Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
1980. május 24., szombat o Ötödik halászati tudományos tanácskozás Szarvason Szarvason tegnap, pénteken délelőtt a Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) volt a házigazdája az immár hagyományossá vált halászati tudományos tanácskozásnak. Müller Ferenc,. a HAKI igazgatója megnyitójában elmondta, hogy az idei az ötödik alkalom, amikor a haltenyésztéssel foglalkozó kutatók és gyakorlati szakemberek beszámolnak egymásnak éves munkájukról, eredményeikről, kísérleteikről. Dénes Lajos MÉM-minisz- terhelyettes bevezető előadásában kifejtette, hogy a külföldi és hazai piacokon is egyre nagyobb az érdeklődés és igény az egyik legősibb emberi táplálék, az édesvízi- és folyamihal-hús. iránt. Ennek az igénynek a kielégítésében nagy szerepet játszik a HAKI és a többi haltenyésztéssel foglalkozó kutatóintézet, szakosztály, A szeghalmi vasútállomás vágányainak átépítését és bővítését befejezték Az ottani vasutasokra azonban még sok, a korszerűsítéssel kapcsolatos feladat vár. A Szeghalom és Gyoma közötti szakasz felújítását még nem fejezték be. A pályafenntartók munkája miatt sokszor szünetel napközben a forgalom a már említett vonalon. Ilyenkor csak éjszaka tudnak áthaladni a tehervagonok a szeghalmi állomáson, ami fokozott terhet ró a személyzetre. Tavaly sok kő, salak, mész, szén és más efféle érkezett Szeghalomra. A 8. sz. Volán időnként késve rakta ki az árukat a kocsikból, s ez nehezítette az állomás munkáját. Gondot okoz az is, hogy az exporttermékek zömét az esztendő utolsó negyedében adják fel a céamelyeknek munkatársai ezen a tanácskozáson adnak számot kísérleteikről. Ezek az eredmények minden szakemberhez jussanak el, hogy a kutatás és a gyakorlat egységével többet, jobban és olcsóbban termeljen a haltenyésztési ágazat. Oláh Já- nbs, a HAKI igazgatóhelyettesének elnökletével többek között előadások hangzottak el a laboratóriumban tartott amur-, busa- és pontyivadékok betegségeiről, a víz- szennyezés káros hatásáról, a halak növekedésében és szaporodásában az új gyógy- tápokról és a HAKI haltáp- üzemének eredményeiről. A szakemberek számára hasznos ismeretekkel szolgáló _előadások után a HAKI recirkulációs halrendszerét nézték meg a résztvevők, melyben a foltos- és kékharcsa telepítésén kívül a csütörtökön érkezett Buffalo fish amerikai halfajtát is megtekintették. K. M. T. gek — tegyük hozzá: évközben sokszor hiába kérnek vagont, nem kapnak —, s így nincs elegendő kocsi a szállításhoz, legalábbis nem abban az időpontban, amikor a megrendelők szeretnék. A Gyoma—Szeghalom között húzódó vasútvonal korszerűsítésének befejezése után gyorsítani tudják majd a forgalmat. Nagyobb sebességgel közlekedhetnek a vonatok, a kocsikba több árut rakhatnak, mivel nagyobb lesz a pálya teherbíró képessége. Még az idén szeretnék elkezdeni az állomás épületének felújítását. Kicserélik a tetőt, megnagyobbítják, szépítik a várótermet, új forgalmi irodát alakítanak ki, renoválják a vendégszobákat és a mellékhelyiségeket is. üz Üvegiparban olvastuk Az Üvegipar májusi számában több, az Orosházi Üveggyárról szóló írást olvashatunk. A Két malomkő között című cikk Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és három művezető beszélgetéséről tudósít. „Eljutottam a főgépész beosztásig, s akkor ötszáz forinttal többet yittem haza havonta, mint most művezetőként. Pedig akkor a felelősségem lényegesen kisebb, munkaköröm, ha lehet így nevezni, sokkal nyugodtabb volt” — említette Kapódi Ferenc művezető. „Sokszor két malomkő között őrlődünk” — mondta találóan erről a beosztásról Udvardi István. A művezető szűk hatásköre, nagy felelőssége, a mai szakmunkásképzés gyengeségei is szóba kerültek. Sok gondot okozott ,a gyárban, hogy túlzsúfolt termekben dolgoztak a számítástechnikai szakemberek. Az új helyiségek kialakítását önerőből oldotta meg a Neumann János nevét viselő brigád. Több mint 100 órás társadalmi munkájuk eredménye: 12 új terem, így ma már zavartalanul dolgozhat ez a 8-tagú kollektíva. Rendezik a téglagyári agyagbányákat A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat megbízásából a gyulai Munkácsy Tsz földmunkagépeivel a gyulai téglagyár agyagbányáinak meredek részelt rézsűre alakították ki. Az eleki téglagyárnál néhány hét alatt fejezik be ezt a munkát. A vállalat az Idén 3—4 millió forintot fordít a feladat végrehajtására. A békéscsabai, és más, megyében levő agyagbányák rendezésére jövőre kerül sor, 7—8 millió forint költséggel. Békéscsabán — mint már arról hírt adtunk — elkezdik az agyagbányák vizének egybefüggő tóvá való kiképzését, a part menti részek fásítását. Néhány év múlva itt lesz a város lakosságának hétvégi pihenését szolgáló üdülőterület, amit folyamatosan több létesítménnyel egészítenek ki. Korszerűbb pályaudvar Szeghalmon Az összekapcsoló-szerkezet vázlata, az összekapcsolási művelet fázisai bele kell találni a hüvelybe, majd pontos manőverezéssel tovább vezetik a csapot a hüvely hengeres részébe, egészen az illeszkedő peremek érintkezéseit. Ezután működésbe lépnek az összekapcsoló horgok és egymáshoz feszítik a két illeszkedő peremet. Belső átszállás esetén a két peremnek hermetikusan kell összekapcsolódnia, hogy a levegő el ne szökjön. Ennek ellenőrzése után lehet csak az összekapcsoló-szerkezetek közepén levő ajtókat oldalra megnyitni, és megkezdődhet az átszállás. A Szaljut—6 kísérletsorozatban először az űrkutatás történetében a korábbi hajlékony űrruha helyett úgynevezett félxnerev űrruhát alkalmaztak. Az új űrruha szerkezetét tekintve az egykori lovagi páncélhoz hasonlít. A testet borító rész a nyakkal együtt — a korábbi szkafanderektől eltérően — teljesen kemény, szinte mellvértszerű kialakítású. Csak a karok és a nadrágszárak hajlékonyak. Ebbe az űrruhába a háton levő ajtón át lehet bejutni. Ez a szkafander számos szempontból előnyösebb a teljesen hajlékonynál. Így például egyszerűbb és gyorsabb az új ruha fel- 'és levétele; sokkal biztonságosabb a ruha légzárósága. A merev törzsrész miatt az űrruha külső részén hiányoznak azok a tömlők és csővezetékek, melyek a ruha különféle részeit kötik össze a hátoldalon elhelyezett élet- fenntartó rendszerrel. Ennek előnye könnyen belátható, hiszen ezek a vezetékek könnyen beakadhatnak az űrobjektum külső alkatrészeibe. Az űrruhának is legfontosabb tartozéka az életfenntartó rendszer, amelynek alapvető feladata az űrruha belsejében levő levegő regenerálása és a hőmérsékletnek a beállított értéken tartása. Ez meglehetősen bonyolult feladat, hiszen a külső hőmérséklet —140 Celsius- fokról +140 Celsius-fokra változik attól függően, hogy az űrhajós a föld által árnyékolt vagy a napsugárzásnak kitett helyen tartózkodik. Az űrruha több réteges, úgynevezett árnyékoló vákuum hőszigetelő anyaggal van borítva, mely megvédi az űrhajóst az említett hőmérsékletváltozás hatásaitól. Az űrruha belsejében a hőmérséklet az űrhajós testéből kiáramló hő hatására is megnövekedhet. Különösen valamilyen intenzív munka fokozhatja a test hőleadását, s ha ezt a hőmennyiséget nem vezetik el, akkor az űrhajóst esetleg a hőguta is veszélyeztetheti. Az életfenntartó szerkezet fontos szerkezeti eleme éppen ezért a hőmérsékletszabályozó rendszer. Alapja a vízhűtésű kezeslábas, amelynek ritka szövésű anyagába vékony műanyag hűtőcsöveket szőttek bele. Ezeken áramlik a hűtővíz. Ezzel a hatékony módszerrel szinte bármilyen fizikai erőkifejtés esetén elvezethető az űrhajós testéből kiáramló hő. A hűtés mértékét hőérzetének megfelelően maga az űrhajós szabályozza. A Szaljut-űrállomások fedélzetén jelentős helyet foglalnak el a kísérleti-kutató berendezések. Ezek össztö- mege meghaladja a 2 tormát, számuk pedig mintegy 90, és 400-nál is több műszert, aggregátort tartalmaznak. Ezekkel a berendezésekkel 300- nál is több tudományos-műszaki kísérletet lehet elvégezni. (Vége) Zöldborsóidényre készülnek a Békéscsabai Konzervgyárban Hogy ne legyen falra hányt borsó A bölcs elmék szerint a meséknek mindig a fordítottja igaz a valóságban. E mondás esetünkben találó, hiszen a Borsószem királykisasszonyról szóló mesében a fenséges leányzó volt túl érzékeny egyetlen borsÖ- szemre, a valóságban maga a zöldborsótermesztés oly érzékeny a gazdasági-termelés érdekeltségre, hogy ma már túlzás nélkül állíthatjuk: a gazdaságok zöldborsótermesztési kedve a mélypontra süllyedt. A Békéscsabai Zöldborsótermelési Rendszer felméréseiből kiderült, hogy míg e kedvelt zöldségnövényt 1977- ben 3389 hektáron termesztették a BZR partnergazdaságai hektáronként 1674 forintos átlagnyereséggel, az elmúlt évben nőtt a terület 308 hektárral, de ennek egy egységére számítva a termesztési kedvet biztosító átlagnyereség ötödére, '325 forintra csökkent. A nyereség nem azért minimális, mert a partnergazdaságok elfelejtettek zöldborsót termeszteni, hanem — részben — azért, mert a gazdasági környezet erőteljes változása mellett a felvásárlási ár „befagyott”. Jellemző, hogy az egyik partner szerződésének — egyéb megállapodás rovatában ez a kitétel szerepelt: „a zöldborsótermesztés több éve tartó eredménytelensége miatt a gazdaság csak egyéves szerződést köt a rendszerrel, tekintettel arra, hogy a következő tervidőszakban mérlegeli e növény termesztésben tartását”. A zöldborsótermesztés hiába az egyik leggépesítettebb, s így a legkevesebb élőmunkát igénylő ágazat, szinten- tartásához elengedhetetlenül szükséges a termesztés és a feldolgozás érdekeltségének megteremtése, sőt e kettőnek, az egyeztetése is. Hazánkban a zöldborsó elsődleges felhasználója a külpiac —, mélyhűtött vagy konzerv formában feldolgozva keresi —, a hazai igény és a frissen fogyasztott zöldborsó csak néhány százaléka az évi össztermelésnek. Mellékterméke, a zöldszár és borsóhüvely fehérjében, karotinban gazdag állati takarmány. Jelentőségének legjobb mutatója a borsóbetakarítási szezon alatti tejhozam-növekedés. Viszonylag korán lekerül a földekről, s ennek tápanyag- és vízkészletét más növényekhez képest nem veszi annyira igénybe, gyökérmaradványa hektáronként 9— 14 kilogramm nitrogénnel gazdagítja a talajt. Mint elő- vetemény kedvező, az utána termesztett őszibúza 0,3—0,5 tonnányi többlettermést ad egy hektárról. Ennyi jó tulajdonsággal kimaradni a gazdaságok vetéstervéből kissé érthetetlen jelenség. A BZR a zöldborsó-termesztés jelenlegi technológiáját felülvizsgálta, s kutatásainak eredményeként javaslatokat tett a termelő költségeinek csökkentésére, a termelési rendszer ésszerűsítésére. Elsőként a termesztőterületeknek a feldolgozó vállalatokhoz való távolságát kell lerövidíteni. Az optimum a hűtőház esetében 30, a konzervgyárnál 50 kilométeres körzet lenne, ma még ez 100— 120 kilométert is eléri, ilyen hosszú utaztatás a termékben fülledtséget, fonnyadt- ságot, vagyis minőségromlást idéz elő. A fajtaválasztás jelenlegi gyakorlata a termelőknek sem kedvez, a feldolgozónak sem. Több mint 40 zöldborsófajtát termesztenek az idén a partnergazdaságok, s van olyan, ahol 400 hektáron 12 félét vetettek el.- A fajták érési idejében levő különbségek és a szakaszos vetés együttes figyelembevételével 5-6 fajtával is biztosítani lehetne a megfelelő 30—35 napos betakarítási idényt. A fajtakísérleti munka és a nagyüzemi területeken elért hozamok alapján aPrin- sa, Triton, Puget, Jof, Br—52, Debreceni korai velő, Budai csemege, Grüne perle, Nike fajták termesztésben tartását tartja a rendszergazda indokoltnak. E fajták kiválasztásánál a nagy terméshozamra való törekvés mellett többek között a betegség-ellenállóság, s szemszín és a gépi betakaríthatóság is előtérbe kell hogy kerüljön. Ugyanakkor fajtakérdésben, arányban és vetőmagköltségben a gazdaságok döntési lehetősége kicsi, ezen a vetőmagtermeltető vállalatoknak kellene segíteniük. A zöldborsó-termesztés anyagköltségének 60 százalékát a vetőmagköltség teszi ki, s ebben a jó vetőgéppel és csávázott vetőmaggal 20— 25 százalékos megtakarítás is elérhető. A vető- és betakarítógép ésszerű kihasználásához a 150—300 hektáros és egyenletes talajfelszí- nű zöldborsótábla szükséges, s ezeknek a drága gépeknek a kölcsönzése — rendszeren belül — nagyon lényeges költségcsökkentő tényezőként lépne fel. A BZR új felvásárlási árakat, és géphasználati díjakat is javasol, ami enyhítene a jelenlegi feszültségeken. összességében a helyzet tényleges javulására el kellene érni, hogy a rendszer ne csak termesztési, hanem a teljes ágazatot átfogó termelési rendszerré váljon, így a javaslatok figyelembevételével a gazdaságok ismét a jövedelmezően termelhető zöldségnövények közé sorolhatnák a zöldborsót és a szükséges mennyiségű és minőségű termék kerülne a külpiaci forgalomba is és a hazai fogyasztók asztalára is. Kelemen T. Magda Munkában a hegesztők, egy csavar sem maradhat ki az ellenőrzésből ,, ,T „ , Foto: Veress Erzsi
