Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

1980. március 9., vasárnap IgUilUkfiM­„Szegény gazdagok'’ Klubélet zárt ajték mögött... Mióta az amatőrmozgal­mat nálunk is a popzene üz­leti világa váltotta fel, le­gendák veszik körül őket. A popzenészek reflektorfény­ben állnak. Hol vannak már az 50 forintos koncertgázsik, az 1500 forintos gitárok, a recsegő erősítők? A színpa­don lézerek villognak, szin­tetizátor szól, hangfalhegyek emelkednek. Milliomosok ... luxuslakásban élnek ... Mer­cédesszel járnak ... suttogják ma egymás között a jól érte­sültek és éppolyan mesebeli összegekről beszélnek, mint a focisták esetében. Kinek higgyünk? A szóbeszédnek vagy a zenészeknek, akik nyilatkozataikban néha túl szerénynek is tűnnek. Pil­lantsunk hát a kulisszák mö­gé, próbáljuk meg kideríteni az igazságot. A számadatok első pillan­tásra valóban meghökkentő- ek. Egy sikeres együttes, amely évente százezer nagy- lemezt’ad el, és 200 koncer­ten szerepel, átlagban 1000 néző előtt — évi 17 millió forint jövedelmet biztosít az államnak. A zenekar azon­ban ennek csak kicsiny tö­redékét kapja. Részesedése lemezenként 5 forint (ez ösz- szesen 500 000 Ft) és a szer­ződésben megállapított pré­mium alapján minden 30 ezren felül eladott lemez után kapnak plusz 3 forin­tot. A kislemezekből befolyó összeg ehhez képest elhanya­golható, hiszen minden el­adott lemez után csak 1 fo­rint illeti a zenekart, és Ma­gyarországon a 30 000 példá­nyos eladás már kiugró si­kernek számít. A zenekarok másik jelen­tős jövedelemforrása a kon­certekért kapott „gázsi”. A Piramis esetében például ez az összeg alkalmanként 3500, évente összesen 750—800 ezer forint. A lemezekért és koncerte­kért tehát mintegy másfél millió forint üti a zenészek markát. A progresszív adó­zás után azonban, ami ilyen magas jövedelem esetén el­éri az 50 százalékot, csak 750 ezer forint marad a kö­zös kasszában. Így, az öt­tagú együttesek esetében a zenészek kb. 150 000 forintot keresnek egy évben. Ez az összeg természetesen csak egy megközelítő átlagérték, és elsősorban a legsikereseb­bekre vonatkozik. Előfordul ennél jóval magasabb (pl. gyakori külföldi vendégsze­replések vagy a szerzői jog­díjak révén) és jóval alacso­nyabb (a második, harma­dik vonal zenészei esetében) kereset is. Mindezek alapján úgy tűn­het, hogy a zenészek nagyon is kiváltságos helyzetben vannak társadalmunkban, hiszen „könnyű” munkával négy-ötszörösét keresik az éves átlagfizetéseknek. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Magyarorszá­gon ugyanis a zenekarok ön- menedzseléssel tartják el magukat. Nekik kell gondos­kodni a szervezésről, uta­zásról, szállításról, reklá­mokról. S mindez pénzbe ke­rül. Csak néhány példa; az Omega együttes idei négy­hónapos koncertturnéjára egy lézert akart bérelni, amelynek heti bére 1000 márka lett volna. Négy hó­napra 18 000 márka. Óriási összeg, kifizetődőbb volt, ha inkább megveszi az együttes. Az Omega felszerelését te­herautóval szállítja, amely­nek évi bérleti díja 240 000 forint. Koncertjeiken a lát­ványos show-elemek, a ru­hák, a fény- és hanghatáso­kat előállító berendezések szintén olyan nagy összege­ket emésztenek, hogy egy- egy koncert után, ahol a be­vétel nincs összhangban a kiadásokkal, az együttes tag­jai saját zsebből tesznek be a közös kasszába. Ugyancsak kevéssé ismert, hogy például a gitárokon hetente kell a húrkészletet cserélni. Som Lajos basszusgitárján egy ilyen készlet 1200 forintba kerül. A nagy koncertekre az együttesek általában köl­csönkérnek egymástól. A kölcsönzés „díja” wattonként 1 forint. A Piramis kisstadi­onbeli koncertjén 10 000 kölcsönwatt szólt. A techni­kusokat szintén saját zsebből fizetik a zenészek. A próba­helyiségek, .garázsok bérleti díját úgyszintén. A legnagyobb anyagi ki­adásokat mégsem ezek je­lentik, hanem a felszerelés megvásárlása, felújítása, szinten tartása. Vegyük pél­dául a Piramis felszerelését. Som Lajos két gitárja 60 000, Gallai billentyűi 250 000, Kö­ves Miklós dobja 90 000 fo­rintba került. Egy komplett Marshall erősítő 40 000 (van belőle négy), egy mikrofon 7000 (van belőle 16), egy lámpatest 2000 (van belőle 60) forint. A végösszeg — nem nehéz utánaszámolni — meghaladja az egymillió fo­rintot. S a rockegyüttesen — így a Piramis is —- csak a legszükségesebbeket költik a színpadi hatás fokozására. A felszerelést azonban nekik is két-három évenként korsze­rűsíteni, újítani kell, mert különben az élő hangzás avulttá válik. Magyarországon az után­pótlás elmaradásának igazi okát éppen itt kell keres­nünk. A kezdő zenészeknek ma szinte kilátástalan a helyzetük. A belépődíj ugyanis, ahhoz, hogy tisztes­ségesen megszólalhasson a zenekar, tagonként — egy gitár (25 000 Ft), egy erősí- tőberendezés (40 000 Ft), egy mikrofon (10 000 Ft). Egy gitárosnak ezt hoznia kell magával a zenekarba, és az. énekfelszerelés megvásárlá­sába is be kell „szállnia”, ami közepes minőségű beren­dezéseknél is fejenként 100 000 forint. Ennyi kell ma, hogy egy kezdő zene­kar az egyről másfélre lép­jen. Nem nehéz elképzelni, hogy a lézerek, szintetizáto­rok esetében csak a szinten tartás is milyen jelentős ösz- szegeket emészt fel. Mi hát az igazság a nagy pénzek körül? Foglalja össze a tényeket az egyik legilleté­kesebb, a Piramis vezetője, menedzsere, gazdasági szak­embere, könyvelője, aki „mellesleg” zenész is, Som Lajos: „Siránkozásnak nincs helye, mert ha valaki odafi­gyel, és keményen dolgozik a szakmában, szép pénzt ke­reshet. Nem igaz sem az, hogy keveset keresünk, sem az, hogy a pénz csak úgy beesik a zsebünkbe. Az az együttes vagy előadó, aki évi 200 koncertet ad, állandóan úton van, közben új dalokat ír, lemezfelvételeket csinál, komoly szellemi és fizikai munkát végez. Ugyanakkor nem lehet vitás, jól kere­sünk, jól élünk.” Sebők János Ilyenkor, télen már 7 óra tájban nagyon sötét és si­vár a falusi este. Csorváson is úgy tűnik, alszik minden­ki, vagy éppen pihenéshez készülődik. A művelődési ház előtti sarkon néhány ember álldogál. Fiatal lányok és fi­úk. Ránk várnak, a Mozaik klub tagjai ők. — Mitévők legyünk —kér­di szomorú arccal Erdei Már­ta, a klubvezető. — Beletört a kulcs a zárba, nem tudunk bejutni a klubba! Veszélyben a filmvetítés! Gombkötő Gergely bácsi, az idős mozigépész (tiszteletbeli klubtag) pedig percről perc­re átéli velünk az izgalma­kat; vajon ki tudják-e nyit­ni a srácok az ajtót? Sike­rült! Birtokba vesszük hát az ifjúmunkásklub régi épü­letből otthonossá alakított termeit. Percek alatt meg­telik a helység fiatalokkal; filkóznak, tv-fociznak, aszta­li focit pattogtatnak. Jóked­vű nevetés, biztatás zaja hal­latszik az asztaltársaságok­tól. — Nagyon ideszoktak a csorvási fiatalok a klubba — mondja Márti —, de így a jó, hiszen mindnyájunké a Mo­zaik! Mi is egy asztal köré te­lepedünk a régi klubvezető­ségi tagokkal és az újakkal, időnként egy-egy kíváncsis­kodó jön mellénk, hogy el­mondja a véleményét vagy csak hallgasson. Molnár Pi­roska Szegeden dolgozik, de valahányszor hazatér, eljön a klubba — így mutatják be az egyik kislányt. Emlékszik még azokra az időkre, ami­kor saját otthona, állandó tagsága sem volt a klubnak 1974-ben, az alakulás után. Társadalmi munkával 1976- ban építették, helyrehozták a régi házikót, s lassan-las- san kialakult a törzsgárda is. Varga Eszti például már a legfiatalabb nemzedék kép­viselője. Orosházán szak­munkástanuló, nemrégiben költöztek Csorvásrá. Hogyan, hogyan nem, hamarosan je­lentkezett a klubba: „Jó itt” — mondja szűkszavúan. Márta mesél: — Ma már 6 ezer forint a pénzünk egy évben. Nem sok, éppen csak néhány előadói díjra, köny­vekre, játékokra futja. Időn­ként kapunk segítséget a ta­nácstól, a községi KISZ-től, a megyei klubtanácstól, de leggyakrabban a művelődé­si házzal működünk együtt. Magunk gyártotta . tagsági könyvünk van, a tagdíj ne­gyedévre 15 forint. Szüksé­ges valami megkülönbözte­Meglehetősen hosszú hall­gatás után jelent meg a bat- tonyai Mikes Kelemen Gim­názium és Szakközépiskola diáklapja, a MIKEGISZ. Ép­pen ezért volt kissé furcsa az alaposan „megavasodott” nyári, tavaly őszi eseménye­ket a februári szalagavató­val égy csokorban végigol­vasni. Már éppen vitriolba akartam mártani pennám, mikor a Szabálytalan hírek rovatban rábukkantam a lap szerkesztőmé' bocsánat- és segélykérő kommünikéjé­re. Ebben a t. Olvasó elné­zését kérik, de a lap meg­lehetősen nyomós okok miatt nem jelenhetett meg; ugyan­is az előállításhoz szükséges Budacolor festék egyszerűen eltűnt a „piacról”. Segély­kérésüket így zárják: — Aki Budacolor festéket tudna szolgáltatni szerkesztősé­günknek valamilyen forrás­ból, az ne habozzon meg­tenni! A lap e komoly technikai tés a tag és a nem tag fia­talok között, no és persze az sem mellékes, hogy a műve­lődési ház rendezvényeire kedvezményt kapnak a klub­tagok. Pénteken tartunk nyit­va, de ha hét végén nincs a kultúrházban nagy 'rendez­vény, akkor is itt gyűlünk össze; A programot közvéle­mény-kutatás nyomán állí­tottuk össze. Tessék, itt van­nak a tájékozódó kérdéseink. Vastag papírcsomót mu­tat. Stencilezett kérdőívekre ákombákom betűs válaszok, vagy szabályos írással rótt sorok, némelyiket nehezen olvassuk. A legtöbben spor­tolni, szórakozni, utazni sze­retnek. Olvasni már keve­sebben, s azok is főként új­ságokat, Fülest, Ludas Ma­tyit, sportlapokat, a könyvek közül Berkesi, Szilvási, Rej­tő Jenő műveit. A versek kullognak leghátul; Petőfi, Arany, esetleg Ady nevét ta­láljuk a papíron. Az utolsó kérdésre mindenki igennel felelt; társadalmi munkát szívesen végeznek a klubért. Kötött programot, előadói es­tet, filmvetítést, a mostani­nál többször szeretnének, csak ehhez bizony sok pénz kellene. A felmérés őszinte, s jó ki­indulópont a programterve­zéshez. Szerepel is a mun­katervben az irodalmi té­mák iránti érdeklődés fel­keltése. Mással nincs ekkora gond. A társadalmi problé­mák iránt fogékonyak, a fó­rumokat szeretik, érdeklő­dők, munkaszeretők ezek a fiatalok. Beszélni közönség előtt? Hát azt nem nagyon művelik. Esetleg akad 1-2 szószóló, mint például Pin­tér Gyula színművész elő­adói estjén. Egy kislány ar­ról faggatta akkor a szí­nészt: „hogy tudta bevágni a rengeteg szöveget?” megtorpanás ellenére is kö­zöl néhány igen érdekes té­májú írást. Krizsán Ildikó alapos írásban méri fel az iskola meglehetősen szűkre szabott tömegsportolási le­hetőségeit. A gyors ügyinté­zésre ritkán tapasztalható jó példával szolgál viszont a tantestület. Ugyanis a diá­kok kérésére már a cikk al­ján ott a válasz. Heti egy alkalommal délután öttől a „műkedvelők” is igénybe ve­hetik az új, impozáns torna­termet. Az iskola klubjának szo­morú sorsa fölött mereng írásában Krizsán Ildikó. Igaz, nem vigaszul szánom, de hasonló gondokkal küsz­ködnek a többi klubok is or­szágszerte. Ezen pedig senki más, csak ti, diákok változ­tathattok. (No, meg az isko­lavezetés is!) Végezetül ér­demes még megemlíteni ifj. Kun Barna ügyes ötletre fel­épített humoros Műkritiká­ját. A Mozaiknál is lezajlott már a nemzedékváltás. Az újakat a megmaradt törzs­gárda vezeti be a klubélet tudnivalóiba. Most már 20- an, 30-an, 40-en eljönnek es­ténként, és jól érzik itt ma­gukat. Kiszorultak azok a fiatalok, akik alkoholt akar­tak becsempészni. Nem kel­lett különleges intézkedés, a közösség szorította ki őket. Ügy tűnik, új erővel támad fel a klubmozgalom Csorvá­son. — Elmentek a szkeptiku­san gondolkodók, új elkép­zelésű, lelkes emberek jöt­tek a helyükbe — magyaráz a klubvezető. — Irányítás­ra, segítségre van szükségük, hogy okosan szórakozzanak, tanuljanak másoktól, ötlete­ik támadjanak. Ez az irá­nyítás nem kényszer, min­denki bekapcsolódhat a dön­tésekbe. Más klubok jó pél­dáit is elfogadjuk, keressük a kapcsolatokat. A telekge- rendásiakkai jól indult a ba­rátságunk, a gerendási Alfa klub nemrég alakult, de sze­retnének találkozni velünk. A községi KlSZ-alapszerve- zeteket meghívjuk magunk­hoz. A múltkori foglalkozást láttátok volna! Remek vetél­kedőt rendeztünk a pedagó­gus alapszervezettel. Az if­júsági klubpályázatokon részt veszünk. Hogy érde­mes, azt a kiváló cím bizo­nyítja, amit mostanában kaptunk meg. A jutalom­pénzből végre berendezzük a büfénket. Jólesik majd a ká­vé és a kóla a foglalkozáso­kon. Türelmetlenek már a klub­tagok. Lesz vetítés vagy el­marad? Gergely bácsi beál­lította már a keskenyfilmes vetítőt, lekerül a falról Csa- rejs Jancsi klubnak ajándé­kozott festménye. És pereg a film ... A sarkadi Ady Szemle, 8. évfolyam 4. száma szokásos, kissé már megmerevedett felosztásban jelentkezett is­mét. A „Három tavaszt ün­nepiünk” emlékező írás is kissé „könyvízűre” sikerült. Ellenben az iskolában a pezsgő életet jól érzékelteti az Innen-onnan rovat. S va­lószínű, izgalmas vitát vált majd ki a Rock-sarokban közölt lemezlista is. Rákóczi Mária: Az első cí­mű írása valóban megérde­melte a pályázati sikert. Kár, hogy a tördeléssel tel­jesen „felnégyelték” az egyébként hangulatos kis írást! , A gyulai „erkelesek” lap­ja, a Szemfüles, csöves kü­lönkiadással jelentkezett. Végre igazi diákhangokból, véleményekből épül fel az egész lap. Pusztán azt fájla­lom, hogy ilyen nagy' „meg­mozdulásra” éppen ilyen „piti” témával tudta csak mozgósítani diáktársait a szerkesztőség. Annál érdeke­sebb témát pendített meg panaszos hangú írásában Kiss Ibolya, aki azon kese­Késziilödés a szakmunkástanuló napokra A KISZ Békés megyei bi­zottsága és a KISZ városi bi­zottsága április 29—30-án immár negyedik alkalommal rendezi meg megyénkben a Kulich Gyula ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napokat, az iparban, építőiparban, közlekedésben, szolgáltatás­ban dolgozó fiatalok, s az ebben a szakmákban végző szakmunkástanulók szakmai, politikai, kulturális és sport seregszemléjét. Az idei ese­ménysorozatnak külön hang­súlyt ad felszabadulásunk 35. évfordulója, valamint a szo­cialista szakmunkásképzés 30 évének jubileumi ünnepe. A több mint 300 fiatalt megmozgató nagyszabású rendezvénysorozat jó alka­lom arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek pártunk politikájának időszerű kérdé­seivel, a megye dolgozó ifjú­sága előtt álló napi felada­tokkal, s felszabadulásunk 35. évfordulója kapcsán az internacionalizmus tettekben megnyilvánuló eszméjével. Emellett bepillantást nyerhet­nek szocialista szakmunkás- képzésünk 30 év alatt elért eredményeibe, megismerve a jelent, s a jövőt is. Az április 29-én, kedden kezdődő seregszemle a ha­gyományoknak megfelelően Kulich Gyula-emlékműsorral kezdődik, majd a délelőtti órákban már megkezdődik a komoly munka. A fiatalok előadást hallhatnak a7 ipar. az építőipar megyénk gazda­sági életében elfoglalt helyé­ről, .szerepéről, valamint a munkaverseny egységes szer­vezéséről, tartalmi kérdései­ről. Ezen az utóbbi progra­mon Békéscsaba város ifjú­sági brigádvezetői is részt vesznek. Természetesen vidám, ze­nés szórakoztató műsorokban sem lesz hiány. Az első nap ugyanis ifjúmunkásbállal fe­jeződik be. Másnap, április 30-án ta­nácskozásokkal, színes szak­mai, politikai vetélkedővel folytatódik a Békéscsabán megrendezésre kerülő sereg­szemle. Ebbe a több helyszí­nen folyó nagyszabású prog­ramba öt békéscsabai válla­lat kapcsolódik be házigazda­ként, a szakmunkástanulókat pedig a 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet fogadja. A délután a sportté lesz. Az Előre Kórház utcai pályáján kipróbálhatja ügyességét, ed­zettségét a több száz részt­vevő fiatal. Végezetül; a tar­talmasnak ígérkező ifjú­munkásnapok programja fáklyás felvonulással zárul. reg, hogy szabályosan ütő- döttnek tekintik a suliban azokat, akik „merészelnek” készülni az órákra. Íme, ez valóban meditációra érde­mes téma lenne... A „kötelező” filmlátoga­tásokról végre egy utózönge is készült Csomós László tollából. Érdemes lenne ezt a kezdeményezést folytatni, de úgy, hogy valóban véle­ményt, kritikát közölve szól­nátok a látottakról. Ugyancsak az előbb emlí­tett szerző ír egy rövid kis eszmefutatást — nagyon szimpatikusán — a Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedő házi fordulójáról. Az általa felvetett kritikai meg­jegyzések több év óta és több fórumon rendszeresen elhangzanak. Az általa leír­takat szoktuk „pusztába ki­áltott szóként” emlegetni. Végezetül csak annyit; a Szemfüles különkiadása sok­kal jobb a hagyományosé­nál. Nem lehetne akkor in­kább a különkiadást rend­szeresíteni? B. S. E. Bede Zsóka Egy nyári kirándulás emléke tavaly augusztusból Diáklapszemle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom