Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-15 / 87. szám
1980. április 15- kedd o [2120023 Tájékoztató az élelmiszer- és vegyicikk-ellátásrél A téli tárolásé zöldség-, gyümölcskészletek az új termés tömeges megjelenéséig fedezik az igényeket — igaz a minőség, bár az előző év óta nem romlott, sajnos nem a legkedvezőbb — amiből pedig kevesebb van, például káposztából,' sárgarépából, gyökérből, azt lengyel és NDK-importtal pótolják. A tavasz késedelme miatti szűkösebb primőrkínálatot ugyancsak 1510 tonna bolgár és román paradicsom, 700 tonna uborka és 25 tonna zöldpaprika importjával egészítik ki. A déligyümölcsök közül citrom — az eddigiekhez hasonlóan — folyamatosan kapható, a banán és a narancs viszont már „lefutott”, az utolsó tételek kerülnek forgalomba, legközelebb már csak a téli szezonban jelennek meg ismét. Az élelmiszer-ellátás jelenlegi helyzetéről, további kilátásairól, a háztartási vegyicikkek kínálatáról, az ellátás gondjairól tájékoztatta az újságírókat hétfőn Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes. Húsból és húskészítményekből a tavalyinál 2 százalékkal több áll rendelkezésre, ami a kiegyensúlyozott kínálathoz elegendő, azt azonban nem teszi lehetővé, hogy mindig, mindenütt, minden igényt kielégíthessenek. Az alapvető élelmiszerek — liszt, cukor, kenyér, zsír, étolaj — folyamatosan, az igények szerint állnak a lakosság rendelkezésére, s a közületi felhasználás változatlan korlátozásaival rizsből is lesz elegendő. Az idei háztartási vegyi- áru-forgalom 3-4 százalékos növekedését tervezik. A pipereszappan-ellátás színvonalasabb lesz a tavalyinál. Az igények teljes kielégítésén túlmenően a választék is bővül, a már kapható kék Amón kívül gyártják a zöldalma-szappant, s készítenek az idén más gyümölcs illatú — például mandarin szappanokat is. Súrolószerekből a gyártási kapacitás és a csomagolóanyag hiánya miatti ellátási zavarokat szovjet és olasz importtal szüntették meg. A Belkereskedelmi Minisztérium a MÉM-mel együttműködve szigorú rendelkezéseket hozott egyebek között a „sima” kenyér, a tőkehús és a húskészítmények minőségének javítására, amit remélhetőleg hamarosan a fogyasztók is érzékelhetnek. A minisztérium intézkedett arról is, hogy az olcsó és a közepes árú termékek — amelyek korántsem azonosak a silány, a korszerűtlen készítményekkel — folyamatosán kaphatók legyenek, S a nyitástól a zárásig ugyancsak tartsanak az üzletek olyan alapvető cikkeket, mint például a kenyér, a tej, az olcsóbb húskészítmények. Szakszervezeti munkaértekezlet A napokban tartotta meg a szarvasi városi szakmaközi bizottság szakszervezeti munkaértekezletét, melyen a városban működő üzemek, szövetkezetek, valamint szakmák szakszervezeti vezetői vettek részt. Az értekezleten Szarvas tanácselnöke tájékoztatta a hallgatóságot az 1980. évi várospolitikai tervekről majd a Hazafias Népfront elnöke számolt be a tanácstagok és az ország- gyűlési képviselők választásáról, melynek előkészítése a megfelelő ütemben halad. A továbbiakban a városi KISZ-bizottság titkára elmondta, hogy a szakszervezeti szervek és a KISZ együttműködése nagy szerepet játszik a fiatalok szakmai és politikai nevelésében. A résztvevők feladatainak sikeres végrehajtása Szarvas további fejlődését segíti elő. Szánté Jenő előadása Békéscsabán Szántó Jenő, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja április 14-én, tegnap előadást tartott Békéscsabán, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán. A mintegy kilencven hallgató előtt a korábban leadott kérdésekre válaszolva, a lapszerkesztésről, a lapkészítésről beszélt. Ezt követően — a magyar nyelv hete alkalmából — találkozott lapunk munkatársaival, akikkel kötetlen eszmecserét folytatott nyelvhelyességi kérdésekről. Kerékpáros kupa Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács és az Oktatási Minisztérium a közelmúltban rendezte meg Székesfehérvárott a 18. nemzetközi iskolakupa és az 5. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupa versenyének országos döntőjét. A tét nagy volt, mert a legjobb kerékpáros és a két legjobb segédmotor-kerékpáros versenyző a májusban Londonban megrendezendő nemzetközi versenyen képviseli majd hazánkat. Építőipari ifjúsági konferencia kezdődik Több, mint 400 fiatal szakember részvételével építőipari ifjúsági konferenciát rendeznek szerdától a MTESZ-székházban. A kétnapos tanácskozáson közel félszáz előadás hangzik majd el az építőipar helyzetéről, a fiatal építőipari szakemberek feladatairól, lehetőségeiről — erről tájékoztatták hétfőn a sajtó munkatársait az Építőipari Tudományos Egyesületben. Az egyesület ifjúsági tagozata ezúttal negyedik al■■■■■■■■■■■■■■a« „Igényesnek. V» Nem, tudom, észrevet- ték-e, milyen jelentésbeli változáson ment át mostanában egy magyar szó. Pontosabban: milyen új jelentést, és jelenséget takar szemérmesen, úgy, hogy egy árva betű se lógjon ki alóla. Aki szokott apró- hirdetéseket olvasni, különösen gyakran találkozhat ezzel a szóval. De ne kerülgessük tovább a témát, inkább idézzünk egy-két példát. .,Kínai porcelán étkészlet (barokk . bútor, ezüst evőeszközkészlet, családi ház stb.) igényesnek eladó”. Vagy: „Igényes vevőink keresik a viszonylag magas árfekvésű, ám minőségileg jobb, exkluzív árut." A helyzet világos: sok készpénzzel rendelkező vevőre vár az értékes holmijától megválni szándékozó tulajdonos, „a pénz nem ügy” típusú vevőkre gondol a kereskedő. Vagyis: igényes — pénzes. De mennyivel jobban hangzik .,igényes” vevőt, netán férjet, feleséget keresni, „igényesen” öltözködni, mint pénzes vevő, gazdag hitves után kutatni, vagy méregdrágán ru- házkodni?! Hála a leleményességnek — mellyel az efféle kellemetlen, igazságot eláruló dolgokat olykor palástolni tudjuk — beírhatjuk az értelmező szótárba az „igényes” mellé a szónak ezt az új jelentését is. Bár a legtöbben szívesen lemondanának nyelvünk ilyetén gazdagításáról. Pardon: igényesítéséről. T. I. kálómmal rendez konferenciát a fiatalokat érintő fontos kérdésekről. A mostani tanácskozás ezúttal is a szó szoros értelmében fiatalos témában mozgósítja a fiatal értelmiségieket. Nemcsak azért, mert a lakásépítés elsősorban a fiatalokat érinti, de azért is,, mert fiatal értei-, miségiek kapnak lehetőséget) elképzeléseik, munkájuk eredményeinek vagy éppen gondjainak kifejtésére, és egymás informálására. Az előadások többségének magja, alapja számos díjazott pályázat, doktori disszertáció vagy éppen egy-egy szabadalmazott eljárás, találmány. Szóba kerül majd a többi között a lakáselosztás fiatalokat szorongató helyzete, a lakókörnyezet védelme és a lakótelepek közművesítése is. Hogy a fiatal építőipari szakemberekre mennyire számít az ágazat a közeljövő feladatainak megoldásában, azt bizonyítja az is, hogy az idei konferencián első ízben a téma legilletékesebbje, az ágazati miniszter számol majd be az építőipar helyzetéről a szerdai plenáris ülésen. A jól szervezett és megrendezett versenyen megyénk csapata — négy kerékpáros és négy segédmotor-kerékpáros — az elmúlt évekhez hasonlóan jól szerepelt. A kerékpárosok közül Fleischamn Enikő az abszolút sorrendben a hatodik lett, a leányversenyzők közül a második helyet érte el. Ezért augusztusban Zánkán az úttörővárosban egy nemzetközi versenyen vesz részt. A segédmotor-kerékpárosok versenyében Mravik János ötödik lett. Mindkét csapatunk 6. helyezést szerzett a versenyben, és ez az összetett értékelés során az 5. hely megszerzését jelentette. Gazdátlan nyeremények A gépkocsinyeremény-betét-i könyvek eddigi sorsolásain ösz- szesen 1088 személyautót nyertek megyénkben a betétkönyvtulajdonosok. A kisorsolt számokat tartalmaz^ listát a legtöbben alaposan ellenőrzik, de azért előfordul — nem is ritkán —, hogy nem jelentkezik a tulajdonos. A gazdátlan nyeremények között van olyan is, amelyet több évvel ezelőtt húztak ki. (Ilyen esetben már nem a személy- gépkocsit, hanem annak az árát veheti át a nyertes.) Érdekes, hogy az orosházi OTP-fióknál váltott gépkocsi- nyeremény-betétkönyvek tulajV Házi készítésű kolbász-, pálinka- és borversenyt tartottak a Megyei Művelődési Központ klubjában a házikert szakkör vezetői, Ez volt a 12. alkalom, mikor a mintegy 50 résztvevő ízes készítményeit a zsűri végigkóstolta és utána ítélt... .. Fotó: Veress Erzsi donosai közül öten nem jelentkeztek Fortuna ajándékáért. E kisorsolt betétkönyvek száma a következő: 8258, 545 550, 571 064, 611 172 és 663 750. Békéscsabán, az OTP-fiőknál váltotta 567 247 számú betétkönyvét az a szerencsés ügyfél, aki szintén nem jelentkezett eddig. Ismeretlen továbbá a 663 102-es számú betétkönyv gazdája is, aki Békéscsabán, a körzeti fióknál váltotta betétkönyvét. Szintén Békéscsabán, az 1. sz. Postahivatalnál kezelik az 594 081. sz„ a II. számú Posta- hivatalnál pedig a 666 244-es számú takarékkönyvet, melyekkel szintén nyertek a tulajdonosok. Gazdátlan továbbá a gyulai 1. sz. Postahivatalnál váltott 606 241-es számú betétkönyvvel nyert autó, illetve annak az ára, valamint a mezőberényi postahivatalnál váltott 33 774-es betétkönyvre, a szarvasi OTP- ben az 535 846-os számú, és a szarvasi I. sz. Postahivatalnál az 577 535-ös számú takarék- könyvre kisorsolt nyeremény is. Monodrámaszemle Az első országos mono- dráma-szemlét Gyöngyösön rendezik meg április 22-től 28-ig. A szemléről, amelyre a Kulturális Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a helyi szervek rendezésében kerül sor, tegnap sajtótájékoztatót tartottak Egerben. Mint elmondták, a hatnapos szemlén a szakma képviselői és a nagyközönség előtt hét fővárosi és vidéki színház művészei nyolc művet mutatnak be. A bemutatókon kívül közönség—művész találkozókat, irodalmi esteket is rendeznek, a szemle utolsó napján pelig szakmai vitát tartanak a monodráma helyzetéről, színházművészeti és köz- művelődési szerepéről. Kongresszus után Életszínvonalunk — realitásaink D ontos számokat még nem ismerünk a VI. ötéves tervről, az életszínvonal előirányzata azonban kirajzolódott előttünk. A külpiac és a belső gazdasági adottságok, lehetőségek képletéből szerény növekedési ütem olvasható ki. Mint ahogy legutóbb a XII. kongresszuson elhangzott beszámoló meg is fogalmazta — az egy főre jutó reáljövedelem 6, a fogyasztás mintegy 8 százalékkal gyarapodhat a következő öt esztendőben. Okkal merül föl a kérdés — mit ér ez a fejlődés? Hogyan élünk majd a legközelebbi jövőben? Mielőtt azonban megadnánk a válaszokat, pillantsunk vissza lezáródó évtizedünkre, s ha nem is részletesen, néhány vonással elemezzük helyzetünket. Annyi kétségbevonhatatlan tény, hogy az életszínvonal szempontjából egyik legjobb tíz évünk van a hátunk mögött; még akkor is, ha tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv 9 százalékos reáljövedelem-emelkedése és 14 százalékos fogyasztásemelkedése nem éri el az eredeti célokat. Ám ezzel együtt — soha ilyen arányú — kedvező — változáson nem ment még keresztül a fogyasztási szerkezet, általánossá vált a 44 órás munkahét, több, mint 450 ezer lakást adtak át tulajdonosaiknak, érezhetően javult az óvodai és bölcsődei helyzet. (S még valami az elmúlt esztendőkről — az egy keresőre jutó reálkereset 1979-ben elérte a 3930 forintot, és ez 5,6-szorosa az 1950. évinek. Mivel az átlagkeresetek növekedése mellett ugyanez alatt az idő alatt a fogyasztói árak 2,5 szőrösre emelkedtek — a reálbér több, mint 2,5-szöröse az 1950. évinek.) Hosszan lehetne még folytatni az átlagokat, mind a munka jövedelmének kézhez kifizetett pénzösszegeiről és a társadalmi juttatásokról is — de erre nincs szükség: a közvélemény csalhatatlanul érzi, tudja, értékeli mai életszínvonalunkat. Amit pedig az egyes ember saját helyzetéről lát — még plasztikusab- bá teszi az összképet. Jól éltünk, néha nagyon is jól — legalábbis a körülményekhez képest, állapíthatja meg... Erre utal az az elgondolkodtató tény is, hogy miközben ipari munkatermelékenység dolgában a KGST-országok között a vége felé kullogunk, lakosságunk fogyasztási színvonala — termelékenységéhez viszonyítva — a világon a legmagasabbak körében foglal helyet. És éppen ez az, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen akárhogy is forgatjuk a statisztikák által objektiven jelzett állapotot — csak az derül ki, hogy munkánkhoz képest igen magas az elért életszínvonal. S ha ez így van, akkor önként adódik a két választható (igaz csak elvileg) alternatíva. Vagy azt tesszük, hogy munkánkhoz igazítjuk (lefelé) az életszínvonalat, vagy hogy az életszínvonalhoz közelítjük munkánkat (fölfelé). Nyilvánvaló — visszalépni, a már egyszer megszerzettet föladni, nem szívesen teftnénk, s nem is akarjuk tenni — marad tehát az az egyetlen lehetőség, az értékalkotó tevékenység megjavításával erősítjük meg az életszínvonal-emelés alapjait. Mennyit ér hát a kongresszuson bejelentett 6 százalékos reáljövedelem-növelés öt évre? Senki nem tagadja, hogy ez igen szerény érték. Szerény, de nem is lehet célunk, hogy még inkább elrugaszkodjunk saját lehetőségeinktől. Ebből a szemszögből vizsgálva e bizonyos 6 százalékot, nem más, mint aminek a kongresszusi határozat is említi — az életszínvonal megszilárdításának, elért vívmányaink, jólétünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja De ne feledkezzünk meg azért valamiről — az átlagok. nem igazak az „egyes emberre”, valóságban nincsen átlagmagyar állampolgár. Következésképpen — senkinek sincs garantálva a pontosan 6 és 8 százalék. Ez lehet esetenként több is, meg kevesebb is. Amikor az életszínvonalat elemezzük — s valójában a munkával szembeni igényeket fogalmazzuk meg —, nem hagyhatjuk ki a számításból a differenciálás szükségességét — parancsát sem. Helyesebb tehát az életszínvonal oldaláról szemlélni a dolgot: olyan lesz az, amilyen hatékony a közösség, az ember munkája. Ha valaki olyan vállalatnál dolgozik, ahol sikeres termék készül, azt jó piacokon, haszonnal lehet eladni (tehát hatékony a vállalat és dolgozója is) — ott ama 6 százaléknak kétszerese sem ábránd! Ahol pedig a termelés végeredményét nem jelzi sem népgazdasági, sem vállalati haszon — könnyen lehet, hogy a jövedelmek egyáltalán nem emelkednek majd öt év alatt sem. A differenciálás követelménye ugyanis azt parancsolja, hogy a haszon, a jövedelem maradjon ott, ahol létrehozzák — még inkább mint eddig. Nem lehet már azt a receptet alkalmazni, hogy a jól dolgozók bevételeivel időről időre kipótolják a gyengébbeket. Nem, mert ez gazdaságilag indokolatlan, s az ember számára — aki az értéket tehetségével, szorgalmával előállítja — igazságtalan is. Mindezt, persze, igen könnyű így általánosságban követelményként kitűzni. Ezeregy példája akad annak, hogy az életben nem sikerül igazságosan — munka szerint — elosztani a jövedelmet. Akadályozza ezt a hosszú-hosszú évek alatt berögződött szemlélet, a reflexszerű egyenlősdi. És akadályozza a még sok helyütt tökéletlen bérpolitika, a rossz érdekeltségi rendszer, s nem egy rendeletbe rögzített intézmény is. Sokszor ellenállnak a differenciálásnak maguk az emberek — mondván, a szocializmusban nem az ember és ember közötti különbségeknek, hanem az egyenlőségnek szükséges dominálni. A szükségletek szerinti elosztás lehetősége bizony odébb van. Addig nagyon sokat szükséges dolgozni, s úgy, hogy a szocializmus alapelvét — a munka szerinti elosztást — maradéktalanul érvényre juttassuk. S ez pedig azt jelenti, hogy a legszélesebb teret engedünk annak: ha valaki teljesít — kapja meg érte a csonkítat- lan bérét, honoráriumát, fizetését — mégha a teljesítmény szokatlanul nagy ösz- szegeket vonz is. És itt zárul az a gondolatkör, amelyet elkezdtünk: mit jelent a szerény 6 százalék? Egy átlagot, egy keretet, amely a társadalomnak gazdaságilag lehetséges az 1981- től 1985-ig tartó években. De mást is jelent — az átlagon belül az egyénnek pont any- nyit, amennyit munkájával megszerez belőle. Ö januárban életbe lépett új szabályozók, a XII. kongresszus határozata meggyőznek arról, hogy az alkotó munka jó befektetés mindannyiunknak — s ez a befektetés az élet- színvonalban is kamatozik majd. M. I.
