Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

1980. március 12., szerda Értékelték a gyulai Erkel Gimnázium és Szakközépiskola munkáját Megjelent a Változó Világgazdaság A megye középiskolái kö­zül csak néhány dicsekedhet még olyan meghatározó múlttal és hagyományokkal, mint a gyulai Erkel Gim­názium. Igaz, a társadalmi követelményekhez igazodva, új szakmai profillal bővült az iskola (s egyben az iskola épülete is), ez a korszerűsö- dési folyamat mégsem vet gátat a nemes hagyományok folytatásának. A gyulai Városi Tanács nemrég vizsgálta az iskolá­ban folyó tartalmi munkát, s az ezt meghatározó tár­gyi feltételeket. Ez utóbbi kapcsán meg­állapították, hogy a szaktan­termi rendszerrel bővülő is­kola nem küzd tanterem- hiánnyal. Sőt, a tantermek bútorzatának felújításával lényegesen kedvezőbb felté­teleket tudnak biztosítani az oktató-nevelő munkához. E kézzelfogható eredmények mellett azonban további kor­szerűsítésre, így a fizikai és kémiai . előadótermek fel­újítására is szükség lenne. Az oktatást segítő szem­léltető eszközök gyarapítá­sára évente átlag 70 ezer fo­rintot biztosítanak, ami jó ellátottságot jelent. S bár az iskola 22 ezer kötetes könyv­tára nem csekélység, a könyvállomány gyarapítá­sára fordított évi 25 ezer forint sem bizonyul elegen­dőnek ahhoz, hogy az isko­la beszerezze az új tantervi dokumentumok teljesítésé­hez szükséges könyveket. (Bár ez a legtöbb esetben nem is pénzkérdés, inkább könyvnyomtatásunk hiá­nyossága.) Az iskola szaktanári ellá­tottsága teljes, s a törzsgár- datagok nagy száma biztosít­ja a hagyományok folytatá­sát. A 44 pedagógus mellett 5 kollégiumi nevelőtanár folytat egységes oktató-neve­lő munkát. A 684 diákból 422-en a 12 gimnáziumi, 262-en pedig a 8 szakközép­iskolai osztályba járnak. Az évenként megismétlődő túl­jelentkezés miatt ebben a tánévben 61 jelentkező ké­relmét utasították el. S ép­pen a túl magasra duz­Kívülről a ház nem külön­bözött a falu módosabb por­táitól. Ahogy a kutatásvezető mondaná: parasztbarokk, a téesz-melléküzerpágak első hőskorából. Manzárdtetős, erkélyes, kovácsoltvas kerí- téses. Fehérre festett autó­gumik sora vezetett a kapu­tól a házig, benne begóniák darvadoztak. Sohasem tud­tam megérteni, mi élteti ezt a divatot, miért kell az autó­gumikat virágágyásként használni. Azért, hogy min­denki tudja, van autó a ház­nál, vagy pedig a különös­ség iránti vonzalom az ok? Volt időm ezen töprengeni, mert kutya nem volt a lát­határon. Egy kérdezőbiztos élete merő izgalom és eset­legesség mindaddig, míg a ház gazdájával beszélni kezd. Nem úgy van, mint váro­son, ahol a legtöbb ház kért- kapuján nincs csengő. Ha van kutya: tiszta sor. Addig ugatja az embert, míg a ház gazdája elő nem kerül a ri­csajra. Akkor elő lehet adni a mondókát: a televíziótól jöttem, egy rövid kis kérdő­ívre, ha ráérne a számunk­ra ... Fontos az utolsó szót többesszámban mondani. Ahol a kutya nem a kapu közelében ácsorog, ott bo­nyolódik a helyzet. Előbb meg kell rugdosni kicsinykét a kaput. Egyenes lelkű kutya erre előrohan a ház mögül, és csaholni kezd. De akad­nak sunyi kutyák is, akik bevárják, míg az ember fel­bátorodva a csendtől, belép az udvarra, akkor előronta­nak, leszedni a nadrágot a hívatlan vendégről. Hogy semmi nem válto­zasztott tanulólétszám je­lenti az oktató-nevelő mun­ka hatékonyságának a leg­főbb akadályát is. Az elmúlt esztendőben in­dult a testnevelés-tantervű osztály, amely az iskola me­gyei, beiskolázású osztálya. A sportolási lehetőségek ja­vítására újították fel a tornatermet, s készült el a sportudvar is. A további fej­lesztés érdekében a jövő­ben társadalmi összefogással futópályát és bitumenes ké­zilabdapályát is építenek. Egy iskola oktató-nevelő munkájának egyik mércé­jeként tartják számon a továbbtanulók végzettekhez viszonyított arányát. Az Er­kel Gimnázium és Szakkö­zépiskolában az elmúlt esz­tendőben 155 tanuló tett eredményes érettségi vizsgát. Ebből 100 gimnazista, és 55 szakközépiskolás. A felvéte­liző 82 diákból 63-an tettek sikeres felvételi vizsgát a felsőfokú intézményekben, ami jó eredménynek köny­velhető el, hiszen jóval meg­haladja az országos átlagot. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az egészség- ügyi szakközépiskolában végzettek között alig akad továbbtanuló. (Ez viszont híven tükrözi az országos helyzetet, s egészen más, nem a gyulai képzés mi­lyenségére utaló gondokat tükröz.) Az iskola egyre sokolda­lúbb kapcsolatokat épít ki a város többi általános és középiskolájával. Különö­sen szoros szakmai együl t- működés alakult ki az egész­ségügyi szakiskolával, amit a szakmai versenyek is bi­zonyítanak. Ugyanakkor — ha még nem is a legoptimá­lisabban, de — sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni, il­letve megőrizni a város köz- művelődési intézményeivel. Így a művelődési központ­tal, a megyei levéltárral, a múzeummal, s á TIT-tel. Jelentős fegyverténynek számít az is, hogy sikerült zökkenőmentesen megolda­ni a leánykollégium és az iskola összevonását, ami kü­lönösen nevelési és gazdasá­zott, beléptem a kertbe. A kaput persze nyitva hagy­tam magam mögött, ha még­is lesz kutya, és futni kell, ne akadályozzon. Tapaszta­latból ugyan tudtam, hogy az utca felőli bejáratot a legritkább esetben használ­ják a lakók, de láttam ott egy csengőgombot, gondol­tam, nem árt, ha idegen lé­temre riasztom őket, hogy jövök. Megnyomtam jó erő­sen, és vártam. 'Nem hallot­tam, hogy csöngene, így az­tán elindultam a hátsó be­járat felé. A férfi szembejött velem, mintha a lezárt redőnyök mögül leselkedett volna ed­dig. Arcán több napos bo­rosta sötétlett, barna kato­naing lógott rajta, sietősen kaphatta föl magára. El­mondtam a mondókámat, mit akarok, honnan jöttem, közben figyeltük egymást. Nekem már rutinból is ment, mert több száz kérdőívet megcsináltam már. Ö meg inkább a kérdőíveket bá­multa a hónom alatt, olyan lehettem aszal a dossziéval, mint egy adóvégrehajtó. — A televíziótól? — kérdezte hitetlenkedve, és elkezdte be­gombolni az ingét, mert azért egy ilyen nagy cégnek kijár a rendes öltözet. — És mit akar tőlem a televí­zió? — kérdezte fájdalmas arccal. — Olyan statisztikaféle ez — szabadkoztam, mert ez a szöveg eddig mindig be­vált. — Pár egyszerű kis kérdés. Tétován bólintott, intett, hogy kövessem. A bejárat­nál Moszkvics állt, de cefe­gossági szempontból nyújt kedvezőbb lehetőségeket. Ugyanakkor az összevonás gondokkal is járt. A leány- kollégium épülete megérett egy alapos felújításra, csak­úgy mint a gimnázium fűté­se, valamint épületének kül­ső oldalfalai. Ezenkívül ko­moly gondot jelent a leány- kollégium túlzsúfoltsága is. A városi tanács az előbb felsorolt gondok megoldásá­ra már megtette az első lé­péseket. A tárgyi és szemé­lyi feltételek tehát nagyjából kielégítőek a gyulai Erkel Gimnázium és Szakközépis­kolában. S ez is bizonyítja: a feltételek megteremtése legalább olyan fontos egy iskola életében, mint a pe­dagógusok lelkiismeretes, odaadó kötelességtudása. Mert eredmény csak e kettő harmóniájával érhető el. B. S. E. tül összetörve. A motorház felgyűrődött, mint a tangó­harmonika. A báránybőr ülésen, tyúk kotkodácsolt. Bent a házban erős szag volt. De annyira erős, hogy alig tudtam levegőt venni. Talán disznót tart a földszinten, gondoltam megilletődötten. A szagot fenn, az emele­ten is éreztem, de már elvi­selhetőbben. A szobában fél­homály volt. Minden redőny le volt eresztve, egyetlen nap­sugár sem hatolhatott be il­letéktelenül. Műanyag virág­csokrok csüngtek a falon, valószerűtlen színű rózsák, orgonák és tulipánok. A pad­lón pedig annyi üres boros­üveg, mintha itt lenne a fa­lu üvegvisszaváltója. Egy kérdezőbiztos igyek­szik minden'helyzetben úgy viselkedni, mintha a lehető legtermészetesebb rendben volna minden. Nem kezdheti azzal, hogy mi van magá­val, ember! Pedig legszíve­sebben megkérdezné. Kitere­geti a kérdőíveit, cetlijeit, és vár. Az emberek többsége szívesen beszél a bajairól. Ennek az embernek pedig le­hetett egy egész falura való baja. — Iszik valamit? — kér­dezte csendesen. Már majd­nem rábólintottam, amikor folytatta: — Mert én sajnos nem ihatok, tele vagyok gyógyszerrel — és elvett az asztalról egy seduxenes cso­magot, majd egyet csak úgy, víz nélkül, lenyelt. — Család? — kérdeztem óvatosan. Lehajtotta a fejét. A kezével mutatta: elmen­tek, elment mind, az összes elment. A fotelben ültünk az Az MTA Földrajztudomá­nyi Kutatóintézet alföldi osz­tálya és a Békés megyei Ta­nács Továbbképző Intézete, a földrajz szakos tanárok szá­mára készített tájékoztató füzete, a Változó Világgaz­daság 8. száma a napokban jelent meg. Az oktatásban oly szükséges friss nemzet­közi adatok ily módon törté­nő megjelentetése komoly segítséget jelent a megyében tanító földrajz szakos peda­gógusok számára. A most megjelenő tájékoz­tató első oldalain a világ mezőgazdaságáról közölnek tájékoztató adatokat. A ha­gyományoknak megfelelően, ebben a számban is pontosan, feltérképezik a világ kőolaj- termelésének területi meg­oszlását az 1979-es esztendő­re. Ebből megtudhatjuk, hogy az országok rangsorában to­vábbra is a Szovjetunió ve­zet, s hogy a második he­lyen az Egyesült Államokat Szaúd-Arábia váltotta fel. asztal mellett. A kettős ágy fölött, a falon ott függött az esküvői képük. A férfi frakkban, és fehér kesztyű­vel, arcán határozatlan, gyer­meki mosoly. Mellette pedig egy olyan nő állt, mint ami­lyet nyugati magazinokban is ritkán látni, nagyon arányos testű, fekete hajú, fekete sze­mű szépség. De nem is a szépsége volt lenyűgöző, ha­nem az esküvői maskara fö­lött is uralkodó kemény aka­rat. — Gyerekek? Mutatta, kettő volt, el­mentek azok is. Harangoz­tak. Néztük egymást. Fel­kapcsolta a villanyt, ezzel is jelezve, ne vegyem nagyon a szívemre, végezzem csak a dolgomat, amiért jöttem. Az ajtó fölötti berámázott ké­pen ők ölelték egymást, a Halászbástya környékén ké­szült a fotó. Nem voltak dí­szesen felöltözve, de ugyan­az volt az alapállás, mint az esküvői képen. — Televíziója van? —kér­deztem óvatosan. Elbigy- gyesztette a száját: — Mióta elment az asszony, nem né­zem. És attól kezdve, bármit kérdeztem, mindenre ez volt a válasz. Minden így kezdő­dött: „mióta elment az asz- szony, azóta ..„két hó­napja ment el, azóta ...” Szerettem ezt a kérdőívet. Csak annyit akar megtudni, amennyit valóban megtud­hatott. Mikor nézi, mennyit nézi, mi az, amiből többet igényelne, mi az, amit so­kaik Egyszerű, könnyen megválaszolható kérdések, érezni mögöttük a mérhető­ség választékosságát. Mert vannak monstre kérdőívek is, amik nem néznek se is­tent, se embert, fapofával el­rabolják a kérdezett idejét, némelyiket négy-öt óra hosz- szat kell kérdezni, és olyan „Kínában két évtized után először hoztak nyilvánosság­ra hivatalos gazdasági ada­tokat az 1978-as évre vonat­kozóan” — írja a szerző, több nyugati és hazai lapból válogatva össze újdonság­nak számító adatait. A Szov­jetunió népességéről szóló fe­jezetből megtudhatjuk, hogy az 1979 januári népszámlálás szerint a hatalmas ország népessége már túlszárnyalta a 262 milliót, s különösen Tádzsikisztánban volt ki­emelkedő gyorsaságú a né­pességnövekedés. A Változó Világgazdaság legfrissebb számának utolsó fejezete a déligyümölcsök termesztésének és exportjá­nak mértékét vizsgálja a Földközi-tenger országaiban és az Egyesült Államokban. Az adatok ismeretében úgy tűnik: továbbra sincs aka­dálya a hazai déligyümölcs- utánpótlásnak. vastag, mint egy könyv. Kér­deztem is egyszer egy kollé­gámat, mit tenne, ha valaki beállítana hozzá egy ilyen­nel: — Kirúgnám, hogy a lába sem érné a földet — mondta mosolyogva. Peregtek a kérdések, szor­galmasan írtam a férfi vá­laszait, persze refrén nélkül. Merev arccal válaszolga- tott, a Seduxen megtette a magáét. Csak egyszer moso- lyodott el, amikor a kedvenc külföldi filmsorozatáról kér­deztem. — A „hosszú, forró nyár” lett volna, ha az asszony nem aznap megy el, amikor azt játszották — mondta szé­gyenlősen —, mert hát így nem láttam a végét. De azért beírtam neki azt is. Mert ha a kérdőív kibír­ta, hogy azt a bánatot ne örökítsem meg, akkor ezt a kegyes hazugságot is meg­érdemli. A faluban minden­kinek a „Hosszú, forró nyár” tetszett a leginkább az utób­bi idők terméséből, hát ne legyen ő sem mostohagyerek. Hogy végeztünk a kérdő­ívvel, felálltam, összepakol­tam, ismét hasonlítani kezd­tem egy adóvégrehajtóhoz. Lekísért a kapuig. Azt hittem, udvariasságból teszi. Amikor búcsúzkodtunk a kapunál, megszorította a kezemet, ki­csit maga felé húzott. — .Nehogy azt hidd, nem tudtam végig, hogy Tőle jöt­tél. ö küldött — mondta, erősen nézett rám, szinte gyűlölettel, szemeiben is­meretlen őrültségek fénylet­tek —, mondd meg neki, hogy mindent megbocsátot­tam és várom. Bólintottam, erre elenged­te a kezemet. Mentem a fa­lu főutcája felé, tűnődtem, milyen szerencsém van, hogy csak a végén jött rá. Amikor visszanéztem, még mindig ott állt a kapuban diadal-! más arckifejezéssel. A gyermekév vadhajtásai Emlékszem, gyermekko­romban micsoda örömet je­lentett, ha a barátaimtól le­velet kaptam! Lehet, emiatt virágzott teljes pompájában az óra alatti levelezés is... No, de mielőtt valóban cso­dálatos gyermekkorom nosz­talgikus felidézésébe Téved­nék, gyorsan kijelentem, most nem rólam, hanem az azóta alaposan felcsepere­dett nagyobbik lányomról van szó. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis levelet kapott. Ná­lunk a levéltitok szent, hát felbontatlanul nyújtottam át neki. Alig telt el azonban néhány perc, már hozta is a titokzatos feladótól érkezett levelet, hogy gépeljem le hat példányban, vegyek hozzá 6 képeslapot, s a nemzetközi gyermekév csodálatos „Add tovább, mert szamár ma­radsz!” találmányát a kérdés súlyának megfelelően mél- tóztassam kezelni. Szorgalmas anyuka lévén, dehogy mertem volna gyer­mekemnek nemet mondani! Elővettem két ujjra szóló gépelési technikám, s röpke egy óra alatt el is készült a nagy mű. A lapokat is fel­adtam, s felkészültünk a ké- peslapdömping fogadására. Nem kell kedves olvasók sokáig találgatni. Ahogyan a Toldiban sem volt „egy ár­va fűszál a tors közt kelő­ben ... ”, úgy mi sem kap­tunk egy szál képeslapot sem. Alig telt el hegy hét, újabb levél érkezett. Hasonló fel­szólítással. A lányom —nem ismervén még az élet állan­dóan ismétlődő kellemetlen oldalát —, újból neki akart ugrasztani a levélgyártás­nak. Én azonban hajthatat­lan maradtam. Lehet, bim­bózó értelmében ezzel törést okoztam, de az az elvem, a gyermeket az életre, nem pe­dig a délibábos csodákra kell felkészíteni. No, ezzel azt hittem, be is fejeződött az egész, amikor érkezett — igaz, most a barátnőm kis­lányának —, egy minden képzeletet felülmúló, pimasz, fenyegető hangú (kérem, most fogódzkodjanak meg!) nyomtatott, azaz nyomdában készített postai levelezőlap. V enezuelai szerencselóne! címmel. Ebben az ártatlan gyermekkel közlik, hogy olyan láncolatról van szó, amelyben a lap 20 példányos lemásolói és továbbküldői olyan szerencsében részesül­nek, mint egy magyar kis­lány például, aki a levél to­vábbadása után 2 milliót nyert a lottón, vagy Donna Lina (jó név!), aki 460 ezer dollárt kapott — hogy hon­nan, azt nem írják —, de mert megszakította a lán­cot, néhány napon belül meghalt. Mondanom sem kell, hogy nemcsak a szerkesztőségünk­be feldúltan betoppanó ba­rátnőm, de mindenki más, aki olvasta, mélységesen fel­háborodott. Tudom, ez a pénzre, képeslapra, meg sok egyébre született találmány nem korunk terméke, hiszen a felszabadulás előtt sok­sok esztendővel már virág­korát élte. Kedves felnőttek! Azt hi­szem, itt az ideje, hogy a már úgyis elmúlt nemzetkö­zi gyermekév eme vadhaj­tásait magunk nyessük le! Mégpedig sürgősen! Hiszen nyakunkon a „tavasz”, s az újra sarjadó vadhajtások most még nagyobb ‘erővel áraszthatnak el bennünket. Kíméljük hát meg ettől gyer­mekeinket! B. S. E. MOZI Békési Bástya: 4 érakor: Dé­ryné — 6 órakor: Nick Carter, a szuperdetektív — 8 órakor: Szelíd motorosok. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A fej nélküli lovas — 4 órakor: Piedone Afrikában — 8 és 8 órakor: Akiket a forró szenve­dély hevít. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A vasprefektus — fél 8 órakor: Szandakan 8. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Bankrablás — fél 8 órakor: Fel­kavart víz. Gyulai Petőfi: A trombitás. Orosházi Partizán: Skalpvadászok. B. S. E. \ Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet pedagógusainak a közeljövőben, áprilisban adják át azt a négylakásos, központi fűtéssel ellátott épületet, amely jórészt a ta­kács költségvetési üzemének kivitelezésében épül. A képünkön látható épület érdekessége, hogy az országos átlagnál lényegesen olcsóbbah készült Fotó: Gál Edit Mózes Lajos * A kérdőbiztos történetei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom