Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
Q 1980. április 29., kedd ___________ M eghalt Carpentier Táncos hétvége „Hetvenhat éves korában, hosszú betegség után elhunyt Alejo Carpentier, a világhírű kubai író. A Havannában született művészt a kubai kormány 1966-ban a párizsi kubai nagykövetség tanácsadójává nevezte ki, azóta a francia fővárosban élt. A magyar olvasóközönség több művével is megismerkedhetett, így például az 1963-ban kiadott Embervadászat című kisregényével, a Földi királyság (1971), A fény százada (1976) és Az eltűnt nyomok (1978) című regényével, valamint az 1979-ben Az idő háborúja címmel megjelent elbeszéléskötetével.” Az anyai részről orosz, apairól francia származású Carpentier építészmérnöki tanulmányait félbeszakítva lépett az újságírói pályára, amelyen már Kubában, majd Franciaországban is eredményesen dolgozott. Érdekelte a néger folklór, a kubai négerek szokásai, a rabszolgalázadások története. Kutatásainak eredményeit, első, az 1933-ban Madridban publikált Dicsértessék az Isten című regényében dolgozta föl. Talán legsikeresebb műve a Los pasos perdidos (1953), amely magyarul először Az elveszett léptek, majd 1978- ban az Európa Könyvkiadó gondozásában Eltűnt nyomok címmel jelent, meg. Zenetörténész főhőse ősi hangszerek felkutatására indul különböző ritka törzsekhöz; munkája során beutazza . történelmünk primitív és modernebb korszakait, a kultúrtörténet jelentős lépcsőfokait, s külön élvezet számára, hogy végre távol lehet otthonától. A szerző azt igyekszik kérdeztetni vele, hogy mi is történt valójában napjainkig. Hiába kerestük volna mindeddig az igazságot? Bele kell pusztulnunk abba, amit annyi sok áldozat árán sikerült fölfedeznünk? Elhatalmasodhat rajtunk a technika, aminek éppfen szolgálnia kellene bennünket, köny- nyebbé és színesebbé téve mindennapi életünket? Vajon tényleg feladtuk ősi, őszinte, természetes, jóságos, manipulálatlan, vagyis még érdekektől nem fertőzött mivoltunkat? Egy biztos: Carpentier alakja elvágyódik ugyan kényelmes, ésszerűen és megfontoltan funkcionáló — civilizált! — világából, mert teher számára ez a jelen — ál- és igazszerelmeivel, a kötelező és az örömöt adó munka kényszerével együtt. De nem jelenthet igazi otthont neki a Megállt. Idő Völgye sem, és félelmetes ám az őserdő is, ahol landol, hiszen ugyanolyan hazug, mint ellentéte, a „berendezett” világ, ahonnan annyira menekülne: „Az lepett meg legjobban, hogy az ős természet ben véget nem ér a mimikri. Itt minden másnak látszik, nem annak, ami valójában; lát. szatvilágot alkot valameny- nyi élőlény, s ezzel elrejti a valóságot, sok-sok igazságot száműzve onnan... Az őserdő a hazugságok, a csapdák és az álarcok világa; ott minden maszk, fortély, látszat és metamorfózis... Ügy láttuk, hogy a vadon minden zugában vannak virágok; de a virágok színe mindig hazugságnak tűnt az életerős, vagy épp leszáradó ’evelek állapotához képest!’ Káprázatos cselekménygazdaság és lenyűgöző stílus jellemzi Alejo Carpentier valamennyi munkáját, mégsem ezekben az írói erényekben utánozhatatlan. Regényeiben és elbeszéléseiben egyaránt (Szent Jakab útja, A dolgok kezdete, Mint a sötét éj, A szökevények, Az avatottak, Embervadászat, amelyeket az Európa Zsebkönyvek sorozatának Az idő háborúja (1979) című kötete gyűjt egybe) szüntelenül az idő, a kor, más szóval a történelem körül köröz; s dolgozzon akár ősmítoszokkal, bibliai idézetekkel, történelmi adatokkal, mint például a trójai háború, a gyarmati hódítások, vagy a kubai gerillamozgalmak, csillapíthatatlan kérdés- szomjának örök tárgya marad ez az idő, a mi időnk, amelyből talán távolságban és rövid időre igen, de amelytől tartósan lehetetlen a menekülés. Az előre haladó, a történelmi idő mellett kétségtelenül furcsa kategóriákról is — a fizikai, a lélektani, a körkörös, a spirális és a visszafordítható időkről esik szó századunk nagy kubai írójának elbeszéléseiben. Ilyenekre utalnak egyik szereplőjének szavai: „ ... De senki se figyelt az elbeszélésre, mert a nap folytatta útját keletről nyugatra, és ők tudták, hogy semmittevéssel kell hosszabbá tenniük az óraszámlapon jobboldalt fogyó időt, hiszen éppen ezek az órák visznek a legbiztosabban a halál felé.” „Hetvenhat éves korában, hosszú betegség után elhunyt Alejo Carpentier, a világhírű kubai író. A Havannában született művészt...” Niedzielsky Katalin Nyitnak a kertmozik Bár a hőmérők szerint még mindig nem köszöntött be az igazi tavasz, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat azért bízik abban, hogy május 12-re mégis kegyes lesz az időjárás. Ezen a hétfői napon a mezőhegyesi és a mezőberényi keskeny vásznú kertmozit szeretnék megnyitni. Mezőhegyesen a platánok alatt a Pokoli torony című kétrészes amerikai filmre várják a nézőket. A gyulai és a békéscsabai kertmozi három nap múlva, május 15-én nyitja kapuit. Ezt követően a csabai Szé- chényi-ligeti csütörtökön, pénteken, szombaton -és vasárnap, a gyulai pedig csütörtökön, pénteken , vasárnap és hétfőn tart vetítéseket este 8 órától, az időjárás szeszélyétől függően. Most, 15-én békéscsabán a Habfürdő című színes magyar kísérleti trükkfilmet, Gyulán pedig a Kalózok Jamaicában című angol kalandfilmet mutatják be. Gálával zárult a szövetkezeti néptáncverseny Már március elején megkezdődtek Szekszárdon, majd Vácott, ezt követően Nagykanizsán és Miskolcon a szövetkezeti néptáncosok VIII. országos találkozójának és versenyének területi bemutatói, majd végül a gyulaival fejeződött be az országos felmérés az elmúlt hét végén, szombaton és vasárnap. A bemutatónak az Erkel Művelődési Központ adott otthont, és a megnyitóra — amelyet szombaton délelőtt rendeztek meg — hat megyéből 19 együttes érkezett. A városban nagy népszerűségnek örvend, érthető módon, a néptáncművészet, 'hiszen a helyi Körös együttes magas színvonalhoz szoktatta a gyulai közönséget. Így aztán nem is csoda, hogy rengeteg érdeklődője volt a néptáncbemutatónak és -versenynek. Az együttesek közül a legkiválóbbak kerültek a vasárnap esti gála műsorába. Ezen nagy sikerrel szerepelt a kalocsai együttes, amely már kétszer nyerte el- a „Kiváló Együttes”, a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, több hazai és nemzetközi néptáncverseny nagydíját. Jól összeszokott, kiforrott együttest ismerhettünk meg a kalocsaiakban, akik évente 60—70 alkalommal szerepelnek különböző bemutatókon. Nagy sikert aratott a Bács-Kiskun megyei Hajós nagyközség német nemzetiségi együttese is, amelynek legszebb táncait az együttes gyermekcsoportja adta elő. Csaknem 2 évtizedes múltra tekint vissza a Vidróczki együttes, amely ugyancsak elnyerte a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést és a „Kiváló Együttes” címet. A Maros néptáncegyüttes Makóról a jobbágytelki kalákát mutatta be, majd őket követte a Kecskemét néptáncegyüttes. Az egyik legrégibb népi együttes a tápéi, amely 1950-ben alakult meg. Ugyancsak tulajdonosai a „Szocialista Kultúráért” kitüntetésnek és a „Kiváló Együtes” címnek. Sok tapsot kaptak a jászapáti néptánccsoport tagjai, a gyomai Körösmenti tánc- együttes, valamint a szövetkezetek jászsági népi együttese. Mondanunk sem kell, hogy azért mégis a legnagyobb sikerrel a házigazdák szerepeltek, a Körös együttes. Nem érdemtelenül kapták meg négyszer már — 30 éves fennállásuk alatt — a „Kiváló Együttes” címet, valamint a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, mert nemcsak a környéken, de országszerte is az egyik legjobb együttesként tartja számon nemcsak a közönség, hanem a szakma is. Vastapsot kapott a „Jankahidi táncok”, valamint az ugrós és csárdás kompozíciók. A területi találkozók legjobb néptáncegyüttesei — a minősítést végző szakemberek javaslatai alapján — a rendező szervektől kapnak meghívást az országos találkozóra és versenyre, amelyet június 28—29-én Balatonfü- reden, Boglárlellén és Siófokon rendeznek meg. Egy meg nem született riport története, avagy táncbajnokság Békéscsabán Immár 10. alkalommal rendezte meg Békéscsabán április 26-án este az országos A osztályú táncbajnokságot a békéscsabai Városi Tanács, a Békéscsabai Kötöttárugyár, valamint a Békés megyei Művelődési Központ. Erről egy csodás riportot kell írnom, gondoltam, hiszen jubileum ez a javából, s hogy e versenyek nagy tetszést aratnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezúttal is telt ház előtt mutatkoztak be a versenyző párosok. Nekiduráltam hát magam, hogy mindent a maga valóságában írjak meg. Lefestve az angolkeringő légies eleganciáját, a tangó kemény és mégis könnyed lejtését, vagy a régi, nagy slágerre, a „Sok idegen jár az éjszakában” kezdetű számra táncolt lassú, szép mozdulatokat. S a ruhákat, a fénylő Bittereket, s a színeket, melyeken talán még a reflektor fényei is elfogódottan suhantak végig. S le akartam írni, hogy a standard táncok elődöntőjén, majd a döntőn hogyan izgultunk a párokért... S a helyeslő bólintgatásokat is a szünetben, hogy „valóban ők voltak a legjobbak”, az első helyezett pár, Paál László és a mindig mosolygó Rimányi Judit, a szombathelyi páros. A második helyezéssel — amelyet Végső István és Ró- nyai Magdolna ért el —, s a •harmadik helyezéssel — amelyen Kas Zoltán és Baranya Éva végzett —, is egyetértettünk. Valóban jók voltak... S le akartam írni a második rész vérpezsdítő táncainak látványát, a latin táncokat, a szamba, a csa-csa, a rumba, s a virtuóz rock and roll hangulatát... El nem feledkezve a lehullott Bitterek kollektív szedegetésé- ről, amelyből olykor még a közönség is kivette a részét. S a lelkes tapsokat is vissza akartam adni, amelyekkel a nézők jutalmaztak egy-egy bravúros lépést, beállást. S nem akartam kihagyni a Syg- ma együttes hangulatteremtő zenéjének méltatását sem. A standard ... S hogy teljes legyen a kép, s szünetek formáéiós bemutatóinak sikerét sem hagyhattam volna ki. A formációs táncok koreográfusáról, s egyben a verseny vezetőjéről, Nyiri Lajosról is írni akartam, aki mindig tudta, miről kell beszélnie. Elmondta, hogyan lehet valaki A osztályú versenyző, shogy a táncokról mit kell tudni nekünk, nézőknek ... Végül arról is szólni akartam, hogy milyen öröm tükröződött a győztesek arcán, amikor átvették a latin táncok legjobbjainak járó díjakat. Mert 11 óra felé végre megszületett a várva várt második eredmény is. Az első helyezést itt is szombat- helyi páros nyerte, Horváth Béla és Berta Ágnes. A második helyen ugyanaz a pár győzött, mint a standard táncoknál. A dobogó harmadik fokára a budapesti Kas Zoltán és Baranya Éva került. Szóval mindezt úgy akartam leírni, ahogy történt. Visszaadva a közönség csüggedni nem akaró lelkesedését, a verseny izgalmát, szépségét. Aztán rájöttem, nem fog menni. Hiába írnám meg mindezt, hiszen a látványt, amelyben részünk lehetett, a szavak nem pótolhatják. Hát ezért nem született meg ez a riport... Nagy Agnes Az „örök” második helyezettek az egyik latin táncban Fotó: Veress Erzsébet KING A rádió- és televízióújságban Ipper Pál — aki a kingi években hazánk államokbeli tudósítója volt — a következőket írja a „megismerkedésről”: ...Ezúttal nem hollywoodi kivitelű, hanem dokumentum-összeállításnak is beillő filmmel, a Martin Luther King életét bemutató — szerintem remekművel. Mert remekmű ez több értelemben is: a történelemté- nyeinek kriminél is izgalmasabb feldolgozásában, a rendezői munkában és a színészek egész sorának művészi alakításában egyaránt.” Igen, Abby Mann író-rendező és stábja valóban igyekezett olyan képet festeni a Nobel-békedíjas lelkészről — s ha-úgy tetszik: — forradalmi harcosról, amilyet az adott történelmi kor körülményeit ismerve, hitelesnek kell vennünk. Mindez nem jelenti azt, hogy mentes volt a három epizód a pátosztól, némi romantikától. Nem, mivel talán ez is velejárója. Egy huszadik századi mártírról lévén szó, a heroizálás megbocsátható, sőt kísérő és szükséges elem. Ebben a sorozatban azonban még egy mondandó is meghúzódott. Nemcsak a színes bőrűekről van itt szó, hanem mindazokról — vallási, nemzetiségi, más fajta megkülönböztetésétől függetlenül —, akik az ígéret Földjének tartott Államok legszegényebbjei, azaz a kizsákmányoltak. Gazdaságilag. jogilag, emberileg. Egy jó héttel ezelőtt — King halálának évfordulója táján — a televízió egy rövid dokumentumfilmet is sugárzott. Eredeti, hiteles felvételekből, nyilatkozatokból összeállítva. Kár, hogy akkor még nem tudtuk, lesz ez a filmsorozat is. Mert a kettőt összevetve talán még nagyobb hatást váltott volna ki a mostani három epizód. Ennek ellenére elismerés illeti a televíziót. Nem aprózták szét a sorozati üzért. Egy hét alatt láttuk mind a hármat. S ez azért is jó, mert az előző élménye még bennünk dobolt a következő vetítésének első-sokadik percében is: folyamattá, szándékolt hatássá is egyesülhetett. Ahogyan ez a közvetítési mód már egyszer nagyszerűen bevált a Washington zárt ajtók mögött, ugyancsak nagy sikerű sorozat közvetítésekor. Jó lenne, ha ebből tradíciót kovácsolna a tévé műsorszerkesztősége... (N. L.) SZÍNHÁZ, mozi 1980. április 29-én, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM ELEKTRA Katona-bérlet Békési Bástya; 4 és 6 órakor: A rejtélyes bankbetét, 8 órakor; örült nők ketrece. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A vad hattyúk, 4 és 7 órakor: Apokalipszis most I., II. rész. Békéscsabai Terv: Róbert és Robert. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Csillagok háborúja I., n. rész. Gyulai Petőfi: Ezüstnyereg. Orosházi Béke: 5 és 7 órakor: Olcsó regény. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A fekete varázsig ajándéka, fél 6 és fél 8 órakor: Sebességláz. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Szenzáció!!! 22 órakor: Két amerikai. Nemcsak a táncuk, a ruhájuk is látványos volt a kalocsaiaknak Fotó: Béla Ottó
