Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

1980. március 5., szerda o A Kisalföld mezőgazdasági üzemeiben jó ütemben haladnak a metszési munkákkal. A be- ledi termelőszövetkezet almáskertjében felénél tartanak a mintegy harminc hektár terület almafáinak metszésével (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS) Amikor a pénznek szaga van Sokszor elég egy fuvallat vagy egy fülledt nyári es­te, hogy meggyőződjünk arról: igenis van szaga a pénznek. Elnézőbbek vagyunk ugyan, ha a mi kertünk vége felől fúj a szél, és bár nem rózsaillatot hoz, de a jó gazda türelmével számolgatjuk, hogy még így is jól meg van fizetve ez a kis kellemetlenség. Azon már bosszankodunk, ha a szomszéd húsz disznaja az orrfa- csarás forrása, de a legsúlyosabb még is csak az, ami­kor a mi háziállat-állományunk csupán egy kiscicából áll, és ennek ellenére az egész lakásban átható illatok terjengnek. Ilyenkor elindulunk dühödten: panaszt tenni. Legyen szervezettebb, fegyelmezettebb a munka Tanácskoztak az ÍÉV szocialista brigádjainak vezetői Békéscsaba város Taná­csának termelés-ellátásfel- ügyeleti osztályához az el­múlt évben beérkezett pa­naszos levelek nyomán 26 esetben vonultak ki az ille­tékesek igazságot szolgáltat­ni. S mivel az ilyen „szag­ügyben” is legalább két fe­let kell meghallgatni, néz­zük meg milyen megfonto­lások és szempontok alap­ján születnek meg az ítéle­tek. * A kistermelő, kinek óljai­ban olykor 20—30 sertés is gyarapodik, az- egyik ki­emelkedően fontos népgaz­dasági érdeket képviseli. A háztáji és a kisgazdaságok termelése ugyanis csak a szocialista nagyüzemek mel­lett, azok és az állam támo­gatásával alakulhatott ki és fejlődhetett olyan mérték­ben, hogy 1978-ban a mező- gazdaság összes értékesíté­séből a kistermelők 23 szá­zalékkal részesültek. Nem­csak a szám nagysága a fontos, hanem a választék- bővítésben vállalt szerepük is. Békéscsaba kistermelői összességében egy igen nagy termelőbázist képviselnek a megye területén. Míg a szán­tóföldi növénytermesztésen belül a hagyományos kultú­rák vetésterülete — a ku­korica kivételével — lecsök­kent, addig a lucerna és a zöldségfélék, a kertészeti termékek termelése növeke­dett. Nem véletlen az sem, hogy a kiemelkedően fontos takarmánynövényeket he­lyezték leginkább előtérbe, mert a legdinamikusabban az állattenyésztés fejlődött a város területén. Az önellá­tás mellett a városi mező- gazdasági termelőszövetke­zetekkel együttesen teljesí­tett felvásárlásokból a vágó­marha 39 százalékát, míg a vágósertést 72 százalékát a kistermelők adták. A por­tákról származott a hízott liba, a vágányul és a vágó­galamb teljes mennyisége és a megtermelt méz nagyobb hányada is. Különösen számottevő a fejlődés a sertéságazatban, mivel az elmúlt két év alatt 50 százalékkal nőtt az értéke­sítés, ami mintegy 10 ezer leadott sertésben testesült meg. Ennek a számnak csak akkor mérhetjük fel a je­lentőségét igazán, ha figye­lembe vesszük, hogy egy 60 millió forintos beruházás­sal épített sertéstelep egy évi termelése éppen annyi, mint ez a 10 ezres növeke­dés. S a kisgazdaságok kert végi épületeiben egy forint­nyi állami támogatás sincs. Ennek az ágazatnak a fej­lődése a város környékén is hasonló ütemű. A szarvasmarhatartás koráb­ban , tapasztalt csökkenő tendenciája is megállt, s örvendetesen nőtt a több te­henet tartók aránya. Hízó­marhából az elmúlt két év során 28 százalékos növe­kedést értek el a kisterme­lők, s ezzel nagyon fontos feladatot vállaltak a la­kosság választékos élelem­ellátásában. A kistermelő tehát igazol­va látja magát, amíg mind a szabadpiaci, mind a felvá­sárlási árak mellett megta­lálja a számítását. A szom­széd pedig... A szomszéd, aki minden kártérítés nélkül szenvedi az állattartás melléktermé­keit, és azoknak sajátos tu­lajdonságait, a közegészség- ügyi és járványügyi felügye­lőség, az állategészségügyi hatóság és a műszaki osz­tály építésügyi véleménye alapján kéri az illetékes ha­tóságot a már „tűrhetetlen” megszüntetésére. Békéscsaba város Tanácsa 1978-ban hozott egy új ren­deletet az állattartásról, és annak szabályozásáról. A rendelet kiterjed a város egész közigazgatási területé­re mind a nagytestű, mind a kistestű haszonállatokra. Nagyon fontos pontja ennek, & a tanácstól nagyfokú ru­galmasságot is követel, hogy számbeli korlátozás nélkül tartható haszonállat a város kül- és belterületén, ha az állattartó a tanácsren­deletnek és az érvényben levő köz- és állategészség­ügyi, illetve építésügyi elő­írásoknak eleget tesz. Tilos a nagytestű haszon­állatok tartása Békéscsabán a Kulich Gyula-, az Áchim L. András-, a József Attila-, a Penza-, a Bartók—Vécsei úti és a Bánszki utcai lakó­telepeken és a műemlék je­lentőségű területen, a Kos­suth tér környéki védett övezetben. Továbbá a vá­rosban levő egészségügyi és oktatási intézmények, üzemi konyhák, munkásszállások, vendéglátóipari és élelmi- szeripari egységek, sportte­lepek, laktanyák, fürdők, játszóterek és nagyobb szá­mú személy befogadására szolgáló épületek (közületi és társadalmi rendeltetésű) területén, és azoknak a te­lekhatárától számított 50 méteres körzetben. A ha­szonállatok tartásához min­denkor a háztulajdonos, a társtulajdonos, a lakó, ál­lami -épület esetén a kezelő írásbeli hozzájárulása szük­séges. Aki az állattartási rendeletet . megszegi vagy kijátssza, három ezer forin­tig terjedő pénzbírsággal sújtható. # A rendelet mellékletei­ben tartalmazza a közegész­ségügyi, az állategészség­ügyi és az építésügyi előírá­sokat, amelyek betartásával megszüntethető az állattar­tás káros mellékhatása, a rágcsálók, legyek, rovarok elterjedése, a trágya megfe­lelő tárolásával és kezelésé­vel a szag kellemetlensége, az állat betegsége, járvá­nya, és az építésügy által meghatározott védőtávolsá­gok betartásával a kutak és a lakóépületek megfertőzé­se. Ezeket a mellékhatáso­kat nemcsak meg lehet, ha­nem büntetés terhe mellett meg is kell szüntetni, még­pedig az állattartáshoz fű­ződő népgazdasági érdek, a közegészségügyi, az állat­egészségügyi előírások és a lakossági érdekek összhang­jának megteremtésével. A városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztá­lya a kivizsgált 26 esetben három alkalommal rendelte el az állattartás megszünte­tését, a többiben rugalmasan haladékot adva a rendezés­re, megteremtette a lehető­séget az érdek-összehango­lásra. Mindannyiunk érde­kében. Kelemen T. Magda ». Békés megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) szocialista brigádjainak ve­zetői február 29-én tanács­kozást tartottak Békéscsa­bán. Vasas Pál szb-titkár megnyitó szavai után Kere­kes István műszaki igazga­tóhelyettes méltatta a szo­cialista brigádok munkájá­nak, tevékenységének fontos­ságát. Egyebek között a kö­vetkezőket mondta: „Önök és az irányításuk alatt álló munkacsoportok vállalatunk termelő létszámának csak­nem felét képezik, azokat, akik a legtöbbet teszik a vál­lalat asztalára, akikre a leg­jobban lehet számítani a munka, a termelés, a társa­dalmi és a közéleti tevé­kenység területén egyaránt.” Egymilliárd forint A továbbiakban elmondta, hogy a vállalat az 1979. évi épületszerelési tervét 800 millió forint helyett 876 mil­lióra teljesítette. A teljes termelése értékben megha­ladta az egymilliárd forin­tot. Javult a munkavédelmi helyzet is. A vállalat gazda­sági eredménye azonban jó­val a tervezett alatt maradt. Mindössze 11 millió forint nyereséget ért el, ami rész­ben külső okokra vezethető vissza, de számos, a munká­val összefüggő hiányosság­ból, mint az anyagpazarlás­ból, az elkészült munkák vé­delmének elmaradásából, a gépek szakszerűtlen kezelé­séből, a munkák elnagyolá- sából, az érdemtelenül kifi­zetett bérekből, a munkaidő kihasználatlanságából eredt. Az 1980-ra szóló intézke­dési terv elsősorban a szer­vezettség javítását, az esz­közállomány és a munkaidő jobb kihasználását, az anyag­gal és az energiával való fo­kozottabb takarékosságot ír­ja elő. Ebben közvetlen sze­rep hárul a brigádokra a munka szervezésében, a munkahelyi rend fenntartá­sában, a szakszerű anyagtá­rolásban, az anyagnormák betartásában, az elkészült munkák megóvásában. A beszámoló után Medo- varszki Mátyás ismertette a szakszervezeti bizottságnak a vállalati intézkedési tervvel kapcsolatos véleményét, ja­vaslatát. E szerint felül kell vizsgálni a központi és a termelőegységek szervezetei­nek összevonását, ésszerű át­csoportosítását. Létszám- csökkentést kell végrehajta­ni, amit a szakszervezeti szervek támogatnak. Java­solja a szakszervezeti bizott­ság, hogy az ütemterveket a brigádok viszonylatáig bont­sák le. Az üzemvezetők és a művezetők munkaköri köte­lessége a munkafeltételek folyamatos biztosítása. Fele­lősek érte. Javasolja még az szb, hogy a vállalat intéz­kedjék a gépek, berendezé­sek jobb kihasználására, a munkarend betartására,_ a minőségi munka ösztönző dí­jazására. Vélemények, javaslatok A hozzászólások kifeje­zésre juttatták, hogy a szo­cialista brigádok vezetői eredményesebb munkára, a hibák kijavítására töreked­nek. Frankó János, fűtéssze­relő kifogásolta, hogy egy­két napba telik, amíg a bri­gád gépkocsit kap, hogy az új munkahelyre szállíthassa felszerelését. Pocsai László ács elmondta, hogy a poli- gonos lakások építésénél az ütemtervet nem mindig tud­ják betartani. Ennek oka a kellő szervezettség hiánya. Tóth Sándor művezető java­solta, hogy az anyagokat le­hetőleg szállítsák közvetle­nül a felhasználás helyére, ne rakják le és fel néha két- szer-háromszor is feleslege­sen. Helyeselte, hogy az épít­kezéseknél kimaradt kisebb mennyiségű anyagot sem hagyják kárba veszni, ha­nem az új helyen felhasznál­ják. Vandlik Tamás fűtésszeie- 16, aki csaknem másfél év­tizede dolgozik a vállalatnál, feltett egy kérdést: felelős­ségre vontak-e már valakit a vállalatnál azért, mert az anyagok tönkretételével kárt okozott? Javasolta, hogy ezentúl a károkozókat bün­tessék meg. Pintér Lajos fő­építésvezető kérte, hogy a vállalat adjon részletes tá­jékoztatást: miért lett ta­valy csak 11 millió forint vállalati nyereség? Mácsai Sándor főépítésvezető a tel­jesítménybérben dolgozók arányának a növelését java­solta. Tóth Sándor, a vállalat pártbizottságának a titkára kifejezésre juttatta azt a vé­leményét, hogy az elhang­zott javaslatok jól hasznosít­hatók. Alapvető feladatként jelölte meg a munkafeltéte­lek jobb megteremtését. Min­denki — vezető és dolgozó egyaránt — teljesítse becsü­lettel a kötelességét! A vál­lalat célkitűzéseinek a meg­valósítását a szocialista bri­gádok különösen elősegíthe­tik, mégpedig elsősorban pél­damutató munkával, maga­tartással. Pardi Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­te központjának a munka­társa a fegyelmezettebb, szervezettebb munkára hívta fel a figyelmet. 1 brigádok értékelése A hozzászólásokra Kerekes István válaszolt, majd is­mertette a szocialista mun- kaverseny-mozgalom 1979. évi eredményét. Tájékozta­tást adott arról, hogy tavaly 80 brigád (843 fő) vett részt a versenyben. Kevesebb, mint 1978-ban, aminek az a magyarázata, hogy a vállalat emelte a követelményszintet. Oka az is, hogy a termelő- egységek vezetői nem fog­lalkoztak kellően a mozga­lom szervezésével, irányítá­sával. Az elmúlt évben 91 — köz­tük valamennyi szocialista — brigád tett vállalást, pártunk XII. kongresszusának, vala­mint hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteleté­re. A szocialista brigádok különösen a határidők be­tartásában és a munka mi­nőségének javításában értek el jó eredményt. Tíz brigád egy év garanciát, vállalt az elvégzett munkájáért és ezt teljesítette is. Több brigád külön felajánlást tett az anyagtakarékosságra. A kommunista műszakokon a munkabér összege 212 ezer forintot tett ki, amit gyer­mekintézmények fejlesztésé­re és a vállalati dolgozók lakásépítésének támogatásá­ra fordítottak. A gyermek- intézmények fejlesztését je­lentős társadalmi munkával is elősegítették a szocialista brigádok. Érdemes megemlíteni még, hogy a mozgalom ke­retében sokan tanulnak. Negyvenketten középiskolai, 4-en főiskolai oktatásban vesznek részt. Tavaly többen végeztek különböző szakmai tanfolyamokat. Az elmúlt évi eredmény alapján a Vállalat Kiváló Brigádja címet, Rusznák Pál kőműves brigádjának, az aranykoszorús jelvényt 14, az ezüstkoszorús jelvényt 14, a bronzkoszorús jelvényt 15, a szocialista brigád zászlót 5, a szocialista brigád okle­velet 6, a kiváló munkabri­gád címet 3 brigádnak java­solta odaítélni az értékelő bizottság, amit a szocialista brigádvezetők értekezlete el­fogadott. A versenyben részt vevő 22 brigád (185 fő) az éves vállalását nem teljesí­tette. Pásztor Béla Orosháza négyszeresére növelték a kazángyártást Az Orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet életében négy esztendővel ezelőtt nagy változás tör­tént. Ekkor egyesült két szövetkezet, s új vezetősége, új célkitűzéseket fogalma­zott meg. Az első átszerve­zés annyit jelentett, hogy termelési tevékenységüket négy üzemrészre bontották, úgy mint kazángyártás, oxidkerámia-készrítés, építés és kazánszerelés. Ugyan­csak az időben kidolgozták az új központi telephely be­ruházási programját, S, hogy ez nemcsak program maradt, bizonyítja: a beszámolási időszak közepe táján már át is költözhettek, az új kor­szerű Csorvási úti telephely­re. Ez nagy lendületet adott, amit bizonyít, hogy míg 1976-ban 93 millió forint ér­tékű terméket bocsátottak ki, addig tavaly már 135 millió forint értéket termelt a há­romszáz fős kollektíva. A műszaki fejlesztés te­rén elsősorban a gyártás- technológia került a közép­pontba. Két szakterület — a kazángyártás és az oxidke- rámia — jelentette e terü­leten ,a legnagyobb feladato­kat. így kidolgozták a TPM- kazáncsalád sorozatgyártásá­nak technológiáját, illetve a TP-kazáncsalád esetében a szakosított, gyártástechnoló­gia megvalósítása hozta a legnagyobb előrelépést. így érthető, hogy csaknem meg­négyszerezték az általuk gyártott kazánok számát. Az oxidkerámia termelésénél a tömeggyártás technológiájá­nak kidolgozása, feltételei­nek megteremtése volt a legnagyobb eredmény. Itt is megháromszorozódott a ter­melés volumene két eszten­dő alatt, s a korábban vesz­teséges üzem a szövetkezet nyereséges szakterületévé vált. Míg négy évvei ezelőtt igen szerény exportot mu­tathattak föl — mindössze 160 ezer forint — addig az elmúlt esztendőben a tőkés­és szocialistaexport összér­téke megközelítette a 12 millió forintot. Oxidkerámiai termékeik több mint 80 szá­zalékát külföldi piacokon értékesítették már az emúlt évben. Kazánértékesítés te­rületén pedig sikerült a kez­deti lépéseket megtenniük a hazánk által exportált komp­lett technológiákba való be­kapcsolódással. Ily módon egy algériai kenyérgyár ki­vitelezéséhez nemcsak ka­zánokat gyártottak, hanem a szerelést és üzembe helyezést is a szövetkezet dolgozói vé­gezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom