Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
1980. április 20., vasárnap Kitekintés A felpödört bajuszú művész, Salvadoré Dali Három dolog tette híressé: a márkajeleként viselt, felpödört bajusz. A reklámgegekként megrendezett botrányok. A lágyan szétfolyó órák — itt egy Breker gipsz mellszobron —, amelyeket azért festett, hogy az idő szét- folyását ábrázolja. A spanyol festő, Salvadoré Dali megzavarta és megdöbbentette, lelkesítette és felháborította a közönséget, egy fél évszázadon keresztül. Tudomány — technika Jóval túl a hanghatáron Decemberben Párizsban volt a sokat vitatott művész legnagyobb kiállítása. Színesre festett halászcsónakok dülöngélnek békésen a kikötőben. A keskeny mólón férfiak ülnek, a hálóikat foltozzák. Két sovány macska egy ragadós tintahal maradékán veszekszik. Mindenhol megtörténhetne — csak nem Port-Lligatban, a turistáktól zsúfolt spanyol partok északi csücské,n tenger- és halszagot lehet érezni, nem a sült krumpliét. Itt nem takarják el szállodasorok a grandiózus sziklakulisszákra való kilátást. A sziklás strandon alig egy tucat turista fekszik. „Az ott fent”, mondja Gor- di halász, „azt nem szeretjük. Mit tett értünk? Semmit. Éppen ellenkezőleg, miatta nem építkezhetünk itt, még az utat sem javíthatjuk ki. A turizmus elkerül minket.” „Totális zseni vagyok” Ott fenn nem a Jó Isten van, hanem valaki, aki annak tartja magát: Salvadoré Dali. Századunk egyik jellegzetes művészfigurája. Ami viszont nem kétséges: Dali a szürrealizmus szimbolikus alakja. A lágy órákat és égő zsiráfokat, a női testből kihúzott fiókokat és a lágyék alá támasztott monstrum mankókat ábrázolnak képei. A régi mesterek precizitásával festette meg környezetünk otthonos tárgyait, de abszurd, fantasztikus szituációba állította őket. A nyilvános fellépéseknél is nagy becsben tartotta őket. Dali az az excentrikus ember, aki egy homárt pórázon vezet sétálni. Dali az az ember, aki a meztelen nőket élő tengeri állatokkal körit. Dali az a főcímekre vadászó ember, aki karfiollal telerakott Rolls-Royca- szal megy el a párizsi egyetem előtt. Dali az a showman, aki olyan frakkot visel, ami nyolcvannyolc üveggel van teleaggatva, amelyekben borsmenta likőr és egy döglött légy van. Dali az a reklámstratéga, aki a következő elv szerint dolgozik: „Beszéljenek Daliról, legrosszabb esetben akár jót is.” Dali a művészeti piac olyan szupersztárja, aki több mint 30 könyvet illusztrált, verseket, esszéket és regényeket írt, és másoktól eltérően, a saját nevét teszi kommersszé. A neve megtalálható ingeken, nyakkendőkön, ékszereken és pálinkákon. A hegyoldalon, egy oliva- liget közepén él az az ember, aki azt mondja magáról: „Totális zseni vagyok.” 1929 óta él ott. A növekvő jólétben egymás után öt halászkunyhót épített át a birodalmává. A kertben az úszómedencének fallusz formája van. A galambházon egy ragyogó fehér óriás tojás, a széles falról két ezüstös kopasz fej köszönt ránk — az egyébként inkább polgári homlokzat szürrealista dekorációja. Zavartalanul él itt a mester. Franco ugyanis 1954-ben, Dali kedvéért, nemzeti természetvédelmi területté nyilvánította a Port-Lligat öblöt. Dali ma inkább Moliére „Képzelt betegére” emlékeztet, mint arra az emberre, aki egy fél évszázadon keresztül arról akarta meggyőzni a világot, hogy ő „évszázadunk legnagyobb művésze”. A mester fáradt. A showman szerepe már a terhére van. Már nem pózol. Csak Dali beszélőkéje nem szenvedett csorbát. Ki csodálkozik, ha Dalit olyan szívesen hasonlítják össze a boxmester Alival. Mindkettőnek óriási az öntudata. A művész, aki már évente csak egy képet alkot, a spanyol király, I. Juan Carlos portréján dolgozik. Hiper realista stílusban festi. Ez az amerikai művészeti irányzat az egyetlen a kortársaiból, amely kegyes a szemében. Az amerikai Richard Estes fényképszerű pontossággal "festett képei tetszenek a szürrealista Dalinak. Salvadoré Dali a spanyol Figueras tartományi városban született 1904-ben egy közjegyző fiaként. Megtévesztés vagy becsületesség? A kortársak megítélésében az önmagát zseninek nevező ember nem finnyás. Henri Matisse-t „Moszat-mester- nek” nevezi és Wassily Kandinszky „pompás inggombokat készített volna” szerinte. Dali bizonyos abban, hogy „csak a spanyoloknak, az itáliaiaknak és a hollandoknak van nagy művészi tehetségük”. * A honfitársához, Pablo Picassóhoz való viszonya is agyafúrt volt. A két spanyol 1927-ben ismerkedett meg Párizsban. A lázadó képző- művészeti tanulót éppen illetlen viselkedése miatt rúgták ki a Madridi Művészeti Akadémiáról, a francia fővárosba való megérkezése után először a bordélyba ment, majd mielőtt elzarándokolt volna a Loüvre-ba, meglátogatta Picassót, a „ku- bizmus atyját”. Az két órán át mutatta neki a képeit. Akkor csodálta Dali a 23 évvel idősebb és már akkor híres kollégát. Elragadtatták a kubista képek. Később azonban cinikusan ítélte meg a honfitársát: „Túl sokat festett. Akárhová megy az ember, mindenhol Picassót lát.” A sors iróniája: Dali nagy életmű-kiállítását a George Pompidou Centrumban megelőzte Picasso párizsi kiállításának a megnyitása, amely minden rekordot megdöntött. 7000 látogató érkezett egy nap, hétvégeken még több. Bosszantó konkurrencia Dalinak. Megjegyezte: „Picasso emberi. Én az isteni Dali vagyok.” A szürrealizmus, mely eredetileg tisztán irodalmi irányzat volt, az első világháború után fejlődött ki Párizsban. A vezető propagandistája André Breton és Louis Aragon francia költő volt, majd később összese- reglettek a többiek is: Max Emst festő, Giorgio Chirico, Man Ray, Marcel Duchamp és — 1929 óta — Salvadoré Dali. Ráfináltan kötötte ösz- sze álomképeit a tárgyi-naturalista dolgokkal — sima hidegséggel festett, mely megérint, mert megborzongat. Egyedül a festéssel természetesen nem érte be a művész. Majdnem gyakrabban ragadott tollat. Madridi barátjával, Luis Bunuellel közösen írta az „Andalúziái kutya” és az „Aranykor” forgatókönyvét. Mindkettő szürrealista film. Dali amerikai életrajzírója, Fleur Cowles „a valóság átváltozása az interpretáció szisztematikus megtévesztésével” írja le. Dali az 1964- ben megjelent „Egy zseni naplójában” a következőket mondja: „Ezt a módszert több mint harminc évvel ezelőtt találtam ki, és gyakorlom azóta teljes sikerrel, bár a mai napig nem tudom, hogy miből áll.” Megtévesztés vagy becsületesség ez? Botrány az Aranykornál” A szürrealisták a közönséget mindig megzavarták és provokálták, amikor csak tudták. A Bunuel—Dali film 1930-as párizsi ősbemutatójánál, az „Aranykornál” botrány tört ki. Az előcsarnokban kiállított képek közül néhányat, közöttük Max Ernst, Man Ray, Jon Miro és Salvadoré Dali képeit megrongálták. A csoporton belül is újra meg újra veszekedések, botrányok, dramatikus ki- és belépések történtek. Dali maga is olyan gyakran és szívesen provokálta a kollégáit, hogy 1934-ben kizárták. Alkalmat erre az Adolf Hitler iránti lelkesedése adott, és az, hogy nem szívlelte azt a kommunista irányt, amelyet a szürrealista csoport kemény magja követett. Annak, hogy miért tetszett a bajuszos festőnek a bajuszos diktátor, inkább személyes, mint politikai okai voltak. Dali a következőket írja a naplójában: „Hitlert valódi mazochistának látom, akinek az a fixa ideája, hogy ok nélkül kirobbantson egy háborút, hogy azután heroikusán elveszítse. El voltam ragadtatva lágy, húsos hátától, amely oly feszesen be volt fűzve az egyenruhájába.” A szürrealistákkal való szakításnál egy igazi szürrealista tapasztalatokkal rendelkező asszony állt a művész oldalán: az orosz származású Elena Diaronova. Mielőtt Gala Dali lett, a német festőnek, Max Ernst- nek volt a múzsája és a francia költőnek, Paul Eluardnak volt a felesége. 1929-ben ismerkedtek meg a Costa Braván Cadaquésben. Azóta elválaszthatatlanok. Gala az egocentrikus festő ideális felesége: metressz és anya, modell és manager. Él és kritizál, vigasztal és ösztönöz, szervez és kasszíroz. A művészet szupersztárja, aki egyébként más istent nem tűr meg maga mellett, a negyvenes évek óta két néven írja alá a képeit: Gala Salvadoré Dali vagy röviden Gáli. (—B—) A szuperszonikus repüléssel kapcsolatban sokat emlegetett Mach-szám — M- mel jelölik — a hang terjedési sebessége és a repülőgép haladási sebessége közötti arányt jelzi. Ernst Mach osztrák fizikus az elsők közt állapította meg a hang terjedési sebességét, és tárta fel, hogy annak elérésekor a levegő áramlási tulajdonságai jelentősen megváltoznak. Ez a sebesség normális körülmények között a tengerszinten 1240 km/óra. A hőmérséklet változásával és a magasság növekedésével — azaz a levegő ritkulásával — arányosan csökken. A hangsebesség körüli sebességi tartományokban a repülőgép légellenállása ugrásszerűen fokozódik, leküzdéséhez hatalmas energia kell. M 2,35-nél nagyobb sebesség esetén a repülőgép A LEGRÉGIBB GEOTERMIKUS ERŐMŰ Firenzétől nem messze, 1913 óta működik egy olyan erőmű, amely a föld alatti forró gőzt használja fel. Az erőmű teljesítménye 400 megawatt. Filatéliai hírek A békéscsabai városi bélyeggyűjtő kör vezetősége értesíti a tagságot, hogy a kiállítási albumlapok megérkeztek és darabonként 1,50 Ft árban kaphatók a kör útján. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata arról értesít, hogy megjelentette a következő képeslapokat, amelyek Carte-Maximum céljára felhasználhatók: Kaffka Margit írónő portréja, Tihanyi apátsági templom a XVIII. századból, Gonda— Rozs virágcsokor, Victor Va- sarely—Vega Sakk 1968— 1969, Bethlen Gábor (1580— 1629) a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnoka, Budapest. Az ösz- szes carte-maximok a MABÉOSZ-körökön keresztül igényelhetők, a hagyományos módon. A tavaszi nagy árverést ma, április hó 20- án 10 órakor, székházában (VI., Vörösmarty 65.) rendezi meg a szövetség. Igen gazdag magyar anyag kerül kalapács alá; bélyeg előtti levelek, osztrák postai anyagok Magyarországról, Zeppelin és légipostái levelek, klasszikus sorozatok, gyűjtemények, tévnyomatok. Igen nagy az érdeklődés azok után a fogazatlan bélyegek után, melyek nemrég kerültek ismét a nyilvánosság elé, létezésükről a szakirodalom is megfeledkezett. így például az 1933-ban kiadott *lé- gipostabélyegek 10 és 16 filléres értékeit most eladásra kínálják. Az árverésre beadott anyagok értéke körülbelül félmillió forint. Vas Tibor felületén súrlódó levegőtől a borítás lemezei 150 Celsius- foknál jobban felhevülnek, ami az anyagukat alkotó alumínium szilárdáságának számottevő csökkenésével jár. Az M 2,35 tehát egyfajta „bűvös határ”, ameddig a repülőépítés hagyományos anyagai még megfelelnek. A különleges harci gépek azért persze M 3—3,5 sebességgel is repülnek, ilyenkor előállításuknál jelentős mennyiségű rozsdamentes acélt, és elég sok titánt használnak fel. A szuper- és hiperszónikus gépek jellegzetessége, hogy ún, gótikus- deltaszárnyúak, azaz nincs farkuk, felülnézetben karcsú, egyenlőszárú háromszögre emlékeztetnek. Ma már egyre gyakoribbak a változtatható szárnyhelyzetű (variaszárnyú) gépek, amelyek lassúbb repülésnél kiterjesztett, nagyobb sebességnél behúzott szárnnyal (deltaszárnnyal) repülnek. A félig hátrahajtott szárnnyal való repülés a leggazdaságosabb, azonos mennyiségű üzemanyaggal így teheti meg a legnagyobb távolságot a repülőgép. Képeinken: a francia repülőipar egyik újdonságát, a „Mirage 2000” típusú vadászgépet láthatjuk, amelyet 1982-ben állítanak a légierő szolgálatába. A gép M 2,2 sebességgel szeli a levegőtengert, ami 18 000 méter magasságban való repülést feltételezve kb. 2400 km/óra sebességet jelent (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Autó — motor Tanuljunk meg „fonódni” Érvényes közlekedési előírásaink szerint a csupán öncélú előnyszerzést szem előtt tartó sokszori sávváltoztatás — az úgynevezett szlalomozás — a párhuzamos közlekedésben tilos. Már csak azért is, mert a hirtelen bevágások indokolatlan fékezéseket kívánnak meg, balesetveszélyeket idézvén elő. Nem tévesztendő össze ez az erőszakos manőver a sávváltoztatás ama speciális módszerével, amit „fonódásnak” neveznek. Lényegében arról van szó, hogy a mellettünk, előttünk és mögöttünk áramló gépjárműfolyamat közepette úgy kell az egyik forgalmi nyomból a másikba — viszonylag szűk helyre is — átsorolni, hogy ezzel a forgalmat ne akadályozzuk, a körülöttünk haladó kocsikat durva fékezésre ne kény- szerítsük. A szomszédos forgalmi sávban haladó két kocsi közé kockázatmentesen csak úgy fonódhatunk be, ha a művelet végrehajtása közben gyorsabb, a besorolás után pedig teljesen azonos a kocsink sebessége az igénybe vett forgalmi sávban haladókéval. Ehhez bizony jó érzék és megfelelő vezetési gyakorlat kell, no meg olyan megfelelő teljesítményű, jól beállított kocsi, amely kívánságunk szerint gyorsul. Le kell szögeznünk, hogy fonódásra alkalmas közlekedési helyzetről csak akkor beszélhetünk, ha a szomszédos sávban valóban van any- nyi hely két autó között, ahová nyugodt lelkiismerettel beállhatunk. Ez bizony — a városi forgalom mai zsúfoltsága mellett — sokszor a fékútként meghagyott biztonsági távolság határain is belül eshet. Mindamellett elítélendő egyes gépjárművezetők olyan magatartása — és sajnos ma még ők vannak többségben —, akik nem képesek eltűrni, ha valaki — az ő sebességük zavarása nélkül — eléjük sorol. A fo- nódást fokozott óvatossággal kell végrehajtani nyálkás, csúszós úton, s akkor, ha az ablakokat, a tükröket borító vízcseppek vagy páraréteg miatt nincs megfelelő kilátási lehetőségünk a gépkocsiból. B. I.
