Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

1980. március 9., vasárnap köröstAj Miért szép? KULTURÁLIS MELLÉKLET A békéscsabai új élelmiszer-áruház Ha Békés felől érkezik az utazó, rögtön szemébe ötlik ez az épület — és mellette még vagy három, változatos homlokzatú, szép, száz évnél is idősebb ház. Ennek a Békési úti épület- együttesnek a látványa, még a hozzá nem értő ember pillantását is megkapja; va­Az áruház homlokzata lószínűleg önmagától is rá­jön, hogy az új áruház ha­gyományőrző külseje milyen okból született. Egy-egy új középület elké­szülése, felavatása mindig ünnepet jelent. Az alkotók­nak és a tulajdonosoknak is. De sok várakozás, vita is megelőzheti ezt az ünnepet. (Elrontani talán már nem tudja.) Laikusok és hozzá­értők érvelnek a készülő mű ellen vagy mellette. Kés­hegyre menő harcok, ame­lyek megkeseríthetik az al­kotó életét. Volt néhány ki­rívó példa: az 1960-as évek elején az új Erzsébet-h£d, majd 10 évvel később a bu­dai várhegyen épülő Hilton Szálló adtak sokáig' alapot a kemény összecsapásokhoz. Nos, elmondhatjuk, hogy a Békési úton felépült áruház körül ilyen vita nem volt (ha előfordult, akkor sem a nyilvánosság előtt zajlott). Az épület „közérthető nyel­ven”, önmagáért beszél. Ha feltennénk a címünkben sze­replő kérdést, már nehezebb lenne szavakba foglalni a választ —.de próbáljuk meg. Előbb azonban egy kis ki­térőt kell tennünk. Köztu­dott, hogy Békés megye, a megyeszékhely nem tarto­zik az olyan tájak, városok közé, amelyek mint a mág­nes vonzzák patinás épüle­teikkel, műemlékeikkel az ódon hangulatot kedvelőt. Az okok egyszerűek: a 150 éves török uralom után jó­formán nyoma- sem maradt az előző évszázadok kultúrá­jának, sem lakosságának. Újratelepítéskor, a két és fél század évvel ezelőtt ideke­rült emberek szegények vol­tak, helyzetüket különösen megnehezítette (sok egyéb mellett) az a körülmény is, hogy ezen a tájon nem volt tartós, időtálló építőanyag. A telepesek számára nem maradt más, mint nádból, vesszőből, sárból, szalmából, vályogból — esetleg fával — építeni. Ezek az anyagok pedig eleve meghatározták az épület külső és belső tér­beli tagozódását. A szegény­ség szerénységre kényszerí- tett. A XIX. század második fele már némi haladást je­lentett. A nagy történeti stí­lusok jegyeiben épült temp­lomok, nemesi kúriák, me­gye- és városházák, kasté­lyok építészeti motívumait egyre több helyen használják fel a paraszti, népi építke­zéseknél. Nyilvánvaló, első­sorban a módosabbak igye­keztek házuknak tetszető­sebb külsőt adni. Ezt csak teherbíróbb, szilárdabb épí­tőanyaggal (tégla+vályog) lehetett megvalósítni — építőmester segítségével. Ezek a motívumok sajátos módon keveredtek a már meglevő elemekkel, illetve a felhasznált építőanyag által meghatározott formákkal. Az Alföldön, így Békés me­gyében is, a klasszicista (esetenként későbarokk) épí­tészet jegyei váltak uralko­dóvá. A legjellegzetesebb formákat, különösen az osz­lopokat vették át, amelyeket vaskosabbá, markánsabbá alakított a vakolat. A töm­zsi, de mégis elegáns oszlo­pok a ház homlokzatát ta­golttá, változatossá tették. A tűzfal sokszor barokkos len­dületű íve ezt az oszlopról áradó hűvös nyugalmat fel­oldja. Az építés dátumát, vagy a padlásnyílást körül­vevő, esetleg a felület más részén elhelyezett, mesélő kedvű stukkódíszítés emberi melegséget sugárzó épületet varázsol elénk. Az épületek fehérre történő meszelése teljes egységbe foglalja eze­ket a formákat, és arányaik­kal ugyanazt az egyszerűsé­get, harmóniát árasztják magukból mint a sok ezer éves, nagy múltú görög elő­deik. És most térjünk vissza a mába. Az új áruház ugyan­azt a változatosságot, ta­goltságot hordozza magában, mint a környezetében álló régiek. Igaz, hogy nem azok történeti stílusjegyeit viseli magán, hanem egy másik típusú ház (podsztyenás) motívumait veszi át, de a térbeli változatosságáról, ta­goltságáról elmondottak ugyanúgy érvényesek. Az áruház sajátosan mo­dem, XX. századi alkotás. Tisztán, egyértelműen látha­tó a szerkezete. Az épületen ívelt formákat nem talá­lunk, de a felfelé keskenye- dő támpillérek feloldják a geometria szögletességét, egyben lehetővé teszik, hogy az eladótér belsejében for­galmat, vásárlást akadályo­zó oszlopok ne legyenek, így ez a hasznos tér jelentősen megnő. Cseréppel lefedett fe­hér kerítésfal, a barnára színezett kapuk szervesen kapcsolják az épületet a szomszédos házakhoz. Az épület szép, változatos rit­musát még fokozta a terve­ző azzal, hogy az egészet fe­hérre festette. A mélyedés­ben levő árnyékoktól, a visszaverődő reflexfényekig a fehér minden ' árnyalata megtalálható, ezzel még könnyedebbé válik az egész. A kiugró tetőrészt tartó vas­oszlopokat szintén barnára színezett fával burkolták. Ami ellen kifogást lehet emel­ni, az már nem a tervező­nek szól. Kár, hogy az utó­lag elhelyezett szögesdrót helyett (a kerítés tetején) más megoldást nem találtak; rontja az épület külső ké­pét a hanyagul felszerelt cégtábla és a pillérek közé felhalmozott sok üdítős- és áörösláda. Ez a terület Békéscsaba egyik legrégibb része. A kör­nyezet további alakítását a városi tanács az Országos Műemlékvédelmi Felügyelő­séggel végzi. A tervek sze­rint nem lakatlan skanzen, hanem tovább élő, aktív ré­sze lesz a városnak. A leg­szebb, legrégibb házak hasz­nosításáról most döntenek. Az áruház , tervezője, Belez- nay László nem könnyű fel­adatra vállalkozott, de a megoldás (gondos, körülte­kintő, nyilván sokszor mér­legelt tervezés alapján) nem mindennapi módon sikerült. Vollmuth Frigyes Gaburek Károly: Tükörben Mester Attila: Jutok mind mélyebbre Évek rakódnak rám rétegeződnek jutok^mind mélyebbre az időben szűzföldek ölét vérző ekevasak nem fordítanak ki a fényre elmerülök befejezetlen dolgaim félig sem gondolt gondolataim korhadó sírmellékletek körülöttem széthullajtott szavaim filléreit nem díszíti királyi arcmás kardot nem viselek s koponyámon buzogányütötte sebet Körülöttem meghunyászkodott szándékok csonttöredékei hevernek be nem telt vágyaim korsói földdel tömődnek telítődnek rakódnak rám az évek elmerülök arccal Keletnek mint a hunok — lovatlan Attila énmagam ostora csak — számban hazám keserű homokja koponyám homokóra halállal lassan megtelik Az új épület formájával, arányaival beleilleszkedik a műemlék parasztházak sorába R A Békési út páratlan oldalának egy részlete. Bal szélen az élelmiszer-áruház (Katsányi Pál rajza) \ Fotó: Gál Edit Muszáj volt így?...

Next

/
Oldalképek
Tartalom