Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-03 / 79. szám
\ 1980. április 3., csütörtök Tavaszvárás A néptánc kifejezési lehetőség Beszélgetés Vitányi Ivánnal A vízpart még a télre emlékeztet A tavasz hírnökei Fotó: Gál Edit Ratkó József: TAVASZ „A táj szegény még; tücsök tüsszög, cincog a villanó egérke. Ezt a telet is átvészeltük. Hámlik az ég. Nap süt. Megérte." A kiskertekben is megkezdődtek a tavaszi munkák Az amatőr néptáncosok megtartották országos konferenciájukat. A mozgalom helyzetéről Vitányi Ivánt, a Népművelési Intézet igazgatóját kérdeztük meg. — Az amatőr művészeti csoportok közül kiemelkedik a. néptáncosok mozgalma. Vajon mi a siker oka? — A néptánc nagyon közel áll az ifjúsághoz. A csoportok tagjainak többsége 18 éven aluli. De a korosztálytól függetlenül is a legszélesebb tömegeket vonzza ez a mozgalom. Akik ugyanis nem eléggé képzettek, sokoldalúak ahhoz, hogy mondjuk egy irodalmi klubban tevékenykedjenek, azok a néptáncmozgalomban megtalálják kifejezési lehetőségeiket. A legjobb értelemben vett demokratikus művészet ez Különösen megnő a jelentősége egyes történelmi időszakokban. — A politikai változások ezek szerint erősen befolyásolják a néptáncmozgalom fejlődését? — A néptánc története bizonyítja, hogy ezt a művészeti mozgalmat mindig a politikusság jellemezte. Már 1945 előtt is a haladó politikai — elsősorban a népi — mozgalmakhoz kötődött, és mindig nagy társadalmi felelősségtudattal járt. A néptánccsoportok tagjai a földreformmal is egyetértettek. 1945 után a néptáncmozgalom hirtelen átfogta az egész társadalmat a már említett okok miatt. Később, az ötvenes években is szoros kapcsolat mutatható ki a politika és a gombamódra szaporodó csoportok között, bár ennek túlzottan nem örülhetünk. Nagy együttesek kerültek válságba és néhányan az egész amatőr művészeti mozgalom fölött megkongatták a harangot. De a hatvanas évek elején a tetszhalott életre kelt, ismét összhangban egy politikai nyitottsággal és frisseséggel. — Voltak tehát hullámhegyek és hullámvölgyek. Most hol tart a mozgalom? — Vagy egy hullámhegy tetején, vagy a felfelé menő szakaszban. Biztosat nem állíthatunk. Nehéz előre látni: mi következik. A hatvanas években például azt hittük, hogy minden lehetőséget ismerünk, nem jöhet semmi új. És akkor megszülettek a táncházak. Sokféle tényező befolyásolja a mozgalom fejlődését. A politikairól már szóltam. Rögtön utána megemlíthetem a manapság nagyon aktuális gazdasági szempontokat. A néptánc- csoportok működtetése sokba kerül. Néhol a csoportok megszüntetésével takarékos- kodnak a fenntartó intézmények, annak ellenére, hogy az irányító szervek ezt igyekeznek megakadályozni. A mozgalom fejlődését befolyásolhatja, hogy sikerül-e az intézményes lehetőségeket kibővíteni: az oktatási és a módszertani munkát megerősíteni. A végére hagytam a legfontosabbat, ami egy mozgalmat valóban felemelhet:a társadalmi támogatást. Magyarországon ebben nem állunk olyan jól. — Említette a táncházat. Ez a mozgalom összhangban van a produkciókra — a szakmai sikerekre — törekvő csoportok munkájával? — A táncház és a produkció két összetartozó, de különböző dolog. A táncház kísérlet arra, hogy hogyan lehet visszavinni a mindennapi életbe a néptáncot. Olyan fiatalok közé például, akik nem vállalják egy tánccsoport fegyelmét, a háromszori próbát hetente, a fellépéseket stb. A táncház kötetlenebb, oldottabb, számukra elfogadhatóbb. Ezzel az előnyével együtt a mozgalom még nem forrta ki magát — nagyobb támogatásra van szüksége. — A legjobb koreográfusok az amatőr csoportoktól átkerülnek a hivatásos együttesekhez. Vajon nem fogja ez szakmailag visszavetni a mozgalmat? — Az egészséges dolog, hogy a legjobb amatőr együttesek vezetőiből hivatásosak lesznek. Ez az átáramlás azt is bizonyítja, hogy az amatőr művészeti együttesek néha jobbak voltak a hivatásosaknál. Nem azért, mert jobban támogatták őket, hanem mert a vezetőik megtalálták az új, korszerű művészeti utakat. A cél az lenne, hogy ezek a vezetők, akik olyan hosszú időt töltöttek az amatőrök között, ne veszítsék el a kapcsolatukat a mozgalommal. — Végezetül egy hétköznapi kérdés: mit javasolna ön, miért taníttassa a szülő gyermekét éppen néptáncra? — Főleg két ok miatt. Az egyik, hogy a néptánccal együtt a népművészethez, a népzenéhez is közelebb kerül a gyerek. A másik, ami talán ennél is fontosabb, hogy a néptánccsoportok a munka jellege miatt: közösségek. Az amatőr néptáncos mozgalom ezzel szemben a szabad választás birodalma, amelyben a gyerek maga vállalhatja a közösséget. És ez a nevelési forma pótolhatatlan. N. G. V. Csernyijevszkij: Légi felderítés V Georgij Ivánovics Lasin, a Szovjetunió hőse, Fenza megye szerdobszki kerületéhez tartozó Szekretárka faluból származik. G az egyetlen, akinek a Nagy Honvédő Háború éveiben hat európai fővárosról sikerült légi felvételeket készíteni.' Közös ezredben harcoltunk. Most az egyik bevetését szeretném elmondani... * * * Bombateherrel nem köny- nyű repülni olyankor, amikor a szél iránya állandóan változik. Kényszeredetten zúgtak a motorok!. A repülőgép rendszerint egy sáv vonalát követve haladt tovább. Georgij Ivánovics óvatosan maga felé húzta a botkormányt, s a bombázó még ha nehézkesen is, de az alacsonyan úszó felhők felé vette az irányt. Valahol mellette — szintén a felhők között — védelmet adó vadászok repültek. Ezek kísérték 30—40 percig a repülőt, ám Lasinnak és legénységének! sokkal mesz- szebbre — Budapest fölé kellett repülnie. Különös feladatot kaptak : készítsenek felvételeket a magyar főváros védelmi rendszeréről, derítsék fel az ellenség tűzfészkeit, s jelöljék meg a bombázók számára a célpontokat azért, hogy a lakóházakat és más polgári objektumokat megkíméljék majd a pusztítástól. A parancsnok lent a távolban lőporfüstöt vett észre. A gépet kissé megdöntve balra fordította. Alatta minden csendes. Ez azt jelenti, hogy egyenesen a város fölé lehet repülni. Lent, mint egy tenyér, úgy tárult ki előtte Budapest. A város peremén és a központban, a hidaknál tankokat és autókat; az útkereszteződéseknél álcázott ágyúkat látott. A gépkocsioszlopok dunai átkeléshez sorakoztak fel. Georgij Ivánovicsot egyetlen gondolat ragadta meg: nemcsak ő látja a hitleristákat, hanem a fíitzek is szemmel követik őket. Hát akkor miért nem lőnek? Sietni kell. — Húsz fokkal balra! A parancsnok megdöntötte a repülő törzsét. Kattogni kezdtek az önműködő, nagy fókuszos lencsékkel ellátott fényképezőgépek. A felvételek az útvonalak alapján készültek. A gép a megadott sebességgel repült. Megfelelő ütemben zúgtak a motorok. Ekkor a bombázótól balra lent két német vadászgép tűnt fel. — „Messerek” eredtek a nyomunkba — jelentette Pjászeckij rádiós. Lasin jobbra fordult a géppel. Sipunov meg Pjá-, szeckij tüzet nyitottak a nagy kaliberű géppuskákkal. Az egyik vadásznak sikerült leadnia egy rövid sorozatot a bombázóra. A parancsnok észrevette, amikor Juskov navigátor hirtelen a lábához kapott, és arca eltorzult a fájdalomtól. Lasin kiegyensúlyozta a gépet, azután meredekén lefelé irányította, és alacsonyan átrepült a Duna fölött. Automatikusan működni kezdtek a felvevőgépek. Georgij Ivánovics látta, amint pánikszerűen szétszaladnak a fasiszták. — Kioldani! Juskov megnyomta az elektromos szerkezet gombját. Mind a tizenkét 100 kilós bomba levált a repülőgépről. — Végrehajtottam! — jelentette Sipunov. — A célpont megsemmisült! ... Mintegy 10 kilométerre a frontvonaltól Lasin gépe olyan kutyaszorítóba került, hogy a parancsnok feinte fejét veszítette. De hát, hogy ne zavarodna meg az ember, ha a repülőgép körül légvédelmi ágyúk lövedékei robbannak. Valószínű, ennél még a pokolban is nyugodtabb a helyzet. Az első találattól a gép csak megremegett. A második jobbra billentette. — Parancsnok, a jobb oldali motor füstöl! A légvédelmi ágyúk csaklőttek és lőttek, mintha csakis az lenne a szándékuk, hogy átfurkálják az eget, meg kilyuggasszák a gépet. Csodálatos módon kijutottunk a tűzfüggönyből. A pilóta bravúrja segített. Egy motorral repültük át a frontvonalat. A földi irányító megkérdezte : — Mi történt, Georgij? — A gép balra húz! — Kibírod? — Igyekszem. A reptéren a technikusok álmélkodva vagy 40 nagyméretű lyukat számoltak össze. ... 234 bevetése volt Georgij Ivánovics Lasinnak. A harci feladatok példás végrehajtásáért és az értékes adatok megszerzéséért a 17. hadsereg parancsnoksága már több ízben is magas kormánykitüntetésre terjesztette fel. És ma a moszkvai 212. számú középiskola falán márványtábla van, rajta a következő felirat: „Itt tanult Georgij Ivánovics Lasin, a Szovjetunió hőse.’’ (Penzeszkaja Pravda) Éljünk a pirossal! Ezzel a címmel sugározta a Kossuth Rádió hétfőn este 19 óra 15 perckor a Rádió Kabarészínházának áprilisi bemutatóját. Régi hagyomány, hogy a bemutatók különböző helyszínekről jelentkeznek. Hol a metrósok, hol a termelőszövetkezeti dolgozók, hol pedig a belügyi szervek dolgozói kacagnak a vérbő humorú villámtréfákon, jeleneteken... Legutóbb, a kabarészínház stábja, a drezdai Zwinger Gobelin terméből jelentkezett. S hogy ki volt a hallgatóság? Az ott dolgozó, tanuló magyarok népes tábora. Az előadás, mint mindig, most is testreszabott volt, ám nem csupán az ott élők számára hozott vidám perceket, hanem nekünk, távollevőknek is. S talán éppen ez a kabarészínház sikerének titka ... A műsor egy beszélgetéssel kezdődött, amely megindokolta egyben a különös címet. Mert van, aki csak a vásárlás kedvéért megy külföldre, mások okosabban „élnek a pirossal”, s felkeresnek néha egy-egy múzeumot, képtárat' is ... Az ez után következő percekben Sass Józsefé volt a mikrofon, aki egy mulatságos naplórészlet előadásával, nem kis derültséget váltott ki a hallgatóságból. Csodálkozást mímelve -állapította meg, hogy itt „dolgoznak”, sőt, bár a munkaidő 8-tól 4-ig tart, a „német szakik 8-tól 4-ig dolgoznak’’ ... S még a Magyar Ifjúság is cikket írt róluk — dicsekedett —, ami nagyon tetszett neki, bár a város nem Berlin, hanem Drezda, s a gyár, ahol dolgoznak nem tej-, hanem műszergyár ... Nincs értelme idézgetni, hiszen az előadások mikéntjét így, leírva képtelenség visszaadni. Ugyanúgy képtelenség lenne híven elmesélni Bárdi György „koncentrált tárlatvezetését” — melyet Sinkó Péter írt —, Euzébió Sömör velencei vándordiktor alkotásáról, vagy „Ditrich Fiser Diszkó, Kukkoli bíboros lecsendesíti a zenekart” című művéről... Bonc Géza írása, melyet Kern András adott elő, egy könnyesre nevettető levél, melynek címzettje Májas Karcsi... Talán némileg szegényesebbnek tűnt a műsor „Van még brikett, német brikett” című zárószáma, amely mintegy, megszakította, s lefelé ívelő- vé tette a műsor lendületét. De a kérdés azóta is foglalkoztat: mi az, ami élteti, új meg új ötletekre sarkallja a műsor alkotóit? A helyszínek váltakoztatása, s így a témák sokrétű aktualizál- hatósága mindenképpen fél siker... A műsor készítőinek — az íróknak, humoristáknak, előadóknak — vitathatatlanul jó megválasztása talán a másik ok. De akkor felötlik bennünk óhatatlanul a következő kérdés: a televíziónak nincsenek hasonló lehetőségei? S ha vannak, miért halódnak mégis oly sok éve a televíziós kabarék? N. A. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. április 3-án, csütörtökön Békéscsabán: HAZÁNK FELSZABADULÁSA 35. ÉVFORDULÓJÁNAK DISZÜNNEPSÉGE * * * Békési Bástya: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét... ? Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A katona apja, 4 és 6 órakor: A tajga császárának végnapjai, 8 órakor: Rosszemberek. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Hintónjáró szerelem, fél 8 órakor: Akiket a forró szenvedély hevít. Gyulai Erkel: Akció a fegyvertárnál. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Budapesti tavasz, 5 és 7 órakor: Meztelen bosszú. Orosházi Béke: Angi Vera. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A medvefókák szigetén, fél 6 és fél 8 órakor: Korkedvezmény.
