Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
1980. április 13., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kohán és a Kohán Műhely Kiállítás Békéscsabán, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán Idestova tizennégy éve, hogy elhunyt Kohán György Kossuth-díjas festőművész, századunk művészetének kiemelkedő, ugyanakkor mindmáig sokat vitatott alakja. Kirobbanó erejű, sokszínű egyéniség volt. Művészetében felhasználta a huszadik század legjelentősebb irányzatait, amelyeket tehetségével ötvözött. Alkotó munkásságának ihletője az EMBER volt — a dolgozó, építő, a szenvedő és örülő, a születő és a halált félő, a pusztítás áldozatául esett ember. E hatalmas küzdelem színhelye Kohán művészetében az Alföld. Ez határozta meg az itt élő emberek mindennapi létét, sorsát. Itt érvényesül Fülöp Erzsébet: Lidi Kállai Júlia: Papírplasztika igazán a termő és teremtő Föld ereje. Ez adja a festő műveiben a szilárd alapot nyújtó konstruktív képi szerkezetet, a művész belső erejét, szenvedését kifejező expresszivitást, a sajátos deko- rativitást és az ezeknek nem ellentmondó líraiságot. * * * Ezeket, a Kohán művészetéről írt gondolatokat egy kis kamarakiállítás ihlette, amelyet Békéscsabán, az MSZMP Békés megyei Oktatási Igazgatóságán 1980. április 1-én nyitott meg Szigeti Zoltán igazgatóhelyettes. A kiállítást a Kohán Műhely alkotásaiból rendezték. A hivatásos művészekből álló alkotócsoport Kohán György nevét a művész halálának 10. évfordulóján, 1976-ban vette fel. Békés megye művészeti életében ez az első ilyen alkotóközösség. A műhely, amikor a nagy előd nevét vállalta, egyben hitet tett annak művészi és szellemi hagyatéka mellett. Nem volt könnyű dolguk, Kohán munkássága nagy felelősséget és terhet jelentett és jelent ma is. Alapvetően szerencsés volt az az elgondolás, hogy az ipar és képzőművészet különböző műfajaiban dolgozó művészek kollektívája legyen a Kohán Műhely és ne korlátozódjon csak a megye székhelyéhez. Természetesen, igazi, erős szellemet, kultúrát teremtő és ápoló közösséget teremteni nem megy egyik napról a másikra. Egy alkotóműhely egyénekből áll. Különböző felkészültségű, kvalitású, más emberi tulajdonságokkal bíró (fokozottabban érzékeny) művészekből. A változatosság, sokszínűség kell, sőt szükséges. De egyetlen kollektíva sem létezhet alkotó (érte haragszom és nem ellene) vita nélkül, s ez vonatkozik a művészeti életre is. * * * Közös dolog lehet a művészet emberformáló erejébe vetett hit. A kiállításon szereplő művészek közül Koszta Rozália jutott a legmesszebbre. Zárt formavilága, időtlenséget, tisztaságot sugárzó színei, humanista szelleme a legkiválóbbak közé emeli. Gaburek Károly szenvedélytől áthatott, tüzes, kavargó színeivel mindig is egyéniség volt. Az utóbbi időben készült munkáin érezhető, hogy kemény kézzel úrrá lett szétrobbanni akaró képi világán. Fülöp Erzsébet visszafogott, ugyanakkor erőteljes, rusztikus, emberközpontú mikrovilágot teremtett. Kár, hogy önálló kiállítást Békéscsabán nem láttunk még tőle. Tóth Ernő mesélő kedve, reneszánsz vidámsága, életörömmel teli művészete, amelyben azonban mindig van egy leheletnyi irónia, nagy reményekre jogosít. Technikailag, szakmailag és szellemileg is igen felkészült festő. Zsáky István konstruktív szerkezeti lehetőséget keres képein. Szerencsére a természetből indul ki, a választ festői problémáira valóban ott találhatja meg. Bizonyos modorosságról azonban le kellene mondania. Takács Győző sokoldalú művész, aki a népművészetből merít, bár a felhasznált motívumok eredetiségére ügyelnie kell. Idővel szintézisre jut a különböző, általa művelt műfajokban. Fülöp Ilona érett grafikusként jelentkezett a kiállításon. Öntörvényű világot teremtett, korszerű grafikai nyelven beszél. Hangsúlyt helyez a humanista tartalomra, a feszülő fekete-fehér felületekre. Kállai Júlia az alkalmazott grafikát műveli. Technikailag jól képzett, sík- és térbeli megoldásokban egyaránt jártas, színekkel bátran dolgozó művész. Munkássága konstruktív és dekoratív elemekből áll, alkalmanként népművészeti motívumokat is használ. Művészi világa még alakuló, változó. Molnár Antal szemlélődő, sokféle hatásra érzékeny, a tájhoz kötődő alkotó. Szívesen fordul intim belső részletek (házak, elhagyott udvarok) festéséhez. Technikailag még nem elég határozott. * * * Sajnáljuk, hogy ez a kamarakiállítás nem nyújthatott teljes képet a Kohán Műhelyről. A kiállítók közül hiányzott Mladonyiczky Béla szobrászművész, Szaba- dosné Szászfalvi Ilona belsőépítész, Zahorán Mária grafikus, Szabó Judit és Mészáros Sándor textiles iparművész, Bessenyei Antal festőművész. A műhely aktív közművelődési munkát végez. Szellemi nyitottsága nem vitatható, de jó lenne bővítenie körét a tájhoz kötődő, más, itt élő és álhatatosan dolgozó, tehetséges fiatal művészekkel is. Vollmuth Frigyes Kiss Benedek: így állni meg Variáció egy lllyés-témára, jókívánsággal „Mint fennsíkon az árvalányhaj, lengnek az ősz fürtök a szélben”. Ha befedi egy matrózsipkával: fehéren fehér ül, lám, fehéren fehéren, lám, fehér fehérül. S ahogy az árvalányhaj gyérül, mi sötét volt, mind kifehérül szivárványt vető, habzó fényben, s ki fehér, int fehér sipkával. Óhaj? sóhaj? fényt árnya árnyal: Lengjetek, ősz fürtök a szélben, mint fennsíkon az árvalányhaj! Buday György fametszete József Attila: íme, hát megleltem hazámat... íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél. Koszta Rozália: Leány virággal