Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM A hústermelés hunyai módszere alapján — mintegy 12 ezer sertést értékesíthetünk majd községünkből. Ehhez a meg­levő férőhelyek mellé újabbakat kell kialakíta­nunk. Az idén építünk egy újabb, 1000 férőhelyes ál­lattartó épületet, meg egy 800 férőhelyes energiataka­rékos "hizlaldát, amely épí-. tési módjában a régi szer­fás istállók, ólak előnyeit hasznosítja. A sertéstenyésztés hunyai módszere egyébként túllép­te már a községhatárokat. Erre az évre a 710 Hunyán tartott koca mellett 105-re Kondoroson, 94-re Kamut— Muronyban kötöttek szerző­dést. összesen 14 ezer mala­cot várunk háztáji partne­reinktől, de ezt a számot az igények és lehetőségek egyez­tetésével növelni lehet még. Ez idő szerint 250 termelő­vel állunk kapcsolatban. Elmondhatjuk ázt is, hogy kezdeményezésünk sikerét nemcsak az értékesített hí­zók számának látványos emelkedése jelzi, hanem az ágazat gazdaságosságának alakulását tükröző mutatók is. Az elmúlt esztendőben 3 kilogramm és 82 dekagramm takarmányból állítottunk elő egy kilogramm sertéshúst, és az ágazat nyereségszintje el­érte a 9,6 százalékot. Nem rosszabbak másik abrakfogyasztó ágazatunk­nak, a baromfitartásnak az eredményei sem. Egy kilo­gramm húscsirkét 2 kiló 21 dekából állítottunk elő, mi­közben az elhullás arányát sikerült úgy 3 százalékra csökkenteni, hogy abba már a szállítási veszteség is be­leszámít. Az elmúlt évben mintegy 681 tonna baromfihúst ér­tékesítettünk és 81 456 te- nyészjércével járultunk hoz­zá a környék baromfitartó háztáji gazdaságainak, tojás- termelőinek tenyészanyag- gal való ellátáshoz. A fo­gyasztási szövetkezetekkel kötött szerződések alapján így szállítottunk tojóhibride­ket a nagyszénási, a mező- berényi, a gyomai és a szarvasi termelőknek. Állattartásunk említett két ágazatáról még annyit érde­mes megjegyezni, hogy alap­vetően határozzák meg szö­vetkezetünk termelését is, hiszen az állattenyésztés fő­ágazata 1979-ben 49 száza­lékban vette ki részét a Hu­nyadi Tsz termeléséből, amely, meghaladta a 100 millió forintot. Ha mindent egybeszámí­tunk, — azt is többek kö­zött, hogy a kocatartás mel­lett nem kevesen vállalkoz­nak a hunyai gazdák közül sertéstartásra is, és évente 3600 hízót értékesitenek a szövetkezeten keresztül —, akkor kiderül, hogy közsé­günk az átlagosnál jóval több húst ad a népgazdaság­nak egy lakosra számítva. Ehelyütt építőbrigádunk szerepe érdemel még szót: telepi fejlesztéseink kivite­lezése épp úgy az ő mun­kájukat dicséri, mint a köz­ségfejlesztés egyes építési feladatainak megoldása, a községi egészségház például. (X) A hizlalás feladata is a közösé Szövetkezetünkben, a hu­nyai Hunyadi Tsz-ben évti­zedes . hagyományai vannak az állattartásnak. Következik ez abból is, hogy a 2700 hektáras közös szántónkon az abraktakarmány-terme- léshez igén kedvező talaj­adottságok uralkodnak. Eb­ből pedig már nem nehéz azt sem kitalálni, hogy az állatfajok közül az abrakfo­gyasztókat tartjuk nagyobb számban. Utóbbiak közül súlyánál és jelentőségénél fogva a sertéstenyésztés ágazatát kell első helyen említenünk. Ez az ágazat üzemünkben az ötödik ötéves terv időszaká­ban meghatározó átalakulá­son ment keresztül. A meg­előző tervidőszakban a ser­téshizlalás hagyományos kö­rülmények között, hagyomá­nyos módon folyt termelő- szövetkezetünkben. Ezekben az esztendőkben alig-alig hizlaltunk meg ér­tékesítésre 4 ezer sertést egy évben. Takarmánytermesz­tésünk lehetőségeinek ki­használásához ez még a ke­vésnél is kevesebb volt, de 1975 végére sikert hozó megoldásra jutottunk a to­vábblépés kérdésében. Abból indultunk ki, hogy a hunyai tsz-tagok állattar­tó tudományára, tapaszta­lataira alapozva kell ennek az ágazatnak a termelését újjászervezni. Megpróbál­koztunk azzal, hogy a közös gazdaság kocáit kiadtuk a portákra, és a malacokat vá­sároltuk vissza hizlalásra. Már az első, az 1976-os év eredményei is kedvezőek voltak. Nem is lehetett ez másként, hiszen ebben a szervezésben egy-egy gazda néhány anyaállatra felügyel, csupán 3-4-5 kocát gondoz nagy hozzáértéssel. De meg­találja módját annak is, hogy a gyengébb malacokat is vigyázza, életben tartsa, a minimumra csökkentve így az elhullási arányt. Az immár négyéves múlt­ra visszatekintő rendszerben termelési szerződés alapján a fehér, húsjellegű malacok esetében 15—25 kilogramm bruttó súlyhatárnál egy ki­logramm levonás mellett kilogrammonként 43 forint alapárat, 4 forint minőségi felárat, és január 1-től áp­rilis 30-ig 4 forint idényfel­árat fizetünk megszabott minőségi feltételek teljesítése esetén. Ugyanígy a vegyes fajtájú malacokért, 15—25 kilo­gramm bruttó súlyhatáránál, egy kilogramm levonása mellett kilogrammonként 43 forint alapárat és január 1- től április 30-ig 2 forint idényfelárat adunk. Az átvételre kerülő mala­cokat a szövetkezet szállítja el, és évente minden kihe­lyezett anyakoca után egy mázsa árpát is biztosít na­pi áron a kocatartóknak, amellett, hogy kocánként 50 négyszögöl zöldlucema föld­terület is megilleti a szerző­dő gazdát. A legutóbbi időkben az jelentett fejlődést, hogy szö­vetkezetünk szervezésében a A gazda kocát tart és fialtat A tsz felvásárolja a malacokat háztájiba is ugyanazt a ta­karmánytápot szállítjuk a kondorosi takarmánykeve­rőtől, amellyel átvétel után •telepünkön is etetjük az ál­latokat.-Nevelő-, hizlalótelepünkön s egyébként 1977-től áttértünk ” a battériás tartásra, s ma már ott tartunk, hogy a ta­valyi 10 és fél ezer hizóután az idén — a szerződések Húscsirkét a feldolgozásnak, tojóhibrideket a kisállattar­tónak! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom