Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
1980. március 4., kedd Tanácsülésekről jelentjük SARKAD nagyközség Tanácsának legutóbbi ülésén egyebek között megvitatták az 1979. évi költségvetési és fejlesztési terv végrehajtását, a tanács vagyoni helyzetét. összességében 104,3 százalékra teljesítette a tanács a bevételi tervét. Így mód volt arra, hogy a tanácsi intézmények és a lakosságot érintő alapvető kommunális, szociális és kulturális igényeinek kielégítésére a múlt esztendőben is biztosítsa az anyagi feltételeket a testület. A művelődési ház például 145 ezer forinttal teljesítette túl bevételi tervét. A közművelődési tevékenység kedvezően alakult Sarkadon. A műsoros estek színvonalasak, ezért mindig kiírhatják az ajtóra: „Telt ház”. A lakosság ugyancsak túlteljesítette adóját. Ebben nagy szerepet játszik: jó a tanácsi dolgozók és a lakosság kapcsolata, a szakigazgatási szerv pontos kimutatásokat készít, időben értesíti ügyfeleit. Nagy segítség volt az is, hogy a nagyközség építésére, szépítésére, gyermekintézmények fejlesztésére a tervezett félmillió forint helyett kétmillió 660 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Itt elsősorban a szocialista brigádoké, a munkahelyi kollektíváké az érdem. Bejelentették a tanácsülésen azt is, hogy 1980-ban csupán az útépítésre, útfelújításra, sárrázók és járdák építésére ötmillió forintot költenék Sarkadon. Ezekben a hetekben rendezik meg a megyénkben tevékenykedő önkéntes határőrcsoportok szokásos évi értekezletüket, amelyen számot adnak arról, hogy őrizték államhatárainkat karöltve a határőrökkel. Így volt ez a közelmúltban Geszten és Mezőgyánban is, ahol nemcsak az önkéntesek, hanem feleségeik is részt vettek az értekezleten. A geszti csoport elmúlt évi tevékenységéről Sújtó István csoportvezető adott számot. Elmondotta, hogy tavaly a tagok 816 esetben teljesítettek szolgálatot, több mint 3 és fél ezer órát használtak fel a határszakasz védelmére, ellenőrzésekre. Ez azt jelenti, hogy minden egyes önkéntes havonta 14 óra szolgálatot ad, legtöbbször szombaton és vasárnap. S rendszeres, lelkiismeretes szolgálatnak is köszönhető, hogy bár az elmúlt évben „aktívabbakká” váltak a „betolaMÉHKERÉK tanácsülése is megvitatta a költségvetési és fejlesztési alap végrehajtását. A szociális ágazat csaknem félmillió forintból gazdálkodott. Ennek jó részét védőnői szolgálatra, anya- és gyermekvédelmi és szociális gondozási díjakra fordította. A kulturális ágazat több mint kétmillió 300 ezer forint kiadással zárta a múlt évet. Nagy gondot fordít a tanács a könyvtár a művelődési ház és az oktatási intézmények támogatására. Tanácsi utak, hidak építésére, a tervezettnél nagyobb ösz- szeget sikerült biztosítani. Köztudott, hogy Méhkerék évék óta jó példát mutat abban, hogy iskolaépítésben, parkosításban, útépítésben és egyéb területen sok társadalmi munkával segít a lakosság. Tavaly — az előző évben végzett — kiemelkedő társadalmi munkáért I. díjat kapott a tanács, s vele százezer forintot, amit teljes egészében az utak további korszerűsítésére — anyagbeszerzésre stb. — fordítottak. A tanácsülés megtárgyalta a helyi Nicolae Balcescu Tsz 1979. évi gazdálkodásáról szóló jelentést, összességében veszteséggel zárt a szövetkezet. Igen nagy volt a kiesés a növénytermesztési ágazatban. Itt egyedül a napraforgót termelték jövedelemmel. A szövetkezet vezetői önkritikusan értékelték a gazdasági évüket, nem akarnak mindent a természeti csapásokra fogni. Az idén elsősorban a munkaszervezésben, a gépi munkák mikodók”, ezen a szakaszon nem történt határsértés. Az értékelő beszéd után megjutalmaztak több önkéntes határőrt azok közül, akik kiemelkedően végezték tevékenységüket. Az elismeréseket. a delegáló szervek nevében Gonda János párttitkár, Vámosi Sándor, a KÖVIZIG sarkadi szakaszmérnökségének vezetője, valamint Cza- kó János alezredes adta át. Tegnap, hétfőn este Mezőgyánban a Toldi étteremben tartották évzáró ünnepségüket a nagygyantéi és mező- gyáni önkéntes határőrök. Deák László és Csontos János, a két csoport vezetői adtak számot elmúlt évi munkájukról, amelyet kiemelkedőnek értékeltek. Aktívan és fáradtságot nem ismerve támogatták a határőrség munkáját. A mezőgyáni határőr- őrs várományosa az idén a „Kiváló őrs” címnek. Ezen az értekezleten is hasonlóan a gesztihez többen kaptak pénzjutalmat. nőségének javításában, a közös és a háztáji munka jobb összehangolásában kívánnak gyökeresen változtatni. KÖTEGYÁN községi Közös Tanács ülésén megjelent Bóka Mihályné megyei tanácstag, Méhkerék tanácselnöke is. Beszámolt a tanácstagoknak: mit tett, hogyan képviselte a különböző fórumokon a három község választópolgárainak érdekeit az elmúlt években. Ide tartozik Kötegyán, Méhkerék és Üj- szalonta. A testület arra kérte a megyei tanácstagot: segítsen abban, hogy Kötegyánban kihelyezett üzemet rendezhessen be a Gyulai Szabók Szövetkezete. A tanácsülés ugyanis úgy határozott, hogy március 31-től megszünteti a községben levő tisztasági fürdőt, s az épületet átadná a szövetkezetnek, hogy 25— 30 asszonyt helyben tudjanak rendszeres keresethez juttatni. A fürdőre nincs szükség, a lakások több mint 70 százaléka fürdőszobás. A fürdő üzemben tartása évente csaknem 100 ezer forint, s ebből hat-nyolcezer ha visz- szatérül. Egyébként itt is megtartották az 1979. évi költségvetési és fejlesztési alap záró számadását. Értékelték a tanács vb 1978—79-ben végzett munkáját. További fő gond: mielőbb befejezni az óvoda építését és a rendelkezésre álló összegből az idén is hatékonyan gazdálkodjanak. Megszépül a Százéves cukrászda Az idén rekordösszeget, 12 millió forintot fordítanak Gyulán az állami lakások felújítására, tatarozására. Az elmúlt évben erre a célra 8 millió forint jutott, de a tervet a helyi kertészeti és városgazdálkodási vállalat mint kivitelező, nem tudta teljesíteni, ugyanis a vállalat által épített 8 lakásból álló épületet csak év végén tudták átadni, és emiatt nem volt hová költöztetni a lakókat a felújításra szoruló lakásokból. Az idén remélik, eleget tudnak tenni kötelezettségeiknek. Teljes felújítást végeznek az Eszperantó tér 1., Erkel tér 1., Kossuth utca 30., Megyeház utca 3. és az Április 4. tér 1. szám alatti lakóépületekben. Nem kis feladatot jelent a Százéves cukrászda felújítása, valamint az Erkel tér 1. szám alatti ház rendbe hozása, hiszen ezek az épületek műemlék jellegűek. Mindenesetre megszépül és eredeti formájában pompázik majd mindkét nevezetes épület. Nagy sikert aratott az elmúlt évben a Hétvezér utcai sortatarozás, amelynek során új színekkel csinosod- nak a házak. Ez a kezdeményezés tovább folytatódik az idén is, ezúttal a Kuz- nyeck-lakótelep 5 épülete kap „színes köntöst”, amely- lyel remélhetően megszűnik a jelenlegi lakótelepi szokványos egyhangúság. Arról is tájékoztatott Ja- sik László, a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat műszaki osztályának vezetője, hogy tovább bővítik az építőipari kapacitást, erre a célra évente 2 millió forintot fordítanak. Bővítik a la-t kossági szolgáltatást is, és természetesen továbbra is gazdái és kivitelezői maradnak az iskolák, intézmények és egyéb tanácsi megrendeléseknek. Tavaly erre a célra csaknem 10 millió forint értékben végeztek építőipari tevékenységet. A geszti értekezleten Czakó János határőr alezredes elismeréssel szólt a térség önkéntes határőreinek eredményes tevékenységéről Kép, szöveg: Béla Ottó Önkéntes határőrök évzáró értekezlete Újmódi padlássöprés Ál néprajzosok a megyében Eddig is tudtuk, hogy nem mindenki az, akinek kiadja magát, de hogy újabban a népművészet magángyűjtői a múzeumokkal takarózzanak?!... Beállít a parasztportára a zúgkereskedő, az üzér, a közvetítő, a fölhajtó, és azt mondja, hogy ő a múzeumtól van, s viszi, mert kapja, fillérekért, a díszes falitékát, a pompás szűrt, az öreg kakukkos órát, dédanyánk lámpáját. Mindent, mi mozdítható és érték a padláson, a kamrában, a pincében. Amiről a gazda csak sejti, hogy valamicskét mégiscsak érhet. Egy ötvenest, vagy épp kétszázat? Hogy aztán a múzeum nevében kereskedő magánszemély sokszoros — tízszereres? — felárral adhassa tovább. Legutóbb Tótkomlóson a szarvasi múzeum munkatársának adta ki magát a gyűjtögető valaki, de néprajzosaink tucatszám kapnak bejelentést hasonló esetről. Szóval új divat terjed a megyében. S ha örvendetes is, hogy múzeumaink tekin- t&ye így megnőtt, eme gyűjtési új hullámnak valahogy útját kell állni. Mert: ritka, egyedi népművészeti tárgyak kézen-közön eltűnhetnek, másrészt pedig a múzeumba mégiscsak bekerülő dolgokat feketepiaci áron kénytelen a közgyűjtemény megvásárolni. A magános gyűjtők a tárgyak egy részét a bizományinak adják el, itt viszont elővásárlási joga van a múzeumnak, így már eddig is jó néhány érték került — ugye, némi kerülővel, pontosabban közvetítővel... — a csabai múzeumba is. Máskor meg a lelkes, és nem mindig érdek nélküli magángyűjtő „azonnal” a közgyűjteménynek tesz ajánlatot, s az, mi mást tehetne, kifizeti az anyagi lehetőségeihez mérten csillagászati összeget. A nemzetiségi iskolák új otthonai Az elkövetkező években új épületet kap a budapesti szerb, horvát és a szlovák tannyelvű általános iskola, gimnázium, valamint diákotthona, kollégiuma. A sátoraljaújhelyi szlovák általános iskola és kollégium új otthonát már építik, s előreláthatólag a következő tanév kezdetéig befejezik. Épül a gyulai román tannyelvű általános iskola és gimnázium, s a diákotthon, kollégium új épülete is, az átadásra 1981. szeptember 1-e előtt kerül sor. Rendre megvalósul a nemzetiségi oktatás fejlesztésének tízéves programja, amelyet két évvel ezelőtt készített az Oktatási Minisztérium. Stark Ferenc, a nemzetiségi oktatási bizottság titkára elmondta: a minisztérium és a tanácsi szervek. gondoskodnak arról, hogy az eddigieknél gyorsabb ütemben fejlesszék a nemzetiségi oktatás feltételeit, az oktatás-nevelés színvonalát. Nemrég számba vették az igényeket és a lehetőségeket. Jelenleg 22 német, szlovák, szerb, horvát és román tannyelvű általános iskolában mintegy kétezer, a több, mint 280 nyelvoktató iskolában csaknem 30 ezer nemzetiségi gyermek tanul. Hét gimnáziumban csaknem 700' tanulót oktatnak a nemzetiségek nyelvén, az óvónői szakközépiskolában mintegy 70 fiatalt képeznek. A következő években előreláthatóan elsősorban a meglevő iskolák helyiségeit, felszere-' lését korszerűsítik, ellátottságát gazdagítják. Lehetővé teszik, hogy anyanyelven oktassanak miMágángyűjtő...- Csak jobb híján nevezem így azokat is, akiknek nincs engedélyük a műtárgykereskedéshez, azokat is akiknek ugyan van paksusuk, ám nem a múzeumtól... Mert természetesen más magángyűjtők is vannak — azok, akik otthonukat díszítik népművészeti tárgyakkal. S ez utóbbiakat legföljebb megróhat- ják, amiért elhalásszák a múzeumok elől a legszebb népi alkotásokat, egyébként pedig kedvükre gyűjthetnek. (Meglehet, a várható múzeumi törvény az ő szenvedélyüknek is gátat szab ...) „Járt már itt a múzeum!”, fogadják jó néhányszor a gyűjteni érkező néprajzosokat, s bizony már üres a padlás, meg a többi pókhálós hely. Ott már magyarázhatják múzeumaink kutatói, hogy csak a múzeumi igazolványnak higyjenek. Ám ahol még nem működtek álnéprajzosok, múzeumaink álmunkatársai, ott érdemes megjegyezni: kérjék az igazolványt! Másképp ... egy fejőszéket se! Mellesleg legyen mondva: aki az igazi néprajzosoknak mutatja meg a padlást, és az egyéb mellékhelyiségeket, egy-egy neki már haszontalan tárgyért többet kap, mint a magánszemélyektől. A múzeum ugyanis hellyel-közzel a népi alkotás valódi értékéhez közel álló összeget ajánl föl, nem egyszer többet, mint amennyit a tulajdonos kér. No és talán annak a tót- komlósi gazdának sem mindegy, hogy öreganyja használati tárgyait esetleg az unokája még viszontláthatja a múzeum kiállításán, avagy külhoni meg itthoni magánlakás privát gyűjteményébe kerül... Nemzeti érték? Igen, az. Ügyeljünk jobban az elmúlt századok magyar népéletéről tudósító „kacatokra”! Addig, míg nem késő. S. M. nél több általános iskolában — ahol ma még csak a nyelvet tanítják —, a szakmunkásképző intézetekben, szak- középiskolákban is. Az apró- falvakbeli gyermekek a körzetközpontokban levő iskolákban tanulhatnak anyanyelvükön. Gondoskodnak arról, hogy a diákotthonok az eddigieknél több gyermeket fogadjanak be. Az óvodákban napjainkban hétezer nemzetiségi gyermek gyakorolja anyanyelvét. A következőkben arra törekednek az oktatási szervek, hogy minden helységben, ahol anyanyelven tanítanak, az óvodában is foglalkozzanak anyanyelven a nemzetiségi gyerekekkel. Az Oktatási Minisztérium a megyei szervekkel- együtt megvizsgálta azt is, hogy mennyi képzett pedagógus szükséges a német, szlovák, szerb, horvát, román tannyelvű é§ nyelvoktató iskolákban, s rövidesen elkészíti a pedagógusok rendszeres utánpótlásának tervét. A felmérés tanúsága szerint jelenleg mintegy 250 óvónő, 770 tanító és tanár oktatja a nemzetiségi tanulókat. Számuk rövidesen gyarapszik az idén végző pedagógusjelöltekkel, s nem sokkal lesz kevesebb a szükségesnél. Főleg a német nyelven oktató pedagógus kevés: tízzel több állást hirdettek, mint ameny- nyi hallgató végez. A többi nemzetiségi iskolákban csaknem azonos a betöltetlen állások és az idén végző hallgatók száma. Az államközi kulturális együttműködések 'révén a nemzetiségi pedagógusjelöltek fél évig a megfelelő nyelvű országban tanulhatnak ösztöndíjjal. KÉPERNYŐ Ezer év • Vitathatatlan, hogy a televízió minden dolga közügy lett. Tízmillióan figyeljük: szidjuk néha, dicsérjük néha, de mindenképpen . foglalkozunk vele. Mert a televízió is ellentmondásos, ahogyan hétköznapjaink is azok. Ellentétei azonban kibékülnek, feloldódnak, elsimulnak. S mi, a nézők, áldjuk- átkozzuk, és igencsak szeretjük. Áz egyik ilyen ellentmondás példázata volt a péntek esti, Zsurzs Éva rendezte tévéfilm. A tévések oly sokat panaszkodnak: nevesebb szerző alig, azaz ritkán ír kimondottan a televízió számára; kevés tehát az az anyag, amelyből a siker reményében igazándiból tévéfilmet lehet készíteni. Ugyanakkor csak az elmúlt három és fél évtized alatt született magyar művek között szép számmal van olyan, amely megfelelő dramaturgiai átdolgozással alkalmassá tehető forgató- könyvnek. Ez történt most is. Karinthy Ferenc Ezer év című színpadi műve — amelyet joggal, jogtálanul elfelejtettek a színházak —'új életre kelt Zsurzs Éva rendezőnő keze alatt. A film elején hangsúlyozottan szerepelt a felirat: történik 1953-ban. Azt hiszem, a film végére a nézők zömének már nem is volt olyan hangsúlyozott a történés időpontja. Mert a tragédia izgalmasan szerkesztett, egy valóságos bűnügyből kiindult cselekmény mondanivalójától — sajnos! — ma is aktuális. Időszerűségét a rendőrségi hírekben fel-felbukkanó csecsemő- ölések létezése, az elkövetések majdnem ugyanolyan indítéka adja meg. „Munkát adtunk nekik, de élni nem tanítottuk meg őket” — mondja mintegy összegzésféleképpen a helyszíni szemlét vezető bíró. De: 1953-ban! És így nem ennek kell időszerűnek lennie. Hanem azoknak az ősrégi, „ezeréves” feudális maradványoknak a társadalomban, de a társadalom építő erejétől talán függetlenül, sőt: ellenébe munkálkodó elmaradottságnak, bigottságnak, amelyek az ilyen, és hasonló cselekedetek elkövetését lehetővé teszik, kikövetelik. Igaz, egyre kevesebb helyen, szórványosan. Az embert azonban megrázza minden efféle „angyalcsinálás”. Az Ezer év hatásos, megrázó erejű, arányosan felépített, élményt adó tévéfilm volt. És kitűnő alakításokra is alkalmat nyújtó. Tetszett Temessy Hédy néhány villanása, Pásztor Erzsi hűen játszott tragédiaalakítása, Zsurzs Kati játéka és Bencze Ilona „apácából lett valaki”-figurája. Kiemelkedően jó dramaturgjai vannak a tévének. Időszerű, talán közérdekű témákat feldolgozó íróink is vannak. Korábban született, képernyőre kívánkozó művek is. Most már össze kéne boronálni ezt a randevút. Gyakrabban, s legalább ilyen színvonalon. (Nemesi) SZlNHDZ, MOZI 1980. március 4-én, kedden Békéscsabán, 15.00 órakor: PINCERFRAKK UTCAI CICÁK Kincskereső-bérlet. 1980. március 4-én, kedden Békéscsabán 19.00 órakor: OLYMPIA Bajor G.-bérlet. * * * Békési Bástya: Kezedben a kulcs. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Élve vagy halva. Békéscsabai Terv: Aszszony, férj nélkül. Gyulai Erkel: Oké, spanyolok! Gyulai Petőfi: 3 órakor: Bob herceg, 5 és 7 órakor: Skalpvadászok. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Mágnás Miska, fél 6 és fél 8 órakor: A kérdés. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek, 8 órakor: Főiskolás filmklub, 22 órakor: Apámuram.
