Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

1980. április 30., szerda Tudunk-e énekelni? Népművészeti vásár Békéscsabán Régi szakma ifjú követői A kemény munka nem zárja ki a vidámságot Az olajfűtésű kazánok várják a „bevetést” A z éneklés mindig az l ember egyik önkife­jezési eszköze volt. Örömét, bánatát, gyászát, tragédiáit dalolta ki magá­ból a népdalokban, balla­dákban, siratóénekekben. S az éneklés, mint egy külön­leges lencse, fókuszpontjá­ban nemcsak az érzelme­ket, hanem a nép tudatos­ságát, logikáját is össze­gyűjtötte. Ma a régi közösségek fel­bomlásával egyidejűleg, már nem tudjuk elénekelni népdalainkat olyan tisztán és egyszerű természetes­séggel, mint ázt az ünnepi és hétköznapi alkalmakkor tették. A rádióban, a televí­zióban kottaízűen szólalnak meg a legtöbb énekes szájá­ból, látszik, hogy végérvé­nyesen elszakadtak a népda­lok természetes közegétől. Csak az tudja teljes hiteles­séggel megszólaltatni a nép­dalokat, aki azokat közvet­lenül a néptől tanulta. A dalok mutálását a meg­változott életforma is magá­val hozta. A másik, mester­séges környezetben az em­ber már nem tud felnézni a csillagos égre, csak az os­torlámpákon át. Nem tudja megkülönböztetni a madara­kat, a virágokat. Lehetetlen összekötni a mindennapi léttel a természetet, ami másodlagos élménnyé válto­zott. így a népdalok sem le­hetnek természetes élmé­nyek. A7 is bebizonyítható, hogy kevéssé értjük, mint az első pillanatban érthetetlen­nek tűnő mai költészetet, drámát, regényt, novellát. A megváltozott környezet az embert is megváltoztatta. Fölsértette érzelmeit, pszi­chikumát. Olyan komplexu­sok alakultak ki bennünk, ami a szabad éneklést szin­te lehetetlenné teszi. ^Azt hi­szem, majdnem pontos pél­da erre a szatmárcsekei te. mető felújítása. A helyreál­lítás alkalmával a csónak alakú fejfák alá betonlapot Neve mellé az utókor ok­kal illesztette ezeket a jel­zőket: költő, hadvezér és po­litikus. Irodalmi alkotásai, elsősorban a Szigeti vesze­delem, a magyar múlt szá­mottevő értékei. A törökel­lenes harcokban bátor és le­leményes katonaként vett részt. Államférfiként az or­szág gondjait vette vállára. Egy nehéz, bonyolult kor­szak összetett, sokarcú egyé­nisége volt. A magyar késő­reneszánsz talán utolsó nagy alakja. Gondoljuk el: ami­kor háromszázhatvan évvel ezelőtt megszületik — 1620- május 1-én — már csaknem egy százada a török az úr az ország nagy részén. A Felvidék és Nyugat-Dunán- túl Habsburg fennhatóság alatt áll. A töröknek adózó Erdély pénzért váltja meg viszonylagos önállóságát. A Zrínyi-családban nagy ha­gyománya él a műveltség­nek, a közéleti gondolkodás­nak, a törökellenes harcnak. A fiatal Zrínyi Miklós Szi­getvár 1566-os hősi várvé­delméről talán olyan öre­gektől hallott mesélni, akik tizennyolc-Jhúsz éves fejjel az ostrom szemtanúi voltak. Ha várat épített, falakat erősített, ha lesvetésre in­dult, vagy rajtaütött a mar- talóc törökön: birtokait és az országot egyszerre védte. Ha kereskedőkkel tárgyalt, ha pénzt gyűjtött, ez a pénz saját Csáktornyái várának és a hazának az erejét egy­szerre növelte. Családi és magánemberi érdekeit min­dig összekapcsolta a nemze­ti, közösségi célokkal. A Mu­raközt soha nem tudta a tö­tettek, s különböző fakon­zerváló anyagok felhasználá­sával igyekeznek az utókor számára megőrizni a népi barokk építészet remekeit. Ilyesféle betonban őriztük meg mi is népdalainkat. Mesterségesen. S ha az éj­szakába nyúló beszélgetések után valakinek eszébe jut énekelni, legtöbbször a ma­gyar nóták kerülnek elő. Ezekhez is akkor nyúl a legtöbb „énekes”, amikor már ivott, amikor a szesz le­küzdötte a gátlásokat. A7 igényesebbek még egy­két, iskolában megtanult népdalt el tudnak énekelni, de többre nem futja. Nem­rég egy társaságban, amikor már kimerült a népdalkincs. Cseh Tamás nagylemeze csendült fel. Szépen és tisz­tán végigénekelték a lemez első és második oldalát, jól is hangzott. De ez végső so­ron a mi szegénységünk, ön­magától tolakodik ide a kérdés: honnan tanulhatnák meg a ma tizenévesei, de az idősebb fiatalok is a népda­lokat. Mintha a külső beton az ember torkát is megtámad­ta volna, megmerevítette a hangszálakat, megbénította a nyelvet. Pedig Kodály Zol­tán nem csak mondta, be ia bizonyította: nem születik senki botfülűnek. A gyerek zenei nevelésének már szü­letése előtt kilenc hónappal meg kell kezdődnie. S a ze­nei anyanyelvet nem nyűg­ként kell a gyereknek átad­ni, nem sulykolással, hanem azzal a természetességgel, ahogy a régi falusi közössé­gekben találkozhattak vele. • '.gy érzem, hogy nép- J dalkincsünk, amely kultúránk egyik fontos része, nem őrizhető meg csak kottákban. Ehhez meg kell tanulni újra szaba­don, önmagunk kifejezésére énekelni. Vaderna József rök elfoglalni. Zrínyi vi­szont fölégette az eszéki ha- dihidat, s elvágta a török fő utánpótlási vonalát. Föl­építette a Dráva és a Mura összefolyása közelében Üj- Zrínyivárát. S megkísérelte Kanizsa visszavételét is a töröktől. Gondolkodása, probléma- érzékenysége messze túlter­jedt birtokai határán- A Habsburg-uralkodóval és az erdélyi fejedelemmel levele­zett. Országgyűlésre járt; Zágrábba, Pozsonyba, Bécs- be utazott. A nemzeti had­sereg megszervezésén töp­rengett. A királyválasztás' alkalmával különféle poli­tikai terveket szőtt. Képes­ségei alkalmassá tették vol­na, hogy ne csak egy me- gyényi terület, de az ország gazdája is legyen. Kevés volna azonban Zrí­nyiben csak a kiváló kato­nát és a messzire tekintő politikust látni. Valójában a körülmények rótták rá ezt a szerepet. Ha rajta áll, nem kardot, hanem egész életé­ben talán könyveket forgat. Tizenhat éves korában Itáliá­ba utazik, ma úgy monda­nék: féléves olaszországi ta­nulmányutat tesz. Itáliai kapcsolatait később is meg­őrzi, s amit Rómában és Velencében látott, az épüle­tek, a festmények szépsége, később is mértéket jelentett számára. Kedveli a zenét, a virágokat, szeret vadászni, képeket, érmeket gyűjt. A kard nemcsak az emberi élet kioltására alkalmas fegyver a számára, hanem szépmívű ötvösmunka is, dísz, művészi érték. Könyv­„Én elmentem a vásárba fél pénzzel..így szól a nóta, ám május 11-én nem „fél pénzzel” ajánlatos a bé­késcsabai vásárcsarnokba mennünk, hanem nyitott szemmel, s még inkább nagy-nagy kíváncsisággal, hiszen az IBUSZ Békés me­gyei Igazgatósága, no meg a vásárcsarnok jóvoltából 9 órai kezdettel népművészeti vásáron vehetünk részt. Lesz ott fazekas, cukrász, kötél­verő, fésűs, teknővájó, szíj­gyártó, szitakötő, kefekötő, és sorolhatnánk még mi minden. A megyében élő, te­vékenykedő népművészek mellett mintegy 25 kisiparos, valamint néhány háziipari szövetkezet mutatkozik be a békéscsabaiak, s az ide láto­gató turistacsoportok előtt. S hogy mik a további ter­vek, arról az IBUSZ Békés A képző- és az iparművé­szeti életet gazdagító, a mű­helymunkához jó feltételeket biztosító időszakos szabadté­ri alkotótáborok ezen a nyá­ron — többek között — Nyír­egyházán, Villányban, Kecs­keméten, Nagyatádon, Haj­dúböszörményben, Salgótar­jánban és Győrött nyitják meg kapuikat - tájékoztatták az MTI munkatársát a Ma­gyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségében. Az alkotótelepek csaknem száz magyar és külföldi mű­vésznek : szobrásznak, kera­mikusnak, érem- és festőmű­vésznek, grafikusnak nyújta­nak lehetőséget a kísérlete­zéshez, ötletei megvalósítá­sához. A nyíregyházi érem- művésztelepen már két hete megkezdődött az alkotó­munka. Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Lengyelország­tára még a nyugati utazóban is ámulatot ébreszt: kora tudományossága minden fontosabb művét megsze­rezte. Számos idegen nyel­ven olvas és levelez. Érzéke volt a nyelv, a stílus finomságaira, a gondolat ár­nyalt és művészi kifejezésé­re. Valami jelképest kell látni abban, hogy mikor a körülmények szorongató ha­tására végérvényesen búcsút mond a költészetnek, ezt a búcsúzást is versben teszi: „Nem írom pennával, / Fe­kete tentával, / De szablyám élivei, / Ellenség vérivel, / Az én örök híremet.” A régi magyar költészet­nek talán legszebb négy so­ra az a vers, amelyben ha­lálsejtelmét fogalmazza meg. A megszokottól eltérő szó­rend csak növeli a kifejezés érzelmi feszültségét: „Befed ez a kék ég, ha nem fed ko­porsó, / Órám tisztességes csak légyen utolsó, / Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.” Fölösle­ges azon tűnődni, s találgat­ni, hogy megsebesített vad­kan vagy bécsi orvgyilkos oltotta ki életét. Zrínyi éle­te úgy ért véget, mint a gö­rög sorstragédiák. Halála szükségszerű és tragikus ha­lál volt. Mindössze negyven­négy évet élt. Ütját tragédi­ák kísérték végig. Még kis­gyerek korában elvesztette szüleit. Meghalt első felesé­ge, eltemette két gyerekét. Kanizsa alól elparancsolta a császár- Üj-Zrínyivárát le­rombolta a török. A ma­gyarországi hadak fővezéré­vé nem őt, hanem Monte­megyei igazgatója, dr. Fabu- lya Balázs tájékoztatta la­punk munkatársát. Mint el­mondta, előreláthatóan két­havonta rendeznék majd eh­hez hasonló népművészeti se­regszemlét. Amennyiben megfelelő lesz az érdeklődés, úgy idővel népművészeti csoportokat is meghívnak, a látogatók szórakoztatására. A felállítandó színpadon aztán helyet kap a néptáncegyüt­tesektől a bábcsoportokig mindenki... A cél — mint mondta — megismertetni a megye la­kosságával, s még inkább az idelátogatókkal a megye élő, még fellelhető népművészeti hagyományait. Állunk elébe, s addig is nagy érdeklődéssel várjuk az első békéscsabai népművé­szeti vásárt. ból, az NDK-ból és Romá­niából hat, hazánkból öt fiatal éremművész vette bir­tokba öt hétre az ottani mű­termeket. Ez évre elkészült a telep új öntőműhelye is. A villányi, több mint egy évtizede működő szobrászte­lepen május 15-től október 15-ig felváltva dolgoznak az alkotók. A Lampart Zománcipari Művek segítségével a Kecs­keméti Műszaki Főiskolán berendezett műhelyekben jú­liustól magyar és szovjet művészek kutatják majd a zománctechnika továbbfej­lesztésének lehetőségét. A békéscsabai alkalmazott gra­fikai telep alkotói az idén az áruk ízléses „tálalásának”, a csomagolás művészetének grafikai vonatkozásait ku­tatják. cuccolit nevezték ki. A szentgotthárdi csatát — ilyen még nem volt a történelem­ben — olyan békekötés kö­veti, amely a vesztes török­nek kedvező. Barátaiban, irodalmi terveiben, politikai álmaiban csalódnia kel­lett ... Szövetségesei cserben hagyták. A nádorságra hiába pályázott. A bécsi hadita­nácsban megrágalmazták. •. 1664 után élete folytathatat­lanná vált. El se tudjuk kép­zelni, mit tehetett volna a szégyenletes vasvári béke­kötés után. Talán ugyanarra az útra sodródik, mint öccse, Péter? A kursaneci erdő avarján a korszak legkivá­lóbb magyarjának élete tra­gikus szükségszerűséggel ért véget. Zrínyi Miklós személyisé­ge, élete és sorsa sokat fog­lalkoztatta az utókort. Min­den kor kereste a hozzászó­ló üzenetet. Petőfiék, a re­formkor nagy nemzedéke a Habsburg-ellenességhez ta­lált benne jelképet. Babits Mihály az Itáliát járó, a Szent Márk dicső terének köveit taposó férfit elevení­ti meg. Illyés Gyula a két Zrínyi-testvér, Miklós és Pé­ter kapcsolatában a népek barátságának és testvérisé­gének a szükségszerűségére mutat rá: „Péter lefordítot­ta Miklóst”. Tudniillik Zrí­nyi Miklós nagy művét, a Szigeti veszedelmet öccse, Péter ültette át horvát nyelvre. Zrínyi Miklós tudta, hogy nem lehet eszmények nélkül élni. Ezért állította a maga kora elé a csaknem száz esz­tendővel korábban történt eseményt, Szigetvár hősi vé­delmét. Zrínyi Miklós maga is példaember volt- Neve a magyarság önbecsülésének, szabadságvágyának, az egyé­ni és a közösségi helytállás­nak, a történelem előtti fe­lelősségének ma is vonzó példája. , Tűskés Tibor Feri bácsi az illatos, frissen sült cipóval Fotó: Gál Edit Szabadkígyóson, a mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző intézetben a népszerű szakmák közé tartozik a „sütős” szakma. Ezt a megállapítást igazolja az a tény is, hogy az utóbbi esztendőkben erre a szak­mára rendszerint túljelent­kezés van. Az ifjú szakmun­kásjelöltek keze munkáját dicséri, hogy a környező községekben, de még a me­gyeszékhelyen is nagy nép­szerűségnek örvendenék az általuk készített sütőipari termékek. A diákok korszerű követel­mények között sajátíthatják el ez ősi szakma fortélyait. Hiszen nemcsak a kenyér és a különböző pékáruk készí­tésére, de a szakmába vágó gépek ismeretére, javítására is felkészítik őket a fémipa­ri alapképzést nyújtó tanmű­helyben. Ottjártunkkor a patika- tisztaságú sütőipari tanmű­helyben az elsőéves tanulók a kemencéből áradó forróság miatt lenge öltözékben szel­ték, mérték, formázták a közkedvelt háromkilós cipó­kat. A komoly szakértelmet igénylő munkafolyamatokat szigorú szemmel, s szinte futva ellenőrizte az idős mester, Bőm Ferenc. Több évtizedes szakmai tapaszta­lata rendkívüli igényesség­gel, türelemmel párosul. Sőt! A mester egykori tanítványa, a csak két esztendeje vég­zett Nagy Mária is már egy­kori isko^atársait okítja, s leginkább arra büszke, hogy sikerült tekintélyt szereznie volt diáktársai előtt. A fiúknak nincs ideje a la­zsálásra. Hiszen egy nap alatt 1300 kilónyi lisztből kell illatos, ropogós, jó mi­nőségű kenyeret, kalácsot, s egyéb ízes pékárut varázsol­niuk. SZÍNHÁZ, mozi 1980. április 30-án, szerdán, Békéscsabán, 15.00 órakor: SZERELMEM, ELEKTRA Darvas J. ifj.-bérlet. * * * Értesítjük nézőinket, hogy a betegség miatt április 22-én el­maradt Déryné-bérlet, Szerel­mem Elektra című előadása ma este 7 órától kerül lejátszásra. A bérletek és váltott jegyek ér­vényesek. ★ * * 1980. április 30-áa, szerdán, Békéscsabán, 19.00 órakor: SZERELMEM, ELEKTRA Déryné-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: A rejtélyes bankbetét — 8 óra­kor: örült nők ketrece. Békés­csabai Szabadság: de. 10 óra­kor: A vad hattyúk — 4 órakor: Apokalipszis most. I., II. rész — 8 órakor: Spirál. Békéscsabai Terv: Robert és Robert. Gyulai Ehkel: fél 6 órakor: Csillagok háborúja. I., n. rész. Gyulai Petőfi: Ezüstnyereg. Orosházi Béke: 5 és 7 órakor: Olcsó re­gény. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A fekete varázsló aján­déka — fél 6 és fél 8 órakor: Sebességláz. Szarvasi Táncsics: Szenzáció! Zrínyi Miklós emlékezete Szabadtéri alkotótáborok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom