp Ferenc. — Esténként, ha leteszed a gyerekeket, kiülsz hozzám, és elnézed, mit csinálok. Sokszor még segítesz is, egy-egy jó ötlettel. Képzelje csak — fordul hozzám —, egyszer kidobtam egy megkezdett munkát, mert sehogyan sem akart kijönni egymással a fa erezete és a minta. Hát nem visszahozta? Végül is egy szép darab lett belőle... Lassan elérkeztünk a titokhoz, amelynek nyitját meg akarjuk fejteni. Mi az, ami nap mint nap az aprócska műhelybe űzi, s ott tartja, hogy a fáradságot, s a rá-rátörő álmosságot elfeledve engedelmeskedjen e titkos erőnek... — A kezem alól kikerülő motívumok sokszor az el- képzeltnél is szebbek. Tudja, a famunkában az a gyönyörű, hogy az erezet olykor segít, váratlan fordulatokra késztet. És akkor egy- szercsak valami egészen új dolog születik, ami még engem is meglep. A másik, ami szép, hogy az ember munka közben elgondolkozik. Ez különösen az alakos faragásaimra érvényes. Egy rég elfeledett emlék, egy arc, vagy a paraszti élet egy nehéz pillanata... — itt megakad, elgondolkozik, majd a falra mutat, egy faragott domborműre — itt'ez a „Jégkár”, ettől a világért sem válnék meg. Szeretem ezt a földjére leboruló parasztot, aki a termését siratja. Áf tudom érezni a fájdalmát. Számomra a csend is sokat jelent, a csend, ami munka közben körülvesz ... Ha már idáig jutottunk, feláll, hogy behozzon néhány kész munkát. Kicsit szétszórt, de mondhatjuk sokrétűnek is eddigi tevékenységét. — Van itt, látja, fűszertartótól a fogasig, és szobortól a faliképig minden. Most talán az izgat a legjobban, hogyan lehet a szarut faraghatóvá tenni. Nincs, ki tanácsot adjon, magam kell, hogy rájöjjek. — Közben tekintete a szoba sarkához ér, eszébe jut valami. — Még van egy-két elképzelésem. Szeretnék egy parasztgamitúrát faragni oda, a sarokba. No, és egy szép kerítést. Csak az időmből fussa... Még megmutatja a műhelyt. A szerszámok látszólag teljes káoszban hevernek, ám ő mindennek tudja a helyét. Az asztalon, a sarokban egy rajz van kitéve. Csak néhány vonás, ez már a következő munka lesz... Egy fogason már csak az utolsó simítások vannak hátra... A földön elektromos trafó, rajta két csomag fonnyadt retek. Csodálkozásomra elmosolyodik. — Két vagy három napja vettem, munkából hazafelé jövet. Ide jöttem először, aztán mint mindig, itt feledkeztem. Később bementem a gyerekekhez, a retek pedig itt felejtődött. No, de sebaj, az ötlet, amit útközben kitaláltam, nem veszett kárba... Gyorsan repül az idő. Közeleg a dél és ebéd előtt még el kell szaladni Gáborért, a nagyobb gyerekért. Egy rokonnál van. A kislány is álmosan dörzsöli a szemét, nincs mese, búcsúznom kell. Pedig jó volt közöttük... Nagy Ágnes SZÍNHÁZ, MOZI 1980. május 28-án, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: VARÁZSKERINGÖ József A.-bérlet 1980. május 28-án, szerdán este 20.00 órakor Szarvason: SZERELMEM, ELEKTRA * * * Békési Bástya: 4 órakor: Harminc lány és Pythagoras — 6 órakor: Apokalipszis, most I., II. rész. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: Négy bandita. tíz-áldozat. Békéscsabai Terv: fél 0 órakor: Égig érő fű — fél 8 órakor: Hazatérés. Gyulai Erkel: Meg kell ölni a szerelmet. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Tecumseh — 6 és 8 órakor: A n^gy álom. Orosházi Partizán: A taj- ga császárának végnapjai. Az Ybl-féle ideiglenes parlamenti épület hónapig működött. Legközelebb — amikor Ausztria ismét bajba került — Ferenc József 1865-ben kényszerült a magyar országgyűlés ösz- szehívására. Ismét megkezdődött a tanácskozás az ideiglenes képviselőház felépítésének ügyében. Kimondták, hogy az akkori Főherceg Sándor utcában (ma: Bródy Sándor utca) álló szekerész pótlaktanya lebontása után ezen a telken kell az ideiglenes képviselőházat felépíteni, addig a múzeum nagyterme ad újra ‘ideiglenes otthont a felsőháznak. Ybl Miklós huszonegy nap alatt elkészítette a terveket, amelyet Ferenc József is jóváhagyott. Augusztus 9-én jelölték ki az ideiglenes országház helyét, augusztus 30-án Bécs- be terjesztették fel jóváhagyásra a tervet, s szeptember 11-én már el is kezdték a laktanya bontását. Ybl Miklós december 9-re vállalta a teljes kész épület átadását. A hamar munkának azonban ez esetben is meglettek a következményei. December 10-én, amikor az országgyűlést megnyitották, az új épület ugyan készen állt, de azt nyirkossága és a berendezés hiánya miatt a képviselők használni nem tudták, s a Nemzeti Múzeum nagytermében gyűltek ösz- sze. Közben kínos incidens zajlott le az Üllői úton. Ybl Miklós lakásának ablakait a munkanélküli asztaloslegények beverték, így tiltakozva az ellen, hogy az építész a képviselőház asztalosmunkáit nem magyar iparosoktól, hanem bécsiektől rendelte meg. A lapok ezért Yblt magyartalannak bélyegezték, s egyben siránkoztak afelett, hogy az új Országház építésénél alaposan túllépték a költségvetést, 150 ezer forint helyett 205 ezer forintot költöttek el. Ybl az 50 ezer légköbméteres épületet 100 nap alatt befejezte. Hatalmas teljesítmény volt ez, s a sajtó áradozva dicsérte ezt a gyorsaságot, 1866. április 11-én átadták a kész épületet, s három nappal később, április 14-én Szentiványi Károly, a ház akkori elnöke már ebben a teremben üdvözölte rövid beszédben a képviselőket. Azt kívánta, hogy „az amott megkezdett munkálkodás itt célt érjen, s az ez ideiglenes Házban hozott törvények a haza állandó boldogságára váljanak”. Az elnök szavait azonban alig lehetett hallani: a teremnek nagyon rossz volt az akusztikája. Több képviselő ezt hamarosan szóvá is tette. Elhangzott a javaslat, hogy a képviselőház vagy menjen vissza a múzeumba, vagy alakítsák át a termet, mert különben a tanácskozást lehetetlen figyelemmel kísérni. A javaslatot megszavazták, Ybl pedig hozzálátott az átalakításhoz. A helyzet azonban nem sokat javult 1867 júliusában újabb átalakítást kezdtek, amely mintegy négy hónapig tartott, vagyis tovább, mint az eredeti építkezés. A toldozgatás azonban nem sokat használt De még vagy másfél évtizedig használták. Akkor készült csak el az új épület, a mai Országház. Pásztor Imre (Folytatjuk)
