Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
1980. április 20., vasárnap o Műszaki fejlesztési hónap ’80 Elöljáróban leszögezhetjük: hagyományossá vált megyénkben az évről évre megrendezett Békés megyei műszaki fejlesztési -hónap. Ennek jelentősége annál is számottevőbb, mivel a műszaki képzés csak néhány szakközépiskolánkra korlátozódik. Aki már ennél magasabb fokon szeretné elsajátítani az ismereteket, annak a megyén kívül kell keresni a lehetőséget. A szinten tartás vagy a továbbképzés azonban már megyénkén belül is megoldott. Ezt hivatott kielégíteni az MTESZ és tagegyesületei. Nos, ennek egyik eszköze ez az egyhónapos rendezvénysorozat is, amely hétfőtől veszi kezdetét. Már öt esztendővel ezelőtt is olyan érdeklődésre tett szert az öthetes sűrített program, hogy a szervezők minden évben tovább bővítették a választási lehetőségeket. így van ez idén is, amit bizonyít, hogy 16 tagegyesületet vontak be a munkába a korábbi tizennéggyel szemben. Az idei sorozatban több mint 80 előadás, bemutató szerepel. Ezek egy részének a megyeszékhely egy-egy vállalata ad otthont, más részének azonban a többi városaink, nagyközségeink üzemei, intézményei. Ezúton kívánunk ízelítőt adni az április 21. és május 24. között megtartandó nagyobb .rendezvények köréből. Minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthat számot a központi nagyelőadás, amelynek témája a hatékonyság és az ésszerű gazdálkodás problémakörét érinti. A GTE kiemelkedő rendezvényének címszava az lehet, hogy az atomerőmű ismertetése és hatása a környezetvédelemre, amely az első hét programjában szerepel, s a VÍZGÉP gyulai gyárában kerül megrendezésre. Az ofszetnyomtatás során biztosítható objektív és szubjektív ellenőrzési lehetőségek címmel szerveznek előadást április 25-én a békéscsabai Kner Nyomdában, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület tagjai. — íp — — Mikor határozták el, hogy építkezni fognak? — Tulajdonképpen amióta összekerültünk tervezzük. Mindig is takarékoskodtunk, de azért nem vertük a fogunkhoz a garast — válaszol Marika —, jártunk kirándulni a KISZ-esekkel, elmentünk nyaralni, aztán meg megszületett Peti, ezért nem kezdtünk hozzá tavaly. De már sok építőanyagot megvettünk, úgy van az, mikor mit kap az ember, meg kell venni. — Hogyan osztják be a keresetet? — Én úgy havi 5,5 ezer forintot kapok, Marika pedig 1090-et. Nálam még jöhet prémium, plusz a háztáji — számol a férj —, a háztáji földön 4 évig hibrid kukoricát termeltünk* tulajdonképpen abból tudtunk komolyabb összegeket félretenni. — És a napi kiadások? Rövid számolgatás után — mivel nem tartják fillérre számon, mennyit költenek —, kiderül, hogy havonta 2—2,5 ezer forint szükséges élelemre, gyerekholmira. Ök maguk most egy ideig nemigen ruházkodnak, de azért a nyáron, a KISZ-szel szeretnének elmenni nyaralni. „3 —4 ezer forintba . kerülne kettőnknek, merthogy7 nekem nem kellene fizetni. Hát nem ezen a pénzen múlik a ház, és pihenni is kell’ — érvel a férj. És ezzel újra a témánál, az építkezésnél vagyunk. A helyzet pillanatnyilag a köJó ötlet volt az ötletnap Sziszifusz sziklagörgetésének a történetét jól ismerjük. Valahogy mindig ez jut az eszembe, ha újítókról van szó. Nem kevésszer hasonlít a sorsuk Sziszifuszéhoz, azzal a különbséggel, hogy ők a javaslataikkal járnak ügy, mint a legendás hős járt egykoron a sziklával. Nincs ez jól így — mondogatjuk. Ha mégis úgy van, rezignáltan vesszük tudomásul azt. Megszoktuk. Éppen ezért meglepve kaptam fel a fejemet a hír hallatán: ötletnapot tartottak a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnál. Lassan már egy hónap is eltelt azóta, a résztvevőkben azonban mégis frissek az emlékek1. S mindenki szívesen emlékezik. Az ötletnap nem vadonatúj elképzelés szülötte, az országban, megyénkben is volt már ilyen rendezvény. De csak itt-ott. Az IKV-nál Békési Gábor újítási felelős kezdeményezésére honosították meg — most már mondhatni — ezt a formát. — Közel két éve foglalkozom az újítások sorsával — mondja Békési Gábor. Első célom az volt, hogy felrázzam az embereket: valóban érdemes törni a fejüket. Ehhez azonban új formákat kellett keresni. Kevés volt még a tapasztalatom, a szak- irodalom pedig szegényes. Az SZMT-hez fordultam segítségért, Balázs János munkatárshoz, akivel többször is konzultáltam ilyen ügyben, így született az ötletnap is. Vásár a javából Kihirdették a pályázatot, megagitálták az embereket, s lám, milyen az élet, adminisztráció nélküli is lehet sikeres dolgokat produkálni. Nem nyomtattak kérdőíveket, jelentkezési lapokat, felhívásokat. Békési Gábor és segítői vették' a fáradságot, végigjárták az üzemrészeket, s mindenkinek elmondták, hogy mi is lesz azon az ötletnapon. Március 21-én, délután 2 órakor közel 60, fantáziadús ember ült a központi irodaház ebédlőjében. Velük szemben a 6 tagú zsűri, Mészáros J. Győző főmérnök elnökletével. S elkezdődött a vásár. Akinek volt ötlete —■ és soknak akadt —, az felállt, és elmondta. A bíráló bizottság meghallgatta, majd rögvest döntött is a javaslat sorsáról. A hozzászólók gondolataik értékességének függvényében 100-tól 500 forintig terjelő pénzjutalomban részesültek, amit a helyszínen meg is kaptak. (Ez nyilván nem kis vonzerő volt, na de az ötletek előcsalogatásához is ötletek kellenek...) Az igazi vásári, adok-ve- szek hangulatra jellemző, amit Szadainé Bodzán Mária — aki szintén derekasan kivette részét az előkészítésből és a lebonyolításból —■ szervezési osztályvezető említ: — Az egyik dolgozó felállt, elkezdte mondani az elképzelését, de nem tudta befejezni, a végét még nem találta ki. Valamelyik társa rögtön kapcsolt, és hozzáfűzte a megoldást. Természetesen ketten kapták a javaslatért járó honoráriumot. Hetvenhat hozzászólás hangzott el, ebből 43-at díjaztak. összesen 7 ezer 600 forint talált gazdára. A 43 hasznos ötletből 22-t minősített érdemesnek a zsűri továbbgondolásra, újításnak. E számot akkor tudjuk igazán értékelni, ha hozzátesszük: 1978-ban csak 29 újítási javaslatot nyújtottak be ösz- szesen a vállalat dolgozói. Az összehasonlításból az is kiderül, hogy egyáltalán nincs válságban ez a mozgalom, csak egyes emberek, akik túladminisztrálják a dolgokat, s akiknek hónapokig, évekig porosodik a fiókjukban egy-egy, néha igen nagy értéket képviselő pályázat ... így nem csoda, hogy sokan bezárják az „ötletbányájukat”, pedig az említett eset is jelzi, azok kinyitása egyszerű dolog. Szemüvegben dolgozzanak! Orova János, a gépészeti csoport vezetője 500 forinttal lett dazdagabb március 21- én, de ez csak a kezdet. Már a helyszínen megkötötték vele a szerződést a három ötletére. Miután kibontja e témákat, újítási javaslatok lesznek azokból. — Nekem az tetszik közülük, amelyik az ember testi épségének a megvédésére irányul. Mi a lényege ennek ? — A köszörülőgépek működés közben szórják a forgácsot — magyarázza. — Ebből már- több baleset is származott. — Miért? — Mert nem teszik fel a védőszemüveget a dolgozók. Nemtörődömségből... — Mi az „orvosság” erre? — A gépre súlyzárat szerelni, amin a szemüveg van. Én legalábbis így képzeltem el — teszi hozzá. Az érzékeny műszert összeköttetésbe kell hozni az indítógombbal, így a berendezés csak akkor kezd működni, ha a billentyűről leemelik a szemüveget, s csak akkor lehet megállítani a gépet, ha a szemüveget visszateszik a súlyzárra. — Ezt a mechanizmust még ki kell dolgoznom — jegyzi meg. n pénzt elosztották Vidovenyecz András brigádvezető 800, Andrási István 1200, Szabadkai Pál 700 forint díjazásban részesült. Asztalosok, egy brigádban dolgoznak. Az ötletvásár után pontosan 900 forint lapult mindegyikük zsebében. — A pénzt elosztottuk — mondja a brigádvezető. Közösen készültünk arra a napra, az újdonságokat is együtt vitattuk meg, még hetekkel előbb. Harmonikaszerű papír- rács hever egy ládán. Megtudom, ehhez a méhsejthez^ — ők így nevezik — kapcsolódik az egyik újítási ötletük. Elmondják a lényegét. Az ajtó két borítólapját egy merevítő farácsra ragasztották eddig. Ez utóbbinak az elkészítése rendkívül munkaigényes, több óráig is eltart. A papírháló alkalmazásával meg pofon- egyszerű a dolog. Csak szét kell húzni a „harmonikát” szélességét, hosszúságát és vastagságát még összepréselt állapotban pillanatok alatt meg lehet adni, a gépek segítségével —, két oldalára gyorsan ráragasztják a borítólapokat, és kész az ajtó. Ötödannyi idő alatt, mint régen. .\ — Drága, importból származó fát is megspórolunk ezzel az. eljárással — jegyzem meg. — Nemcsak ezzel — egészít ki Szabadkai Pál. — A falra helyezhető faburkolat is sokba kgrül. Itt a telephelyen meg rengeteg a faforgács. Ez cementtel keverve jó anyagot ad. — Ez eddig is ismert volt... — Igen, de tudomásom szerint falburkoláshoz még nem használják. A mi ötletünk az, hogy ezekre a lapokra fautánzatú tapétát ragasztunk. * * * Lapozgatom az ötletnapról készült jegyzőkönyvet, amiben precízen rögzítve van, kinek milyen okos gondolata támadt akkor. A szűkszavú bejegyzések híven tükrözik gazdasági életünk egyre sürgetőbb feladatait, ötletek energiatakarékosságra, élőmunka-megtakarításra, importhelyettesítésre, és így tovább. Ma még nem lehet pontosan felmérni, hogy az ötletvásár hány százezer, millió forint hasznot hoz a vállalatnak, így a népgazdaságnak is. Az IKV-nál most azon vannak, hogy a tengernyi elképzelést meg is valósítsák, hogy az újítómozgalmat továbbra is életben tartsák, fejlesszék. Minden további kommentálás felesleges. Konklúzió nincs, illetve azt mindenki megállapíthatja magának. Gondolok itt elsősorban a vállalatok, szövetkezetek vezetőire ... Horváth István vetkező: a tervrajz egy szegedi típusterv alapján készült. Eszerint 78 négyzet- méter alapterületű lesz a ház és padlástér-beépítésű. A földszinten egy nappali és egy dolgozószoba kap helyet, meg konyha, spájz, fürdőszoba, vécé, kazánház. Fönt két kis hálószoba, egy zuhanyozó, és egy szárítóhelyiség lesz. A napokban kell megérkezni az építési engedélynek. Nagyon várják, szeretnék mielőbb kiásni az alapot, hogy azután május 2-4- ig, amikor lesz három pihenőnap, hozzáfogjanak az alap készítéséhez. Ehhez hívnak egy mestert, aki irányítja a munkát, a tsz ad betonkeverőt, a család pedig a két keze munkáját. — Egyáltalán, járatosak az efféle dolgokban? — Fogalmunk sem volt, hol és hogyan kezdjük. Érdeklődtünk fűtői-fától. Kiderült, hogy kell fogadni egy műszaki ellenőrt, aki intézi a számlázást, kitűzést, egyáltalán felel az egész építkezésért. Erre Kertész Imrét kértük fel. — A tsz-től kapnak segítséget? — Kölcsönt nem tud adni a tsz, de az is nagy segítség, hogy a fuvart biztosítja, és az építőbrigádunk felajánlotta: szabad időben segít felhúzni a falakat, föltenni a tetőt. A KISZ-esek a bontásban is segítettek, és ígérték, máskor is eljönnek. — Mennyi anyagot sikerült beszerezni és hogyan? A fiatalember nagyot sóhajt, s összeráncolja a homlokát: — 100 ezer forint értékű lehet az anyag, amit eddig beszereztünk. Kezdem ott, hogy először úgy nézett ki, nem engedélyezik a padlástér-beépítési formát, csak bizonyos megkötésekkel, aztán szétnéztek itt, a helyszínen, és most már remélhetőleg meglesz a papír. A téglát egy vasárnap úgy hoztuk el a gyárból, hogy segítettünk kirakodni, meg a sofőrünk ismerős volt a gyárban. A béléstest Kazincbarcikáról való, ugyanis egy munkatársamnak, akinek ismerőse van Miskolcon, te- lexeztek, hogy most indul egy szállítmány Barcikára. Van 36 köbméter sóder, válaszfallap, cseréphez meg úgy jutottunk, hogy megvettünk a tsz-től egy régi műhelyépületet, és lebontottuk. Megvannak a cseréplécek is. A betongerendát viszont 4 hónapja hajtom. Megrendeltem Csabacsüdön a TÜ- ZÉP-en, erre a hónapra ígérik. Hatméteres volt, de nekünk EB 742-es kellene. Az ajtók mind megvannak. És szeretnénk műanyag ablakokat, orosházi üveggel, azt mondják, az jól hőszigetel. Hát így állunk! * Május második felében ismét ellátogatunk Adami- kékhoz, s beszámolunk róla olvasóinknak, hogyan haladnak az építkezéssel, mi a gondjuk. T. I. Fotó: Veress Erzsi Hull a mag... Magvetők A John Deere traktorral, a fotocellás „mindentudó” Cyklo vetőgéppel dolgozó fiatalok már megmosolyogják a lóval, ekével szántó öregeket, a vetés ősi módjáról nem is szólva. De az ekeszarvat, gyeplőt keményen tartó parasztemberek, a magvetők iránti tisztelet is ott bujkál azért a mosolygó, csodálkozó pillantásokban. Valóban csak elismeréssel adózhatunk a szántóvetőknek, akik, ha eljön a tavasz, földbe juttatják a magot. S ez a megkülönböztetett tisztelet mindenkor megilleti őket, akár lóval szántanak, és puszta kézzel hintik a holnapi termés magját, akár mindentudó 4 gépekkel, melyek megkímélik az embert. Ezúttal a magvetés évszázados módját örökítettük meg képeinken, az idősebbek számára emlékeztetőül, a fiataloknak tanulságképpen. Elemózsia, vizeskanna és sörösüveg árnyékban Beszántják a magot a földbe Veress Erzsi képriportja
