Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
Szeptembertől dolgoznak... Öt kislány az egészségügyiből Megyeszerte megkezdődött a lucerna első vágása. Képünk a Békéscsabai Állami Gazdaság kereki kerületében készült Fotó: Veress Erzsi ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»< * Bútornézőben Pár nap múlva érettségiznek. Négy évvel ezelőtt, amikor a békéscsabai egészség- ügyi szakközépiskolába jelentkeztek, nemigen tudták, inkább csak sejtették, mire vállalkoztak... Később keményen dolgoztak: tanultak, láttak, tapasztaltak. Ma már nyugodtan engedi őket útjukra az iskola, felkészültek egészségügyi munkájukra. Szükség van rájuk a bővülő békéscsabai kórházban, a rendelőintézetekben, a csecsemőgondozókban, sőt még a Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikájára is hívták őket. Beszélgető társaim itthon maradnak: Balázs Kati a békéscsabai kórház belgyógyászatán, Kvasz Ágnes a szülészeten dolgozik majd. Uhrin Erzsiké és Streit Nóra az egészségügyi gyermekotthont választotta munkahelyéül, Taró Márta laboráns lesz. Ági: — Nem is tudom, hogyan meséljem el a félelmemet, amit eleinte éreztem. Ápolónő lesz belőlem? A közvélemény ezt mindig a gyengén fizetett, nagy felelősségű és nehéz munkákhoz sorolja. Nóra: — Az iskola sem könnyű, különösen az első két év. Sok szülő ma már mindent megtenne azért, hogy ide vegyék fel a gyerekét. Amikor azután a szak-^ mai tárgyakat: az orvosi latint, az anatómiát kell tanulni, a gyengébb tanulók bizony bukdácsolnak. Többnyire már első osztályban kiderül, hogy valaki bírja-e az iramot. Harmadikban, negyedikben már könnyebben vesszük az akadályokat, több a változatos, gyakorlati munka is. Medgyesbodzáson és a hozzá tartozó Pusztaottlakán, valamint Gábortelepen az elmúlt években több, jelentős beruházást valósítottak meg. Ezekről — többek között. — a jelölő gyűléseken is beszámoltak a község vezetői. Felsorolhatták, hogy Med- gyesbodzás belterületén elkészült a kövesút burkolása, felújították az óvodát és négy pedagógus szolgálati lakást. Nagy eredménynek tartják, hogy 1979-ben Pusztaottlakán két tanyacsoportot vilMárta: — Kezdetben furcsa volt számunkra a kórházi gyakorlat. Sokan közülünk kórházban még látogatóban sem voltak, egyszeriben pedig a rászorulókon kellett segítenünk. Sok hasznos dolgot tanultunk az iskolai gyakorlóteremben, de az élő ember fájdalma, panasza, kívánsága nehéz feladat elé állított bennünket. A kórházban tankórtermet kaptunk, ahová a betegek mindig visszavárták a „kis- nővéreket”. Ez olyan, de olyan jólesett! Az ilyen munkába nem szabad, nem lehet belefásulni. Öröm, ha a beteg gyógyultan távozik, s máskor az utcán ránk köszön. Tetszett nekem az osztályos munka is, mégis laborba megyek dolgozni. Izgat, érdekel, s el szeretném végezni a kétéves labor- asszisztens képzőt. Ági: — Magamtól nem mertem volna a szülészetre jelentkezni, de a főnővér javasolt, és hívtak. Hiszem, hogy az egyik legszebb munka a mienk; az új életet világra segíteni, gondozni a néhány napos apróságokat. Nóra: — Nincs testvérem, keresem a társaságot, főként a gyermekközösségeket. Ezért jelentkeztem munkára a gyermekotthonba. Gyakorlaton is jártam ott, akkor kicsit féltem, hogyan boldogulok a nehézségekkel. Hamar megbarátkoztunk a gyerekekkel, rövid idő alatt megismertek. ök mások, mint az egészségesek. Amit nem kapnak, nem kaphatnak meg a többi felnőttől, azt majd nekünk kell pótolnunk. Gondoskodást, nevelő szeretetet, kifogyhatatlan türelmet. lamosítottak, és nagyobb ösz- szegeket fordíthattak a pusz- taottlakai bekötő út javítására. A befejezett 5 éves tervben készült el a bodzási iskola bővítése, közkutat fúrtak, terven felül kispályát és napközi otthonos konyhát építettek. Ezekre közel 1 millió forintot fordítottak. Az utóbbi három évben növekedett a társadalmi munka is, közel 2 millió forintra. A társadalmi munkából elsősorban az Egyetértés Tsz tagjai, brigádjai vállaltak nagy részt. Erzsiké: — Nórával együtt dolgozom majd én is. Korábban óvónő akartam lenni, vagy bölcsődében helyezkedtem volna el. A gyermekotthonban töltött gyakorlati időm alatt döbbentem rá, hogy ezeknek a gyerekeknek nagyobb szükségük van a munkánkra, mint az egészségeseknek. Kati: — Az én munkahelyem a belgyógyászati osztály lesz. Ismerem a kollégákat, örömmel megyek közéjük. A betegek ragaszkodása pedig a rehéz munkát is könnyebbé, szebbé teszi. Emlékszem, már az iskolaévek kezdetén sokat segítettek nekünk a nővérek, az orvosok és felnőttként bántak velünk. Megtanultam, hogy az eredményes gyakorlati munka kétoldalú: mi legyünk érdeklődők, segítőkészek, a tapasztaltabb munkatársaink pedig merjenek megbízni bennünket feladatokkal. Az első évek a tanulásban és a munkában is csak így hoznak örömet, sikert, olyat, ami ösztönöz. Márta: — Nemsokára itthagyjuk az iskolát, a társainkat és ez nagyon rossz érzés. A barátainkat, a közösen végigizgult órákat, a sok kacagást nehezen, vagy sehogyan sem tudjuk pótolni. Most az érettségire és a nyárra gondolunk. Ezt a vakációt okosan akarjuk eltölteni : olvasással, pihenéssel, országjárással... _Friss tudásukkal, szakmai hitükkel szeptember 1-től dolgoznak. És ismét vizsgázni fognak. Nem elméletből, hanem gyakorlatból. Megyénkben: MHSZ-klubok a kongresszusi versenyben A Magyar Honvédelmi Szövetség országos vezetőségének felhívásához — a kongresszusi munkaversenyhez való csatlakozáshoz — megyénkben 114 klub, 3 gépjármű-kirendeltség, valamint a békéscsabai FÉKON-ban tevékenykedő MHSZ Szocialista Brigád nevezett be. A vállalások teljesítését a közelmúltban értékelték. A felajánlások értéke megközelítette az egymillió forintot. Ennek döntő többségét az MHSZ-bázisok felújítására, korszerűsítésére használták fel. Társadalmi munkában 22 ezer órát teljesítettek. Különösen élénk volt az aktivitás a gyulai járásban. Sarkadon a területi tartalékos klub tagjai ezer órában 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a sarkadi bázis felújításában. A kétegyházi tartalékos klub tagjai a helyiségüket hozták rendbe több, mint 43 ezer forint értékben, 1450 társadalmi munkaórában. A vésztői tartalékosok felújították a lőterüket, és akadálypályát építettek 36 ezer forint értékben. A sarkadi rádióklub tagjai 600 társadalmi munkaórát vállaltak és teljesítettek, ennek értéke megközelítette a 20 ezer forintot. összességében a gyulai járásban tevékenykedő MHSZ- klubok több, mint 300 ezer forint értékű munkát végeztek a kongresszusi munkaversenyben. Öröm vagy bosszúság? Minden komolyabb „beszerzés” föladja ezt a kérdést, de kivált a bútorvásárlás. Hogy miért? Nem is szükséges fölsorolni. Vizsgáljuk inkább a tényeket. 1968 óta országosan jó három-négyszeresére nőtt az a pénzösszeg, amit lakberendezésre fordítunk. Akkor nem érte el a három- milliárd forintot, 1978-ban viszont megközelítette a ki- lencmilliárdot, az idén pedig jóval tizenegymilliárd fölött lesz, minden bizonynyal. Ebben a kereskedelem átlagát meghaladó, de az egyes vevőnek nem sokat mondó növekedésben — hiszen folyó árakról van szó — szerepé volt a bútorárak többszöri emelkedésének is. De túlnyomórészt mégis az egyfe fokozódó érdeklődésből növekedett föl ez az igen tekintélyes mennyiség. Ám ha a számításoknak és következtetéseknek hinni lehet, a következő években nemigen növekszik tovább az értékesítés mennyisége. Ami persze megint csak valami nehezen megfogható „átlag”- megállapítás, hiszen lehet, hogy Kalmárék és Feketéék jó néhány évig nem cserélik ki bútoraikat, de az ifjú Kovács házaspár és az új lakásba költöző Szabóék csak mostanában szándékoznak berendezkedni, őket pedig nagyon is érdekli: mire számíthatnak a bútoráruházban? Nem véletlenül beszélünk áruházról. A kicsiny, választékot bemutatni képtelen boltok ugyanis sorra megszűnnek, és a már kiterjedt Dömus-hálózat tovább bővül: Szeged a tavasszal nyitott, és év végéig remélhetőleg Kaposvár, Debrecen és Kazincbarcika, majd hamarosan Pécs is egy-egy nagyszabású új Domus Áruháznak örvendhet. Áruházaknak, ahol az elég sokrétű hazai bútorgyártás és a viszonylag szerényebb bútorimport egészében válogathat az érdeklődő. Ilyen körülmények között ki lehet terjeszteni az előleges előjegyzés rendszerét és a minta utáni értékesítést. Persze ez utóbbi iránt akkor lesz igazán bizalmunk, ha végre kevesebb lesz a hibás, sérült bútor. Azt mondják, sokkal megbízhatóbb a közúti, netán konténeres szállítás, mint a vasúti, különösen „dobozolt” áru esetében — de mindez igen költséges. És az üzletben, vagy a lakásban fölfedezett hiba, amit ki kell javítani — ha ugyan lehet! —, vajon nem jóval költségesebb? És ha minden jól megy, megjelenik a nagy képes bútorkatalógus is, ami még inkább elősegíti a helyes választást. De ehhez is tevékenyebb vevőszolgálat szükséges, jobb és hozzáférhetőbb szaktanácsadással, amit ugyancsak tervbe vett a bútorkereskedelem. Mindez együttesen már valamelyest piackutatás is, amit módszeresen tovább kell fejleszteni. Nem úgy persze, hogy a gyárból ilyen célra az üzletekbe küldött egy-egy újfajta bútordarab a raktárban hever, és sohasem derül ki, kell-e a vevőnek. Mert az értékesítés bizonyos mértékig még mindig a sötétben tapogatózik. Amikor a közönség a szó szoros értelmében megrohamozza a bútoráruházakat — mint tavaly is —, és elég meggondolatlanul bármit megvesz, akkor képtelenség fölmérni a tényleges szükségletet, még kevésbé a differenciáltabb igényeket. Most, hogy várhatóan megállapodik a kereslet, lehetséges, mi több, a gazdaságos termelés és értékesítés közös érdekében nélkülözhetetlen lesz az alaposabb tájékozódás. Nagy anyagi áldozattal felújított bútoriparuknak úgyis az a fő hibája, hogy sem a kivitel mai és várható reális lehetőségeit, de még a hazai igényeket sem mérte föl kellő pontossággal. Ezt nyögi az ipar, ezt a kereskedelem — a fogyasztó szintúgy. Igaz, bizonyos tendenciák jól érzékelhetők, ezekre a jövőben nagyobb figyelem összpontosul majd. Az elemes bútorok mind nagyobb kedveltségére gondolunk, a konyha, előszoba, gyerekszoba korszerű berendezésének egyre általánosabb óhajára, és így tovább. De ennél sokkal tovább kell menni az érdeklődés pontosabb, meny- nyiségileg is értékelhető megismerése érdekében. Elválaszthatatlan ez a bútoráruházakban, -üzletekben uralkodó légkörtől. Magyarul: a kiszolgálás minőségétől. Azt mindenesetre remélni lehet, hogy ahogy csillapodik a kereslet, és a vevő válogatni, gondolkodni fog, mielőtt vásárolna, máris valamelyest készségesebb kiszolgálásra számíthat. Az udvariasságra, előzékenységre azonban, főleg a fiatalabb eladókat nevelni és ösztönözni is kell. Né feledjük: egy szobára való bútor, vagy akár egyetlen szekrény, néhány szék nem azonos egy kiló cukorral a közértből. Az effajta vásárlást rendes körülmények között alaposan meg kell fontolni anyagi vonatkozásban is, a célszerűség és a jó ízlés, a valóban kellemes otthon követelményei szempontjából nem kevésbé. Ehhez mindenekelőtt bizonyos tájékozottság szükséges. Hogy tudjuk, mire számíthatunk ma vagy netán néhány hét múlva. Továbbá az is kell, hogy a kereskedelem, az eladó is jól tájékozott legyen. És adja tudtunkra, amit tud. Akkor minden bizonnyal jobb érzéssel sür- günk-forgunk majd a bútoráruházakban, otthonosabban a Domus bán, amelynek a jelentése is az otthonra utal. Balog János Bede Zsóka Gazdagodik Medgyesbodzás és környéke Nagykanizsán, a Kanizsa Bútorgyárban az idén mintegy negyvenféle szekrénysort, kárpitozott fekvő- és ülőgarnitúrát, komplett lakószobát készítenek. Képünk a gyártósoron készülő szekrényeket mutatja (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS)
