Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

1980. április 16., szerda HldslUkfiM Szeptembertől 4700 új pedagógus Lezárult a pályázatok szakasza Szubjektív sorok a szarvasi stúdióról, Mrozekről s más amatőr dolgokról Megközelítően 4700 peda­gógus végez az idén a képző intézmények nappali tago­zatán. Közülük 600 fiatal kötelezte el magát korábban társadalmi szerződéssel egy- egy megyéhez, iskolához, a többiek számára a napokban zárult az első munkahely megválasztásának időszaka. A felsőfokú intézményekben az idén több mint fél ezer óvónő, csaknem 1100 tanító, több mint 1200 általános is­kolai tanár, 84 gyógypedagó­gus, 170 zenetanár és 990 középiskolai tanár fejezi be tanulmányait, illetve jogo­sult pályázatra. Az Oktatási Minisztérium az immár négyéves gyakor­latnak megfelelően ismét külön-külön füzetekben je­lentette meg a különböző in­tézményesében végző peda­gógusoknak az állások jegy­zékét. Választásra, döntésre három hét állt a rendelkezé­sükre. A pályakezdők szá­mára átlagban több mint 120 százalékos volt az állás- kínálat, s minden végzős egyidejűleg három helyre pályázhatott. A keretszá­mok megállapításánál a mi­nisztériumban mindenekelőtt az egyes területek munka­erőgondjait vették figyelem­A címben jelzett művé­szek hétfő esti, békéscsabai, Jókai Színház-beli hangver­senyére emlékezve közhely- szerű igazság tolakszik elő. A brácsának, ennek a mély­hegedűnek is nevezett, kel­lemes, árnyalatos énekű hangszernek, sajnos, nincs méltó zeneirodalma. Leg­feljebb a modern szerzők veszik maguknak a bátorsá­got — új, meg új kifejezési lehetőségeket keresve —, hogy brácsára írjanak, a régiek „megelégedtek” a Pillanatkép a hangversenyről hangszerek „királyaival és királynőivel”: az orgonával, a hegedűvel, a zongorával és elődeivel. Ez ellen az említett koncert két rokonszenves művésze sem tudott so­kat tenni — legalábbis a műsorválasztásban. Más hangszerek zeneirodalma százával kínálja a választé­kot, nekik azonban — és a hangverseny közönségének — kénytelen-kelletlen meg kellett elégedniük olyan művekkel, amelyekre nem feltétlenül a legértékesebb üzeneteket bízták rá régi korok zeneszerzői. Mint például Mozart ta­nítványa, Johann Nepomuk Hummel. Esz-dúr szonátája jól megírt mű, de egy per­cig sem feledteti,, hogy szer­be, ám tájékozódtak a fia­talok elképzeléseiről is. A főváros pedagógus mun- kerőgondjain enyhítendő Budapesten az idén a pá­lyakezdők mintegy 20 szá­zaléka helyezkedhet el, s ennél is magasabb arányban várnak a fővárosi iskolák tanítókat. Ezt követően a legtöbb pályakezdő Pest, Szabolcs-Szatmár, Borsod- Abaúj-Zemplén Szolnok, Fejér és Hajdú-Bihar me­gyében találhat iskolára. Szabolcs-Szatmárba különö­sen sok általános iskolai ta­nárt várnak. A hallgatók pályázatait a felsőoktatási intézmények ezekben a napokban továb­bítják a munkahelyekre, ahol azokat május 5-ig bí­rálják él. A döntésről érte­sítik az érdekelteket, majd május 20-ig a munkaszerző­déseket is megkötik. Ezt követően a megyei műve­lődésügyi osztályok, Buda­pesten pedig a Fővárosi Pá­lyaválasztási Intézet gondos­kodik a meghirdetett, de betöltetlenül maradt mun­kahelyek nyilvántartásáról. Az „első nekifutásra” vala­milyen ok miatt sikertelenül pályázóknak az elhelyezke­désben is segítenek. zője — mint azt a műsort ismertető Juhász Előd meg­fogalmazta — sima, gáláns „kismester”. Még műve leg­szebben megírt második té­telének sem volt — jófor­mán — semmi sava-borsa. Hasonló a helyzet Schubert — megrendelésre írott — a- moll (Arpeggione) szonátájá­val, amelyet hétfőn este másodikként hallottunk. En­nek az eredetileg arpeggio- néra, vagyis egy régi, sajá­tos, vonós, de gitárszerű hangszerre komponált da­rabnak az értékét leginkább az első tétel gondolati súly­talansága csökkenti, ame­lyért kevéssé kárpótol a 150 évvel ezelőtti bécsi kirán­dulóhelyek és kiskocsmák táncos „country"-zenéjét idé­ző hangulat. Leginkább César Franck A-dúr (eredetileg hegedűre és zongorára írott) szonátája lépett túl az említett, a brá­csa számára méltatlan zenei örökségen. Ez fontos és ha­tárkőnek számító mű: dalla­mai még az érzelemdús ro­mantikát, haxmóniavilága, kromatikus bonyolultsága és színei viszont már a mo­dem francia szerzőket, ex­presszionista gáttalansága pedig a még modernebb ze­neköltőket idézi. Ezekből következik, hogy Ismét: „Termő ékes ág” A Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szer­vező Iroda Békéscsabán im­már hetedik alkalommal hirdette meg a „Termő ékes ág ...” című országos fotópályázatát A Népműve­lési Intézet védnökségével megrendezésre kerülő fotó- kiállításra összesen 389 al­kotás érkezett. Ebből száz­tizenöt alkotó már a koráb­bi években is benevezett, ami a pályázat népszerűsé­gét bizonyítja. A napokban háromtagú zsűri — Réti Pál, a Népművelési Intézet munkatársa, Topor Zoltán, a Magyar Fotóművészek Szövetségének munkatársa, valamint Balogh Ferenc fo­tóművész — bírálta el, hogy a beküldött alkotások közül melyek kerülnek az anyák napja alkalmából, május 4- én, a Kossuth téren megren­dezendő szabadtéri kiállí­tásra. A zsűrizésen megfi­gyelőként részt vett Kaján Mária, a „Fotó” című lap főszerkesztője is. A döntés megszületett; 53 fotóművész alkotása, összesen 81 kép kerül bemutatásra. A kiállí­tás május 25-ig tekinthető majd meg. Az eddigi kiállítások anya­ga iránt most először más megye is érdeklődött. Má­jus 21—22-én Szolnokon rendezik meg a családi ün­nepségeken közreműködő kórusok bemutatóját. A Szolnok megyei Művelődési Központban megtartandó rendezvényen mutatják be a korábbi évek legsikeresebb képeit. Emellett, a Hazafias Nép­front is szeretne e képekből kiállításokat nyitni az anyák napja alkalmából, megyénk városaiban. Lukács Pál és Falvai Sándor koncertjének sikere, meggyőző ereje azon állt, mennyire tudnak rangos előadást formálni a röviden jellemzett zenei anyagból, menyire tudják csiszolt drá­gakőként felmutatni azt, ami valójában nem mindig vilá­gít a legfényesebben. Ez a nagy feladat csaknem töké­letesen sikerült. A brácsa- és a zongoraművész,' kor és ze­nei felfogásbeli különbsége­ik ellenére, kiválóan muzsi­káltak együtt. Lukács Pál előadása — hangszeréhez il­lően — romantikusabb, lá- gyabb volt, imitt-amott túl­ságosan fátyolos színekkel, túlzott vibrátókkal és díszí­tésekkel a magas fekvések­ben, a Franck-szonáta utol­só tételében pedig — kár lenne tagadni — kissé bi­zonytalan intonációjú. Fal­vai Sándor modernebb, tár- gyilagosabb hangvételű zon­gorajátéka jó kiegészítőnek bizonyult: figyelmesen, oko­san alkalmazkodva szolgálta az előadás egységét, erejét. A legkiválóbbat aFranck- szonátában nyújtották, kü­lönösen annak harmadik té­telében, amelyben a brácsa bravúros szólóit a zongora zord ellenkezéssel kommen­tálta. A szonáta előadásáért különösen Lukács Pált illeti elismerés: mindent bemuta­tott, ami brácsával egyálta­lán lehetséges, bizonyította, hogy hangszere teljesen egyenrangú társ az instru­mentumok családjában. A kamarapartnerek a hangverseny végén Schubert g-moll szonátájának lassú té­telével köszönték meg a — sajnos — kis számú, de igen hálás közönség tapsait. A fi­nom, arányos és formás té­tel — szemben például az „Arpeggione” első tételével —•, igazi, csaknem mozarti tökéletességű remekmű volt — Lukács Pál és Falvai Sán­dor méltó, még a Franck- szonátánál is különb előadá­sában. A megértést és a befoga­dást Juhász Előd korrekt, lényegretörő ismertetői segí­tették. Varga János Slawomir Mrozeket ma di­vat szeretni. Divat játszani is. De aligha hiszem, hogy csak divatból vette elő öt szarvasi fiatal a délszláv szerző Nyílt tengeren című egyfelvonásosát. Nos, már azon is el lehetne meditál­ni, hogy a színpadi divat alatt mit kell és mit szabad érteni; lényeg az, ha a szarvasi Vizuális stúdió szín­pada divatból tette a színre- vitelt, akkor ennek a divat­felfogásnak mindenképpen valamilyen mélyebb tartal­ma, jellege, akár: karaktere kellett hogy legyen. Többek között az, hogy az abszurd ezerszínű palettáján a leg­humánusabb és a legpoliti­„Uram, távirata érkezett.. kusabb alkotók egyike Mro- zek. S a Nyílt tengeren elő­adása — mint a „társadalmi emberevés dupla bukfencű tragikomédiája” — a közön­ségsiker reményével kecseg­tet. * * * Aki már többször is látta a szarvasiak előadását, tisz­tában kell lennie annak hi­ányosságaival, hibáival. De Szövetkezeti néptáncosok versenye Szép és minden esetben nagy érdeklődéssel kísért esemény a szövetkezeti nép­táncosok országrészenként megrendezésre kerülő talál­kozója, illetve versenye. A szövetkezeti néptáncosok Vili. országos találkozójá­nak és versenyénék területi döntőjét a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa, a Kulturális Minisz­térium — mint meghirdető szervek — Gyulán javasol­ják megrendezni, április 26— 27-én. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Békés megyei Szövetsé­ge, a Kisipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége, a Körösmenti és a Dél-Békés megyei Termelőszövetkeze­tek Szövetsége, Gyula város Tanácsa és a Békés megyei Művelődési Központ — mint rendező szervek — már ké­szülnek e nagy eseményre. Mindenekelőtt arra, hogy a Gyulára érkező húsz szövet­kezeti táncegyüttes — me­mégis: aligha lehet szeretet nélkül beszélni mindezekről. Az eddigi három nagyobb bemutató alkalmával az új nézők mellett egy népes kis csoport is mindig ott volt; közülük legtöbben sok tíz kilométert utaztak az élmé­nyért, s feltehetően szívük szerint fáradtak az utazás­sal. Legutóbb, április 12-én, szombaton este a szarvasi városi fürdő termálmedencé­jében, „nyílt tengeren” ment a Nyílt tengeren ... * * * Az abszurd valahol a kép­telenségek magától érthető- dősége. Mint ebben az egy- felvonásosban is. Három Ke­ménykalapos — a Kicsi, a Középső és a Kövér (alias Gróf) egy deszkatutajon há­nyódnak a nyílt tengeren. Élelmük (már?!) nincs, de: „enni akarunk”! Valakit fel kell áldozni. De úgy, hogy ő áldozza fel önmagát, a többiekért, a „közösségért”. Aztán megjelenik a fulladás határán lebegő Postás, a Kö­zépsőnek szóló távirattal, ami végleg megszabja, hogy ki lesz a mártír-áldozat: igen, a — Kicsi. A vezető szemé­lyiséggé előlépő Kövér és a szolgalelkű Középső komóto­san megterítenek. A ládában minden van, még arany tar­tóban pompázó égő gyertya is. S végül kiderül, még bor­júhúsos zöldborsókonzerv is, de azért ez semmit nem változtathat a lényegen, hi­szen a Kicsi már boldog: föláldozhatja magát... A tartalomkivonat azt is sejteti: a mondandó realitá­sát abszurd keretek között kellett megjeleníteni. Szabó Judit rendezőnek két lehe­tősége volt. Vagy a szürrea­lizmusba csapó realizmust, vagy az ordenáréba hajló abszurdot választja a szín­padra állítás alapjául. Meg­kísérelte a lehetetlent: a ket­tő szintézisét adni. Ami min­denképpen sikeredett ebből: a látványosság tökéletessége, lyek Battonyáról, Török- szentmiklósról, Gyoméról, Túrkevéről, Tápéról, Kis- kunlacházáról, Kondorosról, Soltról, Kalocsáról, Szalk- szentmártonból, Kecskemét­ről, Gyöngyösről, Csongrád- ról, Jászberényből, Makóról sereglenek majd az Országos hírűvé lett fürdővárosba — jól érezze magát, és hosszú időre emlékezetes sikert ér­jen el. A huszadik együttes — mint házigazda — a „Ki­váló” címmel négyszeresen és a „Szocialista Kultúráért” címmel kitüntetett gyulai szövetkezeti Körös tánc- együttes lesz. A program szerint másfél napon át az együttesek be­mutatóját láthatják a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központba betérő érdeklő­dők. Majd április 27-én, es­te 8 órakor kerül sor a szö­vetkezeti néptáncosok terü­leti döntőjének fénypontjá­ra; a gálaműsorra. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ színpadán azok az együtte­sek lépnek fel, amelyek a másfél napon át tartó be­mutató előadásokon a zsűri megítélése szerint a legjobb­nak bizonyultak. i B. Il a mártír-áldozatiság egymás­tól soha el nem választható kettősségének megmutatása, s itt: tragikomédiája. Az bi­zonyos: ennél többet is rejt a darab. Az írott műből más és több is kifejthető. De ez az amatőr együttes — a Ki­csit játszó Mátrai Gyula, a Középső szerepében Vrbovsz- ki György, a Kövér, alias Gróf nagyszerű szövegű sze­repében kiválót nyújtó Pirchala István és a hálás Postás alakjának megformá­lásában Rubinstein Tamás — erre vállalkozott, s azt be­csülettel (ha úgy tetszik: hű­séggel és művészi színvona­lon), teljesítette. * * * Az előadásbeszámoló múlt ideje — sajnos! — nagyon is indokolt. A Vizuális stú­dió feloszlófélben van. A fürdőbeli előadás sikerének technikai feltételét hiába biztosította a helyi költség­vetési üzem és a vasipari szövetkezet KISZ-szervezete. Ugyanis fenntartásukat a vá­ros egyetlen közművelődési intézménye sem vállalta. önerőből, „saját zsebből” pedig nemigen lehet ezt a jelentős és a felvállalásai­ban értékeket létrehozó kis­együttest működtetni. Az ugyan igaz, hogy „nem kel­lettek” — ezt nem mondta még senki. De, hogy „van költségvetésetek, itt próbál­hattok”, azt sem. És furcsa ez egy olyan várostól, ahol két felsőoktatási intézmény is van, tehát egy sok min­denre „érzékenyebb közön­ség” is, amit másutt oly­annyira hiányolnak hivatá­sos és amatőr előadók, mű­vészek, továbbá, ahol annyi nagy horderejűnek tartott közművelődési és művészeti rendezvényt, fesztivált, más hasonlót rendeznek és tarta­nak évről évre, sokszor fo­lyamatában és visszatérően is. Azt is lehetne gondolni és hinni, hogy a másra (több­re!) hivatott Vizuális stúdió tagjaiban, színpadának ama­tőrjeiben keresendő a hiba. Hogy sokat és lehetetlent kí­vánnak. Ez azonban nem igaz. S hogy nem csak a lét- fenntartásukra kérik, és el­lenszolgáltatás nélkül a pénzt, a próbatermet, a szín­padhasználat jogát, illetve erre az egyértelmű ígéretet, arra ott a bizonyíték: a ko­rábbi bemutatók sikereinek oklevelei, elismerései. * * * A színpad tagjaival együtt én is bízom abban, hogy a bizonytalanság megszűnik, rossz szelleme szertefoszlik. A „nyílt tengerről’’ valami biztonságot nyújtó öbölbe hajózhat a lelkes együttes. S abban is biztos vagyok, hogy meghálálják majd ezt a vá­rosnak, az otthont adó intéz­ménynek. De legfőképpen a közönségnek. Azoknak is, akik a párás fürdőben — a medencében és kétoldalt, ru­hában a székeken ülve — vastapssal köszönték meg az est élményét. S ha a közön­ség erre a furcsa helyszínre eljött, biztos máshová is el­megy. Ahol jó előadást lát­hat. A szarvasi amatőröktől, másoktól. Értéket, művésze­tet Nemesi László SZÍNHÁZ, MOZI 1980. április 16-án, szerdán, Békéscsabán, 15.00 órakor: PINCÉRFRAKK utcai CICÁK Lúdas Matyi-bérlet. 1980. április 16-án, szerdán, Békéscsabán, 19.00 - órakor: SZERELMEM, ELEKTRA Szakmai bemutató. 1980. április 16-án, szerdán, Gyulán, 19.00 órakor: KOLDUSOPERA =8 * * Békési Bástya: 4 órakor: Fe­kete fülő fehér Bim. I., II. rész — 8 órakor: A vasprefektus. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 és 6 órakor: Békeidő — 8 órakor: A „szabadság fan­tomja”. Békéscsabai Terv: Ház- tűznéző. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Tenkes kapitánya. I., II. rész. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Harminc lány és Pythagoras — 5 és 7 órakor: Rocky. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A Noszty fiú esete Tóth Marival — fél 6 és fél 8 órakor: örült nők ket­rece. Lukács Pál és Falvai Sándor szonátaestje Gál Edit felvétele Hárman a deszkatutajon: „Enni akarunk!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom