Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

o 1980. április 17., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszolnak az illetékesek Puskás Demeter sarkadke- resztúri olvasónk azzal a pa­nasszal fordult rovatunkhoz, hogy ritkán kapnak a köz­ségben korpát. Egyik ilyen korpaszállításos napon hosz- szú sorban várakoztak az Egyetértés Tsz takarmány­boltja előtt, ö is beállt a sorba, és türelmesen várako­zott, talán jut legalább egy zsákkal. De sajnos nem ju­tott : véleménye szerint az eladó őt figyelmen kívül hagyta és az utána követke­zőt szolgálta ki. Panaszát kivizsgáltuk. Ki­derült, hogy az említett na­pon mindössze 24 mázsa 90 kg korpát kapott a bolt. Ez rendkívül kevés mennyiség. A boltvezető senkinek nem adott annyit, amennyit kért, csak egy zsákkal, mégis sok vevőnek — sajnos — nem jutott. A boltvezető nem aszerint mérte a korpát, hogy kinek hogy tetszik a „fizimiskája”, hanem sor­ban. De ő nem figyeli: ki, mikor érkezett. Jó lenne, ha a vevők fi­gyelembe vennék, hogy a pult mindkét oldalán embe­rek állnak. Csak annyi árut tud kiadni a boltos, ameny- nyi érkezett. És emiatt töb­ben jogosan felháborodhat­tak volna Sarkadkeresztú- ron. Elismerjük, hogy nagy bosszúság, ha órák hosszat hiába vár korpára egy-egy gazda. De korpát, azt sajnos mi sem tudunk adni... * * * Ládi Ignác dévaványai la­kos panaszlevelében egyebek között arról írt: Fürst Sán­dor u. 8. szám alatti lakását 1970-ben nem kis költséggel felújította. Ügy gondolta, ez már élete végéig megfelel. De a természet közbeszólt: 1979 tavaszán a nagy belvi­zek miatt felnedvesedtek a falak, elkezdett süllyedni, re­pedezni a ház, amely talán 100 éves is lehet, és vályog­falú. 1979 márciusában jelentet­te a nagyközségi tanácsnál az esetet, és mégsem sorol­ták a belvízkárosultak közé. Közölték vele, hogy azon a portán nem lehet újjáépíteni a lakást, mivel a községtér­képén nincs az utca felől ki­járat. A régi térkép szerint valóban nincs, de a gyakor­latban igen... A közelben három zsákutca van, de csak a panaszosunké hiányzik a térképről. Panaszának kivizsgálásá­val több szerv foglalkozott. Egyértelmű a válasz: levél­írónk későn jelentette be belvízkárigényét. így a köl- esönakdóból kimaradt. A fennálló rendelkezések értel­mében Ládi Ignác telkén — ha le is bontja a régi házat — újat építeni nem lehet, mivel nem biztosítható a te­lek megfelelő megközelítése. Viszont a nagyközségi ta­nács csereingatlant ajánlott fel a belvízkárt szenvedett jogos panaszosnak, amit Lá­di Ignác nem fogadott el. Ládi Ignácnak .tehát sem építési engedélye, sem az új­jáépítéshez szükséges OTP- kölcsöne nincsen. A felsőbb szervek megállapították: a dévaványai Nagyközségi Ta­nács — a törvényes lehető­ségeken belül — segíteni kí­vánja levélírónk lakóházépí­tését. Ezért is ajánlott cse­retelket két helyen ... * * * „Miért nem hittek nekem”, panaszolta rovatunkban egy régi kedves békéscsabai ol­vasónk. „... Az ünnepek előtt narancsot vásároltam Békéscsabán, a Tanácsköz­társaság útján levő 30. szá­mú ABC-áruházban, 59,40 forintért. Közben más élel­miszerrel együtt csaknem 200 forintot otthagytam. Ké­sőbb átmentem a Kulieh Gyula-lakótelepi ABC-be. A műbőr szatyromban maradt a narancs, s amikor a tejet, tejfelt ki akartam fizetni, a pénztárosnő meglátta a na­rancsot. Felemelte és meg­kérdezte a zöldségespultnál kiszolgáló fiatalembert: nem itt vette-e a kedves vásárló a narancsot. A fiú kétszer is rámondta, hogy az az ő írá­sa .. „Engem az bánt nagyon, hogy miért nem hittek ne­kem. Hiába mondtam, hogy igazolni tudom, hol vettem a narancsot, a fiatalember állította a maga igazát. Tele volt a bolt ismerő­sökkel. Kérem, én becsülete­sen leéltem életemnek javát, soha nem loptam. Majdnem elsüllyedtem a szégyentől.. * * * Levélírónk nekünk is be­mutatta a 30. sz. ABC-ben kapott blokkot, a barna ta- sakot, s egyezett az 59,40 forintos tétel. Ezekután fel­karestük a Kulieh Gyula­lakótelepi ABC vezetőit. Em­lékeztek az esetre, és ez­úton is bocsánatot kémek a kedves vevőtől, akit feles­legesen zaklattak. Elmondották azonban, hogy sajnos — különösen az ün­nepek előtti nagy forgalom­ban — sok az üzemi „szar­ka”. Kihasználják a zsúfolt­ságot, nem alapvető élelmi­szert, hanem italt, szemes kávét és drága külföldi ci­git emelnek el. A hiány fe­dezésére gyakran nem elég a káló, ilyenkor a bolt vezetői fizetik meg a hiányt, azt, amit egyes emberek felelőt­lenül elemeinek. Nos a pénztárosok joga: ha meglátnak olyan árut a vevőnél, amiből ők is áru­sítanak, rákérdezzenek: hol vette. Az eladó fiú valóban vétett, meg sem nézte ala­posan a tasakot, mégis rá­fogta, hogy övé az írás. Saj­nos, az ügyeskedők gyakran megússzák, a becsületes ve­vők pedig felesleges zakla­tásnak vannak kitéve. Van egy javaslatunk: bár­mennyire sietünk, ha má­sutt vásárolt áru van szaty­runkban, mutassuk meg a pénztárosnak. így elkerül­jük a kellemetlenséget. * * * Csató Istvánná, Fuzesgyar- mat, Mátyás u. 21. szám alatti lakos rovatunkhoz for­dult segítségért. Leírta, hogy a napközis óvodában dolgo­zik, gimnáziumi érettségivel gondozónői beosztásban. Ko­rábban többször helyettesí­tett ugyanott. 1979. augusz­tus elsején véglegesítették, s az eltöltött időt beszámítot­ták. A fizetése változatlan maradt, a helyi vezetők kö­zölték vele: most nincs ke­ret az emelésre, de 1980. ja­nuár egytől soros besorolást kap. Azonban teltek a hónapok, és levélírónk a régi fizetését kapta. Legutóbb 1980. április 2-án érdeklődött Békéscsa­bán, az illetményhivatalban, ahol megígérték a segítsé­get, és sehol semmi... A levél birtokában felke­restük az illetményhivatalt. Kiderült, hogy olvasónk pa­nasza jogos. Visszamenőleg 1980. január elsejével meg­kapja a fizetésemelést. Nem hanyagságról volt szó, csu­pán arról: az illetményhiva­tal megyeszerte több mint 22 ezer dolgozó ügyes-bajos dol­gát — elsősorban bérét — rendezi, intézi. A késésért ezúton is elnézést kérnek. Mire e sorok az újság ha­sábjain megjelennek, talán panaszosunk — visszamenő­leg is — megkapja a jogos bért. Virágos erkély — békességgel Knyihár Andrásné, Bé­késcsaba, Lencsési úti olva­sónk egyebek között arról ír: emeleten lakik. Három éve költözött a szép, új la­kásba. Nagyon szereti a vi­rágot, ezért az erkélyen a virágtartókat telehordta földdel, beültette növények­kel. Nem gondolt arra, hogy az alatta levő lakó fejére vagy a kirakott ruhaneműi­re csurog a sáros víz, ha ő locsol. Emiatt sok vita, veszeke­dés támadt közöttük. A kö­zelmúltban rájött, hogy ha a virágtartó vízlecsurgató nyílásait parafadugóval gon­dosan elzárja, akkor nyugod­tan öntözhet, a víz nem csu­rog senki fejére. Azóta kibé­kült az alatta lakókkal, a bérházban mások is követ­ték a jó példát. Mivel közeledik a tavasz, sokan ültetnek virágot, ja­vasolja az emeleti lakóknak: ne sajnálják a parafadugó­kat. így virágos lesz az er­kélyük és békében, egyetér­tésben laknak az alattuk élő családokkal. * * * Levélírónk javaslatával egyetértünk. A virágos er­kély kora tavasztól késő őszig városunk egy színfolt­ja. Amint a fenti sorokból kitűnik: megoldható úgy is, hogy nem okozunk lakótár­sunknak bosszúságot. Fogad­juk meg a jó tanácsot, hi­szen aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet... Havasi Kálmán, Szarvas, dr. Melich J. u. 1. szám alat­ti lakos arról írt rovatunk­nak, hogy 1980. március 27- én este 21 órakor érkezett Békéscsabára. Gyuláról Szarvasra igyekezett, így a benzinkútnál a Szarvasi úton a jobb oldali töltőállo­másra állt be, azért, mert itt két ÁFOR-dolgozó tar­tózkodott. A keverékoszlop­nál megállt, töltésre előké­szítette a járművet és türel­mesen várt, mert látta, hogy az ÁFOR dolgozói az órák állását írják fel. Úgy gondolta, hogy váltás van, ez természetes, hogy ilyenkor várni kell valame­lyest. De itt nem erről volt szó ... Várta, hogy munká­juk végeztével az egyik oda­Szerkesztői üzenetek Bagi Istvánná, Békésszent- andrás, Vincze Mihály, Bé­késcsaba, Susánszki Mátyás- né, Szabadkígyós: Leveleiket rovatunk megkapta. Köszön­jük a bizalmat, hogy prob­lémáikat megírták. Kivizs­gáljuk*, választ személyes le­vélben adunk, vagy közvet­lenül megkapják az illetékes szervektől. Vty Horváth néni, Orosháza, Csorvási u. 9.: Nagyon örü­lünk, hogy Orosházán, az I. sz. sebészeti osztályon a kórházi dolgozóktól szerető gondoskodást kapott, ami megkönnyítette elviselni a fájdalmakat. Az egészségügyi dolgozók* szép és nagyon ne­héz hivatást választottak, ők a kötelességüket teljesítik, amikor a kis nyugdíjas meg- gyógyításán olyan lelkiisme­retesen fáradoznak ellenszol­gáltatás nélkül, mint az ak­tív dolgozók talpraállításán. Nem áll módunkban, hogy minden orvosnak*, ápolónak, műtősnek köszönetét mond­junk, ezt szíveskedjék sze­mélyes levélben megtenni. Kedves olvasónk levelét ez­után is várjuk. i'A **» Id. Boros Istvánná, Oros­háza, Aradi u. 26., Tóth Il­dikó, Battonya, Fodor Mi- hályné, Mezőkovácsháza, Ki­nizsi Pál u. 18., Szilágyi Ká­roly, Békéscsaba, Tizenki- lencesek tere A III/ll. szám alatti lakosok* közérdekű be­jelentését kivizsgálás céljá­ból elküldtük. A választ la­punk hasábjain keressék. jön és kiszolgálja, ők azon­ban mindketten megindul­tak a túloldalra, ahol már töltöttek egy gépkocsit. Egyi­kük fölényesen odaszólt: „a túloldalon”. Amikor meg­kérdezte, hogy miért nem szólt hamarabb, félvállról odavetette: „le van zárva”. Ezek után levélírónk át­ment a másik oldalra, meg­tankolt. Ezzel minden rend­ben lett volna, de rossz szájízzel indult el a töltőál­lomásról. Igaz, hogy az autó­sok sem angyalok, türelmet­lenek, mindig sietnek, de több udvariasságot várnának azoktól, akik kötelességüket teljesítik ezen a forgalmas főútvonalon. Bár ők is em­berek, fáradtak lehettek ... Vigyázat, balesetveszély! Békéscsabán, az egykori Kishajó bár bontásakor betört az egyik tábla üveg, amely — ha továbbreped — különösen az arra haladó kisgyermekek testi épségét veszélyezteti Fotó: Bukovinszky István Az utas csak várjon V MIT MOND A JOGSZABÁLY? L, K., Sarkad: Nem tör­tént szabálytalanság, hiszen az állami gondozott gyerek után is kell gondozási díjat fizetni. Még akkor is, ha gyámhatósági úton, zárt inté­zetben (javítóintézetben) he­lyezik el. Van kivétel is. Ab­ban az esetben, ha az állami gondozásban levő kiskorú törvénybe ütköző cselek­ményt követ el és a bíróság javító-nevelő intézetbe utal­ja, a gondozási díjat nem kell fizetni. Az önök eseté­ben nem ez történt. A gyer­mek javítóintézetbe való utalását a gyámhatóság ren­delte el. így hát a gondozási díj fizetése fennáll. Oravecz Sándorné, Gyoma: 53 éves betanított munkás vagyok. 1972 óta dolgozom a sütőipari vállalat gyomai üzemében, csomagoló mun­kakörben. Munkámat becsü­letesen láttam el. Sohasem volt semmi kifogás ellenem. Késni sem késtem. Éppen ezért nagyon meglepett, ami­kor ez év januárjában egyik napról a másikra áthelyez­tek egy másik munkakörbe. Először úgy véltem, tévedés­ről van szó. Éppen ezért pa­naszt tettem a döntőbizott­ságnál, azonban elutasítot­tak. A munkámat kifogá­solták. Szerettem volna nyugdíjig a régi munkakö­römben dolgozni. A másik munkakör azért nem felel meg, mert a szervezetem nem bírja. Beteg vagyok. Arra szeretnék választ kap­ni a szerkesztőségtől, hogy a vállalatnak jogában áll-e egyik napról a másikra át­helyezni a dolgozót. A munkaszerződés megkö­tésekor a dolgozó munkakö­rét a lehető legnagyobb pon­tossággal kell megállapítani. Nem szükséges a részletes körülírással meghatározni, de olyan, átfogó megjelölést kell adni, hogy a munkakör felől kétség ne legyen. Mert VISSZHANG „Egyértelmű útburkolati jeleket kérünk” címen a Bé­kés megyei Népújság 1980. március 20-án megjelent Kiss István mezőkovácsházi olvasónk írására a KPM Közúti Igazgatóság Békés megyei központjából Szabó Lajos igazgatóhelyettes fő­mérnöktől kaptuk az alábbi észrevételt: „ ... Az írásban kifogásol­ja a levélíró, hogy Mezőko- vácsházán az Árpád és az Alkotmány úti csomópont­ban levő útburkolati jelek lekoptak, továbbá, hogy az osztályozó geometriai kiala­kítása nem jó. A csomópont burkolatje­lei valóban lekoptak, látha­tóságuk kifogásolható, ami minden évben megismétlő­dik. A burkolati jelek a téli időjárás következtében és a forgalom hatására koptak le. Felújításuk minden év­ben visszatérő feladata az igazgatóságnak. Erre éves operatív festési terv áll ren­delkezésre, ennek alapján kerül sor — várhatóan a II. negyedévben — a kérdéses csomópont burkolatjeleinek felújítására is. hiszen alapszabály, hogy a munkaszerződés megkötése­kor a munkakörben is meg kell állapodni. Ez vonatko­zik a munkakör megváltoz­tatására is. A dolgozót ugyanis más munkakörbe áthelyezni csak a vele való előzetes és írásban foglalt megállapodás alapján lehet. Ha a munkaszerződés módo­sítása a dolgozónak olyan munkakörbe való áthelyezé­sét eredményezi, amelyre a dolgozóval munkaszerződést nem lehet érvényesen kötni, ennek megállapítása után a dolgozót eredeti munkaköré­be vissza kell helyezni. Pél­dául a nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, mely testi alkatára tekintettel reá hátrányos következmények­kel járhat. Ideiglenes jelleg­gel azonban munkaköréhez nem tartozó munkát is kö­teles ellátni. Az átmenetileg ellátott munkakör nem sért­heti azonban az eredeti mun­kaköre szerinti munkabér­hez való jogát. Más a hely­zet, ha fegyelmi büntetés alapján helyezik át a dolgo­zót vállalaton belül más munkakörbe. Ebben az eset­ben a más munkakörbe való helyezés nem tekinthető munkaszerződés-módosítás­nak. Fegyelmi büntetés cí­mén alacsonyabb munka­körbe is áthelyezheti a vál­lalat a dolgozót. A vállalat a dolgozót akkor is áthelyez­heti más munkakörbe, ha ugyan nem követ el fegyel­mi vétséget, de az eredeti munkakörében nem állja meg a helyét. Amennyiben a más munkakörbe való áthe­lyezés azért válik szükséges­sé, mert az adott munkakör­ben felesleges, vagy nem megfelelően végzi el a fel­adatát, de az áthelyezéshez nem járul hozzá, a vállalat­nak módjában van a mun­kaviszonyt felmondással megszüntetni. Dr. Serédi János A csomópont geometriai kialakításával kapcsolatos levélírói észrevétellel az igazgatóság nem ért egyet. Nagy forgalmú csomópon­tokban a forgalmat irányon­ként szét kell választani, felálló és fogadó sávok ki­alakításával szükséges a for­galom áramlását elősegíteni. Ez történt a szóban for­gó csomópontban is 1979- ben. Az osztályozó kialakí­tása a csomópontban jelent­kező forgalom igényeihez * igazodva történt meg, első­sorban azért, hogy a forga­lom biztonságosabban és gyorsabban bonyolódjon le. A csomópontban érvényes forgalmi rendet a burkolati jeleken felül közúti jelző­táblákkal szabályoztuk le. Amennyiben a burkolati je­lek valamilyen oknál fogva nem láthatók (például csapa­dék, lekopás, sár stb ...), a kihelyezett jelzőtáblák és a KRESZ írott szabályai sze­rint kell közlekedni. Ez esetben nem fordulhat elő — a levélíró által elő­adott — veszélyhelyzet, vagy veszélyeztetés. Természetesen ez akkor érvényes, ha a közlekedésben részt vevők betartják a közúti közleke­dés szabályait...” így is lehet... ”... Szegedre utaztam a közelmúltban Békéscsabá­ról. Csak akkor kezdtem el ke­resgélni a jegyemet, amikor a vonat elindult. Nem emlé­keztem: hová tettem. No, gondoltam, szép kis zakla­tásnak leszek kitéve, ha jön a kalauz. Mert igaz, hogy a nyugdíjas féláru jegy szelvé­nye lebélyegezve nálam volt, de ezt vagy elfogadja vagy nem... Hamarosan jött a kalauz. Röstellkedve vallottam be, hogy nincs jegyem, bár én megváltottam. Erre ő zseb­be nyúlt, elővett egy érvé­nyes jegyet és azt mondta: „Kérem, asszonyom, ez ak­kor valószínű az Öné. A pénztárosnő adta oda, valaki ottfelejtette az ablakban. Mielőtt megköszönhettem volna, a fürge kalauz sehol sem volt látható. Köszönöm mindkettőjük­nek ...” Egy szórakozott utas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom