Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

1980. május 21., szerda 1:1 * « ► ■ » s i: I» •» : a : ■ ■ ■»■■oft ■■■■■aiaa ■■■*■■■ ■■■■■■■■■■■■■ ■■■•■■■■■ ■■■■■■■■•. Görbe Tükör Beszélgetés Kiskocsis Kázmérral, sok meg nem írt könyv szerzőjével — Kazi. Tegeződjünk vagy magázódjunk? Tegeződ- jünk-e, mint manapság divatos az ilyen riportokban, vagy maradjunk a régi, megszokott, sőt köztünk már meghitt magázódásnál? — Magázódjunk. Hadd lássa a közönség, hogy fütyü­lünk a divatra. Meg aztán így nem is tévesztjük el. — Helyes. Megértettem. De térjünk a tárgyra. Kedves Kazi, mi már nagyon régi ismerősök vagyunk. Lassan egy negyedszázada annak, hogy először találkoztunk. Akkor jött maga — dehogyis jött!, kiemelték — a fő­városba dolgozni. — Igen. Húszéves voltam akkor. Teli munkakedvvel és lelkesedéssel. Nem frázis, ha azt mondom — boldogan. — Mindig azt hangoztatta, szerette szülőfaluját. Nincs ez ellentmondásban azzal a boldogsággal, hogy Budapest­re került? — Egyáltalán nincs, hiszen falun is boldog voltam. Ott születtem, ott nőttem föl, minden bokor, fa, fű a szí­vemhez nőtt; hát persze, mikor végighancúroztam az egész falut. A szomszédokban, az utcán, futballpályán, a temetőben, meg a határban. A többi gyerekkel. A felnőt­tek nem sokat törődtek velünk, nem pocsékolták ránk az időt. — És a paraszti munka? A látástól vakulásig? Mégis­csak nehéz volt... — Az hát. Annak, aki csinálta. De én csak játszadoz­tam. Passzióból próbáltam először kölyökkoromban aca- tolni a többiekkel. Napszámba. Kerestem is aznap 80 fillért. És elvesztettem a pengő húszas bicskámat. Hason­lóképpen arattam és csépeltem is: kóstolóban. Felejthe­tetlen emlék mind. Épp úgy, mint a téli műkedvelő szí­nielőadások. Gyönyörű volt. — Szóval szerette a falut. Apróbb írásai — elnézést, nagyobb nincs is — különben utalnak rá. És a város? Abban is pont olyan jól érezte magát? — Körülbelül. Tudja, ha jól meggondolom — és volt rá időm, nem vagyok már suhancár —, egy kutya a kettő. Akár város, akár falu. Az élet az érdekes. És azt én a városban is éppúgy szeretem. Itt is az enyém minden: az utak, terek, ligetek. Meg a kocsmák. Cimborák minden­felé. Soha nem vagyok egyedül. Lopni kell egy kis időt, hogy néha írni tudjak. Pedig ... ! — Igen. Élmény van bőven, meséli órákon át. De mért nem az íróasztal mellett hasznosítja? — Ki tudja? Én nem. Talán mert nem szeretek egye­dül kotlani a lakásban. Pedig megpróbáltam már nem is egyszer. Hiába. Nem megy. ülök egy félórát az íróasztal mellett, aztán felállók. Kimegyek-bemegyek, rágyújtok, iszom, ténfergek. Ezt meg mért pont otthon? — De én az írásra mondom, hogyha otthon nem, hát másutt. Sokan írtak már regényt presszóban. — Igen, igen. Ott is lehetne ... — És mért nem? — Ki tudja. Én nem: Talán mert ott sokan vannak. Különben nem érhet vád, ott is megpróbáltam. N'em is egyszer. Félóra múlva felállók. Kimegyek. Bemegyek. Rágyújtok, iszom, ténfergek az asztalok között. Végül is, mért pont ott írjak regényt?! — Valahol csak kell, Kazi. Az idő repül. Apró kis forgácsokon kívül mi marad maga után? Hacsak el nem készül az igazi mű. Komolyan kérdem, mikor fog hozzá? — Nem tudom. — Vagy nem is akarja? — Talán ... Több mint egy negyedszázada Kiskocsis Kázmér irodal­munk nagy ígérete. Azóta rengeteget változott a világ, itthon és másutt: mindenütt. Csak ő nem. Ígéret volt, ígéret maradt. Talán végleg, hiszen már ígérgetni is alig ígérget. Vass Márta Csehszlovák irodalmi est Csütörtökön, május 22-én, este 19 órakor, a Magyar írók Szövetsége Kelet-Ma­gyarországi Csoportjának Bé­kés megyei tagozata cseh­szlovák irodalmi estet rendez Békéscsabán, a Vasutas Klubkönyvtárban. Az esten neves csehszlovák írókat és irodalomtörténészeket látnak vendégül, akiket Filadelfi Mihály, az Űj Auróra fő- szerkesztője köszönt. A ven­dégeket Josef Kadlec író, a Csehszlovák írószövetség tit­kára és Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetségének titkára mutatja be, majd a két ország irodalmi kapcso­latairól, az eddigi eredmé­nyekről, a további tenniva­lókról szólnak. A kiemelkedő eseményen Nagyidai István színművész, ifj. Filadelfi Mihály, és a békéscsabai szlovák kollégi­um mandolinzenekara mű­ködik közre. Az új iskola építésének gondjai Szeghalmon A nagyközség és a lakos­ság létszámának gyors gya­rapodása egyre sürgetőbbé tette az új iskola felépítésé­nek megvalósítását. Az ötö­dik ötéves tervben megvaló­suló beruházás a vége felé közeledik. Igaz, a Békés me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lat 1977-ben elkészített terv- javaslatai óta több esztendő tel el, így csodálkozni sem lehet azon, hogy a néhány évvel ezelőtt megállapított építési költségek alaposan megnövekedtek. A 8 tanter­mes általános iskolával együtt, annak közelében egy ifjúsági és úttörőház is épül. A kivitelezéshez a Békés me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat fogott hozzá, vállalva egyben ,azt is, hogy a két lé­tesítményt 1980. augusztus 20-án a megrendelőknek át­adja. A társadalmi munkában eddig is évről évre élenjáró szeghalmiaknak e két új lé­tesítmény .teljes elkészülésé­hez is hattá kell járulniuk. Hiszen a kertépítési mun­kák, a sportpálya és a sport­udvar kialakítása a szeg­halmi lakosság összefogására vár. A nagyközség oktatási in­tézményeinek nehéz helyze­te mindenképpen szükséges­sé teszi az új iskola miha­marabbi átadását. Ehhez pe­dig nemcsak a lakosoknak, hanem kivitelezőknek is az eddiginél is lelkiismerete­sebb, odaadóbb munkájára lesz szükség. B. S. E. A gyulai 3. sz. iskolában két évtizeddel ezelőtt vezették be a német nyelvoktatást. Az eltelt idő alatt a gyulaiak szoros kapcsolatot építettek ki a weimari iskolával. Ez mindkét is­kola tanulói számára hasznosnak bizonyult. A gyulai német nyelvű általános iskolások az elmúlt évben nagyszerűen sze­repeltek Kalocsán, a Duna menti népek találkozóján, vala­mint az UNESCO rendezésében sorra került nemzetközi fesz­tiválon. A gyerekek az elmúlt hét végén a zeneiskolában ad­tak ízelítőt nyelvtudásukból, ahol mintegy 150 tanuló Grimm- meséket játszott el, dalokat énekelt, mindezt természetesen német nyelven. A gyermekek oktatásában döntő szerep jutott Horváth Erzsébet tanárnőnek — mondta többek között a sikeres műsoros délután megnyitóján Simon Györgyné, a 3. sz. általános iskola igazgatója Fotó: Béla Ottó A cél: erősíteni a pályaismeretet Az építkezések pillanatnyi helyzetét nemrég tárgyalta a szeghalmi tanács végrehajtó bizottsága. Ezt megelőzően alapos felmérést folytattak a munkák jelenlegi állásáról, s megállapították, hogy az új iskolában már folynak az asztalosmunkák, a kőműves­brigád pedig vakolja a föld­szinti épületeket. Az ifjúsá­gi háznál is befejezéshez kö­zelednek a munkálatok. Sze­relik .a fűtést, készítik az ál­mennyezetet, pvc-vel bur­kolják a padozatot és folyik a falak festése is. Ügy néz ki, hogy az augusztus 20-i ünnepélyes átadásnak nincs akadálya. Bár a közelgő örömteli eseményt sötét fel­hőként árnyékolja be a mű­szaki ellenőrök április 10-i bejegyzése, amely szerint a befejezés megadott határide­jéhez képest szerintük 3—4 hónapos lemaradás mutatko­zik. E megállapítás, bizonyít­ja, hogy a finisben feltétle­nül szükség van az építkezé­sen dolgozók létszámának megnövelésére. A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet a megyei tanács művelődés- ügyi osztályával közösen a közelmúltban két felsőfokú intézményben is szervezett látogatást a pedagógus hiva­tás iránt érdeklődő harmadi­kos gimnazistáknak. Szarvason, az óvónőképző intézetben 40 középiskolás diák vett részt az ismerkedő látogatáson, ahol az intéz­mény nevében Szűcs Gyula igazgató-helyettes adott rö­vid tájékoztatást az intéz­ményben folyó oktatásról, majd Molnár László, az igazgatói hivatal vezetője is­mertette a felvételi követel­ményeket, s igyekezett tám­pontot nyújtani az óvónői pályára készülő fiataloknak. A hagyományokhoz híven zártláncú televíziós adásban ismerkedhettek meg a kö­zépiskolás fiatalok az intéz­ményben folyó munkával, s a kollégium életével. A tv képernyőjén megjelenített eseménysorok után szemé­lyesen is felkeresték az in­tézmény új gyakorlóóvodá­ját, könyvtárát és a kollé­giumot. A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolára — szintén a közelmúltban — 30 Békés megyei középiskolás diák lá­togatott el, hogy tájékozta­tást kapjanak a felvételi kö­rülményekről, a tanári hi­vatásra készülés tudnivalói­ról. A szegedi tanárképző fő­iskolán dr. Vaskor András főigazgató-helyettes tájékoz­tatta a fiatalokat, majd a főiskola KISZ-életéről Már­ton József KISZ-titkár szá­molt be. Ez a több évrevisz- szanyúló hagyományos láto­gatás áz intézmény megte­kintésével folytatódott, majd a Békés megyei középiskolá­sok1 zártláncú televíziós adás keretében néhány bemutató tanítás felvételét tekinthet­ték meg. Egy több hétig tartó má­sik pályaválasztási rendez­vénysorozat is a közelmúlt­ban fejeződött be Kardoskú- ton. A szervezésben a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat, valamint az Orosházi 612-es számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet is részt vett. A Gyu­láról, Orosházáról és kör­nyékéről érkezett 44 hetedik osztályos kisdiák e rendez­vénysorozat keretében az új­donságnak számító szénhid- rogén-kitermelő szakmával ismerkedett meg. A záró­rendezvényen a pályaismer­tető üzemlátogatás alkalmá­val játékos vetélkedőn bizo­nyították a rendezvénysoro­zat során megszerzett pálya- ismeretüket. Az első három helyezett csapaton kívül né­hány különdíjat is osztottak ki a legjobban szereplőknek az eseménysorozat rendezői. Száz éve született Tudor Arghezi Az idén, május 21-én lesz száz éve, hogy Tudor Arg­hezi megszületett, akit Emi- nescu után — mint a román irodalom legjelentősebb köl­tőjét tartják számon. Szülei olteniai eredetű pa­rasztok voltak, akik még az ő születése előtt Bukarestbe költöztek, ami azzal az előnnyel járt, hogy a jó adottságokkal rendelkező fiú a fővárosban járhatott az ál­talános és a középiskolába; mégpedig a hírés „Sf. Sava” gimnáziumba, ahol társai között találjuk meg a ké­sőbbi neves írókat, akikkel jó diák-barát viszony ala­kult ki. Ilyen barátja lett D. N. Cocea, a szocialista érzel­mű lap szerkesztője. Még nem járt iskolába, amikor egy alkalommal a szüleivel sétált a főutcán, és egy szokatlan figyelmeztetést Attól kezdve megjelent minden Arhezi-írás — amint Magyarországon az Adyé — nagy irodalmi vitákat váltva ki. A legnagyobb irodalmi vitát az 1927-ben és 1931- ben megjelent két versköte­te, Megfelelő szavak és a Penészvirágok idézték elő. hallott. Valaki azt mondta: „Nézzétek, ott megy Emi- nescu!”, és egy kopottas öl­tözetű, magányos férfira mu­tatott, aki neki már akkor is úgy rémlett, kirítt a többiek közül. Ez az eset kitörölhe­tetlenül vésődött az emléke­zetébe, és bizonyára hozzá­járult ahhoz, hogy a szintén lázadó természetű Jan Thea- dorescu — ez volt az igazi neve — írásban próbálja ki­fejezni gondolatait, az arcá­ba vágni az igazságot egy velejéig korrupt társadalom­nak. Korán kezdett írni, eleinte Al. Macedonski, a román szimbolista költészet vezér­alakjának a lapjában, de csak 1910-ben figyeltek fel rá, amikor is D. N. Cocea közölte egy híressé vált ver­sét (Rúg de seara) Esti fo­hász címmel, amelyben ki­jelenti : Ezek a verskötetek nemcsak egy eredeti szemléletű költő­ről tanúskodnak, hanem új költői nyelvet is teremtettek. Verseinek a zeneisége; üde, szilaj és sodró, mint a hegyi patak folyása. Allegorikusán és játékos formában olyan ítéleteket mond a kor társa­dalmáról, amelyek ellen nincs fellebbezés. * Hányatott életében Tudor Arghezi annyi élettapasztala­tot és bölcsességet szerzett, hogy fölülről nézte a körü­lötte nyüzsgő korrupt vilá­got. Annyi minderít próbált az életben. Volt tisztviselő, állás nélküli publicista, ko­1943-ban Tudor Arghezit internálták a Tirgu-Jini po­litikai táborba A báró című gúnyröpiratért, amely írás minden szavával sejtette, hogy báró Killingerről, a hitleri Németország buka­resti nagykövetéről van szó. A felszabadulás utáni években Arghezi új hangvé­telű remekművekkel gazda­gította hazája irodalmát. 1955-ben megjelent híres poémája az 1907-es paraszt- forradalomról, majd 1956- ban élete legfőbb műve: Himnusz az emberről. Ez a filozófiai hangvételű mű az ember végtelen képzeletét és lostori szerzetes, svájci, majd franciaországi alkalmi mun­kából élő idegen, míg végül visszatérve hazájába — tel­jesen az írásnak szentelte életét. A második világháború kö­zeledése kapcsán Arghezi — éppen úgy, mint annak ide­jén Ady — ilyen sorokat írt a Dölyfös című versében, amelyet Nagy László fordí­tott magyarra. alkotóerejét dicséri, azt a csodálatos lényt, aki meghó­dította a végtelen világot, az űrt. Tudor Arghezi — akár Illyés Gyula a magyar iro­dalomban — mint kitűnő prózaíró és műfordító is gyarapította a román iro­dalmat. Termékeny és gazdag élet­művéért több magas kitün­tetésben részesítették hazá­jában, majd 1965-ben meg­kapta a Herder-díjat, mint­egy elismerést, hogy munká­jával az emberiség egyete­mes kultúráját is gazdagí­totta. Ivánus Illés Eke legyen a szavam, mely felforgatja a föld színét”. Mindig császárok álma volt a bábeli zavar, Nehogy megértsd a másikat, ne tudd, hogy mit akar, Békéjük is csak álnokság, az ármány fedezője, Fénylett a hazug szó s hamar kelepce lett belőle I... / ... / Hozták határon túlról is viszályt fogamzó mérget. Kottáshoz egész országból körítették a fészket. Megért a méreg, kikelt csakhamar, Szomszédjának az oktalan szomszéd lett zivatar. Nemzetközi társastáncverseny Május 31-én, este 7 órai kezdettel a Békés megyei Művelődési Központ nem­zetközi társastánc csapatver­senyt rendez Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház nagytermében. A versenyen az NDK-ból érkező „Dresden” táncklub, Magyar könyvkiállítás Varsóban A magyar könyvkiadók legújiabb kiadványait is be­mutatják a május 21-én megnyíló varsói nemzetközi könyvkiálMtáson. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat — amely 25. alkalommal képvi­seli hazánkat Európa e je­lentős nemzetközi könyvvá­sárán — 18 magyar kiadó gondozásában megjelent több mint ezer könyvet állít ki. Az idegen nyelvű művek kö­zött bemutatja az Akadémiai Kiadó tudományos, a Corvi­na Kiadó művészeti újdon­ságait, valamint 31 lengyel szerző magyar nyelven ki­adott köteteit. A Hungaroton 200 lemezét és az Editio Mu- sica csaknem száz zenemű­kiadványát is a látogatók elé tárja. és az ausztriai „Rot-Gold- Wien” táncklub csapata, va­lamint két békéscsabai csa­pat indul. Hogy melyik négy pár bizonyul a legjobbnak, azt a háromtagú zsűri — az osztrák Franz Pauser, az NDK Rainer Graf és a ma­gyar Felczánné Nyíri Mária — dönti el. A versenyt Nyíri Lajos táncpedagógus vezeti. A versenyző táncokon kí­vül bemutatókat is tartanak ezen az estén. Fellép az NDK-ból meghívott Mathias és Marion Munkelt, vala­mint Palánkai László és Zsi- lák Zsuzsa. A műsorban köz­reműködik még a Megyei Művelődési Központ formá- ciós tánccsoportja, valamint az úttörő formációs csoport. A zenéről a Sygma zenekar gondoskodik. SZÍNHÁZ, mozi 1980. május 21-én, szerdán es­te 19.00 órakor Békéscsabán: vabazskeringö Szentpétery-bérlet Békési Bástya: Gyorshajtás. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Földi űrutazás. Bé­késcsabai Terv: Akció a fegy­vertárnál. Gyulai Erkel: Won Ton Ton, Hollywood megmentő- je. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Bá­tor emberek, 6 órakor: Apoka­lipszis most I., H. rész. Oroshá­zi Partizán: Békeidő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom