Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM Huszonöt éves jubileumát ünnenli a Békés menvei MUNKAVERSENY, ÜJÍTOMOZGALOM, A JÖVÖ TÖREKVÉSEI Az utóbbi években a fel­adatok, eredmények végre­hajtása, a fejlődés érdeké­ben a vállalat korszerűsítette az üzem- és munkaszerve­zést. Lényegesen javult a dolgozók szociális ellátása, az évtizedeken át húzódó munka- és védőruhagond is megoldódott. A dolgozók köz­érzete, munkamorálja meg­javult, amit az is bizonyít, hogy széles körű mozgalom­má fejlődhetett a vállalatnál a munkaverseny. 1979-ben már 123 munkahely 882 dol­gozója vett részt a munka­versenyben, közöttük 54 szo­cialista brigád 630 brigád­taggal. Tevékenységük érté­két bizonyítja, hogy 30 szo­cialista brigád arany, 9 ezüst, 5 bronz, 6 pedig zász­ló fokozatban, egy pedig ok­levélben részesült. Kiemel­kedő teljesítményükért a „Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntetésben részesült a Rá­kóczi, a Petőfi és a Táncsics Szocialista Brigád. Lelkese­désüket bizonyítja, hogy a Sziklai brigád felhívásához 1980. március 22-én csatla­kozva a vállalat dolgozói 350 ezer forint termelési értéket hoztak létre, s ebből 80 ezer forintot fizettek be a gyer­mekintézmények javára. Sőt! Ezen felül vállalták azt is, hogy egy másik kommunista műszak keretében a békés­csabai sportcsarnok építé­séhez, egy harmadik alka­lommal pedig a vállalat dol­gozóinak üdültetéséhez já­rulnak hozzá. A megnövekedett felada­tok ellátásához kvalifikált szakemberekre van szükség. A vállalat vezetése ezt fel­ismerve minden erejével tá­mogatja a szakirányú tanfo­lyamokon részt vevőket vagy a magasabb iskolai végzett­ség megszerzőit. Az utánpót­lás biztosítása érdekében pe­dig a vállalat a „FORRÁS” Vízgazdálkodási Egyesüléssel közösen hozzájárult 7 millió forinttal a békéscsabai 611- es számú Szakmunkásképző Intézetben szeptembertől be­induló vízműkezelő és csa­tornakezelő új szakmák kép­zésének biztosításához. Tá­mogatásukkal korszerű tan­műhelyt és tanügyi részt épí­tenek. A vállalati újítás ösztön­zésének eredményességét mu­tatja, hogy ez év április 4- én két Kiváló Újító arany fokozatú és egy ezüst fokoza­tú kitüntetést vehettek át a vállalat újítói. A vállalat nagyszerű újítása, a vízszint- érzékelő szonda pedig ha­marosan sorozatgyártásra is kerül. A javuló eredmények a vállalat tevékenységének elismerésében is tükröződ­nek. 1970—72—73—74—75— 77: elnyerik a „Kiváló Vál­lalat” kitüntetést. 1976—78: dicsérő oklevélben részesül­nek:. 1977: a békéscsabai Vá­rosi Tanács „Városfejleszté­séit” oklevéllel tünteti ki a vállalatot. A vállalat 25 esztendejé­nek krónikája ezzel véget ért. De az egyre javuló ered­mények bizonyítják: a küz­delmes „őskort” kitartó erő­feszítések árán biztató jövő­re tudják váltani. (x) H. iuszonöt esztendő nem olyan nagy „kor” egy vállalat életében. De ha emberi mértékkel mérnénk a jubiláló Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat életét, úgy azt mond­hatnánk: éppen ifjú korát éli, alkotóerejének teljében van. Ezt a hasonlatot talán a vállalat „születési adatainak” és mai eredményeinek a szembesítésével lehetne a legplasztikusab­ban érzékeltetni. Hiszen az állóeszközérték a szegényes, 1955- ös egymillió forinthoz képest 1979-re több mint ezerszeresére, 1543 millió forintra nőtt, míg a dolgozók létszáma az egykori 48-ról 949-re! Ugyancsak hatalmas változásról tanúskodik az indulás évében még pusztán 2 millió forintos termelési érték 25 esztendő alatti majdnem megszázszorosodása, pedig ta­pasztalatok, feltételek híján az igazi fellendülés még sokáig váratott magára. S talán éppen a kezdeti nehézségek teszik különösen értékessé, kiemelkedővé a vállalat kemény erőfe­szítések árán napjainkra elért eredményeit. Megemlékezésről lévén szó, kezdjük hát a régmúlt felidézésével... AZ INDULÁSÉ NEHÉZ ÉVEI A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Béké­sen igen nehéz körülmények között, egy bérelt helyiségé­ben kezdte meg tevékenysé­gét jogelődjéből, a Békés me­gyei Vízműépítő és Kútkar­bantartó Vállalatból fejlődve ki. A termeléshez szükséges fúróberendezések — az ígé­rettel ellentétben — a kez­déskor sokáig várattak ma­gukra. S a feleannyi szám­ban megérkezett berendezé­sek is szinte teljesen hasz­nálhatatlanok voltak. Érthe­tő tehát, hogy ilyen műsza­ki feltételek mellett a ter­melés korábban megállapí­tott tervét a vállalatnak csökkentenie kellett. Ilyen­kor persze a baj nem jár egyedül... Kevés volt az irányításhoz értő szakem­ber, műszaki vezető egyál­talán nem volt, így termelés- szervezésről, tervszerű irá­nyításról a szó igazi értel­mében nem beszélhettünk. S az áldatlan állapotok kiala­kulásában jócskán szerepet játszott még az az országos terv is, amely akkoriban Bé­kés és Csongrád megye egye­sítését célozta... A válto­zás, a kútfúrási munkálatok megkezdése, az 50-es évek végéig váratott magára. Ekkor, 1959 elején új ve­zetőséget neveztek ki a vál­lalat élére, akik a pénzügyi, számviteli és munkafegyelem megszilárdítását, a társadal­mi tulajdon megvédését, a dolgozók szociális körülmé­nyeinek javítását kapták el­sődleges feladatul a terme­lés növelésének alapvető igé­nye mellett. Ezzel hamaro­san egyben új korszak is kö­szöntött be a vállalat életé­ben. A VÁLTOZÁS ÉVE A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat fennál­lása óta először 1960-ban tel­jesítette éves tervét. Illetve nemcsak teljesítette, de mindjárt 6 százalékkal túl is lépett rajta. Ehhez az ered­ményhez természetesen hoz­zájárultak az esztendők so­rán megváltozott műszaki feltételek, valamint az új gépek termelésbe állítása is. A fordulat éve ugyanakkor más „meglepetést” is hozott. A vállalat új telephelyre költözött, a Berényi útra, amely a raktározási gondo­kon is enyhített valamelyest. A továbblépés következő stációjaként 1961-ben jól kvalifikált szakember vette át végre a termelés irányí­tását. A vezetés színvonalá­nak javulása következtében meggyorsult a termelés; szer­vezettebbé vált a munka. Ugyanebben az évben a vál­lalat vízműépítési , munkála­tokba kezdett Bélmegyeren. Majd decemberben átvette a vállalat a békéscsabai víz­müvet az újkígyósi termelő­teleppel együtt, amelynek teljes üzemeltetése be is in­dult az 1962-es év elején. Az átvett vízmű műszaki álla­pota nem sok jóval kecseg­A vállalat makkosháti termelőtelepének gáztalanító berendezése tette az „új gazdát”. Azóta a botanikus kerteket is meg­szégyenítő környezetben mű­ködő újkígyósi termelőtelep újjászületve, napi 20 ezer köbméter kapacitással, kor­szerű, 1968-ban átadott szű­rőházával biztosítani tudja már a megyeszékhely ivóvíz- ellátását. No, de a vállalat történetében ennek az ered­ménynek az eléréséhez még sok-sok esztendőnek kellett eltelnie... DUPLA TERMELÉSI ÉRTÉK, DUPLA GOND 1962-ben a bázishoz viszo­nyítva megduplázódott a vállalat termelési értéke, ahol immár 7 ágazatban folyt a termelés. A vállalat egyaránt végzett ipari és lakossági ivóvíztermelést, kútépítést és -javítást, vízműépítést, -sze­relést, saját beruházásokat és felújításokat. Ugyanakkor a vízművek üzemeltetése egyre több gonddal járt. Az év második fejében a válla­lat folyamatosan vette át a községi tanácsok kezelésében levő törpevízműveket. A rendelkezések a vállalatot bízták meg a megye közmű­ves vízellátásának feladatá­val. Az eredményesség ér­dekében hamarosan megszer­vezték az üzemeltető részle­geket, és önálló körzetbe cso­portosították az átvett víz­műveket. így alakult ki a bé­késcsabai, gyulai, orosházi, vésztői és szarvasi önálló körzet. Bár az új vezetés többek között a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tását is feladatul kapta, mégis a fúró- és vízműépítő brigádok szociális ellátása to­vábbra is váratott magára. Emellett azonban végre si­került a dolgozók munkába szállításának megkönnyítésé­re négy kiselejtezett buszt megvásárolni. Ebben az esz­tendőben különösen a szol­gáltatás területén mutatko­zott jelentősebb lemaradás. Ennek oka egyrészt a koráb­bi üzemeltető, a tanácsok va­lóságnak meg nem felelő ada­tai voltak az okai. De hoz­zájárult a lemaradáshoz az is, hogy a működésükhöz szükséges szakmunkásokban és technikusokban is hiány volt. Sajnos a megnövekedett feladat, s az ettől lemaradó lehetőségek miatt a vállalat munkájában a kapkodás je­lei mutatkoztak. Az új esztendő, az 1963-as év új eredményeket hozott. A vállalatnál ebben az év­ben alkalmaznak először pvc- csöveket a vízműépítésben. Bevezetik a munkahelyen­kénti anyagnyilvántartást, s ezzel a vállalaton belül meg­történik az egységes anyag­elszámoltatási és nyilvántar­tási rendszer kidolgozása. Az átvett vízművek száma hét­tel gyarapodott, ami jelen­tősen megnövelte a vállalati beruházások értékét. Az év elején a vállalat elnevezése „Békés megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalaf’-ra módo­sult. A vállalat fejlődését ez­után egyértelműen a vízellá­tási és csatornázási igények kielégítése, valamint az ez­zel kapcsolatos kivitelezési és üzemeltetési feladatok bizto­sítják. Ebben az időszakban sok nehézséget okozott a válla­latnak a kiszámlázott vízdí­jak beszedése, mert hiába je­lent meg a vízdíjkifizetések- kel kapcsolatban világos ren­delet, a vízdíj kiszámlázását — mivel korábban a közki- folyós fogyasztóknak nem kellett fizetni ezért — a számlázást az érintettek vál­lalati önkényeskedésnek te­kintették. Szerencsére ez a gond az év végére megoldó­dott. De továbbra is élő probléma marad az átvett vízművek és hálózatok el­használódott állapota. Ezek üzemeltetése és karbantartá­sa rendkívül nagy feladat elé állította a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot. 1963-ban már 19 vízmüvet üzemeltetett a vállalat, ame­lyeknek összes évi vízterme­lése már elérte az 1 662 624 köbmétert! S ugyancsak en­nek az esztendőnek a végé­vel megkezdődött a békés­csabai csatornamű átvétele. KÖLTÖZÉS BÉKÉSCSABÁRA A megnövekedett felada­tok, s az ennek következté­ben megváltozott szervezeti forma igényelte a vállalat központi elhelyezését, s így 1964 januárjában a vállalat központi műszaki és admi­nisztratív részlegei beköltöz­tek Békésről Békéscsabára, a ma is működő új irodahá­zukba. De a békési telephe­lyen maradt a központi rak­tár, a gép- és kovácsműhely, a termelési csoport, vala­mint a kút- és vízműépítési részleg. Ebben az esztendő­ben 45 százalékkal meg­emelték a vállalat tervét is. A növelés elsősorban építő­ipari jellegű volt. A terv ugyan nőtt, de a megígért állóeszközök a teljesítéséhez sajnos nem kerültek a vál­lalat birtokába. Ezért érthe­tő, hogy a felemelt tervet nem sikerült teljesíteni. Ugyanakkor a központi irá­nyítás és a telep szétválása újabb gondokat vont maga után. A vállalat életében, az erre az időszakra érvényes fejlesztési időszakban, bi­zony ez az 1964-es esztendő volt a legnehezebb, ami 2 milliós termelési veszteség­ben is megmutatkozott. Az 1965-ös esztendőben az elmúlt év irreális tervét vég­re sikerült a valóságnak megfelelően megállapítani. Így ebben az esztendőben