Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. április 13., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kohán és a Kohán Műhely Kiállítás Békéscsabán, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán Idestova tizennégy éve, hogy elhunyt Kohán György Kossuth-díjas festőművész, századunk művészetének ki­emelkedő, ugyanakkor mind­máig sokat vitatott alakja. Kirobbanó erejű, sokszínű egyéniség volt. Művészeté­ben felhasználta a huszadik század legjelentősebb irány­zatait, amelyeket tehetségé­vel ötvözött. Alkotó munkás­ságának ihletője az EMBER volt — a dolgozó, építő, a szenvedő és örülő, a születő és a halált félő, a pusztítás áldozatául esett ember. E hatalmas küzdelem színhelye Kohán művészetében az Al­föld. Ez határozta meg az itt élő emberek mindennapi lé­tét, sorsát. Itt érvényesül Fülöp Erzsébet: Lidi Kállai Júlia: Papírplasztika igazán a termő és teremtő Föld ereje. Ez adja a festő műveiben a szilárd alapot nyújtó konstruktív képi szer­kezetet, a művész belső ere­jét, szenvedését kifejező ex­presszivitást, a sajátos deko- rativitást és az ezeknek nem ellentmondó líraiságot. * * * Ezeket, a Kohán művésze­téről írt gondolatokat egy kis kamarakiállítás ihlette, amelyet Békéscsabán, az MSZMP Békés megyei Okta­tási Igazgatóságán 1980. áp­rilis 1-én nyitott meg Szige­ti Zoltán igazgatóhelyettes. A kiállítást a Kohán Műhely alkotásaiból rendezték. A hi­vatásos művészekből álló al­kotócsoport Kohán György nevét a művész halálának 10. évfordulóján, 1976-ban vet­te fel. Békés megye művé­szeti életében ez az első ilyen alkotóközösség. A műhely, amikor a nagy előd nevét vállalta, egyben hitet tett annak művészi és szellemi hagyatéka mellett. Nem volt könnyű dolguk, Kohán munkássága nagy fe­lelősséget és terhet jelentett és jelent ma is. Alapvetően szerencsés volt az az elgon­dolás, hogy az ipar és kép­zőművészet különböző mű­fajaiban dolgozó művészek kollektívája legyen a Kohán Műhely és ne korlátozódjon csak a megye székhelyéhez. Természetesen, igazi, erős szellemet, kultúrát teremtő és ápoló közösséget teremte­ni nem megy egyik napról a másikra. Egy alkotóműhely egyénekből áll. Különböző felkészültségű, kvalitású, más emberi tulajdonságok­kal bíró (fokozottabban ér­zékeny) művészekből. A vál­tozatosság, sokszínűség kell, sőt szükséges. De egyetlen kollektíva sem létezhet alko­tó (érte haragszom és nem ellene) vita nélkül, s ez vo­natkozik a művészeti életre is. * * * Közös dolog lehet a mű­vészet emberformáló erejébe vetett hit. A kiállításon sze­replő művészek közül Koszta Rozália jutott a legmesszebb­re. Zárt formavilága, időt­lenséget, tisztaságot sugárzó színei, humanista szelleme a legkiválóbbak közé emeli. Gaburek Károly szenve­délytől áthatott, tüzes, ka­vargó színeivel mindig is egyéniség volt. Az utóbbi időben készült munkáin érez­hető, hogy kemény kézzel úrrá lett szétrobbanni akaró képi világán. Fülöp Erzsébet visszafo­gott, ugyanakkor erőteljes, rusztikus, emberközpontú mikrovilágot teremtett. Kár, hogy önálló kiállítást Békés­csabán nem láttunk még tő­le. Tóth Ernő mesélő kedve, reneszánsz vidámsága, élet­örömmel teli művészete, amelyben azonban mindig van egy leheletnyi irónia, nagy reményekre jogosít. Technikailag, szakmailag és szellemileg is igen felkészült festő. Zsáky István konstruktív szerkezeti lehetőséget keres képein. Szerencsére a termé­szetből indul ki, a választ festői problémáira valóban ott találhatja meg. Bizonyos modorosságról azonban le kellene mondania. Takács Győző sokoldalú művész, aki a népművészet­ből merít, bár a felhasznált motívumok eredetiségére ügyelnie kell. Idővel szinté­zisre jut a különböző, általa művelt műfajokban. Fülöp Ilona érett grafikus­ként jelentkezett a kiállítá­son. Öntörvényű világot te­remtett, korszerű grafikai nyelven beszél. Hangsúlyt helyez a humanista tarta­lomra, a feszülő fekete-fehér felületekre. Kállai Júlia az alkalma­zott grafikát műveli. Tech­nikailag jól képzett, sík- és térbeli megoldásokban egy­aránt jártas, színekkel bát­ran dolgozó művész. Mun­kássága konstruktív és de­koratív elemekből áll, al­kalmanként népművészeti motívumokat is használ. Mű­vészi világa még alakuló, változó. Molnár Antal szemlélődő, sokféle hatásra érzékeny, a tájhoz kötődő alkotó. Szíve­sen fordul intim belső rész­letek (házak, elhagyott ud­varok) festéséhez. Techni­kailag még nem elég határo­zott. * * * Sajnáljuk, hogy ez a ka­marakiállítás nem nyújtha­tott teljes képet a Kohán Műhelyről. A kiállítók közül hiányzott Mladonyiczky Bé­la szobrászművész, Szaba- dosné Szászfalvi Ilona bel­sőépítész, Zahorán Mária grafikus, Szabó Judit és Mé­száros Sándor textiles ipar­művész, Bessenyei Antal fes­tőművész. A műhely aktív közműve­lődési munkát végez. Szelle­mi nyitottsága nem vitatha­tó, de jó lenne bővítenie kö­rét a tájhoz kötődő, más, itt élő és álhatatosan dolgozó, tehetséges fiatal művészek­kel is. Vollmuth Frigyes Kiss Benedek: így állni meg Variáció egy lllyés-témára, jókívánsággal „Mint fennsíkon az árvalányhaj, lengnek az ősz fürtök a szélben”. Ha befedi egy matrózsipkával: fehéren fehér ül, lám, fehéren fehéren, lám, fehér fehérül. S ahogy az árvalányhaj gyérül, mi sötét volt, mind kifehérül szivárványt vető, habzó fényben, s ki fehér, int fehér sipkával. Óhaj? sóhaj? fényt árnya árnyal: Lengjetek, ősz fürtök a szélben, mint fennsíkon az árvalányhaj! Buday György fametszete József Attila: íme, hát megleltem hazámat... íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél. Koszta Rozália: Leány virággal

Next

/
Oldalképek
Tartalom