Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
NÉPÚJSÁG 1980, május 18., vasárnap „Szél hozott, szél visz el...’ Ír Két fellépés Halász Judittal Díáklapszemle Tudtad, tudom én is: a nagy: te vagy, s te, a Mindenség summáslegénye részt se kaptál, pedig az egészre futotta érdemed. Nagy László szép soraival kezdi megemlékezését József Attiláról a „Szemfüles”, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapja. Az első oldalakat a költő gyermekkoráról és költészetéről írt. gondolatok töltik meg. A sorokból nemcsak tények derülnek ki, de az is érezhető, mit jelent a mai'ifjúságnak a korán elhunyt, s ezért örökké fiatalnak maradó József Attila. Kár, hogy az írások jórészt csak azokat a verseit idézik, amelyek megismerésére lehetőségük van a diákoknak az irodalomórákon, sőt, többségük elemzése kötelező. A fiatalokat egyre jobban érdeklik a külpolitika eseményei, hiszen a világhelyzet alakulásától jövőjük függ. A „Külpolitikai körkép” ezúttal a salvadori eseményekkel és a Szovjetunió NDK-beli csapatkivonásaival foglalkozik. A márciusi KISZ-napról szóló tudósítás után rövid hírek adnak számot a tanulmányi, irodalmi és énekkari versenyek iskolai helyezettjeiről, a továbbtanulók jelentkezéseiről, a sporteseményekről. A ballagó negyedikesektől búcsúzik a „Látó”, a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapja az első oldalon. Ezután az áprilisi Kilián-versenyről és a felszabadulási szobor avatásáról tudósítanak a diákok. Saját slágerlistát is közöl a lap. Megemlékeznek a Le- nin-évfordulóról és május 1-ről, közben érdekes információkkal színesítik az oldalakat. A „Látó”-ban is szó esik világpolitikai kérdésekről, és költeményeivel emlékeznek meg József Attiláról. Külön említést érdemel „Az alapszervezeteké a szó” című rovat, ahol hét KISZ- alapszervezet ad hírt munkájáról. Érdekes beszámolót, közöl a diáklap egy penzai jutalomutazásról, a szegedi kirándulás élményeiről és a gödöllői egyetemen látottakról. A „Könyvtári híradó” értékeli a könyvterjesztők munkáját és közli az új könyvek jegyzékét. A lap tudósít klubdélutánokról, sporteseményekről, színházlátogatásról, hírt ad a legfontosabb évfordulókról és az iskolai eseményekről. A változatos szerkesztés- mód, a témagazdagság olvasmányossá, érdekessé teszi a diákújságot. Nem maradnak el az ügyes rajzok, és az utolsó két oldalról a humor sem. Kár, hogy némileg rontja a színvonalat a rossz nyomástechnika. Mivel érdekes kezdeményezés, hírt adunk végezetül a szeghalmiak újságolvasási vetélkedőjéről. A versenyre minden osztályból öt aktív újságolvasó nevezett be Mindennap elolvasták a Békés megyei Népújságot és a Népszabadságot, s innen szerzett, kül- és belpolitikai, gazdasági, kulturális és sportismereteikről adtak számot a jól sikerült vetélkedőn. — Nem vagy fáradt, Jutka? — kérdeztük a harmadik békéscsabai fellépés után, amikor a kötöttárugyár ebédlőjéből még a falak mentén is fürtökben lógó gyerekek végre elengedték Halász Jutkát. — A fellépéseket bírom, csak az utazást nem. Én vezetek, fáraszt a hosszú autózás. Ezért úgy szervezzük, hogy több napot töltünk távol a fővárostól, így teljesítjük a felkéréseket. Amerre járok, érzem a gyerekek sze- retetét, nem fáradhatok el. Hozzájuk végtelenül türelmes vagyok, jól érzem magam közöttük. A televíziós mesesorozat pecsételte meg a sorsomat jónéhány esztendeje. Mire adásba került, Tamás fiam is „meseérett” lett. Magától értetődőnek vette, hogy az anyu a tévéből mesél. Másoknak is tetszett. Ekkor találtam rá a gyerekek világára. — Hogyan fér bele a befutott fiatal színésznő mindennapjaiba a gyermeknevelés?-r A legtermészetesebben. Havonta 15 este játszom a színházban, a hónap másik felében igyekszem szabad lenni. A rádiózást, a tévézést nem kötelező vállalni. FőnTegnap megint dolgozatot írtunk. Napokkal előbb már megbeszélte velünk a tanító néni, hogy mindenki azt képzelje el, mit tenne, ha az lenne belőle, ami igazán szeretne lenni., Őszintén megvallom, sokat tépelődtem, mert szilárd elhatározásom, hogy atomtudós és futbalista leszek. Ebből egy kis vitánk támadt a tanító nénivel, aki azt mondta, tudhatnám, hogy hivatása csak egy van egy embernek. Válasszak. Hát, ha egy..., akkor egy. Döntöttem. És írtam. HA ÉN FUTBALLISTA LENNÉK... Nem volt könnyű a pálya- választásom, mert a szívemnek oly igen ke Íves másikról mondtam le, hogy a sportnak szentelhessem magam. Áldozatomat — biztos vagyok benne! — a tudomány majd még megérzi. Egy atomtudóssal lett kevesebb. Egy labdarúgóval viszont több. És nem is akármilyennel! Mert én aztán szivemet, lelkemet beleadom. Bár apukám szerint ez édeskevés, — tudni kell, tudni, tudni —, de ő az a fajta szurkoló, aki tossági sorrendet állítottam fel az életünkben. Inkább a fiammal töltöm az időmet,, a fennmaradót pedig a gyermekműsorokra szánom, semhogy a kamerától a mikrofonig hajtsam magam. Tamás második osztályos. Sokat vagyunk együtt. Szerencsére a tanulásban nem szorul segítségre. Ének-zenei szakiskolába jár, matematikarajongó, de az irodalmat sajnos nem szereti. Hogy ezeket a tulajdonságait kitől örökölte?! Nyárra soha nem vállalok kötöttséget, ilyenkor pihenünk. Most, először életében, a srác is velünk jön külföldre! — Miként telik el egy napod? — Cifrán. Fél hétkor kelek, reggelizünk, azután viszem Tomit az iskolába. Messze van a lakásunktól, de szerencsére ott a piac, s egyúttal bevásárolok. Ha délelőtt próba van, a színházban vagyok, azután főzök. Persze, a főzőcske igazán csak akkor esik jól, ha nem kötelező, és nem kell rohannom valahová. Szabad időm valójában nincs, ha lopok magamnak, azt mindig a gyerekkel töltöm. A kondimat is őrizni kell. Korábban aktívan sportoltam, lovagoltam. máskor meg azt mondja, szív nélkül mit sem ér a fbci, akkor megy az minta karikacsapás, ha lelkesedés és akarat van benne. Ha én. Szerintem mind a kettő egyformán fontos, sőt nem sokat ér egyik sem a másik nélkül. Tehát ha én focista leszek — vagy inkább már előbb — a tudásra fogok törekedni, mert szív és lélek az van, a többit kell pótolni. Azt pedig csak a tanulás és az állandó tréning adhatja meg. Szóval a gyakorlat. Hát ez bizony nehéz, nem leányálom, s talán még az atomtudósnak sem kell annyit szenvedni a tudományért, mint majd nekem. Micsoda pályát is választottam, micsoda kemény és fegyelmezett életet kell élnem! Az a rengeteg munka nap mint nap, mert meló az a javából, amit az edzőutaIdőnként most is visszajárok az egyesületemhez. A pályakezdő években zavart az egyoldalú ismeretség a közönséggel. Ma már tudom, a legjobb az, ha teljesen természetesen viselkedik a színész az utcán, a boltban, a metrón. — Fontos részei életednek a gyermekműsorok, de bizonyos más művészi vágyaid is vannak? A főiskola után nem sokkal a Vígszínházhoz kerültem. Szívesen dolgozom ott ma is, közös nyelven beszélünk. Csak Várkonyi Zoltán hiányzik nagyon! Mindnyájan szerettük... Ha ő azt mondta valamire: „Ez jó lesz, gyerekek”, biztosak lehettünk az igazában. A siker különben igen csalóka jószág, egyik este bejön, a másikon nem. Állandóan meg kell újulnunk, ez az örök elégedetlenség fűti, hajtja a színészt. Mostanában két darabban játszom: az Orfeusz alászáll-ban és az örkény-emlékműsorban, az In memóriám ö. I. című összeállításban. Kevés a gyermekeknek való értékes irodalmi, színházi mű. Azt hiszem, hogy ez valami furcsa szemlélet következménye, amelyen a gyermekévben próbáltak kicsit változtatni. De ne csak egy évig figyeljünk a gyerekekre! Színházunk meghosszabbítja a gyermekévet: egy hét múlva a kollégáimmal és a barátainkkal gálaműsort mutatunk be a rendes napi előadás után éjszaka. A bevételt a Nemzetközi Gyermekalap javára fizetjük be. — A lemezeid az egyik napról a másikra elfogynak. Készül újabb felvételed? — Igen. És ismét Bródy Jánossal közösen, mint az első és a második is. Akkor mi ajánlkoztunk a Hanglemezgyártónál, kétketve fogadtak. Se nem Bródy-, se nem Halász Judit-lemez, kinek kell az? Az első 5 ezer darab napok alatt elfogyott, hát újra kiadták. A Kép a tükörben és az Amikor én még kislány voltam után készül a harmadik, a Mákosrétes. Valószínűleg ez lesz a címe, s jó esetben karácsonyra jelenik meg. A Bojtorján együttessel Bródy János hozott össze, már harmadik éve járjuk együtt az országot a gyermekműsorokkal. Halász Jutkának számtalan mesélő hangja van. Ezért érzi úgy minden őt néző gyerek: „Jutka most nekem énesítására csak csinálunk, csinálunk. Szó nélkül. Mert ki tudná, ha mi nem, mitől döglik a légy. Természetesen a teljesítménytől, az pedig másképp nincsen, csak ha aprólékosan és fáradhatatlanul megtanulunk mindent. Aki erre nem képes, az mehet. Itt nincs lazsálás, mert abból nem lehet megélni. Én mindig tudtam — akkor is, mikor még csak néztem a meccseket —, hogy valamit valamiért. Hiszen láttam sok külföldi csapatot játszani. Az a technika, az a begyakorlottság és küzdelem minden egyes labdáért! Igaz, meg is nézhették magukat és a pénzüket, ha vesztettek. A mieink meg? Ne is beszéljünk róla! De hagyjuk a múltat. Minek háborgatni? Hol vagyunk már ettől? Szenzációs eredmények, világsiker egy- re-másra. Nagyobb a hírünk a tudósoknál. Engem például név szerint ismer minden srác világszerte, mint Puskást annak idején... Hát szóval így lenne, ha én futballista lennék ... Lejegyezte: Vass Márta kel!” Bede Zsőka Fotó: Gál Edit Ifjú elsősegélynyújtók h országos döntő előtt Az elsősegélynyújtó verseny megyei döntőjén kategóriájukban a békéscsabai egészségügyi szakiskolások: Balogh Ildikó, Tóth Klára, Szűcs Katalin, Balázs Mária, Szabados Julianna és a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium csapata: Rózsa Erika, Király Gyöngyi, Szilágyi Ildikó, Fiszter Ildikó, Csüllög Bálint lettek az elsők. Öb képviselik tehát Békés megyét június 2—3—4-én Csillebércen, az országos versenyen. — Sok tanulással értétek el ezt az eredményt? — kérdeztük a gimnazistákat. — Számunkra nem tűnik sok munkának, mert szívesen foglalkozunk az elsősegélynyújtással. Általános iskolás korunkban is egészségőrök voltunk. — Milyen volt a megyei döntő? — Érdekes, fordulatos. — Hogyan készültök a csillebérci versengésre? — Hetenként 2-3 alkalommal összejövünk, kikérdezzük egymástól az anyagot. — Milyen eredményt reméltek? — Jót, nem szeretnénk az iskolát cserben hagyni. — És a szakközépiskolások, a saját kategóriájukban? — Az első tíz között szeretnénk végezni. — Hogyan készülnek a gi- misekkel- szemben előnnyel rendelkező szakközépiskolások? — Szeretünk versenyezni is, de inkább biztonságra, határozottságra és gyorsaságra törekszünk, ezért, nagyon sokat kell gyakorolnunk. — Könnyű, hisz’ ezt tanuljátok ... — Nem biztos. Ha a verseny színhelyén más feltételekkel találkozunk, és ezt nem ismerjük fel rögtön, akkor ez időben, pontban is veszteség. — Az elméleti kérdésekre is készültök? — Sok anyagunk van, de még a hátralevő három hétben megkeressük a megyei Vöröskereszt munkatársait, hogy minél több témáhan jól felkészülhessünk. — Pályaválasztásotokban is szerepet játszik a verseny? — Amikor felvételiztünk, legtöbben csak a gyerekekkel akartunk foglalkozni. Ma már minden rászorulón szeretnénk segíteni. — A gimisek érettségi utáni elhelyezkedésében van szerepe ennek a versenynek? — Mi orvosira szeretnénk jelentkezni — mondja két lány —, mi a tanári pályát választanánk szívesen —, mondja a másik kettő. Én gépészmérnöknek készülök, de szeretném édesanyám példáját követni. Ö körzeti védőnő. Sz. J. Pályázati rejtvény II. Az itt látható szótöredékekből rakjatok össze egy ötször öt mezőből álló négyzetet úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Tompa Mihály egyik verséből adjanak idézetet. E versidézet első betűje egyben a végső megfejtés második betűje lesz. Most, a második fordulón beküldendő, szerda estig: a Tompa Mihály egyik verséből való idézet. Kérjük, hogy a megfejtéseket postai LEVELEZŐLAPON küldjétek be, s írjátok rá: „MINIREJTVÉNY”. Múlt heti rejtvényünket nagyon sokan helyesen fejtették meg. Közöttük — a sok helyes megfejtésre való tekintettel — nem három, hanem öt könyvet sorsoltunk ki, s a jövőben is minden forduló után öten nyerhetnek a helyes megfejtők közül. Ezúttal a-következő pajtásoknak kedvezett a szerencse: Nedró György, Gyoma, Attila u. 2/2. Bíró Eszter, Bélmegyer, Táncsics u. 2. Nyiszteruk György, Elek, Mező Imre u. 23. Puskás János, Sarkadkeresztúr, Engels u. 7. Miklya Tamás, Békéscsaba, Franklin u. 56. A könyveket postán küldjük el.