szervezettebbé, tervszerűbbé válhatott a munka, s nem csoda, hogy sikerült a tervet 113,4 százalékra teljesíteni! Az év második felében elké­szült a vállalat új bérsza­bályzata, amelynek alapján időbéres, kombinatív és tel- jesítményes bérformákat al­kalmaztak a gyakorlatban. Tovább fejlődött a vízszol­gáltatási ágazat is, amely azt jelentette, hogy a közműves vízzel ellátott köz­ségek száma 21-re emelke­dett. A békéscsabai vízmű kapacitása 6 ezer köbméter­re nőtt. Az újkígyósi terme­lőtelepen már 13 kút üze­melt. Ezek az eredmények azonban nem jelentik azt, hogy nem voltak gondot oko­zó, megoldásra váró felada­A békéscsabai fedett uszoda. Az év elején átadott beruházást a vállalat 4 millió forint érték­ben készítette el tok. Ebben az évben először nyílt lehetőség arra a válla­lat történetében, hogy saját forrásból jelentősebb beru­házásokat eszközöljön. Év végén például a kisebb ku­tak gyors kivitelezéséhez be­szereztek egy geofizikai fú­rókocsit. Átszervezték az épí­tésvezetőséget, a munkavé­delmi tevékenységet, az álló­eszközök ügymenetét, és rendszereződött a vállalat pénzgazdálkodása is. A szol­gáltatási területen pedig már 26 község üzemeltetését lát­ja el a vállalat. Sajnos eb­ben az évben a szennyvíz- hálózatot súlyos kár is érte. 1967-ben egy átszervezés során Gyula város levált a vállalattól. 1968-ban pedig belépett január 1-ével az új gazdasági rendszer, amely természetesen a vállalatnak is új kereteket adott a to­vábbi gazdálkodáshoz. Na­gyobb lehetősége nyílt az ön­álló tervezésre, gazdálkodás­ra. A vállalat új vezetése te­hát ezzel az új gazdasági gyakorlattal is meg kellett hogy küzdjön. S ha már a változásokat idézgetjük, még azt is meg kell említeni, hogy ebben az évben január 1-ével immár kivált a bé­késcsabai önállóvá váló vá­rosi vállalat, s hasonlókép­pen Orosháza is, mint költ­ségvetési üzem. S a zavart csak fokozta, hogy néhány hónap után ugyanezek a vál­lalatok visszakerültek a ko­rábbi anyavállalathoz, a bé­késcsabai víz- és csatorna­mű vállalathoz. Ekkor a bé­késcsabai egységgel együtt a vállalathoz került a városi strand és téli fürdő is. S ezzel a vállalat életében ismét új szakasz kezdődött. Az új gazdasági mechaniz­mus módszerei, rendszere az elkövetkező években hama­rosan éreztette hatását. Nö­vekedik a termelés, csökken az önköltség, és a vállalat megerősödik gazdaságilag. Az anyagellátás végre szervezet­tebbé válhatott a „FORRÁS” Egyesülés létrehozásával. A fejlődést jól érzékeltetik a következő számok: míg 1968- ban 502 dolgozó 51 millió forint termelési értéket ért el, addig 1979-ben 949 dol­gozó ennek több mint há­romszorosát, 194 millió fo­rintot ! A vállalat erejének, fel­adatainak megnövekedése egyben nagyobb erőfeszíté­sekre is ösztönözte a veze­tést és a dolgozókat. A víz­ellátás kulturáltsága érde­kében a meglevő vízművek­nél egymás " után épülnek a víztornyok. 1979-re pedig már 52-re nőtt az üzemelő vízműtelepek száma. S ez azt jelenti, hogy erre az eszten­dőre elérte a vállalat a 16 millió 289 köbméter évi víz­termelést! Ugyanakkor a szennyvízelvezetésben Békés megye ellátottsága még min­dig eléggé gyenge maradt, pedig 106 kilométerre nőtt a csatornahálózat és 11-re a csatornaművek száma. A vál­lalati szolgáltatási feladatok óriási növekedését jól érzé­keltetik a következő szá­mok: a napi maximális víz­termelés a megyében 77 ezer köbméter fölé nőtt, a szenny­vízszolgáltatással ellátottak száma pedig 55 ezer fő fölé. A vállalat történetének egy szomorú eseménye is e kró­nikába tartozik. 1978-ban gázrobbanás történt a vand- háti víztározóban. Víz- és Csatornamű Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom