Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
1980. március 2., vasárnap 4 Egy esztendő után újra együtt Politikai vitakör a szarvasi mezőgazdasági Nincs izgalmasabb újságírói feladat, mint egy visz- szatérő riport. Különösen akkor, ha már az első írásban arra biztatjuk az olvasót, hogy egy esztendő múlva ugyanott, ugyanazokkal a riportalanyokkal, ugyanarról a témáról még egyszer szót ejtünk. Hiszen az idő múlásával a közben megváltozott élethelyzet, körülmények által új színt, új hangsúlyt, tartalmat nyernek a korábban kimondott gondolatok. Az akkori vélekedésekkel most az átélt valóság rpelikázik. De hogyan is kezdődött? — Tavaly februárban a szarvasi mezőgazdasági főiskola néhány végzősével eljövendő hivatásukról beszélgettünk, s arról, hogyan képzelik beilleszkedésüket • eljövendő munkahelyükön. A többség bátran, optimistán, de illúziók nélkül fogalmazta meg a pályakezdés várható gondjait. A tavalyi riport így fejeződött be: — „Egy esztendő múlva itt, a főiskolán újra találkozunk! S akkor szembesíthetjük most elhangzott gonlyem vezetősége februárban ágazatvezetőnek nevezett volna ki, de bevonulásom miatt a kinevezés elmaradt.” ♦ Lakatos Imre tehát megtalálta a helyét. De mi történt azóta Bende Lajos öntözéses és meliorációs üzemmérnökkel, aki végzés után Körösladányba, a Magyar— Vietnami Barátság Termelőszövetkezetbe került építésvezető-gyakornoknak? Tavaly éppen ő fejtette ki: — „A szocialista embert a munkához való viszonyban nem egyszerűen a jövedelemszerzés, inkább az önkifejezés, az alkotás iránti igény vezérli.” Vajon — szegezem neki a kérdést — si- került-e a megálmodott önmegvalósítás? — Éppen szakemberhiány idején léptem be a termelő- szövetkezetbe. Nyár volt, napi 16 órát tapadtam a műszerre, mert egy 8 hektáros rizstelepet készítettünk elő. A munka végeztével igazi sikerélményben volt rédolatainkat, vágyainkat: a valósággal.” Mint első alkalommal, most is segítségemre sietett dr. Tóth Lajos, a marxizmus— leninizmus tanszék és egyben a vitakör vezetője, aki a találkozó megszervezését magára vállalta. Sőt! Egy ravasz csellel — ha vita, hát legyen még sokoldalúbb —, meghívott most három olyan hallgatót is, akik 10 éves gyakorlat után, immár meglett fejjel vállalkoztak a főiskola elvégzésére. S ott volt még három „igazi” nagyvárosi végzős fiú is, akik a munkába állást megelőző szokásos izgalmon felül, az ismeretlen falusi életforma okozta egyéni félelmeikkel'IS meg kellett küzdjenek. ♦ Régebbi beszélgetőpartnereim közül a Szabolcs megyei Szamosszeg Dózsa Termelőszövetkezetébe került növénytermesztő üzemmérnökként Lakatos Imre. Ö éppen a csütörtöki beszélgetés napján kezdte meg sorkatonai szolgálatát a néphadseregben. De kedves hangú levelével mégis ott volt közöttünk. Így vall magáról: — „ ... A beilleszkedés nekem nem jelentett problémát, mivel régi munkahelyemre tértem vissza, ahol már egy évet dolgoztam a főiskola megkezdése előtt. Ami a közéleti tevékenységemet illeti: részt veszek a tsz-ben folyó politikai oktatáson, ahol előadást is tartottam. 1976 óta tagja vagyok a pártnak. A januári választás során alapszervezeti titkárnak jelöltek. Én ezt a funkciót még korainak tartottam, mivel még nincs elegendő mozgalmi tapasztalatom, s az embereket sem ismerem kellően ahhoz, hogy ilyen funkciót betöltsék. Az alapszervezet így vezetőségi tagnak választott, ahol ifjúsági felelős vagyok. Munkaheszem. Azóta már önálló feladatot is bíztak rám. S hogyan sikerült a beilleszkedés? — Páratlan kollektívába csöppentem —bólogat elégedetten. — Technikusok, mérnökök közé. Hamar befogadtak. Ügy érzem, becsülnek a munka iránti igényességemért. Eleinte ez persze lehet, hogy a rám bízott fizikai dolgozók körében nem szerzett népszerűséget nekem. Ugyanis nehezen bírtam rávenni őket az igényes, precíz munkára. Csak később jöttem rá, hogy kizárólag akkor követelhetek, ha fel is készítem őket szakmailag. Igen, az egyik vezetőmmel már volt konfliktusom, de ezt egyedül nem tudtam megoldani. Azt, hogy milyen is tulajdonképpen a szakmám, azt középiskolás koromban csak sejtettem, a főiskolán éreztem, de most már tudom. A múlt alkalommal sokat beszélgettünk arról, milyen módon kapcsolódhat be\egy agrárszakember a település közművelődési életébe. Emlékszem, már akkor sem voltak illúziói... — Hát igen, ma is azt vallom, a beszélgetéseknek van a legtöbb értelme. Másra nincs idő. A főiskolán nagyon szerettünk vitatkozni, ez, meg a régi barátok nagyon hiányoznak ... ♦ A csendes szavú Fáskerti Sándor katonaruhában érkezett. Január óta ő is sorkatonai szolgálatát teljesíti. Végzés után az átalakulófélben levő eleki Lenin Tsz- be került. A nehezebb körülmény, s a más jellegű feladatok az előbb szóló kollegájához képest eltérő helyzetet teremtett számára. — Központi agronómus- kéht kezdtem, ami azt jelenti, hogy konkrétan semmiféle munkáért nem voltam felefőiskolán lős. Elég „vegyesen” fogadtak. Azt hiszem, többen azért tartózkodtak tőlem, mert féltették megszerzett pozíciójukat. Hamar felmértem, hogy a tsz nem az adottságainak megfelelő eredményt produkál. — S mit tesz „egy ifjú titán” a megnyugtató változás érdekében? — piszkálom meg egy kicsit az önérzetét. — Mivel új voltam, erőm, hangom nem lehetett a vezetésben. Várakozó álláspontra helyezkedtem. Üj, tehetséges elnökünk van, szurkolok is neki. S lehet, frázisnak hangzik, de én mégis tudásom legjavával szeretném segíteni őket. Mert a tagság önmagában jó. A problémák inkább a vezetésből fakadtak. A jövőről csak annyit: elvárom, ha visz- szatérek, határozott és felelősségteljes feladatot kapjak. S majd akkor válik el, mennyit érek. Egy esztendeje sokat beszéltünk a tekintély megteremtésének lehetőségeiről... — Sokat számít az első benyomás, és persze a folytatás is. Az embereket nem szabad félvállról venni, de haverkodni se jó — folytatja Sándor. Ezen a kérdésen rögtönzött szócsata alakul ki, majd Horváth János, aki egy Bács- Kiskun megyei tsz-ből érkezett már ágazatvezetőként a főiskolára, tapasztalataival pontot tesz a vita végére. — Higyjétek el, előnyösebb, ha valaki idegenként kezd a munkahelyén. Nekem éppen az okozott nehézséget, hogy az egész falu sógor, koma. Mindig azt a bizonyos „tojáshéjat” emlegették rajtam. Ezért csak kemény, hosszan tartó munkával vívhattam ki a tekintélyt, mindennap bizonyítanom kellett. Volt úgy, ha egy traktoros nem jól csinálta a munkáját, leszedtem a gépről, aztán magam ültem fel, s megmutattam, hogy csinálja. Utána aztán nem volt mersze átverni ... Horváth Béla egy faluból, egy tsz-ből érkezett névrokonával. — Nálunk az a vezetés elképzelése, hogy csupa odavalósiből építi ki a szakemberállományt. Ennek persze előnye is van, hiszen jól ismerünk minden embert. — Hát ez a mi bajunk! — sóhajt fel a három „városi” fiú, Meszes Balázs, Németh István és Berkes Zoltán közül a legutóbbi. — Mi nem ismerjük kellőképpen a mezőgazdaságot, s különösen nem a falusi életmódot, az ott élő embereket. Mi kevésbé kötődünk a gyakorlathoz, az élethez. Hiszen eddig csak tanultunk, se vezetők, se beosztottak nem voltunk. — Ezért lenne szükség arra — veszi át a szót Németh István —, hogy tanuljunk vezetéselméletet, vagy agrárpedagógiát, ami ezekben a kérdésekben is segítené a tájékozódásunkat. Kemecsei Imre, aki a mezőgazdaságban fellelhető majd minden lépcsőfokot bejárt már, a gyalogmunkástól egészen a vezető beosztásig, sorsával példázza: aki akar, akiben elegendő hit, igény van a nagyobb szakmai tudás, a közös felelősség vállalása iránt, az kitartó erővel eljuthat céljai megvalósításához. S e töbh órás vita, beszélgetés, közös gondolkodás mottója is ez lehetne: Aki szereti a hivatását, aki felelősséget érez a rábízott emberek, feladatok iránt, aki képes jó emberi kapcsolatokat kialakítani, anélkül, hogy feladná egyéniségét, elképzeléseit; az a kisebb zökkenők mellett vagy ellenére is, úgy valósíthatja meg önmagát, hogy közben kovácsává válik a nagy egész jövőjének is. B. Sajti Emese Megjelent a História A Magyar Történelmi Társulat lapja, a História egyre növekvő olvasótábora a folyóirat eddigi számai alapján is meggyőződhetett róla, hogy a történettudomány képes érdekesen szólni a múltról és a közelmúltról napjaink olvasóihoz. A História most megjelent első idei számának gazdag tartalmából megemlítjük Ur- bán Aladár kandidátus, egyetemi docens tanulmányát, amely a tv nagy sikerű „Gyökerek” című sorozatához kapcsolódik. A történész szemével elemzi a Karády-jelenséget Vörös Károly, a Történettudományi Intézet főmunkatársa. Üzbegisztán művészete Befejeződött a MAFILM népszerű-tudományos filmstúdiójában .az Üzbegisztán művészete című tévéfilmsorozat forgatása. A nagyszabású vállalkozásról Kis József Kossuth-díjas filmrendező elmondta az MTI munkatársának : — Csaknem egyéves munka zárult le a napokban. Taskentben, Szamarkandban, Buharában és Khivában dolgoztunk, s úgy gondolom, gazdag filmanyaggal tértünk haza. Minden bizonnyal hű kép.et adhatunk, arról, hogy egy rendkívül gyorsan fejlődő szocialista köztársaság milyen híven őrzi a múlt népi értékeit, a néphagyományt, az építészet és a népzene felbecsülhetetlen kincseit. A közelmúltban rendezték meg Gyulán, a törökzugi új általános iskolában a jelmezes úttörőkarnevált. Csaknem 200 ötletesnél ötletesebb jelmezt mutattak be a kis úttörők, komoly fejtörést okozva a zsűrinek a legjobbak kiválasztásában Fotó: Béla Ottó Hz Orosházi Üveggyár ifjúkommunistáinak feladatai „Munkánk célja a gyár 1980. évi gazdasági tervének teljesítése, az MSZMP üzemi bizottsága cselekvési programjának megvalósítása. Ennek érdekében szervezi a KISZ üzemi bizottság az ifjúsági termelési mozgalmakat, akciókat. Minden KISZ- alapszervezet és KISZ-tag közvetlen feladata, alapvető kötelessége: a munkában való becsületes helytállással részt venni munkahelye tervcélkitűzéseinek teljesítésében. Ezek fogalmazódjanak meg az alapszervezeti akció- programokban és az egyéni feladatvállalásokban.” — Ezekkel a mondatokkal kezdődik az Orosházi Üveggyár Jermolajev nevét viselő üzemi KISZ-bizottság 1980—81- es, új mozgalmi évre • szóló akcióprogramja, amelyet a felsőbb KISZ-szervek által közreadott dokumentumok alapján állított össze a testület. Ez a muijkaterv meghatározza a gyárban működő 19 alapszervezet számára az 1981. tavaszáig szóló tennivalókat. Melyek is ezek a feladatok? A legfontosabb — miként azt a bevezető is tartalmazza — helytállni a munkában. Az akcióprogram megfogalmazza: a szocialista brigádmozgalomban teljesített becsületes munka teljes értékű KISZ-megbízatás! A kollektívákban folytatott munka szolgálja a tervek túlteljesítését, a szocialista tudat formálását. Az ifjúsági brigádoktól elvárja a KISZ, hogy vegyenek részt az ifjúkommunisták céljainak megvalósításában, kapcsolódjanak be az ifjúsági termelési mozgalmakba és akciókba. Célszerű, ha művelődési, sport- és együttműködési programjaikat közösen szervezik a munkahelyük KISZ- alapszervezetével. Megkülönböztetett figyelmet szükséges fordítani a pályakezdő fiatalok beilleszkedésére, a szakmunkástanulók szakmai, politikai felkészítésére. A KISZ-alapszervezetek társadalmi munkájukkal az új mozgalmi évben hozzájárulhatnak a tiszta, kulturált környezet kialakításához a munkahelyen és a gyári lakótelepen, részt vehetnek a hulladékgyűjtésben, hasznos segítséget nyújthatnak a gyári lakótelepi sportpálya és játszótér építéséhez, karbantartásához. Társadalmi munkalehetőséget ajánl továbbá az akcióprogram a városi MHSZ-székház építésénél, az óvodák, iskolák patronálásánál. Kommunista műszakot két alkalommal, 1980. május 17-én és október 4-én hirdet meg az üzemi KISZ-bizottság, a gyár társadalmi és gazdasági vezetésével közösen. E kommunista műszakok bevételét a gyári lakótelepi sportlétesítmény építésére, a fiatalok lakásvásárlásának, építésének támogatására, és a megyei KISZ-védnökséggel épülő Szanazugi úttörőtáborra fordítják majd. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának feladata: szakmai téren hozzájárulni a gyár műszaki fejlődéséhez, az üzem- és munkaszervezés fejlesztéséhez, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, valamint a hatékony mukaerő- gazdálkodás megvalósításához. A politikai munkában a KISZ gazdaságpolitikai agitáció ja, az ifjúsági termelési mozgalmak segítése, valamint a fiatal műszakiak és közgazdászok érdekképviselete hárul az FMKT-re. Az új mozgalmi évben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatalok párttaggá nevelésére, a KISZ pártépítő tevékenységére. A politikai nevelőmunkában a szocialista tudatformálást, a közéletiségre, politizálásra nevelést helyezik előtérbe. Az alapszervezeti taggyűléseken, a pártalapszervezetek- kel közös rendezvényeken a fiatalokat foglalkoztató társadalmi, politikai, gazdasági kérdések őszinte megvitatására, értelmezésére és a végrehajtásra való mozgósításra törekszik a KISZ. A politikai képzés keretében tovább folytatják az új mozgalmi évben a szakmunkás- tanulókkal való foglalkozást, a munkáséletre való felkészítésüket. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésében az érdekképviseleti, érdekvédelmi munka tartalmasabbá tételére irányul a KISZ törekvése. Nem kis felelősség hárul a KISZ-alapszervezetekre — az úttörű—KISZ testvérkapcsolatok keretében — az úttörők KISZ-életre, való felkészítésében, a pályaválasztás segítésében. Az idősebbekről sem feledkeznek meg a fiatalok: az idősebb, tapasztalt kommunistákat meghívják a KlSZ-alapszerveze- ti rendezvényekre, kérik tanácsaikat, segítségüket a mozgalmi munkához. Az ifjúsági klub egyik feladata a gyári nyugdíjas klub segítése. Tovább fejlesztik az új mozgalmi évben a gyárban a KISZ, a szakszervezet, az MHSZ, és a gazdasági vezetés együttműködésével az Edzett Ifjúságért tömegsportmozgalmat, és meghirdetik a „Munkahelyi olimpia” tömegtestnevelési mozgalmat. Az akcióprogram végül tartalmazza az „Alkotó ifjúság” pályázat 1980. évi témajavaslatait, amelyet a gyár gazdasági vezetői dolgoztak ki a fiatalok számára. A kijelölt 40 téma átfogja a gyár teljes tevékenységét — de természetesen pályázhatnak a fiatalok más, a kiírásban nem szereplő témákkal is. Ezek tehát az Orosházi Üveggyár ifjúkommunistáinak fő feladatai — s hogy megoldásukért mindent megtesznek a fiatalok, arra garancia eddigi eredményes KISZ- munkájuk. T. I.
