Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

o izíjdukfito 1980. március 29., szombat Lakás — otthon Füstölgő vendégek Hz öregkori csonttörések ellen így készül a hanglemez A dohányosok többé-ke- vésbé tisztában vannak az­zal, hogyan kell viselkedni­ük a vendégségben akkor, ha nem kínálják meg őket cigarettával, mert a háziak nem dohányoznak. Tudják, hogy ha kisgyermek, vagy beteg van a szobában, aján­latos mellőzni a rágyújtást, de egyébként is: illik meg­kérdezni, hogy rágyújthat­nak-e, nem zavarja-e az itt lakókat a füst. Kevesebb szó esik azon­ban arról, hogy a nemdo­hányzó háziak mit tegyenek, íratlan szabály, vendégjog is van, amely szerint a há­ziaknak tiszteletben kell tar­taniuk a vendég szokásait. (A kényszerpapucsba bújta­tott, cigarettára sóvárgó ven­dég inkább kínos, mint kel­lemes látogató.) A tilalom­nak csak a gyermek és a beteg esetében van helye. Mit tegyen tehát a ven­déglátó, ha látogatója vagy látogatói dohányoznak, ő maga pedig nem kedveli sem a füstöt, sem a dohányszagú lakást ? A látogatás ideje alatt jó néha szellőztetni, ám ez té­len nem kellemes, s egyálta­lán nem vendégmarasztaló. Ilyenkor égessünk gyertyát a szobában, amelynek han­gulatos fénye van, semleges illata jelentős mértékben el­nyeli a füstöt. (Ugyancsak hasznos és semlegesítő az ét­kezés különféle szagainak el- nyeletésére!) A gyertyatartót helyezzük el a dohányzóasztalon — de semmiképpen nem kezünk ügyében, hogy felboruljon —, a dohányosok a gyertyaláng­nál is rágyújthatnak. A nagy, tömör gyertyák lassan, hosz- szan égnek. Némelyik drá­gább fajta még a lecsöpö- géstől is mentes, külső „hé­ja” szilárd marad, csak belül ég el. Ha azonban az olcsó, fehér, „kocsis” gyertyát használjuk — tegyük öblös kerámiaedénykébe, így nem okoz gondot a lecsöpögés. A vendégek távozása után szellőztessünk ki alaposan, lehetőleg kereszthuzattal, így a füst ugyan eltávozik a szobából, ám bennmarad a szaga, textiljeinkbe bele­ivódva. Ezen is tudunk se­gíteni: egy kerámia vagy üvegedénybe, használaton kívüli hamutartóba tegyünk kevés vizet, ebbe cseppent­sünk néhány csepp kölnit. Ez elveszi a füstszagot, s kellemes illattal tölti meg a szobát. Ha az illat a házi­asszony állandó kölnijéből való, nem is idegen a helyi­ség megszokott szagától. így vendégeink nem fog­nak füstölögni, hogy tilos a dohányzás; mi, a nemdo­hányzó háziak, hamar elfe­lejtjük a kellemetlen szagú füstöt. Ám az is jó megol­dás, ha barátainkat leszok­tatjuk a dohányzásról! Torday Aliz Asszonyoknak — lányoknak Szülőkké válnak... Fiataljaink sokszor változ­tatnak családtervezési prog­ramjukon. Házasságkötés előtt elhatározzák, hogy 2—3 évig gyermektelenül akarnak élni, élvezni szeretnék a vi­szonylagos gondtalanságot, jönni-menni, utazni, szóra­kozni akarnak, amire később — ha jönnek a gyermekek — nem lesz lehetőségük. így a terv. Szerencsére na­gyon sok esetben lerövidül ez ,a tervezett gyermektelen időszak. A fiatalasszonyokban egy­re jobban felébred az anya­ság utáni vágy. Szabadab­bak, gondtalanabbak, mint gyermekkocsit tologató ba­rátnőik, mégis megkönnyezik amazok őszinte örömét, .ami­kor kicsinyeiket bemutatják. Szeretik egymást, ők ket­ten, szépen élnek, de alig múltak egyéves házasok, s máris valami ürességet érez­nek az életükben. Napról napra jobban hiányzik a gyermek. Határoznak. A ter­vezettnél korábban kérik a természettől a gyermeket. Szép időszak váltja fel az elhatározást: a gyermekvárás hónapjai. A leendő szülők kezdenek átalakulni: más örömeik, más kedvteléseik, más terveik vannak, mint eddig, és valami felelősség­érzetféle alakul ki bennük az utódért. Változtatnak az élet­módjukon (az asszonyka nem dohányzik, egészségesebben táplálkoznak, nem maradnak fenn sokáig, sokat sétálnak), mert máris törődnek azzal, hogy egészséges gyermekük szülessen. Maguk is megle­pődve észlelik, hogy — bár még meg sincs — a csöpp­ség mennyire megváltoztatta őket, mennyire szülőkké let­tek. S amire végre elérkezik a várya-várt nap, ők már meg­értek a szép feladatra: a gyermek gondozására, neve­lésére. Szívesen mondanak le ed­digi könnyedebb életükről azért a sok apró örömért, amit a gyermek érkezése, az igazi szülővé válás magasztos érzése jelent. Közös kincsüket féltik, be­cézik, gondozzák, figyelik fejlődésének újabb és újabb megnyilvánulásait. Eddig ketten voltak, há­zastársakként éltek, s a gyermek megérkezésével csa­láddá váltak. A nyiladozó értelmű gyer­mek őket figyeli, őket utá­nozza. Érzik, felelősséggel kell cselekedniük. Beszédük­nek, mozdulataiknak példa­adónak kell lenni, mert most már van valaki, aki tőlük tanul. Az életmód rendszeressé vált. Pontosan ébrednek, hi­szen ott van velük a kis élő ébresztő, betartják a-/ étke­zési időket és időben ágyba kerülnek. A gyermek, a gyermekek érkezése más változást is hoz az egyre felelősebben gondolkozó szülők életében. Követik a gyermekek fejlő­dését, figyelemmel kísérik tanulmányaikat, megismerik pajtásaikat, a fiatalok gon­dolkozását. „Maibbak” a gyermekes szülők, mint a gyermektelenül élők. Saját gyermekeik életén, gondol­kozásán, tanulmányaikon ke­resztül jut el hozzájuk a je­len hangja, megismerik a ma problémáit. A haladó gondolkozású, a gyermekekkel együtt fejlődő, velük érző, viszonylag fiatal szülők tanácsait szívesebben elfogadják a gyermekek, mint az idősebbek, saját ko­ruk megmerevedett normáit követő, „Bezzeg az én időm­ben!” — hangot, ami sok­szor ellenkező hatást, ellen­kezést vált ki. A szülők, h,a a gyermek- nevelés szép és nehéz fel­adatára vállalkoznak, s jól helytállnak ebben a szerep­ben, maguk is alakulnak, változnak, gazdagodnak. Dr. Gergely Károlyné Császár István: Séta — Azt ajánlom, hogy na­ponta sétáljon egy keveset — mondta az orvos. — Sétáljak? — kérdezte a beteg. — Igen. — Hová sétáljak? — Sehova. Csak úgy jár­káljon. Az utcán. — Melyik utcán? Ne ha­ragudjon. nem értem. — Bármelyik utcán. Ame­lyiken kedve tartja. — Szóval, mondjuk napon­ta menjek el a piacig és vissza? — Ne határozzon el sem­mit. Egyszerűen kószáljon. — Nem lehet egyszerűen kószálni. Tegyük föl, hogy nem a piac felé megyek, ha­nem például a Duna felé, akkor ugye, odaérek, és mit csináljak azután? Visszafor­duljak, vagy menjek tovább a parton? De jobbra vagy balra? Egyébként bármerre me­gyek, megint elérek valaho­vá, és akkor újra ott a kér­dés, hogy visszaforduljak, vagy továbbmenjek jobbra vagy balra? — Tudja, mit nevezünk sétálásnak? — Nem tudom. — A szót magát, azt, hogy sétálás, ismeri? — Persze. — Ismeri, és mégsem tud­ja, hogy mit jelent. — Igen. — Magának anyanyelve a magyar? — Az. — Beszél valamilyen ide­gen nyelven? — Németül és angolul. — Mit jelent ,az. hogy spa­zieren, vagy az, hogy to walk? — Ezek a sétálni szó meg­felelői. Sétál, céltalanul kó­szál. Értem én, mire akar kilyukadni, doktor úr. — Akkor nem kell ideges­kednie. Naponta kószáljon egy keveset céltalanul. Szó­val sétáljon. — Vagyis, naponta men­jek az utcára azzal a céllal, hogy céltalanul kószáljak. — Ne legyen ideges, mondtam már! Maga még soha életében nem sétált? Ezt állítja? — Mindig mentem vala­hová. Ha sehová sem kell mennem, mit keresnék az utcán? Nem vagyok bolond. — Gondoljon a gyerekko­rára. A szüleivel biztosan sétált. — Persze. Azt mondták, elmegyünk sétálni... — És olyankor mit csi­nált? — Mentem a szüleimmel. Vittek magukkal. — És a szülei mit csinál­tak olyankor? — Engem vittek sétálni. — Hát vigye maga is a gyerekét vagy a feleségét. — Ne tréfáljon, doktor úr. A fiam negyvenkét. éves gé­pészmérnök. A feleségem a nyugdíjazásom után három évvel meghalt. — Értse meg, ha állandó­an otthon ül, idő előtt, tönk­remegy maga is. Naponta sétálni kell! — Nem tudok sétálni. — Dehogynem tud! Maga nem akar. Egyszerűen cső - köny.ös. Ha nincs szüksége a tanácsomra, minek jött hoz­zám? — Szükségem van a taná­csára, doktor úr. — Akkor menjen le min­dennap az utcára. — Hány órakor? — Mindegy. Menjen dél­után. — Négykor jó lesz? — Jó lesz. Ballagjon le a Duna-partig, vagy ameddig akar. — A Duna-part megfelel. — Helyes. A víz megnyug­tatja az embert. Nézelődjön egy kicsit. — Meddig? — Ameddig jólesik. Tíz percet vagy egy negyedórát. — Negyedórát. — Utána menjen szépen haza. — Lassan vagy gyorsan? — Ahogy szokott. — Ha sietek valahová, gyorsan szoktam menni. Jól bírom a járást. — Lassan menjen, nyugod­tan, kényelmesen. — Meg fogom csinálni. — Ennyi az egész. — Ha még egyszer elmon­daná, doktor úr, én felírnám magamnak. És pontosan így fogom csinálni mindennap. A testmagasság csökkené­se és a bőr ráncosodása mel­lett az öregedés egyik leg­nyilvánvalóbb tünete, hogy testünk csaknem valamennyi csontja törékenyebbé válik. Az idős emberek kar- és lábcsontjai már enyhe erő­bedobáskor vagy elesésre könnyen, sőt olykor maguk­tól is eltörnek. Ez azért kö­vetkezik be, mert a csontok­ban a keménységet és szi­lárdságot adó kálciumve- gyületek mennyisége a kor előrehaladásával csökken. A már nem növekvő fia­tal és a középkorú emberek csontjaiban kálciumegyen- súly van: a mellékpajzsmi­rigy termelte egyik hormon hatására ugyanannyi kalci­um jut a csontokból a vérbe, mint amennyi a pajzsmirígy másik hormonja révén a vérből beléjük rakódik. Idős emberekben azonban ez az egyensúly felborul: a csont több kalciumot veszít, mint amennyi pótlódik. Az öregkori csonttörések megelőzésére, a csont erősí­tésére az látszana kézenfek­vőnek, ha az idős emberek kalciumban gazdag táplálé­kot ennének. Ez azonban nem hoz javulást, mert szer­szervezetükben a táplálékból csak kevés kalcium szívódik fel ,a vérbe. A bethesdai Or­szágos Szív és Tüdő Intézet­ben (Egyesült Államok) új eljárást dolgoztak ki a cson­tok kalciumveszteségének megakadályozására. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy ha a vér kalciumtartal­mát mesterségesen a normá­lis szinten tartják, akkor megszűnik vagy legalábbis csökken a csontok kalcium­vesztesége. Injekcióval jut­tattak kalciumglükonátot a csontritkulásos beteg vérébe. 12 alkalommal. Kilenc eset­ben jelentős javulás követ­kezett be: a betegek fájdal­mai megszűntek, és ismét járni tudtak csonttörés ve­szélye nélkül. A kezelés ha­tása hónapokig, sőt, egy esetben több évig megma­radt. Az új eljárás előnye, hogy a hatás megszűntével a kalciumfúzió bármikor meg­ismételhető. arattak a világ könnyít­és komoly zenei hangle­mezpiacán; a hanglemez- gyártás ma már valutát is hoz. Képriportunk a főváro­si, Damjanich utcai új stúdióról és a dorogi üzemből ad hírt. Kövécs T. harminckétféle popzenei lemezt adtak ki. A kiváló minőség, és a hazai választék bővü­lése, színesedése a világ- színvonalú új stúdiónak, és a korszerű dorogi gyártóüzemnek is kö­szönhető. Felvételeik több műfajban is sikert Száznegyvenkétféle, ösz- szesen több, mint hét­millió lemez készült ta­valy a Hanglemezgyártó Vállalatnál. A különbö­ző irodalmi, népzenei, nyelvi, nóta- és operett­lemezek mellett hetven­nyolcféle komoly zenei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom