Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

1980. március 87., csütörtök

Folytatja tanácskozását az MSZMP XII. kongresszusa

Kádár János elvtárs találkozott a kongresszuson részt vevő veterán kommunistákkal

(Folytatás az 1. oldalról)

K. PAPP JÓZSEF felszólalását szinte teljes egészében a jelenlegi legnagyobb magyar beruházás, a Paksi Atomerőmű építésének szentelte, amely természetesen a helyszín, ^olna megye életében, gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében is kiemelkedő jelentőségű.

— Számos nehézséget kellett és kell sokszor még ma is leküzdeni a beruházás során — mutatott rá. — Ezek a feladat nagyságából, újszerűségéből, részben pedig a vállalati felkészültség és együttműködés hiányosságaiból adódtak. E nehézségek leküzdésére számos intézkedést kezdeményeztünk. Több ízben kaptunk segítséget a Központi Bizottság és a kormány illetékes szerveitől, vezetőitől. Mindennek eredményeképpen az építkezés üteme meggyorsult, egységes tenniakarás és cselekvés alakult ki.

Felszólalása befejező részében a beruházáson megvalósuló szocialista együttműködés jelentőségét hangsúlyozta.

— A szocialista országok e szoros együttműködéséről, annak addigi eredményeiről csak tisztelettel, elismeréssel beszélhetünk. De azt is tudjuk, hogy ilyen nagy építkezést csak akkor lehet sikerrel befejezni, ha a nemzetközi kooperációban vállaltakat a továbbiakban is mindig teljesítjük.

BEKE IMRE, az abádsza- lóki termelőszövetkezet elnöke, Szolnok megyei küldött bevezetőben hangsúlyozta: az, hogy a Központi Bizottság beszámolójában a mezőgazdaság eredményeiről nagy elismeréssel esett szó, nem elbizakodottságot, hanem elsősorban nagyobb felelősséget vált ki bennünk, és az eredményesség további növelésére, hatékonyabb munkára kötelez valameny- nyiünket.

A továbbiakban részletesen ismertette a kiskörei főmű és a kapcsolódó létesítmények hatására kialakult helyzetet. A térségben a vízhiány megszűnt, de ezzel együtt a tározó tó mentén megnehezült, egyes területeken lehetetlenné vált a mezőgazdasági tevékenység. A megváltozott viszonyokhoz igyekezett a tsz alkalmazkodni. Átalakították a termelésszerkezetet, megváltoztatták a talajművelés módszereit, és növelték a nem mezőgazdasági tevékenységet is. Mindezek az erőfeszítések azonban csak rövid távon és korlátozottan mérsékelték gondjaikat, önerőből nem

képesek nehézségeik leküzdésére.

Mi, a térség dolgozói azonban nem akarunk a népgazdaság eltartottjai lenni — folytatta —, az előrelépést a népgazdasági feladatokból való részvállalással kívánjuk elérni most, amikor újabb tiszai vízlépcső építéséről hallunk, úgy ítéljük meg. hogy sürgetőbbnek látszik a Tisza—II. befejezése.

PEJÁK EMIL, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára, budapesti küldött megállapította: Nagy tartalékaink vannak az értelmes célok érdekében erőfeszítésekre képes, lelkesedni tudó és akaró, a jó szóra és elismerésre igényt tartó emberekben.

Tömegpolitikai munkánk egyik gyengéjét többek között abban látom — mondotta, hogy a gondok közepette, amikor az emberhez, vagy róla szólunk, nem tudunk megfelelően differenciálni. Elszomorítónak tartom például azt a módot, amikor általában elmarasztaljuk a dolgozó embert. Mintha ebben az országban vagy akár egyetlen kerületben vagy üzemben is a lógás és a dologkerülés uralkodna. Így gyakran a tervezéssel, szervezéssel, a végrehajtás feltételeinek biztosításával megbízott különböző szintű vezető emberünk kap felmentést saját hibája alól. Ügy tűnik, túl nagy nálunk a vezetésre, az irányításra gyengén felkészült emberek védettsége. Mint ahogy más esetekben az ellenkezője is igaz. A határozott, célratörő, eredményes vezető nagyobb politikai támogatást kell hogy kapjon a párt- és társadalmi szerveinktől, de a felettes állami irányító szervektől is.

GULYÁS SÁNDOR, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, Heves megye küldötte arról szólt, hogy a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt években célkitűzéseinkkel összhangban, a megyére jellemző fontosabb ágazatokban pedig az országos átlagot is meghaladó ütemben fejlődött. — Sajnos — mondotta —, néhány területen céljainkkal ellentétes tendenciák is érvényesültek. A kenyérgabona- és a tejtermelésben mi is adósai vagyunk a népgazdaságnak.

Szövetkezetünk zöldségtermesztési modellgazdaság. Teljes joggal várják el tőlünk a jó minőséget, a hatékony gazdálkodást. A termelés koncentráltságából adódóan a munkacsúcsok e térségben sokkal élesebben jelentkeznek. A felvásárlásban mutatkozó legkisebb fennakadás jelentős károkat okozhat. Sajnos, erre bőségesen volt példa.

Végül azt hangsúlyozta, hogy a hatodik ötéves tervben több kzedeményezésre, bátrabb kockázatvállalásra lesz szükség a feladatok teljesítéséhez.

PÁL LÉNÁRD akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, budapesti küldött, kiemelte:

— Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy soha ilyen nagy szükség nem volt a gazdasági építőmunkában a műszaki fejlesztésre és az ezt megalapozó kutatásra, mint éppen most. Ezt műszaki értelmiségünk jelentős része felismerte, és ennek megfelelően azon tevékenykedett, hogy a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás terén elért hazai és külföldi eredmények minél több hasznot hozzanak. Voltak ebben sikerek, de jóval többre lett volna és még többre lesz szükség. Néha megengedhetetlenül lassúak és körül- ményeskedők vagyunk döntéseinkben, ragaszkodunk a régi formákhoz és idegenkedünk az újtól. Mindez fékezheti a műszaki értelmiség — nyugodtan mondhatom, az egész értelmiség — legjobbjainak alkotókedvét.

A továbbiakban arról szólt, hogy az energiafelhasználásban a gazdaságosságot elsősorban regionális árpolitikával lehet ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szükség van az energetika műszaki-tudományos tényezőinek alapos újragondolására.

Ügy hiszem, ahhoz nem férhet kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azonban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja, továbbfejleszti, új fel-, adatokat fogalmaz meg, hogy szellemi erőforrásainkat minden területen jobban, gazdaságosabban, gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk.

Ezután PÚJA FRIGYES külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte szólalt fel.

Az elmúlt években a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkés országban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpolitikára a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a része, amely ellensége az enyhülésnek, a biztonság

megszilárdításának, a békés együttműködésnek. Ezek a körök a hidegháború valamilyen új változatát ■— egyesek talán a forróháborút — szeretnék rászabadítani a világra.

A szélsőséges amerikai vezető köröket már régóta nyugtalanítja mindaz, ami a világban 1969—70 óta történt; új stratégiájuk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialista országok elleni nyugati hecckampányokban, a gazdasági embargós intézkedésekben, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására irányuló akciókban és más hasonló jelenségekben is.

A NATO-országok — a már jóval korábban elhatározott — agresszív lépéseiket most Afganisztánnal magyarázzák, azt állítván hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonai kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperialista körök a helyzetet élező mesterkedésekről eltereljék a figyelmet.

Az elmúlt öt évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alapvető feladatunk, hogy összehívásra kerüljön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai szintű tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden részt vevő ország leszerelést célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogy a vezető NATO-álla- mok részéről, enyhén szólva nem mutatnak lelkesedést javaslatunk iránt. A másik, előttünk álló feladat a madridi találkozó eredményes megrendezése.

A fejlődő országokkal épített kapcsolatokról szólva rámutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak tüntetve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őket a szocializmus, a haladás erőivel.

Most már joggal mondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint például Ausztriával — tovább fejlődtek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés országok kapcsolatait a békés egymás mellett élés elve alapján. S hogy ez így legyen, természetesen nem csak rajtunk, hanem tőkés partnereinken is múlik.

A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordíthatja vissza. De hogy előrehaladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításában, az enyhülés elmélyítésében, határozott küzdelmet kell folytatni, s továbbra is vissza kell utasítani a szélsőséges imperialista körök — és a kínai vezetők — zavart keltő, békebontó kísérleteit.

Szűcs Józsefnének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. A következő felszólaló

ANDRÁSFI GYULA nyugdíjas, Budapest küldötte volt.

A párt és a munkásmozgalom régi harcosa személyes visszaemlékezéssel kezdte felszólalását: első ízben

1932-ben vett részt magas -szintű pártfórumon: az illegális KMP bécsi plénumán.

— A párt megbízásából sokféle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mondotta ezután. — Voltam főispán is, nagykövet is, most pedig körzeti párttítkár vagyok, és örömmel végzem ezt is, mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet.

Felszólalása második felében a fiatalokról beszélt.

Állítom, hogy őszinte, nyílt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal és nyílt közeledéssel válaszol. A mai ifjúság jóval műveltebb, képzettebb, mint az én ifjúságom volt. Ehhez a képzettséghez, műveltséghez a magam generációja legszívesebben a kommunista hitet adná át számukra, mert úgy érzem, ebből a hitből nekünk van több.

Ezután ROMÁNY PÁL mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Bács-Kiskun megye küldötte lépett az előadói emelvényre:

Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában számos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátáit.

Különös gondot kell fordítani a munkában részt vevők személyes, anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgazdasági munkafeltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szükséges az új tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása is.

Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a mennyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a terület nagysága.

Végül megállapította Ro- mány Pál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrárpolitikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi.

BARINKAI OSZKÁRNE, a Pest megyei pártbizottság titkára, Pest megyei küldött a megye kulturális fejlődéséről beszélt.

Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt öt év kulturális munkáját, azt mondanám : elkötelezettség, kezdeményezés és összefogás. Mindvégig élveztük megyénk lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért való tenni akarás a megyében a kultúra érdekében is tömegméretűvé vált. A kommunista műszakok, a társadalmi munkaakciók a bizonyítékai ennek.

Nem szólhatnánk ilyen eredményekről, ha nem éreztük volna mindvégig azt a biztonságos hátországot, amelyet a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdaságig üzemek jelentettek kulturális, társadalmi céljaink megvalósításában. Ma már egy-egy jól működő termelőszövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a lakóterületet, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre települt ipari üzem.

Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gondokban osztozni tudó emberek tenni akarása is élteti bennünk.

DR. SCHMIDT ERNŐ, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát állami díjas vezérigazgatója, Vas megyei küldött először arról beszélt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa értéke és jelentősége.

Ma a világ és hazánk gazdasági életében nagyon sok az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanyagoknak és köztük a fának a szerepe és jelentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokozni az országban az erdőtelepítést, és ezzel az ország fatermesztő képességét.

A továbbiakban arról beszélt, hogy a termékszerkezet korszerűsítésében, a termelés hatékonyságának javításában gyors előrehaladást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irányító szervezeteknél egyaránt határozott lesz a törekvés az újra, a korszerűre.

HORVÁTH ZOLTÁNNÉ, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője, Győr- Sopron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontosságáról fejtette ki véleményét.

— Sokat beszélünk a női

egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbtanulásra, a közéletben való részvételre sokkal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval nagyobb terhet ró a nőkre, mint a férfiakra. Ám szeretném azt is megerősíteni : kolléganőimmel együtt

érezzük, hogy a fizikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat, észrevételeimet a különböző testületi üléseken mindenkor meghallgatták, és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák kiküszöböléséért.

SZATMÁRI LAJOS, a Várpalotai Szénbányák Vállalat aknásza, Veszprém megye küldötte:

— A szénbányászat fejlesztését szolgáló párthatározatok és kormányintézkedések alapján úgy érezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi rangját, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepének megfelelő megbecsülésben részesül.

(Folytatás a 3. oldalon)

Egy kis eszmecsere a kongresszus szünetében