Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
1980. március 22., szombat Öt éve vetélkednek... A Lenin Szocialista Brigádnál Gyomán Évről évre egyre több szocialista brigád vesz részt a megyei közművelődési mozgalomban. Hamarosan jubilál a vetélkedő: ötesztendős lesz. Sokat formálódtak a szervezeti keretek, változtak a követelmények, de hibák azért maradtak. A vetélkedő vitathatatlan jelentőségét mégis országos elismerés 10 aranykoszorús volt, s ez szinte lehetetlenség, ha a követelményeket komolyan számon kérik az emberektől. Két esztendeje annak, hogy a vállalásokat mindenki felelősséggel próbálja teljesíteni. Hiába van egy brigádnak 500 társadalmi munkaórája, ha a kultúra, a tanulás területén alig tesz valamit, nem határoznák meg a kérdéseket hónapokkal előbb. A lexikális dolgokat nem szeretjük, vannak, akik bemagolják a bolygók nevét elölről hátúira és fordítva, így el is tudják mondani, de ha a közepiből kérdezik, megáll a tudomány. Aztán még egy nem tetszik a vetélkedőben: ott vannak az iroHárman a brigádból: Erzsiké, Józsi és Julika a kötőgépnél bizonyítja, s az, hogy a tömegek művelődéséhez nyújt segítő kezet. Nemrégiben megkerestük a vetélkedő brigádok egyikét a Gyomai Háziipari Szövetkezetben. A tíztagú Lenin Szocialista Brigád három műszakban dolgozik a kötődében. Szinte lehetetlen együtt találni a csapatot, talán csak a két műszak közötti néhány percben futnak össze egy-egy brigádgyűlésen. Ilyenkor kerülhet sor a halaszthatatlanul fontos kérdések megbeszélésére, a brigádélet gondjainak megvitatására. Rövidre fogják a szót, mindig csak a lényegről beszélnek, hiszen a termeléstől elvont néhány percet be kell pótolni. Ottjártunkkor Izsó Jó- zsefnét, Julikát, a brigádvezetőt találtuk benn, Kőszegi Erzsiké gépi kötő és Miskol- czi József műszerész szolgálata is mostanra szólt. Összeszokott társaság az övék. A legtöbben már 8—10 éve tagjai a brigádnak. Julika két éve vezetőjük, s az alakulásról így mesél: — Amikor a szövetkezetünknél 1968-ban megindult az üzemi termelés, szocialista brigádok is szerveződtek. Persze, elég kezdetleges volt ez a mozgalom még akkor. Sokan voltunk, 24 brigád mondta magáról, hogy szocialista, de a követelmények nyomába sem léphettek a maiaknak. Elértük már azt is, hogy csak az arra méltókat vesszük fel a brigádba. Miskolczi József munkáján múlik az asszonyok keresete. Karbantartja, javítja a gépeket, de a szocialista brigád életének is egyik fontos szereplője. — Aránylag sok a fiatal dolgozó a szövetkezetben — mondja. Talán érthető is, hogy egy 16—19 éves fiatal nem mindig fogja fel a szocialista brigádtagság jelentőségét. Egyelőre úgy gondolkozik, keres, amennyit keres, az apja, anyja úgyis kipótolja a zsebpénzt, ha kell! Csak később komolyodik meg, és akkor már megtiszteltetésnek veszi, ha egy jó szocialista brigád tagja lehet. Mi is átéltük a mozgalom minden betegségét, azt se mondom, hogy már teljesen kigyógyultunk belőle. Régebben például 20 brigád közül érdemel elismerést. Mi is így tartjuk igazságosnak! Erzsiké fiatal lány még, bár nyolc éve itt dolgozik, de ő is kollégájához hasonlóan gondolkozik: — Nem volt és nem is lesz elég csak az, hogy jól dol- .gozzunk! Szükség van arra, ■hogy a termelés mellett a megmozdulásaink híre is túljusson a község határán, kötelez bennünket az aranykoszorú. Az első évtől kezdve részt veszünk a szocialista brigádok közművelődési mozgalmában. Próba szerencse alapon neveztünk be először a versenybe, aztán automatikusan évről évre folytattuk a sort. A 10 brigádtag közül 6-8 mindig elmegy a közös rendezvényekre, gyakran családostól is. Egyébként munkamegosztással készülünk a vetélkedőre, de majd mindegyikünk részt vesz a különböző témakörök feldolgozásában. Józsi műszaki főiskolát végzett, a reálkérdésekben és a képző- művészetben ő segít mindnyájunknak, Erzsiké olvasni szeret, az irodalom az ő területe. Most tanulok a gimnáziumban, a többi kulturális témakört én derítem fel, s a társaink is megtalálják a maguk feladatát. — Nagy az izgálom nálunk, hiszen a napokban lesz a munkahelyi vetélkedő — világosít fel Julika. — Igaz, hogy régóta készülünk, de a verseny valahogy mindig újabb izgalmat jelent. Mi nem tartjuk elviselhetetlenül nehéznek a követelmények teljesítését. Az irodalom, a képzőművészet, a zene, a politikai ismeretek hozzátartoznak a' hétköznapi ember életéhez. Nem mondom, előfordul, hogy erősebb a fáradtság bennünk, mint a kíváncsiság, de az általános tájékozódás senkinek sem elérhetetlen. Józsi a vetélkedő hibáiról is beszél: — A napi politikai események sodrásában élünk, erről tudunk, de hogy mit írt a másfél évvel ezelőtti Népszabadság? Nem tudom, fontos-e visszakeresnünk? Aki meg csak ilyenkor kutatja az előzményeit a politikai eseményeket, annak elhiszem, hogy nem érti az összefüggéseket. Jó lenne, ha a politikát a napi eseményekhez kapcsolnák, és nem Fotó: Gál Edit dalmi követelmények. Sokszor, akik a zsűriben ülnek, úgy várják tőlünk a magyarázatot, mintha irodalomtanárok lennénk. Nem a saját véleményünkre kíváncsiak. Lehet, hogy nehezebben fogalmazunk, mint mások, de aki tisztességgel elolvassa a novellát vagy a regényt, valamit tud mondani róla! — Szeretjük a szövetkezeti rendezvényeket — folytatja a brigádvezető. — Járt itt a Béketanácstól Sebestyén Nándomé. Jobban megértettük a politikai eseményeket, ahogyan ő magyarázta, mintha számos újság évfolyamát visszalapoztuk volna. Ez volt a véleményünk a szabad pártnapról is. Mi sem vagyunk zárt közösségű brigád. A programjainkra velünk tart a családunk is. Nemcsak vetélkedünk, de óvodát és öregek napközi otthonát is patronálunk. Egymás gor.djáról-bajáról tudunk, ha lehet segítünk. Most például esküvőre készülünk. A vállalásunk is minden évben magasabb. Az aranykoszorút újra szeretnénk megszerezni, s a vetélkedőben sem akarunk a Szabó Magda brigád mögött maradni. A felkészülésben sokat segít Buzáné, a szövetkezeti bizottság elnöke és a művelődési ház is, csak oda ritkán tudunk eljutni. © Sokan, nagyon sokan vannak, a több mint 700 benevezett szocialista brigád közül, akik már éppoly régen versenyeznek, mint a gyomaiak. A vetélkedőpártiak közül most rájuk esett a választás, hogy néhány szóval, vallomással megpróbáljuk az életüket bemutatni. Bede Zsóka Limlomból történelmi emlék... Helytörténeti szakkör Gádoroson Valami különös meghatottság keríti hatalmába az embert, amikor felüti a lapokat egy múlt századi ábécéskönyvben, vagy mikor éppen egy dagasztótek- nő megviselt, kopottas oldalát simítja végig... Ki használhatta, hogy élt, mit csinált? — tolulnak elő a kérdések. Vagy egy régi levél a frontról... Mit is tudnánk ezekről az időkről, mi/ fiatalok, ha nem lennének e néma szemtanúk? Vagy talán nem is olyan némák ... Talán megfejthetőek titkaik, csak akarni kell? A gádorosi általános iskolában működő helytörténeti szakkör kis kutatóinak van mit mesélni minderről... A négy kislány közül, akikkel a szakkör gyűjteményét nézegetjük, Royko Gabriella a legbeszédesebb: — Régebben nemigen törődtünk egy ócska szerszámmal, egy kidobott újsággal... láltam egy birkakolompot, ezt ni! — mutatja büszkén Riagyel Évi. Gabi izeg-mozog, amíg ismét szóhoz juthat. Végre beszélhet ismét: — Azért ne tessék azt hinni, hogy csak úgy összehordunk mindent, az egérfogótól a levelekig, és ezzel kész! Minden leltári számot kap, s eszerint vezetjük, hogy hol gyűjtöttük, mikor, s mit tudunk róla ... Így történt azokkal az 1950-ből való úttörőújságokkal is, amelyeket a szüleimtől kértem el. De kaptam én már régi iratokat, újságokat másoktól is. A múltkor egy veterán bácsi feleségénél, Szabó néninél jártam. Ö is sok mindent adott, ám legérdekesebb az volt, amit elmesélt azokból az időkből, amikor a férje még élt, harcolt... Mikor a frontról küldött leveleket olvassuk, nem kell más, csak egy kis fantázia, hogy ott „Ezt mind mi gyűjtöttük!” — emlékezik. — Aztán a múlt évben Putnoki István tanár bácsi, az osztályfőnökünk helytörténeti szakkört indított. Azóta megtanultuk, csaknem minden érték, amit a múltból megmentettünk. Érték, amelyet nekünk kell megóvnunk a magunk, s a jövő számára ... Ezért aztán sokszor nyakunkba vesszük a falut, elmegyünk a rokonokhoz, ismerősökhöz, hátha a padláson, pincében egy-egy olyan tárgy kallódik, amelynek itt lenne a helye. — Én már sok mindent behoztam — veszi át a szót Trabach Mercédesz —^legjobban mégis annak a csészének örültem, amit a déd- mamám kapott az ő dédma- májától az esküvőjére. Ezt már Szabados Ildikó sem hagyja szó nélkül, hiszen a hétfői szakköri foglalkozásokra ő is ritkán állít be üres kézzel. — Én szerencsés helyzetben vagyok. Az apukám kőműves, sokfelé eljár dolgozni. Most az éttermet tatarozzák, amelynek padlásáról sok minden előkerült. Levelek, s hivatalos iratok az 1880-as évekből. Nekik már nem kell, annál inkább nekünk, a szakkörnek ... — Én inkább munkaeszközöket gyűjtöttem. Úgynevezett kukát hoztam, amit aratásnál használtak, s taFotó: Gál Edit legyünk mi is a borzalmak színhelyén, a puskaropogásban ... Magyar versek Angliában Visszaérkeztek a MAFIJLM híradó- és dokumentumfilm-stúdió- jának munkatársai Londonból, ahol Moldován Domokos rendező és Fifilina József operatőr filmhlradóriportot készített a magyar költők felolvasóestjeiről. Juhász Ferenc, Károlyi Amy, Nemes Nagy Agnes, Pilinszky • János, Vas István és Weöres Sándor a londoni Riverside stúdióban, valamint a Londoni Egyetem Kings College-jéban adták elő verseiket. A filmhíradóriportban megszólalnak majd a magyar költők verseinek műfordítói közűi azok, akik a felolvasóesteken angolul mondták el a magyar költeményeket, mint például George Macbeth költő és műfordító, a BBC irodalmi osztályának szerkesztője és Peter Sherwood, a Londoni Egyetem magyar nyelv- és irodalomtanára. Az előadóesteken közreműködött néhány, magyarul tanuló angol és amerikai diák is. Putnoki István, a szakkör vezetője örömmel beszél a gyerekek lelkesedéséről, igyekvéséről. — Nem kötelező, hogy minden foglalkozáson részt vegyenek, mégis van úgy, hogy 20-an, 22-en is összejövünk. Előbb értékeljük a hozott dolgokat, aztán az aktuális feladatok jönnek. S hogy el ne felejtsem! Kirándulunk is. Volt, hogy gyalogtúrát szerveztünk, máskor az orosházi múzeumba látogattunk el. Tervezem, hogy elviszem a gyerekeimet a megyei levéltárba is. A sorszámozással a múlt héten végeztünk, most új feladatunk van: egy kiállítást rendezünk a csapatotthonban, a kenyérsütés emlékeiből. Bizonyára sikere lesz. A beszélgetést azzal fejezi be, hogy természetesen a szakkör célja nem az, hogy kutatókat, történészeket neveljen. — Szeretnék a tananyagnál többet adni ezeken a délutánokon, s megtanítani őket arra, hogyan kezeljék a múlt emlékeit. S- akkor még a hazafiasságra nevelésről nem is beszéltem... Hogy e munka sikerrel jár, hadd bizonyítsák az egyik kislány szavai: — Nagyon szeretek a szakkörbe járni — mondja búcsúzóul Szabados Ildi. — Ha megnövök, hiszen még csak hatodikosok vagyunk, történelmet fogok tanítani, hogy tovább adhassam mindazt, amit tanár bácsitól tanultam. ' Nagy Ágnes Harcmodor Mikor hazaértem a moziból, megkérdezték tőlem; tetszett-e a háromórás film? Azt válaszoltam: — Felháborító volt! — Miért, annyira rossz? — jött a következő kérdés. — Nem — válaszoltam. — Annyira igaz... Talán nem mindenki kedveli filmjeiket, én mégis a Balázs Béla Stúdió hívei közé tartozom. Dárday István és Szalai Györgyi egy régebbi filmjére, a „Filmregényre”, máig is szívesen emlékszem, pedig már lassan egy éve láttam. Akkor is, mint most, izgatottan, csaknem dühösen léptem ki a moziból. Csak így lehet? Nincs erre más megoldás? Ez volt a nagy kérdés akkor is. Mert ott is, mint ez utóbbi filmjükben, megdöbbentően igaz, élő visszásságokat mutattak. Ám, hogy miként lehetne jobban, egyszerűbben? Erre nekünk, a nézőknek kell választ keresnünk. S éppen ez a jó bennük, hogy napokig, sőt hónapokig 'tartó útrava- lót, gondolkodnivalót adnak; s mi más célja lehet a film alkotóinak? A film története egy szociális otthon felépítése körül bonyolódik. Ám nem akárhogyan ... A járási főorvosasszony ötlete alapján, a járás állami gazdaságainak, termelőszövetkezeteinek összefogásával, s a maguk öregjeinek ellátására építenék... Az elvi támogatást meg is kapja dr. Tóthné, ám amint problémák merülnek fel, a támogatók száma csökken, a gáncsoskodóké pedig egyre gyarapszik. Gigászi harc, amit a főorvosasszony végigküzd. Olykor szinte kényszerítik a szabályos út megkerülésére, s a film közepe táján még állásából is csaknem elbocsátják. A megyei tanács elnöke, elnökhelyettese, a járási tanács elnöke: ellene fordulnak. Halápi, a tsz-elnök hiúságának, önzésének vet alá minden segítséget. Gubicza József, a helyi tanács elnöke, karrierét féltve hagyja cserben. Nem sorolom tovább. Az egyedüli, aki végig a főorvosasszony mellett áll, az a helyi tanács elnökhelyettese. S éppen ő az, aki végül kimarad a kitüntetettek hosszú listájából. Tóthné keserű szájízzel veszi tudomásul győzelmét... Eny- nyi, s még egy filmfelvétel, ami az épület átadásán ■ készül. A filmbeli rendező bárhogy igyekszik végigkísérni a valós eseményeket, nem sikerül neki. A szakmunkás, aki végig az események tanúja volt, „csakis jót mondhat főnökeiről”. Tóthné, aki a legtöbbet tud, csak magánbeszélgetésben vállalja elmondani a történteket. ‘ Nos, hogy miért háborodtam fel? Hiszen mondhatnák erre: — Ez csupán egy eset, a fantázia szüleménye. De valóban az-e? Valóban csupán ott, a filmen építenek fel ilyen keserves buktatókkal egy intézményt? Nin- csenek-e nap mint nap hasonló gondok, egy-egy település szociális otthonának, művelődési házának vagy éppen napközi otthonának építésében?... N. A. színház, mozi 1980. március 22-én, szombaton Békéscsabán, 19.00 órakor: . KOLDUSOPERA Petőíi-bérlet. 1980. március 22-én, szombaton Gyulán, 19.00 órakor: OLYMPIA * * * Békési Bástya: Skalpvadászok. Békéscsabai Építők Kultúrott- hona: A maláji tigris. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Körhinta — 4, 6 és 8 órakor: Gengszterek sofőrje. Békéscsabai Terv: Csendes amerikai Prágában. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Fogat fogért — fél 8 órakor: Az ötös számú vágóhíd. Gyulai Petőfi: Fábián Bálint találkozása Istennel. Orosházi Béke: 5 órakor: Pillangó. I., n. rész. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Gulliver — fél 6 és fél -8 óraikor: Akiket a forró szenvedély hevít.
