Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

a 1980. március 26., szerda Folytatja munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) A szakszervezeti munka fejlesztése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszerve­zetek hozzáértő, a napi politi­kai munkában is megnyilvá­nuló támogatását. A párt, történelmi külde­tésétől áthatva, vállalja a fe­lelősséget az ország, a nép sorsáért. Olyan utat mutat, amely hazánk felvirágzásá­hoz vezet, amelyben egész népünk élete szebb, boldo­gabb és teljesebb lesz. Meg­győződésünk, hogy a nép ezeket az ajánlásokat elfo­gadja és támogatja: vala­mennyien együtt dolgozunk nagy céljaink megvalósítá­sáért. * * * PINTÉR JÁNOS, a tolnai nagyközségi pártbizottság tit­kára, Tolna megyei küldött elmondotta többek között, hogy: — A község két könnyű­ipari üzeme elsősorban nő­ket foglalkoztat, munkaal­kalmat teremt nemcsak a nagyközség, hanem a kör­nyező községek lányai, asz- szonyai számára is, de ebből sajátos nehézségeik és gond­jaik is fakadnak. A foglalkoztatottak több­sége fiatal, sokan a család- alapítás, mások a gyermek- nevelés gondjaival birkóz­nak, amihez társadalmunk jelentős támogatást ad. A jövőben jobban támasz­kodunk a községben gazdál­kodó egységekre, termelő- szövetkezetekre, intézmé­nyekre, hogy közös anyagi és társadalmi hozzájárulá­sunkkal fejlesszük, s tegyük egyre otthonosabbá közsé­günket. GRÓSZ KÁROLY, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság első titkára, Borsod megyei küldött beve­zetőben arról az élénk poli­tikai vitáról szólt, amely a megyében a kongresszust megelőző pártrendezvénye­ken és a pártonkívüliek szé­les köreiben is kibontako­zott: — A viták légköre, gondo­latgazdagsága azt jelzi: pár­tunkban természetes lett, hogy a szocialista társada­lom építése együtt jár az emberek közötti vélemény- különbségek őszinte feltárá­sával, végső soron a párt ideológiai és politikai egysé­gének erősítésével. Az utób­bi öt esztendő alatt észre­vehetően fejlődött párttag­ságunk és lakosságunk' gaz­dasági tájékozottsága, mű­veltsége. Ennek eredménye­ként az ország gazdasági helyzetének megítélése foko­zatosan közelít a realitások­hoz. — A politikai munkát ne­hezíti, hogy az alaptalan, hi­bás nézetek keverednek va­lós, jogos, igaz észrevételek­kel. Nem tekinthetjük hibá­nak, hogy az emberek a ko­rábbiakhoz viszonyítva sok­kal erélyesebben bírálják a gazdálkodás fogyatékossága­it, a helyileg vagy országo­san tapasztalható pazarlást, a határozatlan vezetőket, a döntésre érett kérdések ha­logatását. E kritikák nem rendszerünk ellen irányul­nak, ellenkezőleg, a hata­lom, az elért eredmények féltéséből fakadnak. Jobban össze kell hangol­ni tehát a gazdasági intéz­kedéseket, a felvilágosító munkát és a politikai eszkö­zök egyéb lehetőségeit. TAKÁCS 1MRÉNÉ, az Aj­kai Üveggyár technológusa, Veszprém megyei küldött is­mertette az Ajkai Üveggyár munkáját, eredményeit, s hozzátette: sikereink értékét növeli az a tény, hogy a gyár önerejéből érte el eze­ket, a fejlesztéshez külső anyagi támogatást nem ka­pott. Ezután gyári példákkal mél­tatta a gazdasági vezetők munkáját. — Bizonyos va­gyok benne — mondotta —, hogy a gazdasági vezetők többsége az egész országban jól dolgozik. Éppen ezért ne­kem személy szerint nagyon nem tetszik, hogy divattá vált a gazdasági vezetőket kívülállókként nemcsak kri­tizálni, hanem okolni is sok mindenért. A továbbiakban elmondot­ta, hogy a kongresszusi elő­készületek során igen sok vezetőségválasztó taggyűlé­sen volt jelen. Ezekből azt a meggyőződését vonta le, hogy az irányelvekkel a párt­tagság egyetért, de hozzátet­te: — A felszólalók hang­súlyozottan felhívták a fi­gyelmet a határozatok eddi­ginél következetesebb vég­rehajtására. ÚJVÁRI SÁNDOR, a Zala megyei Tanács elnöke, Zala megye küldötte a település- fejlesztés és a lakosság ellá­tásának helyzetéről, felada­tairól beszélt. — E téren egyik alapvető gondunk a megye elaprózott településszerkezete. 261 köz­ségünk közül ugyanis 130- ban ötszáznál kevesebb em­ber lakik. De a legkisebb te­lepülésen is egyre inkább igénylik a jobb és a színvo­nalasabb ellátást, vagy leg­alábbis a megfelelő alapel­látást. Ennek alapján kellett és kell az erőket koncent­rálni, úgy, hogy az úgyne­vezett központi községekben összpontosuljanak a gazda­sági, közigazgatási, kereske­delmi, egészségügyi és mű­velődési egységek. Noha lakásépítési tervünk ebben a tervidőszakban túl­teljesül, mégsem tudjuk az igényeket — és vele párhu­zamosan a gyermekintézmé­nyi igényeket — kielégíteni, ugyanakkor — főként a kis­községekben — a lakóházak Sarlós István: — A Hazafias Népfront cselekvő részese volt az el­múlt öt esztendő országépí­tő munkájának — mondot­ta felszólalásának bevezető részében Sarlós István. — Tevékenysége éppúgy érzé­kelhető az elért eredmé­nyekben, mint a gondok és a feladatok megoldását elő­segítő intézkedésekben. Mozgalmunk nagy várako­zással tekint a párt XII. kongresszusára. Ez kifeje­zésre jutott abban is, ahogy választott testületeink részt vettek az irányelvek vitájá­ban. Az elhangzott észrevé­telek és javaslatok ismere­tében elmondhatom, hogy párttagok és pártonkívüliek, magyarok és nemzetiségiek, materialisták és vallásos emberek egyaránt azt java­solják: a kongresszus erő­sítse meg eddigi politikai irányvonalunkat. Az eszmecserék tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy népünk politikailag egysé­ges, és kész arra, hogy tet­tekkel támogassa szocialis­ta céljaink megvalósítását. Érthető és indokolt, hogy az általános egyetértéssel pár­huzamosan, politikánk kö­vetkezetes képviselete és megvalósítása érdekében, határozott intézkedéseket, az eddiginél nagyobb követke­zetességet, és ha kell, szigo­rúságot várnak az erre ille­tékes vezetőktől. A mozgalom a nemzeti egység erősítésén akkor tud eredményesen munkálkodni, ha az általános célok hirde­tésén túl a napi életet meg­határozó tervekre és az azok teljesítését befolyásoló té­nyezőkre is figyelmet fordí­tunk. Feladatunk, hogy a hozzánk érkező információ­kat eljuttassuk az illetékes párt- és állami szervekhez — mondotta Sarlós István, majd így folytatta: — Az így megismert és a termeléssel összefüggő gon­dok és javaslatok tovább­adása útján is erősíteni kí­vánjuk kapcsolatainkat az irányító szervekkel, hogy százai állnak üresen. Ez ar­ra ösztönöz bennünket, hogy következetesebben érvénye­sítsük azt a törekvésünket, hogy a jövőben elsősorban a már városban élők lakás- és gyermekintézmény-igényeit elégítsük ki, számukra biz­tosítsunk színvonalasabb el­látást. VAS ERVIN örvezető, a néphadsereg küldötte felszó­lalásának bevezetőjében el­mondta, hogy az egyik tü­zérezrednél tölti szolgálati idejét. Hozzászólásában a bevonulás, a beilleszkedés és a kiképzés tapasztalatairól szólt, utalva arra’ hogy a fia­talok nagy többségében nincs a valóságnak megfelelő kép a mostani katonai életről; sok téves, ferde információ éri a fiatalokat. Ezután arról szólt,- több ezer katonatársa nevében is, hogy amióta katona, sok te­kintetben gazdagabbnak érzi magát: megismerhette egy korszerűen felszerelt hadse­reg belső életét, érzékelte a tisztek, a párt- és a KISZ- tagok felelősségérzetét, amit a szocialista haza fegyveres szolgálatából adódó felada­tok ellátása közben tanúsíta­nak. Tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthe­tem — mondotta —, hogy a katonai szolgálat nagymér­tékben hozzájárul emberi ér­tékeink gyarapításához. DR. RADICS KATALIN, a Magyar Tudományos Aka­démia Nyelvtudományi Inté­zetének tudományos mun­katársa, budapesti küldött észrevételeinkkel vagy bírá­latainkkal segítséget nyújt­sunk munkájukhoz. A gaz­daságpolitikai munkával kapcsolatban például javas­latot tettünk a kormánynak a vállalati, elsősorban a tröszti irányítás egyszerűsí­tésére, a szolgáltatást javító kis- és középüzemek létesí­tésére. Más alkalommal a kisiparosok helyzetével fog­lalkoztunk, és az anyag- és eszközellátás szervezetté té­telét, az adózási rendszer egyszerűsítését szorgalmaz­tuk. Rendszeresen foglalko­zunk a környezetvédelem általános és napi kérdéseivel is. Helyeslés fogadta azt a szándékot, hogy haté­kony gazdasági és egyéb in­tézkedésekkel is fellépünk azok ellen, akik nem a ké­pességeiknek és a lehetősé­geiknek megfelelően dolgoz­nak. Ez azonban még csak egyoldalú, de szükséges lé­pés. Ezzel egy időben kell észrevehetőbb anyagi és er­kölcsi elismerésben részesí­teni azokat, akik teljesítik és még inkább azokat, akik túlteljesítik kötelességüket. Mi a nyíltságot és az őszinteséget akarjuk min­denben és mindenütt érvé­nyesíteni. Ez szükségessé teszi azt, hogy nyíltan szól­junk a hibákról is. Ezt is tesszük. De az már baj, ha bevezetőben az egyetemet, fő­iskolát végzettek pályákezdé- si gondjairól beszélt. Amikor valaki egyetemista, vagy fő­iskolás — mondotta —, nagy terveket sző. Ügy érzi, szak­májában minden fontos kér­dés megoldása őrá vár. So­kaknak megvan a lehetősé­gük, hogy a megszerzett szellemi tőkét kamatoztas­sák. Egyes szakmákban azon­ban nem ritka az ennél rosz- szabb, kiábrándítóbb pálya­kezdés sem. Jogosulatlan a kiábrándulás, ha abból ered, hogy a megpályázható állás nem Budapesten van, vagy ha abból, hogy a munkakört nem övezi elegendő presz-. tízs. De jogosult az elége­detlenség, ha a mérnöknek technikusi feladatot kell el­látni, ha rutinszerű ellenőr­ző tevékenységet, vagy egy­szerű adminisztratív munka­kört kell betölteni. A tudományos kutatók egységes követelményrend­szerérői szólva helyeselte, ha ezt nagyon komolyan ve­szik, és nem kaphat maga­sabb besorolást, több fize­tést az, aki valamelyik kö­vetelményt nem teljesíti. Ezt követően az elnöki tisztet betöltő Stock János vezérőrnagy, hadseregpa­rancsnok bejelentette, hogy a kongresszushoz további - külföldi testvérpártoktól ér­keztek üdvözletek, majd Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitká­rát kérte fel beszéde meg­tartására. csak a nehézségekről beszé­lünk. Meggyőződésem, a rossz ellen a jóra támasz­kodva eredményesebben le­het fellépni, mint akkor, ha kizárólagosan a rossz mun­káról szólunk. Hazánkban a társadalom helyzetének elemzése azt is szükségessé teszi, hogy meg­vizsgáljuk, milyen mélység­ben és milyen hatékonysággal érvényesül nálunk a demok­rácia. Ezt a kérdést is osz­tályszempontból vizsgáljuk. Mi a hatalmon levő mun­kásosztály, következésképpen a vele szövetséges egész dolgozó nép érdekében aka­runk minél teljesebben meg­valósuló demokráciát. A de­mokrácia jogokat ad, és a kötelességek teljesítését vár­ja el mindenkitől. A demokrácia meghatáro­zott célt szolgál — a szocia­lizmus kiteljesítésének a célját. Ezért munkálkodni kell, méghozzá serényen és rendszeresen — ebből kö­vetkezik, hogy aki a célt elfogadja, annak végig kell mennie az odáig- 'vezető úton: az alkotó munka, az áldozatvállalás, az újért va­ló küzdelem útján. A döntéseket megelőző eszmecserében az emberek véleményének a megismeré­se az elsődleges. De ahhoz, hogy legyen az érdekeltnek véleménye, az szükséges, hogy az adott témában gya­korlati tapasztalatokat sze­rezhessen, hogy kellő infor­máltsággal rendelkezzék. Ezt a társadalmi szerveknek és mozgalmaknak, a Hazafias Népfrontnak is, jó politikai munkával kell segíteni. Az egyenrangúság és egyenjogúság nem zárja ki, sőt, feltételezi a jó értelem­ben vett alá- és fölérendelt­séget. Nem szülhet ez kiski- rályságot. Sok emberben van erre hajlam, de ezt ki­élni csak ott lehet, ahol olyanok is vannak, akik az ilyesmit eltűrik, sőt, sajnos sokszor természetesnek tart­ják. Az emberi méltóságot senkinek sincs joga megsér­teni, de hozzáteszem, hogy a sértést eltűrni sincs joga senkinek. A párt szövetségi politiká­jának sarkalatos kérdése a nemzeti egység megteremté­se és folyamatos erősítése. A XI. kongresszust követően, annak tudatában, hogy ez az egység létezik, a pártprog­ramot az akkori választási felhívásban nemzeti prog­ramként vállaltuk. Ügy gon­dolom, hogy ez helyes lépés volt, s az azóta eltelt évek megerősítették: a program céljai és a megvalósítást se­gítő feladatok jók, kiváltot­ták az állampolgárok ér­deklődését, egyetértését és támogatását. A nemzeti egy­ség erősítése olyan cél, amely cselekvésre ösztönöz minden a hazáját és népét szerető embert. S mert úgy látják, hogy a történelmi múltunkban soha nem ta­pasztalt egységet a szocializ­mus korszaka teremti meg, szívesen működnek együtt a magyarokkal a nemzetiségi­ek és a párttagokkal a pár­tonkívüliek. Ebben a törek­vésben jelentős szerepe van a hazánkban működő egy­házaknak. örömmel tapasz­taljuk, hogy az egyházak vezetői, papjai és hívei túl­nyomó részben vállalják politikánk támogatását, és részt vesznek a társadalmi fejlődést segítő munkában. A népfrontbizottságokban például több mint 500 egy­házi személyiség végez mun­kát. Jól kapcsolódnak egymás­hoz a társadalom osztályai és rétegei, s a kapcsolat gyakran túlnő a formális ke­reteken, s a cselekvés forrá­sává válik. A múlt évben, elsősorban a szocialista bri­gádok közreműködésével, 1978-hoz viszonyítva, 25 szá­zalékkal, 4,8 milliárd forint­ra nőtt a társadalmi munká­ban előállított értékek nagy­sága. Az önkéntes közhasz­nú tevékenység a tanácsok kommunális fejlesztési alap­jait 12—15 százalékkal nö­velte. A kötelezőn felül vég­zett munka az egyetértést, a támogatási készséget és a társadalmi közreműködés je­lentőségét sugározza. Vannak a nemzeti egysé­get csak szólamokban támo­gatók is, akik ugyan helyes­lik, céljainkat, élvezik az eredményeket, de ők maguk a kötelező munkán felül nem sokat tesznek a közösségért, ök azok, akikkel gyakran kell szót váltanunk, hogy megértessük velük, szüksé­günk van rájuk, s nekik szükségük van a társada­lomra. A politikai munka szaka­datlan küzdelem azért, hogy eszméinket terjesszük, hogy újabb és újabb tömegeket mozgósítsunk a szocialista jelenünkért és a holnapért végzendő munkára. E tö­rekvéseinket megértéssel fo­gadják állampolgáraink. Pártunk törekvései vilá­gosak, programja forradal­mi. A kongresszusi jelentés, a szóbeli beszámoló és a ha­tározati javaslat is ezt tük­rözi. S mert a Hazafias Nép­front létrejöttétől kezdve a népnek a párt által kitűzött céljait vallja magáénak, a jövőben is hű marad erede­ti szándékához. Támogatjuk a XII. kongresszus határo­zatait, és részt veszünk azok végrehajtásában — mondot­ta befejezésül Sarlós István. * * * HORVÁTH JÓZSEF, a Diósgyőri Gépgyár esztergá­lyosa, Borsod megyei küldött részletesen beszélt arról, hogy a Diósgyőri Gépgyár néhány évvel ezelőtt súlyos gazdasági helyzetbe került, újabban viszont jelentős si­kereket értek el a munka- szervezés és a -fegyelem ja­vításában, a termékszerkezet átalakításában, és így az ex­portban is. — A termékszerkezet át­alakításához kapcsolódó munkaerő-átcsoportosítás személy szerint engem is érintett — mondta. — A ve­zetőkkel történt közös meg­egyezés alapján két fiam­mal együtt *— akik szintén esztergályosok — átkerül­tünk egy új gyártmányt elő­állító üzembe. A korábbinál lényegesen korszerűbb, prog­ramvezérlésű gépen vállal­tunk munkát. Az új mes­terfogások elméleti és gya­korlati elsajátítására a vál­lalatvezetés külön tanfolya­mon adott módot. így mára megfelelő színvonalon vé­gezzük munkánkat, és az el­múlt időszakban szokásos normaidő fele alatt gyártjuk az alkatrészeket. DR. PRIESZOL OLGA, a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének főtitkára hangsú­lyozta: pártunk az elmúlt években is nagy figyelmet fordított az államélet fej­lesztésére. Gondjaink egy része ab­ból fakad — mondotta a to­vábbiakban —, hogy az álla­mi munka területén sem mindig vagyunk elég követ­kezetesek a politikai dönté­sek végrehajtásában. Gya­korta már az értelmezéskor viták alakulnak ki. Ez a helyzet nemegyszer komoly gazdasági veszteséget is okoz az országnak. Ezért mi na­gyon lényegesnek tartanánk a sokoldalúan előkészített, de világos és egyértelműbb állásfoglalást tartalmazó ha­tározathozatalt, amely ki­zárja a többféle értelmezés lehetőségét. A helyes központi irányí­tás és szabályozás, a feles­leges feladatok kiiktatása, az állampolgárok és a közvet­len jogalkalmazók iránti na­gyobb bizalom fontos felté­tele annak, hogy az ügyin­tézés gyorsabb, felelősség­teljesebb és emberközelibb legyen. SZABÓ ISTVÁN, a nád­udvari Vörös Csillag Tsz el­nöke, a TOT elnöke beveze­tőben aláhúzta: a kongresz- szus határozattervezete olyan politikát tükröz, mely joggal tarthat igényt min­den dolgozó osztály, réteg — így a termelőszövetkezeti parasztság — helyeslésére, együttműködésére is. Az elmúlt évtizedek gya­korlata azt igazolja, hogy mezőgazdaságunk a párt gazdaságpolitikájában meg­felelő helyre került. Adott­ságaink alapján a mezőgaz­daság kiemelten fejleszthető, a kiegyensúlyozott belföldi ellátás és a gazdaságos ex­port érdekében. Végül, hangsúlyozta Sza­bó István, hogy a tsz-ek tag­jai, vezetői, a tsz-ek területi szövetségei és a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csa eddig is mindent meg­tettek agrár- és szövetkezet­politikánk megvalósításáért. Így lesz ez a jövőben is. KETTLER PÁL, az Épü­letasztalos-ipari és Faipari Vállalat vezérigazgatója be­vezetőben arról beszélt, hogy a fejlődés az építőiparban szó szerint ellentmondásos. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk felnőni az el­érhető korszerű technikához, s az építők nagy eredményei gyakran sok utánjavítással születnek meg. Az építőipar­ban dolgozó kommunisták előtt egyértelművé kezd vál­ni, hogy egyetlen lehetősé­günk a legnagyobb tartalék: a meglevő erők összefogása, kihasználása. A felszólaló ezután az ár- intézkedésekről szólva kifo­gásolta a hazai gyenge minő­ségű fák árának emelkedé­sét, majd arról szólt, hogy mit tesz a vállalatuk a rá­fordítások csökkentéséért. Nagy lehetőségnek nevezte olyan ablakok készítését, amelyek, jobb szigetelőké­pességükkel, fűtési energiát takarítanak meg. Több vál­lalat összefogásával a ko­rábbi fejlesztések most be­értek, az idén ezzel mintegy 25 millió forint értékű fűté­si energia takarítható-meg, s jövőre, illetve később, ez a megtakarítás a többszörösé­re növekedhet. Kettler Pál felszólalásával a kongresszus befejezte ked­di tanácskozását, a küldöt­tek ma reggel 9 órakor a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság beszámolója fölötti vitával folytatják munkájúkat. Szövetségi politikánk sarkalatos kérdése a nemzeti egység megteremtése és folyamatos erősítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom