Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
1980. április 19., szombat Lenin nyomában 2. Vendégségben lljicsnél Kazányban, Kujbisevben, Razllvban, Leninóban, Su- senszkojéban, a leningrádi Szmolnijban és a Vörös téri Lenin-mauzóleumban se szeri, se száma a látogatóknak. Gorkijban évente 300 ezer látogató fordul meg, Lenin szülővárosában, Uljanovszk- ban pedig ez év januárjában jegyezték be a tízmilliomodik nevet a múzeumok vendégkönyvébe. Belföldi kirándulók, turisták számos országból, érdeklődők, Lenin életével ismerkedők sokasága. De bármilyen, sokan toporognak is a Lenin-emlék- helyeknél, a világtörténelem nagy alakjának megidézése mindenütt csöndet, tiszteletet, elmélyülést parancsol. termében ismét gyerekek vizsgáznak. Mintha nem is kiállításon, hanem valamely szellemi vetélkedőn lennénk: kérdések, válaszok röpködnek Leninről, kommentárok fűzetnek az egyes tablókhoz, majd fölzeng az őrs indulója és virágcsokrok kerülnek a Lenin-szobor talapzatára. „Vendégségben II- jicsnél” — így hívják ezt a rendezvényt, amely a mi úttörőavatásunkra emlékeztet. Csakhogy a Szovjetunióban sajátos próbatétel előzi meg. Miután az úttörő-egyenruhába öltözött pionírok bizonyítják, hogy őrsük méltó Lenin nevéhez, veterán kommunisták, a Nagy Honvédő Háború hősei kötik fel neA Központi Lenin Múzeum előcsarnokában Épp ezért lepődünk meg a nagy nyüzsgés, zsibongás és kavargás láttán, ami a Központi Lenin Múzeumban fogad bennünket. A moszkvai Forradalom terén álló hatalmas épület előcsarnokában mintha ezer úttörő lenne: piros nyakkendők, hófehér ingek villognak, virágcsokrok tarka színfoltjai mozognak ide-oda a kisiskolások kezében. NDK-beli kollégám, a Neues Deutschland szerkesztőségében dolgozó Bernd Grabowski épp az imént említette, hogy Lenin szerepét, történelmi jelentőségét világosan látjuk, de sok árnyalattal egészítené ki a róla alkotható képet az, ha megtudnánk, milyenek voltak a hétköznapjai, melyek a kedvtelései, hogyan viselte a betegségeket, milyen volt a családja körében. Nos, az 1936-ban alapított Központi Lenin Múzeum 34 termének 12 és fél ezer kiállítási tárgya kielégíti az ilyen irányú érdeklődést, sőt válaszol arra a kérdésre is, amit a bolgár Ilia Pehliva- nov, a szófiai Anteni munkatársa tudakolt: miből táplálkozik a szovjet ember apaszthatatlan hagyománytisztelete? A válasz — bármily furán hangzik is: a hagyományból. Abból a szokásból például, hogy a kisiskolásokkal már a tanulóévek kezdetén megismertetik Vlagyimir Iljics munkásságát. Megértik-e a bonyolult történelmi folyamatokat ezek az apróságok? Pillanatnyi kételyünk már Ulja- novszkban eloszlott, ahol Lenin egykori iskolájában az intézmény mostani hatodikos tanulója, Dina Zaj- cetdinova vezette végig csoportunkat az épületben, megmutatva, hol ült, melyik teremben érettségizett Vlagyimir Iljics Uljanov, „a kis Vologya”. És hogy nem előre megtanult szöveggel kápráztatott el bennünket, arról akkor győződtünk meg, amikor tapasztalt idegenvezetőket is megizzasztó kérdéseket tettünk fel neki Lenin későbbi éleiúijával, _ munkásságával kapcsolat- ’ bán. Dina jelesre vizsgázott — nemcsak a maga, hanem korosztálya képviseletében is. És most — íme, a hagyománytisztelet újabb forrása, bizonyítéka — a Központi Lenin Múzeum egyik nagykik a vörös nyakkendőt. Emlékezetes pillanat, nemcsak a gyerekek, de még a múzeumlátogatók számára is. Évente másfél millióan fordulnak meg itt — köztük 60—70 ezer úttörő, és 120 ország több mint 200 ezer állampolgára. Aki teheti, többször is felkeresi a moszkvai városközpont jellegzetes épületét, hogy részletenként ismerkedjen meg a hatalmas kiállítási anyaggal. Mert „vendégségben II- jicsnél” van mit számba venni. Több mint negyvenezer negatívról készült kópia, eredeti Lenin-kézira- tok, dokumentumok, a szim- birszki szülőház makettje, filmkockák, kéziratok, képzőművészeti alkotások, Lenin műveinek első kiadásai és fordítások a világ 126 nyelvén. Hallható a hangja, látható a kabát, amelyet akkor viselt, amikor merényletet követtek el mellette. Itt a nyomdagép, amelyen az Iszkra első példányát nyomták, -előtte egy muzeológus népes csoportnak — láthatólag a Szovjetunió valamelyik kaukázusontúli köztársaságból érkezőknek — magyaráz. Néhány szó megüti a fülem: „Az idő múlása nem távolítja el tőlünk, hanem egyre közelebb hozza hozzánk Lenint, és ez alighanem így lesz mindig ...” Múzeumi közművelődés, hagyományápolás és hazafias nevelés hármas határkövénél időzve azt is megtudtuk, hogy a Központi Lenin Múzeum a 110. évfordulóra felújította, kicserélte, újabb dokumentumokkal frissítette föl a 36 szovjet városban levő kihelyezett tagozatának kiállítását, és hasonló segítséget nyújtott a Szovjetunió határain túl levő 18 Lenin-múzeumnak is. Taskenttől Lvovon és Ufán át Susenszkojéig, Londontól Tamperén át Jemenig mindenütt él Lenin szelleme. Olga Krivoseina, a múzeum igazgatója asztalán kis Lenin-mellszobor — egy fiatal mozambiki szobrászművész ajándéka. Egyike ez az évente ideérkező több mint háromezer küldeménynek, amelyek a Lenin iránt világszerte megnyilvánuló tiszteletet jelzik. Juhani Nagy János (Következik: 3. Filmszalagon és színpadon) Eredményes gazdálkodás az orosházi ÓFÉSZ-ben Tavaszi—nyári ruházati kínálat Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ dolgozóinak mintegy 94 százaléka a kereskedelemben, a vendéglátásban tevékenykedik. Ez azért fontos, mert fő feladatuknak a lakosság minél jobb áruellátását, .kiszolgálását tekintik. Az elmúlt esztendőben 1 milliárd 109 millió forint bevételre tettek szert, amely 106,3 millióval több az egy évvel korábbinál. Az igaz, hogy tavaly a szállítások ütemtelensége, az ipar termelési lemaradásai befolyásolták az üzletek kínálatát, ami a különböző árucsoportokban zavarokat okozott. Viszont, ha az utóbbi 3 év fejlődési ütemét nézzük, mindjárt változik a kép. A bevétel ugyanis összességében 192 millió forinttal nőtt. Legjobban a vegyesipari cikkeknél, legkevésbé pedig a ruházatnál. Az alapvető élelmiszerekből folyamatos volt az ellátás. Nagy gondot fordítottak arra, hogy az üzletek áruválasztéka minőségileg is igazodjon a kereslethez. Korszerűsítették a beszerzési munkát. Ennek eredményeként, nagykereskedelmi áron, 130 millió forint értékű élelmiszert vettek, 22 százalékkal többet, mint 1978- ban. Rugalmas, jól szervezett munkával elérték: tőkehúsból és töltelékáruból javult a kínálat. Kétségtelen, az értékesítést segítették az újonnan átadott vagy felújított egységek. A rákóczite- lepi, a kardoskúti ABC-áru- ház, a gyopárosi Nyírfa csárda, a csanádapácai ifjúsági cukrászda, a nagyszénási Sport falatozó, mind ezt a célt szolgálták. Sajnos, a ruházati szakma nehéz évet zárt. Akárhogyan igyekeztek, a tervet nem tudták teljesíteni. Az okok között szerepel a közületi forgalom visszaesése, különösen a IV. negyedévben. Jó néhány ruházati üzlet nem alkalmas az áru tárolására, a szakszerű árubemutatásra. Ugyanakkor meglehetősen sok volt a hiánycikk. Az ellentmondásra jellemző : számos kiárusítási, leIfjúsági napok Békésen A KISZ békési városi bizottsága — miként évek óta — az idén is megrendezi április végén, ezúttal április 26—27-én az ifjúsági napokat. Szombaton, április 26- án reggel a városi úttörő- és ifjúsági fúvószenekar ad térzenét, s ezzel veszi kezdetét a kétnapos program. A megnyitót délután fél 4-kor a Dózsa ligetben tartják, ahol Rigler János, a KISZ városi bizottságának tagja mond köszöntőt. Ezt követi, délután 4 órai kezdettel a KISZ Központi Művészegyüttes folkpódiumá- nak két együttese, az Uni- cum és a Gépfolklór műsora. Az esti program: a P. Mobil együttes koncertje, amelyet a gimnázium udvarán, rossz idő esetén pedig a Szántó Albert utcai sport- csarnokban tartanak meg. Vasárnap olimpiai akadályversenyen vesznek részt ,a KISZ-alapszervezetek, és a KISZ-en kívüli fiatalokat is szívesen látják a rendezők. A Dózsa .ligetből indulnak reggel 9 órakor a csapatok, s végcél: ,a dánfoki ifjúsági tábor. Itt az MHSZ által ösz- szeállított sportprogram várja a fiatalokat. S végül az ifjúsági napok eseménysorozata az este 7 órakor kezdődő utcabállal zárul, amelyet a Dózsa- ligetben rendeznek, s amelyen a Dzsuvox együttes játszik. értékelési akciót szerveztek. Olcsóbban adták1 a panofix bundát, a paplant, az ágyneműt, a gyermek kötöttárut, a férfiingeket. Júliusban méteráruvásárt tartottak, és engedménnyel árusították a farmernadrágot, ősszel megrendezték a szezon végi cipővásárt, majd az öltönyöket is engedményes áron kínálták. A vegyesiparcikkek forgalma az I. negyedévben volt a legjobb. Ezután nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a tervet teljesítsék. Nehezen ment ez, hiszen mint ismeretes, tüzelőkből és építőanyagokból az ipar nem elégítette ki az igényeket. Annak ellenére, hogy az alapellátás általában javult, a hiányzó cikkek köre nem szűkült. Alig-alig lehetett kapni automata mosógépet, centrifugát, fürdőszoba-felszereléseket, háztartási kisgépeket, különböző járműveket. A megye egyik legnagyobb fogyasztási szövetkezete a nehézségeket leküzdve, eredményesen gazdálkodott. Jó példa erre, hogy 1978-ban 31 millió forint eredményt értek el, tavaly ez a szám 36 millióra módosult, ami 15,8 százalékos emelkedésnek felel meg. Hogyan sikerült ez? Többek között úgy, hogy növelték a bevételt, csökkentették a költségeket, magasabb árrésű termékeket forgalmaztak. Mindez biztató lehet a jövőt illetően is. — Legkedvesebb olvasmányom ma is a mese, a krimik nem érdekelnek, a szerelmeskönyveket nem szeretem. — Bözsi néni nem volt szerelmes? — Csak egyszer voltam szerelmes. Házasság lett belőle, született egy lányom. Most van két unokám, négy dédikém. — A lányánál, az unokáknál nem talált otthonra, hogy itt tölti napjait az öregek napközi otthonában? — Én egyedül élek, maga- mért nem főzök, itt jó a koszt, jól érzem magam. A lányommal egyszerre tanakodtunk, hogy jó lenne eljárni a napközibe. Amióta idejárok, nagyon szeretem, hisz hozzám hasonló korúak, magányosok vagy idős házaspárok vannak itt. — Nem kell az öreg senkinek — szól Gizi néni, s hozzáfűzi —, én felneveltem a kis rokonfiút, eladatták velem a házamat, felköltöztünk Pestre. Ott már a feleségének sem voltam jó, meg az anyjának sem. A pénzem jó része lassan elcsurgott, most albérletben lakom, s ez úgy fáj a szívemnek... — Mindennap sír Gizi néni — szólnak részvéttel a többiek. Közös vigasztalással szárítjuk fel Gizi néni keserű könnyeit. A meleg idő beköszöntésével egyszeriben keresettek lettek a tavaszi—nyári holmik. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a tavalyinál nagyobb forgalomra van lehetőség, de — mert a7 import nem bővül — a kínálat kevésbé változatos. A méteráruk közül az olcsóbb, a tömegigényeket kielégítő pamutszövetek kínálata várhatóan megfelel a keresletnek, javui a divat- flanelltk választéka. A kínálatot nagyrészt kínai kord- bársony színesíti, de kapható és érkezik még csehszlovák, francia bársony, NDK- beli karton, Romániából pedig 40 000 méter nyomott, szintetikus kelme. Az olcsóbb kötött-hurkolt méteráruból — csaknem 50 százalékkal van több a tavalyinál —, a könnyű, olcsóbb, kártolt, valamint gyapjú-szintetikus fésűsszövet, a tiszta gyapjú azonban kevés, selyemből az ipar vállalta a kereskedelem megrendeléseit, s csehszlovák, jugoszláv import anyagokat is árusítanak. A felsőkonfekció-kínálat a gyárak, a szövetkezetek alapanyag-ellátásától, szállítási lehetőségeitől függ. Férfiöltönyökből a tavalyinál 30 százalékkal többre szerződtek. Az összetétel is igazodik a kereslethez, az új árakhoz, fésűsgyapjú öltönyökből például a tavalyinak a kétszeresét rendelték, s a hazai termelést csehszlovák és lengyel import egészíti ki. Ha— Hogyan telnek a mindennapok? — Reggel, mikor bejövünk, aki reggelit is kér, megreggelizik, s ha van munka, dolgozgatunk. Jól eltelik az idő, mert rendszerint beszélgetünk délig. Ebéd után pihenünk, no persze nem a szánk. Három óra körül mindenki indul haza. — Es aztán otthon? — Ha kell, begyújtunk, kis vacsorát készítünk. A tévé alig szól, már alszunk is, vagy néha még ki-ki olvas is — viszi a szót Bözsi néni. r # • — Mióta járnak a napközibe? — Én öt éve, habár 1971 óta működik Endrődön az öregek napközi otthona — válaszol özvegy Valuska Istvánná. — Én mindennap eljövök — folytatja. — Azt tervezik, hogy néhány napköziben megvalósítják az egész hetes ellátást. Az ittlevők igényelnék? — Azoknak lenne jó az egész hetes ellátás, akik a falutól távol laknak. Én is három kilométerre lakok innen és nagyon beteg a szívem, meg vérszegény is vagyok. A falu végén van a napközi. Mindenkinek mesz- szire esik. sonlónak ígérkezik a ka- maszöltöny-kínálat, amelyben a ballagásra lesz elegendő sötét színű, de kevés a tükörbársonyból készült öltözék. Az árleszállítás nyomán ismét nagyobb kereslet, várható a kötött-hurkolt alapanyagú női és leánykaruhák iránt, ezekből elegendőt rendeltek, de ez az ipar szállítási elmaradása miatt még nem érződik a7. üzletekben. A férfifehémemű mennyiségben — a pamutpólók kivételével — elegendő lesz, a kínálat több mint fele közel- és távol-keleti országokból származó importáru. A pamutpóló hiányát olcsóbb szintetikus ingpulóverekkel igyekeznek pótolni. Női és gyermek-fehérnemű van elegendő, csecsemőruházatból is jó ellátás várható. A nyári strandszezonra az eddiginél gondosabban készült fel a kereskedelem, mivel a fürdőruhák 25 százalékos árcsökkenése miatt a korábbinál jóval nagyobb kereslettel számol. A kelendőbb kötött-hurkolt fürdőruhák, úszók választékát olasz, valamint jugoszláv importáruval bővítik. A cipőkereskedelem meny- nyiségben a tavalyi forgalmat tervezi. Szandálból is lesz elegendő, bár a választék a korlátozottabb importlehetőség miatt kissé szűkült. A női cipők divatosak, több lesz a korábban hiányolt középmagas sarkú. A gyermekcipő-ellátás is megfelelőnek ígérkezik. Van, aki rendszeresen itt tölti napjait, de mindig van beteg is közöttük. Jelenleg I7-en veszik igénybe az otthon szolgáltatásait. Egy hónapra Valuskánénak 320 forintba kerül. Azt hiszem, ebben nem a pénz a fontos, hanem a rendszeres ellátás, a mindennap éltető emberi kapcsolat. S a törődés, amiben az ittlevőknek nincs hiányuk. — A falubeliek hogy vélekednek a napköziről? — Azt mondják szegényház — gombolyítja a beszélgetésünk fonalát Bözsi néni. — Meg azzal fogadnak az utcában: hát, oda jársz már te is? Hogyan egyezhetett bele a lányod? Hát én erre azt mondom nekik: 75 évesen megengedhetem magamnak, hogy elém tegyék a tányért a finom levessel, és a mindig változatos főétellel. Csak hajtogatják: meg tudna még főzni magának. Erre meg az a válaszom: fölsé- ges reggeliket kapunk. Két nagy lángost, meg egy pohár teát. Ez nekem is, meg mindannyiunknak jó. * • Az persze igaz — folytatjuk a megkezdett gondolatot Uhrin Zoltánná otthonvezetővel —, hogy nehéz beszervezni az öregeket. „Ha mindenki bent van, nem férünk az egyik szobában. Az ebédlőnk kicsi. A fürdőszobában zsúfolásig vagyunk, mert a házi gondozottak holmiját is itt mossák a gondozónők. Ha jobban a falu központjában lenne az otthon, s nagyobb is lenne, még több embernek nyújthatna pihenést, szórakozást, kikapcsolódást. A heti ellátásra ilyen feltételek mellett nem gondolhatunk.” Hangos kacagásra, jókedvre érkeztünk ismét a szobába. Bözsi néni büszkén vállalta a mókamester szerepét. — Miért búslakodjak, inkább jókedvű vagyok, és igyekszem a többieket is felvidítani. Otthon is néha többet mondok, csakhogy lássák, milyen szívásén járunk ide. Számadó Julianna Te is az otthonba jársz? Tavaszi délelőtt az endrődi öregek napközi otthonában Fotó: Veress Erzsi
