Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

1980. április 29.. kedd NÉPÚJSÁG Morzsák Ella molett, középkorú, és a látszatra, vagy ahogyan ő nevezi, a társadalmi érint­kezés formáira sokat ad. Kol­léganői, akikkel hűvösen tartja a három lépés távol­ságot, hetek óta kíváncsian figyelik Ellát. Vajon mi le­het az oka, hogy mostaná­ban folyton vásárol? — ta­nakodnak. Űj kabát, diva­tos táska, szoknya, bizsu, no és az a kalap! Egyik reggelen azután, di­csérve az új kalapot, vala­melyikük megkockáztatja a kérdést: mi az oka a ruha­tár nagyarányú felfrissítésé­nek? S a kimért válasz: tud­ják, most, hogy a férjem ve­zető pozícióba került, adni kell a megjelenésemre! * A kisfiú négy év körüli le­het — az élősövénynek szánt ágacskák jóval fiatalabbak. Közöttük topog a gyerek, ki­választ egy ágat, és nagy gonddal, egyenként letépdeli a kipattant rügyeket. Elége­detten szemléli „művét”, az­tán újabb ágat választ, és- buzgón folytatja a kopasz- tást. „Te meg mit csinálsz?!” — ripakodik rá egy babako­csit tologató férfi. Mire a gyerek: „De apa, anyu mond­ta, tudod, mikor megvert a virágok miatt, hogy azzal játsszak, ami a ház előtt van, a miénkhez meg hozzá ne merjek nyúlni!” Amikor végre beköltözött a sokgyermekes házaspár az új lakásba, nagy volt a bol­dogság. Egy ideig. Egészen pontosan két hétig. Addig tartott ugyanis a lakás be­bútorozása. Amint ezzel rendben voltak, nyomban „kiderült”, hogy a férj egy „goromba, iszákos, lelketlen, összeférhetetlen alak”, aki­vel tovább élni képtelenség, így történt, hogy a férj mindössze két hétig élvezte az új lakás kényelmét, aztán mehetett haza a mamához. A gyerekeknek se nagyon volt idejük megtanulni az új lak­címet — az anyuka ugyanis alkalmatlannak bizonyult a családfenntartó szerepére, s lányai, fiai jobb helyre ke­rültek. Így maradt egyedül a nagy lakásban, melynek látványától minden valamire való háziasszony kétségbe esne. Azért nem panaszkodhat a férj, hogy immár semmi kö­ze az együtt szerzett javak­hoz. 0 fizeti a részleteket. X. I. Balatoni fotópályázat A Balatoni Intéző Bizottság, a Magyar Fotóművészek Szö­vetsége, az Utazási Magazin szerkesztősége és a három tóparti megye idegenforgal­mi hivatala ismét meghir­dette a már hagyományos­nak számító fotópályázatot­„A Balaton és az idegen- forgalom” című IV. orszá­gos fotópályázaton bárki részt vehet két évnél nem régebbi és a nyilvánosság előtt még nem szerepelt fel­vételével. A fekete-fehér és színes papírképeken kívül külön kategóriában pályázni lehet színes diapozitívekkel is. Az 5, 4 és 3 ezer forintos díjakon kívül több különdí- jat is odaítélnek. A pályá­zók június 1-ig küldhetik be munkáikat a Veszprém me­gyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalához. A legszebb képekből Bala- tonfüreden kiállítást rendez­nek. A pályamunkákat a nyáron bemutatják Balaton- földváron és Keszthelyen is. Anya­és csecsemővédelem Kenyértűrés A csecsemőhalálozás fon­tos demográfiai mutató. Jel­zésének jelentősége azonban jóval több, mintha pusztán népesedési adat lenne. A csecsemőhalálozás olyan egészségügyi mutató, amely magába foglalja a társada­lom sok irányú törekvését, a társadalmi gondoskodás szín­vonalát is. Hiba lenne felté­telezni, hogy a háború előtti és a mai értékek különbsége csupán a* orvostudomány fejlődésének köszönhető. Ha így lenne, nem mutatkozná­nak olyan szembetűnő elté­rések fejlett és fejlődő or­szágok között. Átalános nép­jólét, egészségkultúra, intéz­ményes társadalmi szintű anya. és csecsemővédelem együtthatásától várható lé­nyeges előrelépés. Nálunk az utóbbi négy év­tized számait összehasonlít­va óriási a fejlődés. 1938-ban az ezer élveszülöttre jutó csecsemőhalálozás 131,4 volt. 1948-ban 94,1. Húsz év múl­tán 35,8 ezrelékre csökkent, 1978-ban pedig elértük a 24 ezreléket. Ebben elsősorban a kora­szülések hazai, szinte spe­ciális gyakorisága a ludas. Hiszen az újszülött veszé­lyeztetettségének elsőrendű tényezője: születési súlya. Minél kisebb súllyal jön a világra, annál törékenyebb az élete. A koraszülés okait orvo­sok széles köre kutatja. Szü­lészek, gyermekgyógyászok küzdenek ellene. Igyekeztek legyőzni az okok között nagymértékben gyanúsítható művi terhesség-megszakítá­sok káros gyakorlatát, ami igen kemény diónak bizo­nyult. És aránya éveken át jóval meghaladta az élveszü- letésekét. Erről ma már múlt időben beszélhetünk. Követ­kezményeit érzékeljük azon­ban, éppen a koraszülések makacsul stagnáló arányá­ban. Biztató jel viszont: az országos 10,5 százalékon be­lül elég nagy a szóródás. Vas megyében például 8,2 százalék volt 1978-ban. Nyil­vánvalóan ennek is tulajdo­nítható, hogy a csecsemőha­lálozás is mintegy kétharma­da az országosnak. Hasonló­képpen élen jár Komárom, Nógrád megye. Legkedvezőt­lenebb a kép Szabolcsban (30,7 ezrelék), Tolnában (28,5 ezrelék) és a fővárosban (27,2 ezrelék). Ez utóbbi adat okainak kutatása alaposan feladja a leckét. Mert míg Szabolcs­ban a helyenként még mu­tatkozó elmaradottság, a fő­városban alighanem az urba­nizáció okozta ártalmak fe­dezhetők fel az okok között. A dunántúli megyék jó ered. ményeiben az életszívonal és nyilvánvalóan a csecsemő- és gyermekvédelem, nem ke­vésbé a következetes terhes­gondozás tükröződik a jó eredményekben. Az utóbbi pozitív jelenség egyik lényeges feltétele le­het. a további előrelépésnek. Természetesen a mai forma­litások sallangjai nélkül. He­lyettük érdemi, módszeres gondozással lehet elejét ven­ni sok elvetélt terhességnek. Mindezt felsorolni sem ke­vés. De meg kell szívlelni, hogy a csecsemőhalálozás értéke egyéb, kedvező egész­ségügyi mutatóinkhoz hason­lóan tükrözze fejlettségünk általános fokát. Lukács Mária A minap megkérdeztem az egyik ismerősömet, hogy mi­ért fogyaszt annyi kenyeret. Azzal érvelt: még gyerekko­rában megszokta, hogy ke­vés kolbász, szalonna és sok kenyér. Kétségtelen, táplál­kozási szokásainkat néhány évtized alatt nem lehet alap­vetően megváltoztatni. Csak­hogy az utóbbi évek felmé­rése szerint legalább 12 szá­zalékkal vásárolunk több ke­nyeret, mint amennyi a va­lóságos szükségletünk, a töb­bit kidobjuk a szemétbe, vagy megetetjük az állatok­kal. Ha a kenyérellátás ne­hézségei szóba kerülnek, gyakori a sértődöttség, az egymásra mutogatás. A sü­tőipar, a kereskedelem és a vevő áll egymással szemben, holott a gondok közös meg­oldása a kézenfekvő. A baj leginkább hét végén, vasárnap, illetve a több na­pos ünnepek előtt és után jelentkezik. Legalábbis Bé­késcsabán. Nem folyamato­san érkezik a kenyér az üz­letekbe, emiatt órákat vára­koznak a vásárlók, ha van türelmük hozzá. A türelem viszont véges, és ilyenkor jön az elmarasztalás. Az eladó azt mondja: mi rendeltünk, a sütőipar nem szállít. Ek­kor kiket szidunk? A péke­ket, akik nem tudják mi­korra érnek haza; túlóráz­nak, verejtékeznek azért, hogy friss kenyeret szeghes­sünk az ünnepi ebédhez. A legtöbben megszoktuk: a hetet 6 munkanappal szá­moljuk. Ezzel szemben a sü­tőipar hét napra készíti ter­mékeit — öt és fél nap alatt. Ha kettős ünnep van, még kevesebb az idejük. Az idén pedig nem ritka a három­négy napos ünnep sem. Gon­doljuk el: öt órára van szük­ség, míg a lisztből és az ada­lékanyagokból kenyér lesz. ♦ A sütőipar és a kereskede­lem kapcsolata nem mindig felhőtlen. Hosszú évek óta először, két hete meghívtak egy úgynevezett koordináci­ós értekezletre. Ott voltak a megye sütőipari vállalatai­nak igazgatói, a kereskede­lem, a vendéglátóipar, a me­gyei, a városi tanács illeté­kes osztályainak a képvise­lői. A Békéscsabán megtar­tott értekezleten szó esett az április 4-i és a húsvéti ke­nyér- és tejellátás tapaszta­latairól, a közelgő május 1-i feladatokról. Itt hallottam, hogy az előbbi ünnepeken a békéscsabai kenyérgyár tel­jesítette a kereskedelem meg­rendeléseit, sőt 7 ezer kiló kenyér a nyakukon maradt. Nagyon nehéz az igényeket felmérni, hiszen azt az idő­járás, a környező kisebb- nagyobb települések lakói is befolyásolják, akik a me­gyeszékhelyen szerzik be a kenyeret. Az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalat üzle­teiben 20—25 százalékkal nőtt a forgalom ezekből a cikkekből. Ennek ellenére április 3-án 15—17 óra kö­zött 20—40 percig néhány boltjukban nem lehetett ke­nyeret kapni. A vásárlók egy része figyelmen kívül hagy­ta, hogy április 5-én, ha né­hány órára is, de nyitva voltak az élelmiszerüzletek, mindenki egy napon igyeke­zett beszerezni az élelmet. Végül is 7400 kiló kenyér és 1700 liter tej kimaradt. A vendéglátóipari vállalat kép­viselője szintén arról pa­naszkodott, hogy általában az első ünnep előtti napon 800—1000 kiló kenyér szo­kott elfogyni, most jószeri­vel a 2200 kilogramm is ke­vésnek bizonyult. Arról már nem szólt, amit a szerkesz­tőségünknek írt levelében megerősít: tudniillik azt, hogy április 3-án, csütörtö­kön az élelmiszerboltokban már 16 órakor nem volt ke­nyér az óvatos rendelések miatt. Nekik pedig ennél több kenyér tárolásához nin­csenek meg a technikai fel­tételek. Másnap, április 4-én az erre kijelölt vendéglátó­ipari egységekben ugyan­csak akadozott a kenyér és a tej kínálata. A városköz­ponti büfébe délelőtt kétszer szállítottak kenyeret, össze­sen 540 kilót, amely délig tartott. Utána már hiába rendeltek, hiszen a sütőipar készlete is kimerült. ♦ Úgy vélem, érzik az el­lentmondást. Volt kenyér, mégsem volt kenyér? Kima­radt, mégsem szállítottak? Vagy nem rendeltek elegen­dőt? Utólag nehéz lenne ki­Váratlan öröm Magam is úgy lottózom- totózom, hogy „nem a nye­remény a fontos” — hadd le­gyen az államnak belőle haszna — hanem a részvétel. (Persze csak akkor mondom ezt, mikor a szőlő savanyú-) Unyatyinszki Györgynéék is valószínűleg csak takaré­kossági szempontból vettek 1974-ben egy ötezer forintos gépkocsinyeremény-betét- könyvet: hadd maradjon meg a pénz. Így aztán nem is na­gyon néztek utána a sorso­lásokkor: nyert-e a számuk. Ennek többek között olyan oka'is volt, hogy betétjüket Unyatyinszkiné édesapja tette el egy alkalommal, aztán meg is feledkeztek róla. Egészen mostanáig, amikora deríteni az igazságot. Bizo­nyos: nem könnyű kiszámí­tani a keresletet, de lehet hozzá közelíteni. Az érvény­ben levő rendelet szerint nyitástól, zárásig kenyérnek és tejnek egyaránt lenni kell az élelmiszerüzletekben, büfékben! Akár ünnep-, akár hétköznap. Továbbá: még zárókészletre is szükség van, ezért a boltvezető a felelős. Kérdés: hány üzletvezetőt, helyettest vontak felelősség­re ennek elmulasztása miatt. Tehát mindenképpen elfo­gadhatatlan, hogy olykor hét­köznap is jó néhány üzlet­ben a zárás előtt egy-más- fél órával széttárják a kar­jukat az eladók: nincs ke­nyér, tej. Ugyancsak meg­kérdőjelezhető a szűkös tá­rolótérre való hivatkozás is. A vevőt egy dolog érdekli: a nap bármely szakában, órájában kapjon ezekből az élelmiszerekből. Különben is nehéz magyarázkodni mond­juk vasárnap délelőtt, annak az embernek, aki éjszakai műszakból hazatérve kenye­ret szeretne vásárolni. Ami­kor 1976-ban megjelent a rendelet, miszerint vasár- és ünnepnapokon a vendéglá­tóipari üzletekben árusítják a tejet és a kenyeret, aligha tapsoltak örömükben az itt dolgozók. Ez tény, kár lenne rajta vitatkozni. Talán ez is oka annak, hogy olykor-oly­kor nem a legudvariasabban bánnak az ilyen árut kereső vevővel. Talány az is: miért csak két helyen árusítanak vasár- és ünnepnap Békés­csaba legnagyobb városrészé­ben kenyeret és tejet? An­nak idején sokkal több egy­ség volt kijelölve. Jó, lehet, hogy egy „sima” vasárnap tényleg nincs szükség mind­egyikre. Azon mégiscsak jó lenne elgondolkozni: három­négy napos ünnepen elég-e a két nyitva tartó üzlet? ♦ Sajnos, hajlamosak va­gyunk arra, hogy valamit el­indítunk, és hagyjuk, hadd menjen a maga útján. Pedig jó szervezéssel, rugalmas, a körülményekhez jobban iga­zodó intézkedésekkel elejét lehet venni sok mindennek. Ezen az ülésen hangzott el, hogy a most következő ün­nepek miatt április 28-tól, hétfőtől nem lesz meleg ke­nyér az üzletekben. Kedden már megkezdik az előszállí­tást és 10 tonna kenyeret tartalékolnak. Ez azt jelenti: szombaton a háromórás nyit­va tartás alatt sem kínálnak friss kenyeret. Mindez ért­hető. Ami aggasztó: lehet, hogy megint a véletlenen múlik majd a kenyérellátás? Bár tévednénk. Az azonban furcsa, hogy az említett ér­tekezleten csupán az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat képviselője sorolta fel tétele­sen: melyik napra, mennyi kenyeret kér, a vendéglátó­ipari vállalat szakembere még nem tudott „nyilatkoz­ni”, az ÁFÉSZ-ektől pedig senki sem jött el. Seres Sándor vendéglátóipari vállalatnál dolgozó asszony hazavitte a Népújságból kivágott „Gaz­dátlan nyeremények” sorszá­mait. Pénteken aztán váratlan öröm érte a családot: 3/0594081-es betétszámukat már 1977-ben kihúzták, és Wartburg de Lux gépkocsit nyertek. Am a gépkocsit ma már nem vehetik át. Helyet­te az 1977-es áron az érte járó pénzösszegre jogosultak, ami mintegy 80 ezer forint. Egyesek szerint pechjük van emiatt, hiszen a Wartburg ára is felment azóta. ök nem így érzik, örülnek, és úgy fogják fel, hogy a. kü­lönbözet akkori figyelmet­lenségük adója. (Bár nekem kellene fizetni ilyen adót!) a. 5. Megkezdődött Soós Lajos és társai bűnügyének tárgyalása A több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt Soós Lajos és társai ellen benyúj­tott 40 oldalas ügyészi vád­irat ismertetésével hétfőn megkezdődött a fővárosi bí­róságon az évtized legsúlyo­sabb bűncselekményének tár­gyalása. Dr. Czabány Mi­hály büntetőtanácsa ítélke­zik a rendkívül veszélyes bűnbanda ügyében. A ta­valy történt rendőrgyilkossá­gon kívül az utóbbi tíz esz­tendőben elkövetett további három emberölés és csak­nem száz, vagyon elleni bűn- cselekmény terheli a hat Vádlott lelkiismeretét. A vádiratban foglaltak alapján a fővárosi főügyész­ség a 36 éves, többszörösen büntetett vecsési Soós La­jost, valamint a 38 éves, büntetett előéletű budapesti György Józsefet több embe­ren részben előre kitervel- ten, nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlen­séggel és hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntettével vádolja, mint többszörös visszaesőket. A büntetlen előéletű 20 éves budapesti Németh István ugyanilyen vád alapján ke­rült a vádlottak padjára. Varga László 35 éves bün­tetett előéletű budapesti la­kost kegyetlen módon, aljas indokból elkövetett ember­ölés bűntettével; Mester Já­nos, 40 éves büntetett elő­életű budapesti lakost lopás-- sál, mint különös és több­szörös visszaesőt, kitartott- ság bűntettével és okiratha­misítással; Soós Lajosné 26 éves vecsési lakost lopással és üzletszerű kéjelgéssel vá­dolják. Soós Lajos — aki már több mint tíz évet ült bör­tönben — és Varga László 1968-ban fegyverszerzési ter­vet forgatott fejében. Varga ismerte Pataki Károly pénz­ügyőr őrmestert, akinek szolgálati pisztolya volt. Egy napon lakása körül ólálkod­tak, majd mikor áldozatuk megjelent, eszpresszóba hív­ták és italozni kezdtek. Jár­tak Pataki lakásán, majd Varga lakására indultak, de mivel a hely nem volt „al­kalmas”, végül is Soós ve- csési otthonában kötöttek ki. Itt az ital hatására elbódult ember elaludt, ezalatt Soós Lajos elvette lakáskulcsát, Pataki lakására ment, ahon­nan elhozta szolgálati fegy­verét. Visszatérve — mivel tartottak attól, hogy a fegy­verlopással gyanúsítani fog­ják őket — megölték áldo­zatukat, és elásták Soós há­zának kertjében. 1971-ben Soós Lajos György Józseffel együtt töltötte bün­tetését, s megállapodtak ab­ban, hogy szabadulásuk után vagyon elleni bűncse­lekményeket fognak elkövet­ni. Ez így is történt. De a rá­következő évben, amikor is­mét pénzhez akartak jutni, ezt már újabb gyilkosság árán tették. Ezúttal Török­bálinton, a Tóthékkal egy házban, de külön lakásban élő 65 éves özvegy Farkas Józsefnéhez törtek be. Soós nyomban megragadta az idős asszonyt, fojtogatta, s egy tűzpiszkáló vassal többször fejbe verte. A megölt öz­vegyasszony lakásából mind­össze 500 forinttal, s egy zsebrádióval távoztak. Soós Lajos ezután sem ha­gyott fel a lőfegyverszerzés és jelentősebb bűncselek­mény elkövetésének tervé­vel. 1979 februárjában is­merkedett meg az akkor 19 éves Németh Istvánnal. Már foglalkoztatta őket Gyulai Károly főtörzsőrmester fegy­vere megszerzésének gondo­lata. Egy este Vecsésen a halásztanya vendéglőben együtt ittak az üllői Borai Lajossal, aki elújságolta, hogy harmadik gyermekének megszületését ünnepli. Soós — mikor vendéglátójuk 500 forintossal fizetett — Né- methnek nyomban indítvá­nyozta, hogy rabolják ki. Az erősen spicces férfi arra kér­te a vádlottakat, hogy Soós gépkocsiján vigyék őt haza. Németh ült a volánhoz, aki útközben megállította a ko­csit. Utasukat kiszállították, és késszúrásokkal megölték. Három—négyszáz forint kész­pénzt vettek el áldozatuktól, majd egy közeli bokorba húzták. Másnap érte mentek, és Tiszapüspök közelében el­ásták. A rendőrőrszem megölése előtt Soós és készséges segí­tői: György József és Né­meth István heteken át fi­gyelték Gyulai Károly szol­gálati helyét, beosztását, mozgását. Azután a múlt év júliusában végre is hajtot­ták tervüket. (Németh az őrbódéban - idegességében nem találta meg a rendőr géppisztolyát.) Áldozatukkal a gépkocsi csomagterében Ecser irányába hajtottak, és Soós, aki egy féltengellyel előzőleg többször fejbe súj­totta a rendőrt, még elvág­ta a nyakát is. A holttestet a közeli kukoricásban ásták el. Ugyancsak a vádlottak padjára került Soós Lajos­né,' aki vádlottársával, Mes­ter Jánossal életközösségre lépett. Együtt határozták el, hogy Soósné korábbi isme­rősét, Kovács Sándort meg­lopják. Ezt végre is hajtot­ták, s amikor a férfi külföl­dön tartózkodott, ők tovább­ra is lakásában maradtak, és sorozatosan vittek el onnan készpénzt, valámint különfé­le ingóságokat. A várhatóan több héten át tartó bírósági eljárást — te­kintettel az ügy kiemelkedő jelentőségére, rendkívüli bo­nyolultságára — két hivatá­sos bíróból és három ülnök­ből álló tanács folytatja le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom